Napló, 1981. június (Veszprém, 37. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-02 / 127. szám

VILÁGHÍRADÓ PEKING Kína meghívta Csatig Csing- Kuo tajvani elnököt és Csang Kaj-Sek özvegyét, Szuuig Csing- Ling asszonynak, Kína tisztelet­beli elnökének szerdai temeté­sére. A hírt a ,,China Daily" a Pekingben most indított első angol nyelvű kínai napilap hét­főn megjelent első száma kö­zölte.­­ ISLAMABAD Csao Ce-jang, a Kínai Nép­­köztársaság államtanácsának el­nöke hétfőn reggel 42 tagú kül­döttség élén négynapos hivata­los látogatásra Islamabadba érkezett. Az islamabadi repülő­téren Ziaul Hak elnök és a pa­kisztáni kormány tagjai fogad­ták a kínai küldöttséget. A kínai miniszterelnök vasár­nap indult el Pekingből Pakisz­tánt és Nepált érintő útjára. BERLIN Erich Honecker, az NDK ál­lamtanácsának elnöke, hétfőre virradóra Japánban tett 6 na­pos hivatalos látogatása után visszaérkezett Berlinbe. Az NDK államtanácsának el­nöke hazatérése után tett saj­tónyilatkozatában hangsúlyozta, hogy tokiói látogatása sikeres volt. Kifejezésre juttatta, hogy Japán és az NDK közötti kap­csolatok fejlődése stabilizáló tényező a világban. MOSZKVA A szovjet kormány meghívá­sára baráti látogatásra hétfőn Moszkvába érkezett Petr Mlade­­nov, a Bolgár Kommunista Párt KB Politikai Bizottságának tagja, a Bolgár Népköztársaság külügy­minisztere. A vendéget a vnu­­kovói repülőtéren Andrej Gro­­miko, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagja, a Szovjet­unió külügyminisztere üdvözöl­te. Mladenov a Szovjetunió és Bulgária kétoldalú kapcsolatai­ról, időszerű nemzetközi kérdé­sekről tárgyal szovjet kollégá­jával. VARSÓ Varsóban vasárnap az ország minden részéből összesereglett sok ezer fős tömeg jelenlétében vettek végső búcsút Stefan Wyszynski bíborostól, Lengyel­­ország prímásától, aki 32 éven át állt a lengyel katolikus egy­ház élén. A több órás gyászszertartá­son II. János Pál pápa szemé­lyes megbízottaként részt vett Agostino Casarali bíboros, va­tikáni államtitkár, valamint szá­mos külföldi egyházi és állami küldöttség. A magyar római katolikus egyházat dr. Lékai László bíboros, esztergomi ér­sek képviselte. A lengyel állami delegációt Henryk Jablonski államfő vezette, s tagjai között volt Jerzy Ozdowski, Mieczyslaw Rakowski és Kazimierz Barci­­kowski. MADRID A három ártatlan fiatalem­ber május 10-én Almeriában bekövetkezett különös halála ügyében a vizsgálóbíró vád­emelési indítványt nyújtott be az almeriai tartományi bíróság­hoz a csendőrség három tagja, köztük Carlos Castillo Guero alezredes, tartományi csendőr­parancsnok ellen. A terroristák­nak tekintett három fiatal, akik­ről utóbb derült ki, hogy telje­sen ártatlan munkásfiatalok voltak, egy Ford Fiesta gépko­csiban égett szénné. MOSZKVA Leonyid Brezsnyev részvét­­táviratot küldött Je Csien-Jing­­nek, a kínai országos népi gyű­lés állandó bizottsága elnöké­nek Szung Csing-Ling asszony, Kína tiszteletbeli elnöke el­hunytéval kapcsolatban. TOKIÓ Az Egyesült Államok Csendes­óceáni 7. flottájának vezérkara fegyelmi eljárást folytatott a Miszso Maru japán teherhajó tragédiája ügyében. A tokiói bejelentés szerint megrovásban részesítettek, majd a George Washington