Világ, 1912. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1912-02-01 / 27. szám
2 1912. február 1. VILÁG egymáshoz fűzi. Tudtuk tehát, hogy a választójog kérdésében nem fogunk egyetérteni a pártonkívüli negyvennyolcasok csoportjának minden tagjával, de a prius kérdésében kell, hogy ők valamennyien egyetértsenek velünk. Tegnapi értekezletükön ezt csakugyan ki is mondták. Kimondták határozottan, egyenesen, kertelés nélkül. Kimondották, hogy a választójogi prius álláspontjára helyezkednek, hogy a választójog a kormány részéről nem mehet engedményszámba s hogy itt nem ígéret vagy deklaráció kell, hanem intézményes biztosíték. A prius álláspontja tehát tért hódított a parlamentben, a logika tért hódított a maga sajátlagos birodalmában, a gondolkodásban. Itt mi még csak nem is azt tartjuk kiemelendőnek, hogy az általános választójog esélyei gyarapodtak. Sőt úgy vagyunk vele, hogy mi nem is látjuk ez állásfoglalásban az általános választójog esélyeinek megjavulását. Nagyon jól tudjuk, hogy akik a pártonkívüli negyvennyolcasok csoportjában eddig nem voltak hívei az általános választójognak, eztán sem lesznek azok, sőt a csoport a maga egészében vagy legalább túlnyomó részében sokkal közelebb áll — még e határozat után is — Kossuthék konzervatív választójogi álláspontjához, mint az általános választójoghoz. De még Kossuthpárti hajlandóságuk is kénytelen volt íme meghátrálni a józan logika elől. Nem azt mondjuk ezzel, hogy a prius álláspontja áttört most egy pártkorlátot, ellenkezőleg, azt látjuk, hogy a priusnak és a pártkereteknek egymáshoz semmi, de semmi közük. És semmi közük magához a választójogi felfogáshoz. A pártonkívüli függetlenségiek nem azért fogadták el a priust, mert pártokon kívül vannak, hanem mert pártállásukat ez az állásfoglalás nem érinti. Aminthogy Kossuthék, ha magukra eszmélnének, szintúgy el kellene, hogy fogadják ezt a priust s ezzel még csak közelebb se jutnának Justhékhoz sem. Ismételjük, csak a logikus gondolkodáshoz, a véderőreformok és a választójogi reform közti igaz kapcsolat meglátásához érkeznének el. Amely most még hiányzik nálunk is, a kormánypártnál is és ami az egyetlen oka ennek a mostani gabalyodásnak, melyet egy kis tisztánlátás könnyen megszüntetne, az öregeké is. Egészséges gyereknek és öregembernek nem volt szexualitása, aki mást irt, az pornográfus volt. Ellenben... ellenben mindenki látta, a «magánéletben» még a tudós urak is, hogy az emberen igenis szörnyű kegyetlenséggel uralkodik a szexualitás és tulajdonképpen azzal a kijelentéssel, hogy «a kulturember nem rabja az ösztöneinek», hogy «uralkodni tud a vágyain», hogy «a szerelemben is tisztult vágyai vannak» — mindezzel csak újra meg újra azt mondja az ember, hogy az egész nevelés, az egész kultúra az ösztönökkel küzd az uralomért és hogy tulajdonképpen sohase győzi le őket végképpen, mert még minden egyes gondolatát, vágyát meg kell «tisztítani» tőlük. Az ösztönök legnagyobb ellensége, a római egyház egész kétezeréves történetén keresztül nem győzött küzdeni ellenük és a hatalmukat vette segítségül, amikor a papokat nőtlenségre kötelezte. Azaz: arra kényszerítette őket, hogy a leghatalmasabb ösztönük kielégítéséről lemondjanak és a kielégítetlen ösztönökadta fanatizmussal az ő segítségére legyenek. Tudta az egyház is, hogy az az energia, ami a normális szexualitásé, az nem hagy másra annyi energiát, amennyirea fanatikus vallásosságnak van szüksége. Érezte, hogy ha nagyon nagy erőt keres, azt a szexuális ösztönöknél találja meg és azoktól veheti el, ha tudja. Ameddig tudta, addig megvolt a nagy ereje, amióta nem igazán tudja, azóta gyöngül. Ez és más millió megfigyelés vall a szexualitás nagy hatalmára. Erre a Hatalomra vall az is, hogy