Napló, 1973. június (Veszprém, 29. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-10 / 134. szám

EGYSÉGBEN A­ki igazán szívén viselte a magyar nemzet sor­sát, az mind századokon át elmaradásunkon kesergett és szomjasan áhította a kort, amely­ben egyszer majd pótoljuk, amit törökvészen, labar­c­­dúláson, úri dőzsölésen, és félgyarmati szolgaságunkon elvesztettünk. Kossuth , félkarú óriás”-nak nevezte az ipar nélküli magyarságot. Berzsenyi a paraszti szövet­kezésben kutatta mezőgazdaságunk betegségeinek a gyógyszerét, az ifjú Vasvári Pál a szabadságharc haj­nalán írta le: „Világnézeteket kell szereznünk, melyek iránytűül szolgálnak az események hulláma között...” 1919-ben már a legszervezettebb erő, a magyar munkásosztály világnézete, egyesített pártjának hang­ja nyomán lobbant forradalomra a magyar nép elke­seredése, szabadságvágya, felemelkedési törekvése. Eb­ben a forradalomban már a munkásosztály messzeme­nő céljai fejeződtek ki. Az 1919-es forradalom magá­ban foglalta, mert történelmileg elkerülhetetlenül ma­gában kellett foglalnia, az egész nép századok alatt felgyújt, megoldatlan gondját-baját. A Tanácsköztársaság leverése után az ellenforra­dalom sötét éjszakája borúit az országra. De a mun­kásosztály soha nem tagadta meg 1989 emlékét, esz­méit, soha nem mondott le a politikai harcról, amikor a fasizmus árnyéka egyre nyomasztóbb mértékben ve­tődött a magyar politikai égboltozatra is, a két mun­káspárt, a Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt vezetői egyre több jelét adták együttműködési szándékuknak. Ezt példázza a szabadsághősök síremlé­kének megkoszorúzása 1941 november 1-én, a Népsza­va híressé vált karácsonyi száma, a Történelmi Emlék­­bizottság munkássága és a Petőfi-szobornál 1942 már­cius 15-én rendezett nagygyűlés majd az utána kibon­takozott béketüntetés. „Soha nem fogjuk elfelejteni — írta később a Szabad Nép —, hogy a legsúlyosabb pil­lanatokban a szociáldemokrata vezetés alatt álló szak­­szervezetekben és pártszervezetekben, a szocialista if­júsági mozgalom vezetésén keresztül, sőt, a Népszava hasábjain is szólhattunk mi, kommunisták, népünkhöz. Ha volt valami eredménye harcunknak, ha hangunk messzebbre hallatszott a földalatti agitáció és illegális röpiratok hatókörén akkor azt a két munkáspárt egy­re szorosabb együttműködésének is köszönhetjük .I­smernünk kell a magyar munkásmozgalomnak ezt a korszakát, mert csak így érthetjük meg a harcot amelynek eredményeként 1948 június 12-én a két nagy munkáspártra — a kommunistákra és baloldali szociáldemokratákra — az a feladat várt, hogy szervezetileg és politikailag is egyesítse a magyar munkásosztályt, annak a történelmi missziónak a be­töltésére, amelyre hazánkban egyedül a szervezett munkásság és egységes pártja volt képes. Ismernünk kell az előzményeket, hogy láthassuk: a negyedszázada egyesült két nagy munkáspárt évtizedek harcában ko­­vácsolódott, merítve a Tanácsköztársaság napjaiban létrejött pártegyesítés, a Horthy-fasizmus elleni éles és súlyos osztályküzdelem, majd a felszabadulást követő politikai ütközetek tanulságaiból. Mire tanít az elmúlt negyedszázad tapasztalata? Mindenekelőtt arra, hogy hatványozottak voltak a párt erői mindig, amikor az egyesülés alapelve a marxiz­mus-leninizmus szellemében cselekedett, amikor esz­meileg, politikailag és szervezetileg egyaránt őrködött ezen az egységen. Nemcsak a hazai, hanem a nemzet­közi munkásmozgalom egész története intő példa rá: erőtlenné válik a munkásosztály forradalmi élcsapata, ha megosztják a frakciók és különféle irányzatok. Az ötvenes évek elején ilyen helyzetbe kerültünk. Pártunk, az MSZMP, komolyan vette a történelmi tapasztalatot: helyreállította az elvi politikát, a párt­egységet, eredményesen munkálkodik nagy céljaink­ valóraváltásán. Ennek legfőbb záloga, hogy tisztán őrzi a marxizmus—leninizmus elveit maradéktalanul él­vezi a dolgozó tömegek cselekvő támogatását. Miköz­ben az MSZMP megtisztította politikáját mindenfajta torzulástól, végérvényesen kialakult a munkásosztály teljes politikai, eszmei, szervezeti és cselekvési egy­sége. Még nekünk is, akik benne élünk, a változás oly ütemét jelenti a most megidézett