Napló, 1975. december (Veszprém, 31. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-02 / 282. szám

Az MHSZ új pápai bázisa. (Fotó: Borbás János) Modellezéstől a gépkocsivezetésig Igen sokoldalú tevékeny­séget folytat az MHSZ pá­pai bázisa, amely egyike a megye legjobban felsze­relt létesítményeinek. A modellezéstől a gépkocsi­­vezetésig sok mindenre megtanítják itt a fiatalokat­. S ők élnek is ezzel a lehe­tőséggel.* Évente mintegy harmincezren keresik fel a bázist, annak is leginkább a 24 lőállásos lőterét. A pápai MHSZ bázis to­vább bővül. Modellező kör­pályát építenek, javarészt társadalmi munkával. Be­fejezéséhez közeledik a kis­puska lőtér építése, ahol elsősorban az iskolások gya­korolhatják a lövészetet. A gépjárművezető képzéshez pedig a legmodernebb au­­dio-vizuális berendezése­ket szerelik fel a közeli he­tekben, hogy az új eszten­dő első negyedévében már alkalmazhassák az oktatás­nál. Fúvószenekari találkozó Veszprémben Vasárnap délelőtt nyolc fúvószenekar mutatkozott be Veszprémben, a megyei művelődési központban. Amint köszöntőjében Poór Ferenc, a Dimitrov műve­lődési központ igazgatója mondotta, szeretnék a fúvó­sok megyei találkozóját évenként megrendezni, hogy a zenekarok szakmai neve­lése­­ és tapasztalatcseréje szervezettebb legyen. A vasárnapi találkozón az úttörő zenekarok nyitották a műsort. Elsőként a veszp­rémi úttörő fúvószenekar játszott, Környei János ve­zényletével. A sort az ajkai fúvósok folytatták (Horváth Zoltán vezényletével), majd a balatonkenesei „Egyetér­tés” Tsz úttörő zenekara mutatkozott be (Szuromi Miklós vezényletével). A legifjabb fúvósok úttörő indulókat, népdalszvittel, magyar szerzők ifjúsági mű­veit adták elő. A fiatal nemzedéket kép­viselte a keszthelyi vendég­látóipari szakközépiskola fúvószenekara (Szőke Géza vezényletével). A megyei találkozón négy felnőtt fúvósegyüttes sze­repelt (a rendező­i szervek sajnálatára a várpalotai „Jószerencsét” művelődési központ fúvósai valamilyen okból nem érkeztek meg a hangversenyre). Az ajkai fúvószenekart hallottuk el­sőként (Bugár Nándor ve­zényletével), utána a ba­latonfüredi fúvósok (Hor­váth Ernő vezényletével), a pápai fúvószenekar (Mol­nár Zoltán­­ vezényletével) mutatkozott be. A találkozó „fináléját” a Dimitrov művelődési köz­pont veszprémi fúvószene­kara játszotta el (Adorján Gyula vezényletével). Délután a­­zsűri (Maros­völgyi Károly, Farkas An­tal és Ossó János) értékelte a megyei fúvóstalálkozót. Egyöntetűen dicsérték az úttörőzenekarok műsorpoli­tikáját és zenekari hangzá­sát. Ugyanakkor biztató­nak látszik az utánpótlás. A felnőtt zenekarok műsor­­választását­­elmarasztalta a kiváló fúvós-szakértőkből álló zsűri, mondván: kevés mai magyar szerzőt játsza­nak, műsorukat jórészt az avíttság jellemzi. A megyei fúvóstalálkozó jó kezdeményezés. És ígé­ret abban az értelemben, hogy a zenekarok fejlődését, jó műsorpolitikáját szolgál­ja. Kádkemence felújítás az Ajkai Üveggyárban Felújítják az Ajkai Üveg­gyár nyolcas számú kád­kemencéjét. Ez a kemence négy éve működik, ami a szokásos időtartam kétsze­rese. A meghosszabbodott­élettartama alatt is kiváló minőségű ólomkristály üve­get adott az olvasztó beren­dezés. A leállással és felújítással párhuzamosan a gyár 7-es számú nagy kemencéjét töl­tötték fel ólomüveggel, hogy az export terv teljesítésében ne legyen fennakadás. A fel­újítási munkák befejezése után a rendelkezésre álló ólomüveg kapacitás bizto­sítja a feltételt a jövő évi feladatok maradéktalan tel­jesítéséhez. Ebben az évben a Zirci Vegyesipari