Világ, 1916. február (7. évfolyam, 32-60. szám)
1916-02-24 / 55. szám
Csütörtök ■flwi Szaszonov beszéde a dumában Az orosz külügyminiszter, Szaszonov, méreteiben hajatinus, tartalmában asaniau kisértékű beszédet mondott a dumában. Mindazokat a bombasztokat, melyeket már Parisból, Londonból és Rómából untig hallottunk, sűrítve találjuk meg Szaszonov beszédében, csakhogy népszerűbb, naivabb, balkánibb átírásban. Szaszonov oly kezdetleges argumentumokkal dolgozik, az események beállításában annyira népmeséi elemekkel él, hogy nyíl- t ványalóan szónoklatával nem annyira a diplomáciára, mint inkább az entente közönségére igyekszik hatni. Az általános politikai helyzetről szólva, Szaszonov az entente győzelmét az egységes föllépésben látja, később maga is bevallja, hogy ennek megteremtése nagy nehézségekbe ütközik. Feltűnő, hogy Hrland római akciójáról szóval sem emlékezik meg. Lengyel testvérnemzetről beszél ma Szaszonov, ennek a „testvérnemzetnek“ Németország csapdát állított a varsói lengyel egyetemmel, csapdát Lengyelországnak, melyet előbb elpusztított, most pedig éheztet, nyomorban tart. Csak arról nem emlékszik meg az orosz külügyminiszter, hogy Lengyelországot a visszavonuló orosz csapatok pusztították el és, hogy éppen Oroszország az, mely a semleges országoknak megtiltotta Lengyelország élelmezését, hogy ezzel is megnehezítse Németország gazdasági megélhetését, valamint arról se nyilatkozik, hogy mért lett Lengyelország testvérnemzet abban a pillanatban és csak abban a pillanatban, amint Oroszországra nézve elveszett. A semleges államok közül különösen Skandináviára pazarolt sok szót Szaszonov. Nyilatkozatából inkább az aggodalom, mint a rokonszenv érzik, amit ma már egy stockholmi távirat is megemlít. Románia semlegességéről nagyon burkolt szavakkal beszélt, csak sejttetni engedi azt az óhajt, hogy Románia végül mégis csak Oroszország mellé fog állani. Szaszonov a disztinkciókban ép úgy nem óvatos, mint a valótlanságok állításában. Könnyen rajtakapható. Németország eljárását Belgiummal szemben merényletnek minősíti, az entente szalonikai akciója azonban csak — „békés partraszállás“. Az entente szövetsége ideális, míg a központi hatalmaké — Ausztria- Magyarország vazallusa Németországnak. Bizonyíték: Ausztria-Magyarországban már a közigazgatás is német. Várjon elhiszik-e ezt Oroszországban Szaszonovnak? Nagyon érdekesek a Balkánról tett nyilatkozatok is. Sorssajtolta Szerbiáról és Montenegróról beszél, Szerbia csak lelki nagyságból, mert idegenkedett a testvérgyilkosságtól, nem bocsátkozott harcba Bulgáriával. Csodálatos, hogy e lelki nagyságra csak a Balkán-háború óta tett szert. Egyébként Szaszonov csupa győzelemről tud: a gallipoli i vereség, győzelmes eltávozás Szalonikiba, a szerbek veresége hősies útáttörés az Adriához, az olasz tehetetlenség, az ellenség lépésre lépésre való visszaszorítása. Szaszonovnak azonban agyrémei is vannak. Ilyen a „berlini kalifátus“ című ötlete is. A germán-muzulmán birodalomról való meséje, Szaszonov egy képzelt birodalmat építtet a németekkel, csakhogy legyen mit lerombolnia. S ez az orosz külügyminiszter egyetlen győzelme. Nagy beszédéről részletes tudósításunk a következő. A politikai helyzet Szaszonov külügyminiszter a dumában a következő beszédet mondotta: A császár