Világ, 1920. január (11. évfolyam, 1-27. szám)
1920-01-31 / 27. szám
Serkesztőség és kiadóhivatal VI., Andrássy út 47. szám. Előfizetési árak Magyarországban : Egész évre 220 korona, félévre 1 l0 korona, negyedévre 56 korona, egy hóra 20 korona. A „VILÁG" megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon SO fillér. XL évfolyam / jr j \ * Hirdetések felvétliren * világ iVubilii nnlT niwT]|^ TibiT'f Győri és Nagy, Tenczer Gyula, Hegyi Lajos, Leopold Gyula, Leopold Cernél, Scrivat* József, Mezei Antal, Mosse Rudolf, Eckstein Bernét ‘ hird. irodákban, Bécsben : Hausenstein és Vogler, M. Dukes Nachf., Rudolf Mosse. Berlinben Rudolf Kolbau, Berlin NW. Unter den Liliden 40/41a Budapest, 1920 SZOMBAT január 31. 27-ik szám A fővezér parancsa a jogrend fentartásáról A fzjvezérség, hogy állásfoglalását ulva? alá-j Rendelt Csapatok, mint a közönség előtt leszögezte,itt következő parancsot teolja ki: • A koncentrációs kormiány megalakítását • annak idején, mint a nemzeti hadsereg fővezére, közvetítettem az entente megbízottjával és írásban vállaltam a felelősséget a jogrend fentartásáért, azon határozott kikötéssel, hogy ezen koncentrációs kormány vezesse az ország ügyeit a tiszta választások lezajlása után összeülő nemzetgyűlés megalakulásáig. E megállapodást csak úgy értelmezhetem, hogy a nemzetgyűlés megalakulása után egy ideiglenes államfőt választ, ennek kezébe adja át a koncentrációs kormány mandátumát és ezen ideiglenes államfőtől nyeri azután megbizatását az új miniszterelnök. Szükségesnek tartom a fővezérség ezen álláspontját a parancsnokságoknak és csapatoknak kihirdetni és a közönségnek is tudomására hozni, mert feltette szándékom ezen álláspontomnak minden — bárhonnan jövő — ez eredeti megállapodással ellenkező törekvéssel szemben érvényt szerezni. Az ország érdekében állónak tartom ugyanis, hogy a koncentrációs kabinet csak a törvényes formák betartása mellett adja át helyét az újonnan megállapítandó miinisztériumának, hogy így minden, az ország külpolitikai helyzetét és gazdasági életét veszélyeztető rázkódtatás elkerülhető legyen. A nemzeti hadsereg és karhatalmak fegyelme és hazaszeretete biztosítékul szolgál nekem arra, hogy feltett szándékomat minden körülmények között keresztülviszem. Horthy s. k. l . ( / Szentpétervári állapotok Az Ewegky Nervs levelezője most tért visszamszkvája*fr és Pétervárról és a következőket írja ottapi élményeiről: Moszkva és Pétervár, noha nincsenek olyan borzasztó helyzetben, miint néhány vidéki város, jelenleg a legrémesebb oligarchiának főhadiszállásai. Nem a nép az uralkodó osztály. A kormány tagjainak, középosztályú embereknek, a rendőrség volt tagjainak, olyan embereknek, akik Szibériából tértek vissza, a hatalma korlátlan. Lenint vagy Trockijt megközelíteni sokkal nehezebb dolog, mint volt azelőtt a cár közelébe férkőzni, mert a hadsereg támogatja őket. De milyen hadsereg! A barakkokban naprólnapra a legborzasztóbb bűnöket követik el. Az alkotót minden válfaját, vodkától a pezsgőig, ingyen osztogatják a csapatoknak. A katonák az ország egyedüli polgárai, akik jó t eszinek, annyit isznak, amennyit, akarnak és mindenük megvan. Semmit sem tagadnak meg tőlük addig, amíg hívek a kormányhoz, de a hűtlenség egyet jelent a halállal. Ilyen körülmények között egy fiatalember kénytelen belépni a hadseregbe és kitartani kenyéradói mellett, ez számára egyszerűen létkérdés. E mellett a katonai kormányzat mellett Oroszország lobbi része csak vegetál. T.