Napló, 1989. január (Veszprém, 45. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-02 / 1. szám
Az Országgyűlés állásfoglalása a pápa újévi üzenetéről Az Országgyűlés legutóbbi ülésszakán tájékoztatót hallgatott meg II. János Pál pápa újévi üzenetéről, amelyben római katolikus egyház feje a a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartásáért emelt szót. Az Országgyűlés megbízta külügyi bizottságát, hogy a törvényhozó testület előtt elhangzottak szellemében fogalmazza meg, s hozza nyilvánosságra a magyar Országgyűlés állásfoglalását a pápa békeüzenetéről. Az Országgyűlés a dokumentumot eljuttatta az MTI-hez. Állásfoglalásában a Magyar Népköztársaság Országgyűlése üdvözli és valamennyi állam, nép békés együttélésének előmozdítását szolgáló jelentős lépésnek tekinti II. János Pál pápa január 1-jei, béke világnapi üzenetét. Egyetért azzal, hogy a béke biztosításának nélkülözhetetlen feltétele az etnikai, nemzeti, vallási kisebbségek jogainak tiszteletben tartása; a kisebbségek egyéni és kollektív jogai az általános emberi jogok megkülönböztetett fontosságú részét képezi. Kifejezi azt meggyőződését, hogy a nemzetközi összefüggések miatt a kérdést egyetlen állam sem minősítheti saját, kizárólagos belügyének. Az Országgyűlés ezúttal megerősíti minden egyes embber elidegeníthetetlen méltóságának elismerését tekintet nélkül arra, hogy milyen fajhoz, kultúrához, nemzethez vagy valláshoz tartozik. Fontosnak tartja az emberi nem alapvető egységének szem előtt tartását, ami kölcsönös szolidaritásra kötelez. Hangsúlyozza, hogy a hátrányos megkülönböztetés nélküli kisebbségi lét feltételeinek biztosítása az államok feladata és kötelessége. A magyar Országgyűlés törvényhozói munkáját a jövőben is ennek szellemében kívánja folytatni. Az Országgyűlés kiemelkedő fontosságúak tartja azokat a sajátos jogokat, amelyek a kisebbséget, mint közösségeket illetik meg, így a kollektív létezéshez, a közéletben való részvételhez, a kisebbségi kultúra ápolásához és fejlesztéséhez, a más államok területén élő azonos kulturális és történelmi gyökerekkel rendelkező csoportokkal való kapcsolattartás joga, és a kisebbségeket is megillető vallásszabadság kinyilvánítása. Elítéli e jogok nyílt vagy burkolt csorbítását és fellép azok következetes érvényesítéséért bel- és külföldön egyaránt. Arra törekszik, hogy mielőbb ilyen szellemben fogant, aktív kisebbségvédelmet biztosító törvényt alkosson a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak szavatolására, betartásuk ellenőrzésére. Ugyanakkor nagy jelentőséget tulajdonít az üzenetben is megfogalmazott kisebbségi kötelezettségeknek, az állampolgári lojalitásnak, s annak, hogy a kisebbség tartsa tiszteletben valamennyi ember szabadságát és méltóságát, s a jogaiért vívott harcban tartózkodjék az erőszakos eszközöktől. Kívánatosnak tartja, hogy a Magyar Népköztársaság a jövőben is kezdeményezően vegyen részt az etnikai, nemzeti, vallási kisebbségeket megillető jogok nemzetközi dokumentumokban történő kodifikálására és megfelelő garanciarendszer létrehozására irányuló munkálatokban. Felszólítja a kormányt, hogy az anyanemzet felelősségvállalását kifejezésre juttatva továbbra is kísérje figyelemmel a határainkon kívül élő magyar nemzetiségek helyzetének alakulását. Az Országgyűlés bizonyos abban, hogy II. János Pál pápa állásfoglalása egyöntetű támogatásra talál a magyarországi egyházak, politikai és társadalmi szervezetek, minden haladó és hazafias erő részéről. Meggyőződése, hogy a pápai üzenetben foglalt célok érdekében valamennyi állam törvényhozásának és kormányának széles körű együttműködésére van szükség és lehetőség. Nyílt levél Gorbacsovhoz Jelenleg különösen sok függ a párt vezető rétegének az átalakítás ideáljai iránti hűségétől, s aki nem ért egyet az új politikával, annak le kell mondani - lényegében így foglalható össze annak a Mihail Gorbacsovhoz intézett nyílt levélnek a tartalma, amelyet a