Napló, 1979. május (Veszprém, 35. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-03 / 101. szám
Az 1978. évi munkájukért miniszteri dicséretet kapott Veszprém megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói készítik Balatonfüreden a SZOT oktatási központot. Az új létesítményben korszerűen berendezett ■fsK,felszerelt termek, valamint kulturális és szociális helyiségek várják majd az itt tanulókat. A VAÉV dolgozói az építést az eredeti tervben meghatározott programnak megfelelően végzik. (Fotó: Péterfay) Határszemle Ezekben a napokban határszemlére indulnak a megye minden szegletében a földhivatali szervezet apparátusának dolgozói és a helyi tanácsok érdekelt szakemberei. A határszemle természetéből következik, a résztvevők aprólékos vizsgálódással azt veszik szemügyre, hogy a földhasználók mennyiben tartják be a törvény előírását, használatukban lévő földterületen a termelési kötelezettséget. Az ország lakosságának nagyobbik hányada (több mint másfél millió család!) rendelkezik kisebb-nagyobb földterülettel, a nagyüzemeknek meg alapvető éltető eleme a termőföld — így azt hihetné az olvasó, hogy a határszemle, a termelési kötelezettség érvényesítése hivatali túlbuzgóság. Hiszen a használó személyes érdekeltsége, hogy a föld teremjen, sőt a lehető legtöbbet fizessen vissza. Egészében, a termőföldhöz képest, elenyésző a műveletlenül maradó területek nagysága, a tulajdonos, a használó nemcsak termel rajta, de gazdagítja is azt — mégis akadnak kisebb területek, amelyek nem adnak termést. A tulajdonos távolra került, megöregedett, netán mghalt, a nagyüzem meg azért nem művel ráhagyott, javára lemondott részeket, mert azok külterületen vannak, megközelítésük is gond, nemhogy nagyüzemi művelésük lenne lehetséges. Szóval a határszemle nem túlbuzgóság, hanem az ország legfőbb értékével való gondos gazdálkodás számonkérése. Mert igenis van rá lehetőség, hogy a bármi okból nem termő terület teremjen, a közösséget gazdagítsa. A földhivatalok, a tanácsok feladata, hogy a művelési kötelezettségnek érvényt szerezzenek, az elhagyott területek gazdára találjanak. Az érdektelen azt is szóvá teheti, hogy önmagát károsítja, aki nem hasznosítja a föld értékét. A föld, legyen annak jogszerinti tulajdonosa az egyes ember, termelőszövetkezet, állami intézmény vagy bárki más — a nemzeti vagyon része. Olyan nemzeti kincs, amellyel a törődés, a termelési kötelezettség betartása — nem egyéni megítélés dolga. A nem termő föld rombolja természetes környezetét, betegségek gyűjtőhelye, látványa már önmagában demoralizál — ezért nem magánügy, hogy mi a föld sorsa. A mostani tavaszon a korábbinál is fontosabb, hogy a szemle résztvevői a legkisebb táblát is leltárba vegyék. A téli kipusztulás után felfokozottan közösségi ügy, hogy ne maradjon egyetlen tenyérnyi terület sem műveletlenül, gondos felügyeletünk nélkül. A határszemle hivatali, hatósági feladat, a résztvevők ennek tudatában végzik munkájukat, ennek szellemében kell is támogatni minden érintettnek. Akkor is, ha netán a törvény szigorával (felszólítással) követelik a föld megművelését. (J. .) A Kaposvári Húskombinát ebben az évben hatvanöt féle húskészítményt állít elő hétszázhúsz vagon mennyiségben. Somogy és Tolna megye, valamint a nyári szezonban a balatoni üdülők ellátását kell megoldani az új üzemnek. A képen: A töltősor. Ankét az építőipar fejlesztéséről A rendszerelvű építés hazai megvalósításával a jelenleginél változatosabb épületek tervezhetők előregyártott elemekből — állapította meg Szabó János építésügyi és városfejlesztési minisztériumi államtitkár szerdán az építő- és építőanyagipar továbbfejlesztéséről a Technika Házában rendezett ankét bevezető előadásában. Mint hangsúlyozta, az építés iparosításának jelenlegi fokán az elemek tömeges gyártása gyakran vezetett az uniformizáláshoz, ennek elkerülésére, többféle, de egymással összeszerelhető panelek, szerkezeti elemek előállításának feltételeit kell megteremteni, az elemek kombinációjával tetszőlegesen változtathatók az épületek méretei, beosztásuk. Külön témakörben az ország épületvagyona megóvásának, az elmaradt felújítások pótlásának kérdésével is foglalkozott az államtitkár. Az államtitkár bevezető előadása után az építőipar fejlesztésének gyakorlati kérdéseit vitatták meg az ankéten. Az erdők védelmében - a gazdálkodás érdekében Erdőgazdálkodási társulás alakult Veszprém megyében