Napló, 1989. szeptember (Veszprém, 45. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-01 / 206. szám

•• Összevonják az utazási és devizaszámlákat Nem vizsgálják a valuta eredetét rúl­­ Jelentős változásokra ke­sol a lakossági deviza­­gazdálkodásban. összevonják az utazási és devizaszámláikat, és lehetővé válik, hogy a la­kosság a tulajdonában lévő konvertibilis devizát elhelyez­hesse a bankokban. A pénzin­tézetek nem vizsgálják, hon­nan származik a valuta — tá­jékoztatták az újságírókat csü­törtökön a Pénzügyminisztéri­umban a jogszabályváltozás­ra.­­Elmondották: szeptember 18- tól már nem kezelik külön a belföldiek devizaszámláit és utazási számláit, hanem bel­földiek devizaszámlája néven egységesítik. Ezentúl az OTP, és az IBUSZ mellett valamen­­­nyi kereskedelmi­­ bank is be­kapcsolódik a számlavezetés­be. Továbbra sem lehet — a jogszabály szerint — fekete­piacon konvertibilis valutát vá­sárolni. Az új devizaszámlára csak a külfölditől ajándék­ként kapott, illetve már a la­kosság tulajdonában lévő kon­vertibilis deviza fizethető be. Ám a pénzintézeteknél a be­fizetéskor nem kell igazolni a valuta eredetét. Továbbra is elhelyezhetők természetesen ezeken a számlákon azok az összegek, amelyeket belföldi­­­ek­ részére küldenek külföld­ről. Lényeges változás, hogy tel­jes egészében devizában írják jóvá ezután a külföldről szár­mazó örökséget, tartásdíjat, nyugdíjat, járadékot, külföldi ingatlanok bérjövedelmét,­­mű­gyűjtők műtárgy-értékesítésből származó nettó bevételét. Ki­vételt egyedül a magánsze­mélyek áru- és szolgáltatás­exportból származó bevétele jelent. A devizaszámlán tartott pénzből a Magyarországon működő mintegy 300, valutáért árusító boltban vásárolhatnak a számlatulajdonosok. Áruvá­sárlási célból a devizát kül­földre is át lehet utalni. Továbbra is fennmarad a vásárlási lehetőség a diplo­mataboltokban, ám az erre jo­gosultak köre változatlan. A sajtótájékoztatón elmondották, hogy a Pénzügyminisztérium és a Magyar Nemzeti Bank egyaránt javasolta a magyar állampolgárok egy részét érin­tő privilégium megszüntetését. Nyugat-Európában nincs arra példa, hogy a belföldi állam­polgárok számára lehetővé te­szik a vámmentes vásárlást. Ez a kedvezmény hosszabb tá­von Magyarországon sem in­dokolt. Ráadásul jelentősen megnöveli a devizaszámlát ve­zető pénzintézetek munkáját. Nekik kell ugyanis kiszűrni, ki az, aki jogosult a vásárlásra, és ki az, aki nem. A devizaszámlán elhelyezett pénz után a kereskedelmi ban­kok - akkor is, ha azt nem f kötik le meghatározott időre -, kamatot fizetnek. A kamat­­feltételeknél igazodnak a nem­zetközi pénzpiacokon érvénye­sülő ügyfélkamatokhoz. Az ez­zel kapcsolatos iránykamatokat a Magyar Nemzeti Bank bo­csátja rendelkezésükre. Ugyan­akkor a számlavezetés költsé­geit ezután devizában fogják felszámítani. A pénzintézetek a számlák összevonásával kapcsolatos te­endőket automatikusan elvég­zik, ezért a számlatulajdono­soknak nem kell felkeresniük a bankokat. Külön ügyintézésre akkor van szükség, ha módo­sítani kívánják a lekötési fel­tételeket. Természetesen to­vábbra is mód van arra, hogy valaki több pénzintézetnél is nyisson számlát. Kedvező változás az is, hogy október 1-jétől a külföldi egyéni munkavállalók jövedel­müket - a jelenlegi 80 száza­lék helyett - teljes egészében átutalhatják a devizaszámlára. A devizaszámlák titkosak, az azokon lévő összegek kifizeté­sét az állam szavatolja. A saj­tótájékoztatón elhangzott: bár az ország pénzügyi helyzete romlott, a kormány nem kíván­ja korlátozni vagy felfüggesz­teni az utazási keretből törté­nő lakossági valutavásárlá­sokat. Változnak a vámjogszabá­lyok is, e téren bizonyos szi­gorításra kerül sor. Szeptem­ber 1-jétől a magánforgalom­ban, eladási céllal behozott termékeknél