Napló, 1989. szeptember (Veszprém, 45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-01 / 206. szám
A zirci Bakony Termelőszövetkezet háztáji burgonyaföldjén szorgos kezek válogatják a termést. A krumpliszedők külön válogatják a nagy és az apró burgonyát. Egyetlen délután 3 ezer négyzetméterről takarították be a termést Több rugalmasság, kevesebb készlet kell Az ipari szövetkezetek első fél évétől ipari szövetkezeteinknél bruttó termelés 5,5, a nettó a árbevétel 14,1 százalékkal növekedett az év első felében. A kapacitásokat átlagosan 70-80 százalékban kötötték le a megrendelések. Érezhetően gyengült a belföldi piacon a vásárlóerő, így egyre erősödött a kényszer a termékváltásra. Nehéz eltalálni az igényeket Amikor egyes szövetkezetek eredményeit vizsgáljuk, igen változatos kép alakul ki. A Fortex szövetkezetét például nagyon érzékenyen érintette, hogy a honvédség a már megkötött szerződéseit felbontotta. A kialakult helyzet ellensúlyozására nyugatról gépet béreltek, amelyen gyártott termék 60 százalékát a partnerük visszavásárlója, de a maradókra még nincs vevőjük. Általánosságban is kijelenthetjük, hogy a konfekcióra visszaesett a kereslet. Sok az eladatlan termék, például a Sprint szövetkezetnél, dolgozóik foglalkoztatása hiszen érdekében megrendelő hiányában gyártottak. Nincs kereslete a cipőnek sem, ennek következtében komoly gondok keletkeznek a Pápai Cipőipari Szövetkezetnél. Előző félévi kapacitásukat csak 60 százalékban tudták lekötni, s a kereskedelem nem is veszi át sok esetben, amit megrendelt. Ezért tervezik paplangyártás és martkervédelmikesztyű-gyártás indítását. A több lábon állás soha nem volt olyan időszerű, mint napjainkban. Az igényekhez igazodó, új termékeket kellene gyártani. A gondokat gyarapítja a társadalmi struktúra változása, a középrétegek elszegényedése, mely együtt jár egy szűkebb kör gyors gazdagodásával. Emiatt a középréteg nehezen vásárol, míg a gazdagabbak exkluzív termékeiket keresnek. A vásárlói igények alakulása látszik a konfekció-, cipő- és bútoriparban. Utóbbi körben még fejlődik a termelés az anyagellátás akadozása ellenére is. Az építőiparnak igen kedvezett az időjárás, ez idáig folyamatosan dolgoztak. Az anyagellátás viszont nem javult a korábbiakhoz képest. Az építőket érinti leginkább a burkolt versenyeztetés. Árajánlatokat kérnek tőlük, amelyekből csak szerencsés esetben lesz megrendelés. Rossz idők járnak a szolgáltatószövetkezetekre. Egyre kevesebbet mosatunk, s nagyon meggondoljuk, hogy elmenjünk-e fodrászhoz, kozmetikushoz, vagy várjunk még a dologgal. Érdekes, hogy a mérték utáni szabóságokban viszont iőtt a kereslet. Ebből az a tanulság, hogy a szolgáltatások terén is elengedhetetlen az felszámolása, egyes részlegek s helyettük új tevékenység indítása. A saját üzlettől az exportig Megyénk szövetkezetei 14 százalékkal több árut adtak el, mint a tavalyi év első felében. A legtöbbet a kis- és nagykereskedelem vásárolt, majd az állami vállalatok és szövetkezetek, s legkevesebbet a termelésellátó vállalatok. A vásárlók ismét keresik az ólomkristályt, a vállalatok pedig a munkavédelmi kesztyűt veszik nagy mennyiségben. Az ipari szövetkezetek a korábbiaknál jobban érdeklődnek saját üzlet nyitása iránt. Ezekben általában nőtt is a kereslet. Termelőnek és vásárlónak egyaránt előnyös, hogy a saját boltban a fogyasztói ár alacsonyabb, mint azokban, melyet más, kereskedelmi vállalat tart fenn. Volt rá példa, hogy túl drágának találtak valamiilyen cikket a kereskedők, az alaposabb vizsgálódás kis derítette, hogy ötven százaléknál többet tettek a termelői árra. A termelők érdeke is, hogy ha már szűk a belső piac, akkor külföldön keressen vevőt. Az ipari szövetkezetek konvertibilis exportja 27,4 százalékkal, azaz 20 millió 576 ezer forinttal nőtt. A Sirály Szövetkezet kishajói ismét jó áron kelnek el a nyugati és