Egyetlen olyan termelőszövetkezet sincs megyénkben, amely ne rendelkezne kisebbnagyobb erdőterülettel. A meglehetősen nehézkes fogalmazás, hogy rendelkeznek erdővel, nem stiláris pongyolaság. Azt tükrözi, hogy a tulajdon nem feltétlenül jár együtt okszerű erdőgazdálkodással, feldolgozással Akárhány üzemben az erdő a tevékenység egyéb — majdhogynem: elhanyagolható — kategóriájába tartozik. Az is figyelmet érdemel az ágazat helyzetét illetően, hogy szinte a szemünk láttára milliós értékek mennek veszendőbe. Tűzifaként hamvad el feldolgozásra kiválóan alkalmas tetemes mennyiség, miközben az államháztartást nagy importkiadások terhelik. További negatív kísérő jelenség hatalmas fatömegek országos utaztatása. Az erdővel rendelkező gazdaságok jelentős része ugyanis a kitermelt fát nyersen, feldolgozatlanul adják el azon egyszerű oknál fogva, hogy erejükből ennyire futja. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy például megyénkben a kitermelhető mennyiség mintegy 20 százaléka évről évre lábon marad. A magyarázat: nincs, aki szemmel tartaná az erdőt (szakember hiánya), tönkrement a motorfűrész, vagy egyszerűen nincs, aki azt megjavítsa. A fentiek lehangoló hatását az oldja, hogy néhány megyénkbeli gazdaság — elsőként a zirci termelőszövetkezetet említhetjük — éppen az erdő jövedelmének segítségével kedvezőtlen természeti feltételekből adódó nehézségeit, emelkedett a dinamikusan fejlődő üzemek sorába. Az erdő óriási érték. Megyénkben, az országos átlagot lényegesen meghaladó erdősültség, és nem utolsó sorban az országosnál kedvezőtlenebb természeti viszonyaink miatt — az erdő, a telepítés, a fafeldolgozás egyre fokozódó jelentőséghez jut. Ez a magyarázata, hogy már 1976-ban Devecser központtal 22 nagyüzem részvételével nyárfahasznosítású társulás alakult, amelyhez a következő évben újabb csatlakozott. A két társulásban résztvevő gazdaságok a tevékenység egy-egy elemére koncentrálják együttműködésüket — ehhez képest jelent minőségileg magasabb színvonalú kooperációt a minap Zircen megalakult társaság. Zircen nyolc termelőszövetkezet képviselői mondták ki, hogy az erdőműveléstől a telepítésig, a feldolgozástól a termékek értékesítéséig összefogják, egyeztetik tevékenységüket. Ez a lényege a ,,Bakonyi Erdőgazdasági és Fafeldolgozó Társaság” megalakulásának. Szó szerint vegyes a zirci nyolcak együttese. Az ügyintézést és a társaság tagjainak képviseletét végző zirci termelőszövetkezetben a faipar a gazdaság legjövedelmezőbb tevékenysége, míg másokban ha nem is vezető, de fontos és gazdaságos ágazat. Akad olyan gazdaság is, amelyben a fakitermelés csupán téli foglalkoztatást jelent, a fát eladják; van, amelyikben feldolgozzák, de veszteséggel, nagy pazarlással, mert felkészületlenek a speciális munkára. A Bakonyi Társaság tagjai erdőterületük nagysága szerint vagyoni hozzájárulással fejlesztési alapot hoztak létre. Ez mindenek előtt az erdészeti tevékenységet — telepítést, felújítást — szolgálja. A társaság segítséget ad az ágazat termelésének minden mozzanatához. Erősíti a termelés biztonságát, segíti a termelt áruk értékesítését, a munkához szükséges anyagok és eszközök beszerzését, megszervezi a gépek kölcsönzését és a motorfűrészek javítását. Az alapítók legfőbb közös törekvése: a szellemi és az anyagi erőket úgy koncentrálják, hogy a szakszerűség alapján minden gazdaságban jövedelmezővé tegyék az ágazatot, így már a közeljövőben várható az iparifa-arány lényeges növelése, biztosítható a kitermelés tervszerűsége, termelési szakosodásra nyílik lehetőség és a társaság tagjai a piacon is jobb pozícióhoz juthatnak. A Bakonyi Társaság — tagjainak tulajdonában 5 ezer hektár, nagy értékű erdő van — önmagában is jelentős erőt képvisel, nyitott társaság. Újabb belépőkkel számol és azt tervezi, hogy a két korábban alakult társasággal is felveszi a kapcsolatot, keresve az együttműködés lehetőségét. Talán az sem utópia, hogy a megye bútorgyártóival is kapcsolatba kerülnek... A devecseri és a balatonfelvidéki társulás nyomán több mint kéttucatnyi nagyüzem bizonyosodott meg az erdőgazdálkodási együttműködés számtalan előnyéről. A bakonyi erdős gazdaságok társulásával már-már „bekerített” a megye... A cél természetesen nem a bezártság (számos megyén kívüli gazdaság aktív részese az eddigi együttműködődésnek, hanem ellenkezőleg: a perspektívanyitás, az, hogy a lehetőségek alapján, az ésszerű, felelős