Világ, 1844. január-május (1-42. szám)

1844-05-04 / 36. szám - 1844-05-08 / 37. szám

___37. PESTEN, 1844. Megjelenik e politikai, tudományos és mű­vészeti lap minden héten kétszer Szerdán és Szombaton. Hivatalos tudósításokon kivü­l , ü­­rleje közöl minden hirdetményt egy negyed­­szelet sorától öt krajczárért égő pénzben. Nem­ rendes levelezők kéretnek az intézethez bérmentesen küldeni közléseiket.­­ SZERDA,­ május 1­8. Előfizethetni helyben a „Világ" szerkesztő hi­vatalában (Uri-utcza 450 sz. a. Horvát-házban 1 emel.) félévre postán 6, különben 5 ezüst forinttal; az országban minden — azon kivü­l csak a cs. k. l.ó-postahivatalnál Bécsben. Minden közlés,a Világ szerkesztő-hivatalának­ czim­ alatt kéretik beküldetii. Variálom* Fővárosi hírek és események. — Kinevezések, névmagyarosítás, megtiszteltetés —Országgyűlési tudósítások. (Előleges köz­lés: a mai, 3­4 és «kai részint kerületi, részint alsótáblai ülések—­röl.) — Az april 26 és 27kei CLXXXVI és CLXXXXIII. kerületi ülé­sek (tárgyalása a városok rendezése iránt tett főrendi észrevéte­leknek.) Vége az april 17 és 18kai CXXXVIH és CXXXIXdik fő­rendi országos ülések részletes rajzának. — M­e­gy­e­i és más vi­déki közlések: Bács és Ung megyék közgyűlésiről. Bihar­­megye uj országú követet választ. — Újvidéki levél (bonyolódott szerb­ ügyek.) — Magyar partvidék (hajóépitési és hajózási élénkség.) Spanyolország (Maroccoi hadkészítletek. Az alicantei me­nekültek. Cubai összeesküvés.)­­Portugallia (Costa Cabral ’s a lázadás.) — Nagybritannia (Spanyol-tengerparti britt hajó­tisztek utasítása. O’Connell perújítása. A gyár­ügyi bik­­ászor ol­vastalak fel. A királyné születésnapjának előü­nnepélye. Ellenborough lord Indiából visszahívatik.) — Olaszország (Nyugdíj pápai ka­tonák számára.) Svédország. (A királyi tetem kiállítása.) — Po­roszország (Venezuelában porosz gyarmatot szándék alapítói) Görögorsz (Az új miniszterium.) — Törö­kors­zág (Az orosz a konstantinápolyi patriarchát függetlenítni akarja.) Északamerika (Puseysmus.) Igen érdekes adatok a jégkármentesítés ügyében. Hírlapi kalászok. Tárcza. Mit ’s hogyan kell általában és különösen a neve­lőnek haszonnal olvasni? I. — Néhány szó Mannó A. urnak a .Világ­ f. évi 0. 7 és 9dik számaiban megjelent feleletére. Hivatalos és m­a­g­á­n­hírdetések. Gőzhajók járása. Gabonaár. Pénzkelet. Dunavizállás. ——-вввшакзав*---------­ Fővárosi hírek, és események. Pest, május 8. 1844. Először történik, hogy fővá­rosi híreinket hibaigazításokkal kezdjük, ’s így olly vala­mivel , mi tulajdonképen nem is fővárosi hír , azonban a hibát mégis a fővárosban követtük el, ’s azért e rovatban méltán foglal helyet. Kénytelenek vagyunk megvallani, hogy a ,Világ­ legközelebb múlt számának homloklapján 3S hibásan áll Le helyett; és ,Sz érd a május 1.‘ hibásan ,Szombat május 4.' helyett. Hogy a lapszerkesztősé­­gek a legélénkebb ellenörködés mellett sem csalhallanak, hogy egy és más itt ott kikerülheti figyelmüket, ’s hogy ennél­­fogvást a tévedés és hibázhatás mindnyájunkkal közös, kiviláglik abból is, miszerint a pozsonyi ,Hírnök legutóbbi száma 53-nak van téve ,35‘ helyett, ’s a tartalomban a nem­zeti színház igazgatója egyszersmind rendkívül megijesztebik, az mondatván, hogy „Bartay Endre igazgatásának (iga­zolásának 4 helyett) vége.