az USA-piacon. A Pápai Ruházati Szövetkezet termékei még elfogadható nyereségtartalommal értékesíthetők nyugaton, s ugyanezt mondhatjuk a Devecseri Vegyesipari Szövetkezet női felsőruháira is. A Progress Szövetkezet kerámiaexportja megkétszereződött. A bútoriparban viszont a belföldi áremelést nyugaton nem ismerik el, így csekély a realizálható nyereség. Ezzel magyarázható, hogy a Megyei Bútoripari Szövetkezet belföldön értékesített többet, és csökkent a konvertibilis exportjarén Rubel elszámolású export tekilencszeres növekedést figyeltünk meg a szövetkezeteknél. A tavalyi első félévi 3 millió 664 ezer forintról 33 millió 762 ezerre nőtt e kör. Még mielőtt megijednénk,hogy mivel fogják ezt a vevők ellentételezni, sietve megjegyezzük, hogy közvetlen árucsere keretében kötöttek szerződést az érintettek. Tartozunk körbe-körbe A nyereség csökkent a hagyományos szövetkezeteknél, csupán a tavalyi 71,1 százaléka. Ennek okát a piaci telítettségben látják, és abban, hogy a pénzforgalom stagnál, gyakori a sorban állás a bankoknál, már-már azt mondhatjuk, hogy mindenki mindenkinek tartozik. A nyereség csökkentésére hatott az alapanyagárak rendszeres, és néha szinte követhetetlen emelése, és az, hogy ezt csak késve tudják ránk, fogyasztókra hárítani. Van olyan szövetkezet is, amelyet a felvett hitelek kamatai, illetve az ezzel párosuló lanyha érdeklődés a termékeik iránt, sodorta a csőd szélére. A legjobb eredményt a Várpalotai Vegyesipari Szövetkezet érte el, megduplázódott ahol majdnem a nyereség, kevés híján 14 millió forint. A helyzetet azzal magyarázzák, hogy a szövetkezet növelte a műanyag üzemben gyártott termékei árát, ezzel egy időben megszigorította az anyagvásárlást és kemény takarékossági intézkedéseket vezetett be. cal Ipari szövetkezeteinkben 298 kevesebben dolgoznak, mint tavaly ilyenkor. A létszámcsökkentés sok helyen tudatos, a magasabb bérek kifizethetőségének alapfeltétele. Ez is közrejátszott abban, hogy a szövetkezetnél 20,3 százalékkal nőtt az átlagbér, bár még így is vannak olyan munkahhelyek, ahol a létminimumot lehet csak megkeresni. Ezen a rétegen a gazdálkodók csak a hatékonyság növelésével, új termékek beállításával segíthetnek. Biztató, hogy már látjuk a mozgolódást. Varga Ibolya Áremelés, vagy...? Vajon mi történt volna akkor, ha sikerrel jár egymillió dolgozó sztrájkja, és a kormány megtiltja a húskészítmények árának emelését? Papírforma szerint akkor a fogyasztói árszínvonal néhány tized (!) százalékkal alacsonyabb marad addig, amíg a tilalom tart. Csökkent-e árat a sztrájk? De biztosan helyes ez a következtetés? Ha a kormány enged a tömegek nyomásának, akkor esetleg engednie kell a húsipar követelésének is. Márpedig a húsipar azzal állhatna elő, hogy ha a kormány nem engedi a lakossággal megfizettetni a termelés költségeit, akkor nyúljon a zsebébe ő maga: ellentételezze az elmaradt áremelést a költségvetés. S ha ezt a kormány és a költségvetés megteszi, akkor holnap ugyanilyen igénnyel léphet fel - mint azzal már próbálkozott is — a gabonatermelők tábora, majd az állattenyésztők, nem is szólva a szénbányászatról, a kohászatról, a tartósan veszteséges üzemek százairól. Tekintsünk most el attól, hogy a költségvetés súlyosan deficites, tehát hiába nyúlna a zsebébe, és tételezzük fel, hogy mindez lehetséges, mindenki megkaphatja a közös nagy kalapból azt, amire kiadásai növekedésére hivatkozva — igényt tart. Ebben az esetben hamarosan eljutnánk oda, hogy az élelmiszerek, az iparcikkek ára hivatalosan, illetve elismerten nem emelkedne ugyan, de visszaállna az a kötött árrendszer, amelyhez évtizedeken át már „volt szerencsénk”, az áruhiánnyal egyetemben. Minden viszonylagosan olcsó volna, csak éppen nem lenne kapható. Jöhetnének ismét a szigorú árellenőrök, s büntethetnék az Túl messzire szaladt a következtetés? Aligha. Egyetlen lényeges