Napló, 1989. szeptember (Veszprém, 45. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-01 / 206. szám

A zirci Bakony Termelőszövetkezet háztáji burgonyaföldjén szorgos kezek válogatják a termést. A krumpliszedők külön válogatják a nagy és az apró burgonyát. Egyetlen délután 3 ezer négy­zetméterről takarították be a termést Több rugalmasság, kevesebb készlet kell Az ipari szövetkezetek első fél évétől ipari szövetkezeteinknél bruttó termelés 5,5, a nettó a árbevétel 14,1 százalékkal nö­vekedett az év első felében. A kapacitásokat átlagosan 70-80 százalékban kötötték le a megrendelések. Érezhetően gyengült a belföldi piacon a vásárlóerő, így egyre erősö­dött a kényszer a termékvál­tásra. Nehéz eltalálni az igényeket Amikor egyes szövetkezetek eredményeit vizsgáljuk, igen változatos kép alakul ki. A Fortex szövetkezetét például nagyon érzékenyen érintette, hogy a honvédség a már meg­kötött szerződéseit felbontot­ta. A kialakult helyzet ellen­­súlyozására nyugatról gépet béreltek, amelyen gyártott ter­mék 60 százalékát a partne­rük visszavásárlója, de a ma­radókra még nincs vevőjük. Általánosságban is kijelent­hetjük, hogy a konfekcióra visszaesett a kereslet. Sok az eladatlan termék, például a Sprint szövetkezetnél, dolgozóik foglalkoztatása hiszen ér­dekében megrendelő hiányá­ban gyártottak. Nincs keres­lete a cipőnek sem, ennek kö­vetkeztében komoly gondok keletkezn­ek a Pápai Cipőipari Szövetkezetnél. Előző félévi ka­pacitásukat csak 60 százalék­ban tudták lekötni, s a ke­reskedelem nem is veszi át sok esetben, amit megrendelt. Ezért tervezik paplangyártás és martkervédelm­ikesztyű-gyár­­tás indítását. A több lábon állás soha nem volt olyan időszerű, mint napjainkban. Az igényekhez igazodó, új termékeket kelle­ne gyártani. A gondokat gya­rapítja a társadalmi struktúra változása, a középrétegek el­szegényedése, mely együtt jár egy szűkebb kör gyors gaz­dagodásával. Emiatt a közép­réteg nehezen vásárol, míg a gazdagabbak exkluzív termé­keiket keresnek. A vásárlói igé­nyek alakulása látszik a kon­fekció-, cipő- és bútoriparban. Utóbbi körben még fejlődik a termelés az anyagellátás aka­dozása ellenére is. Az építőiparnak igen kedve­zett az időjárás, ez idáig fo­lyamatosan dolgoztak. Az anyagellátás viszont nem ja­vult a korábbiakhoz képest. Az építőket érinti leginkább a burkolt versenyeztetés. Ár­ajánlatokat kérnek tőlük, ame­lyekből csak szerencsés eset­ben lesz megrendelés. Rossz idők járnak a szol­gáltatószövetkezetekre. Egyre kevesebbet mosatunk, s na­gyon meggondoljuk, hogy el­­menjünk-e fodrászhoz, kozme­tikushoz, vagy várjunk még a dologgal. Érdekes, hogy a mérték utáni szabóságokban viszont i­őtt a kereslet. Ebből az a tanulság, hogy a szol­gáltatások terén is elenged­hetetlen az felszámolása, egyes részlegek s helyettük új tevékenység indítása. A saját üzlettől az exportig Megyénk szövetkezetei 14 százalékkal több árut adtak el, mint a tavalyi év első felé­ben. A legtöbbet a kis- és nagykereskedelem vásárolt, majd az állami vállalatok és szövetkezetek, s legkevesebbet a termelésellátó vállalatok. A vásárlók ismét keresik az ólomkristályt, a