Moszkovszkije Novosztyi újévi számában tettek közzé és írtak alá szovjet értelmiségiek (írók, filmrendezők, színész és akadémikus; Grigorij Baklanov, Alekszandr Gelman, Danyiil Granyin, Elem Klimov, Roald Szaggyejev és Mihail Uljanov). A nyílt levélben az új esztendő kapcsán a szovjet társadalomban kirajzolódó változások, a jövőre esedékes választások reményei és aggodalmai fogalmazódnak meg, s a szovjet értelmiségiek elsősorban azt emelik ki, hogy nagy képességű, tehetséges embereket kell bevonni az irányításba, de ez a folyamat lassan, tétován valósul meg. Nemcsak egyes konzervatív személyek, hanem egész stábok fékezik, amelyekben a „középszerűség diktatúrája" uralkodott el. Ehhez kapcsolódik az a pesszimista felfogás, hogy az átalakítás által kitűzött gazdasági és más jellegű feladatokat nem lehet megoldani. Emellett a nyíltság követelményét állandóan megsértik, különösen a kiélezett feszült helyzetekben, amikor a megkésett és egyoldalú tájékoztatás csak olajat önt a tűzre — állapítják meg az SZKP KB főtitkárához intézett nyílt levél írói, utalva arra, hogy e problémakörben is elsősorban a káderkérdés a meghatározó. Hiszen a tömegtájékoztatási eszközökkel szemben csak olyan tisztségviselők nyúlnak adminisztratív eszközökhöz, akik nem képesek komolyan érvelni a vitákban, megalapozni álláspontjukat. Az alkotói képességek hiánya minduntalan a demokrácia logikájának megsértéséhez vezet. Talán ezzel magyarázható hivatalos személyiségek gyakran tiltó állásfoglalása a demokratikus változásokat támogató, nem hivatalos társadalmi mozgalmakkal szemben. Mindazonáltal ma már - úgy véljük - teljesen világos, hogy dialektikusan ötvözni kell az ideológiai polémiát és az együttműködést a nem hivatalos egyesülésekkel. Ha nem találjuk meg a másként gondolkodókkal való együttműködés útját, akkor felmerülhet — s már fel is merül — a megtorló intézkedések iránti kísértés, minden ebből fakadó antidemokratikus következménnyel együtt. Úgy véljük, hogy az átalakításhoz közel álló platformot követő másképp gondolkodókkal való együttműködés nemcsak hogy nem gyengíti, hanem erősíti az átalakítás tekintélyét - hangsúlyozzák a nyílt levél aláírói. A nyílt levél írói felhívják a figyelmet arra, hogy a pártalapszervezetek, a pártszervek vezetői fokozott felelősséggel tartoznak az átalakítás, a demokrácia és a nyíltság következetes megvalósításáért. A társadalomban lehetnek ellenzői az átalakításnak, vannak is, s joguk van álláspontjuk kifejtésére és védelmezésére. De amikor kommunistákról, pártbizottságok vezetőiről van szó, akik gyakorlati tevékenységükben eltérnek a párt által elfogadott politikától, szigorúan felelősségre kell vonni őket. Megengedhetetlenek az amorf nézetek, akárcsak a kettős erkölcs, a szavak és tettek eltérése. Ugyanakkor több esetben olyan vezető beosztású pártmunkások, akik cselekedeteikkel azt mutatják, hogy az átalakítás nem a szívük szerinti folyamat, s ráadásul cselekvően elutasítják a nyíltságot, a demokráciát - megmaradnak posztjaikon. A Mihail Gorbacsovhoz intézett levél szerzői a Moszkovszkije Novosztyi hasábjain kiemelik, hogy a demokratikus átalakítás politikája a szovjet párt szempontjából nemcsak egyszerűen új szakasz, új politika, amely fájdalommentesen indul ki az előző szakaszból. A párt határozottan elutasít számos múltbeli dolgot, szakít egész sor saját tradíciójával, a kommunistáktól olyan jellemvonásokat, tetteket követel, amelyekért a közelmúltban gyakran még büntetés járt. Éppen ezért az átalakítás nemcsak örömteli, hanem drámai folyamat. Üdvözöljük azt a törekvést, hogy el kell kerülni a szükségtelen bonyodalmakat, a felesleges összecsapásokat. De vannak szükséges és kötelező összecsapások, amelyek elől kitérve csak a társadalom nyugtalanságát fokozzuk - állapítják meg végezetül a szovjet értelmiségiek nyílt levelükben. Újévi üzenetek Az újév alkalmából szombaton és vasárnap számos ország állam- és kormányfője foglalta