Napló, 1982. február (Veszprém, 38. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-02 / 27. szám
Cséri József és Hegyi László kovácsok ekevasakat javítanak Gépjavítás A kővágóörsi Béke Termelőszövetkezet központi gépjavítóműhelyében tervszerűen végzik a munka- és erőgépek téli nagyjavítását. Papp István, a javítóműhely vezetője elmondta, hogy ütemtervet készítettek a téli gépjavítás lebonyolítására. Ennek értelmében novemberben megkezdték és márciusban fogják befejezni a munkálatokat. Ez idő alatt 30 erőgépet, 70 munkagépet javítanak fel. Pillanatnyilag az ütemtervnek megfelelően végzik a munkálatokat, természetesen azokat a gépeket javítják elsősorban, melyek a tavaszi munkákban részt vesznek. Borbás János képriportja Pár nap múlva kész a permetezőgép Futójavítás az erdészeti ágazat munkagépén Cenerálozzák a traktormotort A növényvédő szerek tárolása Súlyos károk keletkezhetnek abból, ha a növényvédő szereket, gyomirtókat felelőtlenül tárolják. Gyakori — különösen a Balaton-felvidéken —, hogy egyes kiskerttulajdonosok a növényvédő szerek csomagolóanyagait, az üres üvegeket, nylonzacskókat, papírdobozokat eldobálják. Nem egy helyen tetemes mennyiség halmozódik fel a környezetünkre is veszélyes anyagokból. Bennük mindig marad annyi növényvédő szer, amely a talajt, a növényeket károsítja, ha pedig élővízbe jut, abban feloldódva mérgezi is. Kiadós esők után a víztócsákban nagyobb méregkoncentráció alakul ki, mint amekkorát permetezéskor használunk. A növényvédő szerek csomagolóanyagait ezért gondosam gyűjtsük össze, égessük el, vagy élővizektől távol, jó mélyen ássuk a földbe. Növekvő ételforgalom Veszprémben, és környékén 39 vendéglátóipari egysége van a Veszprém és Vidéke ÁFÉSZ-nak. Tavaly étel- és italforgalmát túlteljesítette a szövetkezet. Ebből az árbevétel 96,8 millió forint volt. Az átlagos felett, 15,6 százalékkal növekedett a saját készítményű ételek forgalma, és ami szintén kedvező, hogy az előző évinél 12,5 százalékkal volt magasabb az alkoholmentes italok kiszolgálása. Ezt a vendéglátóipari üzletpolitikát az idén tovább folytatják. Túl a négyezer literen! Több száz millió forintra rúg az az összeg, amely megyénk nagyüzemeibe jutott a termelés ösztönzését szolgáló tejprémium meghirdetése óta. Ez év januárjától változott a tejgazdaságot érintő szabályozórendszer. Itt hát az ideje, hogy a gazdaságok megvonják, miként alakult náluk a tejtermelés és milyen mértékben részesedtek a prémiumból. Akárhány gazdaságban önvádló kritikával is felér az említett mérlegkészítés. Arról van ugyanis szó, hogy míg a szabályozóból „olvasni tudó" gazdaságok az elmúlt évek alatt fejlesztettek, rendbe tették a tejágazat dolgát, s így tízmilliókhoz jutottak, mások keserű helyzetben vannak, belátásra kényszerülnek, elmulasztották a nagy lehetőséget! Kimagasló sikerekről tudósít a Veszprém megyei Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőségnek az 1981. évi eredményeit összegező jelentése. Ebből kiderül, hogy a megye nagyüzemeiben - tehát a tsz-ek és az állami gazdaságok együttesen - tavaly az egy tehénre jutó átlagos tejtermelés meghaladta a 4 ezer litert! Az állami gazdaságok átlaga tavaly 4854, a termelőszövetkezeteké 3868 liter volt. A két „szektor" közötti teljesítménykülönbség magyarázatra szorul. A valós megítéléshez tudni kell, hogy