Napló, 1973. október (Veszprém, 29. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-02 / 230. szám
TAPASZTALATCSERE Döntött a pártszervezet Mint mindig, mikor komoly dologról kellett dönteni, azon a késő nyári estén is összegyűltek a tanácsteremben a mencshelyi tsz pártszervezetének tagjai. Izgalom vibrált a halkan váltott szavakban. Érthető az izgalom, hiszen fontos kérdésről kell dönteni: egyesüljön-e a két tsz, a mencshelyi és a dörgicsei? — Jó lesz ez nekünk, mit gondolsz? — fordul a szomszédjához egy őszhajú ember. A másik szinte megütközve néz rá: — Persze! A múlt héten jártam Dörgicsén. Ők is, mi is jól járunk az egyesüléssel. Ők is akarják. De majd mindjárt meghallod. Az öreg némileg megnyugodva dől hátra a székén. Lampen Lajos, a pártszervezet titkára megnyitja a tanácskozást: — Megszoktuk már 15 év alatt, hogy a tsz vezetősége mielőtt közgyűlés elé terjeszt bármilyen javaslatot, először minket, párttagokat hallgat meg, a mi véleményünket kéri. Most is, mindenki tudja, olyan dologról lesz szó, ami hosszú időre meghatározza egész életünket, gazdálkodásunkat. Az egyesülésről. Nagy a felelősség. A ma este meghozandó döntésnek mindannyiunk alaposan megfontolt véleményéből kell összeállnia. Néhányan egyetértően, megilletődötten bólogatnak. Az előkészítő bizottság elnöke, Nemes Frigyes tszelnök emelkedik szólásra. Beszámol az előkészítő munkapárok , agronómusok, főkönyvelők, műszaki vezetők, jogászok tapasztalatairól. Ennek alapján állt össze az előkészítő bizottság jelentése. Megvannak a reális feltételei az egyesülésnek. A magasabb rendű szőlőértékesítési forma, a palackozás, az állattenyésztés, növénytermesztés mindenképpen biztosítják már 1974- ben a 4 milliós eredménynövekedést. A jelenlegi 600 ezer forint szociális és kulturális alap 1 millióra, a munkabér 12,5 millióról 15,5 millióra emelkedik. A számok között érvelő, magyarázó mondatok húzódnak meg. Ceruzák, noteszek kerülnek elő. Jegyeznek. Az előadó az egyesített tőke lehetőségeit boncolgatja. — Mencshelynek jelenleg 50 hektár szőleje van. A dörgicseivel együtt lesz 118. Az évenkénti 30 hektár új telepítést csak együtt tudjuk megoldani. Így kapjuk meg a telepítéshez a 30 százalékos állami ártámogatást. A jövedelemnövekedés adókorlátai egy évre feloldódnak. Ebben 5-6 évet tudunk lépni egyszerre. 1975- ig a legalacsonyabb járadékokat, nyugdíjakat 620 forintról 700-ra tudjuk emelni. (Mellettem egy idős ember a százalékot számítgatja, kicsit csóválja a fejét, majd elégedetten bólint. Hiába, nagy dolog ez!) Az elnök befejezi a gazdasági mutatók felsorolását. A papírlapok már újra az asztalon fekszenek. Lampert Lajos a józan, megfontolt döntésre hívja fel a figyelmet: — Mindenki a saját jó meggyőződését mondja el, alaposan, meggondoltan! Innen ma úgy kell felállnunk, hogy vagy a javasló igent, vagy az elutasító nemet kimondjuk nyugodt lelkiismerettel. A feszültség, az izgalom rekedtté árnyékolja hangját. — Ma az a feladatunk, hogy meggyőződjünk, holnap pedig, hogy meggyőzzünk. Hatalmas termetű jó harmincas férfi kér először szót. Világos János esztergályos. — Vajon nem lépnek-e vissza a dörcsieiek mint három éve? Mi akkor is akartuk az egyesülést — fejezi ki aggódó kétkedését. Egy másik ember, Kiss László szinte azonnal rávágja: — Erről most szó sincs! Várják azok is az egyesülést. Tudják, hogy nekik is így lesz jobb. Kiss Gyula, a barnagi alapszervezet