Napló, 1987. március (Veszprém, 43. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-02 / 51. szám
Tavaszi fejtrágyázás Csóton A tavasz csalhatatlan jelének tartják Csóton, mikor megérkezik a MÉM növényvédő állomás helikoptere, amely minden évben segít kiszórni a műtrágyát a búza- és repceföldekre, ahova még földi műtrágyaszóróval rámenni nem lehet. A Vörös Hajnal Termelőszövetkezetben az idén 1500 hektár területen végez műtrágyázást a helikopter, a többi 900 hektáron már földi gépek is elboldogulnak. A helikopter kiszolgálása összehangolt munkát kíván, mert a gép percnyi pontossággal érkezik, töltés indul. Itt minden percnek komoly ára van. A gép feltöltése is 2-3 percet vesz igénybe. Tizenhárom zsák műtrágya egy-egy töltés. A 18-20 méter magasságból kijuttatott műtrágya meggyorsítja a növények fejlődését. Péterfay Endre képriportja HÁNY ÓRA? Már megint készül egy rendelet érdekeink és a munkaidőalap védelmében — olvasom a minap. A tervezett rendelet a szolgáltatókat kötelezi arra, hogy kétórás időtartamon belül jelenjenek meg az ügyfél lakásán. A szerviz, ha emberei nem jelennek meg az ügyfélnél az előre megadott százhúsz perc alatt, kötbért köteles fizetni. Vélhetően csipkedni fogják tehát magukat a szerelők, fegyelmezetten, tervszerűen végzik munkájukat, az ügyfeleknek pedig nem kell fél napokat hiányozniuk a munkából. S mindez egyetlen lendületes huszárvágással, akarom mondani rendelettel elérhető! Csapjunk a homlokunkra, hogy ez eddig senkinek nem jutott eszébe?! Olcsóbb, ha blöfföl Vagy mégis? Olvasom egyik vasárnapi központi lapunkban, hogy a fővárosi Patyolatnak - mert vannak CB-rádiók kocsijain, s mert jól megszervezte a házhoz szállítást — nem okoz gondot, hogy eleget tegyen majd a kormányrendeletnek. Nem olvasom viszont, hogy ha ez így van rendjén, miért kell kormányrendelettel parancsba adni . . . Talán azért, mert nemcsak Patyolat van a világon. Más szolgáltatók is akadnak, akiknek még nem tellett CB- rádióra minden kocsijukhoz, s nemcsak a házhoz szállítást kell jól megszervezni, hanem a háznál történő javítást is. Például a háztartásigép-javítók, rádió-, tévészerelők számára betartható „menetrendet” összeállítani már korántsem egyszerű — még CB-vel sem. Vegyünk egy példát: az ügyfél telefonon bejelenti, hogy televízióján se kép, se hang. A szervizben a javításra induló szerelő tízperces munkára számít, hiszen szinte biztosra vehető, hogy csak biztosítékcserére lesz szükség. Ám ha a helyszínen kiderül, hogy a kiégett biztosíték egy komolyabb meghibásodás eredménye, csak a hiba helyének bemérése fél órát vagy többet is igénybe vehet? Na persze, ha rendelet írja majd elő a kétórás intervallumot, nem kérhető érte pótdíj. A szervizek azonban egészen biztos, hogy költségeik növekedését valamilyen módon továbbhárítják a fogyasztókra — mert mi másból fedeznék őket? Nem véletlen talán, hogy nem tanácsi szervek, vagy minisztériumok védik ily erélyesen fogyasztói érdekeinket és munkaidőalapunkat. Törvényeink értelmében ugyanis, ha ők adnának ki ilyen utasítást, fedezetet kellene adniuk költségvonzatára is. A Minisztertanács azonban enélkül is kiadhatja a tervbe vett rendeletet. Csakhogy a szolgáltató szervezetek aligha