Napló, 1989. október (Veszprém, 45. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-02 / 232. szám

Az MSZMP megyei küldöttértekezlete (Folytatás az 1. oldalról) A délelőtti vita a küldött­csoportok megbízottainak fel­szólalásaival kezdődött. Dr. Karászi Mihály, a pápai városi pártbizottság első titká­ra bevezetőben emlékeztetett Gyuricza László szóbeli ki­egészítésére, amelyet küldött­csoportja nevében elfogadás­ra javasolt. A továbbiakban a vezetői felelősségről szólt. Tisztázni szükséges, hogy a múlt gigan­­tomán­­ fejlesztéseiért mennyi­ben felelősek a központi, il­letve a helyi vezetők. A párt­testületeket kisajátító vezető­ket, akik sikerrel fojtották el a helyi kezdeményezéseket el kell ítélni. A pártdemokrá­­­ciába szükséges beépíteni a tagsági, a társadalmi kont­rollt. Sajátosan értelmezte megújulást. Nemcsak a veze­­­tőknek, vezetésnek kell fel­frissülnie, hanem a tagságnak is. Ezért a kongresszus után tagkönyvcserét javasolt. Azok­­ maradjanak a pártban, akik valóban szimpatizálnak az új programmal és szervezeti sza­bályzattal, amelyeket remélhe­tőleg a jövő hét végén elfo­gad a kongresszus. A pápai küldöttcsoport nevében az előadó azt szeretné, ha a gyö­keresen megújuló pártot Ma­gyar Szocialista Pártnak ne­veznék. A névváltozás­­ ez­úttal nem taktikai lenne, ha­nem a forma kifejezné a meg­változott tartalmat. A helyi pártszervek önálló­sága mellett szállt síkra. A megyei szint ne irányítson, hanem koordináljon — mond­ta. A pártvagyon kérdésével két szót hangsúlyozott: a jog­szerűséget és az etikusságot. Ami nem illeti meg a pártot, arról lemondani illendő. Házi István, a várpalotai te­rületi ideiglenes intézőbizott­ Szekeres Imre (Veszprém) felszólalása elején egyetértett azzal, hogy hagyjuk a reform­retorikát, cselekedjünk! Elismerve a párt válságát, pozitívumot is észrevett: „so­ha nem tapasztalt alkotó vita, szellemi pezsgés is jellemzi a tagságot: ez a párt létezik, ság elnöke közölte, hogy a pártértekezlet tekintse tárgy­talannak jelöltségét a megyei ügyintéző titkári funkcióra. Majd idézett abból a­­ levél­ből, amit a megyei jelölőbi­zottsághoz juttatott el. Indok­lása lényege, hogy bizonyta­lannak látja a megyei szint jövőjét. A nehéziparban dolgozók­ról szólva keserűen jegyezte meg: évtizedeken át abban a tudatban éltek, hogy értéket termelnek, fontos amit csi­nálnak. S egyszer csak kide­rült, hogy gazdaságtalan a te­vékenységük. A pártnak velük és értük kellene feloldani se­gíteni ezt a súlyos gondot. El­lenkező esetben még a régi párttagok is elfordulnak az MSZMP-től. Tisztességes, be­csületes emberekről van szó, ne hagyjuk hát őket cserben. A pártnak oldania kell a pé­tiek görcsét is ... Elismeréssel szólt a reform­körök, a reformmozgalom nö­vekvő szerepéről, befolyásáról, de elítélte a reform retorikát. A múlttal kapcsolatban nem­csak a diktatórikus vezetőket, hanem az alkalmatlan kiszol­gálókat is elítélte. Súlyos hi­bának, sőt bűnnek tartotta, hogy a vezetők tabuként ke­zelték egymás viselt dolgait. A párt hitelképességét csak demokratikusan politizáló párt­ként nyerheti vissza — hang­súlyozta. A tv-híradóban lá­tott munkásőrellenes tüntetés­hez kapcsolódva mondta: a pártnak markánsabban kellett volna képviselnie a munkásőr­séget. Zlati István beszédére töb­ben reagáltak. Az egyik fel­szólaló leszögezte: a pártnak az összes kiváltságairól, így a munkásőrségről is önként kell lemondania, él és működik!" — mondotta. Majd hangsúlyozta: tisztázni kell, hogy mely társadalmi ré­tegek érdekeit képviseli a párt. Ha mindegyikét, akkor senkiét sem. A szőkébb hazánkban fel­merülő válságok kérdésében konkrétan kell állást foglal­nia a vezető szerveknek, így Herend, Pét ügyében is. Ha ezt elmulasztjuk, még sokáig létezhet a szervezet, de poli­tikai befolyás nélkül.