megszűnik az 5 ezer forintos vámmentesség. Erre az intézkedésre azért volt szükség, mert turisták eddig mintegy 200 millió forint ér­tékben hoztak be különböző elektronikai alkatrészeket, rész­egységeket, amelyeket aztán belföldön értékesítettek. Ha ezt a tevékenységet nem akadá­lyozzák meg, az így kibonta­kozó kereskedelem tovább erő­síti a feketepiacot, és a devi­za külföldre áramlását. ílést tartott a Minisztertanács A Minisztertanács csütörtöki ülésén politikai konzultációt folytatott időszerű belpolitikai kérdésekről. A kormány előter­jesztést hallgatott meg a me­nekültté nyilvánítási eljárásról és a menekültek jogállásáról. Javasolta az Elnöki Tanácsnak a menekültek jogállásáról szó­ló törvényerejű rendelet meg­alkotását. A Minisztertanács áttekin­tette a tölgyerdők tömeges el­halásából származó kár csök­kentésének lehetőségét. Horn Gyula Berlinben Csütörtökön délben váratla­nul az NDK fővárosába érke­zett Horn Gyula, a Magyar Népköztársaság külügyminisz­tere. A schönefeldi repülőtér­ről a magyar politikus egye­nesen a berlini külügyminisz­tériumba hajtatott, hogy meg­kezdje tárgyalásait az NDK illetékeseivel. Az NDK hírközlő szervei nem jelentették Horn érke­zését, sem a külügyminiszté­­riumi tárgyalások tényét, így csak találgatni lehet arra vo­natkozóan, kivel és miről foly­tat megbeszélést augusztus utolsó napján a magyar dip­lomácia vezetője. Megbízható külföldi körökből származó ér­­tesülés szerint Horn egyik tár­gyaló partnere Oskar Fischer külügyminiszter, s állítólag fo­gadja a magyar politikust Günter Mittag, az NSZEP KB titkára is. Ami a tárgyalások témáját illeti, a szigorú titoktartás el­lenére — vagy éppen ezért — berlini tudósítók tartják, hogy ne az­­ kizártnak osztrák határon át Magyarországról Nyugatra távozni óhajtó NDK­ állampolgárok sorsa állna a tárgyalások középpontjában. Ezzel kapcsolatban nyugat­berlini rádióállomások felröp­pentették a hírt, miszerint az NSZK hatóságai szeptember 6-ra ötven vasúti személyszál­lító vagont rendeltek az oszt­rák Államvasutaktól. E vasúti kocsik mintegy 3000 személy befogadására képesek. A hí­rek szerint a szerelvények se­gítségével Magyarországról Ausztriába érkező, nagyszámú NDK-polgár utazhatna a jövő héten az NSZK-ba. Ausztria Ideiglenesen feloldották a vízumkényszert az NDK-beli állampolgárokkal szemben Bonn üdvözli az osztrák intézkedést Ausztria úgy döntött: ideig­lenesen feloldja a vízumkény­szert az NDK-beli állampolgá­rokkal szemben, hogy meg­könnyítse ezzel a Magyarorszá­gon „veszteglők” ezrei számá­ra az átutazást az NSZK-ba — jelentette be csütörtökön Bécs­­ben az osztrák belügyminiszté­rium egyik szóvivője. A tisztségviselő elmondta: ezt az intézkedést egy olyan osztrák törvény értelmében hozták, amelyet „katasztró­fák”, vagy sürgősen megol­dandó „humanitárius” prob­lémák esetén kell alkalmazni. A vízumkényszer feloldása azokra a személyekre vonatko­zik, akik csupán NDK-papírok­­kal rendelkeznek. Azok, akik az NSZK budapesti nagykövet­ségén kiadott nyugatnémet út­levél birtokában vannak, ugyanúgy léphetnek Ausztria területére, mint bármely nyu­gatnémet­ állampolgár. Jürgen Chrobog, az NSZK külügyi hivatalának szóvivője az MTI bonni tudósítójának nyilatkozva, a segítőkészség igen szép megnyilvánulásaként üdvözölte azt az osztrák in­tézkedést, amellyel Bécs ideig­lenesen felfüggesztette a ví­zumkényszert az NDK-val a most folyó erőfeszítések során. Utalt mindazonáltal arra, hogy ez önmagában még nem oldja meg a Magyarországon tartózkodó és kiutazni szándé­kozó keletnémet állampolgárok problémáját, mert ez nem Ausztriától függött. A kérdés­ben továbbra is mások illeté­kesek, s egyelőre még nem tudható miképpen alakulnak a dolgok — emlékeztetett a szó­vivő az MTI tudósítójának nyi­latkozva. A