össze hazája és a nagyvilág helyzetét és vázolta az új esztendő kilátásait. Ronald Reagan, az Egyesült Államok leköszönő elnöke a szovjet néphez intézett újévi üzenetében kifejezte reményét, hogy az új esztendőben - a két állam között meglévő nézetkülönbségek ellenére is - folytatódnak az 1988-ban megkezdődött kedvező folyamatok. Reagan kijelentette: hisz abban, hogy a két ország közötti kapcsolatok tovább javulnak az újonnan beköszöntött esztendőben. * Az elmúlt év igen gazdag volt rendkívüli jelentőségű eseményekben — egyebek mellett ezt hangsúlyozta Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, államfő az amerikai néphez intézett újévi üzenetében. A szovjet vezető emlékeztetett arra, hogy 1988-ban kedvező változások jellemezték a két nemzet, a két állam viszonyát. A kétoldalú kapcsolatok mára a korábbinál sokkal dinamikusabbá, emberibbé váltak — hangsúlyozta Gorbacsov. Megállapította: a két ország közelebb került egymáshoz mind az Egyesült Államokban, s mind a Szovjetunióban sokkal többet tudnak immár a másik félről. A félelem és a gyanakvás légkörét most már a bizalom, a kölcsönös rokonszenv érzése kezdi felváltani - tette hozzá. Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, államfő szombati tv-beszédében a kerekasztal-tárgyalások folytatása, a nemzeti közmegegyezés megteremtése mellett foglalt állást. Hangsúlyozta annak fontosságát, hogy az ország minden politikai ereje vegyen részt az új választási törvény kidolgozásában, és hogy az év második felében tartandó választások után a Szejm a lengyel politikai élet minden rétegét képviselje. * Francois Mitterrand francia elnök szombaton Strasbourgban elmondott beszédében mindenekelőtt olyan egységes (nyugat-)európai közösség megteremtéséért szállt síkra, amely képes felvenni a versenyt minden téren az Egyesült Államokkal és Japánnal. Az AFP megjegyezte, hogy francia államfő első ízben mondott újévi köszöntőt az Elysée-palotán kívül. Margaret Thatcher brit kormányfő szombaton annak a véleményének adott hangot, hogy az új esztendő a világ és Nagy-Britannia számára minden eddiginél jobb kilátásokat ígér. Thatcher asszony szerint további eredmények várhatók a kelet-nyugati leszerelés terén, és megindulhatnak a közel-keleti tárgyalások is. Kohl nyugatnémet kancellár szombati rádió- és tv-beszédében kedvezően ítélte meg a kelet-nyugati kapcsolatok jövőjét, s mint mondotta, reméli: Bush, az új amerikai elnök Ronald Reagan politikáját folytatja majd. 2 - NAPLÓ - 1989. január 2.,hétfő Srí Lanka: Indiai csapatkivonás Srikének Lanka megválasztott elnökérésére India hozzákezd csapatainak fokozatos kivonásához a szigetország északi és keleti részéből. A visszavezénylésről szóló hivatalos közleményt ismertetve India colombói nagykövete vasárnap közölte, hogy a közeljövőben, feltehetően már január első felében, két zászlóalj fog hazatérni. Sajtóértesülések szerint körülbelül ötvenezer indiai katona teljesít szolgálatot a szigetországban. Az indiai katonai kontingenst a Sri Lanka-i nemzetiségi (szingaléz-tamil) konfliktus rendezésére másfél éve megkötött békeegyezmény alapján vezényelték a szigetország északi és keleti részébe, azzal a küldetéssel, hogy a zömében tamilok lakta körzetekben biztosítsa a megállapodás végrehajtásához szükséges biztonsági feltételeket. A hétfőn hivatalba lépő Sri Lanka-i elnök, Ranaszinghe Premadasza választási hadjárata alatt kilátásba helyezte, hogy kérni fogja a csapatok kivonásának fontolóra vételét. Az indiai nagykövettel közvetlenül megválasztása után tartott találkozón az új államfő elő is terjesztette kérését. Palme-gyilkosság Meghosszabbított őrizetben tartás A stockholmi városi bíróság szombaton újabb fél hónappal meghosszabbította annak svéd férfinak az őrizetben taratását, akit Olof Palme egykori miniszterelnök meggyilkolásával vádolnak. A 41 éves Christer Petterssont december közepén tartóztatták le a svéd hatóságok, s bár ő tagadja bűnösségét, a