Napló, 1976. május (Veszprém, 32. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-01 / 103. szám

A munkások érdekében Határozatok a megvalósítás útján Az MSZMP Központi Bizottsága 1974. március 19-én irányelveket fogadott el a munkásosztály társadalmi szere­pének fejlesztéséről, helyzetének további javításáról. A me­gyei pártbizottság — a végrehajtást segítő — intézkedési tervet dolgozott ki. Ebből ragadtunk ki néhányat az élet- és munkakörülmények javításának témaköréből és vizsgál­tuk meg megyénk öt vállalatánál. — Nagyüzemeink munká­sai. . . részesüljenek előny­ben a lakáselosztások, a kölcsönök és a vállalati, szö­vetkezeti támogatások oda­ítélése, a lakásszövetkezetek szervezése, a telekparcellá­zások és a közművesítési feladatok megoldása során. A Bakony Művek pártbi­zottságán statisztikák, ki­mutatások fekszenek az asz­talon. Könnyű a helyzet, a pártbizottság nemrégiben vizsgálta a lakáshelyzetet. Lássuk tehát mit mutatnak a számok: Az új lakástörvény alkalma­zása előtt a nagyvállalat dol­gozói évente csupán né­hány szövetkezeti lakást kaptak, 1972—75 között vi­szont 111 tanácsi lakásba költöztek be Veszprémben (90 százalékban munkások), továbbá 118 tanácsi értéke­­sítésű szövetkezeti lakást kaptak. (A munkások ará­nya: 82 százalék). Mutatós ez a számsor, különösen akkor, ha még hozzátesszük: 1974 januárja és 1975 októbere között to­vábbi 98 dolgozó kapott vállalati kölcsönt 1 millió 460 ezer forint értékben csa­ládi és társasház építéshez, lakásvásárláshoz. Közülük egy: Hullám­ János szerelő csoportvezető. — Szép, 3 és félszobás la­kást építettem a Komarov utcai sorházban — nyilat­kozik Hullám János. — 34 ezer forint kamatmentes hi­telt adott a vállalat, 80 ez­ret az állam, nem is beszél­ve egyéb segítségről a­ fu­varról, anyagjuttatásról. Én ezt sohasem felejtem el. Még erősebb lett bennem a meggyőződés: nekem itt, ennél a vállalatnál a he­lyem. A Bakony Művek most újabb lakásszövetkezetet szervezett: a „Zsiguli­t”, öt­ven vállalati dolgozó részé­re. — A vállalatok és szövetke­zetek belpolitikájában fo­kozottan kell érvényesíteni a munka szerinti elosztás­­elvét. Az azonos körülmé­nyek között és azonos kép­zettséggel dolgozók alapbé­rének közelítése el kell érni a teljesítmények szerinti differenciálást.­­ 1970-ben 6 forint kö­rül volt az alapbér, az át­lagjövedelem pedig egy munkaórára átszámolva 8 forint. Most az átlag alap­órabér 12,70, az átlagjöve­delem pedig 15 forint körül van. Hogenádler Tiborné, a fűzfői Nitrokémia Ipartele­pek ,,Sz’’ üzemének betaní­tott munkása idézi, magya­rázza ezeket a számokat. — A nagyarányú bérren­dezés, ami 1973-ban volt a nődolgozók fizetését köze­lebb hozta a férfiakéhoz. Nagy dolog ez, hiszen a mi üzemünkben a dolgozók 96 százaléka nő. Az alapóra­bér, plusz teljesítmény rend­szer pedig a lehető legjobb módszer az egyéni teljesít­mények mérésére és díja­zására. Mi a helyzet a vállalat egészét tekintve? Erre a kérdésre a nagyüzemi párt­­bizottságon Kislaki Béla tit­kár, Oroszlán János, a szak­­szervezeti bizottság titkára és Vallai Pál, az szb mun­katársa válaszoltak.