Világ, 1921. május (12. évfolyam, 94-115. szám)

1921-05-04 / 96. szám

Andrássy és Apponyi a költségvetés vitájában A költségvetés ma megindult vitáját a pártok élénk érdeklődéssel kísérik. A nemzetgyűlés holnapi ülésén gróf Andrássy Gyula szólal föl, pénteken pedig Apponyi Albert gróf mondja el véleményét a költség­­vetésről. A pártokat egyébként a miniszterelnök zala­egerszegi útja foglalkoztatja. Politikai körökben kol­­portált hírek szerint a belügyminiszter a közel jövő­ben a zalaegerszegi tábort meg fogja szüntetni. Maga Bethlen István gróf miniszterelnök erre vonatkozólag csak bizonytalan kijelentéseket tett, úgy hogy azt hi­szik, hogy az internálások megszüntetéséről elterjedt hírek legalább is koraiak. Ugyancsak állandó szóbe­széd tárgya a korona megindult javulása és ennek várható következményei. A mentelmi bizottság folytatja a Beniceky-ügy tárgyalását A mentelmi bizottság Rutkafalvy Miklós elnök­letével ma délután folytatta a tanúkihallgatásokat Reniczky mentelmi jogának megsértése ügyében. Il Waidischtgraetz Lajos herceg feleségét hallgatták ki elsőnek, aki kijelentette, hogy mélyen fel van hábo­rodva amiatt, hogy egy bizalmas, meghitt beszélge­tés, amely az ő lakásán folyt le, pártközi bonyo­dalmakra és parlamenti harcokra vezetett, önként jelentkezett kihallgatásra, hogy felháborodásának kifejezést adhasson. Férje ugyan le akarta beszélni erről, de nem hajlott férje szavára és eljött, hogy kikérje magának, hogy az ő háziasszonyt, vendég­látó szereplésével kapcsolatosan ilyen kavarodás középpontjába állítsák. Ezután Windischgraetz Lajos herceg rektifikálta múltkori vallomását. Kijelentette, hogy újból átgon­dolta a történteket, inasával is beszélt és így meg­állapította, hogy tévedett, amennyiben először Szmrecsányi és Beniczky távoztak el lakásáról, Albrecht herceg és kísérete még ezután is ott ma­radtak.­­ Beniczky Ödön tette meg észrevételeit ezután tíz elhangzott tanúvallomásokra és kérte Szenkovics Dénes tartalékos főhadnagy, fővárosi tanácsjegyző, Ostenburg segédtisztjének kihallgatását, aki a kér­déses beszélgetés alkalmával jelen volt és hallotta az inkriminált kifejezéseket. Lingauer Albin a Szombathelyen történt esemé­nyeket adta elő a legteljesebb részletességgel. El­mondotta, hogy IV. Károly itttartózkodása alatt nem gyakorolt uralkodói lényeket, csupán egy ka­marást nevezett ki, aki letette az esküt. Magasházy táviratát látta és megállapítja, hogy ennek a táv­iratnak valódiságát nem lehet kétségbevonni. Gömbös Gyula elmondotta, hogy a szóbanforgó tanácskozáson nem vett részt, közvetlenül nem hallott semmit, csak gróf Semsey és Odescalchi herceg előadásából tudja, hogy Szmrecsányi a kér­déses kifejezéseket használta. Albrecht főherceg vallomását írásban tette meg és egyben bejelentette, hogy csak három hét múlva érkezik Budapestre. A bizottság a vizsgálatot még ez alkalommal sem fejezhette be. Az eddigi egész anyagra vonat­kozólag, amelyet gyorsírói jegyzetek alapján állí­tanak össze, Beniczky Ödön az ügy fontosságára való tekintettel. írásban fogja észrevételeit meg­tenni és akkor teszi meg indítványát a vizsgálat esetleges kiegészítéséről. Ez utóbbi kérdésben Rutkafalvy Miklós, a bizottság elnöke, fog intéz­kedéseket tenni és a bizottságot ez ügyben még egy ülésre fogja összehívni, amelyen már előrelátha­tólag a bizottság tagjai között az érdemleges tár­gyalás és vita megkezdődik. Tanácskozás a gabonaszolgáltatásról Mayer János elnöklésével ma délután a kü­lönböző érdekeltségek bevonásával a közélelme­zési minisztériumban bizalmas jellegű értekezlet volt a jövő évi gabonabeszolgáltatás dolgában. Mayer Ján­es közélelmezési miniszter az