Napló, 1972. augusztus (Veszprém, 28. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-01 / 179. szám

3 Az angol csapatok lerombolták a katolikusok barikádjait Napi külpolitikai kommentárunk ANGLIA VIETNAMJA — mind gyakrabban szerepel a világsajtóban ez a nem éppen új —, de még a közelmúlt­ban is csak ritkán használt kifejezés. Ez a fogalmazás több okból még mindig túlzás. De — sajnos — mind kevébé le­het csodálkozni azon, hogy ezt a különös hasonlatot fel­kapták és divatossá tették a kommentátorok. Az ulsteri dilemma nem kerül annyi angol vagy észak-ír emberéletbe, mint a vietnami háború amerikai és vietnami áldozatainak száma — ennyiben túlzott a hason­lat. De London számára van azért egy kísérteties hason­lóság: Ulster angol vonatkozásban éppen olyan ingovány­­nak bizonyul, mint Washington számára Vietnam: minden mozdulatra mélyebbre merül el benne a brit politika, ahe­lyett, hogy kikerülne belőle. Ha egyáltalán lehet jósolni az ulsteri ingovánnyal kap­csolatban, körülbelül ez lehet a prognózis a legutóbbi an­gol monstre-akció, a nagyszabású barikádbontás után. Hétfőn hajnalban ugyanis szabályos katonai hadműve­let kezdődött Észak-Írország két legnagyobb városában, Belfastban és Londonderryben az immár világszerte ismert katolikus negyedek, a Bogside, Creggad, New Lodge, Ar­­doyne, Ballymurphy és Andersonstown barikádjai ellen. Az angol hadsereg nagy erőkkel, páncélosok fedezete mellett vonult be ezekbe a kerületekbe és a viszonylag szórványos ellenállást felszámolva lerombolta a katolikusok által korábban épített b­wikádokat. William Whitelaw, London teljhatalmú ulsteri helytartója ismét hangsúlyozta, hogy a művelet „mindkét fél szélsőségesei” ellen irányul és pusztán adminisztratív, közigazgatási szempontból ért­hető is ez az intézkedés Csakhogy a korábbi brit lépések­hez hasonlóan, sőt hasonló okból, ez sem old meg semmit. Anglia ismét tisztán katonai eszközökhöz folyamodott egy alapvetően politikai probléma darázsfészkében. Ráadásul a pártatlanság póza is erősen vitatható. A barikádok ugyanis jórészt az UDA nevű protestáns szélső­séges alakulat terror­alakulatai ellen jelentettek védelmet a katolikus lakosságnak. Nagy kérdés, Whitelaw be tudja-e tartani azt az ígéretét, mely szerint a brit csapatok pótolják majd a barikádok védelmét. És ha be tudja tartani, be akarja-e tartani... terrorcselekménnyel fejezték ki bosszújukat: három autó­ba telepítettek gelignit-tölte­­tet és mind a hármat szinte ugyanabban a pillanatban r­bbantották fel London­derry közelében, Claudy fa­lucska központjában. Hat ember meghalt a helyszí­nen. Bernadette Devlin függet­len képviselőnő kijelentette, hogy az internálások eltörlé­séig, a politikai foglyok ki­engedéséig nem lesz béke a tartományban. Szadat Líbiában Anvar Szadat, az Egyipto­mi Arab Köztársaság elnöke hétfőn délután megérkezett a líbiai Tobrukba, hogy Mou­rner el-Kadhafi líbiai állam­fővel tanácskozzon az orszá­gaik közötti unió kérdéséről. Szadat és Kadhafi tanács­kozása megkezdődött. Sefiroder sajtóértekezlete Minél előbb, mégpedig mindenképpen a rendkívüli parlamenti választások előtt diplomáciai kapcsolatokat kell létesíteni az NSZK és Kína között — követelte hét­fő déli sajtóértekezletén­­Ger­hard