Napló, 1989. december (Veszprém, 45. évfolyam, 284-307. szám)
1989-12-01 / 284. szám
A privatizálás kérdőjelei Huzakodása jusson Jókora vihart fog kavarni az a törvényjavaslat, amelyet a privatizációs kormánybiztos készíttetett el szakértők egy csoportjával. A javaslat szerint ugyanis a kereskedelmi, a vendéglátó és a szolgáltató vállalatoktól el kell venni, és az állam vagyonát kezelő — ezután létrehozandó — szervezethez kell csatolni a kisebb üzleteket. A vagyonkezelő szervezet azután — így szól a javaslat — versenypályázatot ír ki, és a nyilvánosság ellenőrzése mellett adja el a boltokat magánvállalkozóknak. Az államivállalatokat a maszekok tartják el Nagyobb teret nyitni a magánvállalkozásnak minden ágazatban ésszerű, különösen az a boltok, a vendéglátóhelyek esetében. Ezeknek a parányi gazdálkodóegységeknek végképp nincs szükségük rá, hogy valamilyen vállalati központból kapjanak irányítást. A sarki fűszeres mindig pontosan tudja, mi a teendője, és nem szorul se kereskedelempolitikai irányelvekre, se másmilyen gyámkodásra. Az pedig tökéletesen ellenkezik érdekével, hogy hasznát meg kelljen osztania egy vállalati irányító apparátussal. Márpedig ma ez a helyzet: a boltok jövedelmet termelnek, ami az állami vállalatot illeti meg. A jövedelem ilyen, vállalati szintű centralizálása jól látható a szerződéses üzleteknél. Ott a boltvezetők akkor is kötelesek a központnak átalánydíjat fizetni, ha a központ semmiféle szolgáltatást nem nyújt nekik. Nem egy vendéglátó-vállalat ma már szinte kizárólag az átalánydíjból él, mert a nem szerződéses üzletei alig jövedelmeznek valamit. Ha azt is számításba veszszük, hogy ugyanakkor sokan vágnának bele magánvállalkozásba, kivált kereskedelmi és vendéglátó szolgáltatásba, de nem jutnak üzlethelyiséghez, akkor igencsak logikusnak látszik a törvényjavaslat tervezete. De semmiképpen sem minősítik annak a vállalatok. Nekik ugyanis, ha zsugorodik, majd megszűnik az üzlethálózatuk, akkor létalapjuk szűnik meg. És van is némi igazságuk: milyen alapon veszik el tőlük azt, ami az övék? Albérletből származó új jövedelmek adója Közismerten nehéz lakáshelyzetünkből adódóan, nagyon komoly igény jelentkezik az albérletek, ágybérleteik iránt, következésképpen sok állampolgár hasznosítja így ingatlanát. Az ebből származó jövedelmek után a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló módosított 1987. évi VI. tv. 13. paragrafusa alapján, személyi jövedelemadót kell fizetni. Ennek megfelelően az albérlőtől kapott összeget bevételként kell figyelembe venni. A bevételeket a többi jövedelmekkel együtt célszerű egy erre alkalmas füzetbe feljegyezni. Ugyanakkor a bevétel megszerzése érdekében felmerült és számlával igazolt költségeket a bevételből le kell vonni, és a fennmaradó öszszeg tekintendő jövedelemnek. Ezt a jövedelmet az egyéb adóköteles jövedelemmel éves szinten összevontan kell kezelni és a személyi jövedelemadót ennek megfelelően megfizetni. A költségek elszámolására csak olyan mértékig van lehetőség, amely a bevétel eléréséhez szükséges. Például,ha egy lakásból egy szobát adnak ki albérletbe, akkor a villanyköltség arányosan számítva vonható le a bevételből. Azokat a költségeket, amelyeket a bérbevevő közvetlenül kiegyenlít, kiadásként a bérbeadó nem számolhatja el. A költségek a már idézett jogszabály alapján, 24 000 forintig vehetők figyelembe, ezen belül maximum annak a bevételnek az erejéig, amelynek megszerzése érdekében felmerültek. Ez azt jelenti, hogy ha az ingatlanát albérletbe adó magánszemélynek ezen kívül más, a tv. 13. paragrafusa által szabályozott bevétele is van (pl. orvosi magánpraxis, tiszteletdíj, könyvbizományosi díj stb.) egyik tevékenységénél jelentkező