értekez­letről munkatársunknak a következőket mondotta : — A mai értekezlet bizalmas jellegű volt, ame­lyen a jelen volt érdekképviseletek megbízottai fej­tették ki véleményüket a szóbanforgó kérdésről. Ezt az ügyet különben — ha elég időnk lesz rá,— a pártban is meg fogjuk vitatni. Egyébként a ga­bonabeszolgáltatás dolgában a minisztertanács fog dönteni. A vélemények ma még eltérőek, de remé­lem, hogy sikerül a megegyezést létrehozni. •*®*©­»»»*«**®9*«**»«W­M*»**­***** Amerika elfogadhatatlannak mondja a német javaslatot Hughes amerikai külügyi államtitkárnak Simons külügyminiszterhez intézett válasza a következő­képpen hangzik: Az amerikai kormány megkapta a Simons dr. által az Egyesült­ Államok megbízottjának április 24-én átadott memorandumot a jóvátételre vonatkozólag. Az amerikai kormány erre válaszolva kijelenti, hogy lehetetlen arra a végkövetkeztetésre jutnia, hogy ezek a javaslatok elfogadható tárgyalási alapot nyújtanak. Ezeket a javaslatokat nem lehet megfontolás tárgyává tenni. Ennek következtében az Egyesült­ Államok kormánya megismételve abbeli őszinte kívánságát,­ hogy ez az életbevágó kérdés minél gyorsabban szabályoztassék, nyomatékosan ajánlja a német kormánynak, hogy a szövetséges kormányok elé haladéktalanul és közvetlenül világos, pontos és megfelelő javaslatokat terjesszen, amelyek minden tekintetben megfelelnek a német kormányt jogszerűen terhelő kötelezettségeknek. A német kormány újabb javaslatot küldött Washingtonba A Times jelenti New­ Yorkból, hogy Washingtonba német jegyzék érkezett. Hír szerint a jegyzék bizo­nyos közeledést jelent a szövetségesek követeléseihez. 1600 milliárd tőke, 80 milliárd kamat " A Reuter-ügynökség jelenti: A legfelsőbb tanács megegyezésre jutott a Németország elé terjesztendő feltételek kérdésében. Hir szerint abban egyeztek meg, hogy a Németországra kirótt 6600 millió font sterling értékű kötelezettségeket ötszázalékos bonok kiadásával k­­ll elismerni. Németországnak évenként 100 millió fontot kell fizetnie és ki kell szolgáltatnia kivitele 25 százalékát. Ha ez a százalék többet jöve­delmezne, mint amennyi a már kiadott bonok kamatoztatására szükséges, akkor a jóvátételi bizottságot felhatalmazzák, hogy újabb bonok kiadását követelje és ezzel abszorbeálja a 100 millió font és a 25 szá­zalékos kiviteli adó fizetéséből származó fölösleget. A legfelsőbb tanács határozata szerint tehát Né­metország teljes tőketartozása 132 milliárd arany­márka volna, tehát a mai kurzus szerint több, mint 7600 milliárd papírmárka, amely öt százalékkal ka­matoznék. Németország mindenekelőtt tartoznék 2 milliárd aranymárkát, 25 milliárd papírmárkát éven­ként devizákban és aranyban fizetni, mivel azonban a­­132 milliárd ötszázalékos évi kamata 6,6 milliárd aranymárka, tehát több, mint 80 milliárd papírmárka, ezt a többletet a kétmilliárd aranymárkán felül a né­met kivitel 25 százalékának átengedésével fizetné Né­metország. Amennyiben a kétmilliárd aranymárka és a német export 25 százaléka összevéve meghaladná a 132 milliárd aranymárkára kiállított kötelezvények öt­­­százalékos kamatát, Németország nem kapja vissza a különbözetét és a különbözetet nem írják le a tőke­kamattartozásból, hanem ellenkezőleg, ilyen arányban emelkedik Németország tartozása.