vállalatok pe­dig a munkavédelmi kesztyűt veszik nagy mennyiségben. Az ipari szövetkezetek a korábbi­aknál jobban érdeklődnek sa­ját üzlet nyitása iránt. Ezek­ben általában nőtt is a keres­let. Termelőnek és vásárlónak egyaránt előnyös, hogy a saját boltban a fogyasztói ár ala­csonyabb, mint azokban, me­lyet más, kereskedelmi vállalat tart fenn. Volt rá példa, hogy túl drágának találtak valami­ilyen cikket a kereskedők, az alaposabb vizsgálódás ki­s derítette, hogy ötven száza­léknál többet tettek a terme­lői árra. A termelők érdeke is, hogy ha­­ már szűk a belső piac, ak­kor külföldön keressen vevőt. Az ipari szövetkezetek kon­vertibilis exportja 27,4 száza­lékkal, azaz 20 millió 576 ezer forinttal nőtt. A Sirály Szövet­kezet kishajói ismét jó áron kelnek el a nyugati és az USA-piacon. A Pápai Ruházati Szövetkezet termékei még el­fogadható nyereségtartalom­mal értékesíthetők nyugaton, s ugyanezt mondhatjuk a Deve­­cseri Vegyesipari Szövetkezet női felsőruháira is. A Progress Szövetkezet kerámiaexportja megkétszereződött. A bútoriparban viszont a belföldi áremelést nyugaton nem ismerik el, így csekély a realizálható nyereség. Ezzel magyarázható, hogy a Megyei Bútoripari Szövetkezet belföl­dön értékesített többet, és csökkent a konvertibilis export­ja­rén Rubel elszámolású export te­kilencszeres növekedést figyeltünk meg a szövetkeze­teknél. A tavalyi első félévi 3 millió 664 ezer forintról 33 millió 762 ezerre nőtt e kör. Még mielőtt megijednénk,­­hogy mivel fogják ezt a vevők ellentételezni, sietve megje­gyezzük, hogy közvetlen áru­csere keretében kötöttek szer­ződést az érintettek. Tartozunk körbe-körbe A nyereség csökkent a ha­gyományos szövetkezeteknél, csupán a tavalyi 71,1 százalé­ka. Ennek okát a piaci telí­tettségben látják, és abban, hogy a pénzforgalom stagnál, gyakori a sorban állás a ban­koknál, már-már azt mondhat­juk, hogy mindenki mindenki­nek tartozik. A nyereség csökkentésére hatott az alapanyagárak rend­szeres, és néha szinte követ­hetetlen emelése, és az, hogy ezt csak késve tudják ránk, fogyasztókra hárítani. Van olyan szövetkezet is, amelyet a felvett hitelek ka­matai, illetve az ezzel páro­suló lanyha érdeklődés a ter­mékeik iránt, sodorta a csőd szélére. A legjobb eredményt a Vár­palotai Vegyesipari Szövetke­zet érte el, megduplázódott ahol majdnem a nyereség, kevés híján 14 millió forint. A helyzetet azzal magyarázzák, hogy a szövetkezet növelte a műanyag üzem­ben gyártott ter­mékei árát, ezzel egy időben megszigorította az anyagvásár­lást és kemény takarékossági intézkedéseket vezetett be. cal Ipari szövetkezeteinkben 298­ kevesebben dolgoznak, mint tavaly ilyenkor. A lét­számcsökkentés sok helyen tu­datos, a magasabb bérek ki­­fizethetőségének alapfeltétele. Ez is közrejátszott abban, hogy a szövetkezetnél 20,3 száza­­­lékkal nőtt az átlagbér, bár még így is vannak olyan mun­kahhelyek, ahol a létminimumot lehet csak megkeresni. Ezen a rétegen a gazdálkodók csak a hatékonyság növelésével, új termékek beállításával segít­hetnek. Biztató, hogy már lát­juk a mozgolódást. Varga Ibolya Áremelés, vagy...? Vajon mi történt volna akkor, ha