Napló, 1989. október (Veszprém, 45. évfolyam, 232-257. szám)
1989-10-02 / 232. szám
Az MSZMP megyei küldöttértekezlete (Folytatás az 1. oldalról) A délelőtti vita a küldöttcsoportok megbízottainak felszólalásaival kezdődött. Dr. Karászi Mihály, a pápai városi pártbizottság első titkára bevezetőben emlékeztetett Gyuricza László szóbeli kiegészítésére, amelyet küldöttcsoportja nevében elfogadásra javasolt. A továbbiakban a vezetői felelősségről szólt. Tisztázni szükséges, hogy a múlt gigantomán fejlesztéseiért mennyiben felelősek a központi, illetve a helyi vezetők. A párttestületeket kisajátító vezetőket, akik sikerrel fojtották el a helyi kezdeményezéseket el kell ítélni. A pártdemokráciába szükséges beépíteni a tagsági, a társadalmi kontrollt. Sajátosan értelmezte megújulást. Nemcsak a vezetőknek, vezetésnek kell felfrissülnie, hanem a tagságnak is. Ezért a kongresszus után tagkönyvcserét javasolt. Azok maradjanak a pártban, akik valóban szimpatizálnak az új programmal és szervezeti szabályzattal, amelyeket remélhetőleg a jövő hét végén elfogad a kongresszus. A pápai küldöttcsoport nevében az előadó azt szeretné, ha a gyökeresen megújuló pártot Magyar Szocialista Pártnak neveznék. A névváltozás ezúttal nem taktikai lenne, hanem a forma kifejezné a megváltozott tartalmat. A helyi pártszervek önállósága mellett szállt síkra. A megyei szint ne irányítson, hanem koordináljon — mondta. A pártvagyon kérdésével két szót hangsúlyozott: a jogszerűséget és az etikusságot. Ami nem illeti meg a pártot, arról lemondani illendő. Házi István, a várpalotai területi ideiglenes intézőbizott Szekeres Imre (Veszprém) felszólalása elején egyetértett azzal, hogy hagyjuk a reformretorikát, cselekedjünk! Elismerve a párt válságát, pozitívumot is észrevett: „soha nem tapasztalt alkotó vita, szellemi pezsgés is jellemzi a tagságot: ez a párt létezik, ság elnöke közölte, hogy a pártértekezlet tekintse tárgytalannak jelöltségét a megyei ügyintéző titkári funkcióra. Majd idézett abból a levélből, amit a megyei jelölőbizottsághoz juttatott el. Indoklása lényege, hogy bizonytalannak látja a megyei szint jövőjét. A nehéziparban dolgozókról szólva keserűen jegyezte meg: évtizedeken át abban a tudatban éltek, hogy értéket termelnek, fontos amit csinálnak. S egyszer csak kiderült, hogy gazdaságtalan a tevékenységük. A pártnak velük és értük kellene feloldani segíteni ezt a súlyos gondot. Ellenkező esetben még a régi párttagok is elfordulnak az MSZMP-től. Tisztességes, becsületes emberekről van szó, ne hagyjuk hát őket cserben. A pártnak oldania kell a pétiek görcsét is ... Elismeréssel szólt a reformkörök, a reformmozgalom növekvő szerepéről, befolyásáról, de elítélte a reform retorikát. A múlttal kapcsolatban nemcsak a diktatórikus vezetőket, hanem az alkalmatlan kiszolgálókat is elítélte. Súlyos hibának, sőt bűnnek tartotta, hogy a vezetők tabuként kezelték egymás viselt dolgait. A párt hitelképességét csak demokratikusan politizáló pártként nyerheti vissza — hangsúlyozta. A tv-híradóban látott munkásőrellenes tüntetéshez kapcsolódva mondta: a pártnak markánsabban kellett volna képviselnie a munkásőrséget. Zlati István beszédére többen reagáltak. Az egyik felszólaló leszögezte: a pártnak az összes kiváltságairól, így a munkásőrségről is önként kell lemondania, él és működik!" — mondotta. Majd hangsúlyozta: tisztázni kell, hogy mely társadalmi rétegek érdekeit képviseli a párt. Ha mindegyikét, akkor senkiét sem. A szőkébb hazánkban felmerülő válságok kérdésében konkrétan kell állást