­­ Az 1975 évi bérszínvo­nal 39,9 százalékkal, az össz­jövedelem pedig 53,2 száza­lékkal magasabb, mint az 1970. évi. — Mi tette lehetővé ezt a nagyarányú fejlesztést? —­­ 1970-ben a vállalati nyereség 150 millió, 1975- ben pedig 521 millió forint volt. Ugyanazzal, illetve kevesebb dolgozó létszám­mal 1,6 milliárd forintról 3,2 milliárd forintra emel­kedett a termelési érték. Világos, egyértelmű a ma­gyarázat! A vállalat veze­tői, munkásai megtalálták azokat az ösztönzőket, de­mokratikus elosztási mód­szereket, melyek nagyobb teljesítményekre serkentet­ték a dolgozókat a vállalat és saját maguk hasznára. A vállalatok, szövetkezetek gépesítsék a rakodást, az anyagmozgatást, határozzák meg a munkavédelmi be­ruházásokkal és intézkedé­sekkel kapcsolatos konkrét feladataikat. A Peremartoni Vegyipari Vállalat szállítási üzemének 100 dolgozója a múlt évben 765 ezer tonna árut , nyersanyagot és késztermé­ket — mozgatott meg. Eb­ből mindössze tízezerhatszáz tonna az a mennyiség, amit emberi erővel kellett a he­lyére — vagonba, vagy rak­tárba — tenni. Repülőgéphangár nagyságú a vállalat termékraktára. Benne kényelmesen forog­nak a nagyteljesítményű FADROMA típusú lengyel r­akodógépek. Közel egy köb­méternyi NPK-t borítanak egy emeléssel a vagonokba. A 100 dolgozóból 32 a ra­kodómunkás. Az egyik rang­idős Halasi Károly csoport­­vezető, öt éve dolgozik, itt. Középtermetű, bivalyerős ember. — A változásra kíváncsi? — kérdez vissza felelet gya­nánt. — Talicskával meg szívlapáttal kezdtem. Nézzen most körül, lát valahol? Választ sem várva folytat­ja. — Itt van ez a két stabil rakodógép. Az egyik tavaly készült, a másik, ha jól em­lékszem, két éve. Gombnyo­másra működnek. __ A forint hogy alakult? — A gépek számával együtt a norma is emelke­dett, de meg lehet csinálni. Három és fél ezer fölött van havonta. De ami a legfon­tosabb, és ezt tiszta szívvel mondom, műszak végén kö­zel sem vagyok olyan fá­radt, mint öt éve, amikor idekerültem. A gyártelepen Rózsás Pé­ter, a pártbizottság szerve­zőtitkára kalauzol. A hidro­­szulfitüzem előtt állunk meg. Mintha bombatámadás érte volna, olyan állapotban van. Kidőlt falak, égnek meredő csupasz csővezetékek jelzik, nagy munka folyik itt. — Néhány éve itt dolgoz­tam — mondja Rózsás Pé­ter. — Kegyetlenül nehéz, egészségtelen munka az it­teni. Most átalakítjuk a technológiát, úgy, hogy a gazdaságosabb termelés mel­lett az egészségre kevésbé ár­talmas körülmények között dolgoznak majd a munká­sok. Az átalakítás még javában folyik, de már készülnek az újabb tervek, melyek alap­ján tovább csökkenthető az üzem környezetszennyező hatása is. Az üzemlátogatások során a tanulók ne csak a termelési folyamatokat, hanem a munkások életét is ismerjék meg. Csaknem száz általános is­kolai osztály kér gyárlátoga­tási engedélyt évente a Pé­ti Nitrogénművektől. Ezek szervezésével Nagy Emilné oktatási előadó foglalkozik. — Mit kérnek a csoportok a gyártól? — Nagyon sokszor csak azt, hogy mutassunk vala­mit. Ha telefonon elérjük az iskolát, megkérdezzük, még­is mire kíváncsiak. Ilyenkor általában látványos dolgo­kat kérnek. A gyáróriás egyik leggyak­rabban látogatott része a la­boratórium. Gergely Károly művezető meghökkentő dol­gokat mond. — A gyerekek majdnem mindig megkérdezik, hány holdon terül el a gyár, meg hogy hány