Napló, 1987. október (Veszprém, 43. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-01 / 231. szám

2 Befejeződött Franz Vranitzky magyarországi látogatása Németh Károly fogadta az osztrák kancellárt Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke ugyancsak a délelőtti órákban találkozott az osztrák szövetségi kancel­lárral. Az Ország­ház Munká­­csy-termében megtartott meg­beszélésen Németh Károly hangsúlyozta, hogy a társa­dalmi-gazdasági stabilizációs program megvalósításában az eddiginél is jobban számolunk a nemzetközi együttműködés­sel, ezen belül is az Ausztriá­val kialakított jószomszédi vi­szony további elmélyítésével. Mindketten elégedettségüket fejezték ki a kapcsolatok ala­kulását illetően, de megálla­pították azt is: erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy a gazdasági együttmű­ködés a politikai, a kulturális és az idegenforgalmi kap­csolatok szintjére emelkedjen. Ehhez - mint hangsúlyozták - a mostani látogatás várha­tóan újabb impulzusokat ad. Az Elnöki Tanács elnöke és a szövetségi kancellár hazánk és Ausztria kapcsolatainak fejlő­dését úgy ítélte meg, hogy az jól szolgálja a két ország, a két nép érdekeit, s — túlmu­­­tatva ezen — fontos eleme a kelet—nyugati együttműködés­nek. Az osztrák kormányfő ki­fejtette azt a véleményét, hogy az össz-európai kapcso­latokon belül különösen jó le­hetőségek kínálkoznak a kö­zép-európai regionális együtt­működés bővítésére. A találkozón jelen volt Ko­vács László külügyminiszter-he­ lyettes, valamint Nagy János és Arthur Agstner. Franz Vranitzky a kora dél­előtti órákban Budapest ne­vezetességeivel ismerkedett. A várbeli program első állomása a Mátyás-templom volt, ahol Szenthelyi Molnár István nyu­galmazott főesperes kalauzolta a magas rangú vendéget. A kancellár ezután a Halászbás­tyáról tekintette meg a ma­gyar főváros kiemelkedő épít­ményeit, Budapest panorámá­ját. A vári sétára elkísérte a kancellárt Nagy János nagy­követ is. Ugyancsak szerdán Franz Vranitzky kegyelettel adózott a magyar hősök emlékének: ko­szorút helyezett el a Hősök te­rén emelkedő emlékművön. Délután - a magyar minisz­terelnök társaságában - a Ba­latonra utazott az osztrák kor­mányfő. A vidéki program Ba­­latonfüreden kezdődött. Az it­teni Baricska csárdában ked­ves ünnepségen Grósz Károly szívélyesen gratulált az 50. szü­letésnapját a napokban ün­neplő Franz Vranitzkynak, s ez alkalomból díszes kulacsot nyújtott át vendégének. Ezt kö­vetően a magyar tenger szép­ségében sétahajózás közben is gyönyörködött a magas rangú vendég. A vidéki látogatáson részt vett Kovács László, Nagy Já­nos és Arthur Agstner is­­zetközi viszonyok közepette is részt vállalhattak az enyhülési folyamat kibontakoztatásában, akkor most, a közeledés idő­szakában erre még nagyobb lehetőségük van. Az MTI tudósítója arról ér­deklődött, miként segíthetik az osztrák cégek a magyar ipar műszaki megújítását. Az oszt­rák kancellár válaszában ki­fejtette, hogy a magyar ille­tékesek és az osztrák cégek között jelenleg is élénk esz­mecsere folyik erről, s osztrák részről eközben tekintetbe ve­szik a magyar gazdaság kor­szerűsítési törekvéseit. Hozzá­fűzte, hogy a kormányfői tár­gyalásokon is szó esett konk­rét közös tervekről, új koope­rációs elképzelésekről, a többi között a járműipar és a táv­közlés területén. Természete­sen meg kell vizsgálni e ter­vek finanszírozási lehetőségeit, de az osztrák fél határozott szándéka, hogy megállapo­dásra jusson magyar partne­rével. Grósz Károly