Schröder, a CDU he­lyettes elnöke, a szövetségi gyűlés külügyi bizottságának vezetője. Az ellenzéki jobboldali po­litikus szombaton tért vissza két hetes kínai útjáról, amellyel a pekingi kormány meghívásának tett eleget. Párt­vezet­ők találkozója a Krímben A Krímben 1972. július 31-én találkozót tartottak a szocialista országok kommu­nista és munkáspártjainak vezetői, akik rövid üdülésre érkeztek a Szovjetunióba. A találkozón részt vett: Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztársaság Ál­lamtanácsának elnöke. Gus­­táv Husák, Csehszlovákia Kommunista Pártja Közpon­ti Bizottságának főtitkára. Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára. Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. Jumzsagim­ Ceden­­bal, a Mongol Népi Forra­dalmi Párt Központi Bizott­ságának első titkára, a Mon­gol Népköztársaság Minisz­tertanácsának elnöke. Erich Honecker, a Német Szocia­lista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztár­saság Államtanácsának el­nöke, Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak főtitkára, Nyikolaj Pod­­gornij, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bi­zottsága Politikai Bizottságá­nak tagja, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa elnökségé­nek elnöke. A találkozó során gyü­mölcsöző véleménycserét folytattak a szocialista és a kommunista építés meneté­ről és a szocialista államok sokoldalú együttműködésé­nek további fejlesztéséről. A kommunista és mun­káspártok vezetőinek talál­kozóján megmutatkozott a teljes kölcsönös megértés és a nézetek egysége minden megvitatott kérdésben. ■ v. ' * • tsv c. ropfc A VDK-ban folytatódnak a szünet nélküli légitámadások, a különös ,,katonai célpontok” ellen. Nem Dinh város lebombázott középiskolája (A Napló képtávírója) Invázió az IRA ellen Az angol csapatok hétfőn hajnalban megtámadták Belfast és Londonderry ba­rikádokkal elzárt kerületeit. Egy hétig tartó csapatössze­vonások, nagy páncélos erők átdobása után a 21 000 főre felduzzasztott alakulatok négy órakor hatoltak át a re­publikánus érzelmű lakosság és az IRA ideiglenes szárnya által gyakorlatilag önállóvá tett belfasti Ballymurphy, Andersontown, New Lodge és Ardoyne kerületek határai mögé, Londonderryben pe­dig a már világszerte emle­getett Bogside és Creggad negyedbe, az úgynevezett „szabad Derrybe”. A bevonuló katonák hoz­záláttak az IRA „provói” ál­tal emelt műszaki zárak el­távolításához. Földgyalukkal takarították el a kőből, autó­roncsokból, gerendákból, szö­gesdrótokból ácsolt bariká­dokat. Az angol katonai főhadi­szállás az észak-írországi Lis­burn városában a reggeli órákban közleményt­­hozott nyilvánosságra, amelyben azt állította, hogy a brit erők ,,sikerrel befejezték az ak­ciót”. Belfastban — mint hivata­losan közölték — „szelektív, kis mértékű házkutatásokat rendeznek a katonai egysé­gek. Londonderryben azon­ban házról házra járják a védtelenné tett katolikus get­tókat. Az IRA ideiglenes szárnyának gerillái elrejtőz­tek, vagy valószínűleg a leg­többen átmenekültek az Ír Köztársaságba. A „provok" azonban néhány órával a gettók inváziója után újabb Gyorslista Az 1972. július 31-én megtartott lottó-jutalomsorsolásról, amelyen a 27. heti lottószelvényeit vettek részt. Az alábbiakban a győri kör­zet nyertes sorszámait közöljük. 