meggyilkolt politikus özvegye és fia állítólag felismerték benne a merénylőt. Mindenesetre a 10 perces, zárt ajtók mögötti mostani son a bíróság úgy tanácskozódöntött, hogy az ügyészség január 13- ig haladékot kap a hivatalos vádemelésre, s addig Pettersson továbbra előzetes letartóztatásban marad. „Fekete” szilveszter Rióban Tragédia árnyékolta be a Rio de Janeiro-i szilvesztert. Az éjszaka folyamán a riói partok közelében elsüllyedt egy sétahajó. A mintegy száz férőhelyes hajót túlzsúfolták — 130—150 utas volt a fedélzetén — s vélhetően ennek következtében felborult. A parti őrség mentőalakulatai fél nappal a kora hajnali szerencsétlenség után húsz túlélőt és 42 holttestet találtak, igen sokan eltűntek. A Copacobana strandján tűzijátékot rendeztek s ezt a szilveszterezők ezrei több száz kisebb-nagyobb hajóról csodálták; az elsüllyedt hajó egyike volt e járműveknek. NYIKITA HRUSCSOV: A személyi kultuszról és következményeiről (VI.) Beszámoló az SZKP XX. kongresszusának zárt ülésén 1956. február 25. A kollektív vezetés A vezetés kollektivizálása szükségszerűen következik pártunknak, a demokratikus centralizmus elveire épülő pártnak a lényegéből. „Ez azt jelenti - írta Lenin -, hogy a párt összes ügyeit — követlenül vagy megbízottak útján - a párt valamennyi tagja intézi, mégpedig minden kivétel nélkül, egyenlő jogok alapján; emellett a párt valamennyi tisztségviselőjét, valamennyi vezető testületét, valamennyi intézményét választják, mindegyik beszámolási kötelezettséggel tartozik és leváltható.” (LÖM le. köt. Budapest 1967. 244. old.) Jól tudjuk, hogy maga Lenin mindig példát mutatott ezeknek az elveknek a szigorú megtartásával. Egyetlen fontosabb ügyben sem döntött egymaga, mindig kikérte KB-tagok vagy pedig a politikai bizottsági tagok többségének a véleményét, és megszerezte jóváhagyásukat. Emlékezzünk csak vissza például az 1918. esztendőre, amikor az imperialista intervenció veszélye fenyegette az országot. Ebben a helyzetben összehívták a VII. pártkongresszust, hogy megtárgyaljon egy halaszthatatlan, életbevágóan fontos kérdést, nevezetesen: a béke kérdését. 1919-ben, amikor javában dúlt a polgárháború, a VIII. pártkongresszus elfogadta a párt új programját, amelyben olyan fontos kérdésekről esett szó, mint a paraszttömegekhez való viszony, a Vörös Hadsereg megszervezése, a szovjetek pártirányítása, a párt szociális összetételének javítása stb. 1920-ban összehívták a IX. pártkongresszust, amely megalapozta a párt vezető szerepét a gazdasági építés területén. 1921-ben a X. pártkongresszus döntést hozott a NEP- ről, valamint elfogadta a pártegységről szóló történelmi jelentőségű határozatot, amelyet Lenin dolgozott ki. Lenin életében rendszeresen hívták össze a pártkongresszusokat, s valahányszor radikális változás következett be a párt és az ország fejlődésében, Lenin feltétlenül szükségesnek tartotta, hogy a párt részletesen megtárgyalja kül- és belpolitikával kapcsolatos összes fontos ügyeket, a párt és a kormány strukturális kérdéseit. Igen jellemző, hogy utolsó beszédeiben, leveleiben és jegyzeteiben Lenin a pártkongresszushoz mint legfelső pártszervhez fordult. A kongresszusok közötti időszakban, a legtekintélyesebb vezető testület, amely pontosan követte elveit és valóra váltotta politikáját, a KB volt, így volt ez Lenin életében. De vajon Lenin halála után tiszteletben tartották-e továbbra is pártunk szent elveit? A Lenin halálát követő első években még rendszeresen összehívták a pártkongresszusokat és KB-üléseket, de később, amikor Sztálin kezdett mind jobban és jobban visszaélni hatalmával, ezeket az elveket durván megszegték. Különösen szembeötlő volt az élete utolsó 15 évében. Normális helyzetnek tekinthető-e az, hogy a XVIII. és a XIX. pártkongresszus között 13 év telt el, amely alatt pártunk és államunk olyan fontos eseményeket élt át? Ezek az események parancsolóan megkövetelték, hogy a párt döntéseket hozzon az