Napló, 1976. augusztus (Veszprém, 32. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-01 / 181. szám
Az MSZMP Központi Bizottsága legutóbbi ülésén megállapította, hogy a „lakosság áruellátása az év első felében általában kiegyensúlyozott volt”. De hozzátette: „Néhány termékből, főleg zöldségből és burgonyából nem tudták megfelelően kielégíteni az igényeket. Az elmúlt hónapokban a fogyasztókat hátrányosan érintette a tavalyinál lényegesen magasabb zöldség- és burgonyaár.” A 19. helyen Az általában kiegyensúlyozott áruellátás érdekében nagy erőfeszítéseket tettek kereskedelmi, vendéglátóipari vállalataink, szövetkezeteink. Ezért valóban köszönet, elismerés jár, amint hangsúlyozták is azon a kereskedelmi aktívaülésen, melyről tegnapi lapunkban már röviden beszámoltunk, s amelyet a megyei pártbizottság szervezett. Veszprém megyében a múlt év azonos időszakához viszonyítva emelkedett a kiskereskedelmi forgalom. Hat hónap alatt 4,2 milliárd forintot költöttünk el. A növekedés üteme lényegében megegyezik az országos átlaggal. Összetételében azonban már kissé kedvezőtlen. A tervezettnél ugyanis gyorsabban csak az élelmiszervásárlás nőtt, viszont az iparcikkek és a ruházati cikkek forgalma meglehetősen elmaradt a tervezettől. Különösen rossz félévet zárt a ruházati kereskedelem. Forgalma jelentősen csökkent, amellyel a megyék sorrendjében a 19. helyre került! A gondokat csak tetézi, az áruellátási nehézségeket érthetetlenebbé teszi, hogy ugyanakkor a készletek minden korábbi időszaknál nagyobbak. Minden egyszázalékos forgalomnövekedést 2,2 százalékos (!) készletnövekedés kísért 1971 első felében. Ami nem érthető A gondok eltérőek. A élelmiszer, pontosabban a zöldség-gyümölcs ellátás nehézségei általában ismertek. Az időjárás kétszer zavarta meg a termelést. A hűvös tavasz, majd az aszályos június jelentősen csökkentette az árualapot. Ezen túl azonban a szervezetlen felvásárlás és a kellő áttekintés hiánya is befolyásolta, hogy burgonyából a tavalyinál egyharmaddal, zöldségféléből egyet budsi, gyümölcsökből egynegyeddel kevesebb áru került a boltokba, ABC-áruházakba. A piaci felhozatal is jelentősen csökkent. Az áruhiány miatt sajnos a szabadpiacokon elszaladtak az árak. A kívülálló, objektív okok ellen nem egyszerű hatásosan harcolni és gyors eredményt elérni. Ez megérthető! Az már nem, hogy a zöldségtermelésnek megyénkben még mindig nem alakultak ki a megfelelő hatékony anyagi, politikai ösztönzői, s ezért ez évben további 200 hektárral csökkent a zöldségtermelő terület. Nem megoldás, hogy a választék, a mennyiség bővítése helyett névtáblát cserélnek egyes üzletek. A nemesszalóki tsz — első látásra örvendetesnek ítélhetően — új zöldség-gyümölcs pavilont nyitott a veszprémi piacon. Ugyanakkor teljes egészében visszamondta a MÉK-kel kö- Egy kereskedelmi ankét tett 44,5 vagon zöldség szállítására vonatkozó szerződését az időjárásra való hivatkozással. Az sem érthető meg, hogy még mindig nem fogadják elég szívesen az áruval jelentkező kistermelőket, őstermelőket, akik ugyan csekély mennyiséget hoznak, de összességében jelentősen hozzájárulnak a jobb zöldséggyümölcs ellátáshoz. A PANNONKER-nél, a MÉK-nél ebben az évben ez egy-egymillió forint értékű árut jelentett. Hol kezdje a vevő ? A már említett kereskedelmi aktívan egyértelművé vált, hogy például a ruházati és iparcikk-kereskedelem nem kielégítő tervteljesítésének az a fő