Napló, 1989. április (Veszprém, 45. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-01 / 77. szám

Adjunk meggyőző választ eredményeinkről A választásra való felkészü­lés és különösen a választások sok ilyen teendőt adnak. Több helyen azonban a választási program hiányáról beszélnek. Egy általános kiindulási kép­let mindenki számára adott, és ezt az alapszervezeteknek is ajánlani lehet. A választási politikai küz­delmekben bizonyos, hogy fel­értékelődik az a kérdés, hogy milyen értékek jöttek létre az elmúlt 30 évben. Erre nekünk valós, meggyőző, az eddigi­nél komplexebb választ kell adnunk. A választás legfontosabb té­nyezői a jelöltek lesznek majd. Kit tudunk jelölni és hogyan tudjuk felsorakoztatni ahhoz a párttagokat? Ez a tanácsvá­lasztás döntő és helyi kérdése lesz. S végül az is fontos lesz, hogy milyen célokat, törekvé­seket tudunk felmutatni, s azokhoz milyen esz­közöket akarunk rendelni. A választások várható teen­dői is középpontba helyezték a pártmunkában azt a kér­dést: ki, hol legyen párttag, munkahelyi vagy lakóhelyi alapszervezetek kellenek-e in­kább? A legutóbbi központi bi­zottsági ülés ennek megvála­szolásához igen jó és gazdag, de még átgondolni való ada­lékkal szolgált. Meg kell je­gyezni, hogy a szeptember 23-i megyei pártbizottsági ülé­sen megalkotott kibontakozási program is helyesen határoz­ta meg álláspontunkat: a munkahelyi alapszervezetek hangsúlyával a lakóterületi munkát kell előtérbe helyezni. Ezúttal nem akarom és nem is tudom ennek a kérdéskör­nek minden elemét végigjárni, de a KB ülésének azt a figyel­met igénylő gondolatát ki­emelném, hogy a párttagok a lakóhelyen regisztráltassák ma­gukat - hangoztatta a megyei pb titkára. Ez a munka elin­dult a megyében és jobbára úgy, hogy az alapszervezetek vezetői által a nyilvántartás alapján készülnek listák a lakóhely kimutatásával. Az alapszervezetek helyzetének megítélése A szóbeli kiegészítőt követő­en 12 pártbizottsági tag és egy állandó meghívott kért szót, egyikük, Péter Gyöngyi, írásban adta be felszólalását. Koltay Nándorné elmondta, 2 •• Ü f * 2. Ülést tartott a megyei pártbizottság (Folytatás az 1. oldalról) Ezt követően nyilvános ülé­sen folytatta munkáját a me­gyei párttestület. A következő napirendként megvitatta a pártalapszervezeti munka hely­zetéről és fejlesztésének fel­adatairól szóló írásos jelen­tést, valamint az anyag elő-Rostási József szóbeli kiegé­szítőjének bevezetőjében azt hangoztatta, hogy hosszas munka előzte meg az alap­szervezetekről szóló előter­jesztést. E munkában mintegy 150 aktivista, pártvezető vett részt és mondott véleményt. Az előterjesztés vázolja az alapszervezetek helyzetét és szerepét, valamint a megyei pártbizottságnak az alapszer­vezetekkel kapcsolatos néhány közvetlenebb feladatát. Ezúttal is tartjuk magunkat ahhoz az elhatározásunkhoz, és ezt a majd kialakítandó állásfogla­lásunknak, feladatmeghatáro­­zásun­knak is tükröznie kell, hogy nem az alapszervezetek számára szabjuk a teendőket, hanem a magunk számára az alapszervezetekkel, vagy az alapszervezetekben végzendő munkáról - mondotta Rostási József. Itt a megyei pártbizottság ülésein is gyakran felvetődik, hogy önállóságot kaptak-e az alapszervezeteik, vagy ritkább a magukra hagyottság vált jellemzővé. Ez már csak azért is kikerülhetetlen kérdés, mert az alapszervezetek nagy