Világ, 1911. július (2. évfolyam, 154-179. szám)
1911-07-06 / 158. szám
12 1911, julius* 6, Vilia O kozta ki rajta. A sürgönyök szerint a gróf állapota igen súlyos. Ma korán reggel megjelent a palotában báró Bornemissza Elemér, a Károlyi Mihály-féle Uradalmak jószágkormányzója. Magához hivatta dr. Spetz Ferencet, Károlyi jogtanácsosát, akit megbízott azzal, hogy a grófnak betegszállítókocsival ellátott különvonatot rendeljen, amely Károlyit még a maialap folyamán Budapestre hozza. A különvonat délelőtt 11 órakor indult el Budapestről és délután három órakor indult Báttaszékről Budapestre, magával hozta gróf Károlyi Mihályt. A gróf állapotában már a délután folyamán örvendetes javulás állott be. Az orvosok konzíliuma megengedte, hogy a beteget különvonaton más fővárosba szállíthassák. A különvonat, amely egy mozdonyból, egy vonatvezető-kocsiból és egy hosszú Pullmanni-kocsiból állott, éjjel tíz óra hét perckor robogott be fa nagybeteg gróffal a fokvárosba. A különvonat a ferencvárosi pályaudvaron állott meg. Itt várták a mentők fekete, pneumatikus betegszállító-kocsijukkal a nagybeteget. Dr. Sebők mentőfőorvos kisérte be mentőkocsin a grófot ia, Károlyi-palotába, ahol dr. Barabás háziorvos vette kezelés alá. Pétervár nyara Pétervár, 1911. julius. ; Pétervár nyári almába merült. Az iskolák és egyetemek zárva, a szigeteken és kertekben virágzik az északi tavasz és a város falai árván némáikra nagy népvándorlást, amely már javában tart. A társaság külföldre utazik, fürdőkön, vagy Svájcrban keresi az üdülést, míg azok, akik kötve van- nak a városhoz, — tehát a lakosságnak túlnyomó része — a Dacia zöldjét keresi fel. Pétervár urai maholnap üresek lesznek és csak a pályaudvarok mutatják meg a városi élet érvelését. Reggel minden érkező vonat az emberek százait önti ki, hogy azután délután, vagy este ismét felvegye és iá főváros körüli nyári lakásukba vigye őket. Ezzel átvette csendes birodalmát a nyáriévad. A dumában és a birodalmi tanácsban befejezték a tanácskozást és berekesztették az ülésszakot, a minisztériumokban későn kezdik a munkát és korán hagyják abba. az udvar Pétervárról Carszkoje-Szelóba költözött és onnan a finnországi tavakhoz szokott kirándulni. Ezt a nyári csendet használja fel az északi Néva-környék, hogy kissé megviselt szépségének különböző eszközök által jobb és fiatalosabb külsőt adjon. A házakat tisztára meszelik és mázolják, az utakat újjal, vagy kőburkolattal látják el és a bárkák százai nyomulnak fel a várost behálózó, sok csatornába, hogy más téli faszükségletet elhozzák. Ugyanekkor serényen építenek. Évtizedeken át édes-keveset változott Pétervár, de most, a forradalom óta, kezd új, nagyvárosias és főképp modernebb külsőt ölteni. Sok fontos uton számos, feltűnést keltő, díszes épületet emeltek. A Nevskin — ez a főút Pétervárt — a bankok és banképületek új, homokkőből, vagy gránitból épült homlokzatai végtelen vonalban sorakoznak és csak a Gostinny-dvar, egy óriási bazár a város középpontján, ez őrizte meg a maga keleti, igen kevéssé ízléses architektúrájú külsejét. A boltok azonban már mind modernek benne és kívül is, belül is emlékeztetneka berlini Leipzigerstrasse, vagy Friedrichstrasse, vagy akár a budapesti Váczi-utca, vagy Andrássy-út üzleteire. Távolabb a centrumtól, a régi Potemkinn palota környékén, ahol a nagy Katalin mindenható kegyeltje varázsünnepeket rendezett és tündérmeséket játszatott le — érdekes, hogy itt ülesednek a népképviselők is, hogy majd Potemkin egy utódjának intésére éppúgy eltűnjenek, mint Potemkin falvai,— itt egy új városrész emelkedik, szép, házi- és hétemeletes házakkal. Minden arra mutat, hogy Pétervár hatalmasan hő és terjed. 'Lakossága egyre nagyobb és már közeledik a kétmillióhoz. 