Napló, 1973. december (Veszprém, 29. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-01 / 281. szám

„IDEGEN“ ÉPÍTŐK (II.) Új építésvezetőség a Balaton partján A meglévő és nap mint nap jelentkező­ beruházási feszültségek feloldása érdeké­ben mind több megyén kívüli, „idegen” építőipari vállalat is segíti feladataink tel­jesítését. Közülük most a legújabbakat mutatjuk be, azokat amelyek a IV. ötéves terv első éveiben tették ismertté nevüket megyénkben. Az Észak-dunántúli Köz­mű- és Mélyépítő Vállalat, mint a neve is mutatja , mélyépítő munkákra, így különböző víz-, csatorna, szennyvíz-, út-, vasút-, táv­fűtési rendszerek építési fel­adatainak megoldására vál­lalkozik. A Győr-Sopron, Komárom, Fejér és Veszp­rém megyében tevékenykedő vállalat alakulásakor, 1971- ben 150 millió forint értékű munkát végzett. Idei terve meghaladja a 35­0 milliót és több mint 2 ezer embert fog­lalkoztat. A veszprémi épí­tésvezetőség a múlt év elején alakult, s ez évben vált fő­építésvezetőséggé. 1972. I. negyedévében 14 dolgozója még csak másfélmillió forint értékű munkára vállalkozott, az idei terv már meghaladja a 75 milliót, a foglalkozta­tottak száma pedig a három­százat. A főépítésvezetőséghez két, a veszprémi 61-es, és a vár­palotai 62-es építésvezetőség tartozik. A többségében Al­földről toborzott építőipari munkások a közeljövőben fejezik be Tapolcán a ter­melőszövetkezet hígtrágya telepének 4,5 millió forint értékű közmű munkáit. De­cember a határideje a 2,6 millió forint értékű alapozási munkák befejezésének, a ba­latonfüredi új szabadtéri színpad beruházásánál. A veszprémi építésvezetőség feladata a balatonalmádi szennyvízcsatorna építése is, mely ugyancsak az idén fejeződik be. Veszprémben már átadták a Felszabadulás úti új transzformátor-állo­mást, s befejezéshez közele­dik az Endrődi úti lakótelep közműépítési munkája. A győriek vállalkoztak a ház­gyár mélyépítési és útépítési munkáinak elvégzésére is. Jelentős feladat a gyulafirá­­tóti tehenészeti istálló meg­építése, ennek összes költ­sége meghaladja a 17 millió forintot. A várpalotai épí­tésvezetőség dolgozói jelen­leg a 25 millió forintba ke­rülő derítőmű építésén, a 126 tési dombi lakás alapo­zásán, út-, villanyhálózatá­nak kiépítésén és az Inotai Alumíniumkohó készenléti lakótelepének közműfeljesz­­tési munkáin dolgoznak. A 100 személyes óvodát már átadták, a város lakosságá­nak közreműködésével. Az ÉKMV 1974-ben tovább növeli kapacitását és várha­tóan mintegy 85 millió forint értékű munkára vállalkozik. A foglalkoztatottak száma is eléri a 400-at. A tervek sze­rint a veszprémi építésveze­tőség dolgozói folytatják a gyulafirátóti tehenészeti istálló építését, befejezik a balatonfüredi szabadtéri színpad még hátralévő munkáit és megkezdik az újabb három Endrődi úti lakóház alapozását. Új fel­adat az AGROKER veszp­rémi telepének megépítése, valamint a Felszabadulás úti 2­0­0 gerinccsatorna meg­építése. Elkezdődik a veszp­rémi szennyvíztisztító-telep beruházásának második üte­me, mely több évre szóló megbízatás s a Kádártai úti 280 lakás alapozása. Itt ál­lítják fel a veszprémi ház­gyár prototípusait. A várpa­lotai építésvezetőség jövő évi feladatai közé tartozik a távfűtési