részé­ben a magára hagyottság ér­zete a jellemző. Ezzel szem­be kell nézni, de ebből kitörni csak úgy lehet, ha az is meg­fogalmazódik, ki hagyta ma­gukra az alapszervezeteket? Kik lehetnek ennek alanyai? Maguk a párttagok, vagy az a környezet, amelyben él a szervezet? Esetleg a területi terjesztőjének, Rostási József megyei titkárnak szóbeli kiegé­szítőjét. Mivel a témában ké­szített írásos jelentés rövidí­tett változatát lapunk 1989. március 25-i számában már közöltük, most annak ismerte­tésére nem térünk ki, csak a szóbeli kiegészítés főbb gon­dolatait emeljük ki: pártszervek, vagy annak ap­parátusai, esetleg a Központi Bizottság? Én mindezeket lényeges kér­désnek tekintem — mondotta­­ még akkor is, ha gyaníthat­juk, hogy mi a jellemző válasz és a valóságos gond. A di­lemma valószínű a párt prog­ramjával kapcsolatos, vagy éppen abból ered. Milyen az alapszervezetekben az azzal való azonosulási lehetősége, mennyire tűnik követhetőnek, milyen a mozgósító hatása? Mindenképpen elgondolkod­tató, hogy az MSZMP KB már­cius 7-i programja nem váltot­ta ki e hatásokat megyénk­ben. De arra is rá kell mutat­ni, hogy túl erőteljessé vált­­minden programmal szemben a globális kritika és kevésbé érzékelhető olyan megközelí­tés, amely azt vizsgálná, mi­ben lehet azzal együtt halad­ni, hogyan lehetne vele azo­nosulni. Az utóbbi időben többször esik szó a párton belüli akció­egység megteremtéséről. De ehhez, úgy vélem, akciókra is szükség van. Míg mások ép­pen a különböző akciókkal hívják fel magukra a közfi­gyelmet, mi éppen ebben bi­zonytalanodtunk el. Nem má­sok példáját kell követnünk, de abban célratörőbbnek kell lennünk, hogy kiválasszuk a helyi viszonyok ismerete alap­ján, milyen akciókkal szolgál­hatnánk a közérdeket és a magunk egységét, hogy az írásos előterjesztést ezúttal is megvitatta a kör­nyezetében élő aktív pártta­gokkal, így részben a közös véleményt ismerteti. Ők a helyzetet elemző anyagnak fogták fel az előterjesztést. Véleményük szerint a jelenle­gi szervezeti felépítés már nem felel meg a mai politi­kai követelményeknek, mert nem engedhető meg, hogy a párttagság ne vegyen részt aktívan a politika alakításá­ban. Ugyanakkor ma is elő­fordul, hogy a Központi Bi­zottság olyan határozatot al­kot, amiben nem kérte a párt­tagok véleményét, ez a párt­tagság eltávolodását eredmé­nyezheti, ha mechanikusan kell alkalmazniuk a határoza­tokat. Emiatt kételyeik vannak, hiszen az elképzelések jók, de a határozatok betartásának kötelezettsége és az önálló­ság nem egyeztethető össze. Beszélt arról, hogy a vezetők ■közszereplése miatt időnként az az érzésük: a vezetés és a párttagság között nagy a sza­kadás. Mit várnak el az alap­szervezetben dolgozó pártta­gok? Világos és egyértelmű fel­adatokat meghatározó progra­mot, a határozatok folyama­tos és következetes számon­kérését, a politikai vezetés ré­széről az őszinte tájékoztatást és összességében, hogy intéz­kedő pártból politikai párttá legyünk. Dr. Csonka László egy kér­déssel kezdte felszólalását: hol kell erősíteni az alapszer­vezeteket? Mivel a pártok és mozgalmak csatája a válasz­tásokon dől el, elsőrendű, hogy a lakóhelyen és a munkahe­lyen is párttagnak kell lenni, az MSZMP programját kell népszerűsíteni. A szakember párttagok kivonása a munka­helyekről kényszerű és kérdé­ses kimenetelű döntés volna. A párt