Napló, 1982. február (Veszprém, 38. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-02 / 27. szám

­VILÁGHÍRADÓ Kairó Az egyiptomi és a líbiai ha­tóságok­­megállapodása értel­mében hétfőtől megnyitják a három évvel ezelőtt lezárt kö­zös határt - jelentette a kai­rói AI Ah­rom. A két ország kapcsolatainak enyhülését, jel­ző intézkedés lehetővé teszi, hogy a Líbiában dolgozó egyiptomiak — nevezetesen a félévi szabadságukra hazatérő oktatóik — szárazföldi úton kö­zelítsék meg hazájukat, míg az elmúlt éveikben csak légi úton, kerülővel utazhattak haza. 1977-ben heves összecsapások zajlottak le a két ország ha­tárán, s az elmúlt évek folya­mán rendkívül feszült volt az egyiptomi—líbiai viszony. Szá­dat egyiptomi elnök utódja, Hoszni Mubarak röviddel hiva­tal­ba lépése után leállította az arab országok elleni egyiptomi propagandát, s több ízben külön hangsúlyozta, hogy a szócsata megfékezése a szom­szédos Líbiával kapcsolatban is érvényes. Havanna Védtelen polgári lakosok tö­megét gyilkolták halomra Sal­vadorban a junta karhatalmi erői és félkatonai­­bandák de­cember­­közepén. A nemzettre most derült fény, néhány élet­ben ma­radott beszámolóija alapján, amit a salvadori fel­szabadító mozgalom, a Fara­­bundo Marti Nemzeti Felsza­­badítási Front (FMLN) közle­ménye is idéz. Mint az MTI havannai tudósítója a kubai fővárosiban nyilvánosságra ho­zott jele­ntésekre hivatkozva közli, Morazan megyében ezer­­kilenc embert öltek meg, ami­kor a salvadori hadsereg lö­vész- és rendőri alakulatai de­cemberben megindították „Ül­lő és kalapács" fedőnevű had­műveletüket a Hondu­rosszal határos övezetben. Az érintett körzet polgári lakossága nem tett eleget az evakuálási pa­rancsnak, semlegesnek­­nyilvá­nította magát. Párizs Mitterrand francia elnök hét­főn dél­ben ebédet­ adott az Ely­­sée-palotában Mubarak egyip­tomi elnök tiszteletére, aki nyu­gat-európai körútja során rövid hivatalos látogatást tett a fran­cia fővárosban. Az Elysée-palo­­tá­ból távozva az egyiptomi el­nök­­kijelentette, hogy­ a Mitter­rand elnökkel folytatott eszme­cserén elsősorban a kétoldalú kap­csoi átokról és a közel-keleti helyzetről, valamint a palesztin autonómia kérdéséről volt szó. London Valaki besétált a híres lon­­­doni Victoria pályaudvaron lé­vő rendőrőrsre, és egy páncél­­szekrényből elvitt mintegy hét­ezer font készpénzt, valamint összesen 250 ezer fontot érő utazási csekkeket — jelentette a „Sunday Express" című lap. A pénzt, valamint a csekkeket a rendőrség egy korábbi bűn­eset felderítése során mint bi­zonyítékot foglalta le. Egy rend­őrségi szóvivő az eset valódi­ságát megerősítve közötte, hogy a páncélszekrény nyitva volt és a benne őrzött „bizo­nyítékok" mintegy két héttel ez­előtt tűntek el. Belgrád A jugoszláv Ad­ria-parti Za­dar város körzeti bíróságán be­fejeződött a „Vörös Front" ne­vű albán irredenta szervezet három tagja bűnperének tár­gyalása. A bíróság aláhúzta­, hogy e szervezet központja az albá­niai Kukësi­ben működik. A tárgyaláson bizonyítást nyer­t, hogy a vádlottak tényleges ka­tonai szolgálati idejüket Dal­máciáiban töltve maguk köré gyűjtöttek albán­ nemzetiségű katonákat, s szorgalmazták, hogy lépjenek be a „Vörös Front” illegális szervezetbe. A bíróság a koszovói illetőségű vádlottak egyikét másfél évi, a másik kettőt ped­i nyolchavi börtönbüntetésre ítélte. Provokatív rendzavarás Gdanskban A Trybuna Ludu állásfoglalása A lengyel belügyminisztérium közlése szerint szom­baton Gdanskban a nap második fe­lében fiatalok csoportjai inci­denseket provokáltak. Az ame­rikai propagandakampány ál­tal felheccelt szervezők előbb a Lenin hajóépítő gyár közelé­ben azzal akartak nagyobb méreteket adni akciójuknak, hogy a provokációt akkorra időzítették, amikor a hajóépí­tő üzem dolgozói elhagyták a gyárat. Jelszavakat kiabáltak és állatmel­lenes