foglalnia a vezető szerveknek, így Herend, Pét ügyében is. Ha ezt elmulasztjuk, még sokáig létezhet a szervezet, de politikai befolyás nélkül.Szólt a szakszervezeteikhez és a frissen alakult munkástanácsokhoz fűződő újszerű kapcsolatok fontosságáról. A választási, politikai harcban nemcsak nehéz feladatot, hanem a párt újjászületésének lehetőségét is látta. A megye nehézipari túlsúlyát más, fejlett technikák telepítésével szükséges ellensúlyozni. Természetes szövetséges szövetkezet, de nemcsak a termelői, hanem a fogyasztói is. A pártnak támogatnia kell az erőltetett városiasodás ellenhatásaként létrejövő, falvakba való visszaáramlást. Szociálpolitikai kérdésekről szólva az idősekről való gondoskodás fontosságát hangsúlyozta, és a fiatalok első lakáshoz jutásának támogatását. Az egészségügy megreformálását csak strukturális változtatásokkal tartotta elképzelhetőnek. Az oktatás minden szférájának arányos fejlesztését szükséges megoldani. A jövőtől nem szabad sajnálni a pénzt — mondotta. A párt értelmiségpolitikájának gyökeres megújítását javasolta. Meleg szavakkal szólt a műszaki értelmiségről, amelynek értékes rétege található az MSZMP soraiban. A humán értelmiség számára olyan légkör megteremtését sürgette, hogy öröm legyen nekik a megyében alkotni, dolgozni, tanítani. Beszédében a nyilvánosság, a párttagok, a társadalom teljes kontrolljának szükségességéről is szólt. Végül leszögezte: „A párt nem cél, hanem eszköz, hogy az emberek nagy többségének boldogulását segítse.” Dr. Szabó Lászlóné az ajkai küldöttcsoport nevében az ideológiai tisztázás alapvető fontosságára hívta fel a figyelmet. A veszteséges üzemek felszámolását csak új munkahelyek teremtésével együtt szabad megvalósítani. Ebben állást kell foglalnia a pártnak. A munkásőrség nevét anakronisztikusnak tartva, jaivasolta, hogy fegyver nélküli nemzeti szolgálatra tegyék alkalmassá a szervezetet. Hiszen hatvanezer ember nem juthat az ÁVH-gárda ‘56 utáni sorsára. A pártnak - szerinte - anyagi okok miatt is le kellene mondania a Naplóról. Javasolta: a lapgazda legyen a megyei tanács. (A felszólalónak ez a megjegyzése kisebb vihart kavart, Gyuricza László szót kérve közölte, hogy a Napló-szerkesztőség nem szorul támogatásra, mert nyereséges.) Az előadó szólt a szakszervezetek, a Hazafias Népfront válságáról, hangsúlyozva, hogy direkt pártirányításra nincs többé sem szükség, sem lehetőség. Dr. Sebők Dezső balatonalmádi küldött javasolta, hogy az újjászülető párt neve Magyar Szocialista Párt legyen. A termelésben tapasztalható érdektelenséget az állami tulajdonformára vezette vissza. Hiszen a mindenkié senkié sem. Másik alapvető hibánk, hogy nálunk nem a társadalmilag hasznos munkát, hanem a beosztást fizetik. Ez is oka, hogy mérhetetlenül földuzzadtak a különféle apparátusok, amelyek 500 milliós képet is képesek lennének ellátni — mondotta. A pártvagyonról szólva hangsúlyozta: nem azok teremtették meg, akik élvezik. Ami szükséges a párt működéséhez, azt meg kell tartani, a többiről le kell mondani a társadalom javára. A munkásőrségről kijelentette: történelmi hivatását teljesítette, most már nincs rá szükség. Ezt követően több egyperces hangzott el. Egyesek vitatták, mások bírálták a munkásőrségről mondott véleményt. Vidosa Károly tapolcai küldött a válság fő okát abban látta, hogy a régi módon már nem, az új módon még nem Dr. Csekő Balázs a zirci küldöttcsoport nevében javasolta, hogy az új politikai intézőbizottság tisztázza a Cimbriana Kft. megalakulásának körülményeit. Javaslatot tett az intézőbizottság