“—A szemfüles ,Jelenkor­ szer­kesztősége a 364. számban 9 pengő forinttal fogad el elő­fizetést 4/з évre, mit alig alig hiszünk, mert ápr.­ljétől de­cember fogytáig csak 30 év kerül ki. — A ,Pesti Hírlap' múlt vasárnapi számában az Iparegyesület egyik közlése igy kezdődik ,F.maj.lén, azaz ma­ pedig a közlés Csa­k­ a d . aláírásával maj.ljén kelt, tehát ellenmondás az idő­ben. — A­­Nemzeti Újság' vetésében resteltünk gyomlálni, mert itt mennél üresebb a kalász, annál magasabban hordja fejét; ’s igy inkább azt valljuk, hogy valamennyi politikai és nem politikai lap között a Nemz. Újság az, melly hibázhat­lak—Miután sen­kitett hibánkat megigazítottuk, kollegáinkért pedig egy kis mulatságból saját rovásunkra felhoztuk , át­térünk más, valódi hírekre. — Mennyire fekszik szivén hatóságunknak a főváros folytonos csinosbitása , mutatja újabban a kövezések meg­kezdett munkája Feltűnőbbek ezek sorában a városháztér és a kerepesi út, mellyek bizony már rég vártak a felsza­badításra, vagy inkább a rajtuk elhaladt tyúkszemek sóhaj­toztak megváltásért. Hogy ezen kövezések mind arányos lét fölemeléssel történnek, magában értetik. Nem tudjuk ugyan, a kerepesi út burkolata meddig fog folytattatni, annyi legalább bizonyos, hogy a nemzeti színház előtt el­nyúló eleje díszesebb alakot ölt, ’s e dísz természetesen a színházra is jótékony hatással lesz, megszűnvén a por­fellegek vakító gomolyai, ’s a kocsidöczögtetés borzalom sejtető zsarnoksága. Szép, igen szép volna, ha például leg­alább a Rókus-kórházig terjedendne az új burkolat; tud­juk, hogy ez évre csupán kövezésekre van 60 ezer forint kivetve, — igen de mennyi árva utcza, és gödrös út so­­pánykodik a kiegyenlítés jótékonysága után! Részünkről ugyan azt hiszszük, illyesekben rendszeres működés sok­kal szembeöllőbb eredményeket mutathat, mint helyenkinti részletes pózolás és foldozás. Mióta például megkezdetett a nagyobb terjedékenységű burkolatok munkája, milly szép sükert látunk a váczi út egy tetemes részében , és az országútban egészen a Kuierwalder házig. Remélljük ezen vonalon sem fog megállapodni a kövezés az említett ház­nál , ’s legalább a kecskeméti kapu sarkáig fog vitetni, hogy valahára megszabaduljunk az ocsmány szemetektől, az undorító ganajtól , ’s a gyomor keverő-pocsolyák un­dok bűzétől; mert illő, hogy városunknak eddigelé leg­pompásabb épülete, a nemzeti Muzeum elött illy rondaság elpusztuljon. De hogy ez történhessék, természetesen a csatorna-ásást is kellene folytatni, melly a szénapiaczon félbeszakasztatott. — Egy még sokkal örvendetesb hírrel szolgálhatunk, városi hatóságunk részéről, melly úgy hiszszük, minden igaz magyar kebelben őszinte viszhangra találand, ’s ez azon, minden más királyi városunktól méltán követendő példa, mi­szerint Pest városa tanácsa Verőcze megyének legköze­lebb küldött latin levelét el nem fogadta, sőt visszauta­sította, a törvény értelmébeni magyar levelezést ismer­vén csak elfogadhatónak. E mezőn szeretjük m­i fővárosunk tanácsát, vajha e szent buzgalma soha ne csökkenjen ! Magyar érzelmű városunk örömmel üdvözlendik az ország központjának e lelkes fellépését, a­mi pedig a kevésbbé magyar érzelmüeket illeti, — azokra tán üdvös hatással leend illy férfias példa Folytassa csak a városi tanács e nemzeties indulatának nyilatkozásit nem csupán ki-, ha­nem befelé is, a kormányzására bízott város körében, ’s áldás lengendi körül bizonynyal fáradozásig Minden visz­­szalépés nemzeti bűn, — de minden lépés előbbre egy gyöngyszem az érdem koszorújában. — Megjelentek: Sujánszky Antal vallási és ha­zafias költeményei. Kiadta Emich Gusztáv. A könyv báró Forrayné ő kegyelmességének van ajánlva, ’s 230 lapra terjed sjed rétben. Nyomatott Budán a magyar kir. egye­tem betűivel, mit említnünk is elég a nyomtatási csín te­kintetében.