Napló, 1972. augusztus (Veszprém, 28. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-01 / 179. szám
Kedd, 1972 augusztus 1. NAPLÓ Miért nem fizet a vállalat? A fizetési fegyelem lazaságai, a késedelmes fizetések nagy száma arra utal, hogy a vállalati gazdálkodásban az önállóság és a felelősség nehezen talál egymásra. A pénzügyi önállóság már adva van s ez azt jelenti, hogy a vállalatok döntenek saját pénzük felhasználásáról. Ezzel összhangban a vállalatok az egymásnak történő fizetés módját is önállóan választhatják meg, azzal a korlátozással, hogy 30 napnál hoszszabb fizetési határidőben nem állapodhatnak meg. A pénzügyi önállóságnak az is lényeges kritériuma, hogy a bank általában csak a vállal fizetési fegyelem az utóbbi években szembetűnő módon romlott. Az esedékesség időpontjában ki nem egyenlített követelések behajtását célzó peren kívüli eljárást 1969-ben vezették be. 1970-ben a vállalatok mintegy 70 ezer esetben s összesen mintegy 9 milliárd forint értékben kérték a gazdasági döntőbizottságoktól fizetési meghagyás kibocsátását, mert adósaik nem fizettek. Az elmúlt évben a fizetési meghagyás-ügyek száma már jóval meghaladta a 100 ezret s az esedékes időpontban nem A fizetési fegyelem megbomlásának, majd romlásának alapvető okai egyértelműen a vállalati gazdálkodás területén találhatók meg. A vállalatok saját pénzeszközei és az igénybevehető hitelek általában elegendőek a zökkenőmentes gazdálkodás finanszírozásához. Ha azonban annak bármelyik fázisában — készletezés, termelés, értékesítés, beruházási zavarok támadnak, felborul a vállalat pénzgazdálkodásának egyensúlya, a bevételek és a kiadások összhangja. Ez természetesen csak átmeneti állapot, hisz a vállalatok túlnyomó többségének éves szinten nyeresége is van. A pénzgazdálkodás átmeneti nehézségeit azonban úgy hidalják át, hogy az előírt fizetési határidőket nem tartják be, s tartozásaikat csak a fizetési meghagyás kibocsátása után — ez kb 3—4 héttel toldja meg az eredeti határidőt — egyenlítik ki. Ezzel tulajdonképpen nehézségeik következményét a partnervállalatokra hárítják át. Tovább gyűrűző fizetésképtelenség Az átmeneti fizetésképtelenség jelensége 1968-ban viszonylag szerény méretekben mutatkozott; elindult néhány felelőtlenül gazdálkodó vállalattól s minden intézkedés ellenére vállalatról-vállalatra, sőt évre évre tovább gyűrűzött. A fizetési fegyelem megsziládítása érdekében került sor a már említett peren kívüli eljárás bevezetésére, a késedelmi kamat 10 százalékról 15 százalékra való felemelésére, a határidőre történő fizetés különböző biztosítékainak — fedezetigazolás, bankgarancia, kezességvállalás — meghonosítására. A késedelmes fizetések számának és értékének növekedése azt bizonyítja, hogy ezek a rendszabályok eddig nem voltak hatásosak. Ebben minden bizonnyal annak is szerepe van, hogy a vállalati gazdálkodás pénzügyi problémái is kiéleződtek. 1968— 1969-ben a késedelmes fizetések lényegében a folyó gazdálkodás — beszerzés, termelés, értékesítés — pillanatnyi zavarait tükrözték, azóta azonban a vállalati fejlesztési alapokat terhelő adósság is megnőtt, sok vállalatnál a lat hozzájárulása alapján fizeti ki az eladó követelését. A bankszámla feletti rendelkezési jog deklarálásának az volt a nem is titkolt célja, hogy erősítsük a vevő vállalatok pozícióit az eladókkal szemben. A gazdasági döntőbizottságok elé került jogvitás ügyek azt bizonyítják, hogy a szerződéses kapcsolatok alakulásában még mindig többnyire a szállító az erősebbik fél, ugyanakkor a vevővállalatok igen gyakran visszaélnek a bankszámla feletti rendelkezési jogukkal s pénzügyi