tudnak „lenyelni” újabb Nem nehéz megjósolni, mi következik. Az, ami a merev, túlcentralizált rendeleti szabályozás tipikus következménye: a megkerülő magatartás, szerelő, hogy a sorozatos kédést elkerülje, a következő címet kihagyja, így csak egy esetben kell kötbérrel számolnia. Még „olcsóbb”, ha „problémás” helyszínen blöfföl: a azt állítja például, hogy a készülék javításához speciális műszer kell, ezért újabb időpontot ad meg, vagy beszállíttatja a műhelybe. Nem nehéz belátni, hogy a szerviznek megvannak az eszközei ahhoz, hogy kibújjon a rendelet rá nézve hátrányos következményei alól, s arra is, hogy felmerülő pluszköltségeinek legalább egy részét áthárítsa a fogyasztóra. Aki ilyen áron - az említett cikk erre is szolgáltat bizonyítékot - nem igényli a nagyobb pontosságot. A Gázkészülék Javító-Szerelő Vállalat ugyanis három budapesti kerületben megpróbálkozott azzal, hogy százforintos pótdíj fejében vállalja a kétórás kiszállási pontosságot. A hibát bejelentőknek azonban mindössze 15 százaléka választotta ezt a megoldást. . . költségnövekedést. Hiszen nemrég kötelezték őket - ugyancsak kormányrendelettel, ugyancsak költségeik megtérítése nélkül, ugyancsak munkaidőalapunk állítólagos védelmében — a nyújtott nyitva tartásra. A védelmünkben hozott rendelet árát tehát megint csak mi, fogyasztók, ügyfelek fizetjük meg. Maj Még egy példa, ezúttal „hapályáról": a RÁTESZ-nél felmérték, milyen következményei lehetnek az említett rendelet életbe léptetésének. Abban biztosak, hogy 5-6 települést érintő, 70-80 kilométer hosszú körjárataik útvonala semmiképpen sem tervezhető felelősséggel a megkívánt pontossággal. De ha csak arra kötelezi őket a rendelet, hogy telephelyükön tartsák a kétórás szolgáltatást, az is komoly következményekkel járhat. költségek növekedésének mértékét még nem tudják megjósolni, de az biztos, hogy vagy műhelyben végzett belső munkák átfutási ideje nő kétszeresére, vagy a műszerészek létszámát kellene megduplázniuk. Nem is szólva arról, hogy az évente beérkező 25-30 ezer megrendelés vállalási és teljesítési határidejének pontos adminisztrálása, a kötbérekkel kapcsolatos ügyintézés milyen adminisztrációs terhet róna a kisvállalatra. Amelynél a kezdetben előirányzott egyszerűsített ügyvitel ma már enélkül is csak fikció . . . Kézi vezérléssel, hová? Nem egy konkrét érvet lehetne még felhozni a tervezett rendelet ellen, megalkotói ugyanakkor bizonyára mellette is tudnának indokokat felsorakoztatni. A lényeg azonban másutt van. Ott, hogy miközben minden fórumon deklaráljuk a gazdasági reform továbbvitelének szükségességét, egyre sűrűsödnek a tervezett rendelethez hasonló szellemű közvetlen központi beavatkozások mindennapi ügyeinkbe. Magyarán mondva: nem a Minisztertanács dolga eldönteni, hogy a szerelő mikor jöjjön lakásomra javítani, hanem a szolgáltató cégnek és nekem, az ügyfélnek. S ha az egyik szolgáltató ebben nem kíván, vagy nem tud partnerem lenni, akkor a másikhoz fordulok. Mert ma már — a gazdasági reformnak hála — van másik. . . Fölösleges, sőt káros tehát valamiféle felsőbbrendű népgazdasági érdekre hivatkozva a „magasból” beleavatkozni ilyen szintű gazdasági viszonyokba. Látszólag hasznos, esetenként akár