Napló, 1973. június (Veszprém, 29. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-10 / 134. szám
EGYSÉGBEN Aki igazán szívén viselte a magyar nemzet sorsát, az mind századokon át elmaradásunkon kesergett és szomjasan áhította a kort, amelyben egyszer majd pótoljuk, amit törökvészen, labarcdúláson, úri dőzsölésen, és félgyarmati szolgaságunkon elvesztettünk. Kossuth , félkarú óriás”-nak nevezte az ipar nélküli magyarságot. Berzsenyi a paraszti szövetkezésben kutatta mezőgazdaságunk betegségeinek a gyógyszerét, az ifjú Vasvári Pál a szabadságharc hajnalán írta le: „Világnézeteket kell szereznünk, melyek iránytűül szolgálnak az események hulláma között...” 1919-ben már a legszervezettebb erő, a magyar munkásosztály világnézete, egyesített pártjának hangja nyomán lobbant forradalomra a magyar nép elkeseredése, szabadságvágya, felemelkedési törekvése. Ebben a forradalomban már a munkásosztály messzemenő céljai fejeződtek ki. Az 1919-es forradalom magában foglalta, mert történelmileg elkerülhetetlenül magában kellett foglalnia, az egész nép századok alatt felgyújt, megoldatlan gondját-baját. A Tanácsköztársaság leverése után az ellenforradalom sötét éjszakája borúit az országra. De a munkásosztály soha nem tagadta meg 1989 emlékét, eszméit, soha nem mondott le a politikai harcról, amikor a fasizmus árnyéka egyre nyomasztóbb mértékben vetődött a magyar politikai égboltozatra is, a két munkáspárt, a Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt vezetői egyre több jelét adták együttműködési szándékuknak. Ezt példázza a szabadsághősök síremlékének megkoszorúzása 1941 november 1-én, a Népszava híressé vált karácsonyi száma, a Történelmi Emlékbizottság munkássága és a Petőfi-szobornál 1942 március 15-én rendezett nagygyűlés majd az utána kibontakozott béketüntetés. „Soha nem fogjuk elfelejteni — írta később a Szabad Nép —, hogy a legsúlyosabb pillanatokban a szociáldemokrata vezetés alatt álló szakszervezetekben és pártszervezetekben, a szocialista ifjúsági mozgalom vezetésén keresztül, sőt, a Népszava hasábjain is szólhattunk mi, kommunisták, népünkhöz. Ha volt valami eredménye harcunknak, ha hangunk messzebbre hallatszott a földalatti agitáció és illegális röpiratok hatókörén akkor azt a két munkáspárt egyre szorosabb együttműködésének is köszönhetjük .Ismernünk kell a magyar munkásmozgalomnak ezt a korszakát, mert csak így érthetjük meg a harcot amelynek eredményeként 1948 június 12-én a két nagy munkáspártra — a kommunistákra és baloldali szociáldemokratákra — az a feladat várt, hogy szervezetileg és politikailag is egyesítse a magyar munkásosztályt, annak a történelmi missziónak a betöltésére, amelyre hazánkban egyedül a szervezett munkásság és egységes pártja volt képes. Ismernünk kell az előzményeket, hogy láthassuk: a negyedszázada egyesült két nagy munkáspárt évtizedek harcában kovácsolódott, merítve a Tanácsköztársaság napjaiban létrejött pártegyesítés, a Horthy-fasizmus elleni éles és súlyos osztályküzdelem, majd a felszabadulást követő politikai ütközetek tanulságaiból. Mire tanít az elmúlt negyedszázad tapasztalata? Mindenekelőtt arra, hogy hatványozottak voltak a párt erői mindig, amikor az egyesülés alapelve a marxizmus-leninizmus szellemében cselekedett, amikor eszmeileg, politikailag és szervezetileg egyaránt őrködött ezen az egységen. Nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi munkásmozgalom egész története intő példa rá: erőtlenné válik a munkásosztály forradalmi élcsapata, ha megosztják a frakciók és különféle irányzatok. Az ötvenes évek elején ilyen helyzetbe kerültünk. Pártunk, az MSZMP, komolyan vette a történelmi tapasztalatot: helyreállította az elvi politikát, a pártegységet, eredményesen munkálkodik nagy céljaink valóraváltásán. Ennek legfőbb záloga, hogy tisztán őrzi a marxizmus—leninizmus elveit maradéktalanul élvezi a dolgozó tömegek cselekvő támogatását. Miközben az MSZMP megtisztította politikáját mindenfajta torzulástól, végérvényesen kialakult a munkásosztály teljes politikai, eszmei, szervezeti és cselekvési egysége. Még nekünk is, akik benne élünk, a változás oly ütemét jelenti