a kancellár szavait kiegészítve tájékozta­tást adott arról, hogy jelen­leg 18 magyar—osztrák kö­zös vállalat működik, és 80 kooperációs szerződés van ér­vényben. Száznál több azok­nak a témaköröknek a szá­ma, amelyet most közösen vizsgálnak, és osztrák partne­reink rendkívül nagy rugal­masságot és kezdeményező­készséget tanúsítanak az együttműködés érdekében. Egy kérdésre válaszolva a magyar miniszterelnök kitért a világkiállítás közös megrende­zésének tervére is. Mint mon­dotta, e nagyszabású rendez­vény jó alkalmat teremtene ar­ra, hogy minél többen meg­ismerjenek bennünket. S egy ilyen vállalkozás előkészítése, megvalósítása nagyon sok vál­lalatnak, de magánembernek is újabb együttműködési lehe­tőséget kínálna mindkét rész­ről. Franz Vranitzky az Ausztriá­ba irányuló export hazánk számára hátrányos feltételeit érintő kérdésre kijelentette, hogy e szabályok megfelel­nek a nemzetközi normáknak. Ugyanakkor hozzáfűzte: mind­ez nem jelenti azt, hogy a jövőben nem lehetnek köny­­nyítések az importfeltételek­ben. Kifejtette: foglalkoznak azzal, hogy az osztrák vámo­kat hozzáigazítsák a közös piaci tagállamok vámszabá­lyaihoz , tehát csökkentsék azokat­­, mert e tekintetben is közeledni kívánnak az Euró­pai Gazdasági Közösséghez. E közeledés - jelentette ki egy másik kérdésre - nem áll ellentétben az osztrák állam­­szerződésben lefektetett elvek­kel, Ausztria mindig teljes mértékben be fogja tartani az örökös semlegességből fakadó kötelezettségeit - hangsúlyoz­ta. A sajtókonferenciát követően a késő esti órákban elutazott Budapestről az osztrák szövet­ségi kancellár. Franz Vranitzky sajtókonferenciája Magyarországi látogatásá­nak befejeztével Franz Vra­nitzky és vendéglátója, Grósz Károly sajtókonferencián talál­kozott a hazai és külföldi új­ságírókkal. A sajtóértekezletet Bányász Rezső államtitkár, a kormány szóvivője vezette. Elöljáróban mindkét kor­mányfő rövid nyilatkozatot tett. Az osztrák kancellár minde­nekelőtt arról szólt, hogy Ausztriában nagyra értékelik a két ország közötti kapcsolato­kat, és mostani találkozója a miniszterelnöki eszmecserék ■immár hagyományos gyakorla­tát folytatta. Grósz Károllyal, Németh Károllyal, az Elnöki Tanács elnökével és Kádár Já­nossal, az MSZMP főtitkárával tartott megbeszéléseiken — mint mondotta - a kontaktu­sok széles ívét tekinthették át. A két kormányfő megállapítot­ta, hogy a nemzetközi bizton­ság, az európai stabilitás kér­déseiben igen közel álló né­zeteket vallanak. Az volt a vé­leményük, hogy nagy figyelmet szükséges fordítani a bécsi ta­lálkozó keretében az európai enyhülési folyamatról zajló ta­nácskozásokra. — Megbeszéléseinkre olyan időben került sor, amikor Európában joggal beszélhe­tünk az enyhülés korszakáról. Közös véleményünk, hogy a kontinens kisebb államai is hozzájárulhatnak a biztonság­hoz és a népek közötti együtt­működéshez, így Ausztria és Magyarország viszonya bizo­nyos kisugárzással lehet egész Európára — tette hozzá. Kitért arra is, hogy a ta­nácskozáson nagy súllyal sze­repeltek gazdasági kérdések. A fellendülés szakaszát köve­tően a két ország közötti áru­forgalomban visszaesés követ­kezett be, és erőfeszítéseket kívánnak tenni annak érdeké­ben, hogy­­ismét élénküljenek a kapcsolatok. Mint mondot­ta, magyar partnereikkel egyet­értettek abban, hogy politikai támogatást adnak azoknak a vállalatoknak, irányító szervek­nek, amelyek a továbblépés lehetőségeit keresik. Ennek kapcsán utalt arra is, hogy a két ország az utóbbi évtized­ben