Világ, 1921. július (12. évfolyam, 142-167. szám)

1921-07-22 / 160. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal VT, Andrássy­ út 47. sz. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 480 kor, félévre 240 kor., negyed­évre 120 kor, egy bóra 40 kor. A „VILÁG“ megjelenik hétfő kivé­telével mindennap. Egyes szám ára Budapesten,vidéken és pályaudva­rokon 2 K, Ausztriában 2 magyar K. XII. évfolyam Hrs­festései: felvétetnek Budapesten a VILÁG kiadóhivatalában, Blockner J., Blau J., Bokor, Benkő és Társa, Győri és Nagy, Jaulus és Tár­s, Tenczer Gyula, Hegyi Lajos, Kjein Simon és Társa, Leopold Gyula, Leopold Cornel, Schwartz József, Siklay, Mezei Antal, Mossa Rudolf, Eckstein Bernát hirdetési iro­dákban. Bécsben: Hausenstein és Vogler, M. Dukes Nachfolger, Rudolf Mossa. Budapest, PÉNTEK 1921 julius 22. | 160-ik szám Frontot változtatott a kormány Az utóbbi hetek különböző izgalmait elsősor­ban az okozta, hogy a kormány nem­ volt hajlandó honorálni a pártok kívánságait, a tekintetben, hogy a nagyobb jelentőségű törvényjavaslatok tár­gyalását halassza a nyári szünet utánra. Külsö­­ö­­sen a kisgazdák követelték, hogy a nyári szintetet minél előbb kezdjék meg, azonban m­indjár erőlkö­­désük megtört a kormány ellenállásán. A kormány magatartásában az utóbbi napokban" bizonyos vál­tozás állott be, aminek első jele az volt, hogy Tom­­csányi Vilmos Pál igazságügymini­sz­ter tegnapelőtt bejelentette az igazságügyi bizottság ülésén, hogy a sajtónovella tárgyalását a kormány őszre halasz­totta. A vagyonváltságot közben forszírozott tem­póban tárgyalják a bizottságok és nyilvánvaló, hogy most már a kormány az, amely szeretné mi­nél előbb berekeszteni a nemzetgyűlés üléseit. He­gedűs Lóránt pénzügyminiszter többrendbeli mó­dosításokat eszközölt a javaslatán, bár ezek még mindig nem elégítik ki a kisgazdapárt egy részét,­­ különösen Gaál Gaszton és hívei hangoztatják, hogy ha a pénzügyminiszter teljes mértékben nem fogadja el az ő álláspontjukat, akkor elhagyják a pártot, s a kormány mindent elkövet, hogy, a va­gyonváltságot minél előbb tető alá hozzák. Ellenzéki körökben rámutatnak arra, hogy a­­kormány váratlan frontváltozásának nagy jelen­tősége van. A kormányt, amikor élesen állást fog­lalt a nyári szünet ellen és a sajtónovella és a va­­gyonváltságnak eredeti formában való sürgős le­­tárgyalásához ragaszkodott, valószínűleg az a gon­dolat vezette, hogy a nyári hónapok csendje és a nemzetgyűlés túl hosszúra nyúlott időszaka által kifáradt képviselők módot fognak nyújtani arra, hogy ezeket a nagyfontosságú javaslatokat gyorsan és minden nagyobb nehézség nélkül olyan formá­ban fogadtassa el, ami a nyári szünet után az újult erővel meginduló kampányban lehetetlen lett volna. A sajtónovellával szemben azonban olyan egységesen nyilvánult meg az ellenzék és a kormányt támogató pártok ellenszenve, hogy az az igazságügyminiszter kénytelen volt visszavonulni és javaslatát levenni, a napirendről. Ugyanekkor az ellenzék erőteljes offenzívát indított a kormány ellen és ez volt az oka annak, hogy a kormány he­lyesebbnek látta a nyári szünet csendjébe mene­külni az egyre inkább kellemetlenné váló ellenzéki támadások elől. Így jutottak arra az elhatáro­zásra, hogy az indemnitást és a vagyonváltságot a lehető legrövidebb időn belül letárgyaltalak és a pártok által is annyira óhajtott szünettel végre megörvendeztetik a képviselőket. A