sikerrel jár egymillió dol­gozó sztrájkja, és a kormány megtiltja a húskészítmények árá­nak emelését? Papírforma szerint akkor a fogyasztói árszínvo­nal néhány tized (!) százalékkal alacsonyabb marad addig, amíg a tilalom tart. Csökkent-e árat a sztrájk? De biztosan helyes ez a következtetés? Ha a kormány enged a tömegek nyomásá­nak, akkor esetleg engednie kell a húsipar követelésének is. Márpedig a húsipar azzal állhatna elő, hogy ha a kor­mány nem engedi a lakosság­­gal megfizettetni a termelés költségeit, akkor nyúljon a zse­­bébe ő maga: ellentételezze az elmaradt áremelést a költ­ségvetés. S ha ezt a kormány és a költségvetés megteszi, akkor holnap ugyanilyen igénnyel léphet fel - mint azzal már próbálkozott is — a gabona­­termelők tábora, majd az ál­lattenyésztők, nem is szólva a szénbányászatról, a kohá­szatról, a tartósan veszteséges üzemek százairól. Tekintsünk most el attól, hogy a költségvetés súlyosan deficites, tehát hiába nyúlna a zsebébe, és tételezzük fel, hogy mindez lehetséges, min­denki megkaphatja a közös nagy kalapból azt, amire­­ kiadásai növekedésére hivat­kozva — igényt tart. Ebben az esetben hamarosan eljutnánk oda, hogy az élelmiszerek, az iparcikkek ára hivatalosan, il­letve elismerten nem emel­kedne ugyan, de visszaállna az a kötött árrendszer, amelyhez évtizedeken át már „volt sze­rencsénk”, az áruhiánnyal egyetemben. Minden viszony­lagosan olcsó volna, csak ép­pen nem lenne kapható. Jöhetnének ismét a szigorú árellenőrök, s büntethetnék az Túl messzire szaladt a követ­keztetés? Aligha. Egyetlen lé­nyeges visszalépés a piaci áraktól, a piaci viszonyoktól megállíthatatlan folyamatot indítana el. Elegendő egyetlen régi féket - mondjuk a­­ hús­­készítmények százainak hatósá­gi árát - visszaállítani, és a régi reflexek, mechanizmusok, intézmények tömege lépne nyomban működésbe. De akkor ki vagy mi védi meg a dolgozók millióit a gát­lástalan áremeléstől? Egy rendőri módszerekkel dolgozó árhatóságinál sokkal eredmé­nyesebben védheti meg a gaz­daság szereplőinek olyan köl­csönös függése, amit összes­ségében piacnak nevezünk. Mert a vállalatok is függnek ám a lakosság millióitól! Ha az állampolgárok milliói nem „árdrágítókat”, de azokat aligha tudnák nyakon csípni, akik a hiányhelyzetet kihasz­nálva csúszópénz juttatnák az amúgy ellenében hiányzó termékeket azoknak, akik haj­landók azokért többet fizetni. Tehát azoknak, akik ily módon elismerik a magasabb árakat. Vagyis az árak a kormány akarata és a termelőket tá­mogató kiadásai ellenére emelkednének, ami a korrup­i­­ció terjedése és sok más ká­ros hatás mellett azzal is jár­na, hogy a többlet árbevétel a bolti eladók zsebébe, nem pedig a termelők kasszájába jutna. Márpedig ha a válla­latok nem remélhetnek több hasznot, de élveznék az állami támogatás biztonságát, akkor ismét teljes közömbösséget tanúsítanának a fogyasztókkal szemben. Óhatatlanul rontanák a mi­nőséget, zsugorítanák a vá­lasztékot. Hasonlóképp járná­nak el a szolgáltatók — miért ne követelhetné költségei meg­térítését a kormánytól a Patyo­lat is? - és gyorsan eljuthat­nánk oda, az érdekelt vállala­tokhoz, a kényelmes