Világ Ifjúsága, 1968 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 1. szám
dalmi jogot ahhoz, hogy elszigeteltségükből kilépjenek. Emlékszem mindmáig egy beszélgetésre. Egy 16 éves kislány, Anna Venizeola azt magyarázta a már említett krírni gyűlésen: — Éreztem, hogy valamit tenni kell és tagja lettem az ifjúsági szervezetnek. Szüleim megengedték. Ezt ma már nem tiltják. Sőt, vidékre is elmehetek, ha a tánccsoportunk, amelynek én is tagja vagyok, valahol másutt lép fel. A lányok számára egyébként nemcsak e régi társadalmi szokások feloldásában segít az ifjúsági szervezet. Több helyen s erre különösen vidéken van nagy igény, szabás-varrás tanfolyamokat is szerveznek, kirándulni viszik őket s ugyanakkor az ő feladatuk a különböző népművészeti kiállítások megszervezése is. De fajsúlyosabb tennivalók is foglalkoztatják az EDON közel húszezres tagságát. Nem kis figyelmet fordítanak olyan, a szigeten tapasztalható gondokra, mint a szakmai képzés lehetőségeinek bővítése, vagy a vidéki fiatalok továbbtanulási problémái. A példákat hosszan lehetne idézni, hiszen ez a kis ország, amely alig hét esztendeje nyerte el függetlenségét, éppen úgy szegénységet és elmaradottságot örökölt a brit kolónia listáktól, mint bármelyik más angol gyarmat. Sőt, a gondokat még tetézi a szigeten kialakult helyzet: az az ellenségeskedés, melyeket az angolok szítottak fel és hagytak maguk után Pásztorfiú az ősi Curium romjainál Ciprusi képeslap Bocsássák meg nekem a ciprusi fiatalok, de amikor Kibuban beültem az ifjúsági szervezet egyik járási tagkönyvkiosztó ünnepségére, úgy éreztem magam, mintha 15 esztendővel ezelőtt egy hazai taggyűlésen vennék részt. Kicsit merev, kicsit formális volt minden: a beszédek, a taps és az a kultúrcsoport is, melyet pedig éppen vonzerőnek szántak a műsorhoz. De ha a külsőségek némileg merevre is sikerültek, annak a közel kétszáz fiúnak és lánynak a hangulata viszont éppen olyan őszinte és lelkes volt, mint amilyenek annak idején mi voltunk. Talán éppen ez volt az oka annak is, hogy az ifjúsági szervezet, az EDON tagjain kívül számos olyan fiatal is eljött az ünnepségre, akiknek politikai felfogása nem minden vonatkozásban egyezik a haladó ifjúsági szervezet programjával. — Számos ifjúsági klub és csoportosulás található Cipruson — magyarázta később Chrysses Demetriades parlamenti képviselő, az EDON elnöke —, de valójában miénk az egyetlen ifjúsági tömegszervezet. Természetesen ez még nem vonzaná sorainkba és — mondjuk így — körünkbe a fiatalokat. Az EDON azonban olyan ifjúsági szervezet, amely nemcsak beszél a fiatalokhoz, hanem a politizálás mellett törődik gondjaikkal, problémáikkal s egyúttal igyekszik kellemes és vidám időtöltést biztosítani számukra. Amikor Famagusztában megkerestük az ifjúsági szervezet helyiségeit, a titkár szobájába a klubtermen keresztül vezetett az út. A teremből még nem tüntették el a pár nappal korábban rendezett bál külső jeleit: tarka girlandok kacskaringóztak a magasból. — Ha csak tehetjük, táncos összejövetelt rendezünk a fiataloknak — magyarázta a titkár. — A fiatalok szeretnek szórakozni, táncolni, miért ne segítsük őket hozzá?! Cipruson azonban nemcsak helyiséget biztosít az ifjúsági szervezet e klubnapok keretében a táncra, szórakozásra. E lehetőség megteremtésével együtt régi, ma már idejétmúlt szokásokat, hagyományokat igyekszik feloldani. A szigeten ugyanis a lányok évszázadokon át a szülői házhoz voltak kötve, még pár esztendővel ezelőtt sem lehetett volna elképzelni, hogy elmenjenek egy fiúval táncolni. A függetlenségi harcból — mint annak idején Algériában vagy jelenleg Vietnamban — a ciprusi nők is kivették részüket. Ez adta a társaörökül a cipriótákra. Többször szóba került ciprusi látogatásom során a görög és török nemzetiségiek közt elmérgesedett helyzet. Beszéltem görög ciprusiakkal, akiket felháborított az angolok mesterkedései következtében kialakult helyzet, s ezt az ország fejlődése terén a legsúlyosabb akadálynak tekintik. Találkoztam olyan törökökkel is, akik nem voltak hajlandók tudomásul