Napló, 1998. augusztus (Veszprém, 54. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-01 / 179. szám

1998. augusztus 1., SZOMBAT KRÓNIKA A pilótagyász visszhangjai Zsákszám vitték a cukrot A veszprémi Fórumban csü­törtökön a szokásos mennyi­ség tizennyolcszorosa fogyott el cukorból - tudtuk meg Ke­rekes Attilától, a Csopak Rt. kereskedelmi igazgatójától. Tegnap egy külön kocsit kel­lett beállítaniuk a cukor szállí­tására. Ma a társaság üzletei­ben nem emelnek cukorárat, ezt hétfőtől teszik. Az áreme­lés mértéke attól függ, hogy ők milyen áron tudják megvenni. Egy biztos: arra törekednek, hogy az üzleteikben mindig le­gyen cukor. Több mint tíz esztendeje for­dult elő utoljára az, hogy ilyen mértékben kiürítsék a vásár­lók az üzletek cukorkészleteit, mint ahogy ezt tegnap tették. Veszprémben a nagy üzletek­ben többkamionnyi áru fo­gyott, már ahol volt cukor, mert sok helyen korán reggel el­kelt a készlet. Az emberek szin­te eltaposták egymást, hogy hozzájussanak néhány zsákhoz. Főként a nyugdíjasok tüleked­tek, aminek valószínűleg az az oka, hogy ők már megkapták a nyugdíjukat, míg az aktív kere­sők többségének nagyon soka­­dika volt. A szocializmus idején a párt­tagokkal közölték suttogva az áremelések előtt néhány nappal, hogy minek mikortól és milyen mértékben megy fel az ára. Per­sze, ezt gyakran elárulták párton kívülieknek is, ezért hatalmas készletek fogytak cukorból, lisztből, étolajból vagy akár benzinből. Az utóbbi években edzetteb­bek lettünk, mi, fogyasztók is. Ha ugyanis tíz százalékkal nö­vekszik a cukor ára, vagy akár tizenöttel, az nem akkora mérté­kű változás, hogy azért tartalé­kot képezzünk. A cukorgyárak évek óta panaszkodnak eladat­lan készleteik miatt, keveset fi­zetnek a cukorrépáért, minek következtében csökkent is a nö­vény termőterülete. A befőzé­sek ideje ellenére sem növeke­dett meg a kívánt mértékig a for­galom. A szüret még messze van, és lehet, hogy a borhamisí­tók is visszafogták magukat. Kellett talán egy jó ötlet a forga­lom megnövelésére? Most újra bevált az áremelés ígérete. V. I. A szokásos mennyiség tizennyolcszorosa fogyott cukorból a veszprémi Fórumban Fotó: Arány Tegnap az egyik országos na­pilapban szokatlan hangütésű levél jelent meg mindkét kecs­keméti század, a Puma és a Dongó pilótáinak aláírásával. Az apropót az adta, hogy kato­nai tiszteletadással örök nyu­galomra helyezték a múlt hé­ten repülőbalesetben elhunyt társuk, Rácz Zsolt alezredes földi maradványait. A levélben megállapítják, hogy „...a magyar légtér védel­mét ellátó vadászrepülők több mint kilencven százaléka mé­lyen a szükséges minimum alatt, a kelleténél sokkal keveseb­bet...” tölthet a levegőben. Bár ők úgy érzik, hogy mindig tudá­suk legjavát nyújtva igyekeznek eleget tenni feladataiknak, ám „...még a legkiválóbbak is hi­bázhatnak, s a hibázás lehetősé­gét sokszorosára növeli, ha nin­csenek meg a minimális feltéte­lek sem”. A pilóták felhívják mindazok figyelmét, akik a ma­gyar légierő működése érdeké­ben felelős pozíciót töltenek be, hogy vonják le végre a megfele­lő következtetéseket és biztosít­sák a munkavégzéshez szüksé­ges emberi, egzisztenciális és szakmai feltételeket. A cél érde­kében végzendő közös munkára ők készek, „...de a hiányosságo­kat ezután nem hallgathatjuk el, mert ma Európában nem ember­áldozatokkal kell működtetni egy alapvető reformra szoruló rendszert, amit magyar légierő­nek hívnak” - zárul a levél. Ha a legkorszerűbb repülő­vel, a MiG-29-cel rendelkező pilótáknak ez a véleményük, mit mondhatnak a repülőidejük vé­géhez közeledő MiG-21-esek­kel dolgozó pápai hajózok? Elő­ször Pető István ezredest, ezred­parancsnokot kérdeztük. - Az, amit