Napló, 1989. december (Veszprém, 45. évfolyam, 284-307. szám)

1989-12-01 / 284. szám

A privatizálás kérdőjelei Huzakodás­a jusson Jókora vihart fog kavarni az a törvényjavaslat, amelyet a privatizációs kormánybiztos készíttetett el szakértők egy csoportjával. A javaslat szerint ugyan­is a kereskedelmi, a vendéglátó és a szolgáltató vál­lalatoktól el kell venni, és az állam vagyonát kezelő — ezután létrehozandó — szervezethez kell csatolni a kisebb üzleteket. A vagyonkezelő szervezet azután — így szól a javaslat — versenypályázatot ír ki, és a nyilvánosság ellenőrzése mellett adja el a boltokat magánvállalkozóknak. Az állami­­vállalatokat a maszekok tartják el Nagyobb teret nyitni a ma­gánvállalkozásnak minden ága­zatban ésszerű, különösen az a boltok, a vendéglátóhelyek esetében. Ezeknek a parányi gazdálkodóegységeknek vég­képp nincs szükségük rá, hogy valamilyen vállalati központból kapjanak irányítást. A sarki fűszeres mindig pontosan tud­ja, mi a teendője, és nem szorul se kereskedelempolitikai irányelvekre, se másmilyen gyámkodásra. Az pedig tökéle­tesen ellenkezik érdekével, hogy hasznát meg kelljen osz­tania egy vállalati irányító apparátussal. Márpedig ma ez a helyzet: a boltok jövedelmet termel­nek, ami az állami vállalatot illeti meg. A jövedelem ilyen, vállalati szintű centralizálása jól látható a szerződéses üzle­teknél. Ott a boltvezetők ak­kor is kötelesek a központnak átalánydíjat fizetni, ha a köz­pont semmiféle szolgáltatást nem nyújt nekik. Nem egy vendéglátó-vállalat ma már szinte kizárólag az átalánydíj­ból él, mert a nem szerződé­ses üzletei alig jövedelmeznek valamit. Ha azt is számításba vesz­­szük, hogy ugyanakkor sokan vágnának bele magánvállal­kozásba, kivált kereskedelmi és vendéglátó szolgáltatásba, de nem jutnak üzlethelyiség­hez, akkor igencsak logikusnak látszik a törvényjavaslat ter­vezete. De semmiképpen sem minő­sítik annak a vállalatok. Ne­kik ugyanis, ha zsugorodik, majd megszűnik az üzletháló­zatuk, akkor létalapjuk szűnik meg. És van is némi igazsá­guk: milyen alapon veszik el tőlük azt, ami az övék? Albérletből származó új jövedelmek adója Közismerten nehéz lakáshelyzetünkből adódóan, nagyon ko­moly igény jelentkezik az albérletek, ágybérleteik iránt, követ­kezésképpen sok állampolgár hasznosítja így ingatlanát. Az ebből származó jövedelmek után a magánszemélyek jö­vedelemadójáról szóló módosított 1987. évi VI. tv. 13. parag­rafusa alapján, személyi jövedelemadót kell fizetni. Ennek meg­felelően az albérlőtől kapott összeget bevételként kell figye­lembe venni. A bevételeket a többi jövedelmekkel együtt cél­szerű egy erre alkalmas füzetbe feljegyezni. Ugyanakkor a be­vétel megszerzése érdekében felmerült és számlával igazolt költségeket a bevételből le kell vonni, és a fennmaradó ösz­­szeg tekintendő jövedelemnek. Ezt a jövedelmet az egyéb adóköteles jövedelemmel éves szinten összevontan kell kezelni és a személyi jövedelemadót ennek megfelelően megfizetni. A költségek elszámolására csak olyan mértékig van lehető­ség, amely a bevétel eléréséhez szükséges. Például,­­ha egy lakásból egy szobát adnak ki albérletbe, akkor a villanyköltség arányosan számítva vonható le a bevételből. Azo­kat a költségeket, amelyeket a bérbevevő közvetlenül kiegyenlít, kiadásként a bérbeadó nem számolhatja el. A költségek a már idézett jogszabály alapján, 24 000 forin­tig vehetők figyelembe, ezen belül maximum annak a bevé­telnek az erejéig, amelynek megszerzése érdekében felmerül­tek. Ez azt jelenti, hogy ha az ingatlanát albérletbe adó ma­gánszemélynek ezen kívül más, a tv. 13. paragrafusa által szabályozott bevétele is van (pl. orvosi magánpraxis, tisztelet­díj, könyvbizományosi díj stb.) egyik tevékenységénél jelentke­ző esetleges veszteség, a