politikai helyzet tengelyébe tehát az ellen­­­­ék elől fokozatosan visszavonuló kormánynak az­­az igyekezete került, hogy a különböző izgalmak által fölkorbácsolt viharokra ráteríthessék a nyári szünet enyhét adó leplét. Az Andrássy-párt termé­szetesen a legteljesebb mértékben támogatja a kormánynak ezt a tervét, azonban a kisgazdapárt, tekintve, hogy legegyénibb érdekeiről van szó, ma már nagyobb fontosságot tulajdonít a vagyonvált­­ság-javaslat módosításának, mint a nyári szünet­nek. A kisgazdapárt minden energiáját arra for­dítja, hogy Hegedűs javaslatán keresztülvigye a kívánt módosításokat és nem sokat törődik azzal, hogy lesz-e nyári szünet. Az ellenzék nagyszerűen kiépített pozíciói­ból figyeli a kormány csapatainak átcsoportosítá­sát és a kormány taktikájának megváltozásától nem engedi magát befolyásolni. A sajtónovella csúfos kudarcát, mint az ellenzék nagy diadalát ünnepük, a vagyonváltság-javaslat ügyében pedig a semlegesség álláspontjára helyezkedtek. Az elterjedt hírek szerint az ellenzék részé­ről még a nyári szünet előtt különböző támadá­sokra van kilátás, úgy hogy az eddigi jelek sze­rint a kormány nem minden aggodalom nélkül hajthatja majd fejét nyári álomra. Különböző komplikációk és különböző nehézségek jelei üt­köznek ki itt is, ott is a politikából és a kormány tisztában van azzal, hogy ha a nyári szünetig sú­lyosabb bonyodalmak nélkül el is tud érkezni, ez csak azt jelenti, hogy egy két hónapra meghosz­­szabbítja életét, mert az őszi ülésszakon olyan súlyos problémák elé fog kerülni, amelyeknek megoldására nincs elég ereje. A miniszterelnök egyelőre az egységes párt megalakításával igyekszik elejét venni a parla­menti anarchiának, azonban az eddigi jelek szerint ennek a pártnak a megalakítása meg fog törni a kisgazdapárt egységes ellenállásán. A képviselőknek a nyári szünet utáni vágya­kozására jellemző tünet, hogy gróf Dánffy Miklós külügyminiszter ma este fentjárt a kisgazdapárt­ban, ahol informálni akarta a képviselőket a kül­ügyi helyzetről. A pártkörben azonban nem talált senkit, mire az egyik szolga elébe állott és értesí­tette, hogy a buffetben és a kártyaszobában tartóz­kodik egy- két honatya. Bánffy azonban nem mu­tatott hajlandóságot arra, hogy a buffetben és a kártyaszobában keresse fel a képviselőket és a szívélyes invitálás elől ezekkel a szavakkal tért ki: —_ Nem, köszönöm ... És sietve távozott. A lengyel inzurgensek német Varsóból jelentik: Insterburgban a 400 főnyi lengyel inzurgens osztag Felsősziléziából való visz­­szavonulása alkalmából a zsold kifizetését német valutában kérte, még­pedig azzal a fenyegetéssel, hogy máskülönben rabolni fog a keletporoszor­­szági kerületekben. Hamarosan egy katonai ász- valutában követelnek zsoldot tagot kerítettek elő, amely gépfegyverekkel fogta körül az inzurgensek kaszárnyáit. A felkelőket felszólították, hogy adják­ ki fegyvereiket, de ezek a gyalogsági osztagra kézigránátokat hajítottak. Elkeseredett küzdelem támadt, amelynek során több inzurgens meghalt és húsz megsebesült. Az orosz kormány védekezik az éhínség ellen A finn-orosz határról jelentik: A szovjet kormány elhatározta, hogy a külföldhöz fordul azzal a kérés­sel, hogy élelmiszerekkel segélyezzék és ebből a cél­ból Maxim Gorkijt külföldre küldi. Az éhínség le­küzdésére háromezer munkást biztosokul kiküldenek a vidékre. A nagyorosz központi szakszervezeti ta­nács a