igazga­tókhoz, a központilag diktált árakhoz, bérekhez, gazdálko­dási feltételekhez, a központi utasításos vezetéshez szüksé­ges hatalmas, a gazdaság szereplőit ellenőrző appará­tusokhoz, a nagyhatalmú kis­királyokhoz, és az általános hiányhoz­ képesek megfizetni a vállala­tok által szabadon alakított árakat, akkor nyomban kiderül, hogy nem is olyan szabadok azok az árak. Akkor, ha vállalatok el akarják adni ter­­­mékeiket, kénytelenek alacso­nyabb árakkal beérni, s ah­hoz költségeiket innovációval, ésszerűbb gazdálkodással, jobb szervezéssel lejjebb szorí­tani. Amennyiben ezt nem te­szik, lehúzhatják a redőnyt, és kenyér nélkül maradnak mun­kások és igazgatók egyaránt. Meglehet, sovány vigasz ez annak, aki már ma arra kény­szerül, hogy a megszokott 20 helyett 15 deka disznósajtot vigyen haza. Mai érdeke való­ban azt diktálná, hogy ne emeljék a disznósajt, se sem­milyen más termék árát. Ám azt is tudja, ha nem túl fia­tal, akkor meg is tapasztalta, hogy ez legkevésbé adminiszt­ratív beavatkozással, kormány­zati utasítással érhető el. És ha olykor vágyakozva tekint a bécsi vagy a frankfurti kira­katokra, akkor azzal is tisz­tában van, ahogy az ott látha­tó árakat sem a hatóság dik­tálta; hogy az ott látható gaz­dagságot sem egy központi utasításokra hagyatkozó gaz­daság teremtette meg. A tervutasítás egyenlő a hiánygazdasággal Nem minden piacgazdasá­gú ország népe él persze jó­létben, de valamennyi tervuta­sításra épülő gazdaság hián­­­nyal küzd, lemaradt a világ élenjárói mögött, és nem egy­nek a polgárai menekülnek el vagy vándorolnak ki hazájuk­ból. A ma virágzó piacgazda­ságok is átvészeltek válságo­kat, amelyek a miénkhez ha­sonló inflációval, a miénknél súlyosabb munkanélküliséggel jártak. A magyar gazdaság válságának mélyülését a töb­bi között antiinflációs politiká­val - az árak fékentartásának indirekt módszereivel - is fé­kezni kell, és kidolgozni a vál­ságot enyhítő taktikát, az ab­ból kivezető gazdaságpolitikai stratégiát. Egyik sem lehet azonban képes maradéktalanul megvédeni a lakosságot min­den tehertől, amivel a válság és az egyidejű modellváltás jár. Gál Zsuzsa A piacot nem lehet semmibe venni Esélyegyenlőséget a betegnek! A Magyar Orvosi Kamara közleménye A Fővárosi Bíróságon a napokban hivatalosan is bejegyezték a Magyar Orvosi Kamarát a társadalmi szervezetek sorába. A testület alapszabálya szerint legfőbb célkitűzésének tagjai szak­mai, etikai, gazdasági és szociális érdekvédelmét, az orvosi munka színvonalának emelését és mindezek társadalmi elismer­tetését tartja. Szeretnék elérni, hogy az orvosok olyan jogok és kötelezettségek közepette gyakorolhassák hivatásukat, me­lyek lehetővé teszik — és elvárják — tudásuk gyarapítását és megfelelő alkalmazását­­ mind a gyógyítás, mind a betegsé­gek megelőzése, mind a rehabilitáció területén. A magánvállalkozásokkal kapcsolatban a kamara nem zár­kózik el attól, hogy az egészségügyi ellátásban ezek is teret nyerjenek, ha segítik a betegek hatásosabb gyógykezelését, to­vábbá, ha rejtett szellemi és anyagi tartalékokat mozgósítanak. A kamara támogatja a magángyakorlatot is, de ennek szabá­lyozását