Napló, 1974. augusztus (Veszprém, 30. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-01 / 178. szám
Fiatalodik a Pápai Textilgyár A Pápai Textilgyár dolgozói és vezetői régóta várják már, hogy megkezdődjék az üzem rekonstrukciója, kicseréljék a felszabadulás előtti több évtizedes gépeket, berendezéseket. Az első „fecskék”, az első új gépek végre megérkeztek, sőt már dolgoznak is a gyárban. A szövő II. egyik géptermében találkoztunk a Szovjetunióból vásárolt két új szövőgéppel. Termelése a régi gépnek háromszorosa, s míg a régiből ötöt kezelt egy dolgozó, addig az újból nyolcat-tízet is kényelmesen el tud látni. Ez év végéig még 46 gép érkezik ebből a típusból. Lengyelországból tíz új kártológépet vásároltak. Teljesítménye a régi gépnek ötszöröse. A korszerű berendezések nagy részét már üzembe helyezték, a többi gép beszerelésén pedig ezekben a napokban dolgoznak a lengyel szerelők. Az új gépeken természetesen új anyagokat is fognak gyártani. Markovics Lászlóné textiltervező művész már elkészítette az új textíliák terveit. Húsz új konstrukció készül, amelyből ötöt már gyártásra javasoltak. A tervező asztalon 500—600 minta készül évente, ami, ha a színárnyalatokat is figyelembe vesszük 2500 anyagféleséget jelent. A megtervezett és elfogadott új minták a gyártmányfejlesztési osztályra, azaz a kettes telep egyik kis műhelyébe kerülnek. Itt a legrégibb, legtapasztaltabb szövőnők készítik el az új anyagokat amia gyár és a kereskedelem szakembereiből álló zsűri elé kerül. (Vida András képriportja) Az új szovjet gyártmányúszövőgépek csendesebbek, de főleg termelékenyebbek a réginél Már dolgoznak a nagy teljesítményű kártológépek Markovics Lászlóné textiltervező művész asztalán sorban készülnek az új minták A kísérleti üzem régi gépein már az új anyagok születnek Forradalom a mezőgazdaságban Nyilatkozat az iparszerű, zárt termelési rendszerekről Forradalom a mezőgazdaságban — így jellemzik a szakembereik az iparszerű, zárt termelési rendszereket, amelyek ma már mezőgazdaságunk valamennyi ágazatában meghonosodtak. Térhódításuk ütemét jól jellemzi, hogy a kukoricatermesztésiben 1972-ben 85 ezer, 1973- ban 250 ezer, az idén pedig 447 ezer hektáron alkalmazták. Ez indította a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem agrárgazdaság tanszékét arra, hogy tudományos felméréssel összegezze az eddigi tapasztalatokat, és felvázolja az új termelési eljárás perspektíváit. Az érdekes elemző munka eredményeiről dr. Bethlendi László adjunktus elmondta az MTI tudományos munkatársának: " Vizsgálódásaink egyértelműen alátámasztották, hogy az iparszerű termelési rendszerek a jövő útját jelentik: a termésátlagok gyors növelése és a termelés menynyiségének kiegyensúlyozottsága csakis alkalmazásukkal érhető el. A kukoricatermelésben például a bábolnai eljárás bevezetése lehetővé teszi, hogy a termésátlag tíz év alatt megkétszereződjék. A mezőhegyesi rendszer keretében a cukorrépa hektáronkénti 355 mázsás átlagtermését — reális tervek szerint — 437 mázsára lehet fokozni. Az iparszerű termelési rendben az élőmunka termelékenységének színvonala is megtöbbszöröződik. Az állami gazdaságokban átlagosan 2,21 munkaórát fordítanak egy mázsa kukorica megművelésére, míg az iparszerű bábolnai rendszerben csak 55 percet. Az is megállapítható, hogy a zárt rendszerek jelentős munkaerő-megtakarítást is eredményeznek, tehát alkalmazásuk döntően kihat a munkaerő-gazdálkodásra, a létszám alakulására, sőt, a szakképzettség színvonalának emelésére is. E gazdálkodási forma keretében megnő a technikai ismeretekkel rendelkező szakmunkások foglalkoztatási aránya. Nyomon követhető, hogy az