Deutschlandfunk rádióál­lomás jelentése szerint a kül­ügyi hivatal egyik szóvivője nem volt hajlandó állást fog­lalni a Frankfurter Rundschau című lapnak a menekültkérdés megoldására vonatkozó értesü­léseivel kapcsolatban. Eszerint állítólag a magyar hatóságok készek lennének a beutazási vízummal ellátott NDK-útleve­­leket kiutazásra jogosító ok­mánynak elfogadni, így az NSZK-ba áttelepülni szándé­kozó keletnémetek Magyaror­szágot elhagyhatnák nyugati irányban. Ebben az esetben nem játszana semmiféle szere­pet a budapesti nyugatnémet nagykövetség által kiállított nyugatnémet útlevél. A Deutschlandfunk rádióál­lomás egyidejűleg beszámolt arról, hogy az NDK-ban tar­tózkodik Horn Gyula külügy­miniszter. * Országos látogatási tilalom a kórházak szülészeti osztályain (Folytatás az 1. oldalról) ja az volt: mivel az enteroví­­rus-fertőzés már az egész or­szágban előfordulhat, a ter­hesek, a gyermekágyasok és az újszülöttek fertőzésének megelőzése érdekében indo­kolt a látogatási tilalom el­rendelése. A tilalom a terüle­tileg illetékes, azaz a fővárosi és a megyei egészségügyi szervek rendelete szerint vis­­­szavonásig lesz érvényben. A Szociális és Egészségügyi Minisztérium felhívására a kö­vetkező napokban a közegész­ségügyi és járványügyi állomá­sok — a higiénés szabályok maradéktalan betartása érde­kében — minden újszülöttosz­tályt ellenőriznek. Az egészségügyi dolgozók a látogatási tilalom miatt a la­kosság megértését kérik, a jár­ványügyi szakemberek pedig felhívják a figyelmet arra, hogy az újszülöttek otthoni gondozásakor is rendkívül fon­tos a higiénés szabályok be­tartása. Az édesanya és az új­szülött érdekében célszerű ott­hon is bevezetni a „látogatá­si tilalmat". 2 - NAPLÓ - 1989. szeptember 1., péntek „ Valljon színt a vezérigazgató !” A megmaradtak „felvették a kesztyűt” Ideiglenes szakszervezeti bizottság alakult Herenden A megmaradt szakszervezeti tagság képviseletében mint­egy 50 résztvevővel tegnap délután szakszervezeti taggyű­lést rendeztek a herendi mű­velődési házban, ahol két hét­tel ezelőtt mondta ki meg­alakulását a munkástanács, amelynek jelenleg a dolgozók kétharmada már tagja. Az ak­kori eseményeket előzte meg a szakszervezeti bizottság testüle­ti lemondása. A vezetőség akkor „bedobta a törülközőt”, a tagság — leg­alábbis azok, akik kitartottak a azon véleményük mellett, hogy szakszervezeti szerveződést tartják hatékonyabb érdekvé­delemnek - tegnap „felvette a kesztyűt", folytatja a mun­kát, és gyakorolni kívánja a szakszervezeti jogokat. A taggyűlésen részt vevő Takács László, az építők szak­­szervezete központi vezetősé­gének titkára beszédében el­mondta, hogy a munkástanács részéről az eddigi látványos megnyilatkozásokon és az­ alapszabályukban leírt célokon túl az egyesület nem rendel­kezik azokkal az eszközökkel, lehetőségekkel, amely szüksé­ges ahhoz, hogy biztosítsa mindazon jogok gyakorlását, amelyet csak a szakszervezet tud biztosítani tagjai számára. Azokat a jogosítványokat, ame­lyeket a Munkatörvénykönyv és a különböző törvények kizá­rólag a szakszervezetek szá­mára biztosítanak. Ilyen pél­dául a kollektív szerződés, amely a dolgozók számára a legfontosabb, az érdekvéde­lem alapvető megnyilvánulási formája, mivel ebben kell sza­bályozni a dolgozók bérével, jövedelmével kapcsolatos leg­fontosabb kérdéseket, de ebbe tartoznak bele a munkaidő, munkakörülményeket meghatá­rozó passzusok is. Hangsúlyozta a továbbiak­ban a központi vezetőség tit­kára, hogy amellett, miszerint a munkástanács hatóköre nem terjedhet túl a gyárkapun, még furcsa kettősség is jellem­ző a Herenden alakított egye­sületre. Ugyanis alapszabályá­ban a munkástanács beleszó­lási jogot követel magának a vállalat távlati célkitűzéseinek meghatározásába, a vállalati