a most megidézett negyedszázad, hogy szinte ámulunk, ha visszapillantunk a megtett útra. Talpra állt a lerongyolódott, kifosztott magyar ipar és megsokszorozta a háború előtti termelést. Sorsfordulón esett át a mezőgazdaságunk is. Ma hatszor annyi mérnök kerül ki az egyetemekről, mint a kapitalizmus idején. Hazánkban ahol egykor mindenfajta népbetegség tizedelte az embereket, ma több orvos jut egy lakosra, mint az Egyesült Államokban. Az eredményekben oroszlán része van a magyar munkásosztálynak, amelynek osztagai mindig a munka frontjának az élvonalában voltak, amikor áldozatot kellett hozni azért, hogy a döntő lépéseket megtehessük. Ez csendül ki az MSZMP Központi Bizottsága 1972 novemberi határozatából is, amely ismételten megerősítette: az országot formáló harc legelső soraiban a munkásosztály halad, s ennek a kormány céltudatos intézkedésekkel nyomatékot is adott. A munkásosztály tettekkel felelt osztályhű pártja határozatára. A szocializmus azonban nemcsak több bért, nagyobb darab kenyeret, új lakást hűtőszekrényt, esetleg hétvégi telket és autót jelent, hanem mindenekelőtt új társadalmi viszonyokat: az egyén és a közösség új, harmonikus kapcsolatát. A kommunista szombatok, az egyre terebélyesedő szocialista brigádmozgalom, az üzemek, műhelyek, termelőszövetkezetek belső demokráciája, s közéletünk más, ma még kibontakozóban lévő megannyi szocialista vívmánya nemcsak a termelést, hanem a kultúrálódást és ezzel együtt a szocialista életformát, az emberek közösségi formálódását is szolgálja. K tudja hányan álmodoztak a magyar munkásosztály soraiban mindarról, ami ma már a szocializmus elévülhetetlen vívmánya? Sokan közülünk nem érhették meg ezt a napot, a két munkáspárt egyesülésének negyedszázados jubileumát. Fáj, hogy nincsenek már közöttünk, de büszkén gondolunk arra, hogy pártunk, munkásosztályunk, a magyar nép oly sok kiváló harcost nevelt és adott az igaz ügynek, amelynek letéteményesei örökösei, folytatói vagyunk. Pártunk szervezetei és tagjai, a magyar kommunisták abban a szilárd meggyőződésben emlékeznek meg 1948 június 12-ről, hogy a következő negyedszázad megbonthatatlan egységben tovább viszi munkásosztályunkat végső célja, a szocializmus teljes felépítése, a kommunizmus útján. Kőszegi Frigyes ! Világ proletárjai agy—üljetek! W&KBB AZ MSZMP VESZPREM MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS (APJA vasárnap, 1973 június 10. Ara: 80 fillér XXIX. évfolyam, 134. szám Aratásra készül a MEZŐGÉP Az idén is megszervezik az aratási ügyeletet Hét és fél millió forint értékű alkatrész az aratásban résztvevő gépekhez Csupán megyénkben több ezer gép vesz részt az aratásban. A tavaly nyári próbatétel különösen megviselte az egyébként is már kiöregedett kombájnokat. Ezért az idén várhatóan nagy kereslet lesz a pótalkatrészek iránt. A megyei Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat ereje szerint részt vesz sok-sok millió kisebb-nagyobb pótalkatrész gyártásában. Az idén csupán az aratásban részt vevő gépekhez (kombájnokhoz, traktorokhoz, pótkocsikhoz) 7 és fél millió forint értékben gyárt alkatrészeket, azaz pontosabban gyártott, mert a megrendelésnek tulajdonképpen már eddig eleget tett. Legnagyobb értékét a kombájnokhoz szükséges szalmarázó láda jelenti. A fontos szerkezetből ötezer darab készült. Ugyancsak jelentős mennyiség, kétezer darab készült az éveken át hiánycikként nyilvántartott tengelykapcsoló tárcsából. A pótalkatrész gyártás bonyolultságára jellemző, hogy egyikből 10 darab, a másikból 200 ezres széria készül. A MEZŐGÉP más módon is segíti az aratást. A vállalatnál dolgozó garanciális csoportok már eddig több tucatnyi kombájn összeszerelését végezték el, készítették elő a nagy munkára Hagyományaihoz híven, az idén is megszervezi az aratási ügyeletet. Június végétől az aratás befejezéséig minden gyáregységben munkanapokon kétműszakos, vasárnapokon 8 órás ügyeletet tartanak. A jól felszerszámozott hibaelhárító kocsik mindenütt készenlétben állnak. A vállalat vezetői kikötötték: ha bármely gyáregység arató munkájával gondatlanság, vagy más szubjektív ok miatt probléma merülne fel, az súlyos