Napló, 1979. október (Veszprém, 35. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-02 / 230. szám

GÉPALKATRÉSZEK EXPORTRA. Szerszám­gépeket, gépalkatrészeket és közúti jármű­vekhez való fékszerelvényeket gyártanak a SZIM Karcagi Gépgyárában. A főként hazai alapanyagokból készülő gyártmányokat a belföldi piacon kívül tőkés és szocialista orszá­gokba exportálják. Októberben kezdődik Dél: a dolgozók testi épségének védelme Munkavédelmi vetélkedő­sorozat a mezőgazdaságban Veszprém megye mezőgaz­dasági nagyüzemeiben 1345 üzemi baleset történt 1977- ben. Tavaly csökkent a bal­esetek száma, 1219 mezőgaz­dasági dolgozó sérült meg. Az idei első félévben 535 baleset történt, több mint az elmúlt esztendő hasonló idő­szakában. A balesetek szá­mának alakulása is a mun­kakörülmények tervszerű ja­vítására és a munkavédelmi szabályok propagálására fi­gyelmeztet. A mezőgazdasági ágazatban ez különös hang­súlyt kap, hiszen ott a dol­gozók igénybevétele nagyobb az átlagosnál, ugyanakkor a munkakörülmények elmara­­dottabbak az állami üzemek­hez képest. Az utóbbi években lelas­sult a fejlődés is, magas a balesetek száma, sok a sú­lyos, illetve a halálos baleset. Ezért is kezdeményezett mun­kavédelmi vetélkedősoroza­tot a Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium, a Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsa és a Mezőgazda­­sági Dolgozók Szakszerveze­te. Örömmel csatlakoztak e vetélkedő sorozathoz me­gyénkben, s a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés­ügyi osztálya, a tsz-szövetség, a tűzoltóság és a MEDOSZ felhívására októberben in­dulnak a versenyek. A cél vi­lágos: a dolgozók munkavé­delmi ismereteinek gyarapí­tása, figyelmük, érdeklődé­sük felkeltése. A vetélkedők győzteseiből munkavédelmi szakemberek képezhetők, ak­tív tagjai lehetnek a munka­­védelmi őrmozgalomnak. A vetélkedő felmenő rend­szerű lesz, tehát a legjobbak eljuthatnak, a területi elődön­tőig. A három fős csapatok októberben kezdik a ver­senyt az üzemi vetélkedőkön. Csapatonként két fizikai dol­gozó és egy magasabb vég­zettségű szakember méri össze tudását, s a legjobbak eljutnak a kerületi elődön­tőbe. Megyénkben erre no­vember második felében ke­rül sor két-három alkalom­mal. Ezt követi december közepén a megyei döntő, ahonnét a jövő tavasszal sor­ra kerülő országos elődöntő­be jutnak a győztes csapa­tok. Az országos döntő vár­hatóan 1980. nyarán lesz. Kurszki jegyzetek I. KURCSATOV Szélesedő testvérmegyei kapcsolataink jegyében szeptember első felében a Kurszk megyei Szakszerve­tek Tanácsa meghívására háromtagú Veszprém me­gyei szakszervezeti delegá­ció látogatott el Kurszk megyébe. A delegációt Szabó Kálmán, a megyei párt-végrehajtó bizottság tagja, a Szakszervezetek Veszprém megyei Tanácsá­nak vezető titkára vezette. Tagja volt Vajai István, az SZMT osztályvezetője és e sorok írója, a balatonfüre­di városi tanács elnökhe­lyettese. Három rövid be­számolóban elmondjuk ta­pasztalatainkat, bemutat­juk, hogyan fejlődik, gaz­dagodik testvérmegyénk, milyen eredményeket ér el a szocialista építőmunká­ban. ★ „Határidő előtt teljesítjük a X. ötéves tervet”. „Ügyelj a termelés minden percére”. Ilyen és ehhez hasonló fel­iratokat olvastunk testvér­megyénk üzemeiben, többek között a Kurcsatov akadémi­kus nevét viselő atomerő­műben, vagy a műszaki gu­migyárban. A terv célkitűzé­seinek , végrehajtásáról tájé­koztattak bennünket a zse­­leznogorszki gigászi méretű vasércbányában, és a mihaj­­lovói ércdúsító kombinátban is. Emellett azonban az em­ber általa alkotott gép, tech­nika és technológia alkotó­­termelő együttese is gyakran adott döbbenetes élményt. Kurcsatov ma még kis fa­lu, de holnap város lesz. A hatalmas művet látva semmi kétség nem fér ah­hoz, hogy a Kurszk megye­­székhelytől nem messze fek­vő Kurcsatov falu és az azo­nos nevű atomerőmű fejlő­dése olyan ütemű, amely a ma és a holnap gyors fej­lődését mutatja. Néhány évtizede tudjuk, hogy létezik atomerőmű, hallunk és beszélünk róla. De elképzelni, hogy milyen, azt még nem tudjuk. A meg­ismerés