oka, hogy az árukészlet nem mindenkor találkozik a vásárlók igényeivel. Nincs elég gyermeköltöny, csecsemőruha, a felsőruházati konfekciónál egyes méretek teljesen hiányoznak. A meglevő áru egy részére pedig nincs vevő. (A veszprémi új kereskedelmi központba még alig téved be az idegen, az egyetlen észrevehető Centrum-áruházba annál inkább.) Jó, hogy ma már kevés várni a vevőt, hanem hívni, csalogatni is kell, de ebben is be kell tartani a játékszabályokat. A héten kezdődő nyári vásár propagandájának terjesztését például egy belkereskedelmi minisztériumi rendelet szerint csak ma lehet elkezdeni. Ezzel szemben a budapesti Skála áruház már a hét elején szórta röplapjait Veszprémben „Kezdje a Skálában” címmel, közölve árleszállításait. Magasabb fordulatszámon A megyei pártbizottságon rendezett kereskedelmi tanácskozás leszögezte, hogy a közellátásban — a zöldséggyümölcs ellátáson kívül (mert ennek nehézségeit a rossz időjárás indokolja) — sehol semmiféle fennakadás nem engedhető meg. A kereskedelmi vállalatoknak, szövetkezeteknek a korábbinál hatékonyabban, szervezettebben kell megoldaniuk feladataikat. A ,,magasabb fordulatszám" — mint azt egy felszólaló mondotta — a kereskedelemben is alapvető követelmény. A felelősség áthárítását az egyes üzletek és a központok között éppúgy fel kell számolni, mint azokat a visszaéléseket, amelyek előidézik a szállítási és pénzügyi fegyelem romlását. A bank jelentései hónapról hónapra arról számolnak be, hogy elsősorban a kereskedelmi vállalatok, az ÁFÉSZ- ek nem teljesítik kötelezettségeiket. Az igazoló feljegyzések tucatjaiban mentegetődzik a szállítások késedelme miatt a FŰSZERT a sütőipari Vállalat, néhány nagykereskedelmi és ipari vállalat. Mindez arról tanúskodik, hogy még mindig nem egyértelmű, legalábbis nem mindenütt, hogy a zavartalan áruellátás politikai feladat. Ezt bizonyítja az is, hogy az említett kereskedelmi aktíváról néhány nagyvállalat — mint például a PANNONKER, a KOMFORT, az Állami Pincegazdaság, a sütőipari vállalat, a Bakony GASZT, a tejipari vállalat — elsőszámú vezetője távol tartotta magát. A zavartalan, kiegyensúlyozott áruellátás, a jobb napicikk-forgalmazás érdekében kidolgozott intézkedési terv megyénk valamennyi kereskedelmi vállalatát, szövetkezetét érinti. A készletek felmérése, összetételének elemzése, a szállítási kapacitások hatékonyabbá tétele, a szerződéses fegyelem erősítése, a felvásárlási tevékenység kiszélesítése, a tároló, a hűtőkapacitás bővítése olyan tennivalók sorozatát jelenti, amelyben az egységes cselekvőkészség, cselekvési program meghatározó. Ennek következetes ellenőrzése, számonkérése a kereskedelemben tevékenykedő kommunistáknak, pártalapszervezeteknek igen fontos feladata lesz, hogy a tényleges tárgyi nehézségek mögé sehol se rejthessék el a hozzá nem értést, a mulasztásokat, a rossz szervezést. Andrássy Antal Félévi tejmérleg Nagyobb hozam, kisebb állomány Eredmények, gondok, lehetőségek megyénk tejtermelésében ... . . ., az aratás áll a Maiketek óta közvélemény érdeklődésének középpontjában. A mezőgazdasági üzemek dolgozói számára az „érdeklődés” fegyelmezett, megfeszített munkával egyenlő. A búza kenyerünket jelenti, a szükségleten felüli mennyiség a nemzeti vagyon értékes része. Aki figyelemmel kísérte és kíséri a nagy munkát, érzékelhette, hogy az aratással egyidőben egy másik téma is állandóan terítéken volt és van napjainkig, sőt