szakszervezeti tagok egy harmadrészét mezei munkára mozgósította. A nagyorosz végrehajtóbizott­­ság felhívást intézett a szovjetköztársaság polgáraihoz, hogy a Volga-vidék éhínségtől és rossz aratástól súj­tott lakosságának segítségére siessen, a lakosságot és az állatállományt mentse meg az éhhaláltól és a mező­­gazdaságot az elpusztulástól. Moszkvában július közepéig 482 koleraesetet ál­lapítottak meg. Moszkvában ezenkívül vérhasjárvány is dühöng, mely főleg a gyermekek közül szedi áldo­zatait. Ezzel egyidejűleg azoknak az élelmiszereknek az árai, melyeket vérhasmegbetegedéseknél dietetikus táplálkozásra használnak, még az oroszországi viszo­nyok közt is fantasztikus magasságot értek el. 100 gramm szárított fekete áfonyáért, amely eddig 24.000 rubelbe került, most 10.000 rubelt kell fizetni. Lengyel válasz az orosz jegyzékre A lengyel kormány rendkívül erélyes hangú jegy­zékben tagadta meg a szovjet kormánynak Szavinkov és Petljura kiadása iránti kérelmét. A lengyel jegy­zék kiemeli, hogy a bolsevikiek Lengyelország belse­jében zavarokat igyekeznek előidézni és hogy a len­gyel kormánynak megdönthetetlen bizonyítékai van­nak arra nézve, hogy hamis személyazonossági okmá­nyokkal ellátott orosz bolsevista agitátorok tömege­sen lépik elt a lengyel határt és a legveszedelmesebb aknamunkát fejtik ki Lengyelországban. Más oldal­ról pedig a szovjet Ke­lefgaliciában elszakadási moz­galmat készít elő. A román minisztereSm^j#^. kisebbségi jogok védelmét ígéri (A Világ bécsi munkatársától.) A^Romániához csatolt területek magyar,­ tót és^sváb ágostai evangélikus' egyházközségeiBől^r napokban meg­alakult luteránus összegyház, mint jelentettük, táv­iratilag üdvözölte többek között Avarescu minisz­terelnököt is, kérve a kormány támogatását az új egyház számára. Az üdvözlésre most érkezett meg Avarescu mi­niszterelnök válasza báró Feilitzsch Artúr elnökhöz Kolozsvárra. A válasz a következő: — Köszönetet mondok üdvözletükért és bizal­mukért, melyet belém helyeznek. Arra kérem, kö­zölje hittestvéreivel, hogy a kisebbségi jogok fá­radhatatlan és tevékeny védelmezője leszek minden vonatkozásban: nemcsak az állam alkotmánya és a békeszerződés által reám rótt kötelezettségből kifolyólag, ,­han­em" saját, mélységes meggyőződésem­ből is, melyet egyébként összes minisztertársaim osztanak. A és B Az államvasutak tisztv­iselőit másd­ osztályozták A és B csoportba és az osztározás folyik más tisztviselői kategóriákra néve­n, úgy látszik egé­szen az egyetemi tanárssísig. Valószínűleg csak a miniszterek múltját sdrn teszik majd a politikai megbízhatóság szemfpontjából vizsgálat tárgyává, tekintettel arra, hogy a konszolidációnak mind­nyájunk által üdvözölt folyamatát megakaszt­­hatná egy részleges kormányválság, amely a Iő csoportba osztott miniszterek távozása által kö­vetkezhetnék be. Az osztályozás módszere igen egyszerű, amint azt Kerekes Mihály a nemzetgyű­lésen a minap kifejtette, anélkül, hogy a kereske­delemügyi miniszter kétségbevonta volna az általa előadott tényeket. Egy olyan tisztviselő, aki expo­nált szerepet vállalt, természetesen hazafias köte­­lességteljesítésből, a kommün alatt, előveszi a plajbászt és a B osztályba soroz olyan tisztviselő­ket, akik a diktatúra alatt ellenforradalm­árok voltak, mert csak ezzel tudták palástolni kommu­nista érzelmüket. Úgy látszik, hogy a Kerekes Mi­hály által ismertetett precedens nagy visszhangra