tartalmú röp­cédulákat osztogattak. A rend­fenntartó erőik felhívásai, vala­mint a hazatérő dolgozók ma­gatartása eredményeképpen a szervezőknek a hajógyárnál nem sikerült tüntetést szervez­ni. Ez arra késztette a provo­káció értelmi szerzőit, hogy máshol, a város központjában kíséreljék meg az incidens ki­robbantá­sát. Mivel a fiatalok nem enge­delmeskedtek a hatóságok fel­szólításának, és középületek meg­rohanására tettek kísérle­tet, valamint agresszív maga­tartást tanúsítottak a rend­fenntartó erőkkel szemben, szétoszlatták a rendzavarokat. A városban este nyolc órakor már nyugalom volt. Az incidens következtében megsérült 6 polgári személy, és a rendfenntartó erők nyolc tagja. 205 személyt őrizetbe vettek. Túlnyomó részük fiatal, részben főiskolás és középisko­lás. A rendeleteknek megfele­lő módon, gyorsított eljárással vonják felelősségre őket. A szervezőket és a bűncselek­ménnyel gyanúsíthatók ügyét egy más bíróság szintén gyor­sított eljárással tárgyalja majd. „Azok, akik az országban megpróbálják kiélezni a hely­zetet, nem számíthatnak bün­tetlenségre — a szükségállapot rendelkezései szigorúak. Ám ezeket az elemeket erkölcsileg és politikailag is el kell ítélni, mivel cselekedeteik valameny­­nyiün­k ellen irányulnak, gátol­ják a helyzet rendeződését” — írja a Trybunna Ludu hétfői szálma. A Lengyel Egyesült Munkás­párt központi lapja a Gdansk­ban szombat délután történ­tekkel foglalkozó írásában rá­mutat: egyáltalán nem vélet­len az, hogy a gdanski utcai tüntetés egybeesett azzal a Lengyelország elleni propa­gandahadjá­rattal, amelyet az Egyesült Államok kezdeménye­zett, és amely éppen szombat -vasárnap érte el a tetőpont­ját. Aligha lehet kétséges, hogy honnan ösztönözhették a gdanski tüntetés­­résztvevőit. Ami Gdanskiban szombaton történt, az egyetlen szóval jel­lemezhető: provokáció — álla­pítja meg a Trybuna Ludu. A társadalominak nem szabad megengednie, hogy a provo­kátorok veszélyeztessék nyugal­mát. Az ország életét immár he­teik óta nyugalom és biztonság jellemzi. Lassan helyreáll a termelés üteme, s hétről hétre enyhülnek a szükségállapot rendelkezései. Sajnos, ezzel nem tudnak megbékélni a szocialista Lengyelország el­lenfelei, akik erőnek erejével megpróbálnak feszültséget szí­tani, megbontani a nehezen megteremtett rendet. E csele­kedeteikbe mindenekelőtt fia­­­­tal embereket vonnak be, s er­re történt kísérlet szombaton Gdanskban is — írja a Trybuna Ludu. 2 - NAPLÓ - 1982. február 2., kedd Életbe lépett a lengyel árreform Lengyelországban hétfőtől életbe lépett az árreform, amelynek értelmében átlago­san két-háromszáz százalékkal emelték az élelmiszerek árát, és drágult a fűtőanyag, a köz­ponti fűtés és az elektromos energia díja. Az intézkedéseket széles körű bérkiegészítésekkel ellensúlyozzák. A gazdasági re­form keretébe illeszkedő ár­emelések célja az, hogy helyre­állítsa a piaci egyensúlyt. Varsói megfigyelők az intéz­kedések kapcsán emlékeztetnek arra, hogy az árreform — az át­fogó gazdasági reform része­ként — különleges helyzetben, a december 13. óta érvényes szükségál­lapotban kerül beve­zetésre. Íly miódon egyelőre nem érvényesülhet kellően sem a termelést ösztönző, sem pedig a gazdasági kapcsolatokat pezsdítő hatása sem. A szük­ségállapotnak a gazdasági élet alakulását is döntően befolyá­soló korlátozó intézkedéseit emiatt is kívánja­ minél előbb enyhíteni a lengyel kormány. Vasárnap Jarulsz Obocows­­ki miniszterelnök-helyettes el­nökletével az­ illetékes miniszte­rek értékelték az előkészülete­ket, így az országszerte vég­re­­rehajtott általános leltározást, amelyben több mint tízezer em­ber vett részt­ az álhatóságok részéről.