­Szólt a szakszervezeteikhez és a frissen alakult munkásta­nácsokhoz fűződő újszerű kap­csolatok fontosságáról. A választási, politikai harc­ban nemcsak nehéz feladatot, hanem a párt újjászületésé­nek lehetőségét is látta. A megye nehézipari túlsú­lyát más, fejlett technikák te­lepítésével szükséges ellensú­­­lyozni. Természetes szövetséges szövetkezet, de nemcsak a termelői, hanem a fogyasztói is. A pártnak támogatnia kell az erőltetett városiasodás el­lenhatásaként létrejövő, fal­vakba való visszaáramlást. Szo­ciálpolitikai kérdésekről szólva az idősekről való gondoskodás fontosságát hangsúlyozta, és a fiatalok első lakáshoz jutásá­nak támogatását. Az egészség­ügy megreformálását csak strukturális változtatásokkal tartotta elképzelhetőnek. Az oktatás minden szférájának arányos fejlesztését szükséges megoldani. A jövőtől nem sza­bad sajnálni a pénzt — mon­dotta. A párt értelmiségpoliti­kájának gyökeres megújítását javasolta. Meleg szavakkal szólt a műszaki értelmiségről, amelynek értékes rétege talál­ható az MSZMP soraiban. A humán értelmiség számára olyan légkör megteremtését sürgette, hogy öröm legyen ne­kik a megyében alkotni, dol­gozni, tanítani. Beszédében a nyilvánosság, a párttagok, a társadalom tel­jes kontrolljának szükségessé­géről is szólt. Végül leszögez­te: „A párt nem cél, hanem eszköz, hogy az emberek nagy többségének boldogulását se­gítse.” Dr. Szabó Lászlóné az ajkai küldöttcsoport nevében az ideológiai tisztázás alapvető fontosságára hívta fel a fi­gyelmet. A veszteséges üzemek felszámolását csa­k új munkahe­lyek teremtésével együtt sza­bad megvalósítani. Ebben ál­lást kell foglalnia a pártnak. A munkásőrség nevét anakronisztikusnak tartva, ja­i­­vasolta, hogy fegyver nélküli nemzeti szolgálatra tegyék al­kalmassá a szervezetet. Hiszen hatvanezer ember nem juthat az ÁVH-gárda ‘56 utáni sorsá­ra. A pártnak - szerinte - anyagi okok miatt is le kelle­ne mondania a Naplóról. Ja­vasolta: a lapgazda legyen a megyei tanács. (A felszólalónak ez a meg­jegyzése kisebb vihart kavart, Gyuricza László szót kérve kö­zölte, hogy a Napló-szerkesz­tőség nem szorul támogatásra, mert nyereséges.) Az előadó szólt a szakszer­vezetek, a Hazafias Népfront válságáról, hangsúlyozva, hogy direkt pártirányításra nincs többé sem szükség, sem lehe­tőség. Dr. Sebők Dezső balatonal­mádi küldött javasolta, hogy az újjászülető párt neve Ma­gyar Szocialista Párt legyen. A termelésben tapasztalható érdektelenséget az állami tu­lajdonformára vezette vissza. Hiszen a mindenkié senkié sem. Másik alapvető hibánk, hogy nálunk nem a társadal­milag hasznos munkát, hanem a beosztást fizetik. Ez is oka, hogy mérhetetlenül földuzzad­tak a különféle apparátusok, amelyek 500 m­i­lliós k­é­pet is ké­pesek lennének ellátni — mondotta. A pártvagyonról szólva hangsúlyozta: nem azok teremtették meg, akik élvezik. Ami szükséges a párt működé­séhez, azt meg kell tartani, a többiről le kell mondani a tár­sadalom javára. A munkásőr­ségről kijelentette: történelmi hivatását teljesítette, most már nincs rá szükség. Ezt követően több egyper­ces hangzott el. Egyesek vi­tatták, mások bírálták a mun­kásőrségről mondott véle­ményt. Vidosa Károly tapolcai kül­dött a válság fő okát abban látta, hogy a régi módon már nem, az új módon még nem Dr. Csekő Balázs a zirci kül­döttcsoport nevében javasolta, hogy az új politikai intézőbi­zottság tisztázza a Cimbriana Kft. megalakulásának körülmé­nyeit. Javaslatot tett az inté­­zőbizottság