437 026 háztart. g. 447 385 utalv. 458 821 utasv. 460 693 írógép 472 822 ruházati ciki 474 876 háztart. g. 479 880 ofotért ut. 484 577 bútor-lakbe 485 767 utalv. 489 907 lak-tex 494 881 utalv. 504 851 éléskamra ut. 508 920 motorkerékpár 515 595 ki mit vál. 516 421 ki mit vál. 523 55 utalv 546 071 hűtőgép 555 482 utalv. 557 642 lak-tex 1 409 852 éléskamra ut. Győr 2 004 402 éléskamra ut. 2 008 678 háztart. g. 2 014 277 ki mit vál. 2 018 770 utalv. 2 030 710 kü­lt. társasut. 2 032 084 magnó 2 036 567 ki mit vál. 2 037 500 éléskamra ut. 2 043 621 bútor lakbér. 2 048 491 tv 2 055 252 táskarádió 2 057 457 utalv. 2 058 236 rádió 2 039 448 lak­tex 2 068 927 varrógép 2 082 195 ki mit vál. 2 084 457 éléskamra ut 3 222 917 éléskamra ut 3 261 597 mosógép 3 276 002 utalv. 3 277 120 ki mit vál. 3 279 466 ki mit vál 3 283 143 éléskamra ut. 3 294 650 ruházati cikk 4 205 952 éléskamra ut. 4 215 834 mosógép 4 396 505 tv Győr 4 402 264 ki mit vál. Győr 4 403 712 utalv. 4 414 653 éléskamra ut. A nyertes szelvényeket 1972. augusztus 20-ig kell a totó-lottó kirendeltségek, az OTP fiókok, vagy a posta útján a Sportfogadási és Lottóigazgatósághoz (Budapest, V., Münnich Ferenc u. 15.) el­juttatni. A gyorslista közvetlenül a sorsolás után készült, az eseteges hibákért felelősséget nem vállalunk. 009 730 hűtőgép 010 422 ki mit vál. 018 072 mosógép 026 379 utalv. 034 625 éléskamra ut 035 266 rádió 035 864 magnó 037 716 utalv. 038 748 írógép 049 102 ki mit vál. 050 054 mosógép 071 868 utalv. 072 281 éléskamra ut. 091 mll háztartási g. 093 919 hűtőgép 101172 ruházati cikk. 106 134 írógép 119 050 éléskamra ut. 120 466 éléskamra ut. 124 754 rádió 128 201 éléskamra ut. 134 420 rádió 135 826 ki­mit vál. 137 314 éléskamra ut. 141 314 fényképezőg. 141 614 utalv. 143 146 tv. 158 799 utalv. 174 424 éléskamra ut. 192 614 magnó 193 994 utalv. 199 801 méteráru 231 720 méteráru 240 302 magnó 263 631 éléskamra ut. 272 710 ruházati cikk. 286 018 tv 285 271 éléskamra ut. 285 692 utalv. 288 490 rádió 290 291 éléskamra ut. 311 778 hűtőgép 316 139 tv 320 510 utalv. 325 376 utalv. 334 378 hűtőgép 378 836 utalv. 392 478 utalv. 393 787 utalv. 393 624 ki­mit vál. 429 497 áfotért át. NAPJA Latin-Amerika: Élősdiek alkonya Az amerikai polgári sajtó rendszerint úgy állítja be az Egyesült Államok kapcsolatait a latin-amerikai országokkal, a déli szomszédokkal, hogy azok baráti és teljesen „egyedi” kapcsolatok. Nézzünk egy kicsit a szép szólamo­k mögé is. A latin-amerikai kontinensen mint­egy háromezer amerikai cég működik (köztük az Egyesült Államok 350 leg­nagyobb monopóliuma.) Ezek általá­ban minden befektetett dollár után négy-öt dollár hasznot húznak, ami évente hozzávetőlegesen másfél milli­árd dollárt jelent. Az „egyedi” kapcso­latok eredményeként a latin-amerikai országok adóssága a külföldi mono­póliumoknál pillanatnyilag 15 milliárd dollárra rúg. Ezek a számadatok az úgynevezett törvényes osztalékot tükrözik, amelyek a hátrányos szerződések és kölcsönök eredményeként folynak be az amerikai monopóliumok kasszájába. Vannak azonban más jövedelmi források is, amelyeket — érthetően — sehol nyil­ván nem tartott, s