azon túl. A takarmánytermesztésről van szó, az meg összefügg az állattenyésztéssel, így a szarvasmarhával. Ahhoz meg szorosan kapcsolódik a tejtermelés. Takarmány: hús, tej , mert a kenyér önmagában nem elegendő. A szarvasmarhával kapcsolatban alapvetően két feladat vár a mezőgazdasági üzemekre. Mind a kettő a „legfontosabb”. Első: az üzemi tervek szerinti tehénlétszám növelése. Tehát nem a jelenlegi állomány aratása, hanem annak lényeges növelése a cél! Második: a termelés emelése,, mindenekelőtt a tejhozamnak a szükséglethez való igazítása. Ez hát a háttere a sokat emlegetett takarmánybázis biztosításának. Illetékes szerveink elkészítették a tejtermelés első félévi mérlegét Az összkép biztató, ám néhány dolog figyelmeztet... Az év első felében az állami gazdaságok a tavalyi első hat hónaphoz képest tartották a színvonalat, sőt, némileg növelték termelésüket ; a tehenenkénti többlet 60 liter. Szolid emelkedés, de az is valami. A tej tömegét a termelőszövetkezetek és a kistermelők adják. Az utóbbiakról: kedvezőtlen, hogy a kisüzemekből történt felvásárlás csaknem 10 százalékkal kevesebb a múlt év azonos időszakához képest. A csökkenés 1,4 millió liter tejet jelent. A kistermelők az év első felében így is 12,9 millió liter tejet adtak a közfogyasztás számára. Milyen jelentős mennyiség ez, akkor érzékeljük igazán, ha az állami gazdaságok tejértékesítésével vetjük össze: az állami üzemek félévi tejeladása kereken 4 millió liter. Ezek a számok magyarázzák, hogy miért hangsúlyozzuk ismételten a kistermelők tehéntartásának fontosságát. Miért esik oly sok szó támogatásukról. Termelésüket sem ma, sem a későbbi években nem nélkülözhetjük! A termelőszövetkezetek tejtermelése kétarcú. Kezdjük az eredményekkel. A tapolcai járásban az istállóátlag a tavalyi első félévihez képest 4,1 literről 6,2 literre emelkedett. Ez az összevetés a keszthelyi járásban 5 literről 6,4 liter, az ajkai járásban 5 literről 6,5 liter; a veszprémi járásban 5,6 literről 7,4 liter. Végül a pápai járás: az istállóátlag 6,1 literről 6,4 literre nőtt. Az összesített kép — ha csak ezt a mutatót nézzük — elfogadható. Azt jelenti, hogy a megyénkbeli tsz-ekben az istállóátlag több mint 1 literrel nőtt, pontos számokkal 5,5 literről 6,6 literre emelkedett. Megállapíthatjuk és ezt megelégedéssel nyugtázhatjuk: minden járásban javultak az eredmények. Sajnálattal kell viszont megjegyeznünk, hogy még egy valamiben egyöntetűség jellemzi a járások adatait. Nevezetesen arról van szó, hogy a múlt év végi állapothoz képest az idén, az év első felében minden járásban kisebb volt a fejt tehenek száma. A csökkenés csaknem 600, így adódik aztán az a nyugtalanító helyzet, hogy az istállóátlag emelkedése ellenére a tsz-ekből származó tejfelvásárlás a tavalyi első félévihez képest 200 ezer literrel kevesebb. Ha az álami gazdaságok, a termelőszövetkezetek és a kistermelők idei összesített tej értékesítését a múlt év azonos időszakáéval összevetjük az elmaradás pontosan 1,6 millió liter. Ez azt jelenti, hogy a megyék sorában változatlanul a 17. helyen áll Veszprém megye, sőt, ha a megelőző év, tehát 1974 első 6 hónapja alapján mérlegelünk, akkor egyedül Somogy megyét előzzük meg.Szerencsénkre az országos helyzet a megyénkbelihez képest kedvezőbb. Az ellátás biztonsága szempontjából mégiscsak az a döntő. Az év első félévében az országos tejfelvásárlás több mint 20 millió literrel