— A mi a költeményeket illeti, hosszas dicsé­résbe nem ereszkedünk; Sujánszky sokkal ismeretesb e téren, hogysem sok ajánlásra kellene várnia; csak annyit mondunk, hogy kivált a gyöngéd hölgyeknek igen kedves tünemény leendnek ezen gyöngéd vallási érzelmektől át­lengetett költemények. — Tegnapelőtt a budai arénában valánk,—nem ugyan az arena, hanem a vak Turanics kedvéért, ki hang­versenyt adott ’s igen szépen, —sőt Beriot versenydarab­ját remekül,— játszott. ’S azt tapasztaltuk, hogy mások ugyan nem igen gyülekeztek a vak virtuóz kedvéért — az egész színkörben mintegy 250en lehetünk — hanem hogy sokkal inkább tódulnak oda a puszta aréna kedvéért, ollyankor t.i. mikor az arénával közelebb rokonságban álló látványok adat­nak , mert mint értettük, elöttevaló este fuladásig tömve, zsúfolva volt ezen aréna,—igen ám, mert az angol gymnasták mulatták ,művészetüket." Tánczolt volna csak valaki a he­gedű húrjain, a­helyett, hogy nyirettyűjét tánczoltatta, bi­zonyosan tele leendett a ház. Mai korban tehát már a vi­lágtalanok sem számolhatnak pártolásra; ez csak onnan van, hogy a közönség nagy része maga is vakoskodik, ’s in­kább botlik egy handabandázva szerteugráló gymnastába, mint egy szerényen elvonuló művészbe. — Igenis, mi te­hát a budai arénában valánk,’s újabban tapasztaltuk, bár­­mint haragudjék is a ,Honderű', bármint iparkodjék is nte­mes hevében' azt a két város legcsinosabb ,színházának' keresztelni,­­— újabban meggyőződtünk, hogy csakugyan ,aréna­ban vagyunk. Mert véleményünk szerint ott, hol az ember arénán azaz fejér homokon áll, csakugyan arénában van; azon szilikor , hol az emberek szivaroznak, ’s hatal­mas öblűi pipákból dohányoznak kétségkívül nem egyéb, mint aréna. Vagy tán Mexicoban, vagy épen­ Debreczen­­ben vagyunk-e, hol a ,bonton‘hoz tartozik a színházban pi­pázni, szivarozni? A nemzeti színháznak még előcsarnoká­ban is tilos a szivarozás. Az, mit a Honderű argumentu­mul használ, hogy a budai színkör födött, minden oldalról zárt hely, csak roszabbá teszi a dolgot, mert egészen nyílt arénában legalább ellebben a füst, de itt, t. i. a budai aré­nában, még csak nyílást sem talál a szabadulásra, — ki­vált, ha Huber ur csak három ablakocskát tart nyitva,— ’s igy a hölgyek bizony nem a legkellemesb bűzöknek van­nak néha kitéve, mert hiszen nem minden szivar illatos. De ha szinte illatos volna is, rendszerint minél illatosb, annál erősebb füstü, ’s ha kinek kedve van, gyönge mellű hölgy mellett hatalmasan eregetni bodor füstjeit, ki gázo­­landja ? hisz arénában van! Mexicoban ugyan a hölgyek is szivaroznak , még a színházban is,— de nálunk ez még nincs igy. — Véleményünk szerint Laborfalvi R. kisasszony igen jól cselekedte, hogy itt, mint a nemzeti színház tagja, minap fel nem lépett, mit a Honderű annyira roszszul, egy kis szavalással úgysem terjesztünk még nemzetiséget — ezen arénában. — Még egy