engedelmével a bábom kitörése óta immár negyedízben szólalok fel, hogy megvázoljam önök előtt a politikai helyzet általános képét Egyre folyik a harc, a világháború, aminőnek mását nem ismeri a történelem. A végét előrelátni ma kevésbiac lehetséges, mint valaha. Annyit azonban kijelenthetek, hogy a kormány, mint eddig is, rendíthetetlenül kitart ama elhatározása mellett, hogy folytatja a harcot az ellenség legyőzéséig. Ez volt és ez ma is az orosz népnek és ha szövetségeseinek elhatározása. Ez a háború a legnagyobb bűn, amelyet valaha az emberiség ellen elkövettek. Sdlyos felelősség terheli azokat, akik ezt a hadárat előidézték- Ma már eléggé le vannak ők leplezve. Tudjuk, kik az előidézői annak a rengeteg fájdalomnak, amely ma Európát tartja. Már kezdik ott belátni, hogy a német népet megcsalták azok, akik hamisan informálva tehetségtelen diplomáciáinktól — elérkezettnek látták az időt, hogy régi rablóterveiket megvalósítsák. Abban a mértékben, amint ott a szemek kinyitnak, nő az elégedetlenség s már kezd is kifejezésre jutni. Ezzel szemben mi és szövetségeseink a legszentebb jogok védelmében mentünk bele a reánk erőszakolt küzdelembe. Elháríthatatlan végzetként tekintettük, ezért megőrizzük nyugalmunkat az áldozatok és veszteségek ellenére. A siker biztosítéka a szoros szövetségben rejlik, a szövetségesek erőfeszítéseinek teljes összhangjában. Ezt az összhangot nehéz elérni, tekintettel az Oroszország és a nyugati szövetségesek közti távolságra. Minden intézkedés megtörtént azonban e cél elérése érdekében. Politikai és katonai tanácskozásokon kívül a szövetségesek azt is javasolták, hogy a szövetséges hatalmak képviselői üljenek össze oly intézkedések megbeszélésére, amelyek a jövendő gazdasági szövetség előkészítésére szükségesek. E kérdés fontossága kézenfekvő. Ha oly ellenséggelvan dolgunk, aminő Németország, amely hossz éveken át a hagyományos barátság álarca alatt a szomszédok éberségét elaltatni igyekezett, míg ő ugyanakkor kardját fente, hasznos dolog idejekorán gondoskodni oly eszközükről, amelyekkel megelőzhetjük oly események megismétlődését, amik ők másfél évvel ezelőtt váratlan gyorsasággal lejátszódtak. A német kormány a német néppel szemben úgy jár el, mint a német tábornokok a német katonákkal szemben, akiket támadás előtt elkbbitanak, hogy minél hatalmasabban támadjanak. A német kormány azon fáradozik, hogy föltüzelje a tömegek háborús lelkesedését s elhitesse velük, hogy az ellenség a német nép teljes megsemmisítésére tör. Szükségesre mondani, hogy ennek az állításnak nincs értelme. Ugyan ki is számíthatna arra, hogy eltüntessen a föld színéről egy hetvenmiliós nemzetet. A szövetségesek soha sem is gondoltak erre. A szövetségesek csak azt a jogot követelik maguknak, hogy országukban szabadon fejlődhasítanék. A szövetségesek nem nyúlnak hozzá más nemzetek törvényes jogaihoz. Az önfentartási ösztön követeli csupán, hogy a poroszság kérlelheten egoizmusának és mely étvágyának véget vessünk. A VILÁG 1916- február 24. A különdéke és a szövetségesek Szövetségünket tökéletes szövetséggé kovácsoltuk,anélkül, hogy a szövetségesek egyikének is fel kellett volna áldoznia függetlensége vagy individualitása egy részét. Egészen másképp ad a dolog szövetségeseinknél. Ott a szövetséges vazallussá