másik tevékenységből származó be­vétel terhére nem számolható el. Ha az­­ingatlanát albérletbe adó magánszemély ezzel kap­csolatos költségei az évi 24 ezer forintot meghaladják, és eze­ket el kívánja számolni, e szándékát a lakóhely szerint illeté­kes adófelügyelőségnél előzetesen be kell jelenteni. Ez már szigorúbb nyilvántartási kötelezettséget von maga után. A be­vételeket és a kiadásokat az adóhatóság által hitelesített egy­szerű pénztárkönyvbe, a felmerülés sorrendjében kell vezetni. Ilyenkor a bevételek és a kiadások elszámolása vállalkozók módjára történik, viszont nem számolható el a következő évek bevétele terhére az adott évben keletkezett veszteség. A sze­mélyi jövedelemadót az a magánszemély fizeti meg, akinél a jövedelem jelentkezik. Ez nyilvánvalóan elsősorban a tulaj­donos vagy a­­haszonélvező, de lehet az a magánszemély is, akinek az ingatlan használati jogát okirattal átruházták. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az ingatlan tulajdonjogának, haszonélvezeti jogának, használati jogának stb. átruházása ér­dekében kötött jogügyletek után az illetékekről szóló 1986. évi I. tv. rendelkezései alapján illetéket kell fizetni. Kiskorú ma­gánszemély jövedelmét a gyámhatóságnak be kell jelenteni, és a kiskorú adókötelezettségét (adófizetés, nyilvántartás stb.) a törvényes képviselő teljesíti. Házastársaikna­k a közös tulajdonban lévő ingatlan albérlet­be adásából származó jövedelmüket a házastársi vagyonközös­ség fennállása idején, egymás között egyenlő arányban meg kell osztani. Attól függetlenül, hogy a kiadások elszámolását milyen jog­szabályi formában végzi az adózó, minden negyedévben meg kell állapítani az adóköteles jövedelem és a fizetendő adó­előleg összegét. A személyi jövedelemadó-előleget a negyed­évet követő hónap 20-áig kell befizetni az Adóelszámolási iro­da „Személyi jövedelemadó és késedelmi pótléka” 232-90605- 6359. sz. számlájára. Abban az esetben, amikor vállalat, intézmény saját dolgozói részére bérel szobát, lakást, a bérleti díj kifizetésekor adó­előleget von le. Nem kell adóelőleget levonni akkor, ha az adózó nyilatko­zatot ad, hogy az összes jövedelme az évi 55 000 forintot, nyugdíjas esetén - nyugdíjával együtt az évi 108 000 forintot nem haladja meg. Amennyiben a jövedelem nem kifizetőtől, hanem magánsze­mélytől származik, a bérbeadónak a leírt adómentes határig adóelőleg-fizetési kötelezettsége nincs. A magánszemélyek jövedelemadójáról évente egy alkalom­­mal, a tárgyévet követő év március 20-áig, egyéni vállalkozók­nak február 28-áig kell adóbevallást adni a lakóhely (telep­hely) szerint illetékes adófelügyelőség részére. Házastársak külön-külön adnak adóbevallást. Az ingatlan albérletbe történő hasznosítása nem forgalmiadó­köteles tevékenység, ezért áfa-adóalanyként nem kell bejelent­kezni és adószámot kérni. Az adózóknak a bevételi nyilvántar­tásokat (feljegyzéseket) a kiadásokat bizonyító számlákat, bi­zonylatokat, az elévülési határidőn belül (5 évig) meg kell őriz­ni és az adóellenőrzés során az adóhatóság­­rendelkezésére bo­csátani. Veszprém Megyei Adófelügyelőség A devecseri tanács — az intézményekkel össze­fogva — több jelentős változást valósított meg köz­­igazgatási területén. A tele­pülés központjában szolgálta­tó létesítmények sorának épí­tését támogatta ingyenterü­­let-adással. Az iparosok és vendéglátósok mellett tetsze­tős ügyfélszolgálati irodát épí­tett a Hungária Biztosító, hogy növelhesse a szolgáltatási szín­vonalát. Lakossági igényre la­kótelkeket alakítottak ki, közel százat az idén, de az igények szerint folyamatosan történik a további telkek kijelölése is. Az ármegállapításnál nem az üz­let vezérli a tanácsot, hanem az, a hogy minél több igénylőn segítsen. Ezért a telkeket