különösképpen nem publikált manipulációk révén présel­­nek ki a latin-amerikai országokból. Ilyen például az olcsó latin-amerikai nyersanyaggal való spekuláció a nem­zetközi piacokon, valamint a hírhedt „kettős könyvelés”, amelynek segítsé­gével az illető ország adó- és vámügyi szerveit vezetik félre. Aztán vannak más módszerek is, így például Argentínában az amerikai társaságok a villamosáram fogyasztá­sának növelése érdekében tudatosan rossz villanyórákat helyeztek el a fo­gyasztóknál. A Brazil Nemzeti Bank számításai szerint az elmúlt három év alatt a külföldi társaságok törvényel­lenesen 200 millió dollárt csempésztek ki külföldre. Mexikóban egy amerikai cég (az Anderson and Cleyton) rend­kívül olcsón jut nyersgyapothoz és ezt a terméket — felemelt áron — texasi gyapotként adja tovább a nemzetközi piacokon. A mexikói pénzügyminiszté­rium adatai szerint különböző csator­nákon ebből az országból is minden évben több mint 200 millió dollár szi­várog ki illegálisan. Kolumbia bányaügyi- és kőo­lajipari minisztere egyik beszédében a következőket mondta: „Akadnak em­berek, akik elszörnyülködnek azon hogy az IPC nemzetközi olajtársaság 40 év alatt 690 millió dollárral maradt Peru adósa. Ugyanakkor Kolumbiának ugyanez alatt az idő alatt a külföldi olajtársaságok legalább kétmilliárd dollárról nem számoltak el”. Chilében az Anaconda és más ame­rikai konszernek 1970-ben lenyomták a réz árát és 83 millió dollárral marad­tak adósak, illetve ekkora összegtől fosztották meg az államot. A kicsiny Costa­ Ricában — az ország elnökének szavai szerint — az itteni legnagyobb amerikai cég a kávé árának mestersé­ges letörésével évente hozzávetőlege­sen 30 millió dollárt lop ki az állam­­háztartás kasszájából. Ez jellemzi tehát az amerikai biznisz „egyedi kapcsolatait” a latin­­amerikai országokkal. Az amerikai monopóliumokra azon­ban rossz idők következnek. A Busines Week című folyóirat panaszkodik az amerikai tőke szempontjából negatív jelenségek fokozódására. Ezek fő oka az­ — írja a folyóirat —, hogy a dél­amerikaiak mindinkább ellenőrzésük alá akarják vonni az üzleti tevékeny­séget. A lapnak valóban igaza van — a ku­bai sajtó például egyszer, s minden­korra bezárult a monopóliumok előtt. Nagy eredményeket ért el a chilei és a nerui nép is. Egyre kényelmetlenebbül érzik magukat az amerikai monopolis­ták Venezuelában és Costa Ricában . Ez az irányzat egyre erősödik egész Latin-Amerikáb­an, a déli részektől egészen a Rio-Grande-ig . J. Lapse» Kedd, 1972 augusztus 1. A tengeri kapu Haiphongi mozaik MARAFKÓ LÁSZLÓ HANOI TELEX-TUDÓSÍTÁSA S­OKFELÉ A VILÁG­BAN A VÁROSOK­HOZ KÖZELEDVE üdvözlő táblák köszöntik az érkezőt: érezze jól magát vá­rosunkban. Haiphonghoz kö­zeledve egy latarolt kerüle­­eten a részen hajtották végre a B—52-es légierődök a szőnyegbombázásokat. Az­után a gépkocsi áthalad a fo­lyó feletti hídon, s rögtön meghittebb kép fogadja az utast. Természetesen a bun­kerek itt sem hiányoznak, de az emberek nyugodtan üldö­gélnek az utcán, vagy sietnek a dolguk után. „A haiphongi emberek bátrak” mondták, mikor odaindultunk, s ké­sőbb ezt valóban tapasztal­hattuk. Mert igaz, hogy a B—52-esek többször is bar­bár támadást intéztek békés lakosok ellen, de a