vágyától fűtve M. H. Voroncovnak, a Kurszk megyei Szakszervezetek Ta­nácsa titkárának kíséretében érkeztünk Kurcsatovba. Ott a helyi főmérnök Filiman­­cev, valamint a tömegszer­vezetek képviselői fogadtak bennünket. A bevezető tájékoztatóból sok, hihetetlennek tűnő ada­tot, teljesítményt és határ­időt hallottunk. Például: a jelenleg 2 ezer megawattos erőmű több, újabb reaktor üzembe helyezésével a XI. ötéves terv végére 4 ezer megawattra növeli teljesít­ményét. Érdeklődtünk a munkaerőhelyzetről is. A vá­laszokból kiderült, hogy Szi­bériából származó mérnökök és technikusok is dolgoznak itt. A dolgozók nagyobb fe­lének közép- és felsőfokú végzettsége van, az átlagé­letkor pedig 25 (!!!) év körül van. Ez meghatározza egy­ben a Komszomol szervezet tennivalóit is! A beszélgetés után foko­zott izgalommal indultunk megtekinteni az erőművet. A főbejáratnál megkaptuk a személyi sugárzásmérőket. Az öltözőben gumipapucsot öltöttünk fel. Először a disz­pécserközpontba mentünk. Ide fut be a rendkívül bo­nyolult technika valamennyi adata. Ezeket számítógép dolgozza fel és önállóan avatkozik be a folyamatba. Az automatizáltság olyan fo­kú, hogy ha véletlenül rossz döntést hozna az ember, a gép azt is kijavítja, korri­gálja. Elmondták, hogy az egyik reaktor több évi folyamatos üzem után nem dolgozik, mert most cserélik benne az uránrudakat, az energiafor­rást. Megnéztük ezt a mun­kát. A reaktorterem előteré­ben Videoton gyártmányú berendezéseken lehetett lát­ni a reaktornál folyó mun­kát. A készülékekről azt mondták, nagyon jól működ­nek, bár csak több lenne be­lőlük. Nagyon sok olyan dolgot tudtunk még meg, ami első­sorban szakmai jellegű, de természetesen így is csak részleteket kaphattunk a le­nyűgöző méretű létesítmény munkájáról. Ami viszont mindnyájunkban megra­gadt, az a szovjet emberek munkájának elismerése. Levetve a védőöltözéket szigorú sugárellenőrzésen estünk át. A bonyolult mű­szer „zöldet” mutatott, a személyi dózismérők is ezt igazolták. Ezután az erőmű környezetével ismerkedtünk. Az építkezésen most több mint tízezren dolgoznak. A létesítmény közelében van a kurcsatovi tenger, az erő­mű tiszta vizű tárolótava. Kedvelt kirándulóhely, gyakran pihennek mellette az erőmű dolgozói. Kurcsa­tov falunak ma 20 ezer la­kosa van, de évente más­félezer új, összkomfortos la­kás épül fel benne. Meglá­togattunk egy bölcsődei óvoda „gyermekkombinátot”. A házgyári elemekből épült korszerű létesítményben kü­lön torna-, zene-, játékter­mek vannak. Hozzáértő gon­dos nevelők foglalkoznak itt a legifjabb kurcsatoviakkal. Az ötletes játékokkal, tár­gyakkal teli udvaráról az utcára látni. A felnőttek ar­cáról, úgy mint a gyerekek­ről, kiegyensúlyozottság, öröm sugárzik. (Következik: A mágneses anomália) Gubicza László Küldöttségünk a reaktorteremben Megnyílt a XII. INTERKER-börze Minden korábbinál na­gyobb érdeklődés mellett, több résztvevővel és felkí­nált anyaggal nyitotta meg az INTERKER-börzét hétfőn a kohó- és gépipar technika házában az Országos Piac­kutató Intézet. Az őszi, sorrendben a XII. akción 120 ipari nagyvállat és szövetkezet csaknem más­fél milliárd forint értékű terméket — vaskohászati, építési és szerelési anyagot, gépet, műszert, alkatrészt, szerszámot, kötőanyagot, stb. — ajánl megvételre. Az INTERKER-börze — amely ma már az anyagbeszerzők leglátogatottabb helye — le­hetőséget nyújt a nagyipari üzemeknek arra, hogy a ter­mékváltás, a technológia­módosítás, korszerűsítés, egy-egy gyártmány meg­szűntetése és egyéb okok kö­vetkeztében feleslegessé vált készleteiket értékesíthessék. Az INTERKER-börze 5-ig tart nyitva. A helyszíni ér­tékesítés után is mód lesz a vevőknek és az eladóknak a börzén kialakult kapcsolat tartására. A piackutató inté­zet ugyanis az egyes vállala­tok feleslegeit részletesen feltűntető, 1350 oldalas kata­lógusával a továbbiakban is segítséget nyújt az egyik he­lyen felesleges, másutt szük­séges készletek, anyagaik hasznosításához. A minőség ára­­ meg a cukor A próbamérés szerint, alig több mint 2 hét alatt, 3 