rendszer második ütemének megkezdése, a tési dombi iskola alapozása, va­lamint a 61-es és 62-es lakó­épület mélyépítési munkája. A Fűzfői Nitrokémia út­, közműfelújítási munkáira is ez az építésvezetőség vállal­kozott. E munka értéke meg­haladja a 8 millió forintot. Jelentős feladat még a kün­­gösi sertéstelep megépítése. Az építőipari kapacitások további bővítésének jelentős állomása, hogy az Észak­dunántúli Közmű- és Mély­építő Vállalat 1974-ben lét­rehozza harmadik építésve­zetőségét is — 63-as elneve­r­zéssel — megyénkben, mely a különböző Balaton-parti munkák elvégzésére vállal­kozik. A tervek szerint a le­endő építésvezetőség mintegy 150 dolgozója 35—40 millió forint értékű építési munká­val birkózik meg a jövő esz­,­tendőben. (andrássy) Az új balatonfüredi szabadtéri színpad alapozási mun­káival már végeztek az ÉKMV dolgozói (Fotó: Péterfay) Az aszály el­eonéra: Kilencven vagon zöldség a kemenesszentpéteri tsz-ből Országosan is párját rit­kítja a kemenesszentpéteri ter­melőszövett­kezet határa. Köznapi értelemben tulaj­donképpen alig van termő­földje. Az itteni föld arany­koronában kifejezett értéke alig egyharmada a megyei átlagnak. Ilyen viszonyok kö­zött ebben a gazdaságban létfontosságú az öntözés. Dolgoztak is a vízágyúk, az öntözőberendezések kora ta­vasztól késő őszig. Most, hogy az év végi összegezőre készülve megvonják a gaz­dálkodás mérlegét örömmel nyugtázzák: az aszály elle­nére az adottságokhoz ké­pest kiváló eredményeket ér­tek el — természetesen el­sősorban az öntözött terüle­teken. Száz hektár pilangós te­rületükön az öntözés ellené­re is csak kétszer kaszálhat­tak. A hektáronkénti széna­termés 35 mázsa. A kukori­ca a viszonyok­hoz­­képest ki­magasló termést adott: hek­táronként 34 mázsát. A siló­­kukorica is jól fizetett: száz hektárról 113 vagon takar­mányt takarítottak be. A gazdaság 60 hektáron kertészeti növényeket is ter­mel. Az aszályon kifogva több mint 90 vagon árut ad­tak a közfogyasztásnak. Kü­lönösen káposztából takarí­tottak be nagy termést, több mint 65 vagon termett. Kar­fiolból, paprikáiból, uborká­ból, kelkáposztából és zöld­babból további 25 vagonnyi zöldséget adtak el. A kerté­szet a kereskedelmi válla­lattal szembeni vita ellené­re a tervezettnél több mint félmillió forint bevételt biz­tosított a gazdaságnak. Öntözés nélkül lehetetlen lenne Kemenesszer­tpéteren a mezei gazdálkodás. A dolog­nak egyetlen szépséghibája van: az öntözés nagyon nagy költséggel terheli a terme­lést. Nemcsak az aszállyal, ezzel a tehertétellel is meg kell küzdeniük a szentpéte­­rieknek. Bolgár gépek Magyarországnak Tizenhét százalékkal több bolgár gyártmányú berende­zés, gépsor vásárlására kö­tött szerződést a Technoim­­pex Külkereskedelmi Válla­lat ebben az évben, mint ta­valy, így az idén több mint 8 millió rubel értékben im­portál a Technoimpex faipa­ri gépeket, hidraulikus be­rendezéseket, szállítóeszkö­zöket, szerszámgépeket és alkatrészeket a bolgár ipar­tól. Bulgária leg­jelentősebb magyarországi exporttermé­kei közé tartoznak a szállí­tóeszközök — az elektromos és Diesel-motoros targoncák —, valamint a futómacskák, azaz az elektromos emelő­szerkezetek. A magyar kül­kereskedelmi vállalat az idén több