Napló, 1976. május (Veszprém, 32. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-01 / 103. szám
A munkások érdekében Határozatok a megvalósítás útján Az MSZMP Központi Bizottsága 1974. március 19-én irányelveket fogadott el a munkásosztály társadalmi szerepének fejlesztéséről, helyzetének további javításáról. A megyei pártbizottság — a végrehajtást segítő — intézkedési tervet dolgozott ki. Ebből ragadtunk ki néhányat az élet- és munkakörülmények javításának témaköréből és vizsgáltuk meg megyénk öt vállalatánál. — Nagyüzemeink munkásai. . . részesüljenek előnyben a lakáselosztások, a kölcsönök és a vállalati, szövetkezeti támogatások odaítélése, a lakásszövetkezetek szervezése, a telekparcellázások és a közművesítési feladatok megoldása során. A Bakony Művek pártbizottságán statisztikák, kimutatások fekszenek az asztalon. Könnyű a helyzet, a pártbizottság nemrégiben vizsgálta a lakáshelyzetet. Lássuk tehát mit mutatnak a számok: Az új lakástörvény alkalmazása előtt a nagyvállalat dolgozói évente csupán néhány szövetkezeti lakást kaptak, 1972—75 között viszont 111 tanácsi lakásba költöztek be Veszprémben (90 százalékban munkások), továbbá 118 tanácsi értékesítésű szövetkezeti lakást kaptak. (A munkások aránya: 82 százalék). Mutatós ez a számsor, különösen akkor, ha még hozzátesszük: 1974 januárja és 1975 októbere között további 98 dolgozó kapott vállalati kölcsönt 1 millió 460 ezer forint értékben családi és társasház építéshez, lakásvásárláshoz. Közülük egy: Hullám János szerelő csoportvezető. — Szép, 3 és félszobás lakást építettem a Komarov utcai sorházban — nyilatkozik Hullám János. — 34 ezer forint kamatmentes hitelt adott a vállalat, 80 ezret az állam, nem is beszélve egyéb segítségről a fuvarról, anyagjuttatásról. Én ezt sohasem felejtem el. Még erősebb lett bennem a meggyőződés: nekem itt, ennél a vállalatnál a helyem. A Bakony Művek most újabb lakásszövetkezetet szervezett: a „Zsigulit”, ötven vállalati dolgozó részére. — A vállalatok és szövetkezetek belpolitikájában fokozottan kell érvényesíteni a munka szerinti elosztáselvét. Az azonos körülmények között és azonos képzettséggel dolgozók alapbérének közelítése el kell érni a teljesítmények szerinti differenciálást. 1970-ben 6 forint körül volt az alapbér, az átlagjövedelem pedig egy munkaórára átszámolva 8 forint. Most az átlag alapórabér 12,70, az átlagjövedelem pedig 15 forint körül van. Hogenádler Tiborné, a fűzfői Nitrokémia Ipartelepek ,,Sz’’ üzemének betanított munkása idézi, magyarázza ezeket a számokat. — A nagyarányú bérrendezés, ami 1973-ban volt a nődolgozók fizetését közelebb hozta a férfiakéhoz. Nagy dolog ez, hiszen a mi üzemünkben a dolgozók 96 százaléka nő. Az alapórabér, plusz teljesítmény rendszer pedig a lehető legjobb módszer az egyéni teljesítmények mérésére és díjazására. Mi a helyzet a vállalat egészét tekintve? Erre a kérdésre a nagyüzemi pártbizottságon Kislaki Béla titkár, Oroszlán János, a szakszervezeti bizottság titkára és Vallai Pál, az szb munkatársa válaszoltak. Az 1975 évi bérszínvonal 39,9 százalékkal, az összjövedelem pedig 53,2 százalékkal magasabb, mint az 1970. évi. — Mi tette lehetővé ezt a nagyarányú fejlesztést? — 1970-ben a vállalati nyereség 150 millió, 1975- ben pedig 521 millió forint volt. Ugyanazzal, illetve kevesebb dolgozó létszámmal 1,6 milliárd forintról 3,2 milliárd forintra emelkedett a termelési érték. Világos, egyértelmű a magyarázat! A vállalat vezetői, munkásai megtalálták azokat az ösztönzőket, demokratikus elosztási módszereket, melyek nagyobb teljesítményekre serkentették a dolgozókat a vállalat és saját maguk hasznára. A vállalatok, szövetkezetek gépesítsék a rakodást, az anyagmozgatást, határozzák meg a munkavédelmi beruházásokkal és intézkedésekkel kapcsolatos konkrét feladataikat. A Peremartoni Vegyipari Vállalat szállítási üzemének 100 dolgozója a múlt évben 765 ezer tonna árut , nyersanyagot és készterméket — mozgatott meg. Ebből mindössze tízezerhatszáz tonna az a mennyiség, amit emberi erővel kellett a helyére — vagonba, vagy raktárba — tenni. Repülőgéphangár nagyságú a vállalat termékraktára. Benne kényelmesen forognak a nagyteljesítményű FADROMA típusú lengyel rakodógépek. Közel egy köbméternyi NPK-t borítanak egy emeléssel a vagonokba. A 100 dolgozóból 32 a rakodómunkás. Az egyik rangidős Halasi Károly csoportvezető, öt éve dolgozik, itt. Középtermetű, bivalyerős ember. — A változásra kíváncsi? — kérdez vissza felelet gyanánt. — Talicskával meg szívlapáttal kezdtem. Nézzen most körül, lát valahol? Választ sem várva folytatja. — Itt van ez a két stabil rakodógép. Az egyik tavaly készült, a másik, ha jól emlékszem, két éve. Gombnyomásra működnek. __ A forint hogy alakult? — A gépek számával együtt a norma is emelkedett, de meg lehet csinálni. Három és fél ezer fölött van havonta. De ami a legfontosabb, és ezt tiszta szívvel mondom, műszak végén közel sem vagyok olyan fáradt, mint öt éve, amikor idekerültem. A gyártelepen Rózsás Péter, a pártbizottság szervezőtitkára kalauzol. A hidroszulfitüzem előtt állunk meg. Mintha bombatámadás érte volna, olyan állapotban van. Kidőlt falak, égnek meredő csupasz csővezetékek jelzik, nagy munka folyik itt. — Néhány éve itt dolgoztam — mondja Rózsás Péter. — Kegyetlenül nehéz, egészségtelen munka az itteni. Most átalakítjuk a technológiát, úgy, hogy a gazdaságosabb termelés mellett az egészségre kevésbé ártalmas körülmények között dolgoznak majd a munkások. Az átalakítás még javában folyik, de már készülnek az újabb tervek, melyek alapján tovább csökkenthető az üzem környezetszennyező hatása is. Az üzemlátogatások során a tanulók ne csak a termelési folyamatokat, hanem a munkások életét is ismerjék meg. Csaknem száz általános iskolai osztály kér gyárlátogatási engedélyt évente a Péti Nitrogénművektől. Ezek szervezésével Nagy Emilné oktatási előadó foglalkozik. — Mit kérnek a csoportok a gyártól? — Nagyon sokszor csak azt, hogy mutassunk valamit. Ha telefonon elérjük az iskolát, megkérdezzük, mégis mire kíváncsiak. Ilyenkor általában látványos dolgokat kérnek. A gyáróriás egyik leggyakrabban látogatott része a laboratórium. Gergely Károly művezető meghökkentő dolgokat mond. — A gyerekek majdnem mindig megkérdezik, hány holdon terül el a gyár, meg hogy hány lépcső vezet a toronyba? És természetesen azt, hogy mennyit lehet itt keresni? — A pedagógusok nem segítenek ... ? —Hm. Nem akarom bántani őket, de volt már olyan, aki méltatlankodott, hogyan lehet az éjszakai műszakot kibírni. Meg olyan is, aki kérte, hogy ne vigyük túl messzire a gyerekeket. . . A központi gépműhely KISZ-titkára, az esztergályos szakmunkás Laskovics Mihály örömtelibb kezdeményezésről beszél. A helyi általános iskola kérésére néhány hete szabad szombaton bejöttünk és fogadtuk a gyerekeket. Egész délelőtt itt voltak. Jól érezték magukat, sokat beszélgettünk. Az ügyesebbek működés közben is kipróbálhatták a gépeket. A találkozó a KISZ és az úttörőszervezet kapcsolatfelvétele jegyében zajlott le.„ Csak folytatása is legyen! A pártszervezetek biztosítják, hogy a termelési tanácskozások politikai, agitációs fórumjellege erősödjön . .. — Hosszú évek óta bevált módszerünk — magyarázza Csernyánszky Miklós, az Ajkai Bányák pártbizottságának titkára —, hogy negyedévenként tartunk termelési tanácskozást. Külön a két akna három-három műszakjának, a műszakiaknak, az adminisztratív dolgozóknak, a gépműhelynek, az anyagraktárnak. — Nem sok ez egyszerre? — Csak így tudjuk biztosítani, hogy mindenki megtudja, milyen volt az elmúlt negyedévünk és itt határozzuk meg a következő negyedév tennivalóit is. Németh Antal frontmestert és MolnárJózsef vájárt teljes „harci díszben”, az Ármin akna bejáratánál állítom meg egy kérdés idejére. — Mi a véleményük a termelési tanácskozásokról? — Határozottan állítom, hogy jók, szervezettek. Látszik, hogy a vezetők nagy