venni a két nép közt mesterségesen támasztott gyűlöletet, s nem vonultak be a zöld vonal képezte határ védelme mögé. De ezért senki sem bántotta őket, nyugodtan élhettek és dolgozhattak a görög ciprióták körében. Azóta ismét kiéleződött a helyzet a szigeten. „Athén meghosszabbított karja, Grivasz tábornak, a görög katonai junta kívánságának megfelelően igyekezett „előkészíteni” (ennek két falu lerombolása volt a módja) Ciprus Görögországhoz történő csatolását. Hónapokba telik ismét, amíg a kedélyek újból lecsillapodnak, s az élet Cipruson, amelynek jövője — mint az EDON vezetői többször is hangoztatták — a függetlenség, viszszatér a régi kerékvágásba, a dolgos, munkás, hétköznapok sorába ... Ó. Gy. Paphos-i lány XX. századi „díszletekkel" (A szerző felvételei) A „PIWNICA SWIDNICKA” ÉS A „LIBISKA” Lengyel ifjúsági klubokban Ha minden lengyel ifjúsági klubban csupán egyetlen estét szeretnénk tölteni, évekig járhatnánk Lengyelország városait és falvait — ezt egy wroclawi ifjúsági vezető mondta, az ősi város központjában magasodó régi városháza pincéjében. Ebben a boltíves építményben nyílt meg hét esztendővel ezelőtt a ZMS — a Lengyel Szocialista Ifjúsági Szövetség — egyik legnépszerűbb klubja, ahol a szövetség tagjai naponta többféle rendezvény között válogathatnak. S a wroclawi „Piwnica Swidnicka" klub éppen ezzel nyerte meg a fiatalok érdeklődését, rokonszenvét. Nemcsak a stílusos környezettel, az egyszerű berendezéssel, az olcsó büfé-árakkal, a legjobb amatőr tánczenekarokkal, hanem a művelődési lehetőségekkel. A boltíves helyiségek mind más-más programmal várják a fiatalokat. Az egyikben politikai vitákat rendeznek, amelyeken a város és a vajdaság vezetői válaszolnak a fiatalok kérdéseire. A következő helyiségben tevékenykedik az amatőr filmesek klubja, s a többiek: az ifjú színészek, a fiatal festők, a turisták és a sportolók klubja. Amikor ott jártunk, éppen egy nagysikerű pantomim előadás ismétlésére készültek, sokan pedig a legsikerültebb amatőr felvételek kiállítását nézegették. A „nagy teremben” Wroclaw neves színészei és képzőművészei vitatkoztak a művészeti kérdések iránt érdeklődő fiatalokkal, a kis igazgatói szobában pedig egy rögtönzött közvéleménykutatás eredményeit össszegezték: milyen zeneszámokat adjanak elő a legközelebbi koncerten? A wroclawi „Piwnica Swidnicka” a sokoldalú ifjúsági klubok egyik példaképe — a Zielona Gorában létesített „Lubuska” klub viszont a fiatal műkedvelő művészek foglalkoztatását és a tehetségek képzését szolgálja. A Zielona Gora egyik csendes utcájában megbúvó egyemeletes épületben a neves történész, Wieslaw Sauter kalauzolt végig bennünket, s mondta el dióhéjban ennek a csaknem egyedülálló intézménynek a történetét. Amikor a második világháború után a lengyel őslakosság hozzálátott a németek által elsorvasztott és kirabolt Oderamenti vidék felvirágoztatásához, Lengyelország más részeiből is érkeztek ide telepesek. S hogy a kultúra és a tudomány eszközeivel is megkönnyítsék számukra a beilleszkedést, hogy a nem törzsökös lakosok is mély gyökeret eresszenek ebbe az ősi lengyel földbe, a „Lubuska” klub — amely e vidéktől kapta a nevét — önkéntes, amatőr munkával gyűjteni kezdte az ősi szláv, lengyel emlékeket, történelmi és néprajzi bizonyítékokat. Ők, a „Lubuska” klub tagjai vállalták ezt a nem könnyű feladatot, hiszen nappal mindannyian dolgoznak valahol, vagy tanulnak — de erre a küldetésre áldozzák fel szabadnapjaikat, sőt nyári pihenőjüket is. Sauter professzor irányításával és a ZMS patronálásával valóságos tudományos intézetté és könyvkiadóvá fejlődtek tíz év alatt. Eddig harminc kisfilmet készítettek, amelyek közül többet a varsói televízió is bemutatott, s ötven könyvet adtak ki a Lubuska-vidék történelméről, néprajzáról, ősi kultúrájáról. Így lett a „Lubuska” klub a tehetségek valóságos kohójává, ahonnan többen hivatásos művészként kerültek más városok filmközpontjaiba ... S. T. A wroclawi ifjúsági pinceklub zenekara Amatőr színházi bemutató a wroclawi „PIWNICA SWIDNICKA" ifjúsági pinceklubban .