haladja meg a tavalyi hat hónap teljesítményét. Ez méginkább parancsolóan megköveteli legalább a középmezőnyhöz való felzárkózást ! Így kanyarodhatunk vissza a fentebb elsőként legfontosabbnak említett feladathoz. Az üzemi tervben szereplő tehénlétszám eléréséhez örvendetes az egy tehénre jutó tejtermelés emelkedése, de akkor tulajdonképpen nem jutunk egyről kettőre, ha az állománycsökkenés elviszi, amit nyertünk a hozam növekedésével. A helyzetet nem látjuk reménytelennek. A tsz-ekben jelentős a vemhes állomány, ami reményt ad további minőségi javulásra. Arra, hogy a termelt tej mennyisége is emelkedik. Ha az első fél év tényeit elemezzük, azt látjuk, hogy változatlanul — és indokolatlanul! — nagy szakadék van az élenjáró és a leggyengébben produkáló gazdaságok teljesítménye között. Annak reményében, hogy a sereghajtók végül is felküzdik magukat, a leggyengébb teljesítők nevét nem említjük. De álljon itt azoknak a tsz-eknek a listája, amelyeknek idei istállóátlaga napi nyolc—tíz liter. Az élen állók: Nagyvázsony, Kővágóörs, Alsópáhok, Balatonkenese, Szentgál és Vaszar. Ezzel szemben hat tsz istálló átlaga nem éri el az 5 litert! A létszám növeléselentőségű, az igazi nagy tartalék azonban a megemelt állománnyal együttjáróan a hozam javítása. Az elmondottakból következik, hogy a létszám gyarapítása és annak termelése szorosan összefügg a takarmánypozícióval. Ezzel magyarázható, hogy az aratással párhuzamosan állandóan visszatérő téma a másodvetés, az állatállomány számára a szükséges takarmány és megfelelő legelő biztosítása volt. Tudni kell ugyanis, hogy az aszály különösen nagy kárt okozott a legelőkben. Bárhogy is alakult a helyzet, a tejtermelésben elért színvonalat minden körülmények között tartani kell. Annak meghagyásával, hogy a korábban betakarított szénát, a jelenlegi készletet nem szabad idő előtt feletetni. Az eső után javult a várható fűtermelés. Másodvetéssel további lehetőséget teremthetünk a legelő állatok számára. A „két legfontosabb” — a létszám és hozam — így kapcsolódik egymáshoz, illetve a takarmánytermesztéshez, a másodveréshez. Van hát feladat, nem is csekély! Túras Lajos ^Öntözés^TTaga^TOz^^^tettia^^^ Az idén először üzemszerűen öntöznek a Veszprémi Állami Gazdaság küngösi kerületében: nyolcszáz hektáron úgy szabályozzák a csapadékot, ahogyan azt a termesztett növény kívánja. Alig felbecsülhető biztonságot jelent a víz, az öntözés lehetősége! Öntözték és öntözik a lucernát, az idei ötszöri kaszálás 80—100 mázsa szénatermést jelent. Ennek alfelét, ha elérik az öntözetlen területen. A búza 8—10 mázsával adott többet, mint a száraz művelésű részeken, öntözték a 10 hektáron vetett uborkát is. Ígéretes a termés! Az öntözés további értéke: a másodtermés tervezhető biztonsága. Ma már derékig ér a másodvetésű silókukorica, és állandóan kapja a nyersanyagot a gáztüzelésű és próbajáratra fogott lucernaliszt üzem. Másodvetésként további 5 hektár uborkát és ugyanannyi cukorborsót vetettek. Az esőt hozzá maguk szabályozzák. Nagy kincs a víz — különösen ha a „kulcs” hozzá az embernél van. Ötször kaszálják a lucernát Küngösön! Öntözött, másodvetésű silókukorica. Hektáronként ---»«a terméssel számolnak le. Illa«,,_ A műanyagtömlőt esőztetéshez készítik elő (Fotó: Péterfay: Ha nem jön felülről, ember szabályozza a csapadékot A lucerna harmadik kaszálása is gazdag termést ad NAPLÓ — 1976. augusztus 1. vasárnap — 3