és korrekt kooperációval az üzemek gyarapodását szolgálja közös kincsünk és vagyonunk, az erdő. És meghoszszabbítása, az okszerű és egybehangolt fafeldolgozás. Túras Lajos Kevesebb munkával többet Vizsgálódásaink előzményeként annyit el kell mondani — kezdi —, hogy a vállalatunk által gyártott Bakony—Bosch szereléstechnikai eszközökből összeállított komplett szerelősoraink szervezése a 3M-re, a mozdulatelemzéses munkamódszerre épül, vagyis úgy alakítjuk ki a munkahelyeket, hogy a dolgozók a lehető legkevesebb és legcélirányosabb mozdulatokká tudják megoldani feladataikat Nem elég azonban megtervezni a mozgásfolyamatokat, a szalag leendő személyzetével el is kell azokat sajátíttatni. — Hogy jön ide a pszichológia? — A bonyolult szalagszerelési munkára nem mindenki egyformán alkalmas. Ha az illetőről ez későn derül ki, súlyos következményekkel jár: egyrészt a dolgozónak pszichikai károkat okoz a kudarc, másrészt a gyártásban is fennakadás jelentkezik Az ilyen tapasztalatok nyilvánvalóvá tették: a betanítást meg kell előznie egy alkalmassági vizsgálatnak. — A Veszprémi Vegyipari Egyetemmel kötött szerződést mi tette szükségessé? — Mivel Magyarországon ezidáig a szerelési technikára vonatkozó alkalmassági paraméterek nem voltak kidolgozva, legelőször is ezeket kellett tisztáznunk. De vonatkozik az egyetem pszichológusaival létrejött együttműködés a betanítási program kialakítására is. — Hogyan kezdődött a közös munka? — A szempontok meghatározásával. Hogy melyek legyenek azok a vizsgálatok, amelyek leginkább támpontot adnak a szerelési munkára való alkalmasságot illetően, de közösen döntöttük el azt is, hogy 60 lányt és asszonyt vonunk be akísérletbe, a lehető legszélesebb körből . A cél tehát az volt, hogy pontos képet kapjanak az egyéni képességekről, tulajdonságokról, hogy aztán, az eredmények alapján felállíthassák az elfogadható határokat. Milyen vizsgálatokat végeztek? — Többek között: kézremegést, reakciógyorsaságot, a két kéz koordinációját, de mérték a pszichológusok a neurózisra való hajlamot és az intelligenciaszintet is. — Végül is, hol húzták meg a határokat, kik az alkalmatlanok? — Akiknek a vizsgált tulajdonságaik túlzottan eltérnek az átlagtól, akár fölfelé, akár lefelé. Az extrém magas intelligenciaszinttel rendelkező dolgozó például éppúgy alkalmatlan, mint akinél extrém alacsony eredmény született. — Miért? — A szalag kialakítása olyan, hogy átlagos teljesítmény elérését teszi lehetővé, következésképpen ideális munkavégzési feltételeket is az átlagos képességű dolgozóknak nyújt. Feltétlenül hangsúlyozni kell viszont azt, hogy a kiesett dolgozók kizárólag szalagszerelési műveletek végzésére alkalmatlanok. Más munkaterületen — kinek-kinek képessége szerint kiválasztva — kiváló eredményeket produkálhatnak. Az autóvillamossági gyáregységben hamarosan üzembe áll az új ablaktörlőmotor-szerelő szalag, 32 asszony és lány fog vele dolgozni, őket már a kialakított alkalmassági paramétereknek megfelelően választják ki. Valószínűleg még májusban elkezdődhet a betanítás is. Az oktatási programot az egyetem pszichológusai és a Bakony Művek szakemberei ugyancsak közösen állítják össze. — Arra törekszünk, hogy mondandónkat minél szemléletesebbé tegyük. Amit lehet, filmre veszünk, diákot készítünk, bemutatjuk a régi szalag hátrányait, s az új előnyeit. Meg kell győznünk a dolgozóikat arról, hogy nem több munkával kell többet termelnünk, hanem éppen fordítva, kevesebb munkával érhetik el a nagyobb teljesítményt. — Többet keresnek-e majd az új szalag munkásai? — Többet kell, hogy keressenek! Már a betanítási program is tartalmaz egy fejezetet ezzel kapcsolatban, „szereléstől a keresetig” címmel. Olyan bérezési rendszert dolgozunkki, ami ösztönzőleghat. A hagyományos értelemben vett normázás meg fog szűnni: itt maga a munkamódszer adja a legoptimálisabb időt. * Szente Ottó Pszichológia a gyónásfejlesztésben A pszichológia, mint a termelés segítője, ma még szokatlanul hangzik a két fogalom ilyen módon való összekapcsolására. Hogy már nem sokáig, arra több kezdeményezés sikere mutat, ezidáig elsősorban a könnyűiparban. A Bakony Művek szakemberei most a gépipari szalagszerelés fejlesztésében próbálták meg alkalmazni a lélektan tudományát , hogyanról beszélgettünk Kovács Tiborral, a szereléstechnikai önálló üzem vezető tervezőjével, a téma „gazdájával.” NAPLÓ — 1979. május 3. csütörtök —3