már túllépett a kapcsola­tok hagyományos formáin, s ennek példájaként említette a bős-nagymarosi vízlépcső épí­tésében való osztrák részvételt. A két rendszer határain túl­mutató világkiállítás közös megrendezésének szándéká­ról aláírt nyilatkozatot ugyan­csak az együttműködés kisu­gárzó erejű jeleként értékelte. Végezetül hangsúlyozta: a mostani intenzív megbeszélé­sek igen jó alapot teremtenek a további együttműködésre. Grósz Károly bevezető nyi­latkozatában kiemelte: -Esz­mecseréink nyíltak, őszinték, fölösleges formalizmustól men­tesek voltak. Beszélgetéseink egyik legfontosabb témakörét, a nemzetközi kérdések alkot­ták. Bonyolult világban élünk, s új, figyelemre méltó, törté­nelmi jelentőségű események vannak kibontakozóban, ame­lyek közepette nekünk, Kö­­zép-Európában is hozzá kell járulnunk az enyhülés folya­matához. A legnagyobb egyet­értésben kutattuk az együttmű­ködés útjait, formáit és úgy érezzük, hogy Helsinki szelle­me mindnyájunk számára újabb mozgásteret ad. A kulturális kapcsolatok té­makörét érintve nagyra érté­kelte azt a fogadókészséget, amely osztrák részről tapasz­talható a magyar­­kultúra ér­tékei iránt, s hangoztatta: a magyar fél szándéka is az, hogy nemcsak nemzetközi té­ren, vagy a gazdaságban, ha­nem a szellemiekben is erő­södjenek az együttműködés szálai. Kölcsönösen támogat­juk különböző megyék, váro­sok kapcsolatait, például Győr-Sopron és Burgenland együttműködését a Fertő-tavi tájvédelmi körzet kialakításá­ban. Grósz Károly utalt arra, hogy tavaly 2,5 millió osztrák turis­ta látogatott Magyarországra, s csaknem 400 ezer magyar utazott Ausztriába. - Szeret­nénk, ha tovább bővülne az idegenforgalom, ezért tájékoz­tattuk vendégünket arról, hogy a jövő év január elsejétől sza­badabbá válnak az utazási le­hetőségek a magyar ál­lam­­polgárok számára. Ettől azt re­méljük, hogy az emberek job­ban megismerik és megértik egymást — mondotta. Rámutatott: Az objektív kö­rülmények mellett saját mun­kánk gyengesége is hozzájá­rult a kereskedelmi forgalom csökkenéséhez. Az osztrák piac igényes, jobb minőségű ma­gyar termékeket akar, e köve­telményekhez a magyar vál­lalatoknak nagyobb rugalmas­sággal kell alkalmazkodniuk. Ugyanakkor a tárgyalások so­rán azt kértük, osztrák partne­reink segítsenek abban, hogy a kereskedelmi kapcsolatok kedvező feltételek között bo­nyolódhassanak le. Kérdésekre válaszolva Franz Vranitzky szólt arról, hogy a kisebb európai államok rende­zett és stabil kétoldalú kap­csolataik révén már önmagá­ban is hozzájárulhatnak a nemzetközi légkör javulásá­hoz. Grósz Károly ehhez kapcso­lódva hangsúlyozta: - Ha a kis országok ridegebb nem­ - NAPLÓ - 1987. október 1., csütörtök • • Ülést tartott a megyei párt-vb (Folytatás az 1. oldalról) százaléka nyugdíjas. Életko­ruk, egészségi állapotuk, élet­­tapasztalataik jelentősen be­folyásolják pártmunkájukat. Nagy részük nincs megfelelő­en felkészülve, illetve felkészít­ve a nyugdíjas életre. Ebből következik az is, hogy a nyug­díjas párttagokról való gon­doskodás, elfoglaltságuk biz­tosítása, információkkal való ellátása a pártvezetőségtől és a pártalapszervezetektől türel­mes, lelkiismeretes és rend­szeres munkát követel meg. A párttagok részt vesznek a népi ellenőrzési munkában, a szolgáltatás, a kereskedel­mi egységek társadalmi ellen­őrzésében, a városi társadal­mi munkák szervezésében, a tanácstagi beszámolók szerve­zésében, a tanácstagi csopor­tok munkájában, az általános, illetve a részletes rendezési terv