Napló, 1982. június (Veszprém, 38. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-01 / 126. szám
Első ízben rendezett a tagvállalatok párttitkárai számára tapasztalatcserét a múlt hét végén Balatonfűzfőn, a Nitrokémia Ipartelepeken a Magyar Országos Vegyipari Egyesülés. Ahogy Tóth Lajos, az egyesülés irodájának párttitkára köszöntőjében elmondotta: az Ipari Minisztériumhoz tartozó ágazatokban - így a kohó- és gépiparban, a bányászatban - már hagyományai vannak annak, hogy időnként az üzemi, vállalati párttitkárok is véleményt cserélnek a gazdaságpolitikai pártmunka módszereiről. Hasznosak ezek a tanácskozások, mivel hozzásegítenek ahhoz, hogy az egyre bonyolultabbá, nehezebbé váló gazdálkodáshoz igazodjon a pártmunka tervezése, napi gyakorlata is. Fűzfői módszerek A tanácskozáson természetesen az első szó a házigazdákat: Harsányi Imre vezérigazgatót és Kislaki Bélát, a vállalati pártbizottság titkárát illette meg. „Kölcsönös véleményformálás ez közös dolgainkról" — hangsúlyozta a vezérigazgató, aki maga is fontos párttisztséget visel: tagja a Veszprém városi párt-végrehajtó bizottságnak. A gazdálkodás körülményeinek gyors változásai megkövetelik a vezetői munkamódszerek változtatását is, többek közötta döntések állandó felülvizsgálatát, a rugalmas alkalmazkodást. És ami fontos — ezt a résztvevő párttitkárok többen is elmondották — a vezetői munka korszerűsítése nemcsak, a gazdálkodásban, hanem a politikai, tömegszervezeti munkában is elengedhetetlen. Természetesen ez a bonyolult feladat megköveteli a politikai munka szakszerűségének fokozását is. Ezzel a gondolattal kapcsolódott a tájékoztatóhoz Kislaki Béla. A konkrétság, a mérhetőség, az ellenőrizhetőség ebben éppoly fontos, mint a termelő munkában. Tény, hogy megnövekedett a gazdaságpolitikai témák aránya mind a politikai testületek, mind pedig az alapszervezeti taggyűlések napirendjeiben. Számokban kifejezve: meghaladja az 50 százalékot. S ami rendkívül fontos, az éves munkaterveket, fél éves operatív terveket úgy alakítják, hogy tág teret biztosítanak ahhoz, hogy mindig a legaktuálisabb, legfontosabb gazdaságpolitikai tennivalókat is megvitassák. Ebben pedig az üzemi pártbizottságnak egyre nagyobb segítséget adnak a különböző munkabizottságok. Egyfajta feladat- és tehermegosztás módszereit dolgozták ki tehát a NIKE pártbizottságán. A pártmunka megalapozottságának mércéje — fejtegette hozzászólásában Csonka Zoltán, a veszprémi városi pártbizottság első titkára — felismerik, megvalósítják e a pártszervezetek a legfontosabb tennivalóikat. Pontosan ebben rejlik az üzemi pártmunka módszerbeni megújításának lehetősége, természetesen elsősorban Érdemes volt szóról szóra figyelemmel kísérni azt a vitát, mely a szemléletformálás módszereinek tapasztalatcseréje körül bontakozottki. Mert ahogy Szilágyi Gyula a Tiszamenti Vegyikombinát pártbizottságának titkára szenvedélyesen fejtegette: a szemlélet sem alkalmazkodik a gyorsan változó gazda,sági körülményekhez. S ebben az ellentmondásban elsősorban a pártszervezet az ütközőpont. Soha nem volt az utóbbi években annyira szükség az okos, érvgazdag gazdaságpolitikai agitációra, a politikai ■munka körültekintő tervezésére mint napjainkban. Erről beszélt a tanácskozáson Feledi Dezső, az MSZMP KB alosztályvezetője. A párttestületek munkaterve olyan értelemben legyen rugalmas, hogy legyen lehetőség a módosításra is, hiszen egy ilyen munkatervben nemcsak a látható és várható követelményeket, hanem a váratlan tényezőket is szükséges figyelembe venni. „Talpra kell állítani a gazmunkamódszerekről, munkastílusról esett szó igen gyakran a vitában. Magyar László, a nyergesújfalui VISCOSA, Fekete Nagy János, a Peremartoni Vegyipari Vállalat, Szentkirályi Béla, a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat, Németh Mihály, a Szegedi Univerzál Szövetkezet párttitkár, az alapszervezeti munkamódszerek korszerűsítéséről, a demokrácia fokozásáról mondták el véleményüket. Egyetértettek valamennyien abban, hogy