Világ, 1915. július (6. évfolyam, 181-211. szám)

1915-07-01 / 181. szám

Csütörtök Török győzelem Abban az elkeseredett harcban, mely a Darrdanella-fronton megindult, a törökök je­lentős győzelmet értek el. Ennek a győzelem­nek három fázisa van. Ali Burnunál három­szor támadott az entente serege, de a törökök mind a három támadást véresen, az ellenség­nek óriási veszteségeket okozva visszaverték. Szedil Bahriiál a török jobbszárnyat támadta az ellenség, de a törökök itt is visszavetették. És végül a centrumban a törökök két ellensé­ges lövészárkot is hódítottak. Az entente sere­geinek tehát az a kísérlete, hogy a háború mér­­legét, melyet az oroszok galíciai folytonos ve­resége súlyosan az ő hátrányukra billentett, a maguk részére fordítsák a Dardanellák erősza­­kolásával, új kudarcot vallott. A török főhadiszállás jelenti: TA Dardanellák arcvonalán Ali Burnunál az ellenség tegnap délután heves tüzérségi harc után három ízben támadást intézett balszár­­nyunk ellen, de mindannyiszor óriási veszte­ségeinél visszavertük anélkül, hogy bármi ered­ményt elért volna. Szedil Bahrnál az ellenség a június 28-ra virradó éjjel reggelig nehéz tü­zérséggel lövöldözte a jobbszárnyon lévő sán­cainkat és június 28-án reggel megtámadta ezt a szárnyunkat. Az ellenséget ellentámadással visszavetettük. Az ellenség balszárnyu­nk ellen éjszaka intézett támadásaival nem ért el sikert. Délután az ellenség centrumunk ellen támadást inézett, amelyet könnyen visszavertünk. Ellen­­támadással két ellenséges lövészárokvonalat meghódítottunk. Anatóliai ütegeink hatásosan vettek részt a Szedil Bohrnál álló balszárny harcaiban és lényegesen hozzájárultak ah­hoz, hogy az ellenség, amely súlyos veszteségeket szenvedett, visszavonulásra kényszerüljön. Ugyanezek az ütegek a Teke-földnyelven föl­állított ellenséges ütegeket elhallgattatták. Avia­­tikusaink eredmény­nyel bombákat dobtak a szedil baliri ellenséges repülőtöb­orra. A többi szóvonalon semmi jelentés nem történt. Megbízható magán­jelentések szerint a tegnapi Sedil Bahrnál és Ariburovnál lefolyt harcok, amelyekről a főhadiszállás jelentése szól, nagyon elkeseredettek voltak. Kilenc óra 40 perckor reggel kezdte az ellenség a tüzelést Sedil Bahrnál a török jobbszárny ellen, ame­lyet egy ellenséges cirkáló nemsokára támo­gatott. A törökök tüzérsége viszonozta a tüzet. A tüzérpárbaj délutánig tartott, amikor az el­lenséges tüzérségi tűz alábbhagyott és az ellen­ség gyalogsága rohamra indulva a török állá­sok ellen előnyomulni igyekezett, azonban nagy veszteségek mellett visszavonulni volt kénytelen. A török gyalogság erre támadásba lépett át és elfoglalt az ellenség centrumában két futóárkot, amelyet nyomban alkalmassá tett a berendezkedésre. Délután a csata Ari­­bunnu irányában terjeszkedett, ahol három óra tájban heves tüzérharc indult meg. Amikor az ellenséges gyalogság támadni kezdett, az ele­­yes védelem valósággal megtizedelte. A törökök nagyszámú lövészárkot elpusz­títottak. Az ellenség veszteségei rendkívül na­gyok. Túlszárnyalják a legutolsó csata vesz­­teségeit. A törökök aránylag kevés embert ve­szítettek. Csapataik hangulata és erélye minta­szerű. Newbahar megjegyzi, hogy most már ideje volna, hogy a perzsák, a török testvérekkel együtt háborúba induljanak, jogaik megvédé­sére. Perzsiában már amúgy is nagy változá­sok történtek és az entente befolyását telje­sen­ megszüntetik. A pénzügyigazgatóságnál vezető állásban levő belga tisztviselőket el­bocsátották. A választások most zajlottak le és ezeken az angolpárti jelöltek, kivétel nél­kül kibuktak és helyükbe hazafias programoin jelölteket választottak meg, így többek kö­zött megválasztották Mustevfe Momalike volt minisztert és még tizenhat nemzeti pro­gramom új képviselőt. Teheránból jelentik, hogy több perzsa városban, így Meshodban és