amerikai atom-ten­­geralattjárón teljesített szolgá­­latból elbocsátottak két tisztet Pártértekezletek Lengyelországban Kania beszéde a párt egységéről Az elmúlt hétvégén újabb szakasz kezdődött a LEMP kilencedik, rendkívüli kongresz­­szusának előkészítésében: munkához láttak a vajdasági beszámolási-választási pár­t­­értekezletek. Ezeken összeg­zik az eddig beérkezett ja­vaslatokat, megválasztják a vajdasági pártbizottságok ve­zető szerveinek új tagjait, és a kongresszusi küldötteket. Szombaton és vasárnap három vajdaságban: Olsztynban, Szczecinben és Wloclawekben került sor ilyen értekezletek­re. Olsztynban Henryk Jab­ Ienski, az Államtanács elnö­ke, a LEMP KB PB tagja a többi között azt hangsúlyozta, hogy a kongresszusnak hosszú távú programot kell kidolgoz­nia, mert „ha nem jön létre ilyen program, akkor a párt nem válik a nép igazi vezető­jévé". A kongresszusig terjedő időszakot Jablonski a „párt erejéért, egységéért vívott harc időszakának" nevezte. Egyben rámutatott, hogy hiába min­den stabilizációs erőfeszítés, hiába a gazdasági reformterv, ha ezeket a törekvéseket nem támasztja alá a társadalom becsületes munkája, az állam, a kormány erősítésére irányuló szándék. A vitában egy felszólaló drá­mainak nevezte a párt hely­zetét, egy másik pedig azt hangsúlyozta, hogy „legfőbb ideje most már áttérni a sza­vakról a tettekre". Sok szó esett a mezőgazdaságról, amely továbbra is gépek, alkatrészek hiányával küzd, jóllehet már hónapokkal ezelőtt elhangzott a „Mindent a mezőgazdaság­nak!" jelszó. Szczecinben felvetették a kérdést: kilenc hónappal a nyárvégi megállapodások meg­kötése utáni el lehet-e mon­dani, hogy teljesültek a belé­jük vetett társadalmi remé­nyek? A referátum megfogal­mazása szerint annyiban igen, hogy mélyreható változások tör­téntek az országban­, amelyek után „már nem lehet vissza­térni a régi vezetési módsze­rekhez”. Annyiban viszont nem, hogy az ország még messz­e van a válság leküzdésétől, „mint ahogyan erről a sajná­latosan fokozódó gazdasági nehézségek, és a vezetés irán­ti bizalmatlanság megnyilvánu­lásai tanúskodnak". Az egyik felszólaló sürgette, hogy a pá­rt új szervezeti szabályzatának bevezetője „tartalmazzon vilá­gos eszmei-politikai nyilatkoza­tot". Kazimierz Barcikowski, akit a szczecini tanácskozásom kongresszusi küldötté választot­tak, a többi között hangsúlyoz­ta, hogy el kell vetni a bürü­rokratikus állam­modellt, s ezt a célt szolgálják a különféle, a SZEJM-hez benyújtott, a ön­­kormányzati rendszer kialakítá­sát szolgáló­­törvénytervezetek. Wloclawekben szintén nagy hangsúlyt kapott a párt egysé­ge, a gazdaság helyzete. Ste­fan Olszowski, a PB tagja, a KB titkára felszólalásában el­mondta, hogy a Politikai Bi­zottság kezdeményezéseit, a kongresszusi programtervezetet különféle irányokból érik bírá­latok, támadások, így dogmati­kus személyek részéről is. Ez utóbbi bizonyítékaként említet­te az úgynevezett katowicei fó­rum határozatait. Ez volt az első magas szintű, hivatalos állásfoglalás a katowicei do­kumentumokról, amelyek szer­zői a többi között azt írták, hogy a ponton belül „revizio­nista puccs veszélye fenyeget". Stanislaw Kania, a LEMP KB első titkára a Varsó