Napló, 1975. december (Veszprém, 31. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-02 / 282. szám
Az MHSZ új pápai bázisa. (Fotó: Borbás János) Modellezéstől a gépkocsivezetésig Igen sokoldalú tevékenységet folytat az MHSZ pápai bázisa, amely egyike a megye legjobban felszerelt létesítményeinek. A modellezéstől a gépkocsivezetésig sok mindenre megtanítják itt a fiatalokat. S ők élnek is ezzel a lehetőséggel.* Évente mintegy harmincezren keresik fel a bázist, annak is leginkább a 24 lőállásos lőterét. A pápai MHSZ bázis tovább bővül. Modellező körpályát építenek, javarészt társadalmi munkával. Befejezéséhez közeledik a kispuska lőtér építése, ahol elsősorban az iskolások gyakorolhatják a lövészetet. A gépjárművezető képzéshez pedig a legmodernebb audio-vizuális berendezéseket szerelik fel a közeli hetekben, hogy az új esztendő első negyedévében már alkalmazhassák az oktatásnál. Fúvószenekari találkozó Veszprémben Vasárnap délelőtt nyolc fúvószenekar mutatkozott be Veszprémben, a megyei művelődési központban. Amint köszöntőjében Poór Ferenc, a Dimitrov művelődési központ igazgatója mondotta, szeretnék a fúvósok megyei találkozóját évenként megrendezni, hogy a zenekarok szakmai nevelése és tapasztalatcseréje szervezettebb legyen. A vasárnapi találkozón az úttörő zenekarok nyitották a műsort. Elsőként a veszprémi úttörő fúvószenekar játszott, Környei János vezényletével. A sort az ajkai fúvósok folytatták (Horváth Zoltán vezényletével), majd a balatonkenesei „Egyetértés” Tsz úttörő zenekara mutatkozott be (Szuromi Miklós vezényletével). A legifjabb fúvósok úttörő indulókat, népdalszvittel, magyar szerzők ifjúsági műveit adták elő. A fiatal nemzedéket képviselte a keszthelyi vendéglátóipari szakközépiskola fúvószenekara (Szőke Géza vezényletével). A megyei találkozón négy felnőtt fúvósegyüttes szerepelt (a rendezői szervek sajnálatára a várpalotai „Jószerencsét” művelődési központ fúvósai valamilyen okból nem érkeztek meg a hangversenyre). Az ajkai fúvószenekart hallottuk elsőként (Bugár Nándor vezényletével), utána a balatonfüredi fúvósok (Horváth Ernő vezényletével), a pápai fúvószenekar (Molnár Zoltán vezényletével) mutatkozott be. A találkozó „fináléját” a Dimitrov művelődési központ veszprémi fúvószenekara játszotta el (Adorján Gyula vezényletével). Délután azsűri (Marosvölgyi Károly, Farkas Antal és Ossó János) értékelte a megyei fúvóstalálkozót. Egyöntetűen dicsérték az úttörőzenekarok műsorpolitikáját és zenekari hangzását. Ugyanakkor biztatónak látszik az utánpótlás. A felnőtt zenekarok műsorválasztásátelmarasztalta a kiváló fúvós-szakértőkből álló zsűri, mondván: kevés mai magyar szerzőt játszanak, műsorukat jórészt az avíttság jellemzi. A megyei fúvóstalálkozó jó kezdeményezés. És ígéret abban az értelemben, hogy a zenekarok fejlődését, jó műsorpolitikáját szolgálja. Kádkemence felújítás az Ajkai Üveggyárban Felújítják az Ajkai Üveggyár nyolcas számú kádkemencéjét. Ez a kemence négy éve működik, ami a szokásos időtartam kétszerese. A meghosszabbodottélettartama alatt is kiváló minőségű ólomkristály üveget adott az olvasztó berendezés. A leállással és felújítással párhuzamosan a gyár 7-es számú nagy kemencéjét töltötték fel ólomüveggel, hogy az export terv teljesítésében ne legyen fennakadás. A felújítási munkák befejezése után a rendelkezésre álló ólomüveg kapacitás biztosítja a feltételt a jövő évi feladatok maradéktalan teljesítéséhez. Ebben az évben a Zirci Vegyesipari