létszámára is: 13 tagú lenne a legoptimálisabb, amelyet az ügyvezető titkár vezetne. A felszólaló szerint az MSZMP csak a tagdíjból fel­halmozódott vagyont tarthatja meg. A többit adjuk vissza a társadalomnak — mondotta. A lakóhelyi, többnyire nyug­­díjas­ a­la­pszervezetek felfrissü­lését váltja, a munkahelyi kivo­nulás után. Nem lenne jó, ha a többi pártok is megpróbál­nának beleszólni a munkahelyi vezetésbe — hangsúlyozta töb­bek között: tud a párt dolgozni. Kettős bizalmi válságról szólt, amely a nép és a párt, illetve a párt­tagság és a vezetők között jött létre. Népet, hazát, nem­zetet szolgáló pártra van szükség! - mondotta. A ha­talom legyen szolgálat, ne uralkodás. A továbbiakban a politikai program fontosságát hangsúlyozta. Defenzívából of­­fenzívába csak így lehet ki­törni. Szólt a vidéki Magyar­­ország érdekeinek határozot­tabb támogatásáról, a helyi politizálás fontosságáról. Vé­gül Bibó Istvánra hivatkozva, a természetes kis régiók gazda­sági és közigazgatási életké­pességére hívta fel a figyel­met. Dr. Fuchs Pál veszprémi kül­dött a gyökeresen megújult pártnak új nevet javasolt: le­gyen Magyar Reformszocialista Párt. Az új párt alulról építkez­zen, és a szuverén egyének szabad társulásaként szerve­ Dr. Gáncs Lajos, a megyei tanács küldötte a mezőgazda­ságban dolgozók helyzetét ződjön a lakóhelyeken. A vá­lasztott vezetők pedig csak el­sők lehessenek az egyenlők kö­zött. A régi „paternalista mú­zeumba" javasolta száműzni „az egyszerű párttag” elneve­zést. A gyökeresen párt ideológiáját is meg kell újítani. Nem lehet zárt eszmerendszer, amely elzárkózik a modern tu­dományos eredményektől - mondotta többek között. a Az előadó véleménye szerint reform hajtóerői azok az innovatív egyéniségek, akik napi munkájuk mellett folya­matos megújulásra képesek. A műszaki értelmiségiek között különösen sok az ilyen egyé­niség. Végezetül leszögezte: a reform nem cél, hanem esz­köz, hogy megteremthessük az emberek boldogulását. Az egyik „egyperces” hoz­zászóló csak akkor tartotta volna jónak a párt elnevezé­sét, ha benne marad a mun­kás szó. Egy másik felszólaló súlyos taktikai hibának tekin­tené, ha a párt most vonulna ki a munkahelyekről. Hans Alajos, sümegi küldött, pártalapszervezeti titkár a képviselő kijelentette: párttagok nevében elfogadják az MSZMP programnyilatkozat­­tervezetét, de hiányolják a vi­déki lakosság érdekeinek mar­káns megfogalmazását. Az el­osztási viszonyok központi szemlélete a vidék tönkreté­teléhez vezetett, a város és a vidék közötti egyenlőtlenség nemhogy csökkent volna, in­kább tovább fokozódott. A falvak fejlődése elképzelhe­tetlen az értelmiség megtar­tása nélkül. Az oktatás és a közművelődés szerepének vis­­­szaállítása fontos feladat a jövőben, a sümegi párttagok támogatják az erre irányuló reformtörekvéseket. Szüksé­gesnek tartotta még a tagdí­jak mérséklését, és egy részé­nek visszatartását az alap­szervezetekben­ elemezte. Elmondta, hogy a megye mezőgazdasági üze­mei hatalmas fejlődésen men­ a párt létezik, él és működik Legyen Magyar Szocialista Párt az új elnevezés Tettekkel igazoljuk szándékainkat A résztvevők egy csoportja A várpalotai küldöttek „Új, felfrissült erők kellenek” Gyuricza László nyilatkozata lapunknak Szombaton a megyei párt­értekezlet egyik szünetében nyilatkozott lapunknak Gyu­ricza László, az MSZMP Or­szágos Politikai Intéző Bi­zottságának tagja, a távozó megyei pártbizottság első titkára. - Mi a benyomása az ed­digi munkáról, a megyei pártértekezlet vitájáról? - A politikát folyamatában tanácsos szemlélni. Kétségte­len, hogy a megyei értekez­leten érzékelhető a prob­lémák