iparszerű termelési rendszer a bérgazdálkodást is befolyásolja: a bértömeget csökkenti, a bérszínvonalat emeli. A nagy teljesítményű gépek használata létszámcsökkenést idéz elő, ami béralap-megtakarítással jár. A munkaerő szerkezetének megváltozása, a kézimunkások kiiktatása és a szakmunkások számának emelkedése a bérszínvonalat növeli. A termésátlagok dinamikus növekedése a relatív beruházásigényt csökkenti, ugyanakkor az egységnyi terület, illetve termelési értékre jutó eszközigény is tovább csökkenthető a gépek jobb kihasználásával, jobb termelés- és munkaszervezéssel. A nagy teljesítményű gépek bekapcsolása a termelésbe az állóeszköz-hatékonyságot is kedvezően befolyásolja. Az iparszerűtermelés tehát sokoldalú hatást gyakorol a gazdálkodásra. A különféle változások szintetikusan tükröződnek a költség- és jövedelemmutatókban. HIHI külön-külön, s|hanem együtt! ;jj Baj van a bauxittal — hallani mindenfelé az alumíniumiparban. Nem arról van szó hogy kifogyóban lenne a készlet vagy alumíniumtartalma alacsonyabb a kelleténél. Magasabb lett a bauxitban a kalcium és magnézium vegyületek aránya, olya* annyira, hogy már zavarja a timföldtermelést. Anélkül, A bányászok semmi esetre sem, hiszen ők azt a bauxitot hozzák a felszínre, amit odalenn találnak. A timföldgyáriak szintén vétlenek, mert a maguk területén ők is igyekeznek megtenni mindent a gondok csökkentésére. Egyedül talán az ajkai 2. számú új timföldgyár tervezőit lehetelmarasztalni, akik bár —az előzetes földtani vizsgálatok alapján — tudták, a tervezésnél mégsem vették figyelembe azt, hogy a magas kalcium, magnézium tartalom problémákat okozhat. Nézzük, mit tesz a bánya ennek érdekében. A nyirádi és a kalimbai bányaüzemek közül a kalcium, magnézium tartalom szempontjából az előbbiek a jobbak. Fokozni kell tehát a nyirádi bányák termelését, és így megpróbálni elfogadható szinten tartani a minőséget, íme, a nyirádi bányák tervei: kezdetben 790 ezer tonna, majd 840 ezer tonna, később még egy srófolás 855 ezerig, ma pedig már 870 ezer tonnánál tartanak. És ezt a tervet „hozni” fogja Nyirád az év végéig! Más a helyzet Halimbán. Itt romlott a mennyiségi teljesítmény. Nem azért, mert a munkások rosszabbul dolgoznak, hanem azért, mert a lehető legjobb minőségű bauxitot akarják a felszínre hozni. Állandóan váltogatni kell a munkahelyeket, és mindig csak a bauxit legjavát szabad kiszedni. Ez sokkal hálátlanabb feladat, mint a nyirádiaké (hiszen végülis mindenütt a termelési mutatók beszélnek), de legalább annyira fontos. Ami a jövőt illeti, a nyirádi bányák tervei között mégaz ideinél is fantasztikusabb számok szerepelnek. A következő évben például a 870 ezer tonnát feltornászszák 1 millió 200 ezer tonnára. Ezt az eredményt további gépesítéssel kívánják elérni. Az szinte már közhelyszerű megállapítás, hogy a munkahelyeken a rakodás 100, a szállítás pedig 90 százalékban gépesítve van. A további gépesítés tehát már hogy készletekbe bocsátkoznánk, annyit azért meg kell jegyezni, hogy ezáltal csökken a timföldgyártás hatásfoka, nő a lugfelhasználás (az importból beszerzett marónátron ára „a mennyboltot döngeti’),’ romlik a gazdaságosság stb. Ki tehet erről? Az ilyen tervmódosítások természetesen nincsenek azal elintézve, hogy áthúzzák az egyik számot és odaírják melléje a másikat. A Bakonyi Bauxitbánya Vállalat jelentős létszám átcsoportosítást hajtott végre üzemei között. Úgy gépesítette a szállítást és a rakodást, úgy szervezte meg az anyagellátást, hogy ezeken a területeken ne legyen fennakadás. • Degépesítés ide, szervezés oda, a legtöbb azért mégiscsak a bányászokon múltra. A szocialista brigádok egyöntetűen