Napló, 1983. március (Veszprém, 39. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-01 / 50. szám

A Sárszentmihályi Állami Gazdaság tőzegbányájában és lápimész-kitermelő helyein teljes kapa­citással dolgoznak a kotrógépek. A mezőgazdasági nagyüzemek szívesen alkalmazzák ezeket az olcsó és hatásos talajjavító anyagokat. A képen: lápi mész bányászata. körültekintőbb fuvarszervezéssel . Üzemanyag-takarékosság a vállalatoknál Ajánlásokat dolgozott ki a Közlekedés- és Postaügyi Mi­nisztérium a közületi gépkocsi­kat használó vállalatok, intéz­mények, szövetkezetek részére az üzemanyag-fogyasztás csök­kentésére. Fontos feladat, hogy 1983-ban 5 százalékkal mér­séklődjék a közületi gépjármű­vek üzemanyag-fogyasztása, ami azonban nem mehet a ter­melés, az ellátás és szolgálta­tások rovására. A kívánt ered­ményt mindenekelőtt a szállí­tások jobb szervezésével, a korszerű fuvarozási technológi­ák és módszerek bevezetésével kell elérni. Az elmúlt években jó néhány intézkedés született az üzem­anyag-fogyasztás csökkentésé­re, ezek az intézkedések hoztak bizonyos eredményeket, főként a fuvarozó nagyvállalatoknál, azonban a tapasztalatok azt mutatják, hogy még mindig számottevő tartalékok vannak a gépjárművel rendelkező vál­lalatok, szervezetek üzem­anyag-gazdálkodásában. Ép­pen ezért az üzem­anyag-fogyasztás csökkentését valamennyi gépjárművet üze­meltető közületi szervtől elvár­ják, sőt megkövetelik, kivéve a mentőszolgálatot, továbbá a közegészségügy, a mezőgazda­ság és az erdőgazdaság egyes területeit, ahol a fokozott ta­karékosság az alaptevékenység biztonságos ellátását veszé­lyeztetné. De még ezeknek a kivételezett szervezeteknek is törekedniük kell lehetőségeik­hez mérten az üzemanyag-fo­gyasztás csökkentésére. Az érintett vállalatoknak, szövetkezeteknek, állami költ­ségvetési szerveknek, egyesü­leteknek saját hatáskörükben kell megoldásokat találniuk az üzemanyag megtakarítására, mégpedig oly módon, h­ogy alapvetően a járművek fajla­gos fogyasztása csökkenjen, vagyis ugyanakkora fuvarfel­adathoz kevesebb üzemanya­got használjanak fel a gépko­csik. Ennek elősegítésére a KPM ajánlásai széleskörűen feltárják az üzemanyag-takaré­kosság különböző módozatait. Elsősorban a szervezési, mű­szaki és vezetéstechnikai intéz­kedésekben rejlő tartalékokra hívják fel a figyelmet. A szer­vezési feladatok között az üres kilométerek csökkentésére, a kétirányú terhelés megszervezé­sére, a gondosabb útirányvá­lasztásra, a megfelelő teherbí­rású gépkocsik kiválasztására, egyszóval a körültekintőbb fu­varszervezésre kell az eddigiek­nél nagyobb gondot fordítani­uk a vállalatoknak. Emellett rendszeresebbé kell tenniük a műszeres diagnoszti­kai vizsgálatokat, a fogyasztást ellenőrző méréseket, s fokozott figyelemmel kísérniük a gép­kocsik műszaki állapotát. Ahol mód van rá, kisebb átalakítá­sokkal, a motor módosításával szükséges elősegíteni a fo­gyasztás mérséklését. A tapasz­­talatok szerint a gépkocsiveze­tők felkészültsége, vezetési stí­lusa is nagyban befolyásolja az üzemanyag-fogyasztás mérté­két, a rossz vezetési stílus ak­ár 15-20 százalékos többletfo­gyasztást is eredményezhet. Éppen ezért a minisztérium ja­vaslatában szorgalmazza, hogy a gépkocsivezetők közül mind többen sajátítsák el a takaré­kos gépjárművezetés módsze­reit. S­zázötven mázsa váloga­tott ponty pihen a tizen­öt centire hízott jég alatt a hegyesdi faluvégen. Hatvan,száz negyven méteres a telelő. Firnes, kemény havon topogunk a töltés tetején Ma­­gier Istvánnal, a VESZHAL név­re keresztelt, kilenc taggazda­ságot tömörítő halászati társu­lás vezetőjével. Odalent három halász baltá­jától peng a jég. A felfröccse­nő szilánkokon megcsillan a február végi napsugár. Lassan körbeérnek a meredek part mentén. Vízhatlan, sárga ha­­lásznadrágten tocsognak tér­­dig-co­mbközépig a sekélyesen. Ahogy vágják, mögöttük fél méter széles, jégtörmelékes, rianásszerű, keskeny vízösvény húzódik saroktól sarokig. Az egybefüggő, 360 köbméteres, 360 tonnás páncél lassan el­veszti kapcsolatát a parttal, s ha megtolják, lomhán