többségében a kialakítási ár alatt adják, így támogatják a „fészekrakókat”. A közigazga­tási területen — például Ko­­lontáron — 32 telket osztottak, Devecserben pedig közel 40­­ telek kelt el a Honvéd, a Mar­ton és a Deák Ferenc utcák­ban. Pusztamiskén és Bor­­szörcsökön sajnos,ez ideig egy sem. E két utóbbi településen egyelőre nincs igény. Több mint 2 millió forintot költöttek a devecseri művelődési köz­pont felújítására. Kicserélték a vizes blokkot, és emeletráépí­­téssel új foglalkoztatótermet hoztak létre. A külső,belső festésen túl, a berendezések nagy részét is megújították. Borbás János képriportja Devecseri változások NAPLÓ - 1989. december 1., péntek -3 Kiépülő utca Devecserben A Hungária Biztosító irodája Felújított köntösben a művelődési ház Ellentmondásos javaslat Csakhogy valójában az üz­lethálózat nem az övék, amint semmi sem, amit ma vállalati vagyonként tartanak számon. A vállalat ugyanis csak keze­lője, nem pedig tulajdonosa a rábízott vagyonnak. A tulajdo­nos egyedül az állam, amely viszont nem bizonyult jó gaz­dának. Évtizedeken át pazar­lóan bánt a társadalmi tulaj­donnal, most pedig őrizetlenül hagyta, tűrte, hogy az átala­kuló vállalatok részvénytársa­ságokká avanzsálva a cégbíró­ságokon a maguk javára je­gyeztessék be. Ennek a folyamatnak kíván gátat szabni a törvénytervezet, legalábbis a legkisebb gazda­sági egységek, a boltok és a szolgáltatófiókok tekintetében. Amelyek dolgában még bonyo­lultabb a helyzet, mert ma­guk a helyiségek általában a helyi tanácsok birtokában van­nak, s a vállalatok csupán bérlőkként szerepelnek, így tulajdonképpen csak a bérlői jogviszony az, amit az állam most elvenne a vállalatoktól, és amit licitálásra kínálna fel a magánvállalkozóknak, Így hát a magánkereskedők, a magánvendéglősök se vall­hatnák tulajdonuknak az el­nyerhető, megvehető üzleteket? Talán mégis, hiszen attól még tökéletesen magánkereskedő­ként működhet bárki, hogy nem saját ingatlanában, ha­nem bérelt helyiségben méri a bort vagy a bútorszövetet. Ha sor kerül a nyilvános ver­senytárgyalásokra, azokon nem a helyiségeket, hanem haszná­latuk jogát lehet majd el­nyerni. De az még odébb van! Egyelőre az állam és vállala­tai között folyik a huzakodás a jusson, melyikük rendelke­zik a bolthálózattal. A tör­vényjavaslat azt mondja, hogy eladhatja a vállalat is ma­gánvállalkozónak, de a vétel­ár akkor is az államot illeti. A vállalat pedig sem eladni nem szándékozik, sem áten­gedni a boltokat a vagyonke­zelő szervezetnek. Maga akar megélni belőlük. Eljut-e a parlament elé? Bármennyire racionális is a törvényjavaslat, nem tiszta megoldást indítványoz. A gaz­dasági diktatúra eszközeivel — kvázi újraállamosítással — kí­vánja a gazdasági demokrá­cia, a piacgazdaság alapjait lerakni. A legkevesebb, amit erre mondani lehet, az az, hogy a cél ellentétben van az eszközzel. A vita csak most kezdődik, amikor a privatizációs kor­mánybiztos ismerteti a tör­vényjavaslatot a vállalati ve­zetőkkel. Még csak kerekedik a vihar. A vállalati vezetők bi­zonyára megkísérlik, hogy a következő fórumokon megtor­pedózzák a javaslatot. Vajon lesz-e égi háború a kormány­ülésen, ahol még októberben megvitatják az elképzelést? S mit szólnak majd a honatyák és honanyák novemberben, amikor az Országgyűlés elé kerül — ha ugyan eljut odáig — a privatizációnak az a sa­játos módja, amely államosí­tással kezdődik? Gál Zsuzsa Szellemiségünk az országban A vidék hallgat (?) és dolgozik L­ átványos, országrengető akcióktól mentes a pannon táj­­közepe, Veszprém megye. Többé-kevésbé abba a képbe illik,­ amelyet az elmúlt hónapokban sokan úgy rajzoltak meg, hogy a fővárosi társadalmi mozgolódásokhoz alig néhány vidéki centrum sorakozott fel - mint például Szeged -, ám a vi­dék változatlanul