Napló, 1989. június (Veszprém, 45. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-01 / 127. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek!^ ^ ^ jjj j|t’|| ^|f 10*1 BpPpjwfes' AZ MSZMP VESZPRÉM MEGYEI BIZOTTSÁGA IS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1989. június 1., csütörtök ÁRA: 4,30 FORINT XLV. évfolyam, 127. szám A temetés legyen mementó: a nemzeti megbékélés jelképe az MSZMP Központi Bizottságának közleménye Nagy Imre és sorstársainak temetéséről Az MSZMP Központi Bizottsága történelmi, egyúttal szimbolikus jelentőségű eseménynek ter­­kinti Nagy Imre és sorstársainak 1989. június 16-i temetését. A történelmi, erkölcsi jóvátételt, a nemzet kegyeletes emlékezését szolgálja ez a nap. Nagy Imre és sorstársai életútját és szerepét a hivatalos politika kezdetben igaztalanul ér­tékelte, ami a legutóbbi időkig fennmaradt. A megújuló MSZMP szükségesnek tartja, hogy a Nagy Imre és társai elleni perben emelt vádak felülvizsgálata mielőbb lezáruljon, igazságot szolgáltatva a megvádolt és elítélt politikusok­nak. Az MSZMP Központi Bizottsága természetes­nek tartja a társadalom igényét arra, hogy a­­zelmúlt történetének minden lényeges kérdé­­sében tisztán láthasson, hiteles információk alapján ítélhessen az eseményekről és azok sze­replőiről. Ezért a rendelkezésére álló eszközök­kel támogatja az események objektív feltárásá­ra irányuló tudományos kutatást, kezdeménye­zi és elősegíti, hogy a történelmi dokumentu­mok folyamatosan nyilvánosságra kerüljenek. A maga részéről is tárgyalást kezdett annak ér­dekében, hogy a külföldön található források mielőbb hozzáférhetővé váljanak, feltáruljon a szocializmus demokratikus megújításáért vívott küzdelem korábbi története, abban Nagy Imre szerepe. Nagy Imre az 1945 utáni magyar történelem jelentős személyisége. Útja elválaszthatatlan a kommunista mozgalomtól, annak tragikus ellent­mondásait is magában hordta. Pályája a Hor­­thy-rendszer elleni küzdelemtől, az emigrációs évektől ívelt a felszabadulást követő újrakez­dés heroikus küzdelméhez, a földosztáshoz, mellyel neve összekapcsolódik. Ezekben az években a félreállítástól az ötvenes évek torz politikájában való közreműködés ellentmondá­sán át vezetett ez a pálya az 1953 júniusában kidolgozott „új szakaszáig, különösen az új agrár- és népfrontpolitika kezdeményezéséig, a lcializmus és a nemzeti szuverenitás szoros összefüggésének felismeréséig. Személye a szo­cialista reformpolitika szimbólumává vált. Amikor ismételt félreállítása után, 1956 októ­berében visszakerült a miniszterelnöki székbe, rendkívüli körülmények között küzdött az ország megmentéséért. Egyszerre harcolt a magyaror­szági sztálinizmus megfékezéséért, a nemzeti sérelmek jóvátételéért, a külső beavatkozás el­hárítása érdekében és a népfelkelés mögött feltámadt ellenforradalmi cselekményekkel szem­ben. Ehhez sem pártja, sem koalíciós partnerei nem nyújtottak megfelelő támogatást. A sodró eseményekben maga sem mutatott kellő hatá­rozottságot, és tévedett külpolitikája nemzetkö­zi feltételeinek és következményeinek megítélé­sében. Neve azonban összeforrott a nemzeti önállóság talaján, az önigazgatást és a demok­ratikus többpárti pluralizmust elismerő szocialis­ta úttal. 1956. november 1­4-e között a külső körül­mények megváltoztak, ugyanakkor az MSZMP és a kormány vezetése kettészakadt. Nagy Imre nem vállalta az akkori külső és belső kö­rülmények által kikényszerített kompromisszumo­kat, nem vállalta a régi politikai intézményrend­szer részleges megjavításával elérhető reformo­kat. Ez vezetett személyes tragédiájához, a po­litikai okokból reá szabott igaztalan halálos ítéletig. Az MSZMP Központi Bizottsága tiszteletben tartja a pártalapításban részt vevő Nagy Im­rének és küzdőtársainak emlékét. A párt megújulása során épít az 1956 október végi megalakulásának elveire, nyíltan vállalja az 1953—54-es reformkezdeményezések örökségét. Az 1956-os eseményekben, a nehéz napok el­­lentmondásos viszonyai között a szembenálló felek mindegyikének