ál'am Pétervár utcáin volt tábonokoka’, udvari műbéreket, az előkelő társaság tagjait, amint gyufát árultak vagy a kávéházban mindenféle szolgálat elvégzésére ajánlkoztak. Senki sem vesz tudomást róluk és legtöbbje jobban is szereti, ha nem kell megmondania, hogy ki volt azelőtt. A hatalmasabb és tehetősebb emberek háza előtt a koldusoknak végeláthatatlan sora áll, türelmesen várva, hogy valami ennivalót, — akár csak egy darab kenyeret — kap. A fizetések fantasztikus módon emelkedtek, de az élelmicikkek áraival — már ott, ahol egyáltalában lehet kapni valamit — nem tudnak lépést tartani. Ami az állásnélküliséget illeti, ez a baj talán a legnagyobb Oroszországban. Mindennap bezárja néhány gyár és műhely a kapuit és az állásnélküliek számára, ha erősek vagy fiatalok, nincs más megoldás, mint belépni a hadseregbe. Ha ezt nem teszik, választhatnak a koldulás és éhenhalás között. Egy reggel éppen a szállodából jöttem a volt uralkodó parkján át, mikor egy rendesen öltözött és angolul jól beszélő fiatalember odajött hozzám és megkért, hogy adjak neki munkát — mindegy akármit. A tisztviselő-osztályhoz tartozott és minden vágya néhány pénzdarab volt, hogy ennivalót vásárolhasson magának. Valamilyen ürüségyel megszabadul a vörös hadsereg karmai közül és most éhesen és dideregve, mint szökevény-kóborolt Pétervár utcáin. Néhány rubelt adtam neki. Mindennek ellenére azonban abban a néhány vendéglőben, amely nyitva van, vidám hangiat uralkodik. Az árakat a szovjet állapította meg, de Első cikkünk közlését nem engedélyezték Gazdaságosabb .érőkihasználás Az előttünk álló békekötés — ha még oly kftbdszonek gondoljuk is el- valósággal művészi számítással tépi le Magyarország testéről a legfontosabb természetes energiaforrásainkat. Szénbányáink, erdeink, földgáztelepeink és helyzeti energiájuknál fogva készen kezünk ügyébe eső vízi erőinknek mintegy hetven százaléka kerül idegen állami fenhatóság alá. Hajtóerőnknek körülbelül 30 százalékát már a háború előtt is a vámkülföldről kellett behoznunk, ami annyit tesz, hogy — ha ez a béke realizálódnék — energia-szükségletünknek csupán körülbelül 30 százalékát tudnék határainkon belül termelni, a többit drága pénzen, vagy azat még ennél is súlyosabb gabonáért kellene beszereznünk. Ilyen viszonyok között s amikor világszerte megnyilvánul a törekvés, hogy az energiatermelést mindjobban függetlenítsék a napról-napra ritkábbá váló fekete gyémánttól, minden, minden eszközt, utat és módot meg kell ragadnunk, hogy az egyébként rendelkezésünkre álló erőforrásokat, olyanokat is, amelyeknek kihasználása a háború előtt talán kevéssé tetszett gazdaságosnak, most újra elővegyük, kimentsük, hogy így az országot lehetőleg teljesen függetlenítsük az energiáknak külföldről való importálásától, amely folyamat minden termékünk, minden egyes munkás kézmozdulatunk hasznától foszt meg. Ha lóerőinket, vagy kilóvvattjainkat idegen valutában kell beszereznünk, akkor ebben az országban hiába dolgozik a vállalkozó, hiába fárad a tervező, hiába áldoz a tőkés és főként hiába izzad az iparos és a munkás, fáradságunk gyümölcsét nem ők, nem is a magyar gazdasági élet, hanem idegen vállalkozások, idegen tőkés érdekeltségek szedik le. Ezért egész politikai, gazdasági és tudományos életünknek ma nem szabadna sürgősebben mással foglalkoznia, mint azzal, hogy miképpen használhassuk ki meglévő, vagy megmaradó