Benderabbasiban, az ingói konzulok, nagy propagandát csinálnal a nép között Angija számára. Kiáltványoka­t és röpiratokat oszta­nak szét. A Newbahar erre a körülményre is felhívja a kormány fig­yelmét és sürgős intéz­kedést kér. A helyzet Perzsiában Az Ikdam jelenti Teheránból. A­­ Tehe­ránban megjelenő Newbahar (A Tavasz) című ú­jság közli, hogy az angolok a Bassarah kö­zelében levő Bender-Busir várost és más part­menti községeket megszállották. A városok­ban indiai angol gyarmatkatonaság szállott ki és az ott lakó német állampolgárokat foglyul ejtették és elszállították. Bender-Busir polgár­mestere azonnal táviratban értesítette erről a teheráni kormányt és kérte, hogy a legeré­lyesebben lépjen fel az angol kormánynál, mert azáltal, hogy angol katonák Perzsa vá­rosokat szállották meg és ottlakó idegen pol­­gárokat fogságba ejtették a legnyilvánvalóbb módon és a legérzékenyebben megsértették Perzsia semlegességét. A Newbahar közli, hogy a perzsa kormány azonnal intézkedett az ügyben, de elintézés még nem történt. A Az angol a­uniciós bili Nemzeti lajstromo­zás — Német táma­dástól félnen — A municiós bili vitája London, június 30 Az alsóháziban I. mg belügyi államtitkár törvényjavaslatot nyúj­ott be, amely a­­■0 és 66 év közti összes férfiaka­t és nőket kötelezi nem­zeti lajstromba való j­elentkezésre. Long a ja­vaslat benyújtását bes­zéddel vezette be, amely­ben nyomatékosan rámutatott annak szüksé­gességére, hogy Angii­ ipari és pénzügyi pozí­ciója épségben megtar­tassék. A törvény célja megteremteni az eszk­özeit olyan szervezetnek, amely mellett a nem éti termelés maximuma érhető el, a kiadások m­­inimuma mellett. A kor­mány igyekezni fog m­inden munkaerőt a le­hető legintenzívebben az állam érdekében fel­használni. Az igazságügyi á­lamtitkár egy­ kérdésre válaszolva kijelentete hogy a kormány eljá­rást szándékozik indít­ni a JAibour Leader bi­zonyos cikkei ellen és dr. Conyheare levele el­­­len, melyben a brit­­ adóbi­zott­ságok tevékeny­ségét indokolatlan éh­sséggel támadta. Markhan Artur k­edezi a miniszterelnököt, vájjon az a tekintély akire hivatkozva New­­­castleban kijelentette hogy sem az angolok, sem a szövetségeseik s­em­ szenvednek muníció­­hiányból folyó hátra ivókban, Kitchener vagy a hadügyi hivatalnak másik tisztviselője volt-e. Asquith miniszt­erelnök az­t válaszolta, hogy közérdekből er­e a kérdésre nem , vála­szolhat. Sir John Simon államtitkár e kérdésre válaszolva, elítéli a légi támadások veszélyeit túlzó újság nyilat­koza­tokát. Margham Artur érdezi, várjon a hadügy­minisztérium továbbr­a is szándékozik-e tobo­rozni olyan újoncokat, akiket ki nem ké­pezhet. Tennant azt vál­azolja, hogy célszerűtlen volna a rendszert m­ost megváltoztatni. A muníciós bili második olvasásánál Mac Neil (unionista) kék­lyét fejezi ki, vájjon a bili intézkedései elég­ségesek és kritizálja az erre vonatkozó törv­ényalkotás késedelmessé­gét. Lloyd George l­gutóbb kijelentette, hogy nyolc-kilenc hónapig van szüksége, hogy puskák előállítására gyárakat alapíthasson. Közölte továbbá, hogy míg a középeurópai hatalmak hihetőleg elérték termelésük hatá­rait, addig mi alighogy a lehetőségek küszöbét léptük át és pedig a tizedik hónapban. A municiós bili beva­lottan csupán kísérlet. Van-e azonban időr a kísérletekre? Szóló az állami kényszer mel­ett foglal állást. Houston juniorista­ kifejti: French tá­bornok és hadsereg hónapok óta nyomatéko­san követelnek től­e muníciót. Úgy látszik, Lloyd George az eg­­etlén miniszter, aki a nemzetnek meg mer mondani az igazságot. Az ágyukban és mu­nd­ókban való hiány hal­latlanul szégyenletes Az ország eddigi csekély részvétlensége a cen­or bűne, aki az igazságot szégyenletesen eltük­dia. A hadügyminiszté­rium úgy látszik, azt hiszi, hogy most is az elodázgatás rendszerét kell alkalmazni, mint a­ búr háború idején, a mai helyzet azonban­­egészen más.