közélet­ben lévő Ursus gépgyár párt­szervezetének a hét végén megtartott beszámoló-választási értekezletén emlékeztetett arra, hogy a pártban a tavaly nyári konfliktusok óta folynak a szenvedélyes viták a válságból kivezető út megtalálására. Ka­­nio felidézte, hogy a tavaly nyári nagy sztrájkkonfliktusok megoldásának politikai módja jelentette a megújuláshoz ve­zető első lépést. A július közepére kitűzött kilencedik kongresszus előtt nem kisebb feladat áll,­­mint az, hogy „olyan vezetést vá­lasszon, amely képes lesz továbbvinni a pártot a válság­ból kivezető úton". Az új vez­­zetésnek olyan személyekből kell állnia, akik „minden pilla­natban meg tudják őrizni jó­zan ítélőképességüket, türelmü­ket és állhatatosságukat. Ez különösen szükséges olyan időszakban, amikor az ország­ban nagy feszültségek és ér­zelmek halmozódtak fel, s ami­kor nagyon­­könnyen keletkez­het olyan helyzet, amely fö­lött már mindenki elveszti az ellenőrzést". Kania kijelentette­: tovább tart az éles politikai válság­. „Sok minden veszélyezteti a szocialista megújulás irányvo­nalát, és számos kétely merül fel azzal kapcsolatban, hogy a helyzet végül is nem válik-e ellenőrizhetetlenné". A LEMP KB első titkára a párt egysé­gének fontosságát és az ösz­­szefogás szükségességét han­goztatta. Iíz algériai külügyminiszter repülőbalesete Szeddik Benjahia algériai külügyminisztert, aki a vasár­napi, első hírügynökségi jelen­tésekkel ellentétben túlélt egy repülőgép-szerencsétlenséget, lábtöréssel, valamint egyéb könnyebb sérülésekkel ápolják egy bamakói kórházban — je­lentette be vasárnap este az algériai külügyminisztérium. A repülőgép parancsnoka és Ab­­delouahad Abada, az algériai külügyminisztérium afrikai ügyekben illetékes igazgatója is életben maradt. Állapotuk kielégítő. Az algériai légitársa­ság utasszállító repülőgépe, fe­délzetén a miniszterrel és egy általa vezetett diplomáciai kül­döttség tagjaival, vasárnap hajnalban a Mali Köztársaság fővárosa, Bamako közelében le­zuhant. A küldöttség az Afrikai Egysé­gszervezetnek a nyugat­­szaharai kérdés megoldásával foglalkozó bizottsága, a „böl­csek tanácsa" ülésére tartott Sierra Leonéba. A szerencsétlenség oka egye­lőre ismeretlen. Benjahia 1979 óta az algé­riai külügyek irányítója, szemé­lyét különösen akkor ismerte meg a nemzetközi politikai élet, amikor az elmúlt évben sikeres közvetítő szere­pet ját­szott az Egyesült Államok és Irán között a Teheránban fog­va tartott amerikai túszok sza­badon bocsátása ügyében. 2 - NAPLÓ - 1981. június 2., kedd Elfogták a bangladesi lázadók vezérét Hétfőn reggel Chittagong közelében letartóztatták Ah­med Manzur tábornokot, a bangladesi lázadók vezetőjét­­jelentette a PTI indiai hírügy­nökség tudósítója Dacccból. Az ország élete visszatért normális medrébe — közölték Dacccben. Ziaur Rahmannak, a szom­baton meggyilkolt bangladesi államfőnek holttestét megtalál­ták, 40 km-re Chittagongtól. A chittagongi lázadásnak Ziaur Rahman­on kívül az ál­lamfő nyolc közeli munkatársa is áldozatul esett. A kormány kezén lévő rádió szerint a lázadók közül sokan eleget tettek a vezérkari főnök felszólításának, és élve a fel­kínált amnesztiával, megadták magukat, a többiek