Szövetkezetben népművészeti ágazat alakult. Jelenleg háromféle étkezősarkot készítenek, melyeken a bakonyi népi fafaragás hagyományait élesztik újra. Az idén ötven garnitúrát készítenek, melyeknek többségét a Veszprém megyei üzletekben értékesítik. A későbbiek folyamán az étkezőgarnitúrákat kiegészítő bútorokkal — tálassal, tékával és faragott ládával — is ellátják majd. Képünkön: Vajcs János asztalosmester a székek támláját mintázza. (Fotó: Borbás János) n.. . , . . , számoltunk be azKOVIQ hírben ról, hogy november közepén a szovjet Energomasexport külkereskedelmi vállalat rendezésében gázturbinás konferenciát tartottak hazánkban. Nem véletlenül rendezték meg ezt a tanácskozást Magyarországon, s az sem véletlen, hogy a résztvevői egy napot Inotán töltöttek és megtekintették a November 7. Hőerőmű új gázturbinás üzemegységét. Az inotai gépeknek mindig is messze földről csodájára jártak. Szinte nincs is olyan nap, hogy egy-egy csoport szakember ne látogatna el a hatalmas üzemcsarnokba megtekinteni a szovjet és a magyar energiaipar kétszáz megawattos „újszülött”jét, büszkeségét. Nemcsak azért vagyunk büszkék rájuk, mert jól működtek, hanem azért, mert létrehozásuk, összeszerelésük, működtetésük sok-sok szovjet, magyar és csehszlovák szakember közös munkájának nagy- szerű eredménye. A csúcserőmű eredetileg nem szerepelt a IV. ötéves terv beruházásai programjában. A hetvenes évek elején azonban kiderült, hogy az előtervekkel ellentétben hazánk energiafogyasztása a vártnál sokkal gyorsabban emelkedik. Főleg a délutáni, esti csúcsidőszakban nő meg anynyira a fogyasztás, hogy igen komoly megterhelést ró az országos energiahálózatra. A szakemberek előtt ebben a helyzetben nem is állt tulajdonképpen más választás, mint egy gázturbinás csúcserőmű létrehozása. Igaz, ennek üzemeltetése drága és a szénhidrogének árának növekedésével egyre drágább lesz. Ezt azonban ellensúlyozza a viszonylag kisebb beruházási költség, amely mintegy 60 százaléka a hagyományos hőerőművekének. A kevesebb költség mellett a megvalósítás ideje is jóval rövidebb. További előny még, hogy a gázturbinák kiválóan alkalmasak a „csúcsra járás”-ra, hiszen teljesen hideg állapotból való indulás esetén már negyven perc múlva elérik maximális teljesítményüket. A hagyományos hőerőműveknél ehhez hosszú órák szükségesek. Nem lehet azt mondani, hogy túl nagy kínálat lenne a világpiacon gázturbinákban. Nyugaton az olasz Fiat cég, az NSZK Siemens cég, távolabb pedig néhány amerikai vállalat foglalkozik ilyen berendezések gyártásával, a szocialista országok közül Csehszlovákia, az NDK állít elő kisebb gépeket. A gázturbina konstrukciók kidolgozásában és megvalósításában a legnagyobb sikereket a Szovjetunió érte el, bizonyítékként szolgált erre a krasznodari 100 megawattos berendezés, amely akkor is, most is a legnagyobbak közé tartozik a világon. Mindezek ellenére nem volt kockázatmentes a szállítási szerződés megkötése sem a szovjet, sem a magyar fél számára,, hiszen bármilyen jól dolgozott a krasznodari egység, hiányoztak a több éves működés tapasztalatai. Bízva a szovjet ipar, a szakemberek felkészültségében és tudásában, megvásároltuk a két darab száz megawattos gázturbinát. A bizalom nem volt alaptalan, a berendezések beváltották, egyes tulajdonságaikban pedig túlszárnyalták a hozzájuk fűzött reményeket. Az egész beruházás jelszava a gyorsaság volt. Az üzemcsarnok acélszerkezete és alumínium borítása rendkívül hamar készült el. A