ügye nem a lakóterü­leti alapszervezetekben dől el. Az MSZMP-nek jól kell kivá­lasztania képviselőit, de az is fontos, hogy a hatalmon lévő párt kormánya ne csak nép­szerűtlen intézkedéseket hoz­zon. Kürthy Lajosné a párt jö­vője szempontjából meghatá­rozónak ítélte az alapszerve­zetek szerepének tisztázását. Különösen azért, mert a párt­tól elhidegült környezetben egyre nehezebb a párttagok helyzete. Elemezte ennek okait, egyebek között megemlítve, hogy a gazdasági egységek­nél működő alapszervezetekre a bizonytalanság enyhe jelző. Véleménye szerint az alterna­tív szervezetek helyzeti előny­ben vannak, mert felismerték, hogy a pártmunka a lakóhe­lyen a leggyengébb. Közvet­len környezetéből, Balatonal­mádi térségéből hozott jó példákat arra, milyen kezde­ményezésekkel igyekeznek erő­síteni a munkahelyi és a la­kóterületi alapszervezetek po­zícióit. Csaba Imre véleménye sze­rint a munkahelyi alapszerve­zetek ma már nem tudnak be­leszólni a dolgokba, ezért is kellene „rovásukra” erősíteni a lakóhelyieket. Ismét szólt a Veszprém városi pártbizottság által kezdeményezett lakóhelyi fórumokról, amelyek elsőre nem sikerültek a várt módon, de mindenképpen folytatni kell ezeket. Ezért ő átmenetet ja­vasol, a munkahelyi alapszer­vezetek párttagjainak lakóhe­lyi nyilvántartását, rendszeres meghívását a lakóterületi alapszervezetek rendezvényei­re, mert a választásokra a la­kóhelyen kell felkészülni. Ugyanakkor fontosnak tartja, azt is, hogy a párt a szak­­szervezetekben erősítse pozí­cióit. Dr. Szekeres Imre beveze­tésként javaslatot tett, hogy a pártról folyó vitákról egész­napos konferencia megrende­zését kezdeményezze a me­gyei pártbizottság. A válasz­tásokig nagyon kevés az idő, gyorsan munkához kell látni. Fontosnak tartja, hogy a párt vezetői, a testületek tagjai minél több taggyűlésen, párt­­fórumon részt vegyenek. Szük­séges ez azért, mert ha egy tömegpártban a párttagság a régi reflexek szerint gondol­kodik, akkor ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Máso­dik javaslata a politizálás struktúrájára vonatkozott. Mint mondotta, ehhez pénz, sajtó, alapszervezetek és még szá­mos más dolog kell. A műkö­dés eszközeit újra kell osztani. Harmadik javaslatát arra ala­pozta, hogy az MSZMP-nek nagyon komoly szellemi ka­pacitás áll rendelkezésére az apparátusokon belül. Ezt mint­egy szellemi központként az adott területen működő párt­­szervezetek rendelkezésére is kell bocsátani. Következő ja­vaslatával arra figyelmeztetett, hogy a megyében különböző körök alakulnak, ezeket villám­gyorsan fel kell karolni és hatni rájuk. Presits Ferenc emlékeztetett arra, hogy annak idején ha­tározat született a nyugdíja­sok kötelező átjelentkezésére, s ez óriási ellenállást váltott ki. Vajon milyen hatása len­ne annak, ha az aktív dolgo­zóknak kellene a lakóterületi alapszervezetbe átjelentkez­niük? Saját példájukkal bizo­nyította, hogy az irányítóból politizáló párttá válás nem okoz mindenütt traumát. Dr. Karászi Mihály, a Pápa Városi Pártbizottság első tit­kára elmondta, hogy ők még a múlt év végén kezdték a tájékozódást a munkahelyeken és a lakóterületeken működő alapszervezetek együttműkö­déséről. A városi pártbizottság ezen a héten vitatta meg a hosszú időn át végzett vizsgá­lat tapasztalatairól készült összegzést. Ott is élesen el­különültek a vélemények, de