összegzése. Több ko­rábbi pártértekezleten vet­tem részt. Azokon is volt szó azokról a gondjainkról, amelyek úgymond „benne vannak a levegőben". Mos­tanra kikristályosodva sülnek elő ismét. Tehát he­a megyei értekezletünkön fel­színre kerültek olyan ele­mek, amelyek végiggondo­lása után a szintézis elvé­gezhető. Gondolok a követ­kező kulcskérdésekre: milyen párt legyen a miénk? hol tevékenykedjen? a pártva­gyon, a munkásőrség ügye, a párt új felépítése, de so­rolhatnám tovább. Ezt a po­litikat tartom, folyamatot pozitívnak amelyre érdemes odafigyelni, hogy mivé fej­lődik. Ennek állomásai a köztársaságielnök-választás, a parlamenti, a tanácsi vá­lasztások, az új törvények. A szóbeli kiegészítésem­ben is szóltam arról a hiá­nyosságunkról, hogy még mindig „önmagunk ellenzé­ke" vagyunk. Alig egy-két hozzászólásban,­­gyéren je­lenik meg a kifelé fordulás, a széles társadalmi életbe való beágyazódás, a vá­lasztási párttá alakulás ele­mei. Pedig mma erre lenne leginkább szükségünk,­­ önnek komoly esélye lett volna, hogy akár me­gyei intézőbizottsági elnök­nek, vagy ügyvezető, vagy első titkárnak megválasszák. A megyei jelölőbizottság megkeresésére azonban nem­mel válaszolt. Sokunkat fog­lalkoztat a kérdés: miért döntött így Gyuricza László? - Nagyon jólesik, hogy így vetődik fel a kérdés, de mint a politikai színtéren hosszú ideje tevékenykedő ember, sok mindent megél­tem, tapasztaltam. Láttam olyan helyzeteket, amikor úgy éreztem, hogy ha ön­magát helyesen értékelte vol­na az illető személy, akkor levonja a konzekvenciákat és időben távozik. ber Hitem szerint, amit az em­csinál, maximális erő­­bedobással kell hogy vé­gezze. A politikai munkát is így kezdtem. Sőt kedvvel, ezt is hozzáteszem. Később belül olyan folyamatok in­dultak el, amiket csak én érzek, csak én tudok. Ezek indítottak arra, hogy a poli­tika < színteréről vissza, ahol majd oda térjek negyed­századig tevékenykedtem. Ehhez azt fűzném hozzá, hogy a politikát eseménycentrikusan sohasem vizsgál­tam, hanem folyamatában. A pillanat megnyerése, a pillanatnyi siker sok politi­kust vitt már zsákutcába. Gondolok itt néhány felső vezetőnkre is. Magam is le­hetségesnek tartottam, hogy bent maradhatok a veze­tésben, netán első ember­ként is. De az a folyamat, amit az elején érintettem —a választási párttá válás, a he­lyi pártszervezetek kiépülé­se az új szervezeti szabály­zat alapján, a választások — ezek olyan feladatok, ame­lyekhez meggyőződésem sze­rint új, felfrissült erők kel­lenek, akik a politikai élet tempóját hozzám viszonyítva is fel tudják gyorsítani. Én ezt várom tőlük, ugyanakkor saját tapasztalataimmal kész vagyok a felgyorsult tempó­jú munkát segíteni, szolgál­ja. Mindenképpen szakítani szeretnék azzal a rossz ha­gyománnyal, hogy a távozó az őt követőben legyőzőjét lássa. Nem érzem tehát magam legyőzöttnek, de an­nak örülnék, hogy olyanok győzzenek, akiket én segí­teni tudok. — ön korkedvezménnyel is elmehetett volna nyugdíj­ba. Megengedi, hogy meg­kérdezzem: milyen beosztás­ba kerül?­­ Ha arra gondol, hogy „ejtőernyősként" pártveze­tőből gazdasági vezető le­szek, téved. Eddigi fize­tésemhez viszonyítva keve­sebb mint a feléért vállal­tam munkát. Aki ma hivatá­sos politikusként vállal funk­­­ciót, csak rövid­­ időszakra számítson. Az új reform­­gondolkozás szellemében szoktam hangsúlyozni: mun­kavállalókból munkavállal­kozók legyünk. Természetes­nek kell felfognunk, az új­rakezdést. Ebben is szeretnék 57 évesen példát mutatni. Az új egzisztenciámat, nem korábbi érdemeimre hi­vatkozva, hanem a bennem még meglévő hajtóerőből szeretném megalapozni. Horváthy György

Next