Világ, 1917. szeptember (8. évfolyam, 218-243. szám)

1917-09-01 / 218. szám

Xromscsi i______________ _ Hivatalos­­ harctéri jelentések A __ VezérBarunk jelentése Keleti harctér: Keletgaliciában Skálánál­­Zronam csapataink sikeres betörést intéztek az ellenség árkai ellen. Olasz harctér: Triesztet tegnap délben az ellenséges repülők negyedízben támadták meg, anélkül, hogy említésreméltó károkat okoztak volna. A Karszt-fensíkon aránylag nyugalom van. Görz területén az olaszokat utolsó támadásaikban szenvedett áldozattal teljes veresége harci szünetre kényszerítette,­­ amit mi arra használtunk fel, hogy egyes, még megmaradt ellenséges fészkeket ki­emeltünk. Káitól északra, miután reggel az ellenség egyes részleges rohamai még meghiúsultak, a nap folyamán szintén nem került sor na­gyobb harci cselekményekre. Annál féktele­­nebbül vetették magukat újból olasz hadosz­tályok a már említett szakaszok között hú­zódó harcvonalra, a Bodlescenél, Madoninál, Britonnál levő állásainkra és a hét napja az Isonzó-viadal központjában álló Monte San Gabriellére. Az ellenség rendkívüli makacs­sággal egyik támadást a másik után intézett. Az Ausztria és Magyarország valamennyi ré­széből való csapatkötelékek vitézségének és kitartásának volt ismét köszönhető, hogy az ide-oda hullámzó csatában összes állásainkat győzelmesen megtartottuk. Az órák hosszat tartó közelharcban csa­pataink újból csalhatatlan bizonyságát szol­­g­ál latták férfias fegyelmüknek, harci erköl­csüknek és az alapos kiképzés eredményezte vitéz magatartásuknak. Állandó, friss támadó szellemtől áthatva osztagaink estefelé Briton­­nál, amidőn az olaszok rohamaikkal némileg felhagytak, három olasz tisztet, 110 főnyi le­génységet és 2 géppuskát hoztak be az ellen­séges árkokból. A csata tizennegyedik napja tehát a siker napja volt csapataink számára. Karinthiában nem volt különösebb ese­mény. A déltiroli határon Bezzecától észak­nyugatra az ellenségtől elragadtunk egy tá­maszpontot. Az olaszok közül, aki a harcban nem veszett oda, azt fogolyként vittük el. A vezérkar főnöke. A német vezérkar jelentés® Nyugati harctér: Rupprecht trónörökös hadcsoportja: Flandriában a tüzérségek harci tevékenysége a tengerparton ás az Yser Lys között estefelé fokozódott. Éjjel több ízben összetűzésekre került a sor állásaink előteré­ben. Nagyobbszámú angolt fogtunk el. Az Artoisban, Lenstől északra, helyi harcok fej­lődtek, amelyek a söté­tség beálltáig tartottak. Le Catclittől délnyugatra vadász századok az angolok legújabb területi nyereségének egy részét kiragadták az e­lenség kezéből Számos foglyot szállítottunk be. St. Quentin ismét a franciák tüze alatt állott. A német trónörökös kódcsoportja: A Ghe­ ' toin des Dames hegyhát keleti felében a tűz-­­ tevékenység élénk volt. Verdun előtt a rom­­­­boló tűz a Maas mindkét partján estefelé is-­­­mét erős tüzérségi harcba ment át, anélkül,­­ hogy eddig újabb támadásokra került vol­na sor. Keleti harcré: Dünaburgtól északnyu­gatra, Illuxnál orosz portyázó osztagok tüzelés védelme alatt előretörtek. Árokvédő legény­ségünk visszaverte az ellenséget. Épp oly eredménytelenek voltak az oroszok vállalko­zásai a Naroc-tónál is. Skálánál néhány szá­zadunk átkelt a Zbrucon, betört az oroszok ál­lásaiba és az árokművek szétrombolása után foglyokkal ás zsákmánynyal tért vissza a fo­lyón keresztül. A Dnyeszter és a Duna közt a helyzet változatlan. Macedón harcvonal: Nagy kötés­ben to­vább tart a fokozott harci tevékenység. Dob­­rixpo­nenél szerb osztagokat, a Donna-tótól ! VILÁG 1917. szeptember 1­3 délnyugatra pedig angol zászlóaljakat súlyos veszteségeik mellett visszautasítottunk. Ludendorff, első főszá­lásmester­ , Harci szünet az Isonzó-csatában Az olasz offenzíva tovább is teljesen