ország védelmét illetően a honvédő háborúban, és a békés építést illetően a háború után. Ám még a háború befejezése után is több mint hét évig nem hívtak össze kongresszust. Szinte egyáltalán nem voltak KB-ülések. Gondoljunk csak arra, hogy a honvédő háború éveiben egyetlenegyszer sem ült össze a KB. 1941 októberében volt ugyan egy kísérlet a KB ülésének megrendezésére, a KB tagjai az egész országból eljöttek Moszkvába. Két napig vártak az ülés megnyitására, de hasztalan. Sztálin még csak találkozni és beszélgetni sem óhajtott velük. Ez a tény mutatja, mennyire csüggedt volt Sztálin a háború első hónapjaiban, és mennyire lenézte, semmibe vette a KB tagjait. A gyakorlatban Sztálin figyelmen kívül hagyta a pártélet normáit, és lábbal tiporta a pártvezetés kollektivitásának lenini elveit. A párt és a KB irányában megnyilvánuló sztálini szeszély az 1934-ben lezajlott XVII. pártkongresszus után vált teljesen egyértelművé. (Folytatjuk) A pápai tanács ülése (Folytatás az 1. oldalról) kap helyet. A városi bíróság melletti kisebb épületegység földszinti üzletsorát a Hungária Biztosítónak adják át. A lakóház-felújítási támogatás összege a VII. ötéves terv elkészítésekor 65 millió forint volt, ám az újrafelosztás során a városnak már csak 26 millió jutott. Pápán az intézmények felújítására a következő évben 16 millió forintot szánnak. A tűzoltóság és a Kerekes testvérek útja közötti területen további 56 lakás építését kezdik meg OTP-beruházásban. A fiatalok lakásépítési, -vásárlási támogatását az nagyobb összeggel eddigieknél kívánják támogatni: a városi és a megyei tanács 6—6 millió forintot tervezett erre a célra. A költségvetési vitában a tanácstagok alapvető módosítást nem javasoltak. István János hozzászólásában utalt arra, hogy a költségvetés fokozatos szűkítése miatt egyre kevesebb állami lakóház épülhet, de az is tény, hogy a kölcsönök kamatainak emelése a magánerős építkezés lassítja. Továbbá ütemét is lea leendő vízműtársulatok is komoly anyagi erőfeszítést kell, hogy vállaljanak, ha azt akarják, hogy községükben jó minőségű víz legyen. Külön szólt a lakóház-felújításokra szánt összegek elvonásáról, ami kedvezőtlen hatású a két régi városra, Pápára és Veszprémre. Utalt arra a videofilmre, amelyet a tanácsülés előtt mutattak be (a város elszomorító köztisztasági állapotát tárta a jelenlévők elé, s hangsúlyozta, ma már a városszépítés nem valósítható meg csupán állami pénzből, szükséges az itt élők önzetlen segítése is. Németh Zoltán összefoglalójában több ponton erősítette meg az írásos előterjesztésben kiemelt fontos feladatokat, s aláhúzta, hogy a 39 millió forintos hitel felvételére nagy szükség lesz, hogy a nagyberuházások a kívánt ütemben valósulhassanak meg. A tanácsülés ötödik órájában, a hetedik napirendi pontnál a településfejlesztési hozzájárulás módosításáról tárgyaltak — percekig vibrált a levegő a teremben. Ugyanis az egyik tanácstag javasolta a tehe eltörlését. A Fidesz képviselőjének felszólalása érzékelhetően felborzolta a kendélyeket. Úgy látszik, a vélemények ütköztetéséhez, a más nézeteket vallók álláspontjához még hozzá kell szokniuk pápai tanácstagoknak is. Végül szavazásra került a sor. A jelenlévők arra voksoltak (egy ellenszavazat volt), hogy ne töröljék el a tehát, azonban módosították a fizetésre nem kötelezettek jövedelemhatárát. Ennek értelmében az egyedül élő nyugdíjasoknál, valamint a csonka családban élőknél az egy főre jutó 3500 forintos jövedelemhatárt felemelték 4200 forintra. A tanácsülés végén elbúcsúztatták a nyugdíjba vonuló Virág Adolfnét, aki a termelés- és ellátásfelügyeleti osztály vezetője volt. A Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést István János nyújtotta át neki. A tanácsülés ugyanakkor kinevezte január 1-jével Schmidt Lajost (32 éves) osztályvezetőnek. Ugyancsak ettől a naptól nevezték ki a műszaki osztály élére Lukács Endrét (35 éves), aki 6 éve dolgozott már ezen az osztályon.