'Persze ez a kétmillió még nem teszi hasonlóvá 'a nyugateurópai nagyvárosokhoz. A lakosság hetven százaléka ugyanis nem benszülött, hanem beköltözött és jórészt paraszt, aki most gyárbanvagy másutt dolgozik. Ezt látni a nagyváros utcáin is. lasa somaffiuzgife, persze, nem kell azt képzelni, hogy a muzsiknak kötelessége bozontos hajat,nagy szakállt, orosz inget és hosszúszáru bagariacsizmát viselni. Akárhány közüsül: fürge kiszolgáló, élelmes kereskedő, vállalkozó, iparos, gyárosés munkás, de azért a tény áll, hogy Pétervár,a nagy beamter-kaszárnya és az ország fővárosa, lakosságának túlnyomó részében paraszt, a műveltségnek alacsony fokán áll, sőt az esetek nagy részében ki kell jelentenie, hogy irni és olvasni nem tud. Van egy igentisztességes jövedelmű foglalkozás Pétervárt, akoldulás. Egy öreg, közismert tábornok mesélte nekem,hogy néhány éve egyik szolgáját rongyos ruhába öltöztette és az Izsákszékesegyház főbejárata elé állította. Az álkoldus jövedelme, akinek a tábornok rendőri asszisztenciával egy jóhelyet biztosított — napi 30 és 35 korona közt váltakozott.— És most jön az érdekes. Mikor a tábornok nyolc nap múlva az inast fölmentette ez alóla szolgálat alól, az zavarodottan megköszönte a kegyet, nyögött, beszélni kezdett és megakadt és végre nagynehezen kinyögte: «Alisán köszönöm, kegyelmesuram, de én koldus maradok. Igen jó üzlet!» Nemrég ritka látogatókat kapott Pétervár. Az Egyesült Államok négy páncéloshajója és egy cirkálóhajó úszott akronstadti kikötőbe, hogy egy kissé közelebbről megnézegesse ’a fehér cár birodalmát és alakosságot. Hogy az amerikaiakat a látogatás, amely nemis ment minden akadály nélkül, valami sok örömbe részesítette volna, azt nem hiszem. Nem, mintha a hivatalos fogadtatás hagyott volna hátra valami kívánnivalót, de sok egyéb baj akadt.Az idő is igen rossz volt, úgy hogy az amerikaiak nem nagyon tudhatták, milyen évszakban érkeztek, deaz ünnepségeken is, amiket a város atengerentúli vendégek tiszteletére rendezett, az időhöz méltó hűvösség uralkodott. A lakomára, amit a 'flotta tisztjei részére a város rendezett, alig jöttek ki egynéhányan. A matrózok vezető nélkül járkáltakaz utcákon és alig kaptak enni, mert azelőkelőbb vendéglőkben tilos az alsó katonaságot kiszolgálni. "Pedig egyébként ismeretes az orosz vendégszeretet és igaz is. Ez alkalommal csak az iniciativa hiányzott a vezető körök részéről. ‘ ,- -«riMuxrestni át. - K. L. SZÍNHÁZ AlClVT£,SZE.T Szép Heléna Münchenben — Reinhardt és Offenbach — München, julius 3. Az operett elkopott, megöregedett, berozsdásodott fa hangja, könnyed libbenései nehézkes kééringezéssé lazultak. Ezt itt Münchenben is megállapították az emberek és ezzel együtt hatalmas vágy kerekedett bennük az új, a fiatal operett után. — Mi felfedeztük! —■ hirdette a müncheni Künstler Theater és a felfedezés: Offenbach! Ő, nem az az Offenbach, akit mi is ismerünk, az izzó, pezsgővérű, graciöz muzsikus-titán, hanem a «reformált Offenbach. Mit tudunk mi például arról, hogy a «Hoffmann meséi» költője titkosan romantikus volt. Arról már hallottunk valamit, hogy a humor: tearózsa, mely a könyök tengerén fakad, de arról aligha tudunk, hogy mind az énerkesek és énekesnők, akik eddig aSzép Helénáival megpróbálkoztak, kontárok voltak, akik félreértették a szerencsétlen Offenbach-ot. Mit tudnak arról szép Magyarországon, de akár Bécsben is, hogy még ma «Szép Helénádnál is fontosabb a csodálatot keltő kiállítás, mint a melódiák folyékony aranya, mely elringat, mely belelendül a szívünkbe és szelíd kézzel lehunyja szempilláinkat. Mert, ami igaz, igaz. A Künstler Theater előadása a kiállításos darabok csodája volt. Reinhardt meglepő színpadi képekkel szolgált, Stern Ernő pedig csodálatos díszleteket és kosztümöket varázsolt a rivalda elé. Az is igaz, hogy nagyon tízépen, sőt jól énekeltek, siet de a régi,ha isüte