Szövetkezetben népművé­szeti ágazat alakult. Jelenleg háromféle étkezősarkot készítenek, me­lyeken a bakonyi népi fafaragás hagyományait élesztik újra. Az idén ötven garnitúrát készítenek, melyeknek többségét a Veszp­rém megyei üzletekben értékesítik. A későbbiek folyamán az étke­zőgarnitúrákat kiegészítő bútorokkal — tálassal, tékával és faragott ládával — is ellátják majd. Képünkön: Vajcs János asztalosmester a székek támláját mintázza. (Fotó: Borbás János) n.. . , . . , számoltunk be az­KOVIQ hírben ról, hogy novem­ber közepén a szovjet Energomasexport külkereskedelmi vállalat rendezésében gázturbinás konferen­ciát tartottak hazánkban. Nem véletlenül rendezték meg ezt a tanácskozást Magyar­­országon, s az sem véletlen, hogy a részt­vevői egy napot Inotán töltöttek és meg­­tekintették a November 7. Hőerőmű új gáz­turbinás üzemegységét. Az inotai gépeknek mindig is messze földről csodájára jártak. Szinte nincs is olyan nap, hogy egy-egy csoport szakem­ber ne látogatna el a hatalmas üzemcsar­nokba megtekinteni a szovjet és a magyar energiaipar kétszáz megawattos „újszülött”­­jét, büszkeségét. Nemcsak azért vagyunk büszkék rájuk, mert jól működtek, hanem azért, mert létrehozásuk, összeszerelésük, működteté­sük sok-sok szovjet, magyar és csehszlo­vák szakember közös munkájának nagy-­ szerű eredménye. A csúcserőmű eredetileg nem szerepelt a IV. ötéves terv beruházásai programjá­ban. A hetvenes évek elején azonban ki­derült, hogy az előtervekkel ellentétben hazánk energia­fogyasztása a vártnál sok­kal gyorsabban emelkedik. Főleg a dél­utáni, esti csúcsidőszakban nő meg any­­nyira a fogyasztás, hogy igen komoly meg­terhelést ró az országos energia­hálózatra. A szakemberek előtt ebben a helyzetben nem is állt tulajdonképpen más választás, mint egy gázturbinás csúcserőmű létreho­zása. Igaz, ennek üzemeltetése drága és a szénhidrogének árának növekedésével egy­re drágább lesz. Ezt azonban ellensúlyoz­za a viszonylag kisebb beruházási költség, amely mintegy 60 százaléka a hagyományos hőerőművekének. A kevesebb költség mel­lett a megvalósítás ideje is jóval rövidebb. További előny még, hogy a gázturbinák kiválóan alkalmasak a „csúcsra járás”-ra, hiszen teljesen hideg állapotból való in­dulás esetén már negyven perc múlva el­érik maximális teljesítményüket. A hagyo­mányos hőerőműveknél ehhez hosszú órák szükségesek. Nem lehet azt mondani, hogy túl nagy kínálat lenne a világpiacon gázturbinák­ban. Nyugaton az olasz Fiat cég, az NSZK Siemens cég, távolabb pedig néhány ame­rikai vállalat foglalkozik ilyen berendezé­sek gyártásával, a szocialista országok kö­zül Csehszlovákia, az NDK állít elő ki­sebb gépeket. A gázturbina konstrukciók kidolgozásában és megvalósításában a leg­nagyobb sikereket a Szovjetunió érte el, bizonyítékként szolgált erre a krasznodari 100 megawattos berendezés, amely akkor is, most is a legnagyobbak közé tartozik a világon. Mindezek ellenére nem volt kockázat­­mentes a szállítási szerződés megkötése sem a szovjet, sem a magyar fél számára,, hiszen bármilyen jól dolgozott a kraszno­dari egység, hiányoztak a több éves mű­ködés tapasztalatai. Bízva a szovjet ipar, a szakemberek fel­­készültségében és tudásában, megvásárol­tuk a két darab száz megawattos gáztur­binát. A bizalom nem volt alaptalan, a be­rendezések beváltották, egyes tulajdonsá­gaikban pedig túlszárnyalták a hozzájuk fűzött reményeket. Az egész beruházás jelszava a gyorsaság volt. Az üzemcsarnok acélszerkezete és alumínium borítása rendkívül hamar ké­szült el. A turbinaalapokat