nemcsak a végrehajtásba, hanem már a döntések kialakításába is nagyobb szerepet kell kapniuk a munkahelyi kommunista kollektíváknak. Ennek fejlesztésében elsősorban a vezető párttestületek tehetnek a legtöbbet. A közvetlen emberi kapcsolatok elősegítik a cselekvőkészség erősítését is. Fontos ez annál is inkább, mivel a határozatok konkrét, gyakorlati végrehajtása mindenkor az alapszervezetekre hárul. Bár a vitában többször is szót kért Körtvélyes István ipari miniszterhelyettes és Major István, az Ipari Minisztérium a pártalapszervezetekben. Mert a változó körülményekhez való rugalmas alkalmazkodás egyet jelent a lenini követelmények mai alkalmazásával: konkrét helyzet, konkrét elemzése — de gyorsan. S ebben "kell fokozni az önállóságot és a felelősséget, haságpolitikai, termelési agitációt" — figyelmeztetett a napi feladatokra dr. Papp György, az Észak-magyarországi Vegyiművek pártbizottságának titkára. Akár gond van a termeléssel, akár pedig sikereket ér el egy termelő kollektíva, mindenképpen beszélni kell róla. Gyakorlatilag a hosszútávú gazdaságpolitikai tervezésnél, megvalósításnál figyelembe kell venni a napi gyakorlatot, gondokat. És ez már nemcsak vállalati ügy — folytatta a gondolatmenetet Mérten János, a Borsodi Vegyikombinát pártbizottsági titkára. Ami a vállalatok gazdasági vezetésénél a különböző országos programokban (gyógyszer, növényvédő szer) való egyeztetést követeli meg, ugyanaz vonatkozik a politikai munkamódszerek kölcsönös elsajátítására is. Ez nem mond ellent a vállalatok önállóságának, s a pártszervezetek kezdeményező készségének. Ez utóbbit elemezte hozzászólásában Nagy Antal, a Péti Nitrogénművek pártbizottságának titkára, pártbizottságának titkára, a tapasztalatok összegezésénél hangsúlyozták: a pártszervezet a vállalaton belüli egység kovácsa. A miniszterhelyettes azért is értékelte nagyra a tanácskozás jelentőségét, mert olyan vállalati pártvezetők cserélték ki tapasztalataikat, ismertették egymással munkamódszereiket, akiknek elsődleges felelősségük van a pártmunka folyamatos megújításában. Mert a módszerekben állandó megújulásra van szükség — folytatta a minisztérium pártbizottságának titkára. Jól sikerült tehát a vegyiparban dolgozó politikai munkások első találkozója. Hagyományt kívánnak ezzel teremteni. A következő tanácskozásnak az Észak-magyarországi Vegyiművek ad otthont október elején, ahol a vállalati gazdasági terv készítésének politikai módszereit vitatják meg. A jövő év áprilisában pedig aBorsodi Vegyiművekben tanácskoznak a központi vállalati pártszervezetek és a kihelyezett üzemek pártszervezeteinek koordinációs kapcsolatairól. Szilágyi Károly A A „Ti hogyan csináljátok?” Vegyipari nagyüzemek párttitkárainak tapasztalatcseréje „Tekintélyünket visszük a piacra” ,és az alapszervezetek? Olcsóbb takarmányok kísérletező kedvéről nevezetes az utóbbi időben a csóti Vörös Hajnal Termelőszövetkezet. Nemrégiben kötöttek együttműködési megállapodást a veszprémi Nehézvegyipari Kutató Intézettel. Jelenleg a napraforgó terméskötődését fokozó Nevirolt próbálják ki a gyakorlatban. Együttműködnek a Növényolajipari Kutató Intézettel is. A csirkék takarmányába korábban szóját kevertek, most ezt napraforgódarával helyettesítik. Ez utóbbi hazai gyártású készítmény és olcsóbb is a szójánál. A csóti tapasztalatok szerint a csirkék jól fejlődnek az új összetételű abraktól is. Nemrégiben kezdték meg a kísérletet a szeszipari melléktermékkel, az úgynevezett vinasszal. A termelőszövetkezet bakonytamási hízómarha-telepén etetik a mellékterméket. A termelőszövetkezetben keresik az olcsóbb takarmányozási módszereket, melyek végül is a jövedelmezőbb gazdálkodás alapjait teremtik meg. Budapesten a XIII. kerületben a Dózsa György úton építi a 22-es számú Állami Építőipari Vállalat az ország legnagyobb autószervizét. A főként karambolos javításokat végző, négyszintes létesítményt várhatóan 1982 végén adják át. Az új szervizben kétszáz kocsit javítanak majd naponta és úgy alakítják ki, hogy a