oldalán sokan hősiesen küzdöttek és haltak meg vélt vagy valós, de egyaránt igaznak hitt céljukért. Sok százan váltak az események véletlen áldozatává. A tra­gédia maga a testvérharc volt, annak minden halottja a nemzet vesztesége. Újabb megrázkódtatáshoz vezetne, ha Nagy Imre és sorstársai temetése a nemzetet megosz­tó feszültségek forrásává válna. Ezért az MSZMP Központi Bizottsága felhívja a párt tagjait, a magyar állampolgárokat, felelős magatartással legyenek méltóak a kegyeleti aktushoz. A temetés legyen memento: a nemzeti meg­békélés jelképe. Elbúcsúzott a 13. szovjet gárdahadosztály Szentkirályszabadjáról A leszerelés, a csapatkivo­nás egyik­ állomásaként teg­nap elbúcsúzott a 13. szovjet gárdahadosztály Szentkirály­szabadján. A katonák már ko­rábban távoztak, tegnap a pa­rancsnokság, a törzs vett bú­csút. Viktor Makszimovics Pa­nov ezredes, politikai helyet­tes köszöntötte a résztvevőket, a magyar katonai alakulatok parancsnokait, katonáit, a bú­csúzókat. Beszédet mondott dr. Szabó Lajos, a megyei tanács vb­­titkára. Többek között arról beszélt, hogy a Veszprém me­gyében állomásozó szovjet ma­gasabb egység hazamegy, ennyivel kevesebb katona és fegyverzet lesz hazánkban. Majd arról a sokrétű kapcso­latról szólt, amely az évek so­rán a szovjet alakulat és a megyebeli üzemek, iskolák. (Folytatás a 3. oldalon) Tanácskozik az Országgyűlés Együttes vita három törvényjavaslatról Szűrös Mátyás elnökletével szerdán folytatta munkáját az Országgyűlés kedden megkezdő­dött ülésszaka. Az Országgyűlés elnöke bejelen­tette, hogy először a mezőgazdasági termelő­szövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény mó­dosításáról szóló, a földről szóló 1987. évi I. törvény módosításáról szóló, valamint az erdők­ről és a vadgazdálkodásról szóló 1961. évi VII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot tárgyalja a parlament. Szűrös Mátyás ezt követően bejelentette, hogy a vendégpáholyban foglal helyet Sztanko To­dorov, a Bolgár Népköztársaság Nemzetgyűlé­sének elnöke és az általa vezetett küldöttség. Ebből az alkalomból külön köszöntötte a bol­gár vendégeket. (Folytatás a 2. oldalon) Mi várható a tóparti vízellátásban? Egyenletesebb szolgáltatás a cél Felszíni vízmízbővítés Almádiban — Több tárolómedence A fogyasztók fegyelme is nélkülözhetetlen Annak ellenére, hogy a­­te­rületen — Balatonkenesétől Révfülöpig - a víztermelő ka­pacitás névlegesen 43 ezer köbméter, tavaly is, a nyári szezonban, egy-egy hétvégén több mint 50 ezer köbméter ivóvizet juttattak a hálózatba a DRV vízművei a vállalat Észak-balatoni Üzemigazga­tóságának körzetében. .Ehhez hasonló produkcióra idén is fel kell­ készülni — hangzott el tegnap Balatonalmádiban a szolgáltató vállalat körzeti tá­jékoztatóján, melyen a műsza­ki és közegészségügyi fel­ügyeleteken kívül a régió ta­nácsainak képviselői is részt vettek. Veres B. Jenő üzem­igazgató arról is szólt, hogy a száraz­ság miatt a föld alatti víz­nyerési lehetőségek mennyisé­gi korlátait a felszíni vízművek teljesítményével némileg old­ják. Erre a célra a tavaly már 2 ezer köbméterrel bővített balatonalmádi felszíni víztá­­vételi mű kapacitását újabb 2500 köbméterrel növelik. A munkálatok jelenleg olyan stádiumban vannak, hogy az új létesítmény július második felében­­már „besegíthet" az ellátásba. A Dunántúli Regio­nális Vízmű jelenlegi fejleszté­seit ebben a körzetben a tá­rolókapacitások bővítése jel­lemzi. Ezzel érhetik el ugyanis — az időszakonkénti csúcsfo­gyasztás ellenére - az egyen­letesebb ellátást. Az idei sze­zonban már segít ebben a 800 köbméteres fűzfői és a 200 köbméteres balatonalmádi tározó. Ez utóbbi a magasabb területek vízellátását teszi - várhatóan - folyamatosabbá. Ugyancsak ebben az évben a 3 ezer köbméteres kilián­­telepi tározót is üzembe helye­zik. A létesítmény, melyhez töltő- és arítóberendezés is tartozik, 40 millió forintba ke­rül, amiből 10 milliót az ide­genforgalmi hivatal „áll”, a többi a DRV beruházási kere­tét terheli. Ugyancsak az egyenletesebb ellátást