az állami gazdaságok tehénállománya alig egy hatoda a tsz-ekének. Továbbá: az állami üzemek előbb alakították ki intenzíven tejelő tehenészetüket és a fajtajavító keresztezéseket is korábban kezdték. A fenti számokat érdemes szembesíteni a tejprémium bevezetése első évének nagyüzemi eredményeivel. Tehát, 1977-ben megyénk termelőszövetkezeteiben az egy tehénre jutó tejtermelés 2854, az állami gazdaságokban 4054 liter volt, öt évvel később a tsz-ekben az egy tehénre jutó többlet meghaladja az 1000 litert, míg az állami gazdaságokban pontosan 800 liter. Természetesen nem arról van szó, hogy a két „szektor" között bárminemű ellentétet szítsunk. A számok egyszerűen arra szolgálnak, hogy a fél évtizedes, párját ritkító fejlődés állomásait■ megjelöljük. Magas színvonalról magasabbra jutni — igencsak jelentős erőfeszítést követel. Alacsonyról fölemelkedni - nem kisebb teljesítmény! Lényeg a dinamizmus, az évről évre bővülő termelés. Azon túl, hogy gazdaságaink tetemes része jócskán részesedett a többlettejet gavallérosan jutalmazó prémiumból, a nagyüzemek termelésének további jelentősége is van. örvendetesen megnőtt a lakosság tej- és tejtermék-fogyasztása. Az egy személyre jutó fogyasztás 1970-ben 110, egy évtizeddel később, 1980-ban 163 kilogrammra szökött fel. Közben számottevő export is lehetővé vált a korábbi importtal szemben. Mindezt abban az időben értük el, amikor a kistermelők tulajdonában lévő tehénállomány és az általuk értékesített tej mennyisége is egyre csökken. Ez a kiesés tavaly megyénkben 1 millió 400 ezer liter tejet jelentett.. . Visszatérve a termelőszférára: Megyénk mind a négy tehéntartó állami gazdaságában jóval 4 ezer liter fölött alakult tavaly az átlag. Külön is kiemelkedik a devecseri gazdaság. Igaz, a tiszta vérű holstein-fríz állománytól nem jelent rekordot az egy tehénre jutó 5483 liter - ennél volt lényegesen magasabb is. A pápai gazdaság 2100 tehén átlagában, 4823 literes teljesítményt mutathat föl. Az értékesített tej mennyisége tavaly kevés híján elérte a 10 millió litert! Vegyesebb képet mutat a szövetkezetek tejtermelése. Az ötezresek csoportjába - tiszta vérű holstein-fríz állománnyal - a tapolcai és veszprémi tsz tartozik. A csöglei, a kertai, a lovászpatonai, a vaszari, a veszprémvarsányi, a gógánfai, a balatonfőkajári, a csetényi és a nemesvámosi termelőszövetkezetek a négyezresiek (a 4 ezer liter fölöttiek) mezőnyében szerzett magának rangos helyet. Az átlag körül - kevéssel fölötte vagy alatta - teljesítő gazdaságok nevét nem soroljuk föl, de azokat igen, amelyek a 3 ezer literes teljesítményt sem érték el. Ezek a következők: az ajkai járásban ilyen nem akad. A pápai járásban: Kemeneshőgyész és Kemenesszentpéter, továbbá Nyárád. A tapolcai járásban az előző évinél nagyobb teljesítménnyel, Monostorapáti 48 literrel maradt 3 ezer liter alatt. A veszprémi járásban Márkó, Szentgál és Várpalota tartozik a nem irigyelt helyzetű gazdaságok közé... A tej , élet, erő, egészség. A tejtermelés mindennapi helytállás, szorgalom, sűrített szakmai tudás. A prémium méltó módon jutalmazta az arra érdemeseket. Azok a gazdaságok, amelyek nem részesedtek belőle, csak önmagukat kárhoztathatják. A tanulság azonban a holnapnak is szól. A szabályozót „jól kell tudni olvasni"! Túrás Lajos Munkájuk: az élet védelme A közvéleménynek