­­ Ami haladás talán a múlttal szemben, az az, hogy az évi annuitás, legalább az idáig érkezett szöveg sze­rint, nem lehet több, mint kétmilliárd aranymárka és a német export 25 százaléka, ami összevéve még min­dig a német export felét tenné, akkor, ha a német ki­vitel eléri a békeszínvonalat. Az pedig teljesen meg­magyarázhatatlan, hogy Németország miből fedezze importszükségletét, ha megfosztják exportjának fe­létől. A Hapas-ügynökség szövegezése a legfelsőbb ta­nács határozatával kevésbbé világos, de enyhébbnek látszik. Eszerint most bocsátanának ki tízmilliárd aranymárka névértékű kötelezvényt, idén november elsején újabb 38 milliárd névértékűt és a többi 85 mil­­liárdot, akkor, ha azt Németország fizetőképessége meg­engedi. Ebből az tűnik ki, hogy egyelőre csak 48 mil­liárd aranymárka tartozásnak ötszázalékos kamatját fizetné Németország. Azonban nagy kérdés, hogy mi ez az egyelőre a francia felfogás szerint és mikor követ­kezik be Németország fizetőképessége. Hamburg, Bréma, Lübeck, Stettin blokád alatt Fámból jelentik : Grassot tengernagy, a ten­gerészeti vezérkar főnöke, a múlt éjjel Londonba utazott, hogy részt vegyen azokban a megbeszélé­sekben, amelyek a francia tengerészetnek a bün­tető rendszabályok végrehajtásában való esetleges közreműködésére vonatkoznak. Az angolok állás­pontja Briand befolyása alatt megváltozott, úgy, hogy Londonban a német kikötők ellen tervezett gazdasági repratatályokról tárgyalnak, amelyeket a Ruhr-vidék megszállásával egyidőben léptetné­nek életbe. A francia tengerészeti minisztérium már kidolgozott erre vonatkozólag egy tervet, amely feltünteti azokat a kikötőket, ahonnan Né­metország gazdasági talpraállása esetén áruit a külföldre fogja küldeni és amelyeket most blokád alá vennének. A terv szerint a blokád alá veendő kikötők a következők : Hamburg, Bréma, Lübeck és Slettift, L' v • • Hirdetések felvétetnek Budapesten a fe VILÁG kiadóhivatalában, Blockter J.­ Biau ) , Bokor, Benkő és Társa, Győri és N­agy, Janrus és Társa, Tenczer Gyújtó, Hegyi Lajos, Klein Sik­­on és Társa, Leopold Gyula, Leopold Comei, Schwarz­z József, Sikray, Mezei Ad­am, Mossa Rudolf, Eckstein Bernél hirdetési iro­dákban. Bécsbcen • Hausenstein és Voglar, U. Bukes Kachfolger, Rudolf Llosse. Laerféeeztiség és kiadóhivatal VT., Andrássy­ ut 47. sz. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 480 kor., félévre 240 kor., negyed­évre 120 kor., egy hóra 40 kor. A .VILÁG* megjelenik hétfő kivé­telével mindennap. Egyes szám­ára Budapesten,vidéken és pályaudva­rokon 2 K, Ausztriában 2 magyar K. ..............■■■ — I ■! II .................................■■■ ■ . ...........­ ■■■■!! ■ Illl'l—.................................................................... XII. évfolyam Budapest, 1921 SZERDA május 4. 96-ik szám Helycsere? Amikor két év előtt, nyáron, a kaszák először lendültek neki a rozs aranyának, a magyar paraszt már tisztában volt vele, hogy a termést már nem a kommün katonái szedik el tőle. A városi ember lelkén gyűlölet-fekélyeket érlelt meg a diktatúra és jöttek, akik segítettek azokat felfakasztani. Beteg­­lelkű emberek nem a terror emlékének kiirtását vállalták feladatul, hanem megtanították a tanulé­konyakat, hogy utánozzák és tökéletesítsék a gyűlö­letet. A lelkiismeretlenség ekéjével mély és fájdal­mas barázdákat szántottak a magyar társadalom testén és a barázdák csak nagyon lassan gyógyul­hatnak. Szétdarabolták és elosztották maguk között a hatalmat, a barátból ellenséget csináltak, Budát Pest ellen, Pestet Buda ellen küldték és szabad­jukra engedték az ököljog fúriáit. A magyar paraszt a bölcsek nyugalmával be­takarította az életet, csak ritkán ült fel az ingerlő szónak, vagy kábító italnak, megvárta amíg meg­kérdezték tőle, mi a kívánsága az ország kormány­zása tekintetében? Ebből a nyugodt, jobbára csön­des, egyszerű akaratból született meg a nemzet­gyűlés egyik oldala, a kisgazdáddal; az ideges, izgatott, sőt lázas állapot szülötte lett a másik párt, amely ma Andrássy nevét viseli. A kisgazdapárton mindenesetre kevésbbé látszott