hallgat. Ez tény. Ott, ahol nem csupán a társadalomtudományokkal foglalkozó szellemi központok vannak, sokkal nehezebb - lé­lekben és fizikailag is! - az elmozdulás új szellemi áramlatok irányába, mint ott, ahol éltető kenyérként forgatják szájukban a jog és a társadalomtudományok fogalmait, mai aktualitásait az emberek. Hallgatna a vidék? Nem, csak kevésbé kiabál, és annál in­kább dolgozik. Lokálpatriótás büszkeség tölti el az embert, ami­kor immár nap mint nap látja, tapasztalja, hogy a felelős tár­sadalmi tisztségek mérlegén egyre több Veszprém megyei szak­ember, politikus kap pozitív megmérettetést. Az élet különbö­ző területeiről vett példákkal szeretnénk érzékeltetni, hogy ez­­ a „hallgatag vidék” a maga módján nagyon is oda lépett az ország sorsát befolyásoló közéleti emberek körébe.­­ Veszprém megye mára immár tucatnyi személyiséget adott az ország mai politizálásához, gazdálkodásához. Pardon, nem adott, hanem érdemesített! Nem szólva miniszteriális, államtit­kári beosztásokról, főhatósági, elnöki, elnökhelyettesi munka­körökről, olyasmiket szeretnénk idézni, amelyek szavazással, de­mokratikus választásokkal ítéltettek oda. A közlekedésben pél­dául számos országos szervezetet alakítottak az elmúlt években. Nos, a fuvarozók országos vezetői között tudhatjuk Demény Zoltánt, a Balaton Volán igazgatóját, míg Sándor Mihály, a Pá­pai Autójavító Vállalat vezetője a szakmai szerveződés országos elnöke. M­iért fogalmazom ezt a gondolatsort? Azért, mert egy mina­pi újabb sikerünk azt mutatja, hogy Veszprém megye olyan szellemi tőkét képvisel ebben a kis országban, ame­lyet nemcsak mi, helyben élők, hanem a haza nagy — adott esetben szűk — szakmai nyilvánossága is respektál. Nos, most Farkas Károly kupi­­sz-elnöknek szeretnénk gratulálni annak okán — ami ezt az írást is serkentette ,—, hogy megválasztották a Magyar Agrárkamara elnökévé. Ez egy fantasztikusan nagy dolog! Fantasztikus Farkas Károly számára, és fantasztikus Veszprém megye számára. Eddig is honpolgári büszkeséggel fi­gyelték a népek, hogy a politikai élet porondján felelős, fon­tos feladatokat kaptak az országos vezetőségekben Veszprém megyei politikusok (Szabó Tamás az MDF-ben, Gelencsér Béla az MSZDP-ben és mások). Ámde, a mindennapi beszélgetések­ben sűrűn jöttek elő a felvetések, hogy jó-jó, tépjük a szánkat, de mi lesz a szájbavalóval. Mi lesz a gazdasággal, a megél­hetéssel? Hiszen illő és jogos a szabad szellem függetlensé­gét megteremteni, de azzal is törődni kell, ami a szellemet táp­lálja. A gazdasággal. E­bben a táplálásban egyértelmű, hogy a mezőgazdaságon van a hangsúly. Az is nyilvánvaló, hogy milliók táplálá­sához tömegtermelésre — gazdaságos, hatékony tömeg­­termelésre! - van szükség. Egy ilyen sikeres nagyüzemi gaz­daság vezetője Farkas Károly, aki a maga idején — pár éve - az ország legfiatalabb tsz-elnökeként vállalta a közös gazda­ság irányításának terheit. Hogy ez manapság hálás feladat-e, arról bizonnyal majd az utókor dönt. A ma döntése minden­esetre felértékeli a személyt és térségünket azzal, hogy az il­letőt országos szervezet vezetői rangjára emelte. Személyes is­merősként csak sikeres munkát tudunk kívánni neki. Másoknak azt, hogy a „hallgatag vidék” pótolhatatlan építőköveiként sa­ját szakterületükön hasonlóan befuthassanak. Engedtessék meg még egy apró megjegyzés. Mint lapunk teg­napi számában megírtuk, az agrárkamara fontosságát Dósa Sándor, Borsod megyei kamaraelnök hangsúlyozta. Ha nincs névazonosság, az illető e sorok szerzőjének gyermekkori isme­rőse. Ilyen kicsi a világ. Ha kezet és tehetséget nyújtunk egy­másnak, nagyobbá is tehetjük. Az érték mindenhol kelendő. Itt az ideje a gazdasági, szellemi értékek felismerésének és mél­tó­nyolásának .. . Bráz János

Next