büntetést von maga után. Viszont a legeredményesebben dolgozók jutalmat kapnak. illllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllM II Két OTP fiók Balatonfüreden Megnyílt a Takarékpénztár városi fiókja Az OTP munkája, tevékenysége szerves része megyénk, s így Balatonfüred gazdálkodásának is. A Takarékpénztár kapcsolata az utóbbi években mindjobban erősödik a tanácsokkal, a vállalatokkal és a lakossággal. A megnövekedett igények kielégítése megköveteli, hogy a szolgáltatásokat kulturált körülmények között végezzék. Ennek érdekében az OTP Balatonfüreden, a saját beruházásában épített, a város egyik legszebb lakóházának földszintjén tegnap délelőtt megnyitotta Balatonfüred második OTP fiókját. Ezeket a gondolatokat idézte megnyitó beszédében Bacsó János, az OTP megyei igazgatóságának vezetője. A régi helyiségben tovább működik a körzeti fiók, s így a város lakóinak a már megszokott helyen és a közelben továbbra is a betétesek rendelkezésére áll. Az új városi fiók a fürdőtelep és természetesen az üdülők, turisták, külföldiek kényelmét is szolgálja és ezen kívül intézi a város és környéke lakóinak hitelügyleteit is. A körzeti fiók betétgyűjtőként és valutabeváltóhelyként dolgozik tovább, míg a városi fiók a betét- és valutaügyek mellett valamennyi OTP üzletági feladatot ellátja. Erre természetesen szükség is van, hiszen Balatonfüreden az OTP fióknál lévő betétállomány már meghaladja a 100 millió forintot. A hitelállomány is több mint 70 milliós, s ebből csak a lakásépítési hitel mintegy 60 milliót tesz ki. Ennek a kezelését a tegnap megnyitott fiók veszi át. Az új fiók megnyitásával lehetővé válik, hogy a megyénk városaiban már népszerű átutalási betétszámlák használatát még ez évben Balatonfüreden is bevezessék. Az ünnepélyes megnyitón részt vett Wolford Sándor, a városi pártbizottság titkára, Fazekas Lajos, a városi tanácselnök helyettese és Dóka Emánuel, a Hazafias Népfront városi titkára is. Mai szántunk tartalmából: A kitüntetés kötelez (3. oldal) * Gazdaságpolitikai jegyzetek (3. oldal) IC* Tudományos szolgáltatások (3. oldal) * Egymillió látogató a szakszervezetek kulturális intézményeiben (4. oldal) Feledékeny emberek (4. oldal) Ég és föld között (4. oldal) Érettségi félelem nélkül (5. oldal) Köt a múlt (5. oldal) Színházi jegyzet (5. oldal) Alkossanak merészen, bátran!” A bolgár államtanács küldöttségével Tihanyban A látnivaló egy ilyen ősi városban, mint Veszprém, rengeteg. S így nem csoda, ha nehéz a búcsú. A küldöttség tagjai még élénken, szenvedélyesen vitatják a tapasztaltakat, különösen az új városrészek építésével kapcsolatos benyomásokat, de már indulni kell. A gépkocsikaraván meglódul, a cél a Tihany. A tanácsháza fala vérvörös futórózsákkal terítve. A vendégek alig tudnak betelni a látvánnyal. Kelemen Lászlóné és a tanács dolgozói fogadják a látogatókat, a bolgár államtanács küldöttségének tagjait. Rövid beszámoló a félszigetről, a tájvédelmi körzetről, s természetesen az emberekről, főként a tanácsi munkával kapcsolatos teendőkről. A vendégek, különösen Mladen Kosztov elvtárs, a delegáció vezetője, a Bolgár Népköztársaság Államtanács a népi tanácsok osztályának vezetője, de társai is, főként a nők munkájáról, a társadalmi életben betöltött szerepéről érdeklődnek. Megérkezik dr. Papp Lajos államtitkár, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnöke és dr. Farkas Ottó főosztályvezető, a hivatal titkára is. Kosztov elvtárs egy kis sétát indítványoz. Előremegy, ismerősen mozog. — Még nem felejtettem el Tihanyt — mosolyog —, 1961-ben már jártam itt. Végezetül az újságíróhoz fordul: — Kérem, írja meg: kívánunk a megye minden dolgozójának, valamennyi tanácsnak, s az ott munkálkodóknak további sikert. Szívből kívánjuk magyar barátainknak, veszprémi ismerőseinknek: alkossanak továbbra is bátran, merészen, szépet és jót. És kívánju: élvezzék békében, egészségben mindazt a jót és szépséget, amit eddig és azután alkotnak, létrehoznak. A MAHART Uránia vitorlása megpörgeti a motort. A küldöttség tagjai beszállnak. Irány: Siófok. S. Nagy Sándor Séta a tóparton. (Fotó: Péterfay) Egy kis terefere Tihanyban.