lépcső vezet a toronyba? És természetesen azt, hogy mennyit lehet itt keresni? — A pedagógusok nem se­gítenek ... ? —­Hm. Nem akarom bán­tani őket, de volt már olyan, aki méltatlankodott, hogyan lehet az éjszakai műszakot kibírni. Meg olyan is, aki kérte, hogy ne vigyük túl messzire a gyerekeket. . . A központi gépműhely KISZ-titkára, az esztergályos szakmunkás Laskovics Mi­hály örömtelibb kezdemé­nyezésről beszél. A helyi általános iskola kérésére néhány hete sza­bad szombaton bejöttünk és fogadtuk a gyerekeket. Egész délelőtt itt voltak. Jól érez­ték magukat, sokat beszél­gettünk. Az ügyesebbek mű­ködés közben is kipróbálhat­ták a gépeket. A találkozó a KISZ és az úttörőszervezet kapcsolatfel­vétele jegyében zajlott le.„ Csak folytatása is legyen! A pártszervezetek biztosítják, hogy a termelési tanácskozá­sok politikai, agitációs fó­rumjellege erősödjön . .. — Hosszú évek óta bevált módszerünk — magyarázza Csernyánszky Miklós, az Ajkai Bányák pártbizottsá­gának titkára —, hogy ne­gyedévenként tartunk terme­lési tanácskozást. Külön a két akna három-három mű­szakjának, a műszakiaknak, az adminisztratív dolgozók­nak, a gépműhelynek, az anyagraktárnak. — Nem sok ez egyszerre? — Csak így tudjuk bizto­sítani, hogy mindenki meg­tudja, milyen volt az elmúlt negyedévünk és itt határoz­zuk meg a következő ne­gyedév tennivalóit is. Németh Antal frontmes­tert és Molnár­­József vájárt teljes „harci díszben”, az Ármin akna bejáratánál ál­lítom meg egy kérdés idejé­re. — Mi a véleményük a ter­melési tanácskozásokról? — Határozottan állítom, hogy jók, szervezettek. Lát­szik, hogy a vezetők nagy jelentőséget tulajdonítanak nekik. És vissza is lehet kér­dezni. Legutóbb például a pontosabb anyag- és mun­kaeszközszállítás biztosítását kértem — válaszolja Mol­nár József, majd Németh An­tal folytatja. — Április elején napi 91 vagonról szólt a terv. Né­hány nappal később várat­lan természeti körülmények miatt kevesebbet tudtunk csak kihozni. Szóltak, hogy a 91 helyett 92-t kell a to­vábbi napokon termelni, ösz­­szenéztünk. na emberek, raj­ta. Ha nem tudnánk, hogy a plusz egy vagon mennyire fontos a terv teljesítéséhez, lehet, hogy nem törnénk ma­gunkat. De ha egy kicsit is odafigyelünk a tanácskozá­sokon a számokra, tudjuk, hogy nincs mese, meg kell csinálni. Jobb munkát - megalapozott derűlátást N­em kétséges: ezt az ötödik ötéves tervünket nehezebb, bonyolultabb körülmények között kezdjük, mint az előzőt Lényegesen magasabb szintről indulunk, hiszen a negyedik ötéves tervet minden addiginál tervszerűbben, mara­déktalanul megvalósítottuk, sőt, sok vo­natkozásban túlteljesítettük. Mégis, a már ismert külső­ és belső okok indokolják a megállapítást: azt, hogy ötödik ötéves ter­vünket is az előzőhöz hasonlóan teljesít­­hessük, most, az első hónapokban kell megalapoznunk. Ez a gondolat árad a Központi Bizottság április 22-i ülésének megállapításaiból, ezt a gondolatot erősítet­te a Központi Bizottság üléséről szóló be­számoló a megyei pártbizottság szerdai ülésének résztvevőiben. A Központi Bizottság az éves­­ és egy­ben az ötéves terv első három havi ered­ményeinek vizsgálata alapján megállapít­hatta, hogy múlt évi novemberi határozatai és az ennek