visszalépés a piaci áraktól, a piaci viszonyoktól megállíthatatlan folyamatot indítana el. Elegendő egyetlen régi féket - mondjuk a húskészítmények százainak hatósági árát - visszaállítani, és a régi reflexek, mechanizmusok, intézmények tömege lépne nyomban működésbe. De akkor ki vagy mi védi meg a dolgozók millióit a gátlástalan áremeléstől? Egy rendőri módszerekkel dolgozó árhatóságinál sokkal eredményesebben védheti meg a gazdaság szereplőinek olyan kölcsönös függése, amit összességében piacnak nevezünk. Mert a vállalatok is függnek ám a lakosság millióitól! Ha az állampolgárok milliói nem „árdrágítókat”, de azokat aligha tudnák nyakon csípni, akik a hiányhelyzetet kihasználva csúszópénz juttatnák az amúgy ellenében hiányzó termékeket azoknak, akik hajlandók azokért többet fizetni. Tehát azoknak, akik ily módon elismerik a magasabb árakat. Vagyis az árak a kormány akarata és a termelőket támogató kiadásai ellenére emelkednének, ami a korrupició terjedése és sok más káros hatás mellett azzal is járna, hogy a többlet árbevétel a bolti eladók zsebébe, nem pedig a termelők kasszájába jutna. Márpedig ha a vállalatok nem remélhetnek több hasznot, de élveznék az állami támogatás biztonságát, akkor ismét teljes közömbösséget tanúsítanának a fogyasztókkal szemben. Óhatatlanul rontanák a minőséget, zsugorítanák a választékot. Hasonlóképp járnának el a szolgáltatók — miért ne követelhetné költségei megtérítését a kormánytól a Patyolat is? - és gyorsan eljuthatnánk oda, az érdekelt vállalatokhoz, a kényelmes igazgatókhoz, a központilag diktált árakhoz, bérekhez, gazdálkodási feltételekhez, a központi utasításos vezetéshez szükséges hatalmas, a gazdaság szereplőit ellenőrző apparátusokhoz, a nagyhatalmú kiskirályokhoz, és az általános hiányhoz képesek megfizetni a vállalatok által szabadon alakított árakat, akkor nyomban kiderül, hogy nem is olyan szabadok azok az árak. Akkor, ha vállalatok el akarják adni termékeiket, kénytelenek alacsonyabb árakkal beérni, s ahhoz költségeiket innovációval, ésszerűbb gazdálkodással, jobb szervezéssel lejjebb szorítani. Amennyiben ezt nem teszik, lehúzhatják a redőnyt, és kenyér nélkül maradnak munkások és igazgatók egyaránt. Meglehet, sovány vigasz ez annak, aki már ma arra kényszerül, hogy a megszokott 20 helyett 15 deka disznósajtot vigyen haza. Mai érdeke valóban azt diktálná, hogy ne emeljék a disznósajt, se semmilyen más termék árát. Ám azt is tudja, ha nem túl fiatal, akkor meg is tapasztalta, hogy ez legkevésbé adminisztratív beavatkozással, kormányzati utasítással érhető el. És ha olykor vágyakozva tekint a bécsi vagy a frankfurti kirakatokra, akkor azzal is tisztában van, ahogy az ott látható árakat sem a hatóság diktálta; hogy az ott látható gazdagságot sem egy központi utasításokra hagyatkozó gazdaság teremtette meg. A tervutasítás egyenlő a hiánygazdasággal Nem minden piacgazdaságú ország népe él persze jólétben, de valamennyi tervutasításra épülő gazdaság hiánnyal küzd, lemaradt a világ élenjárói mögött, és nem egynek a polgárai menekülnek el vagy vándorolnak ki hazájukból. A ma virágzó piacgazdaságok is átvészeltek válságokat, amelyek a miénkhez hasonló inflációval, a miénknél súlyosabb munkanélküliséggel jártak. A magyar gazdaság válságának mélyülését a többi között antiinflációs politikával - az árak fékentartásának indirekt módszereivel - is fékezni kell, és kidolgozni a válságot enyhítő taktikát, az abból kivezető gazdaságpolitikai stratégiát. Egyik sem lehet azonban képes maradéktalanul megvédeni a lakosságot minden tehertől, amivel a válság és az egyidejű modellváltás jár. Gál Zsuzsa A piacot nem lehet semmibe venni Esélyegyenlőséget a betegnek! A Magyar Orvosi Kamara közleménye A Fővárosi Bíróságon a napokban hivatalosan is bejegyezték a Magyar Orvosi Kamarát a társadalmi szervezetek sorába. A testület alapszabálya