elmenekül­tek. A kormány az elnök meg­gyilkolása miatt országos gyászt rendelt el hétfőre, a parlament erre a napra ki­tűzött ülését pedig keddre ha­lasztotta-Az elnök halála miatt az alkotmány értelmében 180 na­pon belül elnökválasztást kell tartani. Addig Abdusz Szattar, az eddigi a­leülök gyakorolja az államfői tisztséget. Brandt a Szovjetunióba utazik Willy Brandt, a Német Szo­­ciáldemokrata Párt (SPD) elnö­ke június 30. és­ július 2. kö­zött Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, szovjet ál­lamfő meghívására látogatást tesz­­Moszkvában. Mint Wolgang Clement, az SPD szóvivője hétfőn elmon­dotta, a látogatás célja az, hogy átfogó eszmecserét foly­tassanak a nemzetközi hely­zetről, elsősorban az európai biztonság kérdéséről. További téma lesz a fejlett ipari és a fejlődő országok kapcsolatai­nak állása is. Willy Brandt legutóbb 1975 nyarán járt a Szovjetunióban. Befejeződött a Német Kommunista Párt kongresszusa A Német Kommunista Párt (DKP) a fegyverkezési hajsza elleni küzdelmet, az új közép­hatótávolságú nukleáris fegy­verek NSZK-beli telepítése el­leni következetes harcot tartja a legfontosabb feladatának - hangoztatta a párt vasárnap este véget ért IV. kongresszusa. A kongresszuson 57 kommu­nistái és mun­káspárt, valamint nemzeti felszabadítási mozga­lom küldöttségei voltak jelen. Az SZKP delegációját Borisz Ponomarjov, az SZKP KB Poli­tikai Bizottságának póttagja, a KB titkára vezette, az MSZMP küldöttségét pedig Gyenes András, a Központi Bizottság titkára. A kongresszus egyhangúlag elfogadta a pártnak az NSZK valamennyi állampolgárához intézett felhívását, amely han­goztatja, hogy egyesített erővel kell szembeszállni az új nuk­leáris rakéták NSZK-beli tele­pítésével, s felhívja a figyel­met arra, hogy ezek a rakéták a lehető legnagyobb, veszélyt jelentik az NSZK népére. A kongresszus ismét Herbert Miest választotta meg a párt elnökévé. Nemzetközi acélkonferencia Balatonfüreden Hétfőn 27 ország szakembereinek részvételével megkezdődött Balatonfüreden az a nemzetközi konferencia, amelyen a szak­­em­berek a nagy tisztaságú acél gyártásának kérdéseiről tanács­koznak. A megnyitó ülésen hangoztatták, hogy a műszaki fejlődéssel egyre jobb, különlegesebb minőségű acélokra van szükség, amely az acélgyártás technológiájának jelentős változtatását igényli és­­új eljárásokat sürget. Ezek közé tartozik például a folyékony acél kemencén kívüli kezelése, a dermesztési folyamat irányítása stb. Csak ilyen eljárások alkalmazásával lehet — például a hidakba, az épületekbe — a hagyományosoknál mintegy ötödével keve­sebb acélból készült szerkezeteket beépíteni. A nagy tisztaságú acélok nélkül egyébként lehetetlen energeti­kai gépeket, járműveket, különleges szerszámokat gyártani. Az atomerőművekhez pedig egészen különleges acélfajtákra van szükség. I Szovjet vélemény Két politika „Úgy látszik, felébredt az al­vó oroszlán" — nyilatkozta az öngól háborúellenes mozgalom egyik aktivistája, utalva a nyu­gati közvéleménynek a világ­béke sorsa miatt érzett növek­vő aggodalmára. Ez a veszély jól érzékelhető, baljós méreteket öltött, miután az USA új vezetése minden ed­diginél nagyobb erővel igyek­szik ráerőszakolni