a kecskemétiek le­írtak, nagy részben fedi a való­ságot. Viszont ez elsősorban po­litikai és katonapolitikai döntést igényel. Én nem tartom szeren­csésnek az ilyesfajta nyilvános­ságot. Annak vagyok a híve, hogy a problémáit elsősorban saját berkein belül igyekezzen megoldani az ember. Egyfajta kísérlet már elindult a feltételek javítására, elsősorban most türe­lemre van szüksége mindenki­nek. Az ország gazdasági hely­zete mindenki előtt közismert. - Nem gondol arra, hogy most a pápai pilóták is a kecske­métiekéhez hasonló levelet fo­galmaznak majd? - Beszéltem a kecskeméti pa­rancsnokkal, ő azt mondta, hogy nem teljesen ez volt a nyilatko­zat lényege. Előfordulhat, hogy ez a sajtószabadság egyfajta ér­telmezése csak. Mindenkinek saját szíve joga, hogy nyilatko­­zik-e vagy sem, a tisztessége pe­dig az, hogy mit. Nincsen cen­zúra, senkinek nincs megtiltva a nyilatkozás. - Úgy fogalmazott, hogy a le­írtak nagy része fedi a valósá­got. Mi az, ami nem? - Ez nem országos civil napi­lapba való, hanem legfeljebb egy szakmai újságba. A másik pedig: ha ezt nekrológnak szán­ták, akkor abba a zárógondolat nem való bele. Kicsit ultimá­tumíze van a dolognak. Samu István őrnagy, a pápai Griff század parancsnoka: - Csak annyit tennék hozzá az előbb elhangzottakhoz, hogy én megértem a kecskemétieket, mert egy barátjuk elvesztésének gyásza logikusan vált ki emberi indulatokat. Ez a levél ebből az indulatból született, amit nyil­ván le kell számítani belőle. (üveges) Továbbra is letartóztatásban A bíróság meghosszabbította a fogva tartott Albacomp-ve­­zetők előzetes letartóztatását. M. Jánost, G. Imrét és G. Jó­zsefet a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság sikkasztás és más bűncselekmé­nyek elkövetésének alapos gya­núja miatt június 23-án vette őri­zetbe. A három vezetőt június 26-án a Szolnok Városi Bíróság előze­tes letartóztatásba helyezte (30 nap időtartamra), majd a rendőr­ség előterjesztésére a július 20-i bírósági határozatában M. János és G. Imre előzetes letartóztatá­sát szeptember 26-ig meghosz­­szabbította - tájékoztatta az MTI-t tegnap Jenővári Éva, a Szolnok Városi Bíróság elnök­­helyettese. A letartóztatás meg­hosszabbítására vonatkozó bí­rósági végzést az érintettek megfellebbezték, ezért a Szol­nok Megyei Bíróság öt napon belül dönt arról, hogy az ügyészi indítvány alapján indokoltnak tartja-e a letartóztatások meg­hosszabbítását. G. József gya­núsított ügyében a rendőrség nem kezdeményezte a letartóz­tatás meghosszabbítását. Tábor végi kiállítás Pápán Tegnap délelőtt Pápán, a Jó­kai művelődési központ szín­házépületének emeleti klub­termében Borbély Lajos nyi­totta meg a hatodik öreghegyi képzőművészeti tábor befeje­zését és megkoronázását je­lentő kiállítást. Mint a megnyitóbeszédben elhangzott: bár az idén voltak a legkevesebben a táborlakók, a Trnovan Ari Vid és felesége, Ka­tona Magdolna vezette együtt­­lét töretlen szellemiségűnek és jó hangulatúnak bizonyult. A kiállítás roppant anyag- és formagazdag. Ceruzarajztól a faszoborig, üvegképtől az agyagig számos kifejezési esz­köz megfér egymás ■mellett. Modellül a természet szolgált, no meg az eleven emberek és a táborvezető alkotásai, amelye­ket érdemes volt másolni. A ti­zennégy résztvevő élt is a lehe­tőséggel, ezt legjobban az bi­zonyítja, hogy a klubterem szin­te csordultig telt a friss mun­kákkal. Természetesen nem minden esetben kiállításra szánt alkotá­sok kerültek a paravánokra. Számos tanulmánnyal, vázlattal is találkozhat a néző, alkalma­sint műhelytitkokba, alkotói szándékokba nyer bepillantást. A hasonló tárlatoknak éppen ez a legfőbb bája, itt ugyanis magát az alkotást lehet tetten