tetőn százötven javításra váró kocsi parkolhat. Kísérleti és piackutatási céllal építették két évvel ezelőtt a csornai tejporgyár fehérjekoncentrátumot előállító üzemét. A kis üzemben naponta huszonöt-harmincezer liter tejet dolgoznak fel. A jó minőségű fehérjekoncentrátumból a piaci igényeket nem tudják kielégíteni, ezért jelentős fejlesztést terveznek. Az importkiváltó termékből a jövőben ötször anynyit szeretnének gyártani, mint az idén. A terméket elsősorban a hús-, a konzerv- és az édesipar használja fel. Új munkavállalási formák a tsz-ekben Az új mezőgazdasági munkavállalói jogszabályok fölkeltették a tsz-tagok, alkalmazottak érdeklődését. A gyakorlatban ugyan még nem használják ki teljesen a jogszabályok nyújtottál lehetőségeket, ám egész sor példát tanúskodik arról, hogy az 1981-ben a részes munkavállalásról, illetve ugyanebben az évben a tsz-tagok munkakörön és munkaidőn túli foglalkoztatásáról hozott jogszabály kedvező fogadtatásra talált. A közös gazdaságok mind több helyen élnek ezekkel, illetve már a korábbi jogszabályokban biztosított lehetőségekkel. Vas megyében számos gazdaság kötött munkaszerződést a tsz-tagok’s közös munkában részt vevő Családtagjaival. A gencsapáti ■ Savaibat Tsz-ben a fairtásnál és a csemeteültetésnél, a gondozásnál, a csöprei szövetkezetben a növényápolásban foglalkoztatják a családtagokat. A nagyobb gyümölcsössel rendelkező közös gazdaságokban csaknem mindenütt dolgoznak a tagok munkaidőn és munkakörön kívül. Pest megyében a részes művelés inkább a hagyományos gyümölcstermő vidékekre jellemző. A tsz-ek biztosítják a gépi művelést, az alapanyagot, a szállítást, a vegyszereket stb.. A tagok és az arra jelentkezők vállalják a kézi munkát, a növényápolást, a szedést. Gazdaságpolitikai jegyzetek HASZON Nincs még egy növény, amelyik olyan sokoldalúan hasznosul, mint a szőlő. Ősszel szorgos kezek csipkedik a fürtöket a tőkékről, a feldolgozó üzemben darálják, majd kipréselik a bogyókból a nedvet, s innét két ágon halad tovább a termés útja. A must erjesztőkádakba, hordókba, palackokba kerül, s végül a fogyasztó kortyolgatja a derűt hozó nedűt. Hasonló utat jár be a szőlőtermés melléktermékeként számon tartott törköly is. Szinte maradék nélkül hasznosítható, belőle különféle anyagokat nyernek ki a törekvő gazdaságokban. A Kiskunhalasi Állami Gazdaságban lehet tanulmányozni a melléktermék maradéktalan hasznosítását. A kunfehértói üzemben évente feldolgoznak 35-40 ezer tonna törkölyt, 200 ezer hektoliter borseprőt, 150 tonna borkövet. Ezekből előállítanak 30 ezer hektoliter tömény szeszt - nagyon finom ízneket , 500 tonna borkősavat és mintegy ötezer tonna humusztrágyát. Ipari középüzemhez hasonlít a kunfehértói feldolgozó, aprólékosan kidolgozott és gondosan betartott technológia szerint készülnek a különféle termékek. Olyan anyagokból lesz áru, amelyeket korábban kidobtak, vagy legjobb esetben kisüsti pálinkát készítettek belőle. A szőlőtermelésnél tehát megtalálták mindazon módszereket, amelyekkel a melléktermék hasznosítható, emberi fogyasztásra alkalmas táplálékká tehető. S ez a leleményesség jelentősen növelte e szőlőtermelés gazdaságosságát is. Mert korántsem mindegy, hogy a melléktermékből mennyi és milyen minőségű áru készül. A szakemberek szerint a szőlőtermelés gazdaságossága a feldolgozottság további fokozásával javítható. Kiskunhalason megtalálták ennek a módját is, az idén a szőlő magjából - az olívaolajhoz hasonló minőségű - olajat gyártanak. Természetesen nemcsak az alföldi gazdaságnak sajátja a melléktermék okos hasznosítása. A Badacsonyi Állami Gazdaság például Cofuna elnevezésű humusztrágyát gyárt a szőlőtörkölyből. Tavaly például 2500 tonnát állítottak elő, de ennél nagyobb volt iránta a kereslet. A Badacsony-vidéki Pincegazdaságban pedig seprőprést vásároltak, hogy a mellékterméket minél pontosabban elválasszák a főterméktől. A seprőprés ugyan 4 millió forintba kerül, de a számítások szerint évente kettőt lehetne venni a használatával kinyert termék