ered­ménytelenül áldozza föl a maga tömegeit. Görz vidékén, a várostól keletre folyó nagy csatá­ban már másodszor kénytelen az ellenség ki­merülés folytán szünetet tartani. Veresége után tegnap ismét beszüntetett ott az ellenség min­den harci tevékenységet. Közvetlenül északra, a Monte San Gabriele ellen és az északnak vonuló Brilos, Madoni, Badilesce vonal ellen azonban ismét összpontosított főerőit vezette az ellenség. Támadás támadást ért és az ellen­ség mindig friss tartalékkal pótolta nagy vesz­teségeit. Rohamai azonban most is megtörtek a védők erején. Csapataink szellemét mutatja a britofi példa is. Ott az olasz rohamok egy csendesebb pillanatában azonnal felhasználták a helyzetet és­ három tisztet és száztíz főnyi legénységet elfogtak. A tegnapi nap a védők teljes sikerével végződött. A frontról érkező hírek szerint az olaszok az eddiginél nagyobb­­hatású erőfeszítésre nem képesek. A vezérkar esti jelentése szerint ma tizen­­négy napi irtózatos harcok után szünet állott be az Isonzó legnagyobb csatájában. Hogy ez a szünet tartós lesz-e vagy csak rövid pihenő, azt ma még nem lehet megítélni. Minden jel arra mutat azonban, hogy a Vrh vidékén lefolyt harcokat követő válság lezáródott. Az olasz lökés itt benyomta a frontot, meg­zavarta az erők egyensúlyát. Az egyensúlyi helyzet és a front fontossága — úgy látszik — helyreállott és konszolidálódott A Karszton napok óta viszonylagos nyu­galom van. Az olasz erőfeszítések súlypontja alkalmasint ide helyeződik át. Esti jelentés az Isonsó-csatáról A sajtóhadiszállásról jelentik augusz­tus 31-én, este. Az Isonzónál két hétig tartó szaka­datlan harcok után a mai napon a harci tevékenység csekély volt. Az óta»« jelenté«*!! szavahihetősége Illletékes helyről közült: A hivatalos olasz hírszolgálat bám­ulatraméltó buzgósággal igyekszik Gadoroa és hadseregének dicsőségét napról-napra újabb, többé-kevésbbé hosszú kommentárokkal a világba kiktaibilni. Kevés értelme lenne annak, hogy ezeknek a cikkeknek az érdemleges tartal­mával foglalkozzam­k. Az osztrák-magyar vezér­kar jelentéseiből világosan és minden szépítés nél­kül megláthatjuk a Il­ik Isonzói csata lefolyását Az igazság kerülgetése nélkül egyenesen kimond­tuk, hogy a Monte San­tót harc nélkül kiürítettük és új, tökéletes porul­ossággal megjelölt vonalat foglaltunk el. Az olaszok most úgy akarják ezt beállítani, mintha bennünket Savoya győzelmes csapatainak ellenállhatatlan előrenyomulása vetett volna ki régi ásásainkból. Csak olvassuk el, mi­lyen had terjeszt a Stefani ügynökség, mely töb­bek köztt ezt mondja: „Legbiztosabb jele a rit­mikus előretörésnek és az egyre fokozódó és szem­mel látható sikernek a foglyok nagy tömege és a nagy hadizsákmány. Ezer, meg ezer folyót szállí­tunk be a gyű­jtőtáborokba, napról-napra szaporo­dik az ellenségtől elvett ágyuk száma. A legutóbbi öt nap gyalogsági harcaiban az olaszok 20.000 embert, köztük 500 tisztet ejtettek foglyul és 00 ágyút zsákmányoltak.“ Ezu­tán egész határozott­sággal megállapítja a jelentés, hogy nem kevesebb, mint tíz osztrák-magyyar hadosztály és­ egy nép­fölkelő dandár szenvedett igen súlyos veszteséget, hogy az ágyúzás megkezdése úz osztrák-magyar vonataiban pánikot idézett elő, amelyet a paran­csok és az ellenparancsok még nagyobb mérté­kűre fokoztak. Ezekben a tragikus órákban csak egy jelszava volt az osztrák-magyar hadseregnek: menekülni! Hogy mennyire megbízhatók ezek a hivatalos és félhivatalos íráskötemények, kitetszik abból az­ elvetsen tényből is, hogy az olasz j­el­öntés két 30 és feles mozsár zsákmányolását jelentette, holott a valóságban csupán egy mozsárnak a lafci­­tája jutott az olaszok kezére. Egyenesen nevetsé­ges azonban, amit az olaszok az cm 41,4k­anjar­i vonalak mögött