megfelelő kormányhatározatok jó alapot adtak helyzetünk reális értéke­léséhez és a tervezéshez. A vállalatok, szö­vetkezetek, tanácsok terhei összhangban vannak a népgazdasági tervekkel. És az első három hónap tapasztalatai alapján már azt is megállapíthatta a Központi Bi­zottság, hogy a végrehajtás jól kezdődött. Erősödtek a népgazdaság egyensúlyának ja­vítására irányuló törekvések. De nyíltan és határozottan feltárta a Központi Bizott­ság a hibákat, gondokat is, és mindezt fi­­gyelembe véve határozta meg a teendőket. A megyei pártbizottság feladata volt eh­hez az értékeléshez mérni a maga gyakor­latát, valóságát és meghatározni, a maga teendőit, a megye feladatait, hogy az ott meghatározott célok valóra válhassanak. A pártbizottság ezt a munkát alapos körül­tekintéssel, nagy felelősséggel végezte el. Nem keltett — és senkiben sem kelthet — megnyugvást, főleg pedig nem elbiza­kodottságot a megyei pártbizottságnak az a megállapítása, hogy megyénk gazdaságá­nak első háromhónapos eredményei össz­hangban vannak az országos eredmények­kel. Megállapíthatta a pártbizottság, hogy ez a három hónap megyénkben is jó kez­det nőtt az éves és az ötéves népgazdasági terv megvalósításához, hogy megyénk vállalatainak, szövetkezeteinek, tanácsai­nak tevékenységében sok új, kedvező ten­dencia érvényesül, amely a tavalyi, no­vemberi határozat valóraváltását, népgaz­dasági terveink megvalósulását szolgálja, a nem is termelési eredmény, de mert feltétele a jó eredményeknek,első he­lyen kell említeni, hogy talán minden eddiginél körültekintőbb, megalapozottabb volt a tervezés. Eddigi eredményeink — még az itt-ott tapasztalható lemaradást fi­gyelembe véve is ■— ezt bizonyítják. Mert összességében jól teljesítettük az első ne­gyedéves tervet, többet és jobban terme-­ lünk, mint a múlt év hasonló időszaká­ban. Műtrágya termelésünk hatóanyagban számítva a múlt év első negyedéhez viszo­nyítva 74, az ammónia termelés 140, sa­létromsav, nitrogénműtrágya és komplex­hatóanyagú műtrágya termelésünk 90 százalékkal emelkedett. A bauxittermelés 3, az alumínium félkész és késztermékek mennyisége 14 százalékkal nőtt, az ener­giafelhasználás pedig fajlagosan csökkent. Több mint 6 százalékkal több textilárut állítunk elő. Nagyon kedvezőek gépgyára­ink (a Bakony Művek és az Elekthermax) termelési eredményei. Javul üzemeinkben a gazdaságosság, korszerűsödnek terméke­ik. Ahol ez szükséges volt, ott olyan áruk termelésére tértek át — és erre példaként sorolhatta a jelentés, sorolhatták a felszó­lalók összes vegyipari üzemünket, az MHD Balatonfüredi Hajógyárat, a Balaton Bú­torgyárat, a Pápai Textilgyárat, a már em­lített­­két ““pávaiunkat, stb., sőt, sok szö­vetkezetünket is —, amelyek iCürC”?t,e’­', a nemzetközi piacon. Számtalan példa bizo­nyította, hogy javul a munkaerőgazdálko­dás, a fegyelem a munkában, a szervezés­ben egyaránt. A kommunista munka stílusából adódó­an, mégis több szó esett a pártbizottsági ülésen a még ki nem javított hibákról, a további teendőkről, mint az eredményekről. Nem a ledorongolás, még csak nem is a nirongatás, hanem kizárólag a „felzárkóz­tatás”, a javítás szándékával. Mindamellett bátorította a pártbizottság a gazdasági élet