télen, a legna­gyobb hidegben is betonozhatták, mert felfújható műanyag sátrat emeltek fölé­jük. A technikai „bravúrok”-nál is többet je­lentett azonban az építők, szerelők össze­fogása, áldozatkész lelkes munkája. A KISZ védnökség keretében például több­száz fiatal két építőtáborban járult hozzá a munkák gyorsításához. A KISZ ezen kí­vül elévülhetetlen érdemeket szerzett a szerelésben és építésben részt vevő 18 nagyvállalat feladatainak koordinálásában. A második egységet az eredetileg kitű­zött 1975. április 4-e helyett már több mint egy hónappal korábban kapcsolták rá az országos hálózatra. A szovjet és a magyar szakemberek a kongresszusi és felszaba­dulási munkaverseny keretében vállalták ezt a határidő módosítást. Még a rendkí­vül feszített ütemű felajánlásukat is sike­rült összeforrott közös munkájukkal túltel­jesíteni. Számtalan apró jel és példa bizonyítja, hogy a szovjet és a magyar szeretők kö­zött a megfeszített munka során a „szak­társi” kapcsolatokon túl életre szóló barát­ságok is kialakultak. A nagy feladatok igen rövid idő alatt eggyé kovácsolták a közös­séget. A munka mielőbbi sikeres befeje­zése az általános anyagi, erkölcsi ösztönző­kön túl mindenkinek személyes szívügyévé vált. A gépek szerelésének, indításának napjaiban megsűrűsödött az idő a beruhá­záson. Néhány hétre, hónapra megszűnt létezni a munkaidő fogalma, mindenki annyit és addig dolgozott, amíg ereje, sze­­lemi energiája bírta. . az inotai gáz-Büszkék vagyunk turbinákra,­­ azért, mert nálunk dolgozhatnak ezek a világviszony­latban is rendkívüli ritkaságnak számító korszerű berendezések. De büszkék lehe­tünk erre az új üzemre is, mert létreho­zása során sikerült bebizonyítani, hogy ösz­­szefogással, lelkesedéssel még a legnagyobb feladatokat is eredményesen meg lehet ol­dani. Karcagi László Újjáalakult agrárakadémia Vonyarcvashegyen a kör­zeti művelődési ház és a helyi borász szakcsoport korábban sikeresen működ­tetett agrár­akadémiát. Né­mi hanyatlás után most új­jászervezték a vállalkozást. A községben és a kör­nyéken élő érdeklődők számára — igényeik előze­tes felmérése alapján — tíz előadásból álló ssorozatot állított össze a szakcsoport. Borász szakemberek veze­tik a foglalkozásokat, ame­lyek témái a szőlőtermesz­tés szinte minden részterü­letét érintik. Tájékozódnak a hallgatók a most kialakult közgazda­­sági helyzetről, az új szabá­lyozórendszerről is. Ezek az információk a termelési fel­tételek változásai miatt nél­külözhetetlenek. Diáknap a Lóczyban Nem kabaré Először volt önkormány­zati nap tegnap a füredi gimnáziumban. A Lóczy Gimnázium diáknapja, a ta­nulósereg, a KISZ vette át a hatalmat. — Az igazsághoz tartozik, hogy tavaly elmaradt. Mert a gyerekek azt hitték, ka­baré-nap lesz! Dehát nem erről van szó. Reggel, ha­talomátadáskor mondtam nekik: most bizonyíthatják, hogy érettek az önkormány­zatra — magyarázza Kiss Béla, aki igazgatói székét (s valamennyi feladatát) a harmadikos Nagy András­nak adta át. — Vértelen volt a hata­lomátvétel — mondja mo­solyogva a diákigazgató. Az iskola vezetése azonban nemcsak hogy átadta a kor­mányt a kiszeseknek, rá is játszik, komolyan veszi. Ahogy a diákok is. Hogy ne legyen kabaré. Nincs is. Bár több osz­tálynak lyukas órája van, nem borul föl a rend. Maga az „igazgató”, Nagy András néz ki néha hozzájuk a fo­lyosóra. — Szigorúbb vagy, mint az igazi igazgató! — kapja meg társaitól. A tantermekben pedig: órák. Rendes tanórák, csak éppen diáktanárok magya­ráznak, feleltetnek. A je­gyek is érvényesek! Fizika óra a 