misítatlan operett-vidámságnak befellegzett, muzsika villamossága helyett minden gőzgép szívből fakadó kacagás-trillák helyett betanult retense-mosoly. Ez a humor az észből áradt, nem a szívből. Egyes jelenetek meglepő ötletet hoztak, de az egész ritmusa elveszett. Reinhardtnak természetesen nagy sikere vol A közönség tombolt ésa végtelenségig ismételte,tett. És valljuk be: Reinhardt megérdemelteezt a sikert. De csakis ő. Jól értsük meg: Offenbach nem érdemelte. Reinhardtnak semmi sem szent, ha a fantáziája elragadja. Shakespeare éppen úgy nem, mint Offenbach. Neki minden és mindenki csak a terep azokhoz a manőverekhez, amelyeket nyugtalan képzelőtehetségével véghezvisz. Shakespeare, vagy Offenbach, mindegy. Amikor Reinhardt teremteni akar, ha kell, ellenük is teremt, lehetőleg mindig újat, de mindig is mást, mint a föltehető intenciója annak, akit éppen bemutat. Be kell vallanunk, csodás előadás volt a «Szép Heléna» is. Offenbach elveszett, de Reinhardt i— győzött. Győzött a közönségen és győzött Offenbachon is. Megbuktatta a «Szép Heléná»-ját, de a Reinhardt operettjét diadalravitte. —1. —1. (*) Morvay Zsuzsi hangversenye Londonban Morvay Zsuzsi fiatal zongoraművésznő, Szendy Árpád és Thomán István tanítványa, most Londonban van, ahol fényes sikerű hangversenyt adott. E hangversenyről, amelyen az angol előkelő társadalom és a londoni zene világ szite-java volt jelen, a «Daily Telegraph» a többek közt a következőket írja: A fiatal zongoraművésznő technikai készsége úgyszólván abnormális, hiánytalan tökéletességgel felel meg olyan feladatoknak, amilyen Liszt B-moll szonátájának eljátszása, amelyel Lengyel Ernő is csodálatba ejtett bennünket. De nem ez az egyedüli ok, amiért Morvay Zsuzsi kisasszonyt dicsérnünk kell. Tónusának ereje pandkiváli. Nem emlékszünk rá, hogy az ő korabeli művésztől valaha ennyi erőt és a hangnak ilyen dinamikai fokozódását tapasztaltuk volna. — A «Times» csodás tüneménynek mondja és csak azt kifogásolja, hogy túlságos erővel és hévvel játszik, de azért mégis a legnagyobb művészek mértékével kell őt elbírálni. ( repülő világ )( A nyugateurópai körrepülés- Párisból írják: A calais—londoni út után az általános osztályozás így alakult: 1. Beaumont 53 óra 15 perccel. 2. Garros 57 óra 12 perccel. 3. Vidart 69 óra 18 perccel. 4. Védrines 71 óra 57 perccel. 5. Kimmering 81 órai 3 perccel. Az aviatikusok ma indulnak vissza Londonból Calaisba. — Londonból táviratoztak: Az aviatikusok Londonban fölszálltak és Shorthamba repültek. A start reggel 6 órakor történt 2 percnyi időközökben. Az idő pompás. — Londonból táviratoztak. Atiz aviatikus közül, akik ma reggelHendonban fölszálltak, 6 óra 57 perc és 7óra 49 perc között kilencen Shorehamba érkeztek. — Londonból táviratozzák: Renault utasával kénytelen volt Goldingsham közelében leszállani. Az a szándéka, hogy este folytatja útját. — A tíz aviatikus közül hét ideérkezett. Kninering Romney közelében, Dowertől 20 mértföldnyire, leszállott. Gépemegsérült. A Hendon és Shoreham közötti út 200 fontos gyorsasági díját Vedrines nyerte el.' )( A német körrepülés. Casselből Jelentik: Szélcsöndes, ködös időben startoltak a Cassel—Northausen útvonalrészre Winders 4 óra 20 perckor, Vollmöller 4 óra 57 perckor, Büchner 5 óra 30 perckor és Hanuschke 5 óra 28 perckor. Lindpainter lemondott, mert gépe nem készült el a kellő időre.Hanuschke később eltévesztette az útirányt és kénytelen volt a trezerparti Höxterben leszállani. Vo I m ö 11 er 6 óra 36 perckor, Büchner egy utassalugyanakkor Nordhausenben simán kikötött. Winders egy kilométernyire Nordhausen előtt motorromlás miattkénytelen volt leszállani. Dr. Wittenstein, aki benzinhiány miatt Würzburg közelében leszállt, V*Valléra között ismét fölszállt és 11 óra 12 perckor a casseli repülőtéren kikötött, , 1