segíti elő a körzetben kiépülő számítógépes irányítá­si rendszer. A különböző beru­házások, fejlesztések ellenére is az előző esztendőkben ta­pasztaltnál sokkal fegyelme­zettebb vízfelhasználásra van szükség a színvonalasabb el­látáshoz. Ez többek között azt jelenti, hogy a szükség szerint elrendelt locsolási tilalmakat, vízkorlátozásokat az állandó és az üdülőlakosság egyaránt betartsa. Az ivóvíz-szolgáltatás mellett nem kisebb gond a szennyvíz­­elhelyezés, -tisztítás sem. Az üzemigazgatóság területén na­pi 17 ezer köbméter a szenny­víztisztító telepek befogadóké­pessége. A következő időszak­ban mintegy 4 ezer köbméter­rel bővítik a tisztítókapacitást. A zánka-révfülöpi regionális szennyvízelvezető rendszer már üzemel, s a révfülöpi telep így (Folytatás a 3. oldalon) Miniszteri dicséret - ötödször! A pápai Állattenyésztési Szolgáltató Közös Vállalat 5. alkalom­mal nyerte el - megszakítás nélkül - a miniszteri dicsérő okleve­let. Ezen alkalomból tegnap délelőtt ünnepi igazgatótanácsi ülést tartottak a vállalatnál, amelyen Simon József igazgató adott szá­mot a múlt évi sikeres gazdálkodásról, valamint méltatta az utóbbi öt év eredményeit, a­­közös vállalkozás fejlődését. A MÉM dicsérő oklevelét dr. Gáncs Lajos, a megyei tanács me­zőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője adta át. Az ünnepi alkalomból öten részesültek Kiváló Dolgozó elismerés­ben, ugyancsak öten pedig oklevelet és pénzjutalmat vehettek át. Lehetsz-e büszke pedagógus? Elhasználtuk a méltató szavakat, a fényes jelzők kifakultak, színüket, hi­telüket vesztették. És ismét pedagógusnap van! Köszön­teni kéne, méltatni a munkát, melynek neve: pedagógia. Méltatni az észt és a szivet, mely gyermekeink számára embernevelő táplálékot terem. Méltatni... De hát a pedagógusok méltatlanul élnek. Évtizedek óta. Kétszeresen méltatlanul élik a taní­­tósorsot: anyagiakban elszegényítve, szellemiekben szolgaszerepre késztetve. Tudtuk ezt régóta, olykor összekacsint­va (tanár és újságíró, tanító és szülő), érzékeltettük, hogy más a könyvbe írt történelem, megint más a hétköznapi valóságba irt történés. Gyakran taníta­ni kellett azt, amiben se pedagógus, se iskolás nem hitt. Ma már országos nyil­vánosság előtt ismerjük be a régen is­mertet. Glatz Ferenc, művelődési mi­niszter említette, hogy az iskola elnyo­­morodott mind létében, mind szellemi­ségében. A diktatórikus rendszernek ka­tonafegyelemre van szüksége. Ám most a katedrán felemelt főkre, önálló szel­lemiségű, szuverén pedagógusokra van szükség. A gazdasági válságból kiveze­tő utat az iskolaválság megszüntetésé­vel találhatjuk meg. Iskolareform kell! És ebben az új szellemiségű iskolában az első ember - a tanító, a tanár. Glatz Ferenc régi pedagógusainak emlé­két idézte azzal a mondásával: ,,büsz­ke taná­rokra van szükségünk". Büszke? Mi lehet a büszkeség tartal­ma? Gondolom, nem a tekintélyre, nem a dölyfre célzott. Hanem a belső, emberi büszkeségre. A jellem és szellem mél­tóságára. A lélek és a lelkiismeret tisz­taságára. A gyermekléltő, gyermeksze­rető, gyermeknevelő büszkeségre. A ta­nítás nemes lelkületére, igazmondó szi­gorára, emberi jellemszilárdságára. Ez a tanári, tanítói büszkeség lehet csak nemzetépítő, emberformáló. Lám, előjönnek a szép szavak. Hite­lük is volna, lehetne, ha a jövendő is­kolarendje, a tanítás mindennapja nem hazudtolja meg az igéket. Ma még ott tartunk: a pedagógusok megunták a sok ígéretet, megunták a sok beszédet , ők elhallgattak, vagy kiléptek. És akik maradtak, s türelmük fogyott, ugyancsak lépnek­­ sztrájkba! Hallani, hogy a szomszédos Fejérben a pedagógusünnepet is sztrájkkal ígérik jelessé tenni, ha csak. . . Lám, büszke tanár - a jövőé, lám, sztrájkoló tanár - a jelené. Mondom, méltatni kéne a pedagó­gusmunkát. De csak kérdések sorjáz­nak: hitegetés? - avagy szent akarat! Már ami a büszke pedagógus meg­teremtését célozza. Hinni kéne. Mert ugye, tanítani kell. A gyermekek nőnek, várják a jó szót, az értelmes tanítást, mint a mezők a májusi esőt. Balogh Ödön

Next