az erkölcs, mindenféle erkölcs főképpen vele foglalkozik. Természetes, hogy nem jó indulattal, mert ez a hatalmas ösztön a legkevésbbé szeret szabályoknak engedelmeskedni. A régi morál, a morálreform, az új etnika nagyrészt közvetlenül körülötte forog és főképpen az ő szabályozására való. Az embernek belül is van morálja, amit a társadalom szuggesztiója minden pillanatban beleültet a lelkébe és amit az emberben már a legkisebb gyerekkorának első szobatisztasági kötelezettségei óta nevel. Ez a morál egészen automatikussá nevelődik, olyanná, mint a járás, evés-ivás, beszéd mozgásai, amelyeket eleinte szintén tanulni kell, de későbben már odagondolás nélkül, maguktól működnek. társadalom morálja éppenilyen tökéletesel keresztülhat az emberen — szabad ezt a képet használni: — «a lelke közepéig». Az ember lát, hall mindent, tanul, tapasztal, gondol mindenfélét, — legbelül azonban a morál van és anélkül, hogy az ember látná a gépezetét, folyton mérlegel mindent. Nem vesszük észre, miért, de minden gondolkodás nélkül jónak tartunk némely dolgokat, másokat meg rosszaknak. A jót — amit tudniillik jólesik tudnunk — szívesen elhisszük, a rosszat csak akkor, ha muszáj. Ha valami olyan rossz, hogy a tudomásulvevése már kínos, az ellen még a normális lehetőségeken túl is küzd az öntudatunk és ha lehet, nem is fogadja be, vagy kilöki magából. Olyan rosszuleső gondolatokat, amelyekre valami úgyis folytonosan emlékeztet, az egészséges ember öntudata nem tud kilökni magából — beteglelkű («idegzetű») ember már az ilyen tudat elől is menekül a tökéletes öntudatlanságba, ájulásba, zavartsággal járó elmebetegségbe, akár az öngyilkosságba is, vagy pedig a mesterséges öntudatlanságba, az italhoz. Veszteséget például, amire valami hiányosság mindennap emlékezteti az embert, egészséges ember nem tud így kilökni az öntudatából, de valami hirtelen támadt vágyat, vagy szándékot, amit a morális öntudat immorálisnak ítél, többé-kevésbbé ki tud lökni. Egyszóval, «elhessegeti» magától a rossz gondolatokat és nem gondol rájuk, sőt el is felejti őket egészen. A szexuális vágyakkal amint nem, tökéletesen érezzük őket magunkhoz méltónak, ez történik, a legkisebb gyerekkorunk vágyait például, amelyek még a morális cenzúra begyakorlása előttről valók, a morális cenzúránk legnagyobbrészt röstelkedésre valónak tart és úgy elfelejteti velünk őket, hogy később már a legjobb indulattal is csak igen nehezen tudunk egy részükre megint visszaemlékezni, azt is csak akkor, ha előbb ki tudunk egy kicsit kászolódni a morálból, beleegyezvén a természet rendelésébe, hogy nem úgy születtünk, pedagógiáira készen, fölmondanivaló versikékkel és a bácsiknak adandó pacsikkal lelkünkben, hanem csak öntudatlan, illetlen csecsemőnek, akinek még a testrészek és a testi működések társadalmi rangjáról sincs fogalma és a legjobb társaságban is azt teszi, amit akar. Hogy azonban mi nem illik az emberhez, az isten képére teremtett nagyságos úrhoz, azt már elkezdik mondani és minden képzelhető módon a tudtára adni a csecsemőnek, jóval előbb, mint amikor az öntudata egy kicsit hajnalodni kezd. Mire olyan okos lesz, hogy meg tudja különböztetni a jókedvű arcot a haragostól, már kivétel nélkül mindig látnia muszáj, hogy a haragos arcok mindig az illetlen cselekedetei után jelennek meg. Először még mindenben vájkál, amiben akar, későbben már észreveszi, hogy miben nem szabad vájkálni, végül pedig annyira begyakorolja a kényszerű tilalmat, hogy aztán már maga is csúnya, szégyelnivaló dolognak tartja a tilalmast. És megmarad ebben a véleményében élete végéig. A tilalmas vágyak azonban mégis csak minduntalan visszatérnek, mentül erőszakosabban fojtották őket vissza, annál nagyobb erővel. Néha egyszerűen