kompromisszum alakult ki. A munkahelyi alapszervezetek ki­fogásait figyelembe kell ven­ni, ha komolyan vesszük az alulról építkezést. Kelemen Gyuláné, aki alap­szervezeti titkár is, abbéli vé­leményének adott hangot, hogy nem lesz, aki a társa­dalmi tisztségeket elvállalja. A régóta funkciót vállalók a vá­lasztásig még bírják, de to­vább nem, és nincs utánpótlás. A vitában elhangzottakat Rostási József foglalta össze, majd a testület úgy határo­zott, hogy az írásos jelentés­ben, a szóbeli kiegészítésben, valamint a felszólalásokban el­hangzottakat elfogadja. Az alapszervezeti munka javításá­ra szolgáló legfontosabb teen­dők összegzésére pedig mind­ezek, valamint a Politikai Ta­nulmányok Intézetében a kö­zeljövőben rendezendő széle­sebb körű eszmecserén elhang­zottak alapján készüljön állás­­foglalás, amelyet a pártbizott­ság legközelebbi ülésén hagy­jon jóvá. Egyre fontosabb a lakóterületi pártmunka Régi módszerek, új igények Szatmári Lajos vitatkozott az írásos előterjesztés megállapí­tásaival. Ő ugyanis környeze­tében azt tapasztalja, hogy élénkül a vitaszellem, a párt­tagok elmondják véleményü­ket, kérdéseket tesznek fel, amelyekre időnként nehéz vá­laszolni. A bizalommal kap­csolatban például elmondják, hogy a hangsúlyt és a cselek­vést ma már a gazdaság rend­betételére kellene helyezni. Fontosnak tartják, hogy a Köz­ponti Bizottság tagjai a me­gye párttagságát képviseljék. A hogyan tovább kérdésre őszerinte az egyik fontos vá­lasz, hogy a párttagok felve­téseire legyen visszajelzés, mert ezzel is politizálóbbá válnak a pártfórumok. Több személyes találkozásra, beszél­getésre találjanak alkalmat a párt tisztségviselői az alap­szervezetekben. A lakóhelyi és munkahelyi alapszervezetek vi­szonyának rendezésében az önszerveződés legyen a mérv­adó. László Dénes szerint kriti­kussá vált az alapszervezetek helyzete: ők vannak tűzvonal­­ban, ők vannak a legkevésbé „helyzetben", és ők tudnak a legkevésbé választ adni a kér­désekre. Mindennek oka, hogy nem találtuk meg azt a mun­kastílust, munkamódszert, amelynek alapján a mai igé­nyeknek meg tudnának felel­ni. Ehhez egyebek között fel­készült titkárok és vezetőségek kellenek. Kérdés, hogy akik 10—15 éve töltik be ezt a posztot, mennyire tudnak azo­nosulni az átalakulással, és mennyire csak elkötelezettsé­gük tartja bennük a lelket. Az önállóság meghirdetésével a magára hagyatottság kerül túlsúlyba. Ez érthető, hiszen egy parancsuralmi rendszer, felülvezérelt mechanizmus után kell szembenézni az átalaku­lással. Nagy gondot jelent az is, hogy nincs elméleti tá­masz, semmilyen dokumentum, ami alapján dolgozhatnának. Elsőrendű kérdésnek tartja a szervezeti szabályzat rendbe­tételét, majd ezután egy tag­revíziót, mert nem biztos, hogy azok léptek ki ebből a párt­ból, akiket mi szerettünk vol­na. A megyei pártbizottságnak az alapszervezeteket kellene képviselnie, tagjaiknál is le­gyen meghatározó az őket küldők képviselete. Dr. Kotsits Levente vélemé­nye szerint a pártalapszerve­­zeteknek teljesen más módon kell tevékenykedniük a jövő­ben a gazdaságban. Koráb­ban a gazdasági intézkedések politikai megerősítése volt a feladatuk. Most a fórumokon való jelenlét a fontos, azok­nak a szervezeteknek a kere­tében, amelyeknek jogilag is módjuk van a gazdasági fo­lyamatokba beleszólni. Ilyen szempontból kulcspozícióban lesz a