mint 1100 targoncát rendelt a Balkanicar-tól. Az év végi „csúcsforgalom” mi­atti szállítási nehézségektől eltekintve egész évben fo­lyamatosan érkeztek ezek a szállítóeszköz­ök a hazai GÉPTEK Vállalatihoz. A bol­gár Balkancar vállalat mind­inkább kielégíti a korsze­rűbb minőségi igényeket is, s az ez évi BNV-n bemuta­tott új típusokból is szállí­tott már. Nagyrészt megol­dott a targoncák karbantar­tása, alkatrészellátása is; a fővárosban és vidéken egy­aránt jól fölszerelt szerviz­telepiek látják el ezeket a munkálatokat. Devecserben évente­ •• Ötezer sertést dolgoznak fel A helyi lakosság, de min­denekelőtt az ajkai iparme­dence jobb ellátása érdeké­ben már évekkel ezelőtt húsfeldolgozó üzemet létesí­tettek Devecserben, a mar­­calmenti termelőszövetkeze­tek. Ellentmondó, de úgy igaz, ahogy nőtt a kiváló termékek iránti kereslet, úgy csökkent a vállalkozás­ban részt vevő gazdaságok száma. Kezdetben heten voltak, jelenleg a kupi és a nagyalásonyi termelőszövet­kezet mondhatja magáénak az üzemet. A feldolgozó „ét­vágyát” kezdetben évente 2 ezer sertés kielégítette, a napjainkban befejezés előtt álló bővítéssel közel három­szorosára növekszik a „hús­gyár” kapacitása. Egymillió forintba kerül az építkezés. A beruházás lehetőséget ad az áruválasz­ték bővítésére és a nehéz fizikai munka csökkentésére is. A tsz-feldolgozó korsze­rűsítése az idei nagy mun­kával sem fejeződik be, jö­vőre újabb egymillió forint ráfordítással, elsősorban a szociális feltételek fejleszté­sét kívánják elérni. Reflektorfényben a VflZ-csarnok Ritka az olyan hét, hogy legalább egy újságíró ne ve­tődne el a Bakony Művek VÁZ csarnokába Jönnek az ország minden tájáról, jegy­zettömbbel, fényképezőgép­pel a kezükben. De sűrűn látogatnak ide tapasztalat­­cserére kül- és belföldi üze­mek, intézmények delegá­ciói is. Reflektorfényben van tehát a VÁZ gyáregy­ség, mondhatni megalakulá­sa óta. És a hírnév nemcsak rangot ad, hanem kötelez is. A legelsők A brigádok közötti mun­kaverseny idei teljes vég­eredménye még nem dőlt el. Az azonban már biztos, hogy az első a Petőfi Sán­dor szocialista címért küzdő brigád lett, mivel éves vál­lalását november 23-án reg­gel nyolc órára teljesítette. Ekkor tette le az asztalra a 830 ezredik ablaktörlő mo­tort. — Akkor már páholyban érzik magukat. Ézsiás Dezső brigádvezető komolyan rázza a fejét: — Nem. Az iram ma is éppen olyan, mint a 830 ez­redik motor előtt volt. Tart­juk a „formánkat”, hiszen megígértük, hogy a terv tel­jesítése után sem „lazsá­lunk”. A VÁZ gyáregységben mindenki komolyan veszi a munkaversenyt. Az üzem­csarnok végében napról nap­ra vezetett táblákon értéke­lik a brigádok teljesítmé­nyét. Majdnem minden két órában, amikor egy szussza­­násnyi időre megállnak a szerelőszalagok, a brigádta­gok a tábláknál gyülekez­nek, s megbeszélik saját maguk és másik teljesítmé­nyét. Verseny ez a javából, csak itt nincs nézőközönség, mindenki a „pályán” van. — őszintén szólva már nem nagyon reményked­tünk — folytatja a brigád­vezető —, mert még a múlt hónapban is eléggé le vol­tunk maradva az időará­nyos tervtől. Előfordult bi­zony néhányszor, hogy al­katrészhiány miatt állt a szalag. A „finisben” azon­ban ráhajtottunk, a lehető