vitáiban, a körzeti orvosi ellátás felülvizsgálatában, a lakókörzeti vöröskeresztes mun­ka, a véradás szervezésében, a nyári K’ÖJÁL-ellenőrzé­­sekben, önkéntes rendőri mun­kában, munkásőri feladatok teljesítésében, iskolák, óvodák patronálásában, a nyugdíjas­klubok szervezésében, üzemel­tetésében, fenntartásában. Megyénkben 55 lakóterüle­ti pártalapszervezetben több mint háromezer párttag tevé­kenykedik, túlnyomó többsé­gük nyugdíjas. Életükről, mun­kájukról tájékoztatta a vég­rehajtó bizottságot Szabó Fe­renc és Kazinczki Tibor, a megyei pártbizottság osztály­­vezetői. Második napirendként ja­vaslatot terjesztett elő Szél­né Lajos, a megyei tanács osztályvezetője a megyében felszabaduló munkaerő to­vábbfoglalkoztatásának szer­vezeti, politikai tennivalóira. Előterjesztésében a jelenle­gi helyzetet úgy ítélte meg, hogy a viszonylag lassú fej­lődési ütem, a gazdasági sza­bályozás, valamint az új vál­lalkozási formák elterjedése miatt a munkaerő-kereslet csökkenése felgyorsult és ed­dig nem tapasztalt kedvezőt­len jelenségekhez vezetett. En­nek következtében az idén je­lent meg először a tudatos létszámleépítés. Ugyancsak most került sor gazdálkodó szervezetek jogutód nélküli felszámolására. Ebben a ten­denciában a VÁÉV felszámo­lása egyértelműen igazolta azt, hogy ilyen nagyságrendű vállalat megszűnéséhez szük­séges foglalkozáspolitikai és szociálpolitikai eszközrendszer csak rész­ben alakult" ki. Másik nagy gond a pálya­kezdők helyzete, hiszen esélyük évről évre csökken. A részük­re felajánlott munkahelyek száma első ízben maradt el a várhatóan munkahelyet kere­sők számától. A jövőre vonatkozóan a le­hetőségekről a beszámoló rög­zíti azt is, hogy a várható szabályozók tovább, és az ed­digieknél erősebben ösztönzik a takarékosabb létszámgaz­dálkodást, amely változatlanul létszámcsökkentésekben nyil­vánul meg. Természetesen ez az eddigieknél nagyobb lét­számú átképzést is szükséges­sé tesz. A megyei tanács szá­mításai szerint 1992-re a mun­kahelyre váró fiatalok száma a jelenlegi négy és fél ezerrel szemben meghaladja a hat­ezret. Ez nyilvánvalóan a jö­vőben foglalkoztatási feszült­ségeket fog okozni a mun­kahelyükön átmenetileg, vagy véglegesen feleslegessé vált dolgozóknál is. Ezek a tények jelzik azt is, hogy megyénkben a jövőben foglalkoztatási gondokkal kell számolni, különösen a pálya­kezdők egy részénél, a csak általános iskolát befejezett 14—18 éves fiataloknál, vala­mint a gimnáziumot, egyes szakközépiskolai szakokat vég­zők, a gép- és gyorsírók ese­tében. A feszültségek levezetéséhez a jelenlegi­­foglalkozáspolitikai eszközök nem elegendőek. A végrehajtó bizottság elé került javaslat a gondok eny­hítésére, megoldására több alternatív megoldást is előter­jesztett. A testület hosszan tar­tó vita után foglalt állást mindkét napirendben. Az első napirendhez kap­csolódva úgy összegződött a vélemény, hogy a lakóhelyi pártszervezetek munkájának fejlesztésében van még bizony­talanság. Az tény, hogy a munkahelyek szerepe a párt­­munkában döntő volt, jelenleg viszont egyre inkább a lakó­helyeken is kialakul a politi­kai közélet. Ez a változás azt is magával hozza, hogy bizo­nyos fokú szakadás van a munkahelyi és lakóhelyi párt­­munka között. A végrehajtó bizottság vé­leménye szerint a nyugdíjas feltétlen a lakóhelyen végez­zen politikai munkát. Ezt az is indokolja, hogy a volt mun­kahelyén a nyugdíjas már nem kapcsolódik szorosan a min­dennapi élethez, a teendők­höz, a lakóhelyen viszont hasznos munkát