vezetőit, lépjenek fel határozottabban a fegyelmezetlenségek ellen. És bátorította pártszerveinket is: járjanak el a párt szi­gorával is a határozatokat fegyelmezetle­nül teljesítő párttagokkal szemben. Ne „értelmezze”, ne „értelmezhesse” senki a párt határozatait, a kormány rendeleteit a maga, vagy közössége, üzeme, szövetkezete érdekeinek megfelelően. Csak egyféle ér­dek: a legnagyobb közösség, a minden egyes ember érdekeit legkövetkezetesebben szolgáló népgazdasági érdek érvényesülhet a termelésben, a beruházásban, minden gazdasági tevékenységünkben. Megenged­hetetlen a „kihúzás”,­ a kivétel keresése. Minden időt és minden energiát arra kell fordítani, hogy terveinket, az azokban meg­fogalmazott célokat­ az eddigieknél is­ job­ban szolgálhassuk — és minél kevesebbet arra, hogy megmagyarázzuk, miért nem tudjuk terveinket maradéktalanul teljesíte­ni.L­egnagyobb gondunk itt a megyé­ben az iparon belül az építőipar elmaradása. Ha ezen nem tudnánk változtatni, az a megye fejlesztési tervé­nek megvalósulását veszélyeztetné. Ezért sorolta a megyei pártbizottság legfontosabb teendői közé az építőipar, elsősorban a Veszprém megyei Állami Építőipari Válla­lat helyzetének rendezését. Megyénk mezőgazdaságában az „aláter­­vezést” kell sürgősen megszüntetni. A me­zőgazdaságra is érvényesíteni kell az ál­talános érvényű elvet, hogy csak a ter­melés növekedésének arányában lehet a fogyasztást­­növelni. A termelési érték négy százalékos növekedését itt is lehet, és kell is biztosítani. Senki sem mentheti fel szö­vetkezeteinket a munkaigényesebb mun­kák, a zöldségtermelés, a cukorrépaterme­lés kötelezettsége alól, a mezőgazdasági munkák idejében való elvégzése alól. El­maradt az országos átlagtól megyénkben a tehenenkénti tejhozam. Ezt sem indokol­ják objektív okok, változtatni kell rajta. Kérnie kellett a pártbizottságnak — hogy terveinket teljesen megalapozottá és vég­legessé tehessük — főhatóságaink segítsé­gét is. Gyorsabb döntést az Ajkai Timföld­gyár újabb bővítése, az új alumíniumko­hó építése ügyében, a peremartoni gyár bővítése és a ferromangángyár megépítése ügyében. Lehetnek és sajnos, bizonyára lesznek is még tervünk teljesítésének objektív aka­dályai. Győzzük le ezeket az akaratunktól függő tényezőkkel: fegyelemmel, szorga­lommal, okos munkaszervezéssel, jobban szervezett, lelkes munkaversenyekkel. V­égiggondolva a Központi Bizottság közleményét, az arról szóló tájé­koztatót, összevetve ezt a megye tapasztalatával, a megyei pártbizottság ülé­sén elhangzottakkal, tiszta lelkiismeret­tel megállapíthatjuk: jól dolgoztunk. Fi­­gyelembe véve összes gondjainkat is, de­rűlátóak lehetünk. Nincs olyan ok, amely megakadályozhatna bennünket abban, hogy ha jól dolgozunk, teljesítsük terveinket, megvalósítsuk megfogalmazott céljainkat. Sőt, talán valamivel többet is annál. Jobb munkával továbbra is biztosíthatjuk a már megszokott ütemű gazdasági fejlődést — és az ötéves tervhatáron belül — élet­­színvonalunk már megszokott ütemű fejlő­dését is. Csaba Imre : Ajkai városrészlet — ahogy a Hotel Ajka tetejéről a fotós látta (Fényképezte: Péterfay Endre) Hatékony,fegyelmezett munkával terveink megvalósításáért! NAPLÓ — 1976. május 1. szombat —

Next