kötelezettségeiket késedelmesen teljesítik. teljesített kötelezettségek összege eddig 20 milliárd forintot A tisztánlátás érdekében néhány kiegészítő adatra is hivatkoznunk kell. A vállalatok közötti áruforgalom, a termelési kapcsolatok mennyisége több száz milliárd forint értékű, csupán az ipari termékek vállalati kapcsolatokban megtestesülő forgalma 400 milliárd forintra becsülhető. Ezekhez az adatokhoz kell viszonyítanunk a fizetési fegyelem 20 milliárd forintos nagyságrendű lazaságát fejlesztéssel kapcsolatosan vállalt kötelezettségek meghaladják a felhasználható alapokat. Hiba lenne azt állítani, hogy a fizetési fegyelem a vállalatok magánügye. Éspedig azért nem, mert a késedelmes fizetés önkényes áruhitel igénybevételét jelenti, ami nemcsak elvben sérti a bank hitelmonopóliumát, hanem a gyakorlatban is, mert a fizetés elmulasztásával kikényszerített hitel népgazdasági szinten terven felüli vásárlóerőként jelentkezik. Más kérdés, hogy a fizetések késleltetése és az átmeneti fizetésképtelenség az egyébként gondosan gazdálkodó vállalatok gazdálkodását is veszélyezteti. Határozottabb intézkedéseket a fizetési morál helyreállítására Több esztendő negatív tapasztalatai alapján a kérdés oly módon is felvethető: lehetséges-e egyáltalán a fizetési fegyelmet, a fizetési morált helyreállítani, megszilárdítani? úgy véljük van rá mód. Végső soron viszonylag kevés, úgynevezett túlköltekező vállalatot kell a józan gazdálkodás útjára terelni. Elképzelhetőnek tartjuk például az ilyen vállalatok vezetőinek felelősségrevonását a szerződéses kötelezettségek nem teljesítéséért. Legeredményesebbnek látszik a gazdasági-pénzügyi eszközök alkalmazása. Ha például a vevő vállalat az esedékes időpontig nem rendelkezik a fizetésről, a bank a tartozást az adós vállalat terhére hitelezi. Ebben az esetben a fizetésképtelenség továbbgyűrűző hatása mérséklődik, sőt bizonyos idő múltán teljesen megszűnik és teljes bizonysággal kimutathatók a „fertőzés” gócai. A pontos diagnózis birtokában részben a felügyeleti szerv, részben a bank feladata lenne, hogy megfontolt, a gazdasági döntések pénzügyi felelősségét, konzekvenciáit is vállaló gazdálkodásra szorítsa a túlköltekezésre hajlamos vállalatokat. Egyébként az a megoldási lehetőség sem hagyható figyelmen kívül, amelyet a fizetési forgalom és a fizetési módok korszerűsítése jelenthet. Érdemes ezt is mérlegelni, annál is inkább, mert a vállalatok többsége igényli és sürgeti ennek a problémának biztonságos megoldását. Garamvölgyi István Késedelmes fizetés százezer esetben Fizessenek a partnerek? Kom ked, már egyelni képesítették a cukorrépatermelést a sármeléki tsz-ben Egyelés helyett tőszámbeállítás Katicabogarak a levéltetvek ellen Tavaly — az aszályos időjárás miatt — gyengén fizetett a cukorrépa. Holdanként csupán 140 mázsás átlagot adott a korábbi évek 200 mázsájával szemben. Az idén — az eddigi becslések szerint — 200 mázsára számítanak, de kedvező időjárás esetén a 250 mázsát is elérhetik. A múlt évi egymillió forintos árbevételnél tehát jóval többet várnak. Az idén — a természet szerencsés közrejátszása miatt — a károsítók nem „élhettek” meg a cukorrépatáblákon. Az elszaporodni látszó levéltetNeves cukorrépa termesztő község Sármellék a keszthelyi járásban. Az utóbbi években szinte hagyománnyá vált e fontos ipari növény termelése a kedvező éghajlati, talaj adottsági és szállítási viszonyok miatt. Vetéstől a betakarításig minden fő munkafolyamatot gépesítettek a termelőszövetkezetben. A vetőtárcsás szemenként vetéssel az egyik legmunkaigényesebb műveletet — az egyelést — teljesen kiiktatták. Az idén már