tud végezni. A lakóhelyi pártszervezet igen alkalmas az önszerveződés, a politikai munka végzésére. En­nek igen széles lehetőségei vannak, többek között a külön­böző közösségi célokat szol­gáló egyesületekben. Mind­ezekhez az életkori sajátossá­gokat is figyelembe kell ven­ni a nyugdíjasoknál. A felszabaduló munkaerő továbbfoglalkoztatásának szer­vezeti, politikai feladatairól szóló napirendben élénk vita és elemzés után a végrehajtó bizottság úgy foglalt állást, hogy a teendőik megfogalma­zása volt a végrehajtó bizott­ság feladata. Ez viszont, - mint a vita során kiderült - csak szerény mértékben sike­rült, mert tulajdonképpen a társadalomban sincs pontosan megfogalmazva a végrehajtás módja, eszköze. Lényegében a kiindulási alapunk már meg­van, azonban működő szerve­zeti felépítményt még nem hoztunk létre. A végrehajtó bizottság ha­tározottan állást foglalt ab­ban, hogy a munkanélküliség felszámolása a cél, nem pedig ennek fedezése, takarása kü­lönböző szociális intézkedések­kel, hiszen a munkanélküliség rendkívül drága az államnak, az állampolgárnak. A gazdaságban történő szerkezetváltozás ezen a gon­don alapvetően segíthet, azon­ban megfelelő méretekben még ez sem indult meg. Lé­nyegében manapság az admi­nisztratív intézkedések irányá­ba haladunk,­­ ennek egyik jellemző tünete, hogy a gon­dokat, tennivalókat a tanács­ra bízzák, holott annak nincs is megoldásra anyagi eszköze, hiszen nem termeltető intéz­mény. A felszabaduló munkaerővel való foglalkozás kapcsán el­hangzott, hogy az emberek sorsát helyileg kell megoldani A vállalatoknak most és a jö­vőben is lesznek szociálpoliti­kai kötelezettségei saját dol­gozóikkal szemben, ezt nem háríthatják át senkire, semmi­lyen más intézményre. A jövőről tárgyalva szóba került, hogy az iskolai - és a szakemberképzésben a je­lenleginél céltudatosabban kell felmérni a munkaerő-szük­ségletet, hiszen a példák azt bizonyítják, hogy sok terüle­ten­­ kereskedelem, szolgál­tatás, egészségügy - munka­erőhiány van. Végezetül a végrehajtó bi­zottság úgy összegezte az el­hangzottakat, hogy bonyolult feladatok kezdetén vagyunk, ehhez minél összehangoltabb munkával kell a lehető leg­jobb megoldásokat keresni mindenkinek. A Pápai Városi Tanács tárgyalta (Folytatás az 1. oldalról) 9-11 százalékát jelenti. A vá­ros 700 pedagógusa közül egy év alatt 79-en kaptak kitünte­tést. A középiskoláknál az üres állások betöltése egyre nagyobb gondot jelent, külö­nösen a nyelvszakosok hiá­nyoznak. A szakközépiskolában és a szakmunkásképzőben a gyakorlati oktatók, valamint a humán tárgyakkal foglalkozók­ból van kevesebb pedagógus. A legtöbb fiatal az óvo­dákban dolgozik, ők lennének leginkább rászorulva, hogy mielőbb lakáshoz jussanak. Az általános iskolák dolgozói kö­zül saját lakással viszonylag sokan rendelkeznek. Ami a közérzetüket illeti, a pedagó­gusok az értelmiségi rétegen belül szinte az utolsó helyen állóknak tekintik magukat. In­dokként nem csupán a bére­zést említik, mint néhány évvel ezelőtt, hanem úgy ítélik meg, erkölcsi elismerésük sem meg­felelő. A feszült közhangulat okaként egyebek között a túl­terhelést, a tantermek zsúfolt­ságát, a képesítés nélküliekkel való foglalkozást, a közokta­tás-politikai irányításban ta­pasztalható kapkodást említik. A tantestületekben kevés a szakmai vita, s a mindenütt fellelhető lelkes nevelők mel­lett sok még a konzervatív egyén, akik akadályozzák a jó kezdeményezések megvalósulá­sát. Hozzászólásában Navracsics Tibor, a megyei tanács