megin­dulva úszik odébb roppant tö­mege. Alája kerítik majd a hosszú hálót, amely egybetere­­li a dermedt vízlakókat. — A sarokban hagyjál pad­kát a kosárnak - kiált át Vers Tamásnak az Apajról ideszár­mazott Fekete Ferenc főha­­lászmester. Az ő apja még most, nyolcvan évesen is járja a Tiszát. Kántor és társa, a két őrku­tya fönt lazsál mellettünk, az­tán a tömbbe fagyott hálóval te­lt talicska nyomába ered. Iz­gatja őket a hallszag, mint a szertartó bodogóban tanyázó patká­nyokat. — Kirágták a disznók - dug­ja át kivörösödött öklét a há­lón Dobosi Mihály e­rdőmun­­kás, aki atka.1 mapké­nt szívesen segít a tó körül. Apránként hajlítgatják széj­jel a ropogós halfogó alkal­matosságot. Ahogy atomenil a vége, tüstént megpuhul. A há­rom halász összeszokott moz­dulatokkal eregeti a vízbe, tömködi puszta kézzel a jég­­perem alá az úszókkal fölsze­relt hálót. Dobosi Mihály húz­za a végét hosszú kötéllel. Már a túlparton jár. Egy kiálló szegésben megakad a háló. Arra igen vékony a jég, a be­folyó apasztja le, hogy embert meg nem bír, hacsak . .. Fe­kete Ferenc a legkönnyebb kö­­zülük. Hason közelíti meg az elakadást. A kötél kiszabadul, a munka megy tovább. Ha majd a vontatók átellenben ta­lálkoznak, kiderül, mekkora a fogás. Végre a tartállyos IFA is ki­vergődött idáig, s most a so­főr, még Mayer István és egy környékbeli vendéglős, aki ide­ jár, halért, mind megfogják, vonszolják a most még látha­tatlan hálóban vergődő zsák­mányt. Kijött a jég alól! Iszapos, sáros lében hajjlitgatják testü­ket a szunnyadturkiból fölzavart testes pontyok. Szákkal meni a műanyag kosárba a főhalász­­mester. A másik kettő kapasz­kodik vele a meredek oldalon a kocsiig. Föl-le, föl-le, addig hordják, míg meg nem telnek a tartályok. Kilenc-tíz mázsát kap rendszeresen a veszprémi csarnok halboltja, száz kiló megy a Munkácsy utcai üzlet­be, hatvan kilót kér a Sport étterem, Tapolcán másfél má­zsát raknak le a halas Erzsi néninek. Nemsokára az új üz­let megnyitása után Várpalo­tán is hegyesdi halat vehetnek az ottaniak. Laposan, némán, látszólag holtan­ terül el a hatalmas töl­tés túloldalán a náddal szegett hetvenegy hektáros tó. Medré­ben római település maradvá­nyai. Fölötte fogócskálnak nyá­ron a hatok. Százhúsz tonná­nyit segít megtermelni minden évben a medencét tápláló Eger patak. Kép és szöveg Gyarmati Józse Potykahúzás jég alól Ellátás is, export is kezükben milliárdos értékek Megjegyzések a korszerűsített állategészségügyi szervezetről Több milliárd forintnyi csupán megyénkben az az érték, amelyet a nagyüzemek és a kis­termelők tulajdonában lévő állatállomány kép­visel. Az állattenyésztés országos súlyát akkor érzékeljük, ha a megyeit tízzel, hússzal meg­szorozzuk. Nem túlzás tehát, ha állatállomá­nyunkat a nemzeti vagyon tetemes részének te­kintjük. Tudnunk kell azt is, hogy az állati ere­detű termékek mindennapi táplálkozásunk nél­külözhetetlen részét jelentik, ezen túl - az ér­tékesítési gondok ellenére — a külkereskedelem ,,,kemény", jól értékesíthető cikkeiről van szó. Az alábbiakban az állategészségügyi szerve­zet korszerűsítéséről adunk hírt, ám ne gon­dolja az olvasó, hogy a változás őt magát nem érinti.­­ Előbb egy elvi jelentőségű megjegyzés, ami igenis megnyugtathatja az olvasót (az állati eredetű termékek fogyasztóját): egészséges ál­latállományunk! Az állami egészségügyi szerve­zet hasonló színvonalon van, mint nemzetközi összevetésben is számon tartott mezőgazdasági termelésünk. Mindemellett hangsúlyozni kell, hogy a jól működő állategészségügyi szervezet­tel szemben is feltették a kérdést: hogyan mű­ködhetne hatékonyabban, hogyan szolgálhatná eredményesebben a népgazdaság nagyon fon­tos ágazatát , megszemélyesítve, a jobb és kulturáltabb lakossági ellátást, a termelőgaz­daságokat, a külkereskedelmet. Korábban a jószomszédság jegyében, de egymástól elkülönülve, olykor-olykor a határte­rületeket átlépve, három olyan szervezet műkö­dött a megyében, amely állategészségügyi, folytatásként élelmiszer-ellenőrző feladatot lá­tott el. Ez év elsejétől egyesítették