Napló, 1976. július (Veszprém, 32. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-01 / 154. szám

Joszip Broz Tito Befejezte munkáját az európai kommunista és munkáspártok értekezlete A nemzeti kisebbség jogainak elhanyagolása ellentétes a legelemibb emberi jogokkal (Folytatás az 1. oldalról) Jos­zip Broz Tito beszédé­ben kijelentette, hogy meg­győződése­ szerint az ezen a konferencián kialakult nyílt és szabad eszmecsere jelen­tősen hozzájárul, hogy meg­valósulhassanak a konferen­cia céljai. A szocializmus erői képesek túlszárnyalni mindazokat a pozitív politi­kai, gazdasági és szellemi ér­tékeket, amelyeket a demok­rácia eddig fel tudott mu­tatni. A nemzeti kisebbség jo­gainak figyelmen kívül ha­gyása, azok jogainak elha­nyagolása ellentétes a leg­elemibb emberi jogokkal, és különösen ellentétes a nem­zeti kérdés marxista-leni­nista megközelítésével. A kommunista mozgalom problémáiról szólva, Tito hangsúlyozta, hogy minden forradalmi mozgalom köz­vetlenül saját munkásosztá­lyának és saját népének fe­lelős, s pozitívan hat a nem­zetközi kapcsolatok fejlesz­tésére, ha figyelembe veszik, hogy a szocializmusért ví­vott harcának különböző út­jai lehetségesek.­­ Utalt arra, hogy milyen felemelő politikai légkörben történt ennek a konferenciá­nak az előkészítése, s mi­lyen kitűnő a konferencia légtere is. Itt teljesen nyílt a légkör, mindenki megértő a másik álláspontja iránt, vagy lehetővé válik egymás álláspontjainak jobb megis­merése és a fő kérdésekben könnyebb kialakítani egysé­ges álláspontot. Meggyőződé­se, hogy a szocializmus fel­tartóztathatatlan világfolya­mat. Ezután Lars Werner, a (svéd) Baloldali Párt-Kom­munisták elnöke, majd Erich Honecker, a Német Szocia­lista Egységpárt KB főtitká­ra következett felszólalásra. Fel­vonása az internaciona­lizmus — hangsúlyozta En­rico Berlinguer. — Ez azt jelenti, hogy elkötelezetten részt vesz abban az akció­ban, amely hazájában és nemzetközi méretekben ki­bontakozik, részt vesz a dol­gozók, a népek közös moz­galmában, akik, illetve ame­lyek saját társadalmi és po­litikai felszabadulásukért, a nemzeti függetlenségért, az egész emberiség békéjéért és haladásáért küzdenek.” Berlinguer annak a véle­ményének adott hangot, hogy ez a mozgalom már túlnő a kommunista pártokon, s a legkülönbözőbb szellemi irányzatú politikai és társa­dalmi erőket ragadja magá­val. Ebben a széles és diffe­renciált mozgalomban ural­kodó tendencia a mai társa­dalom problémáinak megol­dását olyan úton keresi, amely a szociatizm­ushoz ve­zet. Beszéde további részében elemezte a nyugat-európai testvérpártok közötti­­együtt­működés egyes területeit, majd általában a kommu­nista és munkáspártok kö­zötti szolidaritásról szólt. Az olasz pártvezető hang­súlyozta, a be nem avatko­zás elvének tiszteletben tar­tása nem zárja ki, hogy sza­bad megítélni más pártok el­méleti és politikai állásfog­lalásait, valamint a nemzet­közi élet és a munkásmoz­galom bizonyos fejleményeit. „Más kommunista és mun­káspártokhoz tartozó elvtár­sak is kifejtettek beszédeik­ben és cikkeikben — egyene­sen vagy közvetve — bíráló megjegyzéseket orientációnk­ról vagy meggyőződésünk­ről. „Óhajunk is, hogy a nagy témákban tovább folytatód­jék a vita a munkásmozga­lomban, a barátság és a megértés szellemében, mind szabadabban és nyíltabban.” Enrico- Berlinguer beszéde befejező részét a parlamenti változások utáni olaszorszá­gi helyzet elemzésének szen­telte. Erich Honecker Az Európa jövőjéért folyó harcban nagy súlya van a kommunisták szavának A Német Szocialista Egy­ségpárt azt a szilárd akara­tát fejezi ki, hogy hozzá fog járulni ahhoz, hogy az euró­pai békéért, biztonságért és együttműködésért vívott harcban új sikerek szülesse­nek — kezdte beszédét Erich Honecker, az NSZEP KB fő­titkára. Ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy az Európa békés jövőjéért folyó harc­ban milyen nagy súlya van a kommunisták szavának. Az imperializmus egyik legnagyobb csalása, amikor úgy tünteti fel a dolgot, hogy az enyhülés egyúttal területi státus quot is jelent a kapi­talista kizsákmányolás és a szocializmus között. Olyan elméleteket hirdetnek, mint­ha a világot befolyási szfé­rákra osztották­­ volna fel. Ezért aztán igyekeznek be­avatkozni más népek bel­­ügyeibe. Ilyesmi elsősorban az Egyesült Államok és az NSZK uralkodó köreiben je­lentkezik. Ez egyértelműleg a népek nemzeti önrendel­kezési jogának megtagadása. Ez a konferencia is visz­­szatükrözte: a szocialista és a kapitalista országok mun­kásosztályának közösek az érdekei. Senki sem felejti el, hogy a­­harci feltételek ter­mészetesen különbözőek, hi­szen ezek a teljesen külön­böző társadalmi-gazdasági rendszerekből fakadnak. Erich Honecker után Enri­co Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt főtitkára mondta el hozzászólását. Alvaro Cunhal Portugália új, demokratikus rend kezdetét éli át Berlinguer beszéde után következett Dominique Ur­­bany, a Luxemburgi Kom­munista Párt elnöke, majd a berlini értekezlet szerda délelőtti ülésén Alvaro Cu­nhal, a Portugál Kommu­nista Párt főtitkára követ­kezett. Bevezetőben rámu­tatott, hogy az enyhülés, a különböző gazdasági és tár­sadalmi rendszerű orszá­gok közötti együttműködés kedvező feltételeket teremt a népeknek a demokráciáért, a haladásért, és a valódi nemzeti függetlenségért ví­vott harcához. A portugál forradalom — mondotta a továbbiakban — megteremtette az előfeltéte­leket a diplomáciai kapcso­latok felvételére a Szovjet­unióval és a többi szocialista országgal. Kivételt képez a Kínai Népköztársaság, amely mind a mai napig elutasí­totta a kapcsolatok felvé­telét az új, demokratikus Portugáliával. Portugália két évig tar­tott, rendkívül bizonytalan, ideiglenes jellegű demokra­tikus helyzet után — most új alkotmány életbelépésé­vel egy új demokratikus rend kezdetét éli át. Vannak olyan embernek, akik azon a véleményen vannak, hogy a forradalmi, erők, különö­sen a BMP olyan ritmust erőltettek a forradalomra, amely nem felel meg a reá­lis erőviszonyoknak. Az igaz­ság az, — szögezte, le a PKP főtitkára — hogy Por­tugáliában már régen res­taurálták volna a fasizmust, ha a forradalmi erőknek nem lett volna bátorságuk felvenni a harcot a monopol­kapitalizmus és a nagybir­tok ellen, ha a munkásosz­tály nem ragadta volna ma­gához az élet hatékony el­lenőrzését a gazdaság számos fontos területén. Alvaro Cunhal a további­akban kijelentette: elenged­hetetlenül szükséges figyel­mesen tanulmányozni a for­radalmi mozgalomnak és más országok testvérpárt­jainak a tapasztalatait. A portugál demokrácia fel­építéséhez vezető út nem lehet a monopolkapitaliz­mushoz való visszatérés, ha­nem a már elért történelmi vívmányok megszilárdítása az alkotmányban rögzített szocialista perspektíva ré­vén. Ennek az értekezletnek a megrendezése — hangsú­lyozta a PKP főtitkára — rendkívüli jelentőségű a pártjaink közötti baráti kapcsolatok, együttműködés és szolidaritás megszilárdí­tása szempontjából. Noha egyik vagy másik problémát illetően nézetkülönbözőségek vannak közöttünk, noha a különböző országokban ki­alakult helyzet sajátosságai, sajátosságokat követelnek meg, a koncepciókban, a taktikában és a társadalmi haladás felé vezető utat te­kintve