népszerű is lehet kemény szavú rendeletekben meghatározni, ki, mikor, hol és mit ihat, mit intézhet és mit nem munkaidőben, mettől-meddig tartson nyitva a sarki suszter, vagy éppen, hogy mikor jöjjön ki hozzám tévét javítani a szerelő. Azonban hogy hová vezet a gazdaság ilyen fokú „kézi vezérlése", azt megláthattuk, sajnos nem is egyszer már. Jobb lenne valami mással, újabbal kísérletezni . . . Láng György Géza Ügyfél, fizess! NAPLÓ - 1987. március 2., hétfő -3 Melléküzemág a Dobó-majorban Nyereség a polcon A nagy mennyiségű hó hirtelen halmazállapotváltozása csöglei Dobó-major „udvarát" is sártengerré változtatta, meg a kell néznie az embernek, hogy hová lép. Itt működik a lapos, istállószerű épületek egyikében — a polcüzem. Ránézésre pontosan olyan, amilyennek a vállalati emberek előszeretettel lefestik - úgy általában - a tsz melléküzemágakat. No, de mit számít a külső? Ebben az üzemben tavaly 18-20 dolgozó, 9 millió forint tiszta haszonnal gyarapította a közös kasszát, ami a jó három és fél ezer hektáron gazdálkodó Marcalvölgye Tsz nyereségének csaknem a fele. A faüzem veszteségessé vált - A 70-es évek elejéig nálunk melléküzemág nem volt - kezdi a „történelemmel” Erdélyi Dezső, a szövetkezet elnöke. - Nem is volt rá szükség. Ezen a környéken intenzív háztáji gazdálkodást, főleg szarvasmarha-tenyésztést folytattak az emberek, ez elegendő munkát adott az itt élőknek. Gazdaságilag sem kényszerültünk rá, hogy kiegészítsük az alaptevékenységünket, a mezőgazdaság jól jövedelmezett. - Aztán változtak az idők. .. - A növénytermesztés, állattenyésztés egyre kevésbé volt kifizetődő. A háztáji gazdálkodás visszaszorult, a tsz bevételei is megcsappantak. Van 650 hektár erdőnk, gondoltuk, csinálunk egy faüzemet. Tizenöt millió forintos termelési értékre hoztuk létre, 28-30 dolgozónak adott munkát. Ekkor alakítottuk ki az úgynevezett orsózó üzemet is, amelyet aztán , amikor partnerünk, a győri Richards felmondta a szerződést, kesztyűüzemmé alakítottunk át. - Mi lett a faüzemmel? - A 80-as évek elejére annyira lecsökkentek az árak, hogy veszteségessé vált. Tudniillik mi hagyományos módszerekkel dolgoztuk fel kézi az alapanyagot. Megszüntettük és helyette létrehoztuk a polcüzemet. Ezt a Varia elnevezésű polcrendszert, amit gyártunk, korábban a noszlopi tsz készítette, tőlük vettük át a technológiát és a gyártósort. Azóta szélesítettük a termékskálát, cipőszekrényt, előszobafalat, a leeső darabokból apróbb konyhai eszközöket is készítünk. Házi „zsűrizés” A Varia-polcok alkatrészei a vékony négyszögacélból hajlított és hegesztett állványok, valamint a rétegelt nyírfalemezből vágott polclapok. Mindegyik többféle méretben készül, így a vevő kedvére „variálhat", ha tetszik, akár egy egész falat is bepolcozhat a csöglei üzem termékeiből. Ugyanebből a nyírlemezből - amely egyébként a Szovjetunióból érkezik hozzánk -, készítik a cipőtartó szekrénykét és az előszobafalat. Ezek egymáshoz illeszkednek, de megvásárolhatók külön-külön is. - Kezdetben a polcokat mind kédereztük, piros, vagy fekete műanyag szegéllyel láttuk el - mondja Bíró Jenő, az üzem vezetője. - A vevők igénye azonban változott, így a legtöbbet ma már csiszolt széllel gyártjuk. -Közvetlenül