negyedszázad, hogy szinte ámulunk, ha visszapillantunk a megtett útra. Talpra állt a lerongyolódott, kifosztott magyar ipar és megsokszorozta a háború előtti termelést. Sorsfordulón esett át a mezőgazdaságunk is. Ma hatszor annyi mér­nök kerül ki az egyetemekről, mint a kapitalizmus idején. Hazánkban ahol egykor mindenfajta népbe­tegség tizedelte az embereket, ma több orvos jut egy lakosra, mint az Egyesült Államokban. Az eredményekben oroszlán része van a magyar munkásosztálynak, amelynek osztagai mindig a munka frontjának az élvonalában voltak, amikor áldozatot kellett hozni azért, hogy a döntő lépéseket megtehes­sük. Ez csendül ki az MSZMP Központi Bizottsága 1972 novemberi határozatából is, amely ismételten megerősítette: az országot formáló harc legelső sorai­ban a munkásosztály halad, s ennek a kormány céltu­datos intézkedésekkel nyomatékot is adott. A munkás­­osztály tettekkel felelt osztályhű pártja határozatára. A szocializmus azonban nemcsak több bért, na­gyobb darab kenyeret, új lakást hűtőszekrényt, esetleg hétvégi telket és autót jelent, hanem mindenekelőtt új társadalmi viszonyokat: az egyén és a közösség új, harmonikus kapcsolatát. A kommunista szombatok, az egyre terebélyesedő szocialista­ brigádmozgalom, az üzemek, műhelyek, termelőszövetkezetek belső demok­ráciája, s közéletünk más, ma még kibontakozóban lévő megannyi szocialista vívmánya nemcsak a ter­melést, hanem a kultúrálódást és ezzel együtt a szo­cialista életformát, az emberek közösségi formálódását is szolgálja. K tudja hányan álmodoztak a magyar munkás­­osztály soraiban mindarról, ami ma már a szo­cializmus elévülhetetlen vívmánya? Sokan kö­zülünk nem érhették­ meg ezt a napot, a két munkás­párt egyesülésének negyedszázados jubileumát. Fáj, hogy nincsenek már közöttünk, de büszkén gondolunk arra, hogy pártunk, munkásosztályunk, a magyar nép oly sok kiváló harcost nevelt és adott az igaz ügynek, amelynek letéteményesei örökösei, folytatói vagyunk. Pártunk szervezetei és tagjai, a magyar kommunisták abban a szilárd meggyőződésben emlékeznek meg 1948 június 12-ről, hogy a következő negyedszázad meg­bonthatatlan egységben tovább viszi munkásosztályun­kat végső célja, a szocializmus teljes felépítése, a kom­munizmus útján. Kőszegi Frigyes ! Világ proletárjai agy—üljetek! W&KBB AZ MSZMP VESZPREM MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS (APJA vasárnap, 1973 június 10. Ara: 80 fillér XXIX. évfolyam, 134. szám Aratásra készül a MEZŐGÉP Az idén is megszervezik az aratási ügyeletet Hét és fél millió forint értékű alkatrész az aratásban résztvevő gépekhez Csupán megyénkben több ezer gép vesz részt az ara­tásban. A tavaly nyári pró­batétel különösen megvisel­te az egyébként is már ki­öregedett kombájnokat. Ezért az idén várhatóan nagy kereslet lesz a pótal­katrészek iránt. A megyei Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat ereje szerint részt vesz sok-sok millió kisebb-nagyobb pót­­alkatrész gyártásában. Az idén csupán az aratásban részt vevő gépekhez (kom­bájnokhoz, traktorokhoz, pótkocsikhoz) 7 és fél millió forint értékben gyárt alkat­részeket, azaz pontosabban gyártott, mert a megrende­lésnek tulajdonképpen már eddig eleget tett. Legnagyobb értékét a kombájnokhoz szükséges szalmarázó láda jelenti. A fontos szerkezetből ötezer darab készült. Ugyancsak je­lentős mennyiség, kétezer darab készült az éveken át hiánycikként nyilvántartott tengelykapcsoló tárcsából. A pótalkatrész gyártás bonyo­lultságára jellemző,­ hogy egyikből 10 darab, a másik­ból 200 ezres széria készül. A MEZŐGÉP más módon is segíti az aratást. A válla­latnál dolgozó garanciális csoportok már eddig több tucatnyi kombájn összesze­relését végezték el, készítet­ték elő a nagy munkára Hagyományaihoz híven, az idén is megszervezi az ara­tási ügyeletet. Június végé­től az aratás befejezéséig minden gyáregységben mun­kanapokon kétműszakos, va­sárnapokon 8 órás ügyeletet tartanak. A jól felszerszá­­mozott hibaelhárító kocsik mindenütt készenlétben áll­nak. A vállalat vezetői kikö­tötték: ha bármely gyáregy­ség arató munkájával gon­datlanság, vagy más szub­jektív ok miatt probléma merülne fel, az súlyos bün­tetést von maga