csak a tőszámot kellett beállítaniuk a tagoknak, amelyet jóval rövidebb idő alatt és sokkal kevesebb fáradtsággal végeztek el. Amíg korábban egy ember egy hold egyelésével 15—16 nap alatt végzett, ma egy hold tőszám beállítása egy embernek mindössze 4—5 napjába kerül. Természetesen ennek egyik fontos előfeltétele a vetés előtti vagy utáni vegyvek ellen nagymérvű katicabogár invázió indult meg, mely a hasznos had „győzelmével” végződött. A biológiai egyensúly tehát újra helyreállt. Ebben az évben fontos kísérletek kezdődtek a sármelléki cukorrépa táblákon. A Keszthelyi Agrártudományi Egyetem közreműködésével vetőmagtermesztési, gépesítési és technológiai kísérleteket folytatnak 30 holdon. A termelésfejlesztési intézet három cukorrépa vetőmaggal kísérletezik: az M—102, az AJ—POLY és a POLY—2 Az idén 255 holdon termelnek cukorrépát a korábbi évek 200 holdjával szemben. A területnövelést a cukorrépa felvásárlási árának emelése és a teljes gépesítés megvalósításának lehetősége indokolta. szeres gyomirtás. Tavaly összesen 720 ezer forintot költöttek gépvásárlásra. A Sárvári Cukorgyár félmillió forint „előleget” adott öt évre a nagyüzemnek. Az előleget cukorrépával törleszti majd le a gazdaság. Az idén egy cukorrépa vetőgép, egy komplex vegyszerező gép, valamint egy francia és egy csehszlovák betakarító gépsor mentesíti a tagokat a termesztés és betakarítás nehéz munkája alól. A gépsorokat tavaly ősszel már kipróbálták, mindkettő kifogástalanul működött. „Mindössze” az alkatrész és a szerviz szolgáltatás hiánya okoz gondot. vel A legjobban bevált fajta elsőbbséget szerez majd a továbbtermelésben. Fontos kísérleteket végez az üzemtani tanszék is. A gépkísérleti intézet által beszerzett gépeket — fajta ekéket, RAU kombinátorokat, permetezőgépeket és betakarító gépsorokat — üzemelés közben vizsgálja, ezen kívül időelemzési, munkanapfelvételezési, valamint élő és holt munka ráfordítási vizsgálatokat is végez a gazdaság területén. Az összegező értékelést a cukorrépa betakarítás után végzik el, a kísérlet eredményei legjobban ekkor láthatók. Családi műveléssel Minden évben családi művelésre adja ki a cukorrépa földeket a termelőszövetkezet. Van olyan család, amely 2—3 hold cukorrépával is „megbirkózik”. A modern gépek és a korszerű technológia egyre nagyobb területek megművelését teszi lehetővé. Ezáltal a tagok keresete is növekszik: az idén például közel ezer forintot keresett egy-egy tsz-tag — 4—5 nap alatt — a tőszámbeállítás idején. A következő években is átlagosan 250 holdat vetnek be cukorrépával a sármellékiek. Amíg kézzel művelték a cukorrépát, addig sem fizettek rá, gépi műveléssel pedig jövedelmük még nagyobb lehet az eddigieknél. Így a kis közösség érdeke megegyezik a nagy közösségével: a szövetkezeti és a népgazdasági érdek találkozik egymással. (Nemesbüki) N 3 Június 30-án, dr. Szekér Gyula nehézipari miniszter elnökletével, a NIM külön értekezleten vitatta meg a balatonkenesei Sirály szövetkezet tevékenységét, s a résztvevők elismerő szavakkal, nagyra értékelték a szövetkezet tagjainak munkáját és új kezdeményezéseit. Ez a tény — legalább is az első pillanatban — meglepően hangzik: hogy kerül a szövetkezet a NIM-hez? De ismerve a Sirály műanyagfeldolgozó, a vegyipar eredményeinek gyakorlati alkalmazásához kapcsolódó tevékenységét, semmi furcsaság nincs a hír mögött. És az sem feltűnő, hogy a NIM a jövőben, a tapasztalatok alapján az eddiginél nagyobb támogatást ad a Sirály szövetkezetnek az új termékek kifejlesztéséhez és gyártásához. Tégla helyett poliszirol hab A kormány, a lakásépítési program teljesítésének egyik fő