legkisebbre csökkentettük az egyes művelet üzemidejét. Az alkatrészhiányra is sike­rült megnyugtató megoldást találnunk, mégpedig úgy, hogy felvettük a kapcsolatot az egyik alkatrészgyártó brigáddal, amely igen sok áldozatot vállal azért, hogy a szalag ne álljon hiába. Így aztán olyan termelési eredményeket értünk el, amelyeken még magunk is őszintén elcsodálkoztunk. Volt olyan nap, hogy a nor­ma többszörösét hoztuk. Természetesen ezt az üte­met nem is lehetett és nem A Zrínyi Ilona szocialista brigád a legnagyobb a VÁZ gyáregységben, összesen 73 tagot számlál. De emellett a legeredményesebbek közé is tartozik, tavalyelőtt és ta­valy is első volt az üzem­ben. — Hát az idén ez nem si­került —– mondja egy kicsit szomorúan Rácz Mária bri­gádvezető. — Sajnos renge­teg volt az állásidőnk, főleg alkatrészhiány miatt. Mi még úgy sem tudunk segíte­ni magunkon, mint a Petőfi brigád, mert meghibásodott a Zsiguli kürtök festő be­rendezése. Ez a tény termé­szetesen a mi eredményün­kön is éreztette hatását. Most is már vagy negyed­órája áll a szalag. A lányok, asszonyok csendben beszél­getnek és figyelik, jön-e már az alkatrész. Valaki hozza a hírt, tíz perc múl­va indulhat a szalag . Azt hiszem, mindezek ellenére nem állunk rosszul. A tervet határidő előtt tel­jesíteni fogjuk, csak nem mindegy, hogy mikor. Itt mindenki­­nagyon izgul, hogy legalább a második helyet megszerezhessük. Eddigi Anduk Károly főműveze­tő, a gyáregység szakszerve­zeti bizottságának titkára: — A gyáregységben ösz­­szesen 9 szocialista brigád dolgozik és további hat bri­gád versenyez a szocialista cím elnyeréséért. Ahogy az eredményeket nézegetem, az az érzésem, hogy mind a hat el fogja nyerni a szocia­lista címet. Persze, a hivata­los értékelés még hátra van. Elmondja, hogy a VAZ- csarnok létszámának körül­belül a fele dolgozik szocia­lista, vagy ezért a címért küzdő brigádban. Ez" szép eredmény ahhoz képest, hogy a gyáregység 1970-ben indult, s az első szocialista brigád csak 1972-ben ala­kult meg. — Meg kell mondani, elég nehezen. Új gárda verődött itt össze, nem nagyon is­merték egymást, s a veze­tőknek is volt éppen elég más dolguk, nem nagyon ju­tott idő a szocialista brigá­dok szervezésére. Ma persze is kellett hosszú ideig tarta­ni. Célunk inkább az egyen­letes, jó átlagteljesítmény. Ezt el is értük, bebizonyít­va, hogy a jövő évi 400 ezer darabos terv reális, teljesít­hető, eredményeink egyenesen kö­teleznek erre. A tablót nézegetve kitű­nik, hogy elég egyenetlen teljesítményt nyújtott a bri­gád. Volt, amikor a norma felét sem teljesítették, más­kor pedig „begorombultak” és 160—170 százalékot értek el. A brigádvezető mentege­tőzik: — Nehogy azt higgye, a norma rossz, mert ennyire túl lehet teljesíteni! Ilyen­kor előző nap délután né­­hányan bennmaradtunk a munkaidő után és előkészí­tettük az alkatrészt más­napra. Csak így lehetett azt a 160 százalékot elérni. A brigád tablóján egy no­vember 6-a keltezésű, orosz nyelven írt levél látható. A mellette levő fordításból ki­derül, hogy a togliatti gyár 45/3-as üzemének 441-es brigádja küldte, amelyik el­lenőrzi és beépíti a kocsik­ba a Bakony Művekből kül­dött kürtöket. Azt írják, na­gyon jó minőségűek a kür­tök, s