esetleges veszteség, a másik tevékenységből származó bevétel terhére nem számolható el. Ha azingatlanát albérletbe adó magánszemély ezzel kapcsolatos költségei az évi 24 ezer forintot meghaladják, és ezeket el kívánja számolni, e szándékát a lakóhely szerint illetékes adófelügyelőségnél előzetesen be kell jelenteni. Ez már szigorúbb nyilvántartási kötelezettséget von maga után. A bevételeket és a kiadásokat az adóhatóság által hitelesített egyszerű pénztárkönyvbe, a felmerülés sorrendjében kell vezetni. Ilyenkor a bevételek és a kiadások elszámolása vállalkozók módjára történik, viszont nem számolható el a következő évek bevétele terhére az adott évben keletkezett veszteség. A személyi jövedelemadót az a magánszemély fizeti meg, akinél a jövedelem jelentkezik. Ez nyilvánvalóan elsősorban a tulajdonos vagy ahaszonélvező, de lehet az a magánszemély is, akinek az ingatlan használati jogát okirattal átruházták. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az ingatlan tulajdonjogának, haszonélvezeti jogának, használati jogának stb. átruházása érdekében kötött jogügyletek után az illetékekről szóló 1986. évi I. tv. rendelkezései alapján illetéket kell fizetni. Kiskorú magánszemély jövedelmét a gyámhatóságnak be kell jelenteni, és a kiskorú adókötelezettségét (adófizetés, nyilvántartás stb.) a törvényes képviselő teljesíti. Házastársaiknak a közös tulajdonban lévő ingatlan albérletbe adásából származó jövedelmüket a házastársi vagyonközösség fennállása idején, egymás között egyenlő arányban meg kell osztani. Attól függetlenül, hogy a kiadások elszámolását milyen jogszabályi formában végzi az adózó, minden negyedévben meg kell állapítani az adóköteles jövedelem és a fizetendő adóelőleg összegét. A személyi jövedelemadó-előleget a negyedévet követő hónap 20-áig kell befizetni az Adóelszámolási iroda „Személyi jövedelemadó és késedelmi pótléka” 232-90605- 6359. sz. számlájára. Abban az esetben, amikor vállalat, intézmény saját dolgozói részére bérel szobát, lakást, a bérleti díj kifizetésekor adóelőleget von le. Nem kell adóelőleget levonni akkor, ha az adózó nyilatkozatot ad, hogy az összes jövedelme az évi 55 000 forintot, nyugdíjas esetén - nyugdíjával együtt az évi 108 000 forintot nem haladja meg. Amennyiben a jövedelem nem kifizetőtől, hanem magánszemélytől származik, a bérbeadónak a leírt adómentes határig adóelőleg-fizetési kötelezettsége nincs. A magánszemélyek jövedelemadójáról évente egy alkalommal, a tárgyévet követő év március 20-áig, egyéni vállalkozóknak február 28-áig kell adóbevallást adni a lakóhely (telephely) szerint illetékes adófelügyelőség részére. Házastársak külön-külön adnak adóbevallást. Az ingatlan albérletbe történő hasznosítása nem forgalmiadóköteles tevékenység, ezért áfa-adóalanyként nem kell bejelentkezni és adószámot kérni. Az adózóknak a bevételi nyilvántartásokat (feljegyzéseket) a kiadásokat bizonyító számlákat, bizonylatokat, az elévülési határidőn belül (5 évig) meg kell őrizni és az adóellenőrzés során az adóhatóságrendelkezésére bocsátani. Veszprém Megyei Adófelügyelőség A devecseri tanács — az intézményekkel összefogva — több jelentős változást valósított meg közigazgatási területén. A település központjában szolgáltató létesítmények sorának építését támogatta ingyenterület-adással. Az iparosok és vendéglátósok mellett tetszetős ügyfélszolgálati irodát épített a Hungária Biztosító, hogy növelhesse a szolgáltatási színvonalát. Lakossági igényre lakótelkeket alakítottak ki, közel százat az idén, de az igények szerint folyamatosan történik a további telkek kijelölése is. Az ármegállapításnál nem az üzlet vezérli a tanácsot, hanem az, a hogy minél több igénylőn segítsen. Ezért a