turbinaalapokat télen, a legnagyobb hidegben is betonozhatták, mert felfújható műanyag sátrat emeltek föléjük. A technikai „bravúrok”-nál is többet jelentett azonban az építők, szerelők összefogása, áldozatkész lelkes munkája. A KISZ védnökség keretében például többszáz fiatal két építőtáborban járult hozzá a munkák gyorsításához. A KISZ ezen kívül elévülhetetlen érdemeket szerzett a szerelésben és építésben részt vevő 18 nagyvállalat feladatainak koordinálásában. A második egységet az eredetileg kitűzött 1975. április 4-e helyett már több mint egy hónappal korábban kapcsolták rá az országos hálózatra. A szovjet és a magyar szakemberek a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny keretében vállalták ezt a határidő módosítást. Még a rendkívül feszített ütemű felajánlásukat is sikerült összeforrott közös munkájukkal túlteljesíteni. Számtalan apró jel és példa bizonyítja, hogy a szovjet és a magyar szeretők között a megfeszített munka során a „szaktársi” kapcsolatokon túl életre szóló barátságok is kialakultak. A nagy feladatok igen rövid idő alatt eggyé kovácsolták a közösséget. A munka mielőbbi sikeres befejezése az általános anyagi, erkölcsi ösztönzőkön túl mindenkinek személyes szívügyévé vált. A gépek szerelésének, indításának napjaiban megsűrűsödött az idő a beruházáson. Néhány hétre, hónapra megszűnt létezni a munkaidő fogalma, mindenki annyit és addig dolgozott, amíg ereje, szelemi energiája bírta. . az inotai gáz-Büszkék vagyunk turbinákra, azért, mert nálunk dolgozhatnak ezek a világviszonylatban is rendkívüli ritkaságnak számító korszerű berendezések. De büszkék lehetünk erre az új üzemre is, mert létrehozása során sikerült bebizonyítani, hogy öszszefogással, lelkesedéssel még a legnagyobb feladatokat is eredményesen meg lehet oldani. Karcagi László Újjáalakult agrárakadémia Vonyarcvashegyen a körzeti művelődési ház és a helyi borász szakcsoport korábban sikeresen működtetett agrárakadémiát. Némi hanyatlás után most újjászervezték a vállalkozást. A községben és a környéken élő érdeklődők számára — igényeik előzetes felmérése alapján — tíz előadásból álló ssorozatot állított össze a szakcsoport. Borász szakemberek vezetik a foglalkozásokat, amelyek témái a szőlőtermesztés szinte minden részterületét érintik. Tájékozódnak a hallgatók a most kialakult közgazdasági helyzetről, az új szabályozórendszerről is. Ezek az információk a termelési feltételek változásai miatt nélkülözhetetlenek. Diáknap a Lóczyban Nem kabaré Először volt önkormányzati nap tegnap a füredi gimnáziumban. A Lóczy Gimnázium diáknapja, a tanulósereg, a KISZ vette át a hatalmat. — Az igazsághoz tartozik, hogy tavaly elmaradt. Mert a gyerekek azt hitték, kabaré-nap lesz! Dehát nem erről van szó. Reggel, hatalomátadáskor mondtam nekik: most bizonyíthatják, hogy érettek az önkormányzatra — magyarázza Kiss Béla, aki igazgatói székét (s valamennyi feladatát) a harmadikos Nagy Andrásnak adta át. — Vértelen volt a hatalomátvétel — mondja mosolyogva a diákigazgató. Az iskola vezetése azonban nemcsak hogy átadta a kormányt a kiszeseknek, rá is játszik, komolyan veszi. Ahogy a diákok is. Hogy ne legyen kabaré. Nincs is. Bár több osztálynak lyukas órája van, nem borul föl a rend. Maga az „igazgató”, Nagy András néz ki néha hozzájuk a folyosóra. — Szigorúbb vagy, mint az igazi igazgató! — kapja meg társaitól. A tantermekben pedig: órák. Rendes tanórák, csak éppen diáktanárok magyaráznak, feleltetnek. A jegyek is érvényesek! Fizika