­"Bekapcsolódtak az akcióba a munkahelyi kollektí­vák, valamint a rendőrség és a hadsereg képviselői is. Néhány helyen leltározás során árurej­tegetésre derült fény, de ennek mértéke a hivatalos közlemény szerint nem volt nagy. A mun­ka-, bér- és szociálisügyi minisz­ter az ülésen közölte, hogy kel­lően előkészítették a bér- és nyugdíjkiegészítések kifizetésé­nek rendszerét. A belkereskedelmi­ és szol­gáltatási minisztert kötelezték, hogy tegyen intézkedéseket a jelenleg meglehetősen külön­böző éttermi árak összehango­lására, és arra, hogy a ven­déglátó helyeken szombaton és vasárnap árusítsanak külön­féle alapvető élelmiszereket. Megállapították, hogy a me­zőgazdaságban az utóbbi idő­ben túl magas árat szabnak a gazdálkodóknak nyújtott szol­gáltatásaikért. A mezőgazda­sági­ és élelmiszergazdasági minisztert ezért kötelezték, hogy biztosítsa a szolgáltatások árá­nak igazságos kiszámítását. Ar­ra is rámutattak, hogy a társa­dalom körében továbbra is nagy nyugtalanságot kelt az önállóan gazdálkodó iparválla­latok által alkalmazott túlzot­tan magas árkulcs. A kormány ezt a ké­rdést továbbra is külön figyelemmel kíséri, az arra ille­tékes bizottságok szükség ese­tén közbelépnek az iparcikkek árának indokolatlan emelése ellen. A reform keretében lét­rehozott különleges munkacso­port folyamatosa­n, tanulmá­nyozza a létfenntartási költsé­gek alakulását, és szükség ese­tén újab­b tervezetet dolgoz ki a legalacsonyabb jövedelműek támogatására. Kommentár Közeledés, kérdőjelekkel Aga Sahi, a Pakisztáni Iszlám Köztársaság külügyminisztere az indiai fővárosban tárgyalt. Tulajdonképpen semmi meglepő nem lenne abban, hogy egy ország diplomáciájának vezetője megbe­széléseket folytat legjelentősebb szomszédjával. India és Pakisz­tán esetében azonban még az ilyesfajta érintkezés sem természe­tes: alighanem a két nagy országé a földkerekség egyik legrosz­­szabb, legfeszültebb szomszédsága. Ez sajnos, meglehetősen régi igazság és nem utolsósorban ép­pen az államiság kezdeteiből következik: az angolok - az impe­rialista vezérelv, az „oszd meg és uralkodj!" alapján - úgy vo­nultak ki gyarmatként egységes szubkontinensükről, hogy a hin­­■du India és a muzulmán Pakisztán között ott hagyták az etnikai­vallási ellentétek mindmáig ijesztően ketyegő, időzített bombáit. Az általános ellenségeskedésnek bőven voltak területi vonatko­zásai is. A leghagyományosabb ellentét ebben a kérdésben Kas­mír­ tartománnyal kapcsolatos: a jórészt muzulmánok lakta, de In­diához tartozó terület feletti vita kétszer - 1947-ben és 1965-ben - vezetett a két ország közötti háború kirobbanásához. Ami a dolog világpolitikai részét illeti, az el nem kötelezett In­dia a nemzetközi porondon a Szovjetunió, a szocialista országok, Pakisztán pedig Washington és Peking támogatását élvezi. Az af­ganisztáni fejlemények óta Washington „kulcsországgá" léptette elő azt a Pakisztánt, amelynek katonai diktátor államfője, Hau­ Hak tábornok. Nos, a pakisztáni külügyminiszter mostani látoga­tását éppen az elmúlt év őszén a tábornok-elnöknek egy nyilatko­zata készítette elő, amelyben meg nem támadási szerződés meg­kötését javasolta Indiának. Jogos a kérdés: miért döntött a katonai vezetés úgy, hogy lát­ványos közeledési gesztussal közeledik ősellenség­ szomszédja fe­lé? A válasz két fő tényezőből áll össze, az egyik bel-, a másik külpolitikai természetű. Ziaul Hak eddig kilencszer ígérte, és ta­gadta meg a választások kiírását, belpolitikai bázisa gyakorlatilag nem létezik. Növekszik egyes tartományok szeparatista mozgalma és ez leköti a pakisztáni hadsereg jelentős részét. Washingtontól Iszlámábád az utóbbi néhány esztendőben több mint hárommil­­liárd (!) dollárt kapott, kifejezetten­ katonai célokra. Mivel Új-Del­hi érthető aggodalommal kifogásolja ezt a támogatást, Ziaul Hak megpróbálja barátságos gesztusokkal ellensúlyozni az indokolt aggályokat. Ezért volt Aga Sahi Új-Delhiben. A külügyminisztert Indira Gandhi is fogadta, és javasolta, hogy hozzanak létre állandó ve­gyes­ bizottságot, amely rendszeresen megvizsgálná a vitatott ügyeket. Pakisztán a javaslatot elfogadta. A két ország közeledé­se mindenesetre alapot teremthetne a csendes-óceáni térség bé­kéjének biztosításához. Harmat Endre Magyar-palesztin tárgyalások Budapesten (Folytatás az 1. oldalról) Ibrahim Ammari, a PFSZ köz­ponti tanácsának tagja. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a­­Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának főtitkára, Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra és Házi Vencel külügyminisz­ter-helyettes fogadta. Jelen volt Abdallah Hijazi, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet buda­pesti irodájának vezetője. A megérkezést­­követően Sar­lós István megbeszélést folyta­tott a pa­lesztinai delegációval. A szívélyes légkörű, az imperia­lizmus elleni harcban vállalt kölcsönös szolidaritás szellemé­ben megtartott tárgyaláson vé­leménycserére került sor a ma­­­gyar és a palesztinai arab nép kapcsolatáról, a PFSZ-szel ki­alakult együttműködésről.­­Sar­­lós István tájékoztatást adott társadalmi és gazdasági fejlő­désünkről, a szocializmus épí­tésének időszerű feladatairól. Jasszer Arafat ismertette a PFSZ tevékenységét, a Palesz­tinai arab nép harcának hely­zetét. A megbeszélésen részt vett Nagy Gábor, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága külügyi osztá­lyának helyettes vezetője és Kovács Béla, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának tit­kára. Délután, az MSZMP Központi Bizottságának székházában Gyenes András tárgyalt Jász­­szer Arafattal. A baráti légkör­ben folytatott tárgyaláson átte­kintették az időszerű nemzet­közi kérdéseket, különös tekin­tettel a közel-keleti térség, leg­újabb fejleményeire. Aggodal­mukat fejezték ki az imperialis­ta körök törekvései, az izraeli vezetés agresszív politikája miatt, amelynek kövekeztében változatlanul feszült a helyzet a Közel-Keleten. Ez nemcsak a térség, hanem az egész világ békéjét is fenyegeti. Gyenes András az MSZMP és a magyar nép szolidaritásáról biztosította a pa­lesztinai arab népnek a PFSZ vezetésével folytatott har­cát Jasszer Arafat tájékozta­tást adott a közel-keleti helyzet­ről, a palesztinai problémáról, és meleg szavakkal köszönetet mondott a palesztinai arab nép nehéz­­küzdelméhez nyújtott magyar támogatásért. A megbeszélésen részt vett Nagy Gábor és Házi Vencel. Este a palesztin küldöttség megtekintette a KISZ Központi Művészegyüttesének műsorát az együttes budapesti székházá­­ban. fi Szabad Nép jubileuma Negyven ével ezelőtt, 1942. február 1-én jelent meg elő­ször a Szabad Nép, akkor a Kommunisták Magyarországi Pártjának illegálisan terjesztett újságja, amelynek hagyomá­nyát folytatja — immár negyed század óta — a Népszabadság, az MSZMP központi lapja. Az évforduló alkalmából a Nép­­szabadság szerkesztősége hét­főn ünnepséget rendezett, ame­lyen Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára mon­dott beszédet, majd leleplezte a Szabad Nép megjelenésének és első főszerkesztőjének, Ró­zsa Ferencnek emléket állító domborművet a Népszabadság­­székház előcsarnokában. A Szabad Nép egykori szer­kesztőinek, munkatársainak, a mai magyar sajtó vezető kép­viselőinek jelenlétében Óvári Miklós felidézte Rózsai Ferenc kommunista újságírói alakját, munkásságát, s társainak hősi­es helytállását, amely akkor, a háború rendkívül nehéz viszo­nyai között lehetővé tette a lap megjelenését és terjesztését. A Szabad Nép — mondta — hitet tett amellett és bizonyította, hogy Magyarországon is van­nak olyan erők, amelyek készek felvenni a harcot a fasizmus barbársága ellen. S nemcsak megírta, hanem szervezte is a harcot a független, demokrati­kus Magyarországért. Az évfor­dulón nemcsak a négy évtized alatt megtett útra­ emlékezünk, hanem fel kell idéznünk a