telkeket többségében a kialakítási ár alatt adják, így támogatják a „fészekrakókat”. A közigazgatási területen — például Kolontáron — 32 telket osztottak, Devecserben pedig közel 40 telek kelt el a Honvéd, a Marton és a Deák Ferenc utcákban. Pusztamiskén és Borszörcsökön sajnos,ez ideig egy sem. E két utóbbi településen egyelőre nincs igény. Több mint 2 millió forintot költöttek a devecseri művelődési központ felújítására. Kicserélték a vizes blokkot, és emeletráépítéssel új foglalkoztatótermet hoztak létre. A külső,belső festésen túl, a berendezések nagy részét is megújították. Borbás János képriportja Devecseri változások NAPLÓ - 1989. december 1., péntek -3 Kiépülő utca Devecserben A Hungária Biztosító irodája Felújított köntösben a művelődési ház Ellentmondásos javaslat Csakhogy valójában az üzlethálózat nem az övék, amint semmi sem, amit ma vállalati vagyonként tartanak számon. A vállalat ugyanis csak kezelője, nem pedig tulajdonosa a rábízott vagyonnak. A tulajdonos egyedül az állam, amely viszont nem bizonyult jó gazdának. Évtizedeken át pazarlóan bánt a társadalmi tulajdonnal, most pedig őrizetlenül hagyta, tűrte, hogy az átalakuló vállalatok részvénytársaságokká avanzsálva a cégbíróságokon a maguk javára jegyeztessék be. Ennek a folyamatnak kíván gátat szabni a törvénytervezet, legalábbis a legkisebb gazdasági egységek, a boltok és a szolgáltatófiókok tekintetében. Amelyek dolgában még bonyolultabb a helyzet, mert maguk a helyiségek általában a helyi tanácsok birtokában vannak, s a vállalatok csupán bérlőkként szerepelnek, így tulajdonképpen csak a bérlői jogviszony az, amit az állam most elvenne a vállalatoktól, és amit licitálásra kínálna fel a magánvállalkozóknak, Így hát a magánkereskedők, a magánvendéglősök se vallhatnák tulajdonuknak az elnyerhető, megvehető üzleteket? Talán mégis, hiszen attól még tökéletesen magánkereskedőként működhet bárki, hogy nem saját ingatlanában, hanem bérelt helyiségben méri a bort vagy a bútorszövetet. Ha sor kerül a nyilvános versenytárgyalásokra, azokon nem a helyiségeket, hanem használatuk jogát lehet majd elnyerni. De az még odébb van! Egyelőre az állam és vállalatai között folyik a huzakodás a jusson, melyikük rendelkezik a bolthálózattal. A törvényjavaslat azt mondja, hogy eladhatja a vállalat is magánvállalkozónak, de a vételár akkor is az államot illeti. A vállalat pedig sem eladni nem szándékozik, sem átengedni a boltokat a vagyonkezelő szervezetnek. Maga akar megélni belőlük. Eljut-e a parlament elé? Bármennyire racionális is a törvényjavaslat, nem tiszta megoldást indítványoz. A gazdasági diktatúra eszközeivel — kvázi újraállamosítással — kívánja a gazdasági demokrácia, a piacgazdaság alapjait lerakni. A legkevesebb, amit erre mondani lehet, az az, hogy a cél ellentétben van az eszközzel. A vita csak most kezdődik, amikor a privatizációs kormánybiztos ismerteti a törvényjavaslatot a vállalati vezetőkkel. Még csak kerekedik a vihar. A vállalati vezetők bizonyára megkísérlik, hogy a következő fórumokon megtorpedózzák a javaslatot. Vajon lesz-e égi háború a kormányülésen, ahol még októberben megvitatják az elképzelést? S mit szólnak majd a honatyák és honanyák novemberben, amikor az Országgyűlés elé kerül — ha ugyan eljut odáig — a privatizációnak az a sajátos módja, amely államosítással kezdődik? Gál Zsuzsa Szellemiségünk az országban A vidék hallgat (?) és dolgozik L átványos, országrengető akcióktól mentes a pannon tájközepe, Veszprém megye. Többé-kevésbé abba a képbe illik, amelyet az elmúlt hónapokban sokan úgy rajzoltak meg, hogy a fővárosi társadalmi mozgolódásokhoz alig néhány vidéki centrum sorakozott fel - mint például Szeged -, ám a vidék változatlanul