létszámára is: 13 tagú lenne a legoptimálisabb, amelyet az ügyvezető titkár vezetne. A felszólaló szerint az MSZMP csak a tagdíjból felhalmozódott vagyont tarthatja meg. A többit adjuk vissza a társadalomnak — mondotta. A lakóhelyi, többnyire nyugdíjas alapszervezetek felfrissülését váltja, a munkahelyi kivonulás után. Nem lenne jó, ha a többi pártok is megpróbálnának beleszólni a munkahelyi vezetésbe — hangsúlyozta többek között: tud a párt dolgozni. Kettős bizalmi válságról szólt, amely a nép és a párt, illetve a párttagság és a vezetők között jött létre. Népet, hazát, nemzetet szolgáló pártra van szükség! - mondotta. A hatalom legyen szolgálat, ne uralkodás. A továbbiakban a politikai program fontosságát hangsúlyozta. Defenzívából offenzívába csak így lehet kitörni. Szólt a vidéki Magyarország érdekeinek határozottabb támogatásáról, a helyi politizálás fontosságáról. Végül Bibó Istvánra hivatkozva, a természetes kis régiók gazdasági és közigazgatási életképességére hívta fel a figyelmet. Dr. Fuchs Pál veszprémi küldött a gyökeresen megújult pártnak új nevet javasolt: legyen Magyar Reformszocialista Párt. Az új párt alulról építkezzen, és a szuverén egyének szabad társulásaként szerve Dr. Gáncs Lajos, a megyei tanács küldötte a mezőgazdaságban dolgozók helyzetét ződjön a lakóhelyeken. A választott vezetők pedig csak elsők lehessenek az egyenlők között. A régi „paternalista múzeumba" javasolta száműzni „az egyszerű párttag” elnevezést. A gyökeresen párt ideológiáját is meg kell újítani. Nem lehet zárt eszmerendszer, amely elzárkózik a modern tudományos eredményektől - mondotta többek között. a Az előadó véleménye szerint reform hajtóerői azok az innovatív egyéniségek, akik napi munkájuk mellett folyamatos megújulásra képesek. A műszaki értelmiségiek között különösen sok az ilyen egyéniség. Végezetül leszögezte: a reform nem cél, hanem eszköz, hogy megteremthessük az emberek boldogulását. Az egyik „egyperces” hozzászóló csak akkor tartotta volna jónak a párt elnevezését, ha benne marad a munkás szó. Egy másik felszólaló súlyos taktikai hibának tekintené, ha a párt most vonulna ki a munkahelyekről. Hans Alajos, sümegi küldött, pártalapszervezeti titkár a képviselő kijelentette: párttagok nevében elfogadják az MSZMP programnyilatkozattervezetét, de hiányolják a vidéki lakosság érdekeinek markáns megfogalmazását. Az elosztási viszonyok központi szemlélete a vidék tönkretételéhez vezetett, a város és a vidék közötti egyenlőtlenség nemhogy csökkent volna, inkább tovább fokozódott. A falvak fejlődése elképzelhetetlen az értelmiség megtartása nélkül. Az oktatás és a közművelődés szerepének visszaállítása fontos feladat a jövőben, a sümegi párttagok támogatják az erre irányuló reformtörekvéseket. Szükségesnek tartotta még a tagdíjak mérséklését, és egy részének visszatartását az alapszervezetekben elemezte. Elmondta, hogy a megye mezőgazdasági üzemei hatalmas fejlődésen men a párt létezik, él és működik Legyen Magyar Szocialista Párt az új elnevezés Tettekkel igazoljuk szándékainkat A résztvevők egy csoportja A várpalotai küldöttek „Új, felfrissült erők kellenek” Gyuricza László nyilatkozata lapunknak Szombaton a megyei pártértekezlet egyik szünetében nyilatkozott lapunknak Gyuricza László, az MSZMP Országos Politikai Intéző Bizottságának tagja, a távozó megyei pártbizottság első titkára. - Mi a benyomása az eddigi munkáról, a megyei pártértekezlet vitájáról? - A politikát folyamatában tanácsos szemlélni. Kétségtelen, hogy a megyei értekezleten érzékelhető a