a megyei hatáskörű Állategészségügyi Állomást, az Élel­miszer-ellenőrző és Vegyvizsgáló Intézetet és az Élelmiszeripari Higiéniai Ellenőrző Szolgálatot. A létrehozott új intézmény neve: Veszprém me­gyei Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás. A három szervezetből egy jött létre - a korábbinál 15 százalékkal kisebb apparátus­sal —, de olyan összeadással, hogy az egy több a háromnál. A korábbi szervezetek nem ritkán párhuza­mosan végezték munkájukat, „önállóan" mű­szerezték föl intézményüket, megesett, hogy vi­tába bonyolódtak: ki miben, meddig illetékes, adott helyzetben ki a felelős. Az új szervezet kizárja a párhuzamosságot: a laboratóriumok, műszerek ésszerű kihasználását teszi lehető­vé, talán még lényegesebb, hogy a kiválóan felkészült szakemberek munkájához — érdeklő­désüknek megfelelően — tág teret biztosít. De adott a mozgástér az átcsoportosításra, a he­lyettesítésre - szóval sok tekintetben nagy le­hetőség az új szervezet. Meddig terjed az Állategészségügyi és Élel­miszer-ellenőrző Állomás tevékenysége? Olyan logikusan zárt a kör, hogy az ember arra gon­dol miként lehetett ez korábban másképpen. Hatáskörébe tartozik a termelés, a feldolgozás, a forgalmazás és a minőség ellenőrzése. Köz­napi szóhasználat szerint ez azt jelenti, hogy a születés pillanatától maximális ellenőrzés alatt tartják a jószágot, míg annak végterméke, a tej, a tejtermék, a hús, a húskészítmény a bolt­ba kerül. Hogy milyen alapvető fontosságú szervezetről van szó - vegyük más nézőpontból szemügy­re tevékenységét. Ahhoz, "­­ogy - példánk ked­véért - a tehén évente egy-egy borjút hozzon a világra, mindenekelőtt maradéktalanul egész­ségesnek kell lennie. Egészséges tehéntől vár­ható egészséges szaporulat, várható magas tejhozam, a hízóba fogott jószágtól megfelelő súlygyarapodás. Az ellenőrző állomás csak az állattartókkal való szoros együttműködéssel vé­gezheti sikeresen munkáját. Ha egymás keze alá dolgoznak, annak magas színvonalú ter­melés, gazdaságosság­a az eredménye. Mert nincs a világon olyan feldolgozási technológia, amely gyenge minőségű és drágán előállított alapanyagból kiváló minőségű és versenyképes terméket lenne képes produkálni. A minőség, a gazdag bértartalom, elviselhe­tő ár egyre inkább alapkövetelmény a belföl­di piacon - a külkereskedelemben meg eleve olyanok az igények, hogy az egészségügy ál­lapota szinte már az istállóban előrevetíti: a termék, a készítmény milyen eséllyel indul (és indulhat-e egyáltalán) a külpiaci vásárló meg­nyeréséért. Felvetődhet a gondolat, hogy az Állategész­ségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás, mi­után hatósági felhatalmazást kapott, nem üt­­közik-e majd a KÖJÁL-lal? A KÖJÁL a személyi higiéniát ellenőrzi vágóhídon, tejüzemben, ke­reskedelmi forgalomban, vendéglátóiparban és egyebütt, azzal a céllal, hogy fertőző beteg­ségben szenvedő dolgozó ne legyen továbbí­tója a kórnak. A két szerv ütközését már eleve csökkenti az a tény, hogy egymás vizsgálatát kölcsönösen elfogadják - a „hármak" között nem volt ritka a konfliktus. Nagy várakozás kíséri az újonnan létrehozott intézmény tevékenységét. Igazi vizsgáztatását a gyakorlat jelenti, az, hogy miként járul az állattenyésztés produktumának javításához, az értékesebb állati eredetű termékek termelésé­hez, a versenyképesség, az exportképesség erő­sítéséhez. Kezében az egységes irányítás, a jobb műszaki ellátás lehetősége — élnie kell a kapott joggal és felelősséggel! A bevezetőben említettük, hogy sokmilliár­dos érték állatállományunk. Ebből követke­zik, hogy egy-egy állatfajból is óriási mennyi­ség van jelen. A nagy érték, a nagy tömeg azzal jár, hogy egyszázaléknyi eredmény­­javulás hozamban, takarmányértékesítésben, az elhullás csökkenésében, vagy a szaporulat nö­vekedésében­­ súlyos milliókat jelent. Az Állat­egészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás munkájának milyensége akár naponta tetten­­érhető. Végeredményben ez indokolta a három szervezet eggyé alakítását. Túras Lajos NAPLÓ - 1983. március 1., kedd - 3

Next