hogy szeretnék fel­venni a kapcsolatot a Zrínyi Ilona brigáddal. A válasz­levél már elment, már más a helyzet. Régen túl vagyunk azon, hogy minden áron erőltessük a brigádmozgalmat. Ahol meg­érett erre a közönség, ott úgyis felvetődik a szocialis­ta címért való küzdelem gondolata. A mi feladatunk most már inkább az, hogy segítsük, támogassuk a mun­kaversenyben részt vevő brigádokat, s a vezetők is­merjék fel és még jobban aknázzák ki a mozgalomban rejlő lehetőségeket. A Bakony Művek az idén — a gyújtáskapcsoló kivé­telével — a tervezettnél 30 ezerrel több garnitúrát szál­lított Togliattiba. A terme­lésnövekedés 90 százaléka a szocialista brigádok többlet­­munkájából származik. Olyan erő tehát a munka­­verseny-mozgalom a VAZ- csarnokban, amelyre a leg­nagyobb feladatok megoldá­sánál is méltán lehet szá­mítani. K. L. Akik még versenyben vannak kiaknázni a lehetőségeket Andezitburkolat az autópályákra Az 500 kilométeres meg­építendő autópálya útfelüle­tének kialakítására javaslat készült a Közúti és Útépítő Kutató­intézetnél. Figyelem­be vették a kőbányák és a leendő útvonalak egymás kö­zötti távolságát és a kőzetek minőségét, valamint a leg­célszerűbb szállítóeszközök alkalmazásának lehetősége­it. A javaslat különösen a futófelület jó minőségét tart­ja fontosnak, hogy 20—30 évig ellenálljon a forgalom okozta megterhelésnek. A KÖTUKI vizsgálatai szerint az andezitből készült burkolat kopik legkevésbé, míg a leggyakrabban hasz­nált bazalt hamar kifénye­sedik, könnyen csúszóssá vá­lik. Andezitet fejtenek ki egyebek között Szob, Recsk, Komló és Nógrádszövesd bá­nyáiból. Ezeknek a figyelem­be vételével az intézet ja­vaslata szerint például a Bu­dapest—Gyöngyös között építendő autópályaszakasz­hoz a közeli nógrádkövesdi, vagy szobi bányákból célsze­rű a szállítás, s a Gyöngyös utáni szakaszhoz az egerbak­­tai diabáz bánya szolgáltat­ná az útalapanyagot. A dia­báz minősége vetekszik az andezitével. A Tatabánya mellett futó autópálya építési munkála­taihoz Szob és Uzsabánya termelné a követ; a szobi bánya anyagát különösen ol­csón lehetne a helyszínre juttatni, mert a Dunán uszá­lyon is szállítható. Nagyobb gond az Alföldön áthaladó M 5-ös pálya építése, mert itt nincs a közelben kőbá­nya. Ezért az intézet szak­emberei ide az úgynevezett érdesített homok-aszfaltfelü­­letet ajánlják. Ilyen útfelü­lettel Örkény mellett már el is készült egy ötkilométeres kísérleti szakasz. Különös előnye, hogy a 60 százalék­ban homok alapanyagú, zú­zalékkal telehintett útfelület esős időben sem csúszik, biz­tonságosan megkapaszkodhat rajta az autó gumikereke. Egyébként Angliában csak­nem valamennyi útburkolat ilyen alapanyagból készül. Egyébként a KÖTUKI nemcsak az autópálya építé­sét segíti kutató munkájá­val, de országos térképeit is készít, amelyen feltünteti va­lamennyi útépítésre alkal­mas kőlelőhely pontos fekvé­sét, s az itt előforduló kő­zetek minőségét. Amelyik vállalat, termelőszövetkezeti, vagy tanács utat kíván épí­teni, a térkép alapján köny­­nyen eligazodhat, hol sze­rezheti be legközelebbről az alapanyagot. Eddig 40 kőzet­minta gyűlt össze az intézet „adatbank”-jábak­ az ország különböző vidékeiről. NAPLÓ — 1973. december 1. szombat 3

Next