különös egyénről is szeretnénk említést tenni, ki, ha nem csalódunk ,hatósági személy akart volna lenni, de kinek tanácsolhatnék: tanulja meg előbb, mikép illik magát nemhatósági személynek is viselni, ha­­bárcsak arenában is, hogy meggondolatlan csevegések által gyöngédebb érzésnek arczára pírt ne idézzen. — Egy urasig tegnap szállásával fölmondani akar­ván, a házi ur szives volt fölmondását el nem fogadni, mivel úgymond a fölmondásnak csak az évnegyed első 8. napja alatt van helye. Az uraság az e részbeli valódi szo­kást megtudandó többeket megkérdezett, ’s egyike 8 nap, másika 10 és ismét némellyike 14 nap alatt a fölmondást még mindig megtörténhetőnek monda, melly különböző nyilvánítás eléggé tanúsítja milly ingatag és változékony lábon áll az ebeli fővárosi szokás. Azért tán helyén lenne, ha a városi hatóság a fölmondási határidőt illető szabályt, ha létez, köztudomásra juttatná, ha nem, illyet hozna, miszerint jövőben házi ur és lakó magokat valami bizo­nyoshoz tarthassák, s ne lngyenek az utolsók kénytele­nek !(íhiszemben történt fülmondásuk mellett is drága pénz­ért olly lakban a szándéklott időn túl egy évnegyeddel tovább maradni, hol a macskák mindennap eredménydús patkány és egérvadászatot tarthatnának. Nemzeti színház. Kölcsey Ferencz koszorús köl­tőnk ,,Himnuszára, ének és zenekarra téve, a legjobb népmelódiáért 20 arany pályadíjra , a kitűzött határnapig, következő jeligés pályaművek érkeztek az igazgatósághoz: i) Itt az írás , forgassátok érett észszel, józanon. Köl­csey. 2) A boldog nép ! az ég takargat téged, A csen­des békesség lakik hazádban, örvendetes hang zengedez hegyedben. 3) Isten áldd meg a magyart! Jó kedvvel, bő­séggel. Kölcsey. 4) Szomorú a magyar nóta. 5) Mind­egy az áldozat, ha nagy, vagy kicsiny, ha mindene az ál­­dozónak, Kisfaludy. 6) Szánd meg Isten a magyart. 7) Szenteld od magyar hazádnak kebled szent érzelmeit. 8) Bár babérrel nem illettek, csak a gúnytól kíméljetek. Egy régi iró. 9) Önérzet, te vagy a diadalmas bére, nem a díj. Kölcsey Ю) Ha próba nem használ,ártani nem fog. A VILÁG TÁRCZÁJA. IS III,’« hogyan kell általában, és külö­nösen a nevelőnek haszonnal olvasni? i. Mellőzve a hosszú bevezetést, hogy egyenest a dolog ’s fölvett tárgyra térjünk át, az első kérdésre: „mit kell t. i. haszonnal olvasnunk?“ azt feleljük, hogy mind azt, mi bennünket legközelebbrül érdekel, körünkhöz tartozik, ’s je­lenleges, vagy jövendő rendeltetésünkre szorosabban vo­natkozik, haszonnal olvashatjuk. Olly czikkek, értekezések, és rendszeres munkák, mellyek azon élet és szakbeli leg­­jelesb férfiak szüleményei, mellyhez mi is tartozunk, vagy legalább készülünk; ’s kik tekintélylyel nem kevésbbé bír­nak, mint széles tudományuk, belátásuk és jelességökről ál­talános becs ’s hírben állanak; mindnyájunknak leghaszno­sabb olvasmányul szolgálhatnak. Ellenben igen czélszerí­t­­lenűl cselekednénk, ha olly könyvek ’s iratok olvasásával foglalkoznánk,mellyeknek kizárólagos czélja az olvasó gyö­nyörködtetése ’s mulatása ; így csak a drága időt és tehet­ségeit vesztegetné el hiában az olvasó, ’s az értelmi kiké­­pezés jogczélját soha meg nem közelíthetné. Olly munkák, mellyek a legnevezetesb szakbeli íróknak köszönik erede­tüket, ’s egyenest jelenleges, vagy jövendő rendeltetésünk ’s hivatásunkra vonatkoznak, leginkább segítik