titkára a gépesítés előnyeit ecseteli. Példaként a nemesvámosi nagygazdaság eredményeit sorolja, mintegy előrevetítve az egyesülés adta gazdasági lehetőségeket. — Barnagon a többség az egyesülés mellett van — állítja határozottan. — A többieket nekünk, párttagoknak kell meggyőznünk. — Szóljak, ne szóljak? — töpreng magában Lampert Vince, a gépműhely vezetője. — Mégis itt kell, hogy választ kapjak! — győzi meg végül magát. — Nem futunk-e nagyon előre a bérfejlesztéssel? A következő években aztán nem lesz-e visszaesés? Nem kellene-e nagyobb tartalékot képezni? — mondja ki az ezerszer megrágott kérdéseket. — Nem a bérek mesterséges feltornászásáról van szó, hanem az eddigi eredmények kihasználásáról — válaszol Nemes Frigyes. — Eddig a jövedelem 28 százalékát tartalékoltuk fejlesztésre. Ez kissé túlzott volt. A fejlesztés huszonöt százalékra való csökkentése, a béralap emelése helyreállítja az egészséges arányt. Ez a biztosíték és az egyes termelési ágak kiegyenlítő hatása. A dörgicseiek véleményéről meg csak annyit, hogy három éve még csak a szőlő szólt az egyesítés mellett, most meg minden gazdasági érv. Az öregek juttatását is csak együttesen tudjuk növelni. A béralapot is. — Szentes Béla borászati dolgozó lelkesen helyesli a tervet. — Reálisak, sokatmondóak a számok. A szőlőterület nagyarányú növelése indokolt. A piacok jók. Mindegyik tsz csak nyer az egyesítéssel. Nem máról holnapra született a gondolat, hanem pontos értékelések, hosszas előkészítő munka nyomán. A visszhangok is jók. Ezeket a hangokat kell erősítenünk. Helyeslő közbeszólások tarkítják a beszédet. — Szavazzunk! — hangzik innen is, onnan is a sürgetés. Szinte egyszerre emelkednek a levegőbe a kezek. Ünnepi komolysággal, méltóságteljesen. Csend van, csak néha reccsen egy-egy öreg szék. Lampert Lajos hajigja is meghatott, ünnepélyes. — Tizenöt éve álmodni sem mertünk volna a mai eredményekről. Moset az egyhangú döntéssel a gazdálkodás, a jobb élet új távlatai nyílnak meg előttünk. Dolgozzunk továbbra is ilyen erős egységben azért, hogy a távlatok, a tervek valósággá váljanak. Kiürül a terem, felzúgnak az autók. Hazafelé mennek a barnagiak, vöröstósok. A mencshelyiek még kis csoportokban beszélgetnek az utcán. ★ Azóta megtörtént mindkét tsz közgyűlése. Szombaton kaptuk a hírt, hogy az előző nap a mencshelyi tsz közgyűlése is egyhangúlag megszavazta az egyesülést. Felelősséggel, alapos megfontoltsággal döntött tehát a mencshelyi pártszervezet. Azt, hogy helyesen határoztak és ennek érdekében jól szerveztek, érveltek, agitáltak, minden szónál ékesebben bizonyítja az egyesülés ténye, mindkét tsz tagságának egyetértése. " Szilágyi Károly Ki keres a legjobban? Sokat idézett megállapítás: „Mindenki tehetsége szerint dolgozzék, s mindenki munkája szerint részesedjék!" Más szóval: aki sokat tesz le az üzem, a vállalat, a népgazdaság asztalára , az megfelelő arányban kapjon bért, jövedelmet is. Hogyan valósul meg a gyakorlatban a szocialista bérezésnek ez az alapelve? — erre keresi a választ a nemrég kezdett vizsgálattal a Szakszervezetek Veszprém megyei Tanácsának közgazdasági bizottsága. S nem véletlenül. Ugyanis egyre több helyen vitatják munkások, műszakiak, tisztviselők, politikai, gazdasági és társadalmi vezetők is, vajon mi a gyakorlat: csakugyan a legjobban és a legtöbbet dolgozók-e egyúttal — ami kézenfekvő lenne — a legjobban keresők? Akik a legtöbbet