a boltokba szállítanak? - Többnyire igen. nagy üzletközpontoknak Olyan mint a Sugár, a Prizma, a Flórián. De a Vasért és az Ezermester Vállalat például az egész országban teríti termékeinket. Jelentős vásárlónk a budapesti Vas-Edény hálózat is, van egy boltja a Rákóczi úton, nagyon jó helyen, ott talál áruinknak több mint a gazdára fele. Önálló üzletkötőnk dolgozik Budapesten, a boltokkal is nagyon jó a kapcsolatunk, így gyorsan értesülünk a vevők kívánságairól. Persze próbálkoznak saját elhatározásból is apróbb-nagyobb módosításokkal, újdonságokkal. Ilyenkor az gyakorlat, hogy előbb megkérdezik az itt dolgozókat, nekik hogy tetszik. Aztán ha az első „rostán” fennmaradt az új megoldás, jöhet a következő megmérettetés, a kereskedő véleménye. Az üzemvezető, miközben végigkalauzol a technológiai folyamaton, az itt dolgozó kollektívát dicséri. Jól összeforrott, segítőkész gárda, szinte mindenki törzsgárdatag. Ha a megrendelések úgy alakulnak, dolgozunk szombaton is. Ha meg kisebb az igény, besegítünk a tsz egyéb munkáiba. Tavaly pélközben a lakkozó helyiségbe érkezünk, itt kapják meg színtelen bevonatukat a lapjai. Mégpedig úgy, polcok lakkfüggönyön haladnak hogy keresztül. Most éppen Révész Józsefné és Tóth Sándorné dolgozik itt, egyikük felrakja a lapokat a berendezés asztalára, másikuk az ellenkező oldalon — leszedi és a szárító állványra helyezi őket. A lakk szúrós szaga, ha nem megy az elszívó, fölöttébb kellemetlen, ha meg megy, nagy a zaj. Az ártalmakat elkerülendő, precíz egészségügyi előírásokat kell betartani, az egyik például azt szabja meg, hogy egy-egy dolgozó egyhuzamban nem tölthet itt négy óránál többet. Ezért állandó a körforgás. Kötelező a félévenkénti orvosi vizsgálat is. - Ez a legnehezebb munka az üzemben? - kérdezem az asszonyoktól. - Nem kellemes, az biztos - válaszol Révészné, aki éve dolgozik már itt. - A kérderezés viszont könnyebb, így hogy váltjuk egymást, nem okoz gondot a lakkozás sem. Elégedettek vagyunk, jó a közösségünk. - És amikor a baromfiszállítás van soron? - Zúgolódunk egy kicsit, de megértjük, hogy be kell segítenünk. - A kereset mennyi? - Teljesítménybérben dolgozunk, úgy 3000—3500 forint körül keresünk. Egyéni bérek vannak, a pénzért meg kell dolgozni - ezt már Mészáros Pál mondja, aki karbantartóként dolgozik, s ha kell, hegeszt is. Az üzem maga gondoskodik a szükséges alapanyagokról is, amikor elvisznek egy-egy készáru szállítmányt, összeszedik,bmi kell. Nem mindig sikerül ilyen szép anyagot szereznünk — mutat Bíró Jenő a négyszögacél kötegre. — Ilyenkor jobb híján kevesebbet veszünk. A gondot az alapanyag-ellátás terén mégis inkább a nyírlapok időszakos hiánya okozza. Ilyentájt év elején egy-másfél hónapig nem jutnak hozzá, hiába rendelték meg időben. Talán kitart a raktárkészletünk, míg megjön az új szállítmány — reméli az üzemvezető. Szente Ottó dául a lucernagyűjtés volt bonyolódhasson, sok emberre ilyen akció, de említhetem a van szükség, nem elég az ősibeszállításokat is. ottani személyzet. Egy-egy Értetlenségemet látva, napra mi is besegítünk, rendmegmagyarázza. Hogy a szerint már éjjel egy órakor szállítás minél gyorsabban le- elkezdjük a rakodást. A pénzért meg kell dolgozni