vagyon felhasználásába, termelési összefüggések meg­a­hozatalába. Ezzel tulajdonkép­pen át kívánja venni a vállala­ti tanács jogkörét is, mintegy munkáltatói jogokat is gya­korolni kíván. Ugyanakkor a dolgozók érdekvédelmét is megpróbálja felvállalni. Ezzel olyan lehetetlenséget akar megvalósítani, mint az, aki egy asztal mindkét oldalán egy­szerre akar ülni. Nem elfo­gadható az sem, hogy miköz­ben a munkástanács demokra­tizmust hirdet, tudatosan kizár­ja soraiból, illetve soraiba sem engedi a szakszervezeti tagokat. Ez nemcsak az egye­sülési törvényt sérti, hanem önmagában is megkülönbözte­tő eljárás a dolgozókkal szemben. A taggyűlésen több kritika elhangzott a szakszervezeti munka eddigi gyakorlatával kapcsolatban. Többek között az, hogy nem kellően infor­málta a vezetés a szakszerve­zeti tagokat a végzett munká­ról. A felszólalók közül többen hangsúlyozták, hogy félő, mi­szerint a vállalatnál az elmúlt évtizedekben a szakszervezet kezdeményezése alapján elért eredményeket most a munkás­­tanács kívánja saját érdemé­nek feltüntetni. Elhangzott az is, hogy a herendi eseménye­ket végeredményben mégis­csak a gazdasági vezetés igaz­ságérzetet sértő intézkedése váltotta ki. „Valljon színt a vezérigazgató", hangzott el a felszólítás, melyhez még azt is hozzáfűzték, hogy a mostani megosztottság a gazdasági ve­zetés taktikájaként is felfog­ható. A taggyűlés befejező részé­ben a rövidesen megrendezen­dő szakszervezeti választásig ideiglenes vezetést választottak a résztvevők. A héttagú bizott­ság gyakorolja a következő hónapokban a szakszervezettel kapcsolatos jogokat a Herendi Porcelángyárban. Felmentés elnapolva Legfontosabb a pétiek egysége Ülésezett a Péti Nitrogénművek szakszervezeti bizalmi testülete Már nem panaszkodhatnak a Péti Nitrogénművek szakszer­vezeti bizalmi testületének tag­jai információhiányra. A teg­nap délután egy órakor kez­dődött bizalmi testületi ülésü­kön a „fekete infónak” neve­zett dokumentumgyűjtemény második számát kapták már kézhez, azzal a kéréssel, ter­jesszék, ami ebben olvasha­tó. Márpedig van mit: a VDSZ főtitkárának telefaxüzenete, amiben minden segítséget megígért. Ugyancsak olvasha­tó az ő levele a szanálószer­vezet igazgatójához. Szerepel a gyűjteményben a szakszer­vezeti bizottság álláspontja az ammónia II., a karbamid I—II. üzemek termelése szünetelte­tésének tervéről, valamint jegy­zőkönyv a szakszervezeti bizott­ság és a munkástanács első egyeztető tárgyalásáról. Ezekre a dokumentumokra hivatkozott elsőként Raub Já­nos, a VDSZ koordinációs osz­tályának vezetője, majd be­számolt a legutóbbi napokban történt eseményekről, hangsú­lyozva, hogy a szakszervezet törvényi felhatalmazás alapján képviseli a dolgozók érdekeit. Ez az érdek pedig most csak egy lehet: minden péti dol­gozónak, családnak biztos megélhetést adni. Ezért szük­séges a pétiek egységes fel­­­lépése. Ezt követően a Vegy­ipari Dolgozók Szakszervezeté­nek központja és a helyi szak­­szervezeti bizottság felhatal­mazása alapján kérte, hogy a­­ bizalmi testület vegye tudomá­sul az szb három tagjának, köztük Tránszky László szb-tit­­kárnak a felmentését. Java­solta azt is, hogy a felszámo­lás ideje alatt függesszék fel az szb-titkári funkciót, s egy háromtagú intézőbizottság fog­lalkozzon az aktuális ügyek­kel, a testületek döntési ha­táskörének változatlanul ha­gyása mellett. Az intézőbizott­ság tagjaira javaslatot nem tett. Az előterjesztést követően hosszú vita kezdődött arról: mennyire valós képet tükrözött a két hónappal ezelőtt tartott szakszervezeti választás? Ki­alakítható-e egység a dolgo­zók között? S elhangzott a mindenkit foglalkoztató kér­dés: ha a választott tisztség­­viselőket most felmentik, ki­hez forduljanak segítségért azok, akiknek üzemét napokon belül