is, alapvető célunk közös. Az osztályérdekek azonossága képezi objektív alapját egységünknek, a kommunista és munkáspár­tok közötti kölcsönös szoli­daritásnak, a proletárinter­nacionalizmus magas elvei­nek. Enrico Berlinguer Minden kommunista párt lényeges vonása az internacionalizmus Enrico Berlinguer beszé­de bevezetőjében kijelentet­te: „Pártunk örül annak, hogy e konferencia kezde­ményezői közé tartozik. Min­den kommunista párt lénye­ 2 — NAPLÓ — 1976. július 1. csütörtök Georges Marchais Franciaországban mélyreható, demokratikus reformok szükségesek Az európai kommunista és munkáspártok berlini érte­­kezeletének második napi tanácskozását szerdán reg­gel a soros elnök, Georges Marchaist a Francia Kom­munista Párt főtitkára nyi­totta meg. Az első felszóla­ló Joszip Broz Tito, a Ju­goszláv Kommunisták Szö­vetségének elnöke volt. Georges Marchais, a Fran­cia Kp főtitkára bevezető­ül jelezte, pártja egész te­vékenységében a franciaor­szági válság konkrét elem­zéséből és minősítéséből in­dul ki, majd a továbbiakban kijelentette: a Franciaországban mély­reható demokratikus refor­mok szükségességének kér­dése van napirenden. Lehe­tővé kell tenni a nemzetnek, hogy saját gazdasági és szo­ciális fejlődésének ura le­gyen, mégpedig a nagy mo­nopóliumok államosítása út­ján. Biztosítani kell a dol­gozók részvételét az ország ügyeinek intézésében min­den szinten, beleértve a kormányt is. Beszélt Marchais a szocia­listákkal és a keresztények­kel való együttműködés le­hetőségeiről, majd a berlini konferencia munkáját te­kintette át. Az FKP főtitkára befeje­­zésül kijelentette: — Szolidárisak vagyunk a szocialista országok kom­munista pártjaival és a tő­kés országok kommunista pártjaival, szolidárisak va­gyunk a szocialista Kubával, és Indokína népeivel. Szo­lidárisak vagyunk az algé­riai FLN-nel, amely a szo­cializmus útján vezeti az emiatt imperialista támadá­sok célpontjává vált orszá­got. Szolidárisak vagyunk a Szudánban, Iránban és In­donéziában, Chilében, Uru­guayban és Brazíliában ül­dözött kommunistákkal, szakszervezeti aktivistákkal és demokratákkal. Szolidárisak vagyunk a felszabadulásáért küzdő nyugat-szaharai néppel. E napokban külön szolidaritá­sunkról biztosítjuk a kom­munista pártot, az összes de­mokratikus erőket, amelye­ket­­ kíméletlen megtorlás sújt Spanyolországban. Szo­lidárisak vagyunk Libanon kommunistáival és más ha­ladó erőivel, a palesztínai ellenállással. A berlini konferencia szer­da délutáni ülésén Georges Marchais után után felszó­lalt még Martin Gun­tar Knutsen, a Norvég KP el­nöke, majd Ermenegildo Gasperoni, a San Marino-i Kommunista Párt elnöke. Az ülés utolsó felszólalója Kádár János, az MSZMP KB első titkára volt. Az ülésen Gordon McLennan, Nagy-Britannia Kommunista Pártjának főtitkára elnö­költ. Félórás szünet után Mi­chael O’Riordan-nak, Ír­ország Kommunista Pártja főtitkárának elnökletével megtartották a konferencia néhány perces záróülését. Az elnök a részt vevő küldött­ségek nevében megköszönte a Német Szocialista Egység­pártnak, és személy szerint Erich Honeckernek, a párt KB főtitkárának a tanács­kozás sikeres munkája ér­dekében kifejtett tevékeny­ségét. Majd a konferencia dokumentuma egy bekezdé­sének felolvasásával zárta az európai kommunista és mun­káspártok kétnapos berlini tanácskozását. A délutáni órákban az NSZEP Központi Bizottsá­ga fogadást adott a berlini konferencián részt vett 29 küldöttség tiszteletére. 