VDK lég­védelme által lelőtt nyolc óriásbombázó közül az egyik itt zuhant le A B—52-esek lelövése nyugtalan órákat okozott az amerikai hadveze­tésnek. Haiphongot mindenki úgy ismeri, mint a VDK legna­gyobb tengeri kikötőjét, a szocialista országokból érke­ző segítség kapuját. Ezt a ka­put most 800 tengeri akna zárja el a világtól. Megnéz­tük a kikötőt. Szemben a be­járattal hatalmas szovjet ha­jó, a Grivnogorszki áll, mel­lette a Maniuszko nevű len­gyel tengerjáró, majd egy NDK hajó, aztán újabb szov­jet óriás, a Babuskin. Mint a városi tanács képviselőjétől megtudtuk, a vietnami kato­nák nem tétlenkednek: míg az amerikaiak újra és újra leszórják, ők rendre-sorra szedik fel az aknákat. A cél: utat törni az aknazáron ke­resztül. A hajószoros között, a ten­ger felé kitekintve látni Ha Long csodálatos szépségű szikláit. Persze, most nem ajánlatos odamenni. A város légvédelme szempontjából egyik nehézséget éppen a tenger közelsége jelenti: a 7. amerikai flotta repülői ra­vasz taktikát alkalmaznak. Mintha kis karéjt akarná­nak kiszakítani a városból, rövid ívben berepülnek, s rögtön visszatérnek a tenger fölé. Mivel közel a tenger, a riasztás után nagyon gyor­san a város fölé érkeznek a bombázók. Ennek ellenére nagyon heves légvédelmi tűz fogadja őket. Nixon elnöksé­ge alatt 2­j gépet lőttek le a város fölött. A hősöket az alkalom szü­li. Dr. Tran Ngoc Dungot, a Csehszlovák—Vietnami Ba­rátság Kórház fül-, orr- és gége­osztályának főorvosát nyugodtan nevezhetem an­nak. Az egyik barbár ame­rikai bombatámadás alatt, amely éppen a kórházat érte, a főorvos műtétet végzett. Nem a bombabiztos óvóhe­lyen, hanem az egyik pavi­lonban. A bombák becsapó­dása után betörtek a műtő ablakai, repeszek szántották végig a falakat. Szerencsére senki sem sérült meg komo­lyabban. A főorvos intézke­désére a műtőben segédkező személyzet szorosabban kö­­rülállta a műtőasztalon fekvő beteget, s az orvos befejezte a műtétet. M­egtekintettük az egyik hai­phongi GYAPJÚ­­GYÁRAT IS. A dolgozók túlnyomó többsége nő. Azt hiszem, ma Vietnamban a nők többszörösen felülmúlják önmagukat. Ebben a hai­phongi gyárban a nők felé­nek a fronton van a férje. Az asszonyok három műszak­ban keményen dolgoznak a gyárban. Nevelik a gyerme­keket, némelyiknek öt, vagy ennél is több van, s még gyakran a gyári milíciában is tevékenykednek. A milieistai lányok fiatalok, szépek. Hogyan illik az asz­­szonyi szépséghez a puska? Azt hiszem nem helyes így feltenni a kérdést. Nem ők választottak így, az ameri­kaiak kényszerítették őket. De, ha kell keményen fogják a fegyverüket. Hamarosan megkezdik az indiai és pakisztáni csapatok visszavonását Az Új Delhi sajtó vasár­napi jelentése szerint India és Pakisztán augusztus 9-től kezdi m­eg csapatainak visz­­szavonását azokról a határ­menti területekről, amelye­ket a decemberi háború so­rán megszálltak. Mindenütt helyreállítják a régi határ­vonalat, kivéve Jammu és Kasmir térségében, ahol a szimlai megállapodás értel­mében további intézkedésig a helyükön maradnak a csa­patok. A csapatok visszavonása után a két ország felújítja a több mint egy év óta meg­szakított polgári létformái­mat. Ez ügyben még előzőleg tanácskoznak egymással a két ország illetékesei

Next