jelentőséget tulajdonítanak nekik. És vissza is lehet kérdezni. Legutóbb például a pontosabb anyag- és munkaeszközszállítás biztosítását kértem — válaszolja Molnár József, majd Németh Antal folytatja. — Április elején napi 91 vagonról szólt a terv. Néhány nappal később váratlan természeti körülmények miatt kevesebbet tudtunk csak kihozni. Szóltak, hogy a 91 helyett 92-t kell a további napokon termelni, öszszenéztünk. na emberek, rajta. Ha nem tudnánk, hogy a plusz egy vagon mennyire fontos a terv teljesítéséhez, lehet, hogy nem törnénk magunkat. De ha egy kicsit is odafigyelünk a tanácskozásokon a számokra, tudjuk, hogy nincs mese, meg kell csinálni. Jobb munkát - megalapozott derűlátást Nem kétséges: ezt az ötödik ötéves tervünket nehezebb, bonyolultabb körülmények között kezdjük, mint az előzőt Lényegesen magasabb szintről indulunk, hiszen a negyedik ötéves tervet minden addiginál tervszerűbben, maradéktalanul megvalósítottuk, sőt, sok vonatkozásban túlteljesítettük. Mégis, a már ismert külső és belső okok indokolják a megállapítást: azt, hogy ötödik ötéves tervünket is az előzőhöz hasonlóan teljesíthessük, most, az első hónapokban kell megalapoznunk. Ez a gondolat árad a Központi Bizottság április 22-i ülésének megállapításaiból, ezt a gondolatot erősítette a Központi Bizottság üléséről szóló beszámoló a megyei pártbizottság szerdai ülésének résztvevőiben. A Központi Bizottság az éves és egyben az ötéves terv első három havi eredményeinek vizsgálata alapján megállapíthatta, hogy múlt évi novemberi határozatai és az ennek megfelelő kormányhatározatok jó alapot adtak helyzetünk reális értékeléséhez és a tervezéshez. A vállalatok, szövetkezetek, tanácsok terhei összhangban vannak a népgazdasági tervekkel. És az első három hónap tapasztalatai alapján már azt is megállapíthatta a Központi Bizottság, hogy a végrehajtás jól kezdődött. Erősödtek a népgazdaság egyensúlyának javítására irányuló törekvések. De nyíltan és határozottan feltárta a Központi Bizottság a hibákat, gondokat is, és mindezt figyelembe véve határozta meg a teendőket. A megyei pártbizottság feladata volt ehhez az értékeléshez mérni a maga gyakorlatát, valóságát és meghatározni, a maga teendőit, a megye feladatait, hogy az ott meghatározott célok valóra válhassanak. A pártbizottság ezt a munkát alapos körültekintéssel, nagy felelősséggel végezte el. Nem keltett — és senkiben sem kelthet — megnyugvást, főleg pedig nem elbizakodottságot a megyei pártbizottságnak az a megállapítása, hogy megyénk gazdaságának első háromhónapos eredményei összhangban vannak az országos eredményekkel. Megállapíthatta a pártbizottság, hogy ez a három hónap megyénkben is jó kezdet nőtt az éves és az ötéves népgazdasági terv megvalósításához, hogy megyénk vállalatainak, szövetkezeteinek, tanácsainak tevékenységében sok új, kedvező tendencia érvényesül, amely a tavalyi, novemberi határozat valóraváltását, népgazdasági terveink megvalósulását szolgálja, a nem is termelési eredmény, de mert feltétele a jó eredményeknek,első helyen kell említeni, hogy talán minden eddiginél körültekintőbb, megalapozottabb volt a tervezés. Eddigi eredményeink — még az itt-ott tapasztalható lemaradást figyelembe véve is ■— ezt bizonyítják. Mert összességében jól teljesítettük az első negyedéves tervet, többet és jobban terme- lünk, mint a múlt év hasonló időszakában. Műtrágya termelésünk hatóanyagban számítva a múlt év első negyedéhez viszonyítva 74, az ammónia termelés 140, salétromsav, nitrogénműtrágya és komplexhatóanyagú műtrágya termelésünk 90 százalékkal emelkedett. A bauxittermelés 3, az alumínium félkész és késztermékek mennyisége 14 százalékkal nőtt, az energiafelhasználás pedig fajlagosan csökkent. Több mint 6 százalékkal több textilárut állítunk elő. Nagyon kedvezőek gépgyáraink (a Bakony Művek és az Elekthermax) termelési eredményei. Javul üzemeinkben a gazdaságosság, korszerűsödnek termékeik. Ahol ez szükséges