meg, hogy Magyar­­országon voltak hónapok, amikor , a termékeny lelkekbe csak gyűlölet­magot vetettek. Ennek a pártnak lényeges többsége, nagy általánosságban való színezete komoly, higgadt igyekezett lenni és a kötelezőnek hirdetett jelszó-politika csak kevese­ket vett hatalmába. Ma, az elmúlt hónapok hosszú sorozata után, el kell ismerni, hogy nem volt ez könnyű dolog. Egy-egy szabadabb szóra, szabadabb gondolatra, az emberi jogok, emberi szabadságok kivonásának egyszerű megnyilatkozására fejükhöz repült a türelmetlenebb oldalról a kommunistaság vádja. Mégis, ennek a pártnak nagy egészében élt az akarat, hogy a közszabadságokat vissza kell állítani, az alkotmányosságon, a parlamentárizmu­­son ejtett csorbát ki kell köszörülni, a kommunista­­izó kísérletekkel szakítani kell és meg kell szabadí­tani az országot a mellékkormányoktól, apró ba­sáktól, kis kényuraktól. Reménykedve látta ezt az ország és mindinkább bízni kezdett a pártban, amely nemcsak nevében, de cselekedeteiben is ma­gával látszott hozni a magyar paraszt tiszta látá­sát, józanságát és jogtiszteletét. Sőt akadtak egyé­niségek, amelyek a modern haladás, a becsületes, hamisítatlan demokrácia képviselőinek látszottak és meg­volt a reménység, hogy ezek vezető, irá­nyító szerephez jutnak a pártban, ami feltétlenül biztosította volna a jövendőt. A nemzetgyűlés szerencsétlen összetétele, a két párt számarányában levő katasztrofálisan kis kü­lönbség azonban nem engedte eredményekhez jutni a kisgazdapárt törekvéseit. Félmegoldásokba kellett belemennie, meg kellett elégednie a jogtalanságok tompításával, a hatalom csak látszólag kerülvén kezükbe, nem volt módjukban a közszabadságokat életre kelteni ők. Nem vádoljuk a kisgazdapártot a osztályérdekek képviseletével, de mindenesetre voltak olyan osztályérdekeik, amelyeknek érvénye­süléséért mindig tudtak náluk a hatalom igazi bir­tokosai valamit lealkudni az emberi jogok körül.­ Aztán következett a pártok összeolvadása, majd­ újabb szétválása. Ma ismét szemben áll egymással, a két kormányzópárt és pedig sokkal élesebben,­­ mint eddig bármikor. Súlyos, lerombolhatatlan vá­­­laszfalat emel közéjük a királykérdés, amelynek ki-­ kapcsolása, — úgy látszik, — minden fogadkozás ellenére sem sikerül. Ebben a kérdésben állást­’ foglalni ma a lehetetlenséggel határos, helyesebben az a veszedelmek ránkzúdulását jelenti. Várni kell vele, amíg az ország indulatainak hullámzása tel­jesen elsimul és igazi érdekeit szabadon ismeri föl, sőt minden külső befolyástól mentesen ítélhet. A­ királykérdés körül előfordult incidensek és esemé­nyek körül azonban a kisgazdapárt szerepe olyan, mintha megfeledkezett volna működésének kezdeté­ről, az első esztendőről, amely alatt a jogrendért és közszabadságokért elismerésre méltó küzdelmet folytatott. Ma mintha ellanyhult volna a kéz, amely ezeket szorgalmazta, mintha a párt lemondott volna az erkölcsi tőkéről, amelyet több mint egy eszten­dőn át gyűjtött. Sőt, nemcsak lemondott róla, de mintha átengedte volna azt annak a pártnak, amely a kommün összeomlása után egy pillanatig sem tartotta ideáljának a közszabadságok helyreállítá­sát. Ez a másik párt most jogosultnak kezdi érezni magát arra, hogy a szabadságjogok bajnokának látszassák és ő védje meg a törvény és jog ural­mát a kisgazdákkal szemben. Csak a most folya­matban levő mentelmi sérelem tárgyalására uta­lunk, amelyből — mint annyi másból, — a kis­gazdapárt királykérdést igyekszik csinálni, m­íg a másik párt igen előnyösen kihasználja a maga szá­mára a helyzetet és igyekszik a törvény és jog egyedüli védelmezőjeként feltűnni. Azt a luxust B£JB engedheti magának, a kisgazdapárt, hogy

Next