elnök­­helyettese Pápáról, mint isko­lavárosról beszélt, ahol a je­lenlegi értékeket a minőségi munka javításával, továbbra is meg kell őrizni. Szólt arról is, hogy erőfeszítéseket tettek an­nak érdekében, hogy létrehoz­zák Pápán a győri tanítókép­ző főiskola kihelyezett tagoza­tát. A­z intézményeknek meg kell adni a kellő önállóságot, ugyanakkor maguknak a pe­dagógusoknak kell kivívniuk a kellő tekintélyt a társadalom­ban. Rostási József, a városi párt­­bizottság első titkára arról szólt, hogy az iskolai oktatás fokozott figyelmet kap napja­inkban, hiszen a pedagógusok lesznek a társadalmi átrende­ződés főszereplői az elkövet­kezendő időszakban. A nevelők megbecsülésével kapcsolatban megjegyezte, hogy nem ért egyet azzal a véleménnyel, miszerint a pedagógusokat er­kölcsileg nem becsüli meg a társadalom. Aki szorongással néz önmagára, az nem képes valós teljesítményt nyújtani — mondotta az első titkár. Dr. Németh Zoltán ta­nácselnök összefoglalójá­ban aláhúzta, korántsem ide­ális feltételek között dolgoznak a nevelők, akiket a tanács le­hetőségeihez mérten anyagilag is támogat, példa erre a most szeptemberi béremelések, ju­talmazások. Ami a lakáshely­zetüket illeti, az orvosokkal együtt kiemelt helyen szere­pelnek, de hát így sem sike­rül minden igénylőnek otthont adni. A pedagógusokra is vár a jövőben, hogy tovább ápol­ják a város szellemi örökségét. A tanács sokat tesz annak ér­dekében, hogy csökkentse a szükségtantermek számát. Ha nem is javultak a nevelők élet­­körülményei, viszont munkakö­rülményeikben némi előrelépés történt az elmúlt időszakban Pápán. A napirendi pontok végén a tanácstestület egyhangúlag megszavazta, hogy ez év de­cember 1-től a városi tanács kötvényt bocsásson ki 49 mil­lió forint értékben, 13 százalé­kos kamattal, a közgazdasági szakközépiskola mielőbbi fel­újítása érdekében. Feszültségek az építőanyag­­kereskedelemben (Folytatás az 1. oldalról) telepeinek működésével foglal­kozott, azok fejlesztési lehető­ségeivel. Megyénkben tíz szak­nagykereskedelmi vállalat ren­delkezik önálló teleppel, lera­kattal, tőlük és más nagyke­rektől származik a kiskereske­delemben forgalmazott áruk csaknem 80 százaléka. Annak ellenére, hogy részvételük a la­kosság ellátásában meghatá­rozó, a telepek többségénél a beszámoló mostoha munkakö­rülményekről, kapacitáshiány­ról beszél. A legrosszabb hely­zetben a Bakony Füszért és az Észak-dunántúli Tüzép veszpré­mi lerakata van. Bár mindket­tőnél látszik némi remény a javulásra, a legszükségesebb fejlesztések is a vállalat éves lehetőségének többszörösét vi­szik el. Különösen érezhető volt ez dr. Hardy Zoltánná, a Tüzép veszprémi kirendeltsége vezető­jének hozzászólásából. Sajnos nemcsak arról van szó, hogy a közelgő tél miatt számba vegyük a készleteket. Mert szén, ha nem is mindig a kí­vánt minőségben, de lesz. Ez­zel szemben építőanyag alig van. Folyamatos a cementszál­lítás, de időnként az is kifogy, a többi anyagból pedig egyál­talán nincs kínálat. A gyártók és szállítók sem garantálnak nagyobb mennyiséget. Ugyanakkor a tárolási körül­mények is olyanok, hogy az árut nem lehet megóvni, ne­hézségekbe ütközik a vagyon­védelem biztosítása is. Az évente fenntartásra fordítható kétmillió forintból ugyanis még a kerítések javítását sem lehet megoldani. A felsoroltak elle­nére a kirendeltség mindent megtesz, hogy a feszültségeket a minimálisra csökkentse, ami­nek záloga a helyi árualap feltárása, termeltetés, a szállí­tókkal való jó kapcsolat.

Next