1976. június 29—30-án Berlinben, a Német Demok­ratikus Köztársaság főváro­sában megtartották 29 eu­rópai kommunista és mun­káspárt konferenciáját. E pártok képviselői vélemény­­cserét folytattak az európai békéért, biztonságért, együtt­működésért és a társadalmi haladásért folyó harc kér­déseinek meghatározott kö­réről. E célok elérésében minden résztvevő párt kész közreműködni. A konferencia résztvevői hangoztatják pártjaik szi­lárd elhatározását, hogy minden egyes párt által országuk társadalmi, gazda­sági és politikai feltételeivel, valamint nemzeti sajátossá­gaival összhangban önál­lóan és függetlenül kidol­gozott és elfogadott politi­kai vonal alapján a jövőben is következetes harcot vív­nak a béke, a demokrácia és a társadalmi haladás cél­jainak eléréséért, ami meg­felel valamennyi ország munkásosztálya, demokra­tikus erői, néptömegei közös érdekeinek. Teljes határozottsággal ki­nyilvánítják, hogy a békés egymás mellett élés politiká­ja az országoknak társadal­mi rendszerüktől függetle­nül kifejtett tevékeny együttműködése és a nem­zetközi enyhülés összhang­ban van valamennyi nép érdekeivel, az egész embe­riség haladásának ügyével, és semmiképpen sem jelenti a különböző országok poli­tikai és társadalmi status quo-j­át, hanem ellenkezőleg, megteremti a legjobb fel­tételeket a munkásosztály és valamennyi demokrati­kus erő harcának kibonta­koztatásához, minden nép ama elidegeníthetetlen jo­gának érvényesítéséhez, hogy szabadon döntsön fej­lődésének útjáról és halad­hasson ezen az úton, to­vábbá a monopóliumok ural­ma ellen, a szocializmusért vívott harchoz. A konferencia résztve­vői megállapítják, hogy a nem­zetközi helyzetben alapve­tő, pozitív változások men­tek végbe, ami a béke, a demokrácia, a nemzeti, fel­szabadítás, a függetlenség és a szocializmus javára meg­változott erőviszonyoknak, valamint a néptömegeknek s a széles politikai és társa­dalmi erők harca fokozódá­sának eredményei. Ez meg­határozta a feszültség és a konfrontáció politikájáról az enyhülésnek, továbbá az ál­lamok és népek közötti új kapcsolatok és együttmű­ködés normalizálásának és minden oldalú fejlesztésé­nek irányvonaláról való át­térés folyamatát. A dokumentum kiemeli, hogy ezen az alapon új helyzet jött létre Európában is: megteremtődtek a felté­telek az államok közötti új kapcsolatok és együttműkö­­ dő európai dél fejlődéséhez, annak le­­küzdéséhez, hogy a konti­nenst egymással s szemben­­álló katonai tömbök oszt­ják meg. A továbbiakban méltatja a Helsinkiben megtartott európai biztonsági és együtt­működési értekezlet törté­nelmi jelentőségét, azt, hogy az értekezlet kidolgozta és rögzítette az államok közötti baráti kapcsolatok és együtt­működés elveit. A dokumentum megálla­pítja, hogy az európai biz­tonsági és együttműködési értekezlet új távlatokat tárt fel a béke és a biztonság to­vábbi megszilárdítására, va­lamennyi európai ország együttműködésének és kap­csolatainak gyümölcsöző fejlesztésére, s ez kedvező hatásokkal jár ma­jd a vi­lág valamennyi népe szá­mára. Az eddigi tapasztala­tok mutatják, szükség van kontinensünk kommunista és munkáspártjainak, vala­mennyi demokratikus és bé­keszerető erejének, széles közvéleményének, néptö­megeinek újabb aktív erő­feszítéseire. A dokumentum áttekinti az antiimperialista, de­mokratikus és haladó erők sokéves harcának eredmé­nyeit, majd így folytatja: A szocialista országok a fejlődésük, a dolgozó tö­megek érdekeit szolgáló, a szocialista társadalom ter­mészetéből fak­adó folya­matos gazdasági növekedé­sük alapj­ánn, a békés egy­más mellett élés érvényesí­tésére irányuló, a nemzet­közi kapcsolatokra egyre nagyobb hatást kifejtő kül­politikájuk eredményeként — kiemelkedő szerepet ját­szanak az új világháború elhárításában, a nemzetközi