a bányászok élete, munkája iránt tanúsított rendkívüli és sokoldalú érdeklődése nemcsak közismert, de kézenfekvő és természetes is. A föld alatt - és a föld felett - végzett nehéz, áldozatos, sok erőfeszítést kívánó munka, a rendkívüli körülmények között tanúsított helytállás, a már szinte közmondásos és példázatos hűség az elismerés, a szeretet és a tisztelet alapja. Ebből következően nem véletlen, hogy az emberek jó részét - korra és nemre való tekintet nélkül - hónapokig, hetekig is foglalkoztatja egy-egy, valamelyik bányában (még ha külföldön is) bekövetkezett súlyos, tragikus baleset. Ilyenkor a megye, az ország dolgozóinak mély részvéte, segíteni akarása sokféleképpen nyilvánul meg, a megbecsülés magas fokú és állandó jeleként. Bányászokból a Az elmondottakhoz elválaszthatatlanul, hozzátartozik az is, hogy a közvélemény örömmel és elégedetten nyugtázza a bányászok javára, életkörülményeik és főként biztonságaik javítására született, kidolgozott párt-, kormány- és minisztériumi, szakszervezeti intézkedéseket. Jóleső érzéssel veszi tudomásul, hogy hazáinkban, az utóbbi, években, a párt és a kormány határozatai nyomán csökkentek a bányászok életét, testi épségét veszélyeztető természeti, geológiai és tektonikai, de a műszaki és technológiai források is. Ennek eredményeiként javultak a termelési és munkakörülményeik, a biztonsági feltételek. Az errefordított millióik jól kamatoznak, hiszen fokozatosan csökken a bányászatban a halálos és a súlyos baleseteik száma. (Mindezt általában tudjáik az emberek. Azt azonban már biztonság őreivé kevesebben, hogy az eredményekben nagy része van az Országos Bányaiműszaki Főfelügyelőséghez tartozó szervezeteknek, például a mi környezetünkben a Veszprémi KerületiBányaműszakii Felügyelőség dolgozóinak. Ebben a kis létszámú (mindössze 15 műszaki dolgozót foglalkoztató) szervezetben olyan, embereik tevékenykednek, akik eredetileg magaik is bányászok voltak, illetve bányászcsaládiból származnak, köztük nőttek fel. S ezt a szép és nemes szolgálatot, a dolgozók életének, testi épségének védelmét, a biztonság megteremtését, a veszélyforrások megszüntetését élethivatásuknak választották. Talán ez a magyarázata elsősorban annak, hogy a VKBF dolgozói, a kis létszám ellenére is eredményesen, hatékonyan tevékenykednek Fejér, Vas, Veszprém és Zala megye területén. A bányaüzemektől a várromokig A munkavédelem, amelyhez szervesen hozzátartozik a bányaimentő szolgálat is, szinte egyidős az iparág születésével. Hazánkban is már a kezdettől fogva működött ilyen és hasonló feladatokat ellátó szervezet: a bámyai kapitányság. Elsősorban a szénbányavidékeken, Brennbergbányán, Dorogon, Tatabányán, Pécsett, Ajkán, Várpalotán stb. Ez a szervezet azonban a legjobb szándék ellenére sem tudta híven teljesíteni nemes és humanista feladatait. A jelenlegi szervezet harminc évvel ezelőtt, február 1- én jött létre. A kormány nagy jelentőséget tulajdonított az új, az egész országot behálózó szervezetnek, amely szocialista alapokon látott hozzá az üzemeik, a bányáik biztonságát, zavartalanműködését, de elsődlegesen az emberek védelmét szolgáló különleges és általános előírások, óvórendszabályok végrehajtásának. Azóta is sikerrel őrködik a bányatörvény, valamint a kormányrendeletek, abiztonsági előírások végrehajtásánál, a technológiai