szerint legfőbb célkitűzésének tagjai szakmai, etikai, gazdasági és szociális érdekvédelmét, az orvosi munka színvonalának emelését és mindezek társadalmi elismertetését tartja. Szeretnék elérni, hogy az orvosok olyan jogok és kötelezettségek közepette gyakorolhassák hivatásukat, melyek lehetővé teszik — és elvárják — tudásuk gyarapítását és megfelelő alkalmazását mind a gyógyítás, mind a betegségek megelőzése, mind a rehabilitáció területén. A magánvállalkozásokkal kapcsolatban a kamara nem zárkózik el attól, hogy az egészségügyi ellátásban ezek is teret nyerjenek, ha segítik a betegek hatásosabb gyógykezelését, továbbá, ha rejtett szellemi és anyagi tartalékokat mozgósítanak. A kamara támogatja a magángyakorlatot is, de ennek szabályozását nem bürokratikus, hatósági intézkedésektől, hanem a valós szükségletektől várják. A Magyar Orvosi Kamara hangsúlyozza az állam felelősségét polgárainak egészségügyi ellátásában, az életkörülmények javításában és a környezet védelmében. Törekvésük az, hogy a beteg ember gyógyítását ne annak vagyoni helyzete, pártállása határozza meg, hanem csakis a szigorú orvosszakmai és etikai elvek. Kiemelték továbbá azt is, hogy számítanak az állampolgárok közreműködésére, hogy mindenki tőle telhetően óvja saját egészségét. Az orvosi kamara — más szervezetekkel együtt — kezdeményezi a kamarai törvény megalkotását, elsősorban azért, hogy a társadalom irányításában erősödjön a demokratizmus — közhatalom (a minisztériumok és más állami szervek) közigazagatási feladataitól elválasztva az adott hivatás, foglalkozás szakmai és etikai követelményrendszerének meghatározása és betartása egy demokratikusan létrehozott, önkormányzattal rendelkező szakmai és egyben érdekvédelmi szervezet hatáskörébe kerüljön! A Magyar Orvosi Kamara is e feladatokat szeretné ellátni, csaknem 13 ezer tagja ehhez várja kollégái támogatását és csatlakozását. Szombathelyen Legális „lengyel piac” Legalizálták Szombathelyen a „lengyel piacot", amelyet „KGST-piac” néven is emlegetnek. Erről a városi tanács vezetői döntöttek. A vasi megyeszékhely piacán, illetve annak közvetlen közelében naponta 20—30, esetenként ennél is több lengyel állampolgár árusítja a különböző árucikkeket, zömmel ruhaneműket, divatárukat és műszaki cikkeket. Az illegális kereskedelem gyakran zavart, esetenként fennakadást okozott a csarnok környékén a közlekedésben, különösen néhány hónapja, amióta az illegális árusok kiszorultak a piacról, és a közeli iskola kerítéséhez költöztek. Mivel az effajta árusítást tiltó jogszabályoknak megnyugtató módon nem tudtak érvényt szerezni, a városi tanács vezetői úgy határoztak, legalizálják a „KGST-piacot”. Intézkedtek, hogy a vásárcsarnok kezelésében lévő szabadtéri, bekerített területen kapjanak helyet a lengyel árusok, ezért természetesen helypénzt kötelesek fizetni. Veszprém, Kossuth u. 6. sz. alatti Modellházunkba férfi és női mongol bőrkabátok és bőrdzsekik érkeztek Hosszú férfi bőrkabát 7380 Ft, bőrdzsekik 5370—6450 Ft, egyiptomi és hazai bőrdzsekik 6970—13 400 Ft. Vegye igénybe OTP-hitelakciónkat! Tel.: 80/27-944 Az összefogás Mezőgazdasági Termelőszövetkezet, 8330 Sümeg, Felszabadulás u. 29., pályázatot hirdet szabadkasszás üzletvezetői munkakör betöltésére Sümeg, Bosnyák u. 2. sz. alatti Dreher sörözőjébe. Sikeres pályázat esetén határozatlan időtartamú munkaviszony létesül. Bérezés megegyezés szerint, alapbér + jutalék. Az alkalmazási feltételeket a 4/1972 (III. 16.) BKM, a 16/1972 (VII. 25.) BKM, a 9/1968 (IX. 4.) BKM, valamint az 5/1972 (III. 16.) BKM rendeletek tartalmazzák. A munkakör betöltésének időpontja: 1989. október 1. A pályázatokat írásban a szövetkezet kereskedelmi főágazat-vezetőjénél kell benyújtani szeptember 20-ig (vagy október 1-ig), aki egyben az üzlettel kapcsolatosan tájékoztatást nyújt. NAPLÓ - 1989. szeptember 1., péntek - ^