történő eseményekről jelentenek. Az olasz hadseregnek az angol, francia és amerikai ágyukkal támogatott támadása kétségtelenül ke­mény próbára tette az osztrák-magyar hadsereg katonáit, azok azonban nagyszerűen kiáltották a próbát Olasz híresztelés Trieszt kiürítéséről Az olaszok minden alkalommal, amikor az osztrák-magyar Isonzó-vonalat át akarják törni, mindjárt elterjesztik azt a hírt, hogy Triesztet kiürítjük. Ezzel a mesével tud a benyomást akarják kelteni, hogy az osztrák­magyar hatóságok elveszettnek tekintik a vá­­rost és meg akarják menteni, amit megment­hetnek belőle. így történt a tizedik és most a tizenegyedik isonzói csatában is. Most azon­ban még ki is bővítették a mesét azzal a pót­lással, hogy Triesztet mi magunk kifosztottuk. A Popolo d‘Italia azt jelenti, hogy minden mú­zeumból és templomból, valamint magán­házból is elraboltak minden műkincset és különvonaton Bécsbe vitték. Most már tizen­egyedszer állapítjuk meg, hogy ebből a me­séből egyetlen szó sem igaz. Most épp oly ke­véssé ürítettük ki Triesztet, mint ezelőtt, mi­vel az olaszok ebben a csatában sem győztek meg bennünket ennek az intézkedésnek a szükséges voltáról. Nyugodtabb harci nap A nyugati fronton, Flandriában és Ver­dünkén is ellanyhultak a küzdelmek. Kisebb előtéri harcok mellett csak egy nagyobb­­szabású német előretörés jöhet számba. Le Catelettől délkeletre sikerült a németeknek az angolok által legutóbb nyert területet vissza­foglalni. Verdun frontján is csak ágyutűz volt. A keleti fronton Kelet-Galicia és Desz­­arábia határán sikeres előretörést hajtottak végre a szövetséges csapatok. Skálánál a Zbruzon túlra törtek elő és az orosz vonal szétrom­bolása­­után foglyokkal tértek vissza.­­ Az oroszok az északi fronton két támadást kezdtek Ilusztnál és a Narocz-tónál. Mindkét helyen vissza­verték­­őket. Elutaztatták Almereyda fogházorvosát A Matin jelenti, hogy Hagen fogiházorvos­­nak, aki Almeireydának, a Bonnet Rouge szer­kesztőjének halálát a fogházban konstatálta, a kihallgatását megakadályozta a katonai ha­tóság. Dr. Hagent sürgősen Lyonba küldték, ahonnan egy egészségügyi osztaggal nyomban a Keletre küldték. A varsói főkormányzóság ünnepe A varsói főkormányzóság két éves fennállása alkalmából katonai ünnepség volt, amelyen a varsói csapatrészek küldöttségei vettek részt. Jelen voltak többek közt Etzdorf tábornok kormányzó, Barth tábornok, a lengyel hadsereg kiképzési osz­tályának felügyelője, Kries közigazgatási főnök és Hutten-Czapsky, továbbá a Varsóban látogatóban lévő Dryander udvari lelkész. Beseler főkormányzó üdvözölte a megjelenteket, rámutatva a megszálló csapatok és hivatalnokok feladataira. Első­sorban gondoskodni kell, hogy bajtársaink háta mögött rend és nyugalom uralkodjék, emellett feladatunk a keményen sújtott országban rendet jólétet te­remteni. Hogy ez mennyire sikerült és mennyire fog sikerülni, arról még nem ítélhetünk. Mi fel­adatunkat a legjobb erőnkkel igyekeztünk végre­hajtani, nem törődve a nehézségekkel, amelyek élénkbe hárulnak. A főkorm­ányzó köszönetét fe­jezte ki a varsói főkormányzósághoz tartozók fá­radhatatlan, odaadó munkájáért. A főkormányzó igy végezte beszédét: — Nincs más kívánságom, mint hogy leg­­kegyelmesebb urunk és császárunk meg legyen elé­gedve munkánkkal és hogy hazánk megértse, hogy mi itt csak­ a hazáért dolgozunk és hogy az ország, amelyben dolgozunk, észrevegye és tngja, hogy nem ellenség, hanem barátként vagyunk itt, akik felvirágzását és jólétét kívánjuk és reméljük. A főkormányzó ezután kitüntetéseket osztott szét. Az ünnepség alkalmából katolikus és evan­gélikus istentisztalat volt. Az evangélikus templom­ban Drvander udvari lelkész töltött prédikációt.­ A template zsúfolásig tefeg­yük Este újabb tugj

Next