Világ Ifjúsága, 1972 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1972 / 1. szám
Változó „Közérzetünk” Tavaly januárban, tehát éppen most egy éve jelentkeztünk először a „Közérzetünk" c rovattal, amelyben igyekeztünk közelebbről szemügyre venni az emberi közérzet néhány fontosabb összetevőjét. Akkor méggy gondoltuk, hogy ez a rovat a legjobb esetben sem „éli túl” a 10-12 megjelenést, hiszen ennyi idő alatt elragyogatnak a megírandó témák, és bizonyára megunják az olvasók is. Tévedtünk. A megírásra váró kérdések egyre szaporodnak, és az olvasók levelei is arról győznek meg bennünket, hogy folytatni kellene. Igen ám, de a levélírók mind gyakrabban olyan kérdésekkel fordulnak hozzánk, amelyekre az újságíró a dolog természeténél fogva csak felszínes választ adhatna. A megoldás egyszerű, bízzuk szakemberekre a „Közérzetünk" szerkesztését! Nos, ilyen előzmények után jött létre a megállapodás az Egészségügyi Felvilágosítási Központtal, hogy e havi számunktól kezdve ár. Katona Edit, az EFK osztályvezető orvosa veszi át a „Közérzetünk" gondozását, s a rovatban közlésre kerülő cikkeket mindig az adott kérdés legelismertebb szakemberei írják. Bizonyosak vagyunk abban, hogy együttműködésünk előnyösen befolyásolja majd a rovat érdekességét, a megjelenő írások szakszerűségét és talán az olvasók közérzetét is. Háborgó csillagászok Felháborodott hangú levelet kaptam december elején Hajdúnánásról. Tóth Sándor, Újvárossy Antal és Szoboszlai Zoltán követeli a Csillagászat Baráti Körébe tömörült ötezer amatőr csillagász nevében, hogy azonnal és minden feltétel nélkül szüntessük be a Horoszkóp közlését. A három amatőr csillagász remekbeszabott érvekkel bizonyítja, hogy mennyivel több köze van az egyén jelleméhez a szülők DNS- kódjának, mint teszem azt a Mars tömegének. Elmondhatom, hogy szenvedélyes hangú levelük a természettudományos felvilágosítás nagyszerű példája, ám ha annyira fatengelyes gondolkozású lennék, hogy felsorakoztatott érveik sem tudnának meggyőzni, kötelező és javasolt irodalommal is szolgálnak, amelyeket elolvasva, bizonyára jobb belátásra térek hamarosan. Sajnos, e pillanatban még nem tudtam megszerezni Joachim Hermann: Hamis világképek c. művét (Gondolat, 1966) és az 1971-es Csillagászati Évkönyvet sem, melyek elolvasását a telkemre kötik, viszont örömmel jelentem, hogy a Horoszkóp közlését 1971 decemberével befejeztük. Utólag elmondhatom, hogy mindig is távol állt tőlünk az áltudományok aljas indokból elkövetett pártolása - miként levélíróink föltételezik - csupán kuriózumként közöltük a Horoszkópot, hogy lám csak, mit ki nem talál az emberi elme, pihentebb óráiban. Erről annak idején írtam ugyanitt, kaptam is érte a fejemre akkor persze a Horoszkóp híveitől A lényeg természetesen az, hogy a Horoszkóp közlését befejeztük, s ezzel sikerült az utolsó akadályt is elhárítani a tudományos gondolkodás rohamos térhódítása elöl. Ének a Sing-Singben Különös döntést hozott a közelmúltban egy amerikai katonai bíróság. Az ítélet úgy szól, hogy Carl Wilson, a The Beach Boys együttes énekese mentesülhet a Vietnamban letöltendő katonai szolgálat alól, abban az esetben, ha hajlandó két éven át az amerikai börtönökben, kórházakban és árvaházakban énekelni. Az „éneklésre ítélt" Carl Wilson vállalta a feltételeket, s a hírek szerint már el is kezdte a turnét a fegyintézetekben, együtt a zenekar többi tagjaival. Arról nem szól a tudósítás, hogy azoknak a börtönlakóknak adnak-e koncertet, akik megtagadták a katonai szolgálatot, vagy azoknak a betegeknek, akik a vietnami háborúban sebesültek meg, és a gyerekekről sem tudjuk, hogy hadiárvák-e valamennyien. Akárhogy van is, Carl Wilsonra és a The Beach Boysra rámosolygott a szerencse: ők csak „futóvendégek" azokban az alapvető intézményekben, ahol a hasonló korú fiatalemberek - történetesen Vietnam miatt - állandó lakók. IBÉRIA Kolláth Mária (Baja) ezzel a sorozatával elnyerte a Magyar Fotóművészek Szövetsége különdíját * * (iMudo)^)