előírások szerinti munka elvégzésének ellenőrzésében. Sőt, az OBF, a VKBF valamennyi szervezetének dolgozója nemcsak a bányászattal kapcsolatos, tényleges biztonságitennivalóikért látja el. Hatáskörükbe tartozik az Országos Földtani Kutató- Fúró, a Bauxittkutató és a Bányászati Aknamélyítő Vállalat munkáinak ellenőrzése, de ők adnak engedélyt , és a végrehajtást is szakmai segítséggel, ellenőrzéssel támogatják — a robbantásos épületbontáshoz, az ilyen jellegű talajlazításaikhoz, az új bányáik nyitásához, előírják a veszélyforrások elhárításának módozatait. Csak egy érdekesség: a Veszprém megyei Idegenforgalmi Hivatal részére — társadalmi munkában — műemlékek, várromok, barlangok éshasonló kirándulóhelyek biztonsági feltételeinek ellenőrzését, ezek megvalósításához a szaktanácsadást, a kivitelezéshez a tényleges hozzájárulást is vállalták. " Nem „mumusok” — segítőtársak A fő feladat természetesen továbbra is elsődlegesen a bányászok, a munkások testi épségének, életének, biztonságának védelme marad. Ennek sikeres megvalósításához — így vallják — mindenkivel partnereik, még a „bányaszellemmel" is szövetkeznek. Mindazokkal hajlandóak együttműködni, akik a legdrágábbért, az emberi élet megvédelmezéséért okaraik és tudnak bármit is tenni. A vállalataik, bányák vezetői ilyformán nem „a mumust” látják bennük, alkilkitől félniük, tartatniuk kell, hanem abarátot, a segítőtársat. Mert a VKBF - bár nagy hatáskörrel rendelkező hatóság — nem „játssza meg” a h-ttóságosdiit. Arra törekszik, hogy megelőzzék a hibáikat, a szabálytalanságokat, mert így kerülhetők el a balesetek. A felelősségre vonást, a vétkesek megbüntetését is ennek rendeli alá. Talán ez a munkastílus a fő magyarázata annak, hogy a VKBF és a vállalatok, az üzelmek vezetői és dolgozói között imár több évtizede hagyományosam jó az együttműködés, kialakultak a teljes bizanlgiára épített munkatársi és emberi kapcsolatok. Vezetők és beosztottak egyaránt jól tudják, hogy a bányai hatóság kollektíváira csakis akkor adhatja a legnagyobb segítséget, ha az ellenőrzéskor nem tussolják, nem kendőzik el, hanem őszintén feltárják a hibákat. Mert a cél mindkét részről azonos: az emberi élet és a társadalmi tulajdon védelme, biztonsága. Az „együtt — egymásért” szemlélet valamennyi cselekvésünkben megnyilvánul. Mind az egyéni, vagy a szúrópróbaszerűen végzett brigádvizsgálatokban,mind pedig a különösen nagy, átfogó,komplex (többb napos) ellenőrzésekben. Ezekben a vállalatok illetékesei, a területek felelősei, a biztonságtechnikai megbízottaik egyaránt részt vesznek. A tapasztalatokat is együtt értékelik, hiszen a tanulságok levonása szintén,közös érdek. Hogy ajó módszereiket máshol is eredményesen hasznosítsák, vagy éppen ugyanazt a hibát ne kövessék el. Néhány évvel ezelőtt a VKBF területén évente 22—25 halálos baleset történt. Most ha öt, ha egy, akkor is sokallják. Szívósan küzdenek a veszélyforrások megszüntetéséért, és szinte fiziikailag is átélik valamennyi balesetet. Időt, fáradságot nem kímélve dolgoznak a jobb, az egészségesebb, a biztonságosabb munkakörülmények megteremtéséért. Mert — így vallják — „Mindenkit várnak otthon! S az apát, a fiút, a testvért, ha elveszett, semmi sem pótolhatja". De szervezetten és együttesen sokat tehetünk biztonságunkért. S. Nagy Sándor NAPLÓ - 1982. február 2., kedd -3