árából. A szőlőtermeléshez kapcsolódó melléktermék-feldolgozás módszerei tanúsítják, hogy számos lehetőség rejlik a korábban hasznosítatlan anyagok ésszerű felhasználásában. Emberi találékonyság szükséges feltárásukhoz, s a gazdasági érdek sürgeti is kiaknázásukat. HIÁNYCIKK Szinte naponta ér bosszúság bennünket, mert nem azt vásárolunk az üzletekben, amit szeretnénk, amire a lakásban szükség lenne. Egyszer fogy, másszor bővül a hiánycikkek listája, de úgy tűnik, végleges megszüntetésétől még messze vagyunk. A kereskedelem pedig igyekszik gyéríteni a hiánycikkek számát, de voltaképpen nemcsak az értékesítők buzgalmáról van szó. Mindenekelőtt a gyártást kellene fejleszteni, gazdaságosságát javítani ahhoz, hogy kevesebb bosszúság érje a vásárlót. A gyártás serkentésére szervezték meg nemrégiben Veszprém megyében a hiányzó termékek börzéjét. Közös volt a mezőgazdaságot és a kereskedelmet irányító szakemberek akarata, az együttműködésben rejlő lehetőségeket akarták feltárni és kiaknázni. Voltaképpen a mezőgazdasági nagyüzemek ipari tevékenysége kínálja is ehhez az alkalmat. A veszprémi börzén is bemutattak többek között különféle gumiárukat, parkettát, fürdőszoba-garnitúrát, cirokseprűt. A becslések szerint ugyanis több ezer féle ipari terméket előállítanak a termelőszövetkezetekben. Évente mintegy 7,5 milliárd forint a gazdaságok bevétele az ipari tevékenységből. A megyén belüli kapcsolatok hiányára utal, hogy az itthon előállított termékek kétharmad része távolabbi kereskedelmi vállalatoknál talál gazdára, ugyanakkor egy részüket szűkebb hazánkban is keresik. Ezért mindenképpen hasznos volt a szándékok egyeztetése, a kínálat és a kereslet közelítése egymáshoz. Végleges megoldás azonban nem születhet meg az ilyen területi tanácskozáson. Az érdekeket ugyanis nagyon nehéz egyeztetni. A kereskedelemnek feladata a hiánycikkek számának mérséklése, de ehhez legelőbb is gyártót kell találniuk. A gyártóknak pedig a gazdaságosság az alapvető érdekük. Különösen igaz ez a mezőgazdasági nagyüzemekben, ahol az ipari tevékenységet a termelés jövedelmezőségének javítása miatt szervezték meg és fejlesztik. A nagyüzemek többségében ez adja a tervezhető, biztos jövedelmet, tehát az elérhető haszon formálja a döntéseket. Nem vállalkoznak — és nem is vállalkozhatnak — különféle „mütyürök" gyártására a nagyüzemek, ha azért nem kapnak tisztes nyereséget. SZIGOR Sokan mérgelődtek már azon, hogy szomszédjuk elhanyagolta kertjét, s a gyomok lassan beborították a gondozott területet is. Ez házikertben és nagyüzemben több munkát, vagy kisebb termést jelent. A gyomok szaporodásának ezért kell gátat vetni nemcsak a kultúrterületeken, hanem az azokat szegélyező földeken is. A rétek, legelők, vasúti pályatestek, közutak, töltések, csatorna- és árokpartok, üzemi utak, gépudvarok szinte kínálják az életteret a gyomok fejlődésének. Irtásukról a földvédelmi törvény is rendelkezik, mely kimondja, hogy a mezőgazdasági és egyéb területek tulajdonosai, használói kötelesek gondoskodni a földterületek rendszeres és folyamatos gyommentesítéséről. A törvény előírására figyelmeztette a közelmúltban a Veszprém megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás a mezőgazdasági nagyüzemek és a tanácsok vezetőit. Felhívásukhoz csatolták a gyomok elleni védekezés technológiai leírását is, tehát konkrét segítséget nyújtottak a védekezéshez. Mindezek után természetes, hogy a felhívást és ajánlást tartalmazó füzetben a következő mondat is olvasható: „A gyomok elleni védekezés szervezését és elvégzését a körzeti növényvédelmi és agrokémiai felügyelőkkel folyamatosan ellenőrizzük, és mulasztáskor a szükséges intézkedéseket megtesszük". A határt járva tapasztalható, hogy a felszólítás nem felesleges ijesztgetés, hanem a törvény következetes betartására sarkallja az érdekelteket. Még így is számos példa van arra, hogy a földhasználók elmulasztják kötelességüket. Őket a törvény szigorával kellene megfékezni. Farkas József NAPLÓ - 1982. június 1., kedd -3