szakszervezet, abban kell a párttagoknak jelen len­ni. Az átszerveződést ő is a lakóterületek környékén látja megvalósíthatónak. A káder­kérdésekkel kapcsolatban el­mondta, hogy a hatásköri lis­ta várható megszűnése a jog­­államiságból következik, ezért fel kell készülni, hogy a párt is programján keresztül tud hatni. Még ma is előfordul azonban, hogy a különböző testületi, alapszervezeti állás­­foglalásokat a párttagok nem minden fórumon képviselik. Politikai kezdeményezések, akciók kellenek Úgy vélem, abból is ak­ciót lehetne csinálni, hogy történjen meg a párttagság önkéntes regisztrálása és ez legyen egyben vállalkozás a lakóterületen végzendő mun­kára. Az alkotmánytervezet és más törvénytervezetek társa­dalmi vitáiban való részvétel jó próbája lehet az alapszer­vezetek és párttagság össze­fogási készségének. Más po­litikai kezdeményezések és akciók is kellenek és termé­szetesen főleg alulról jövők, a pezsgő pártélethez. Ugyan­csak most keressük a választ arra a kérdésre is, hogy mi­lyen lesz az alapszervezetek helyzete és feladata a több­pártrendszer viszonyai között. Bizonyosak lehetünk abban, hogy mindenütt a szellemiség, az emberiesség, a tisztesség, a kezdeményezőképesség, az érdekintegráció, az akcióké­pesség szabja meg a helyze­tünket. Szerintem saját értékeinkre, képességeinkre, felkészültsé­günkre kell alapoznunk a kö­vetkező időszak versenyhelyze­tében. Az MSZMP-ben ele­gendő szellemi erő van ah­hoz, hogy meghatározó erő maradjon ebben az ország­ban. Végezetül Rostási József ar­ról szólt, hogy a megyei párt­­bizottság tagjainak, vezetői­nek is jobban kell keresni a tagsággal történő találkozá­sok, eszmecserék alkalmait, így tudja érvényesíteni hatéko­nyabban politikai akaratát és hasznosítani a tagság elgon­dolásait. - NAPLÓ - 1989. április 1., szombat Közös gondolkodással Zongor Gábor alapvetően strukturális problémaként érté­kelte az alapszervezetek jelen­legi helyzetét. Véleménye sze­rint bármilyen pártügyről van szó, szélesebb megközelítés kell: milyen a párt, illetve a párttagok helyzete? Az MSZMP az eddigi állampártból a poli­tikai párttá válás folyamatát éli át úgy, hogy a politikai intézményrendszer változását is igyekszik befolyásolni. Ezt alapvetően tudatosan, elvek szerint kell megközelíteni, az érzelmek nem befolyásolhatják a gondolkodást. E folyamat során felvetődik a kérdés, lesz-e pártalapszervezet a munkahelyeken? Csaba Imré­vel egyetértve hangsúlyozta, hogy erre rugalmas váltással fel kell készülni, nem a koráb­ban alkalmazott módszerekkel kell dolgozni, hanem a párt tagjain keresztül kell hatást gyakorolni. A formális rendez­vényektől meg kell szabadul­ni, alapvető követelmény, hogy a párttag közéleti tevékenysé­get folytasson, összegezve hangsúlyozta, hogy a politikai hatás szempontjából kell a működési rendszert végigon­dolni és ehhez alakítani a szervezeti felépítést. A saját bevételeik növelésére törekszenek Harmadik napirendi téma­ként tárgyalt a pártbizottság az MSZMP Veszprém megyei szerveinek gazdasági helyzeté­ről és törekvéseiről. Az írásos előterjesztés rövid kivonatát lapunk március 25-i számában közöltük. A következőkben dr. Kazinczky Tibornak, a megyei pb gazdasági hivatala igazga­tójának, a jelentés készítőjé­nek szóbeli kiegészítőjéből idézünk. Eszerint a párt jelenleg pénzügyileg kényszerhelyzetben van, mivel