olyan teljesítményt vállaltak, amilyenre a bakonyi bányák történetében még nem volt példa. Felajánlották, hogy a mélyművelésű üzemek átlagos 5,08 tonna teljesítményével szemben 5,5? tonna bauxitot küldenek műszakonként a felszínre! Feszült, lázas hangulat uralkodik a nyirádi bányákban. A nagy feladat szüli ezt az izgalmat, meg az öröm, hogy a terveknek megfelelően halad a termelés, és végül a bizakodás, hogy sikerül teljesíteni a rendkívül feszített tervet, nem abban áll, hogy a fizikai erőkifejtést igénylő munkákat ezután géppel fogják végezni, hanem abban, hogy a jelenlegi masinákat újabbakra, jobbakra, termelékenyebbekre cserélik fel. A hidraulikus működésű rakodógépeket például Diesel motoros rakodókkal helyettesítik. A régi gépekkel a munkahelyi műszakonkénti teljesítmény eddig 16,1 tonna volt, az új rakodókkal az előzetes kalkulációk szerint túlhaladhatják a 20 tonnás teljesítményt is. Nyirádon már folynak a kísérletek az újfajta hidraulikus tárnokkal. Jelenleg mindössze 20 darabbal rendelkezik a vállalat. Ez a szám az év végére eléri a 100-at, s ha a kísérletek sikerrel zárulnak, 1976-ig ezekkel szerelik föl az öszszes bauxitbányát. A tervek nagyon szépek és az eddigi eredmények tükrében úgy látszik, el is érhetők. A baj csupán annyi, hogy a vállalatnak nem nagyon éri meg ilyen hatalmas ütemben fokozni a nyirádi bányák teljesítményét, mert itt a nagymennyiségű víz miatt a kapacitásnövelés igen tetemes költségemelkedést is okoz. Csak egy összehasonlítható adat: a nyirádi szűkített önköltség 277 forint tonnánként, a halimbai viszont csak 201 forint. Az ellentmondás tehát abban rejlik, hogy a népgazdasági érdek ellenkezik a vállalati gazdaságosság érdekeivel. Megoldás: Ajka Azt az alumíniumipari szakemberek jól tudják, hogy a bauxit minőségével kapcsolatos gondot nem a bányáknál , hanem a timföldgyárakban lehet véglegesen és megnyugtatóan megoldani. Új gépek, berendezések beépítésével. Az Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohó ezért kidolgozta évekre szóló sószint csökkentési tervét. Ennek teljes megvalósítása körülbelül 100 millió forintba kerül majd, az idén ebből több mint 20 millió forintot használnak fel különböző berendezések vásárlására és beszerelésére. Az elmondottakból látható, hogy a termelő és felhasználó a maga területén igyekszik mindent megtenni a gondok csökentésére. Mindent megtesznek, csak az a baj, hogy külön-külön. A bányák és a timföldgyárak érdeke, sorsa szétválaszthatatlanul összefonódott. A bajok időleges szaporodása azonban — ahelyett, hogy szorosabbá tette volna ezt a kapcsolatot — nem kívánatos feszültségeket okozott a termelő és a felhasználó között. Magyarán szólva a bányászok a timföldgyáriakat, a timföldgyáriak pedig a bányászokat okolják a gondokért. Holott egymásrautaltságukban csak a mindennapi jó munkakapcsolat kialakításával tudnak segíteni bajaikon. A magyar alumíniugripar történetébe „sószint probléma’’ címszó alatt bevonult nehézségek nem olyan egetverőek, hogy komolyabb mértékben akadályoznák az iparág fejlődését, illetve a rövid és hosszúlejáratú tervek teljesítését. Ahhoz viszont éppen elegendőek, hogy bosszantó zavarokat okozzanak a mindennapi termelésben. Azonban ezek az átmeneti zavarok is jelentős mértékben csökkenthetők, ha az érdekeltek nem egymást okolják, hanem szorosan együttműködve, egymást segítve próbálják a megoldást megtalálni. Karcagi László Többet Nyirádról Jobbat Halimbáról SORAKOZÓ A balatonfői tsz berhidai telepén 124 növendéküszőt nevelnek. Az egy éves növendék állatok szépen nőnek, jelenleg 280-300 kilósak (Fotó: Péterfay Endre) NAPLÓ — 1974. augusztus 1. csütörtök —3