problémák összegzése. Több korábbi pártértekezleten vettem részt. Azokon is volt szó azokról a gondjainkról, amelyek úgymond „benne vannak a levegőben". Mostanra kikristályosodva sülnek elő ismét. Tehát hea megyei értekezletünkön felszínre kerültek olyan elemek, amelyek végiggondolása után a szintézis elvégezhető. Gondolok a következő kulcskérdésekre: milyen párt legyen a miénk? hol tevékenykedjen? a pártvagyon, a munkásőrség ügye, a párt új felépítése, de sorolhatnám tovább. Ezt a politikat tartom, folyamatot pozitívnak amelyre érdemes odafigyelni, hogy mivé fejlődik. Ennek állomásai a köztársaságielnök-választás, a parlamenti, a tanácsi választások, az új törvények. A szóbeli kiegészítésemben is szóltam arról a hiányosságunkról, hogy még mindig „önmagunk ellenzéke" vagyunk. Alig egy-két hozzászólásban,gyéren jelenik meg a kifelé fordulás, a széles társadalmi életbe való beágyazódás, a választási párttá alakulás elemei. Pedig mma erre lenne leginkább szükségünk, önnek komoly esélye lett volna, hogy akár megyei intézőbizottsági elnöknek, vagy ügyvezető, vagy első titkárnak megválasszák. A megyei jelölőbizottság megkeresésére azonban nemmel válaszolt. Sokunkat foglalkoztat a kérdés: miért döntött így Gyuricza László? - Nagyon jólesik, hogy így vetődik fel a kérdés, de mint a politikai színtéren hosszú ideje tevékenykedő ember, sok mindent megéltem, tapasztaltam. Láttam olyan helyzeteket, amikor úgy éreztem, hogy ha önmagát helyesen értékelte volna az illető személy, akkor levonja a konzekvenciákat és időben távozik. ber Hitem szerint, amit az emcsinál, maximális erőbedobással kell hogy végezze. A politikai munkát is így kezdtem. Sőt kedvvel, ezt is hozzáteszem. Később belül olyan folyamatok indultak el, amiket csak én érzek, csak én tudok. Ezek indítottak arra, hogy a politika < színteréről vissza, ahol majd oda térjek negyedszázadig tevékenykedtem. Ehhez azt fűzném hozzá, hogy a politikát eseménycentrikusan sohasem vizsgáltam, hanem folyamatában. A pillanat megnyerése, a pillanatnyi siker sok politikust vitt már zsákutcába. Gondolok itt néhány felső vezetőnkre is. Magam is lehetségesnek tartottam, hogy bent maradhatok a vezetésben, netán első emberként is. De az a folyamat, amit az elején érintettem —a választási párttá válás, a helyi pártszervezetek kiépülése az új szervezeti szabályzat alapján, a választások — ezek olyan feladatok, amelyekhez meggyőződésem szerint új, felfrissült erők kellenek, akik a politikai élet tempóját hozzám viszonyítva is fel tudják gyorsítani. Én ezt várom tőlük, ugyanakkor saját tapasztalataimmal kész vagyok a felgyorsult tempójú munkát segíteni, szolgálja. Mindenképpen szakítani szeretnék azzal a rossz hagyománnyal, hogy a távozó az őt követőben legyőzőjét lássa. Nem érzem tehát magam legyőzöttnek, de annak örülnék, hogy olyanok győzzenek, akiket én segíteni tudok. — ön korkedvezménnyel is elmehetett volna nyugdíjba. Megengedi, hogy megkérdezzem: milyen beosztásba kerül? Ha arra gondol, hogy „ejtőernyősként" pártvezetőből gazdasági vezető leszek, téved. Eddigi fizetésemhez viszonyítva kevesebb mint a feléért vállaltam munkát. Aki ma hivatásos politikusként vállal funkciót, csak rövid időszakra számítson. Az új reformgondolkozás szellemében szoktam hangsúlyozni: munkavállalókból munkavállalkozók legyünk. Természetesnek kell felfognunk, az újrakezdést. Ebben is szeretnék 57 évesen példát mutatni. Az új egzisztenciámat, nem korábbi érdemeimre hivatkozva, hanem a bennem még meglévő hajtóerőből szeretném megalapozni. Horváthy György