adják A Várpalotai Szénbányák Vállalatnál 18 frontfejtési brigád dolgozik. Közülük 15 a legfejlettebb, a páncélpajzs biztosításos, komplexen gépesített technikát és technológiát alkalmazza. Az egyenlő feltételek között dolgozó brigádok közül az 1972. évi eredmények alapján az Ilies bánya, Farkas József vezette 20 tagú szocialista brigádja szerezte meg a vállalat kiváló brigádja címet. Teljesen megérdemelten, hiszen a tavalyi legjobb az idén is a legtöbbet „teszi le az asztalra”, mert még mind mennyiségben, mind minőségben a tavalyinál nagyobb sikert akar elérni. A számok és a tények bizonyítanak. A vállalatnál 1973 első félévében a fronti vásárkereset, illetve a különféle pótlékokkal, juttatásokkal növelt jövedelem átlagosan 27 697 forint volt. A Farkas brigádban 29 963 forint, vagyis 2266 forinttal magasabb. S amíg a többi brigádnál az átlagos havi jövedelem 4616 forintra rúgott, addig a vállalat kiváló brigádja címet nyert kollektívában ez meghaladta a 4990 forintot. De a brigádban nem ritka az 5500, sőt a 6000 forinton felüli jövedelem sem. Bagi József vásáré például a 6700-at is meghaladta. A brigádvezetőt — jó munkájaA Péti Nitrogénműveknél már nem ennyire egyértelműen pozitív a tapasztalat. Bár a számok első látásra azt mutatják, hogy a legjobban és a legtöbbet dolgozó három, a kompresszorszerelő, a vasútüzemi karbantartó és a központi labor szocialista brigádja, amely 128 közül tavalyi munkája alapján megszerezte a vállalat kiváló brigádja címet és ez évben is tartja ezt a szintet, ugyancsak a legjobban keres. Jövedelmük általában nagyobb a bronz, az ezüst vagy arany jelvényt birtokló brigádokénál. Ennek ellenére akadnak náluk jobban keresők, mint például a villámok műhely 12 tagú aranykoszorús Kossuth szocialista brigádja. Mindjárt hozzá is kell fűzni, ez a kollektíva is a kiváló címért versenyzett, s csak egyik dolgozója hibájából keletkezett A vizsgálat tulajdonképpen még csak a kezdetnél tart, de néhány tanulság máris kézenfekvő. Többek között az, hogy a szocialista bérezés alapelvének érvényesítése még sok tennivalót igényel. Másrészt, ha a legutóbb végrehajtott bérrendezéssel jelentősen léptünk is előre, azért a differenciálás, s különösen a nőknél az egyenlő munkáért egyenlő bért elv megvalósítása gondos és alapos tájékozódás és felmérés után ugyancsak további finomításokat, intézkedéseket követel. Jellemzésül csak egy példa: a várpalotai bányáknál kísérletképpen a brigádokkal is elkészíttették a személyi besorolásokat. Az összehasonlításkor kiderült, hogy a brigádoké — az önelemzés, az alaposabb információ stb. birtokában — sokkal igazságosabb, „testre szabottabb”, reálisabb volt, mint az üzem- és művezetőké. A gazdasági vezetés ezt ért — a bányavállalat Olaszországba küldte üdülni, s költségeinek mintegy háromnegyed részét fedezte. baleset miatt esett el a pályázott jutalomtól. Ez természetesen az első megállapítást (hogy tudniillik a legjobban dolgozók jövedelme a legmagasabb) igazolja. A központi laborban az Ender Istvánná vezette szocialista brigád jövedelme azonban nem azért magas, mert ez a legjobb kollektívák egyike, hanem a besorolási feltételek, a szolgálati idő nagysága stb miatt. Ha nem így volna, ha a brigádban nem csupa régi dolgozó, törzsgárdatag lenne, akkor jövedelmük aligha tartozna a magasabbak közé. Hasonlót bizonyítanak a peremartoni tapasztalatok is, ahol jövedelmük nagyságát