4/b-ben. A párhuzamos osztály tanuló­ja, Báder László a tanár. Jól fölkészült, jól fölkészí­tett diáktanár. Az elektro­­mágn­eses alapjelenségek magyarázata s kísérleti be­mutatása a feladata. Megy neki, s értik a diákok is. — Az előző órán nehezebb dolga volt. A saját osztály­társainak kellett órát tarta­nia a mágneses tér jellem­zőiről ... Az egész asztal tele volt kísérleti eszközzel, s két tanár is bent volt. Az óra végén elsőnek gratulál­­­tam neki: sokszor gyakorló­éves tanárjelölttől se lát jobb órát az ember! — mondja „igazi” fizikataná­ruk, Balogh Valéria. Persze ez a nap nemcsak attól a diákoké, hogy maguk tanítanak. A szünetekben: játékos hirdetések a hangos­bemondón. A nagyszünet­ben : vidám testedzés, beat­zenére, a gimnázium sport­pályáján. Ebédnél családia­san összetolva az asztalok, s a tanárok helyén a tanár­diákok ülnek — nem kell sorba állniuk. Délután lab­darúgó és kosárlabda mér­kőzés a tanárok és a tanár­diákok között. És: — Az iskolavezetés utó­pikus elképzelése, hogy az udvaron uszoda legyen. Ün­nepélyesen elhelyezzük az alapkövét... Gondoskodunk arról, hogy dédunokáink már élvezhessék... — így a diákigazgató. — Nem is olyan utópikus, készül a terv — vitatkozik vele az igazi igazgató. Jó a hangulat. Persze a diákok alig tudják türtőz­tetni magukat, látszik, egy kis igazi kabarét is szívesen vennének. De ez a nap más­ra rendeltetett: az önkor­mányzó képesség gyakorlá­sára, bizonyítására. S a diákság: helytáll. Jól vezeti az iskolát. — Csak legyen már négy óra, hogy visszaadhassam a helyemet az igazgató úrnak — sóhajt a­­diákigazgató. —* Nem is olyan könnyű ... Ketten igazgatói dicséretet kapnak tőlem. S az is érvényes. Ahogy itt Füreden érvényesült az a régi igazság: ha a fiata­lokra felelősségteljes felada­tot bíznak, lelkesen teljesí­tik. A füredi diknap leg­szebb teljesítménye pedig a diáktanárok szereplése. Áll­ták a sarat a katedrán is. Meglepően ügyesek voltak. Okosak, talpraesettek. Már csak ezért is érdemes volt átadni nekik a hatalmat. Nem éltek vele vissza. Él­tek vele. Annak bizonysá­gául, hogy ismerik az isko­lai demokratizmus játéksza­bályait. Aki kapni akar, an­nak adnia is kell.(farusi) Megjelent a Mi legyek?’ Elkészült és a jövő hét közepéig minden érdekelt díjmentesen megkapja a „Mi legyek?” című pálya­­választási tájékoztatót, mely minden évben a végzős ta­nulóknak, tanáraiknak, a szülőknek, a pályaválasztás­sal foglalkozó szakemberek­nek ad hasznos tanácsokat és segítséget. A több mint százhatvan oldalas — a megyei tanács munkaügyi osztálya által kiadott — kö­tet célja, hogy megkönnyít­se megyénk fiataljainak pá­lyaválasztását, munkába ál­lását. A tájékoztató első része elemzi hogyan alakult az elmúlt tanévben végzett ta­nulók pályairányulása, il­letve az mennnyiben való­sult meg. Részletesen fel­sorolja a szakmunkásképző intézetek, gimnáziumok, szakközépiskolák, gép- és gyorsíró iskolák, a tovább­képző iskolák, az egészség­­ügyi iskolák, valamint a megye üzemeinek és válla­latainak beiskolázási lehe­tőségeit és tájékoztat a fel­sőoktatási intézmények kü­lönböző ágazatairól. A most megjelent k­öltet új vonása, hogy a szerzők — Beke Gyula, Heffler An­na, dr. Stadler Jenő és­­Ve­szely László — részletesen foglalkoznak benne a ka­tonai és egészségügyi szak­képzés jelentőségével, vala­mint az is, hogy a szer­kesztésnél figyelembe vették a szülők, a pedagógusege és a pályaválasztással foglal­kozó szakemberek vélemé­nyeit. ----------------------------------------------- 3 NAPLÓ — 1975. december 2. kedd — **

Next