biztonság megszilárdításá­ban és az enyhülési folya­mat továbbfejlesztésében. A szabadságukat és füg­getlenségüket elért népek befolyásos nemzetközi erő­vé váltak. Az el nem köte­lezett országok mozgalma, amelyben részt vesz a fej­lődő országok többsége, ma a világpolitika egyik leg­fontosabb tényezője. A tőkés országokban nö­vekszik a munkásosztály valamint más széles társa­dalmi és politikai erők ak­tivitása, amelyek a békéért és a népek közötti együtt­működésért lépnek fel, és fontos tényezői az enyhülés megszilárdításáért vívott harcnak. Ezekben az országokban fokozódik az a harc, ame­lyet a munkásosztály , a társadalmi fejlődés fő ereje, a dolgozó néptömegek, a társadalmi haladás, az egész nemzet érdekeinek kifeje­zője — és fokozódik a töb­bi demokratikus és mono­póliumellenes erők harcca is. Ez a harc a monopolka­pitalista uralom alapjai­ól­­(Folytatás a 3. oldalon) Baráti találkozók Szerdán Berlinben baráti találkozót tartott Kádár Já­nos, az MSZMP KB első tit­kára és Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára. A két testvérpárt vezetői eszmecserét folytattak az európai kommunista és munkásmozgalom, továbbá a jelenlegi nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. A találkozó szívélyes és elvtársi légkörben zajlott le. Kádár János, az MSZMP KB első titkára Berlinben véleménycserét folytatott Gustáv Husákkal, Csehszlo­vákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának fő­titkárával. Az elvtársi és szívélyes megbeszélés során a két test­vérpárt képviselői vélemény­­cserét folytattak az MSZMP XI. kongresszusán és a CSKP XV. kongresszusán hozott határozatok teljesíté­séről. Kádár János, az MSZMP KB első titkára és Nicolas Ceausescu, a Román KP fő­titkára június 30-án megbe­szélést folytatott Berlinben. Kádár János és Nicolae Ceausescu kifejezték a ma­gyar—román párt- és állam­közi kapcsolatok, az együtt­működés bővítésére irányuló készségüket. A találkozó szívélyes, elv­társi légkörben zajlott le. Kádár János szerdán baráti megbeszélést folytatott Todor Zsivkovval, a Bolgár KP KB első titkárával. ★ Kádár János, az MSZMP KB első titkára és Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Kom­munisták Szövetségének el­nöke szerdán baráti találko­zót tartott. Az elvtársi, bará­ti légkörű megbeszélésen vé­leménycserét folytattak a két ország, a két párt kap­csolatairól és együttműködé­séről, valamint időszerű nemzetközi kérdésekről. ★ L. I. Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára szerdán Berlin­ben találkozott Todor Zsiv­kovval, a Bolgár KP KB el­ső titkárával, a Bolgár Nép­­köztársaság államtanácsának elnökével. Leonyid Brezsnyev ugyan­csak szerdán találkozott Gustáv Husákkal, a CSKP KB főtitkárával, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság elnökével. Találkozóra került sor L. I. Brezsnyev, a SZKP KB főtitkára és Nicolae Ceau­sescu, az RKP főtitkára kö­zött is. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára szerdán Berlinben találkozott Her­bert Mies-szel, a Német Kommunista Párt elnökével. L. I. Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára szerdán talál­kozott Alvaro Cunhallal, a Portugál Kommunista Párt főtitkárával. A testvéri barátság, szívé­lyesség és a nézetek teljes azonossága légkörében lezaj­lott beszélgetés során Brezs­nyev és Cunhal eszmecserét folytatott az SZKP-t és a Portugál Kommunista Pár­tot kölcsönösen érdeklő kér­désekről. Leonyid Brezsnyev megbe­szélést folytatott Gordon McLennan-nal, Nagy-Britan­nia Kommunista Pártjának főtitkárával. Megbeszélésü­ket a barátság és a szívé­lyesség légköre jellemezte.

Next