Világ Ifjúsága, 1976 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 1. szám
A TARTALOMBÓL: Épül az orenburgi gázvezeték * 5 Böngésző 6 Vientiane · A hónap térképe: Közel-Kelet 8-9 Társat keresünk az űrben! 10-11 Vízumvárás Lisszabonban 12—13 A Himalája tigrisei között 14-17 Nagy rablások: A kölni dómfosztás 18-19 Glóbusz 20-23 A Világ Ifjúsága naptára 1976 24-25 Ha akarod, elhiszed ... teszt lányoknak 26 Posta 27 Express-utak 1976-ra 28-29 Hobby 30 illemtarisznya 30 Rejtvények 32—33 Montreal következik: Öttusázók 36-37 Hogyan készül a Delta? 38-39 Gitár és világhír: Kilenc kérdés Vas Jánoshoz 42—43 S tíffgrárta 'Magonina lapzárta 44—47 ELŐKÉSZÜLETBEN: Testvérporták kaggresszusai az ifjúságról Sri Lankában jártunkFarsangi meghívó Innsbruck következik , Hogyan készül az idő,járás 0 R«4kinizzi azüstése Klub, klub, klub Hírek Chiléből, hazámból 4—5 •2 A maga nemében egyedülálló bált rendeztek december elején Csepelen a Sportcsarnokban. „Járdabálnak” keresztelték el, s a hajnalig tartó vigasságon csak járdaépítők vehettek részt. Még egy megszorítás volt: a járdaépítők közül is csak azok jöhettek el, akik önkéntesen és fizetés nélkül vállalták a külvárosi házak előtti földutak aszfaltozását. A nagy munkáskerület vezetői ezzel igyekeztek honorálni a társadalmi munkát azoknak, akik a vállalt 40 helyett 65 kilométer hosszúságban építettek járdát tavaly a zegzugos királyerdei utcákban. A csepeli fiatalok egyébként mindig is az élen járnak, ha a közösség részére kell valami halaszthatatlan, sürgős dolgot elvégezni, még ha nem is jár a munkájukért fizetség. Vezérelvüket a „járdabál” műsorában fellépő Hofi Géza is megfogalmazta: „Nem kell annyit dumálni, csináljuk ...” LENIN A TALPFÁVAL A társadalmi munka történetét kutatók Leninig vezetik vissza a „családfát”. 1918-ban a sérült vasútvonalak helyreállítására mozgalmat indítottak a vasutasok: önkéntesek a szabad idejüket feláldozva, térítés nélkül vettek részt a pályahelyreállításban. A kezdeményezéshez csatlakozott a moszkvai pártszervezet is, s felhívta a moszkvaiakat a segítségnyújtásra. Nyolcadikosaink tankönyvében ott látható a fényképes dokumentáció: maga Lenin sem húzta ki magát az első társadalmi munka alól, cipelte vállán a talpfákat. Aki bővebbet akar tudni a társadalmi munka eredetéről, olvassa el Lenin 1918-ban írt művét, a Nagy kezdeményezést. A következő évben — 1919- ben — a Szovjetunióban már kialakult a „különös” munkavégzés gyakorlata is, a kommunista szombatok. E közösségért való jószokásnak azóta is egyre többen hódolnak. Nemcsak a Szovjetunióban, hanem — akárcsak a környező szocialista országokban — hazánkban is. Nálunk még ősi gyökerei is vannak e tevékenységnek. A szegénység szülte és éltette sokáig. A szegényeknek nem volt módjuk rá, hogy iparos emberrel húzassák fel házuk falait, és egymást segítették. Olvasóink közül is bizonyára sokan tudják, hogy a „kaláka” nemcsak a népzenét hentesen játszó együttes neve, hanem így hívták a régi „társadalmi munkások” e nemes célú együttműködését is. SOK ÜZEM, SOK ISKOLA Mondhatjuk tehát, hogy jó talajba került korunk új kezdeményezése, s ezért is oly sikeres e munkaakció hazánkban. No, meg azért, mert a fő mozgató hagyományosan az ifjúság, illetve a KISZ. Az évek során különböző formái alakultak ki a térítés nélküli munkavégzésnek. A fiatalok körében talán az egyik legismertebb és legkedveltebb az építőtáborbeli munka. Az idén is több tízezer középiskolás és egyetemista ragadott ásót, kapát, kötözte a szőlőt, szedte a gyümölcsöt vagy a kukoricát. Az önkéntes gazdasági segítő munkában számos más forma is kialakult az építőtábori mellett. Mindenütt igazodtak a helyi feladatokhoz, körülményekhez és lehetőségekhez. A budapesti Vasútépítési, Közlekedési és Híradástechnikai Szakközépiskola hallgatói korábbi felajánlásuknak eleget téve egy novemberi vasárnapon testületileg — tanáraikkal együtt — kivonultak az észak— déli metre épülő Nagyvárad téri állomásához, s reggeltől kora délutánig cipelték az anyagokat, s , segítettek a szakembereknek. Az „Egy üzem, egy iskola” akció keretében már sok sikerről számoltak be különböző fórumokon. Az 1975-ös eredmények közül csak példaként emeljük ki a Miszergyár lelkes dolgozóit, akik szabad idejükben hozták létre a XIX. kerületi Landler Jenő Gimnázium nyelvi laboratóriumát. Az iskola diákjai és tanára oly módon viszonozzák a segítséget, hogy korrepetálják a gyá tanuló dolgozóit, az üzemi rendezvényeken pedig műsort adnak. Az „Egy üzem, egy iskola” akcióban részt vevő dolgozók már 1974-ben 14 millió forint értékű munkát végeztek, s tavaly ezt is túlteljesítették jó néhány százezer forinttal. Az ez ügyben információt adók szinte kivétel nélkü kiemelték, hogy a leglelkesebb társadalmi munkások a szocialista brigádok tagjai, közülük pedig a fiatalok voltak.