nem bürokratikus, hatósági intézkedésektől, hanem a valós szükségletektől várják. A Magyar Orvosi Kamara hangsúlyozza az állam felelőssé­gét polgárainak egészségügyi ellátásában, az életkörülmények javításában és a környezet védelmében. Törekvésük az, hogy a beteg ember gyógyítását ne annak vagyoni helyzete, pártál­lása határozza meg, hanem csakis a szigorú orvosszakmai és etikai elvek. Kiemelték továbbá azt is, hogy számítanak az ál­lampolgárok közreműködésére, hogy mindenki tőle telhetően óvja saját egészségét. Az orvosi kamara — más szervezetekkel együtt — kezdemé­nyezi a kamarai törvény megalkotását, elsősorban azért, hogy a társadalom irányításában erősödjön a demokratizmus — közhatalom (a minisztériumok és más állami szervek) közigaz­a­gatási feladataitól elválasztva az adott hivatás, foglalkozás szakmai és etikai követelményrendszerének meghatározása és betartása egy demokratikusan létrehozott, önkormányzattal ren­delkező szakmai és egyben érdekvédelmi szervezet hatáskörébe kerüljön! A Magyar Orvosi Kamara is e feladatokat szeretné ellátni, csaknem 13 ezer tagja ehhez várja kollégái támogatását és csatlakozását. Szombathelyen Legális „lengyel piac” Legalizálták Szombathelyen a „lengyel piacot", amelyet „KGST-piac” néven is emle­getnek. Erről a városi tanács vezetői döntöttek. A vasi megyeszékhely pia­cán, illetve annak közvetlen közelében naponta 20—30, ese­tenként ennél is több lengyel állampolgár árusítja a külön­böző árucikkeket, zömmel ru­haneműket, divatárukat és mű­szaki cikkeket. Az illegális ke­reskedelem gyakran zavart, esetenként fennakadást oko­zott a csarnok környékén a közlekedésben, különösen né­hány hónapja, amióta az ille­gális árusok kiszorultak a piac­ról, és a közeli iskola­ keríté­séhez költöztek. Mivel az effajta árusítást til­tó jogszabályoknak megnyug­tató módon nem tudtak ér­vényt szerezni, a városi tanács vezetői úgy határoztak, legali­zálják a „KGST-piacot”. Intéz­kedtek, hogy a vásárcsarnok kezelésében lévő szabadtéri, bekerített területen kapjanak helyet a lengyel árusok, ezért természetesen helypénzt köte­lesek fizetni. Veszprém, Kossuth u. 6. sz. alatti Modellházunkba férfi és női mongol bőrkabátok és bőrdzsekik érkeztek Hosszú férfi bőrkabát 7380 Ft, bőrdzsekik 5370—6450 Ft, egyiptomi és hazai bőrdzsekik 6970—13 400 Ft. Vegye igénybe OTP-hitelakciónkat! Tel.: 80/27-944 Az összefogás Mezőgazdasági Termelőszövetkezet, 8330 Sümeg, Felszabadulás u. 29., pályázatot hirdet szabadkasszás üzlet­vezetői munkakör betöltésére Sümeg, Bosnyák u. 2. sz. alatti Dreher sörözőjébe. Sikeres pályázat esetén határozatlan időtartamú munkaviszony létesül. Bérezés megegyezés szerint, alapbér + jutalék. Az alkalmazási feltételeket a 4/1972 (III. 16.) BKM, a 16/1972 (VII. 25.) BKM, a 9/1968 (IX. 4.) BKM, valamint az 5/1972 (III. 16.) BKM rendeletek tartalmazzák. A munkakör betöltésének időpontja: 1989. október 1. A pályázatokat írásban a szövetkezet kereskedelmi főágazat-vezetőjénél kell benyújtani szeptember 20-ig (vagy október 1-ig), aki egyben az üzlettel kapcsolatosan tájékoztatást nyújt. NAPLÓ - 1989. szeptember 1., péntek - ^

Next