érni, kü­lönösebb fáradság nélkül. A idén különösen az üveg mozdította meg a résztvevők fantáziáját, számos módozatát találták ki a színesen áttetsző és erős kifejezőtartalommal bíró anyag ki-, és felhasználásának. Szívesen foglalkoztak azonban kerámiaplasztikák, ékszerek, fatárgyak készítésével is. A megnyitó végén Trnovan Ari Vid minden résztvevőnek emléklapot nyújtott át, amit ők a legidősebb táborozó, a hetven­­há­rom é­ves Herczeg Zoltá­n mon­dataival köszöntek meg. (vs.) A képzőművészeti táborban ceruzarajztól a faszoborig, üvegképtől a kerámiáig számos alkotás készült Fotó: Gáspár Gábor Kisgyermekes édesanyákat kerestünk tegnap, hogy a szoptatás örömeiről beszél­gessünk. Saját élményeiket, érzéseiket osztották meg ve­lünk. Tóth Gabriella a tíz hónapos Leventével pihent a padon. — Egy hónapja hagytam abba a szoptatást, akkor jött a foga. Levente és korábban a testvére is sokat ettek, rossz lett volna, ha nem tudtam volna őket szoptat­ni. A táplálásnak ez a módja ké­nyelmesebb és olcsóbb is, mint ha tápszereket vennék a boltban. Az anyatej mellett Leventének hat hónapos korában adtam másfajta ételt. Bugyik Andrea nyolc hóna­pos Zsófiját sétáltatta. - Mindenem az anyatej. Úgy vélem, egészséges, boldog, ki­egyensúlyozott az a baba, aki azt kapja. Ez Zsófin is látszik. Tü­relmetlen, ha kicsit csúszik az etetés. Szerencsére van tejem bőven. Remélem, egyéves ko­ráig szoptathatom őt. Tormáné B. Éva nyolc és fél hónapos Klaudiája arra ébredt, hogy édesanyját kérdezgetjük. - Kislányomat három hóna­pos koráig szoptattam. Nem na­gyon akart szopni, egész nap aludt volna, a szoptatás ideje alatt is. Mikor a kórházból haza­hoztuk, igénye szerint naponta többször is rátettem a mellemre. Mostanában főzelékeket, gyü­­mölcspürét eszik. Bár én is fino­mat főzök, különösen a boltban vásárolt konzerveket szereti. -Ja MEGKÉRDEZTÜK Fontos-e a baba szoptatása? Tóth Gabriella Leventével Bugyik Andrea és Zsófi Tormáné B. Éva Klaudiával NAPLÓ 3 Az anyatej a legfontosabb (Folytatás az 1. oldalról.) A szoptatás fontosságát nem­csak ma, az anyatej világnapján hangsúlyozzuk. Az azzal táplált kisbabák szépek, boldogok és egészségesek. Ám vannak kora­szülöttek, betegek, inkubátor­ban lévők. Az ő édesanyjuk odaadó szeretetét emelte ki dr. Mátay Lilla, a Veszprém Me­gyei Csolnoki Ferenc Kórház- Rendelőintézet újszülött és gyermek intenzív egység (PIC) neonatológus, gyermekgyó­gyász szakorvosa. - Becsülöm azokat az anyákat, akik hetekig vagy akár hónapokig nem szop­tathatják gyermeküket - mivel az az inkubátorban fekszik mégis háromóránként fejik az anyatejet - mondta az adjunk­tus. - Ez nagy kitartást követel tőlük. Keveset beszélünk azokról az édesanyákról, akiknek nincs elég tejük. Őket is biztatni kell, hogy az anyatej akkor is legfon­tosabb táplálék, ha a babának kalória szempontjából nem elég. Bár az ideális az volna, ha az anyák minél tovább szoptat­nának, sokat jelent a gyereknek, ha három hónapig anyatejen él. B. E. Több súlyos sérüléses baleset történt Mozgalmas napjuk volt tegnap a mentőknek, több súlyos balesethez is riasztották őket. Zirc környékén tehergépkocsi borult fel, a ro­hamkocsi egy súlyos koponyasérültet szállított a veszprémi kórházba. Ezzel szinte egy időben a kora délutáni órákban Polgárdiba riasztották a mentőhelikoptert, ahol személygépkocsi hajtott a vonat elé. Egy súlyos sérülttel Székesfehérvárra repültek a mentők. Alig valamivel később egy 17 éves német fiatalember Siófoknál ugrott fejest a sekély vízbe. A sérültet Budapestre szállította a helikopter. A tűzoltóknak viszont csak kisebb tüzek jelen­tettek gondot. Négyszer kellett kivonulniuk, tar­ló-, illetve avartüzekhez.

Next