hallgat. Ez tény. Ott, ahol nem csupán a társadalomtudományokkal foglalkozó szellemi központok vannak, sokkal nehezebb - lélekben és fizikailag is! - az elmozdulás új szellemi áramlatok irányába, mint ott, ahol éltető kenyérként forgatják szájukban a jog és a társadalomtudományok fogalmait, mai aktualitásait az emberek. Hallgatna a vidék? Nem, csak kevésbé kiabál, és annál inkább dolgozik. Lokálpatriótás büszkeség tölti el az embert, amikor immár nap mint nap látja, tapasztalja, hogy a felelős társadalmi tisztségek mérlegén egyre több Veszprém megyei szakember, politikus kap pozitív megmérettetést. Az élet különböző területeiről vett példákkal szeretnénk érzékeltetni, hogy ez a „hallgatag vidék” a maga módján nagyon is oda lépett az ország sorsát befolyásoló közéleti emberek körébe. Veszprém megye mára immár tucatnyi személyiséget adott az ország mai politizálásához, gazdálkodásához. Pardon, nem adott, hanem érdemesített! Nem szólva miniszteriális, államtitkári beosztásokról, főhatósági, elnöki, elnökhelyettesi munkakörökről, olyasmiket szeretnénk idézni, amelyek szavazással, demokratikus választásokkal ítéltettek oda. A közlekedésben például számos országos szervezetet alakítottak az elmúlt években. Nos, a fuvarozók országos vezetői között tudhatjuk Demény Zoltánt, a Balaton Volán igazgatóját, míg Sándor Mihály, a Pápai Autójavító Vállalat vezetője a szakmai szerveződés országos elnöke. Miért fogalmazom ezt a gondolatsort? Azért, mert egy minapi újabb sikerünk azt mutatja, hogy Veszprém megye olyan szellemi tőkét képvisel ebben a kis országban, amelyet nemcsak mi, helyben élők, hanem a haza nagy — adott esetben szűk — szakmai nyilvánossága is respektál. Nos, most Farkas Károly kupisz-elnöknek szeretnénk gratulálni annak okán — ami ezt az írást is serkentette ,—, hogy megválasztották a Magyar Agrárkamara elnökévé. Ez egy fantasztikusan nagy dolog! Fantasztikus Farkas Károly számára, és fantasztikus Veszprém megye számára. Eddig is honpolgári büszkeséggel figyelték a népek, hogy a politikai élet porondján felelős, fontos feladatokat kaptak az országos vezetőségekben Veszprém megyei politikusok (Szabó Tamás az MDF-ben, Gelencsér Béla az MSZDP-ben és mások). Ámde, a mindennapi beszélgetésekben sűrűn jöttek elő a felvetések, hogy jó-jó, tépjük a szánkat, de mi lesz a szájbavalóval. Mi lesz a gazdasággal, a megélhetéssel? Hiszen illő és jogos a szabad szellem függetlenségét megteremteni, de azzal is törődni kell, ami a szellemet táplálja. A gazdasággal. Ebben a táplálásban egyértelmű, hogy a mezőgazdaságon van a hangsúly. Az is nyilvánvaló, hogy milliók táplálásához tömegtermelésre — gazdaságos, hatékony tömegtermelésre! - van szükség. Egy ilyen sikeres nagyüzemi gazdaság vezetője Farkas Károly, aki a maga idején — pár éve - az ország legfiatalabb tsz-elnökeként vállalta a közös gazdaság irányításának terheit. Hogy ez manapság hálás feladat-e, arról bizonnyal majd az utókor dönt. A ma döntése mindenesetre felértékeli a személyt és térségünket azzal, hogy az illetőt országos szervezet vezetői rangjára emelte. Személyes ismerősként csak sikeres munkát tudunk kívánni neki. Másoknak azt, hogy a „hallgatag vidék” pótolhatatlan építőköveiként saját szakterületükön hasonlóan befuthassanak. Engedtessék meg még egy apró megjegyzés. Mint lapunk tegnapi számában megírtuk, az agrárkamara fontosságát Dósa Sándor, Borsod megyei kamaraelnök hangsúlyozta. Ha nincs névazonosság, az illető e sorok szerzőjének gyermekkori ismerőse. Ilyen kicsi a világ. Ha kezet és tehetséget nyújtunk egymásnak, nagyobbá is tehetjük. Az érték mindenhol kelendő. Itt az ideje a gazdasági, szellemi értékek felismerésének és méltónyolásának .. . Bráz János