feltételeként a termelékenység fokozását, s ennek alapjául a korszerű módszerek és eszközök, technológiák stb. tömeges alkalmazását jelölte meg. Ezek közé tartozik a licenc alapján készülő IGLU műanyag építőelemek (tégla helyett poliszirol habanyagok) alkalmazása is, amely az ÉVM műszaki fejlesztési főosztálya 1971. évi programjábanmár szerepelt, s amelynek gyártására és alkalmazására hazánkban először a balatonkenesei Sirály szövetkezet vállalkozott. Sőt saját balatoni telkén fel is építette az első IGLU elemes „prototípus” műanyagházat. Az épületet, a 63 négyzetméter alapterületű, két és fél szobás, teraszos nyaralót a hagyományosan készült betonlapokra helyezték. A kivitelezést, az egymással öszszekapcsolható IGLU zsaluszekrények üregeinek betonnal való kitöltését a Veszprém megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói végezték. Egyelőre csak a „teherhordó szerkezetek”, vagyis a fő- és válaszfalak készültek az új elemekből, az összes többi szerkezet a szokásos módon, hagyományos anyagból. Külső vakolás Poroputz-zal A polistirol habanyag, az IGLU elemek felülete a hagyományos meszes vagy habarcsos vakolat felvételére alkalmatlan. Ezért a kísérleti épület külsejét a készítők speciális, Poroputz vakolással vonták be. Az alsó rétegre, a felület teljes egészére, még a megkötés előtt üvegszál szövetet terítettek, majd erre ismét Poroputz réteget húztak. A belső felületeknél más a technológia. Itt ugyanis a tapéta közvetlenül, mindenféle „glettelés” nélkül is felragasztható, bár célszerűbb egy műanyag diszperziós gipszes vékony vakolás, háromnégymilliméteres glett réteg felhordása. A padozatot szőnyegpadlóval látták el, bár a pvc bevonat is megfelelő, az ajtókat, ablakokat pedig — amelyek fából készültek — a betonozáskor behelyezett facsomagokhoz erősítették, illetve horonyacélokhoz rögzítették. Egyszerűbb, könnyebb, gyorsabb Az ember azt hinné, hogy az új, műanyag elemekből épülő házat nehezebb, s főként drágább felépíteni. Holott erről szó sincs, bár az összehasonlításnál maga az IGLU elemes fal drágábbnak tűnik. Csakhogy : 1. Már az alapozásnál bizonyos költségcsökkentést eredményez a súlykülönbség, hiszen egy 24xx25x100 centiméteres normál falelem súlya mindössze 2,4 kilogramm. A jó hő- és hangszigetelő tulajdonság miatt — az ÉTI által végzett hőtechnikai számítások szerint — 40 százalékkal csökkenthetők a fűtési költségek. Az építési idő jelentősen csökkenthető, mert a technológia egyszerű, az építés gyors, nem kell hozzá a különböző építési szakemberek régiója. A Sirály szövetkezet illetékesei szerint a birtokukban levő habosító géppel évente mintegy 300 ezer IGLU elemet képesek gyártani. Ez 75 ezer négyzetméternyi, 24 centiméter vastag téglafalnak felel meg. Ha ugyanezt téglából akarnák felépíteni, akkor 11,6 millió kisméretű téglára lenne szükség hozzá. Az említett mennyiséggel évente körülbelül 500—600 családi ház építhető fel, s csak élőmunkában mintegy 40 ezer óra megtakarítással számolhatunk. Az új, műanyagból készülő elemek alkalmazása azért jelentős, mert egyrészt technikai és gazdasági előnyökkel jár, másrészt a hagyományos építőanyagoknál fennálló mennyiségi feszültséget csökkenti és segítséget nyújt a kormány lakásprogramjának hiánytalan megvalósításához. S. Nagy Sándor Az új építőelem: IGLU Házak—műanyag zsaluzással Elkészült a „prototípus” — fifire vállalkozik a Sirály? Több mint ötszáz lakás évente ilyen műanyag elemekből épül fel a ház. Az üregeket folyékony betonnal töltik ki. A műanyagból készült kísérleti, két és fél szobás üdülő. A forma természetesen tetszés szerinti is lehet. (Fotó: Kocsis Jenő)