elő kiképezé­sünket és tökélyesítnek bennünket, kivált ha figyelmesen, tar­tósan ’s életünkre alkalmazóig olvassuk azokat; a csupán képzelőerőre ható iratod ellenben, miilyenek többnyire a románok, ’s átalában, mellyek az érzékiséget többnyire fel­izgatják ’s hevítik, alig érdemlik meg, hogy időnket ’s te­hetségeinket rájok szenteljük. Lehet ugyan, ’s van kivétel a románokra nézve is, mint­hogy azokban is például: Göthe­ és Wielandban iltott ollyak­­ra akadunk, mellyek az emberi természet belsejébe, és a szív redöibe némellykor mélyebb pillanatot is engednek vet­ni, de illy oktató ’s javító román vajmi kevés­ nagyobb ré­sze a románoknak olly silányt, álirányat, ferdét, hamisat, szerfelett fölcsigázokat, valószínűtlent, sőt erkölcstelent is foglal magában, hogy azoknak többszöri olvasása által mind­az: ki tetemes,’s alaposabb ismeretekkel és szilárd elvek­kel nem bír; ’s kinek lelke és szíve eléggé megedzve nincs a vallásiság’s erkölcsiség szent elve által, többnyire igen könnyen ’s észrevétlenül a ferde képzetek, álfogalmak, hamis nézetek és hibás vélemények olly veszélyes tömke­legébe jut’s vezéreltetik, mellyek az emberiség legszebb és szentebb érdekeit ’s viszonyait támadják meg ’s ássák alá. Ki figyelmesebben és többször olvasott már románo­kat , annak meg kell őszintén vallania, hogy azokban az életbeli valóság csak eszményileg festetik; ’s mi természe­tesebb : ha például egy hős tetteit látja ’s olvassa a tapasz­talatlan ifjonct a lehető legelevenebb ’s eszményibb színek­kel lerajzolva valamelly románban, hogy ő azt fölizgatott ’s hevült képzeleterejében követni akarja? ’s várjon ezt téve, nem bolyong-e vezér nélkül az eszményi világban? nem feledi-e végkép el a valódi világ viszonyait, állását? Éhez járul az is, hogy a románokban az erkölcsi igazság, az erény méltósága, vagy a vétek undoksága jobbadán olly szóvirág, ékesség, ámító színvegyület ’s öltönybe van bur­kolva , mellyeket a még egészen ki nem fejlett kisded­ész ’s értelem föl nem foghat; de még a jobb románokból me­ríteni remélt, vagy szándékolt emberismeret is­ többnyire hiányos és helytelen, mert valamint a színjátékok, úgy a romá­nok is igen felcsigázzák, ’s valószínűtlenítik az ember sa­játságait ’s jellemét. Az írók és szerzők valódi észrevéte­leket állítnak föl ugyan románaik alapjául, és mégis leg­gyakrabban csak torzképek, elferdített jellemek, valószínű­séget fölülmúló rajzok és festések jönek létre Jól mondá azért a nagy philosoph Kant is: „Csak igen kevés ember van, ki isméreteit az emberről, egy román, víg vagy szo­morú játékban czélszerüleg, ’s életre alkalmazóig ki tudja fejteni és önteni.“ A mondottakból, elhallgatva a drága idő­nek elpazarlását a románok olvasásánál, annyi világlik­ ki, hogy, ha csakugyan mingyönyörködtetésünkre az illyek ol­vasásával egészen fölhagyni nem akarunk, legalább ritkán, a legszigorúbb megválasztás ’s óvatossággal olvassuk azokat. Szükség továbbá arra is vigyáznunk, hogy szellemünk ’s lelkünk igen sok hírlap-, folyó-’s röpirat-olvasás által szerfölött el ne fárasztassék és szórakozottá ne tétes­sék. A jelen kitünőbb eseményeinek ismeretére elég két hírlapot, ’s legfölebb ugyanannyi tudományos folyóiratot ol­vasni a nevelő és tanítónak, hogy a neveléstani literatura legújabb tüneményei, az iskolák, ’s általában a képző-intéz

Next