a központi támoga­tás a bérek fedezetére sem elég, a bevételi forrásai sok bizonytalansági tényezőt hor­doznak. Az előterjesztésben szereplő 16 millió forintos hiányt részben saját bevételek növeléséből, részben pedig a költségek csökkentésével igye­keznek majd megszüntetni. Ke­resik a hatályos állami rendel­kezések és törvények alapján megtehető vagyonforgatás, vál­lalkozás,­az alapítványok mű­ködésének leghatékonyabb módjait, a versenysemlegesség fenntartása mellett. A megye pártszervezeteiben jelenleg egy nagyon mértéktartó és vissza­fogott gazdálkodás folyik an­nak érdekében, hogy a politi­kai feladatok ellátásához szük­séges eszközök egész évben rendelkezésre álljanak. Az elhangzottakhoz Csaba Imre, a pb tagja fűzött meg­jegyzést, s tett javaslatot a megyei lapkiadó vállalatnak a megyei pártbizottság hatáskö­rébe vonására. Az írásos előterjesztést, vala­mint a szóbeli kiegészítést a pártbizottság elfogadta, majd tudomásul vette a megye 1988. évi gazdaságpolitikai munká­járól az idei tendenciákról ké­szített tájékoztatót. Utolsó napirendi pontkén Gyuricza László tájékoztatást adott az MSZMP Központi Bi­zottságának legutóbbi, március 29-i üléséről. Riportunk nyomán A mezőkövesdi tanács véleménye Éhségsztrájkkal tiltakozik az igazságszolgáltatás huzavonái miatt Vági Antal 37 éves be­tonozó munkás, veszprémi la­kos - írtuk március 30-i, csü­törtöki számunkban. Ezt köve­tően kaptuk az MTI-től az alábbi tudósítást. Vági Antal ügyében a Me­zőkövesdi Városi Tanács igaz­gatási, jogi és szervezési osz­tályának vezetője, Gyöngy Sándorné vizsgálatot, illetve helyszíni bejárást rendelt el csütörtökön, akkor, amikor a sok éven át jogtalanul meg­hurcolt ember ügyében az MTI miskolci szerkesztőségé­nek munkatársa felvilágosítást kért. A tanácsi vezető a délutáni órákban közölte: a helyszíni bejáráson meggyőződtek ar­ról, hogy Vági Antal Mezőkö­vesd, Bajcsy-Zsilinszky út 1. számú telkén lévő házában je­lenleg Balogh Endre házas­társával és két kiskorú gyer­mekével, idős Galamb József­­né két kiskorú gyermekével, valamint Hankó László és fe­lesége, tehát összesen kilenc ember lakik jogtalanul. A tanácsi vezető az MTI kérdésére azt is elmondta, hogy a bonyolult ügyben évek hosszú sora óta folyik a bíró­sági pereskedés, az akták hol Mezőkövesden, hol Veszprém­ben vannak, jelenleg pedig az üggyel kapcsolatos vala­mennyi perirat a Legfelsőbb Bíróságon található. A mező­kövesdi városi bíróság Vági Antal igazát több esetben is megállapította, s a tanácsot felkérte a végrehajtás segíté­sére is, ami azt jelenti, hogy az idegen tulajdonban élők­nek szükséglakást biztosítot­tak. Ezt, a jelenleginél jobb állapotban lévő, Barack utcai lakást el is fogadták, beköl­töztek, azonban 1986. október 30-án ismét visszafoglalták Vági Antal tulajdonát. 1987. január 30-án ismételten ideig­lenes lakást kaptak az önké­nyes lakásfoglalók a Barack utcában, azonban újból fel­törték a Bajcsy-Zsilinszky ut­cai ingatlant és visszaköltöz­tek. A tanács szinte tehetet­len. Balogh Endréék jelenleg sze­repelnek a Mezőkövesden la­káshoz jutók ideiglenes listá­ján. Végleges lakáshoz jutta­tásukat az április 17-i végre­hajtó bizottsági ülésen döntik el. Ám ha lakást kap, az is csupán néggyel csökkenti a házban lakók létszámát, a többi ott lakónak ugyanis még lakásigénye sincs benyújtva a tanácsná­l.

Next