harc közben elkerülhetetlen és el­kerülhető nehézségeket és a tanulságokat is. A párt és a nép ma azt várja az MSZMP központi lapjától, kommunista sajtónktól, hogy közös felelős­ségünk tudatában segítse a mai kor feladatainak minél színvonalasabb megoldását. A lap születésnapján - hangsú­lyozta a Központi Bizottság tit­kára - a múltra emlékezve, fi­gyelmünket a­ jelen feladataira összpontosítva kell a jövőbe te­­rem­tenünk, tel­jesítenünek a párt­sajtó nemes küldetését. Az ünnepség végén a Rózsa Ferenc portréjával ékesített dombor­művet - Kalmár János alkotását - megkoszorúzták az MSZMP Központi Bizottsága, a Népszabadság szerkesztősége és pártalapszervezete, valamint a Ma­gyar Újságírók Országos Szövetségének képviselői. Holnap kezdődik az FKP XXIV. kongresszusa Szerdán kezdődik a Párizs melletti Saint Ouen-bam az FKP XXIV. kongresszusa amely meg­vitatja majd a párt feladatait és újraválasztja a vezető szer­veket. A határozattervezet, amelyet október közepén hoztak nyil­vánosságra, részletesen foglal­kozik azzal, hogy a párt milyen utat javasol a szocializmus Franciaországban való felépí­téséhez, elemzi a nemzetközi helyzetet, valamint a Francia­­országban kialakult új belpoli­tikai helyzetet, s rámutat a pártnak ebből fakadó felada­taira. A múlt önkritikus elem­­zése során a határozattervezet kifejti, hogy a párt csak meg­késve - az 1976-os és 1979-es kongresszusokon — fogott hoz­zá olyan stratégia kidolgozásá­hoz, amely megfelel a forra­dalmi küzdelem új követelmé­nyeinek és számot vet a fran­cia társadalomban bekövetke­zett változásokkal. A dokumentum állást foglal a demokratikus úton megvaló­sítandó, önigazgató szocializ­mus mellett, majd a jelenlegi belpolitikai helyzetet etemezve hangsúlyozza: a mai helyzet­ben nem szükségszerű, hogy szociáldemokrata kísérlet bon­takozzék ki, lehetséges olyan új politika megvalósítása, amely más mint a tőke javára folyta­tandó „ügyvezetés”. A válasz­tási eredmény tiszteletben tar­tása nem jelenti azt, hogy a kommunisták lemondanak esz­méikről. Miközben lojálisan be­­töltik szerepüket az új több­ségben, kifejezik saját nézetei­ket. A kommunista párt mélysé­gesen különbözik a szocialista párttól, de jelenleg szükség van együttműködésükre olyan megállapodások alapján, ame­­lyek megfelelnek a tényleges helyzetnek. A kongresszust rendkívül szé­les körű és alapos vita előzte meg egyrészt a L’Humanité ha­sábjain nyitott „kongresszusi tribün" keretében, másrészt az alapszervezetekben, majd a körzeti és megyei pártkonferen­­ciákon. A megyei konferenciák vasárnap fejeződtek be. Vala­mennyi konferencián elfogad­ták a határozattervezetet s megválasztották a kongresszusi küldötteket. A Csehszlovákiában tartott Barátság ’82 utolsó napján gyűlésen vettek részt a Csehszlovák Néphadsereg, a Szovjet Hadsereg és a Magyar Néphadsereg szárazföldi és légi erőinek tagjai. A ké­pen, a hadgyakorlaton részt vett egyik magyar egység a gyűlésen. Hárompontos béketervet javasol Szíria Szíria a közel-keleti helyzet rendezésére hárompontos bé­ketervet javasol, amelynek lé­nyegét Ahmed Iszkandar Ah­med szíriai tájékoztatási mi­niszter ismertette a Monday Morning című libanoni heti­lapnak adott nyilatkozatában. A miniszter szerint a közel­­keleti igazságos, tartós és át­fogó béke megvalósításához vezető út egyik legfontosabb eleme, hogy Izrael vonuljon ki minden arab területről, ame­lyet 1967 óta tart megszállás alatt. A rendezési terv második lényeges pontja, hogy erősítsék meg a palesztin nép elidege­níthetetlen jogát az önrendel­kezéshez, valamint egy függet­len palesztin álla­mnak palesz­tin földön való létrehozásához, s e jogait a­­ Palesztinai Fel­­szabadítási Szervezet irányítása alatt érvényesíthesse. A terv harmadik eleme szerint fel kell számolni a­­hadiállapotot az arab országok és Izrael között.

Next