óra a 4/b-ben. A párhuzamos osztály tanulója, Báder László a tanár. Jól fölkészült, jól fölkészített diáktanár. Az elektromágneses alapjelenségek magyarázata s kísérleti bemutatása a feladata. Megy neki, s értik a diákok is. — Az előző órán nehezebb dolga volt. A saját osztálytársainak kellett órát tartania a mágneses tér jellemzőiről ... Az egész asztal tele volt kísérleti eszközzel, s két tanár is bent volt. Az óra végén elsőnek gratuláltam neki: sokszor gyakorlóéves tanárjelölttől se lát jobb órát az ember! — mondja „igazi” fizikatanáruk, Balogh Valéria. Persze ez a nap nemcsak attól a diákoké, hogy maguk tanítanak. A szünetekben: játékos hirdetések a hangosbemondón. A nagyszünetben : vidám testedzés, beatzenére, a gimnázium sportpályáján. Ebédnél családiasan összetolva az asztalok, s a tanárok helyén a tanárdiákok ülnek — nem kell sorba állniuk. Délután labdarúgó és kosárlabda mérkőzés a tanárok és a tanárdiákok között. És: — Az iskolavezetés utópikus elképzelése, hogy az udvaron uszoda legyen. Ünnepélyesen elhelyezzük az alapkövét... Gondoskodunk arról, hogy dédunokáink már élvezhessék... — így a diákigazgató. — Nem is olyan utópikus, készül a terv — vitatkozik vele az igazi igazgató. Jó a hangulat. Persze a diákok alig tudják türtőztetni magukat, látszik, egy kis igazi kabarét is szívesen vennének. De ez a nap másra rendeltetett: az önkormányzó képesség gyakorlására, bizonyítására. S a diákság: helytáll. Jól vezeti az iskolát. — Csak legyen már négy óra, hogy visszaadhassam a helyemet az igazgató úrnak — sóhajt adiákigazgató. —* Nem is olyan könnyű ... Ketten igazgatói dicséretet kapnak tőlem. S az is érvényes. Ahogy itt Füreden érvényesült az a régi igazság: ha a fiatalokra felelősségteljes feladatot bíznak, lelkesen teljesítik. A füredi diknap legszebb teljesítménye pedig a diáktanárok szereplése. Állták a sarat a katedrán is. Meglepően ügyesek voltak. Okosak, talpraesettek. Már csak ezért is érdemes volt átadni nekik a hatalmat. Nem éltek vele vissza. Éltek vele. Annak bizonyságául, hogy ismerik az iskolai demokratizmus játékszabályait. Aki kapni akar, annak adnia is kell.(farusi) Megjelent a Mi legyek?’ Elkészült és a jövő hét közepéig minden érdekelt díjmentesen megkapja a „Mi legyek?” című pályaválasztási tájékoztatót, mely minden évben a végzős tanulóknak, tanáraiknak, a szülőknek, a pályaválasztással foglalkozó szakembereknek ad hasznos tanácsokat és segítséget. A több mint százhatvan oldalas — a megyei tanács munkaügyi osztálya által kiadott — kötet célja, hogy megkönnyítse megyénk fiataljainak pályaválasztását, munkába állását. A tájékoztató első része elemzi hogyan alakult az elmúlt tanévben végzett tanulók pályairányulása, illetve az mennnyiben valósult meg. Részletesen felsorolja a szakmunkásképző intézetek, gimnáziumok, szakközépiskolák, gép- és gyorsíró iskolák, a továbbképző iskolák, az egészségügyi iskolák, valamint a megye üzemeinek és vállalatainak beiskolázási lehetőségeit és tájékoztat a felsőoktatási intézmények különböző ágazatairól. A most megjelent költet új vonása, hogy a szerzők — Beke Gyula, Heffler Anna, dr. Stadler Jenő ésVeszely László — részletesen foglalkoznak benne a katonai és egészségügyi szakképzés jelentőségével, valamint az is, hogy a szerkesztésnél figyelembe vették a szülők, a pedagógusege és a pályaválasztással foglalkozó szakemberek véleményeit. ----------------------------------------------- 3 NAPLÓ — 1975. december 2. kedd — **