­­A történelem folyamán sohasem­ volt országunk helyzete­­olyan kétségbeejtő, mint most. Az előző kormány mindent meg­tett, hogy az országot a raogatással bizton­ságba ringassa. Most koalíciós rendszerünk van, mert a hadügyminisztérium saját büro­kratizmusa miatt a munid­érkérdésben óriásit botlott és összeomlott. Az új kormány köte­lessége a teljes igazságot megmondani. A bá­bom tizenegy hónapja u­tán: a helyzet patt. ■ r­­rtérnetek nem úgy viselkednek, mintha keleten megverték volna őket. Ha sikerül nekik az oroszokat vissza­­űzniük, akkor csapatokat küldhetnek a nyugati frontra, Calais ellen vonul­hatnak, onnan Dovert és Falkhestopet nehéz ágyukká­ bombázhatják és a bombázás fedezete, alatt légi támadást vagy Angliába való betörést kísérel­hetnek meg. Nálunk a flotta védelmében bíznak. De Gallipoli mutatja, hogy a flotta mit lehat és mit nem­. Az elnök felszólítja szólót, hogy a mu­niciós biliről beszéljen. Houston óva inti Lloyd Georget a had-, ü­gyminisztérium­ és az admiral­itás eljárásától,­ amennyiben ezek fegyvergyártó cégekkel a­ közérdek rovására túl szoros viszonyt tartottak­­fenn. Elítéli, hogy a hadügyminisztérium csak most kísérletet öntöttvasból való Brizenc-löve-­ dékek­kel, holott a németek már millióikat hasz­nálnak azokból. Hobhouse (liberális) ez mondja: Ha foly­tatják a támadásokat, az előző kormány ellen,­ akkor a maga részéről nyílt és őszülte vitát­ fog provokálni. Kétli, hogy a helyzet kétségbe­­ejtő. Hodge (munkáspárt) a bili mellett foglal állást, azt hiszi azonban, hogy annak részle­teit módosítani kellene. Sztrájkok háború alatt­ nem szabad, hogy előforduljanak. A legutóbbi hónapokban előállott nehézségeket az élelmi­szerárak nehézségei idézte elő, De hiányzanak a mameia előállításához szükséges gépek is. A­ munkáspárt elvben nincs ellene a bilinek. Sir John Simon belügyi államtitkár azt mondja, hogy a vita azt bizonyítja, hogy a muníció előállításához szü­kséges rendkívüli intézkedések kényszerűsége nem vitatható. A törvényjavaslat nem akar állami kényszert. A szakszervezetek a háború, után vissza­kapják majd valamennyi régi jogukat. Asquith mi­niszterelnök hangsúlyozza, hogy a törvényja­vaslatot még ezen a héten el kell intézni­ . Snowden (munkáspárt) azt vitatja, hogy Sledge nem a szakszervezetek meggyőződését fejezte ki. A szakszervezetek értekezletén, amelyet Lloyd Georggal tartottak, a bánya- és textilmunkások nem voltak képviselve. Ezen az értekezleten a jelenlevők harmadrésze a muníciós törvényjavaslat ellen szavazott.­ Sztrájkok a mostani időkben elképzelhetetle­nek, mindamellett a kormány nem fejtette ki a javaslat szükségességét. Szóló azt bizonyítja, hogy a kormány a woolwichi arzenált nem­ használta ki teljes mértékben és tiltakozik az­ ellen, hogy a muníciós miniszter, olyan felha­talmazást kapjon, amely szerint a törvény­javaslatban említett intézmények dolgában tetszés szerint adjon ki rendeleteket. Grady (munkáspárti) Snowden ellen for­­­dul, aki a munkások és az általuk választott vezérek között konkolyt akar hinteni. Pringle (szabadelvű) ezt mondja: .A hű­hém tartamáról és komolyságáról való tévhitek, részben a főhadiszállásról való sajtójelentések-­­nek a bűne. A főhadiszállás ismert szemtanúja­ néhány hónap előtt azt jelentette, hogy a né­­­metek,­­ akiknek muníciós készletük kimerült, régi típusai lövegeket használnak. A szóló hely­teleníti a kormány ama szándékát, hogy a ja­vaslatot keresztülkorbácsolja. Nem az első eset, hogy Lloyd Georgenak olyan nagyon sürgős a törvényjavaslat keresztülh­ajszolása. Még csak kísérletet sem tettek annak bebizonyítására, hogy a javaslat a muníció gyártását nagyobb­­arányúvá fogja emelni. Szóló élesen bírálja a javaslatot és tiltakozik a miniszter korlát­lan VILÁG 1915. július 1. )

Next