az emberek­re az atomháború lehetőségé­nek gondolatát. Egy jellemző példa: a NATO katonai terve­zési bizottságának legutóbbi brüsszeli ülésén Rodgers ame­rikai tábornok, a NATO egye­sült fegyveres erőinek főpa­rancsnoka azt ajánlotta Euró­pának, hogy a háború forga­tókönyvét tényként fogadják el. Azok, akik nem a NATO lö­­vésén keresztül nézik a világot, nem nyugodhatnak bele ebbe a perspektívába. A NATO-or­­szágok külügyminisztereinek ró­mai tanácskozásán az USA szö­vetségesei a közvélemény ag­godalmán Washington tárgya­lási készségének hangoztatá­sával igyekeztek enyhíteni. De az Egyesült Államoknak azt a ködbe burkolt ígéretét, hogy visszatér a tárgyalóasztalhoz, mégpedig a közeljövőben, an­nak árán sikerült megvásárolni, hogy a nyugat-európai orszá­gok még szorosabban felzár­kóznak a Pentagon globális katonai programjához; elutasít­ják a közép-hatótávolságú nuk­leáris rakéták telepítésének moratóriumával kapcsolatos szovjet javaslatot, amely ked­­­­vező feltételeket teremthet a halaszthatatlan tárgyalásokhoz. Ugyanakkor a NATO hiva­talos köreinek a szövetségesek „egységével" kapcsolatos kije­lentései nem feledtethetik el azt a körülményt, hogy az amerikai blöff támogatása nemcsak mások ámítására, ha­nem önámításra, valamint a Szovjetunió szándékainak gát­lástalan elferdítésére is épül. Weinberger ameri­kai hadügy­miniszter a katonai kiadások évi háromszázalékos növelé­sének „szükségességét" az ame­rikai hírszerző szolgálat által produkált misztikus számokkal indokolta. A „szovjet fenyege­tés" érvét nem most alkalmaz­zák először. De a CIA jelen­téseiből mindannyiszor kide­rült, hogy nem­ az USA és a NATO maradt le a Szovjetunió mögött, hanem a Szovjetunió kényszerült arra, hogy utolérje az Egyesült Államokat. Wa­shington ténylegesen szövetsé­gesei és más államok értésére adja, hogy partneri szerepüket és értéküket egyetlen kritérium határozza meg: mennyire ké­pesek és mennyire készültek fel arra, hogy — Weinberger kifejezésével élve - „bármilyen méretekben, bármilyen távon, bármely övezetben" háborút folytassanak. Nem nehéz elképzelni, mi­lyen veszélyes és reménytelen helyzetbe kerülhetne a világ, ha e provokatív irányvonallal szemben nem állnának olyan erők, amelyek az önkont­roll, a tartózkodás és a fele­lősségérzet szellemében csele­kednek. A háború veszélye va­lóban az emberiség feje fölött lebeg. Utalt erre Leonyid Brezsnyev, az SZKP XXVI. kong­­resszusán tartott beszámolójá­ban is. S bár a Reagan-kor­­mányzat már több mint száz napja van hivatalban, Wa­shington agresszív hangneme nem változott, annak ellenére, hogy nem változtak a Szovjet­uniónak erőfeszítései sem, a nemzetközi bizalom megszilár­dítása érdekében. A szovjet békeprogram továbbra is nagy hatást gyakorol a nemzetközi politikai légkörre, az emberek gondolkodásmódjára és maga­tartására, még akkor is, ha er­ről Washingtonban nem­ akar­nak tudomást venni. Szpartak Beg­ov (APN -­KS) ^ Külpolitikai kommentár: ^ A chittagongi puccskísérlet Rövid életű volt a chittagongi helyőrség felkelése. A katonák, akik megölték szombatra virra­dó éjjel Ziaur Rahman tábor­nok bangladesi elnököt, hétfőn megadták magukat. A meggyil­kolt államfő névrokonát