után. Vi­szont a legeredményesebben dolgozók jutalmat kapnak. illllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllM II Két OTP fiók Balatonfüreden Megnyílt a Takarékpénztár városi fiókja Az OTP munkája, tevé­kenysége szerves része me­gyénk, s így Balatonfüred gazdálkodásának is. A Taka­rékpénztár kapcsolata az utóbbi években mindjobban erősödik a tanácsokkal, a vállalatokkal és a lakosság­gal. A megnövekedett igé­nyek kielégítése megköveteli, hogy a szolgáltatásokat kul­turált körülmények között vé­gezzék. Ennek érdekében az OTP Balatonfüreden, a saját beruházásában­ épített, a vá­ros egyik legszebb lakóházá­nak földszintjén tegnap dél­előtt megnyitotta Balatonfü­red második OTP fiókját. Ezeket a gondolatokat idéz­te megnyitó beszédében Ba­csó János, az OTP megyei igazgatóságának vezetője. A régi helyiségben tovább mű­ködik a körzeti fiók, s így a város lakóinak a már meg­szokott helyen és a közelben továbbra is a betétesek ren­delkezésére áll. Az új városi fiók a fürdőtelep és termé­szetesen az üdülők, turisták, külföldiek kényelmét is szol­gálja és ezen kívül intézi a város és környéke lakóinak hitelügyleteit is. A körzeti fi­ók betétgyűjtőként és va­lutabeváltóhelyként dolgo­zik tovább, míg a városi fiók a betét- és valutaügyek mel­lett valamennyi OTP üzlet­ági feladatot ellátja. Erre természetesen szükség is van, hiszen Balatonfüre­den az OTP fióknál lévő­ be­tétállomány már meghaladja a 100 millió forintot. A hitel­­állomány is több mint 70 milliós, s ebből csak a lakás­­építési hitel mintegy 60 mil­liót tesz ki. Ennek a keze­lését a tegnap megnyitott fi­ók veszi át. Az új fiók meg­nyitásával lehetővé válik, hogy a megyénk városaiban már népszerű átutalási betét­számlák használatát még ez évben Balatonfüreden is be­vezessék. Az ünnepélyes meg­nyitón részt vett Wolford Sándor, a városi­ pártbizott­ság titkára, Fazekas Lajos, a városi tanácselnök helyette­se és Dóka Emánuel, a Haza­fias Népfront városi titkára is. Mai szántunk tartalmából: A kitüntetés kötelez (3. oldal) * Gazdaságpolitikai jegyzetek (3. oldal) IC* Tudományos szolgáltatások (3. oldal) * Egymillió látogató a szakszervezetek kulturális intézményeiben (4. oldal) Feledékeny emberek (4. oldal) Ég és föld között (4. oldal) Érettségi félelem nélkül (5. oldal) Köt a múlt (5. oldal) Színházi jegyzet (5. oldal) Alkossanak merészen, bátran!” A bolgár államtanács küldöttségével Tihanyban A látnivaló egy ilyen ősi városban, mint Veszprém­, rengeteg. S így nem csoda, ha nehéz a búcsú. A kül­döttség tagjai még élénken, szenvedélyesen vitatják a tapasztaltakat, különösen az új városrészek építésével kapcsolatos benyomásokat, de már indulni kell. A gép­kocsikaraván meglódul, a cél a Tihany. A tanácsháza fala vérvö­rös futórózsákkal terítve. A vendégek alig tudnak betel­ni a látvánnyal. Kelemen Lászlóné és a tanács dolgo­zói fogadják a látogatókat, a bolgár államtanács kül­döttségének tagjait. Rövid beszámoló a félszigetről, a tájvédelmi körzetről, s ter­mészetesen az emberekről, főként a tanácsi munkával kapcsolatos teendőkről. A vendégek, különösen Mladen Kosztov elvtárs, a delegáció vezetője, a Bolgár Népköztársaság Államtaná­cs a népi tanácsok osztályá­nak vezetője, de társai is, fő­ként a nők munkájáról, a társadalmi életben betöltött szerepéről érdeklődnek. Megérkezik dr. Papp La­jos államtitkár, a Miniszter­­tanács Tanácsi Hivatala el­nöke és dr. Farkas Ottó fő­osztályvezető, a hivatal tit­kára is. Kosztov elvtárs egy kis sétát indítványoz. Előre­megy, ismerősen mozog. — Még nem felejtettem el Tihanyt — mosolyog —, 1961-ben már jártam itt. Végezetül az újságíróhoz fordul: — Kérem, írja meg: kí­vánunk a megye minden dolgozójának, valamennyi tanácsnak, s az ott munkál­kodóknak további sikert. Szívből kívánjuk magyar barátainknak, veszprémi is­merőseinknek: alkossanak továbbra is bátran, meré­szen, szépet és jót. És kí­vánj­u­­: élvezzék békében, egészségben mindazt a jót és szépséget, amit eddig és az­után alkotnak, létre­hoznak. A MAHART Uránia vi­torlása megpörgeti a motort. A küldöttség tagjai beszáll­nak. Irány: Siófok. S. Nagy Sándor Séta a tóparton. (Fotó: Péterfay) Egy kis terefere Tihanyban.

Next