energia-készleteinket gazdaságosabban , hogy honnan, miképpen találjunk új, meg új energia-forrásokat. A köznapi élet legelemibb szükségleteinek termelésén felül ma minden erőnek, minden tudásnak, vállalkozói szellemnek arra kell összpontosulnia, hogy ilyen erőforrásokat létesítsen, gépeket átalakítson az új viszonyoknak megfelelően. Persze az energiatermelés nálunk mindenkor is a legkülönbözőbb nehézségekbe ütközött, amelyek ma talán még csak felfokozódtak. Széntermelésünk már azelőtt is csak körülbelül szükségletünk háromnegyedét tudta ellátni, viszont a hegyvölgyes vidékeken lévő apróbb üzemeink — kezdeményezés, vagy példa hijátt-e — nem vették oly mérvben igénybe a rendelkezésükre álló „fehér szenet", a víziérőt, mint amennyire ezt a haladottabb iparú és szénben szegény államoknál látni lehet. Erdélyben ittott mégis sikerült egyes helyeken a vízenergiát lekötni villamos fűrésztelepek és más kisiparok számára. A bányatelepek gázanyagát, a világítógázt, továbbá különleges gázfejlesztő gépek gázanyagát, sőt a szél járását is felhasználták elég nagy mértékben a hengerművek, papírgyárak, malmok erőszükségletének a termelésére. A békekötés után azonban, pláne a neuilly-i feltételek valóra válása esetén, a mechanikai energiatermelés még az eddigieknél is sokkal nagyobb nehézségekbe fog ütközni. És mégis: a kézierőnek a háborús veszteségek által való megcsappanása még az eddiginél is nagyobb fontosságot tulajdonit a géperőimtésű energiáknak s ezért új meg új hajtóerőforrások feltalálására, feltárására szorulunk. A legegyszerűbb megoldásul persze az kínálkoznék, hogy gazdasági szerződések kötésével továbbra is idegen földről való szénimporttal segítsünk energiahiányunkon. Ámde ez évente száz- meg százmillió koronánkat emésztené fel s az eredménye — a legszorgalmasabb munka dacára is — általános elszegényedés lenne. Ezért minden lehető eszközzel arra kell törekednünk, hogy csakis, vagy lehetőleg csak a saját rendelkezésünkre álló erőforrásokból tápláljuk az iparunkat. S ez talán nem is jelent túl nagy nehézségeket, természetesen a megállapított áron nem lehet semmit sem kapni. Ha az ember bemegy egy ilyen vendéglőbe, azt mondják neki, hogy nincs semmi ebben az árban, de ha az ember elég pénzt szán rá, akkor ott ülhet xx xxx x xx x és csak részben felöltözött nöcskéikkel mulatozó bolsevista tisztek mellett és kaphat kaviárt és pezsgőt. Egy egész kis vacsorát is csak fantasztikus áron lehet megkapni. Záróra nincsen, mindenki azt teheti, amit akar. Az utcák siralmas állapotban vannak és csak a főutcák közül néhány van nyitva a közlekedés számára. Százával temetnek embereket naponta, eltekintve azoktól, akik a kórházakban halnak meg A kórházak a legrettenetesebb állapotban vannak, tifusz dühöng mindenfelé és noha fertőtlenítő szereket lehet kapni jó pénzért, egyetlen egy gyógyszertár sincs nyitva. A szállodák a cselédeiknek csak kosztot adnak, és ezek a Cselédek a jobb emberek közül kerülnek ki, vannak közöttük grófnők és igen magas társadalmi állású emberek. A bolsevista vezetők között ékszer-őrület dühöng. Óriási árakat kínálnak gyűrűkért és más ékszerekért, ha valakinek az utnán gyűrűt látnak, azt megszólítják az utcán, hogy eladó-e? Értésünkre adták, hogy az Idegen Bizottságok négy tagja már Varsóban van. Azt tanácsolták nekünk, hogy vegyünk prémes csizmákat és meleg takarókat és hagyjunk annyi podgyászt Varsóban, amennyit csak lehet, mert a lopások szállodákban