válik. Tényleg nehéz ma már Ausztria- Magyarországról, Törökországról és Bulgáriáról mint független államokról beszélni, mert a németek keze ott a hadsereget és az egész közigazgatást szívósan magához ragadta■ A szövetséges Franciaországgal való szoros kooperáció lehetővé tette, hogy mind a két ország gyorsan és könnyen szervezze és egységesítse összes segélyforrásait attól a naptól fogva, hogy a szövetség átment a tűzkeresztségen. Boldog vagyok, hogy őszinte csodálatomat fejezhetem ki nova energia és tehetség felett, amelyet a francia nép a győzelem előkészítőjében kifejt. Boldog vagyok, hogy még egyszer megjegyezhetem, hogy a régebbi félreértéseket, amelyek sokáig zavarták az Angliához való viszonyt, végre megszünteltik. Képviselő urak! Azok önök közül, akik nemsokára meglátogatják a szövetségeseket, tolmácsolják nekik az orosz nép szívélyes üdvözleteit. Az olasz csapatok, akiknek a hegyi háború nehézségeit kell leküzdeniük, lépésről-lépésre kergetik az ellenséget, arról a területről, amelynek lakossága már régóta álmodott arról, hogy ismét az olasz haza kötelékébe fog tartozni. Az Adria balkáni partján az olaszok a szövetségesekkel együttesen harcolnak a közös ellenség ellen Önök tudják, hogy Oroszország, Franciaország és Anglia, hogy véget vessenek az ellenség hazug híreszteléseinek, amelyek szerint az egyik szövetséges különbékét köt, már a háború elején kijelentették, hogy elválaszthatatlanul egybe vannak kapcsolva s aláírták az emlékezetes augusztus 6-iki egyezményt. Legutóbb Japán és Olaszország is csatlakoztak a szerződéshez, amelyet 1915 november 30-án Londonban aláírtak. Azt lehetne tehát hinni, hogy ezzel meg vannak hazudtolva a folyton-folyvást felmerülő hírek, amelyek különbékékről szólnak, mert hiszen azok a hatalmak, amelyek ezt a szerződést aláírták, nemzetközi kötelezettségüket nem tekintik egy darab papirosnak. A lengyel testvérnemzet Szómom híreket kapunk az ellenségbel ideiglenesen megszállott Vetületekről. Önök látják, mi megy végbe a lengyel testvérnemzetnél, a hősies Belgiumban, a sorssujtada Szerbiában. Elviselhetetlen nyomor és ínség uralkodik mindezekben az országokban. Elég Miss t'.avca meggyilkolására utalni, hogy elképzelhessük az életét olvasz területen, amelyre a németek ráteszik vaskezüket. .Azoknak a szerencsétlen áldozatoknak, akik a kemény megpróbáltatásokat elszenvedni kénytelenek, azt kiáltjuk oda: csak bátorság, a felzabadulá is árúja ütött. Borzasztó irónia az a dicséret, amelyet a németek önmaguknak mondanak azokért a jótéteményekért, amelyekkel a megszállott területek lakosságát állítólag elhalmozzák. A német sajtó különösen arra büszke, hogy a németek Varsóban lengyel egyetemet alapítottak. Ez is egy csapda, amelybe a németek által elpusztított Lengyelországot csalogatják, hogy megnyerjék bizalmukat, a vállalkozás azonban már eleve kudarcra volt ítélve. Oroszország a háború kitörése óta a szétdarabolt Lengyelország részeinek egyesítését írta zászlójára. Az orosz társadalomnak szívén fekszik ez a céh ,melyet SZ uralkodó és a főszarancsnok is kinyilvánított. A szövetségesek is hozzájárultak ehhez és a péld is változatlan. Napi szabad azonban elfelejteni, hogy lengyelország autonómiája, amelyet ezen a helyen a császári kormány feje proklamál, magában foglalja gyöllre a lengyel