volt, ott olyan áruk termelésére tértek át — és erre példaként sorolhatta a jelentés, sorolhatták a felszólalók összes vegyipari üzemünket, az MHD Balatonfüredi Hajógyárat, a Balaton Bútorgyárat, a Pápai Textilgyárat, a már említettkét ““pávaiunkat, stb., sőt, sok szövetkezetünket is —, amelyek iCürC”?t,e’', a nemzetközi piacon. Számtalan példa bizonyította, hogy javul a munkaerőgazdálkodás, a fegyelem a munkában, a szervezésben egyaránt. A kommunista munka stílusából adódóan, mégis több szó esett a pártbizottsági ülésen a még ki nem javított hibákról, a további teendőkről, mint az eredményekről. Nem a ledorongolás, még csak nem is a nirongatás, hanem kizárólag a „felzárkóztatás”, a javítás szándékával. Mindamellett bátorította a pártbizottság a gazdasági élet vezetőit, lépjenek fel határozottabban a fegyelmezetlenségek ellen. És bátorította pártszerveinket is: járjanak el a párt szigorával is a határozatokat fegyelmezetlenül teljesítő párttagokkal szemben. Ne „értelmezze”, ne „értelmezhesse” senki a párt határozatait, a kormány rendeleteit a maga, vagy közössége, üzeme, szövetkezete érdekeinek megfelelően. Csak egyféle érdek: a legnagyobb közösség, a minden egyes ember érdekeit legkövetkezetesebben szolgáló népgazdasági érdek érvényesülhet a termelésben, a beruházásban, minden gazdasági tevékenységünkben. Megengedhetetlen a „kihúzás”, a kivétel keresése. Minden időt és minden energiát arra kell fordítani, hogy terveinket, az azokban megfogalmazott célokat az eddigieknél is jobban szolgálhassuk — és minél kevesebbet arra, hogy megmagyarázzuk, miért nem tudjuk terveinket maradéktalanul teljesíteni.Legnagyobb gondunk itt a megyében az iparon belül az építőipar elmaradása. Ha ezen nem tudnánk változtatni, az a megye fejlesztési tervének megvalósulását veszélyeztetné. Ezért sorolta a megyei pártbizottság legfontosabb teendői közé az építőipar, elsősorban a Veszprém megyei Állami Építőipari Vállalat helyzetének rendezését. Megyénk mezőgazdaságában az „alátervezést” kell sürgősen megszüntetni. A mezőgazdaságra is érvényesíteni kell az általános érvényű elvet, hogy csak a termelés növekedésének arányában lehet a fogyasztástnövelni. A termelési érték négy százalékos növekedését itt is lehet, és kell is biztosítani. Senki sem mentheti fel szövetkezeteinket a munkaigényesebb munkák, a zöldségtermelés, a cukorrépatermelés kötelezettsége alól, a mezőgazdasági munkák idejében való elvégzése alól. Elmaradt az országos átlagtól megyénkben a tehenenkénti tejhozam. Ezt sem indokolják objektív okok, változtatni kell rajta. Kérnie kellett a pártbizottságnak — hogy terveinket teljesen megalapozottá és véglegessé tehessük — főhatóságaink segítségét is. Gyorsabb döntést az Ajkai Timföldgyár újabb bővítése, az új alumíniumkohó építése ügyében, a peremartoni gyár bővítése és a ferromangángyár megépítése ügyében. Lehetnek és sajnos, bizonyára lesznek is még tervünk teljesítésének objektív akadályai. Győzzük le ezeket az akaratunktól függő tényezőkkel: fegyelemmel, szorgalommal, okos munkaszervezéssel, jobban szervezett, lelkes munkaversenyekkel. Végiggondolva a Központi Bizottság közleményét, az arról szóló tájékoztatót, összevetve ezt a megye tapasztalatával, a megyei pártbizottság ülésén elhangzottakkal, tiszta lelkiismerettel megállapíthatjuk: jól dolgoztunk. Figyelembe véve összes gondjainkat is, derűlátóak lehetünk. Nincs olyan ok, amely megakadályozhatna bennünket abban, hogy ha jól dolgozunk, teljesítsük terveinket, megvalósítsuk megfogalmazott céljainkat. Sőt, talán valamivel többet is annál. Jobb munkával továbbra is biztosíthatjuk a már megszokott ütemű gazdasági fejlődést — és az ötéves tervhatáron belül — életszínvonalunk már megszokott ütemű fejlődését is. Csaba Imre : Ajkai városrészlet — ahogy a Hotel Ajka tetejéről a fotós látta (Fényképezte: Péterfay Endre) Hatékony,fegyelmezett munkával terveink megvalósításáért! NAPLÓ — 1976. május 1. szombat —