százalékkal nőtt a répa cukortartalma. Nem sietjük el a dolgot, — így rögzítette a betakarítás ütemezését a minap a lovászpatonai termelőszövetkezet elnöke, miközben a cukorrépa-átvétel új rendjéről beszélt. Az 1979. esztendő jelentős forduló a hazai cukor­­répatermesztés és feldolgozás történetében. Azzá teszi a felszabadulás utáni időszak első cukorgyárának (lengyel közreműködéssel Kábán épült) az idei sze­zonban történt munkába állítása, de talán még jelen­tősebb, hogy a répát ezentúl nem súly, hanem cukor­tartalom alapján veszik át. Korábban, két éven át — ez jelentette a minőségi változásra való felkészülés időszakát — a termelő gazdaságok két elszámolást kaptak a cukorgyáraktól. Az egyik a ténylegesen kifizetett ellenértéket tartal­mazta, a másik azt, mennyit kaptak volna az új ára­kon, tehát a minőségtől függően. A felkészülés két éve szellemi és anyagi erőfeszítésre késztette a gazdaságo­kat. Magyarán arra, hogy megbízhatóan magas ho­zam mellett növeljék a répa cukortartalmát, másrészt rendezkedjenek be a gépesített termesztésre. A gazdaságok sikeres fáradozása lehetővé tette, hogy az ország cukorszükségletének döntő hányadát hazai termésből elégítsük ki. Sőt, a bértartalom ked­vező alakulása nyomán lehetségessé vált, hogy az elő­ző évekhez képest az idén országosan 10 százalékkal csökkentsék a termelő gazdaságok a répa vetésterüle­tét. Megyénkben még nagyobb mértékben csökkent a termőterület, a tavalyihoz képest 24 százalékkal, amely csaknem 300 hektárt jelent. A béltartalomra való ösztönzés — a számok bizo­nyítékával. A fentiekben említett lovászpatonai tsz-ben az első mérés 13 százalékos béltartalmat mutatott ki a répában. Az új átvételi rend szerint — vegyünk 300 mázsás átlagtermést —, hektáronként 19 500 forint ár­bevételhez jutott volna a gazdaság. A béltartalom 3 százaléknyi növekedése (az említett 300 mázsás át­laggal) nyomán a répa kinyerhető cukortartalma 16 százalékra emelkedett, így egy hektár árbevétele 24 960 forintra szökött fel. Előbbi esetben egy mázsa répa át­vételi ára 65, az utóbbi esetben 83,20 forint. És a 16 százalékos béltartalom — mint ahogy a feltételezett 300 mázsás átlag sem — nem a teljesítmény felsőfoka. A minőség szerint való átvétel figyelemre méltó „eltolódásokat” hoz magával. Az alacsony béltartalmat valósággal „bünteti” az új árrendszer. Az idézett 16 százalékos cukortartalom esetén 300 mázsás átlaggal nagyobb bevételhez jut a termelő üzem, mint hektá­ronkénti 550 mázsás hozammal (az pedig igencsak ki­magasló teljesítmény!), de csak 10 százaléknyi kinyer­hető cukorral. A béltartalom növelésére — más szóval a minőség javítására — történő ösztönzéssel alig felbecsülhető tartalékokhoz juthat mezőgazdaságunk. Jelentős ter­mőterületek szabadulhatnak föl egyéb növényi kultú­rák termesztése számára. De jelentősége még mesz­­szebb mutat. Az igényesebb gazdálkodásnak a mező­gazdaság minden ágazatát át kell hatnia. A bértarta­lom szerinti ár (tehát ösztönzés­ előbb-utóbb utat is tör magának a kenyérgabona-termesztésben, a tejter­melésben és még sorolhatnánk ... A minőséggel sem oldunk meg mindent. A termelő üzem első kérdése, amit a felvásárló partnernek szán megválaszolásra: mennyit kap az adott áru mázsája, hektolitere után? A másik, amire magának a termelő­nek kell válaszolnia: mennyi a termelés költsége, mennyi marad rajta a haszon, tehát gazdaságos-e elő­állítása? A minőség fogalma — termeléstől a végter­mékig — így zár be teljes kört. A cukorrépa béltartalmáról, a minőség szerinti árról volt fentebb szó, de az egész csupán alkalom szá­munkra, hogy a gondolkodás, a szemlélet, a termelési gyakorlat minőségére utalhassunk. A répa bértartalom szerinti átvételéhez két év volt a felkészülési időszak. Napjaink fokozódó követelményei nem engednek hosz­­szú türelmi, várakozási időt. Túrós Lajos SZEDIK AZ ALMÁT. A Marcali Gimnázium és Közgazda­­sági Szakközépiskola háromszáznegyvenhét tanulója is se­gít az almaszedésben a vései Új Élet MGTSZ százhektáros gyümölcsösében. NAPLÓ — 1979. október 2., kedd — 3

Next