leállítják? A bizalmi tes­tület megosztott volt a felmen­tés ügyében is: szükséges-e feláldozni az egység oltárán a szakszervezeti bizottság titká­rát? Raub János hangsúlyoz­ta, hogy ez a javaslat nem a munkástanács követelésének teljesítése miatt született, ha­nem annak érdekében, hogy a testületeken belül megte­remthető legyen az egység. A VDSZ szakszervezeti biztost állít saját költségvetése terhé­re, aki segíti a dolgozók elhe­lyezkedését, s ezenkívül is min­den fontos kérdéshez szakér­tőket biztosít. A jelenlévőket még ezek az érvek sem győzték meg, to­vább folyt a vita arról, mi le­gyen az­­ intézőbizottság fel­adata, tagjait milyen szempon­tok szerint válasszák ki. Ami­kor szavazásra került sor - felmentsék-e a tisztségviselő­ket -, kiderült, határozatkép­telenné vált a testület, mert a vitát többen feleslegesnek ítél­ték. A VDSZ és az szb javas­latának ismeretében ezért ab­ban egyeztek meg: megbeszé­lik ezt munkatársaikkal, s leg­közelebb kedden újra összeül­nek, hogy akkor meghozzák a döntést. Miben bízhatnak a bányászok? Tapolcaiak a pécsi demonstrációról Nagyszabású megmozdulást szerveztek szerdán Pécsett, a mecseki érc- és szénbányászok. A demonstráción az ország szinte minden bányavállalatától képviseltették magukat a dol­gozók. Így a Bakonyi Bauxitbánya Vállalattól is többen részt vettek a mecsekalji rendezvényen. Közülük kérdeztünk meg néhá­nyat arról, hogy milyen benyomásokat szereztek, és mi a véle­ményük az ott történtekről? Székely Jenő, a Bauxitbánya Vállalat Bakonyi szb-tit­­kára: — Kötelességünknek éreztük, hogy részt vegyünk a szakmai demonstráción. Nemcsak szolidaritásból, ha­nem mert az április 20-i kor­mányhatározat utá­n magunk is átéreztük a jövőnk iránti bizonytalanságot. Mi, akár­csak most a pécsi szén- és ércbányászok, elsősorban az egzisztenciális jövőnk iránti garanciákat kértük. A bauxit­bányászok ezt a garanciát megkapták, bár azok is csak akkor lesznek biztosak, ha már megvalósulta­k. Magam részéről szerettem volna meg­hallgatni az ipari miniszter mondandóját, de ez az ismert események miatt (a demonst­ráción hozzászóló ipari minisz­tert a nagyközönség „letapsol­ta” a pódiumról, a szer­k.) nem sikerült. Úgy gondolom, hogy a kormány képviselője nem találta meg a hangot, amely feltétlenül szükséges lett vol­na abban a­­ hangulatba­n. Éri Károly főbizalmi a Deá­­ki aknaüzembem: — Legna­gyobb mértékben egyetértek a mecseki ércbányászokkal. Az igaz, hogy veszteséges az uránbányászat, de másfél éve hangoztatják már ezt és sem­mit nem tettek azoknak az érdekében, akiknek a munka­helyét előbb-utóbb felszámol­ják. A bizonytalanság érzése nem szül jót. Nem véletlen, hogy a demonstráció olyan feszült hangulatban zajlott le. Besegített ebbe véleményem szerint az is, hogy mint min­den mostanában rendezett gyűlésen, megmozduláson, itt is volt egy 30-40 emberből álló bekiabáló „mag”, s bár­mennyire is megpróbálták rendezők kizárni, azért beszi­­­várogtak a különböző politikai pártok képviselői is. Szerettem volna meghallgatni, mit mond a miniszter, de ez nem sike­rült. Abban, hogy „letessékel­ték” a pódiumról, szerintem belejátszott, hogy nem őt, aki annak idején bejelentette a mecseki ércbánya megszünte­tését, hanem Németh Miklóst, a miniszterelnököt várták a pécsi bányászok. Horváth József vájár: - Aki látta a pécsi megmozdulást, annak eszébe jut­ott, hogy kezd magára találni a mun­kásosztály. Én személy szerint nagyon ajánlanám a vezető­inknek, hogy a demonstráció­ról készült magnófelvételeket többször pörgessék vissza és nézzék meg figyelmesen. Úgy érzem, hogy a bányásztársa­inknak igazuk van abban, hogy hihető garanciákat kö­vetelnek arra, hogy nem ke­rülnek utcáira. A miniszter fél­beszakított beszéde igencsak visszatetsző volt. i

Next