Ahmed Manzur Rahman vezérőrnagyot, a hatalomátvételi kísérlet veze­tőjét, Chittagong kikötőváros közelében letartóztatták. A hír­­ügynökségek jelentették: az or­szágban helyreállt a rend. A telex híradása szerint tehát Bangladesben ismét minden visszazökkent a normális kerék­vágásba, a daccai kormány ura a helyzetnek. Az elnök-tábornok megölése, s a rövid életű kato­nai zendülés mégiscsak erre az országra, a korábbi Kelet-Pa­­kisztánra fordította a világ köz­véleményének figyelmét, s ismé­telten aláhúzta: Dél-Ázsiának ez a túlzsúfolt állama nem me­ntes a feszítő ellentmondá­soktól, s ismét kitörhet a vihar. Emlékeztessünk rá: Banglades függetlenségét az indiai hadse­reg hozzájárulásával vívta ki, amikor Új-Delhi csapatokat kül­dött a pakisztáni megtorlás el­len védekező bengáliak megse­gítésére. Az ország első állam­fője a kiemelkedő államférfi, Mudzsibur Rahman sejk lett. Ő egy sor reform bevezetését ter­vezte, az ország az Indiával kötött baráti Szövetség jegyé­ben el nem kötelezett politikát folytatott. Jelentős segítséget kapott Banglades azokban az időkben a szocialista országok­tól is. Sok gazdasági problé­mát, sőtek a gyors ütemben nö­vekedő nagyszámú népesség ellátását alig-alig tudták meg­oldani. Banglades területét a Pakisztánhoz tartozás éveiben végletesen kizsákmányolták. A szakítás után a menekültek el­helyezése, ellátása okozott újabb nehézségeket. A belső feszültséget szították a fanati­kus muzulmánok is, Mudzsibur Rahman és családja lemészár­lása kétségkívül az ő kezük műve volt. Az alapító államfő halála utáni hatalmi vetélkedésből, mint az ország „erős embere” került ki a most meggyilkolt tábornok-elnök. Kormányzása alatt sikerült jelentősen enyhí­teni a falu állapotán, Bangla­des mezőgazdasági alaptermé­kekből önellátó lett. Ugyanak­kor a városok lakói továbbra is igen rossz anyagi és szociális helyzetben vannak, az egy főre eső évi nyolvan dolláros nem­­zeti jövedelemhányad a világ nyomorszegletévé teszi az or­szágot. Banglades gazdasága rendkívüli rrlértékben függ a juta termelésétől és ennek az ipari rostnak a világpiaci árá­tól, de ez érvényes a többi ter­mékére is. A kőolajárak emel­kedése is igencsak megviselte a bangladesi gazdaságot. Ziaur Rahman fő feladatának a belpolitikai helyzet stabilizá­lását, a gazdaság rendbehoza­talát tartotta. Ugyanakkor az „erős kezet" elsősorban a bal­oldal ellen alkalmazta, a múlt évben például letartóztatták a bangladesi kommunista párt és több más haladó szervezet ve­zetőit. A tábornok-elnök külpo­litikájában Pakisztán-barát ele­mek is érvényesültek, s a kül­politikai kérdések egész sorá­ban Kína, az Egyesült Államok és a reakciós iszlám országok mellé sorakozott fel. Ziaur Rahman fő hatalmi bázisa a hadsereg volt, a mos­tani lázadás viszont azt bizonyít­ja, hogy a hetvenezer katonát számláló bangladesi fegyveres erők korántsem voltak egysé­gesek. A felkelőket vezető tá­bornok például Kína­ szimpátiá­­járól volt ismeretes és szepara­tista erőket támogatott. A chittagongi lázadók korrupció­­mentes politikát ígértek. Ez az ígéret azonban nem volt ele­gendő arra, hogy maguk mellé állítsák az egész hadsereget, s a bangladesi városok és falvak lakóit.

Next