és érthetően megkísérti az embert egy vágy, amit erkölcstelennek tart, akár futó ötlet formájában, akár állandóan, aszerint, hogy az öntudat milyen hamar tud vele megbirkózni. Néha, még futó ötlet formájában i tudjuk el vígérul elmana- Budapest, január 31. A képviselőház ülése. A képviselőház legközelebbi ülése holnap, csütörtökön délelőtt tíz órakor lesz. Napirend: a ma elfogadott javaslatok harmadszori olvasása, az Adria m. kár. Tengerhajózási Részvénytársasággal kötött egyezmény becikkelyezése, a kérvények 4—7. sorjegyzéke s végül a kérvényi bizottság jelentése a gazdasági munkásbiztosító törvény revíziója tárgyában beadott feliratok s kérvények ügyében. Aehrenthal: Bécsből táviratoztak. A közös külügyminiszter állapotában mára jelentékeny javulás állott be. A láz megszűnt és a beteg éjszaka nyugodtan aludt. Aehrenthal nappal karosszékében ül és megkívánja, hogy a külügyminisztérium fontosabb aktáit hozzák el és olvassák fel neki. A külügyminisztériumhoz közel álló «Fremdenblatt» ma reggel a következő jelentést teszi közzé: «Gróf Aehrenthal külügyminiszter állapotában a vasárnap este kezdődött javulás állandó. Gróf Aehrenthal lázmentes, éjjel jól alszik és étvágyat mutat. Gyógyulására való tekintettel további bulletinek kiadása elmarad.» — Egy újabb jelentés szerint Aehrenthal jobban van ugyan, de munkaképességét még nem nyerte vissza; sőt egyelőre azt sem lehet megállapítani, hogy mely időpontban lesz elegendő ereje ahhoz, hogy üdülés céljábólelutazhassák. — Bécsből jelentik. Gróf Aehrenthal ma egész nap jól érezte magát és az orvosok lényeges javulást konstatáltak. . — A Jogászegylet választójogi vitája. A Magyar Jogászegylet február 8-án, szombaton este fél hat órakor az ügyvédi kamara dísztermében teljes ülést tart. Az ülésen folytatni fogják a választójog kérdéséről megindult vitát. Felszólalásra eddig a következők jelentkeztek: Réz Mihály eperjesi jogtanár, Márkus Dezső, Kenedi Géza, Bakonyi Samu, Baross János, Medgyas Simon, Rónay Zoltán, Ajtay József, Szende Pál, báró Roszner Ervin, dr. Bauner Mór, Székely Imre, Balog Imre, Szegheő Gábor, Baranski Gyula és Erek Mór. A Cuvaj bán és a konzervhlalak. Zágrábból jelenti .tudósítónk: Cuvaj bán elismerésreméltó buzgalommal folytatja azt a küzdelmet, amelyet a horvát ellenzéki lapok ellen indított, arra számítva, hogy a folytonos elkobzásokkal elnémíthatja, esetleg tönkreteheti az ellenséges sajtót. Ma ismét hét lapot kobozott el az államügyészség politikai cikkeik miatt. Egyetlenegy ellenzéki lap kerülte el az elkobzást azáltal, hogy a dalmáciai konzervhal-készítést választotta vezércikkének témájául. Az üres és semmitmondó cikkben hosszas keresés után sem talált az ügyészség kivetni valót és Duvajban kénytelen volt belátni, hogy a konzervált halak mégis csak ártatlanok. Küldöttség a földmivelési miniszternél. Csernoch János kalocsai érsek vezetésével kétszázhatvan tagú küldöttség tisztelgett ma délelőtt a földmivelésügyi minisztériumban gróf Serényi Béla földmivelési miniszternél. A küldöttség kérelmét maga az érsek tolmácsolta a miniszter előtt. Előadta, hogy a pest megyei Dunavölgy-lecsapoló és öntöző társulat műveinek engedélyezése és gyakorlatának szabályozása tárgyában Pest vármegye közigazgatási bizottsága véghatározatának aképpeni meghatározását kérik, hogy a felső belvizek nem a társulatnak autonóm területén keresztül a vízjogi törvényekkel szemben nyílt csatornával, hanem Harisánál vezettessenek ki a Dunába. Gróf Serényi Béla földmivelési miniszter válaszában kijelentette, hogy tudja a kérdés nagy fontosságát és éppen ezért a legjobb meggyőződése alapján fog dönteni. A küldöttség nagy száma is igazolja, hogy a határozat nagy érdekképviseletet támad meg. Csütörtök