nemzeti iskolákat, a legalsóbb foktól a legfelsőbbig’ tollát az egyetemen 1«. Németország uj terveiről beszélnek; arról teimtik, hogy a meghódított területeknek tett új ígéretek és imaginárius engedmények fejében néhány százezer lengyelt besoroz, hogy mint ágyútöltésük feláldják magukat a germanizmus győzelméért. Nem hiszem, hogy a magas nemzeti érzéstől eltelt lengyel nép, amely mindjárt a bábom kitörése után ,sietett a minden lengyelnek drága nemzeti ideál megvalósítása érdekében az oroszokhoz csatlakozna eltévelyedve és belemennie abba, hogy vérét ontsa Posen zsarnokaiért. A semlegesek Hadd beszéljek már most a setalegisekkel, mindenekelőtt skandináv szomszédainkhoz való viszonyunkról. A dumában, különböző személynégekről és a sajtó képviselőivel való beszélgetésekben gyakran id jelentettem már, hogy Svédországgal szemben nincs«» más érzésünk, mint az őszinte barátság érzést és csmk azt kívánjuk, hogy a jó szomszédi viszonyt fenntartsuk. S mint még végre a Keleti-tenger másik ökletén vannak még emberek, akiknek meggyökerezett előítéletek, hatalmánál fogva és ellenségenk gymnszásaink befolyása alatt velünk szemben előítéleteik vannak és bizalmatlansággal viseltetnek irántunk. Pedig egészen világos, hogy Grossomagot és Svédországot már a természet predesztinálta arra, hogy békében éljenek egymással, hogy kölcsönös gazdasági érdekeik kielégítést nyerjenek. Az ütkiköpattiak ürügye csak mesterséges ürügy. Sója Svédország nem törekszik — vezető fér-fiainak kijelentés? szerint — Finnországban tart»?sírk«kre, semmi nem terek, szűnik északi száma révtoruk területére. Ugyan mi is kínálkoznék nekünk a skandiláv félszigeten? Jégmentes kikötő a Jeges-tengerben? Hiszen ilyen kikötőnk van saját teríletmban és tíz orosz mérnökök intenzív munkája rövidesen lehetővé teszi, hogy azt « kikötőt»csuil kösse össze Oroszország szívénél. Nem skandináv partokra utalja türténalme Oroszországot; egészen más irányban kell Oroszországnak a szalmsemerhez vezető utat elérnie. Románia a maga választotta semlegességet továbbra is fenntartja. Az ontento-hatalmak belenyugodtak ebbe a helyzetbe, meg levan győződve arról, hogy Románia nem fogja elárulni saját érdekeit és ha itt az ára, fogja tudni megvalósítani nemzeti egységét vérétolásával. Bizonyos, hogy Románia azoknál, akik iránt népe természetes rokonszenvet érez, tényleges támogatást fog találni, ha a közös ellenségnek Románia elhatározásainak függetlensége ellen intézett támadásait kell majd kivédenie. Legutóbbi beszédem- igen felemlítettem szövetségeseinknek a Gallipoli ellen való katonai vállalkozását. Anélkül, hogy a költséges áldozatoktól visszariadtak volna, makacsul harcoltak, hogy velünk egyenes tengeri öszszeköttetést lélentsenek. A stratégiai helyzetben történt változások a csapatok távozását követelték meg. Egy részét Szalonikiba küldötték. Ami a szövetségesek csapatrészeinek e városban való partraszállását és ez eseménynek Berlinben való magyarázatát illeti, legyen szabad megjegyeznem, hogy a német birodalmi kancellár 1915. december 9-iki beszédében érintette az entente -hatalmaknak Görögországhoz való viszonyát és eljárásukat öszszehasonltotta a németeket belgiumi eljárásával. Nos, a szövetségeseknek Szalonikiben történt békés partraszállásában a legcsekélyebb merénylet