tekintve, szintén az aranyjelvényesek viszik el a pálmát, bár a „csak” ezüstjelvényesek keresete alig néhány forinttal kevesebb, a végrehajtásnál figyelembe is vette, köszönettel alkalmazta. Különösen azért, mert a piac körülményei is arra kényszerítik, hogy a szocialista bérezés elvét a gyakorlatban mind jobban valósítsa meg, s mind erkölcsileg, mind pedig anyagilag váltsa valóra. Hogy a legtöbbet és legjobban dolgozók elismerése egyúttal anyagiakban és a jövedelem nagyságában is kifejeződjék, ez nem valami hirtelen jött divat, vagy kampányfeladat, hanem állandó vezetési és érdekvédelmi tennivaló. Mert a több és a jobb munka, illetve az ezt produkáló egyes dolgozó, vagy kollektíva dotálása a vállalat, s a népgazdaság elsőrendű érdeke, s egyúttal a szakmunka és a munkásosztály tagjainak nagyobb megbecsülését is jelenti. S. Nagy Sándor Csak a szolgálati idővel Ha a piac is kényszerít VILLANYFÜZÉR ÉS GYERTYAFÉNY Hajnalonként köd telepszik a vonyarcvashegyi szőlőhegyre. Aterhes tőkék fázósan gubbasztanak, s csak a köd felszálltával enyhülnek meg. Sokszor fojtogatta a tejszerű pára a csipkés hegyvonulatot. Többszöri permetezés nélkül elveszett volna azidei termés java. Végre, oly sok aggodalom után, megkezdődött a szüret. A parcellákra szabdalt hegyen a szüretelők százai zsibonganak. Szedik a szakcsoport szőlőjét és szüretelik a sajátjukat. A sok apró parcella között nagynak tűnik a csoport hét hektáros táblája. Gondozott, tisztán tartott kordonos szőlő. A hegy alján, a szőlőtermesztő- és borgazdasági szakcsoport közös pincéjében már mindent előkészítettek a bor fogadására. A pince két oldalán testes hordók sorakoznak A legnagyobb 44 hektós, a legkisebb kilenc hektoliteres. Még valamennyi üres. Hosszú gumislag köti össze a pincét a külvilággal. Ezen eresztik le az érkező mustot a pincébe. Elsők között szállította be termését Szalay Sándorné szakcsoporttag : 507 liter mustot adott át Papp Lajos pincemesternek. A mintavétel után, rövid idő alatt lecsorgott a must a pincébe. A szüret megkezdése óta egymást követik a mustot szállító fogatok és törpetraktorok. A szakcsoport — a pince kis befogadóképessége miatt — csak 700 hektoliter mustot vesz át a helyszínen. Mintegy 900 hektolitert közvetlenül a Badacsonyvidéki Pincegazdaság pincéibe szállítanak a szakcsoporttagok. Ezen kívül 500 hektoliter mustot értékesítenek a közös termésből. A bor letisztulása után 1600 hektoliter bort adnak el a tagok — a szakcsoporton keresztül — a pincegazdaságnak. A bolthajtásos pincében villanyfüzér ontja a fényt. Ellentétként vékony szálú gyertya pislákol egy öblös hordó tövében, veszélyt jelző szerepe van. Elalszik, ha széndioxid gáz képződik a pincében. A bejárat mellett rövidlábú asztal áll. Lapján különféle kémcsövek, közöttük a mustfokolóval. Jó minőségűek az idei mustok. Mértek 20 cukorfoktosat is. A termés valamivel kisebb a tavalyinál, a várva várt eső azonban még javíthat valamit , a később érő fajtáknál. Napról napra népesebb a hoszszúra nyúlt szőlőhegy. Segítenek a termelőknek a rokonok, ismerősök és barátok. N. A. Szedik a szürkebarátot a szakcsoport közös telepítésű szőlőjében. Szép termés Ígérkezik az idén A hordók ajtaját zárja Hetesi Lajos pincemunkás. Tisztán várják a mustot az edények A must cukorfokát ellenőrzi Gelencsér Antal, a szakcsoport elnöke. Elégedett a minőséggel (Fotó: Péterfay Endre) NAPLÓ — 1973. október 2. kedd —3