talált a budapesti egyetem tanárai között és ezek most sietve iparkodnak jóvátenni azt, amit elmu­lasztott a túlen­tul enyhe igazolási eljárás és főleg Haller István volt közoktatásügyi miniszter, a lanyha liberalizmusnak ez a képviselője, aki nem tudott elég szigort kifejteni és ezért most utólag sok általa elmulasztott retorziót kell pótolni. Illetőleg nem szabad általánosságban a budapesti tudományegyetemről beszélni, hiszen csak a filo­zófiai kar tanárai azok, akik bátor férfiassággal pálcát törnek Haller István fölött és megvédik a filozófia tudományát a destrukció szellemével szemben, amit­­mulasztott Haller István, ez a csupaszív ember, ez a szelíd liberális fej. A filozófiai kar tanárainak többsége vagy ál­lítólagos többsége bélyegezte meg Haller István el­nézését; ezek a filozófusok, ezek a Plató átal meg­álmodott nagy, tiszta és nemes elmék nem érték be az egyetemi tanács ítéletmondásával és ezek indítottak mozgalmat néhány olyan tanártársuk­kal szemben, akiknek magatartásán nem talált ki­vetni valót sem az egyetemi tanács, sem Haller István közoktatásügyi miniszter. Ez az egészen különös és groteszk mozgalom, amelyet parla­mentáris, vagy csak félig parlamentáris szóval nem lehet nevén nevezni, a budapesti egyetem filozófiai karának ,,patkányforradalma“ az egye­temi tanács és a közoktatásügyi miniszter ellen, állítólag, bármilyen hihetetlenül hangozzék is, már félsikert ért el és az egyetemi tanács, ha nem is egészen, de legalább félig megalkudott a bojkott­­mozgalom vezéreivel. A mozgalom vezérei közt állí­tólag ott van Kornis Gyula, ez a félelmesen eredeti munkásságú tudós, kezében azzal a fegyverrel, amelyet soha nem tesz le: a kétágú éles ollóval. Ezzel az ollóval építette föl tudományos könyveit a derék K­ornis professzor, aki száz bizonyíték és száz sürgetés ellenére sem akar megnevezni egy tudományos zsűrit, amely ítéletet­ hozna arra nézve, hogy Kornis professzor valóban megenged­hetetlen előnyben részesítette-e a zsidó vallási­ filozófiai írók műveit könyveinek összeállításá­nál a keresztény felekezetű filozófusok forrásmun­káival szemben. Ahol a Világ által ismételten kö­zölt konkluzív adatok ellenére sem indult meg még a fegyelmi eljárás Kornis professzor ellen, ahol egy ilyen súlyos vádakkal és ilyen súlyos do­kumentumokkal terhelt ember még nyugodtan és zavartalanul folytathatja előadásait, ott igazán nem lehet csodálkozni azon, ha ez az ember és társai kiköszörülik ollóik nyelvét és megindítják az offenzívát az olyan tanárok ellen, akik elkövet­ték azt a fillért, hogy nem négy könyvből faragtak össze egy­ ötödiket, hanem komolyan, lelkiismere­tesen dolgoztak, eredeti, nemzetközileg­­ elismert eredményeket produkáltak és díszt hoztak a buda­pesti tudomány­egyetemre, nem pedig szégyent. Bennünket nem a négy professzor sorsa érint tragikusan. A négy professzor között vannak olya­nok, akiknek ez az offenzíva igazán nem árthat, akkor sem, ha minden várakozás ellenére sikerre vezetne, akkor sem, ha Fass József közoktatás­ügyi miniszter meghajolna az olló hősei előtt és egy újabb döntéssel liberálissá és destruktívvá bélyegezné elődét, Haller Istvánt, aki egy izben már döntött ebben a kérdésben. Itt nem a négy professzorról van szó, hanem csak a budapesti tudományegyetemről és ennek az egyetemnek filozófiai fakultásáról, amelynek ma az volna a legelemibb és a legtermészetesebb kötelessége, hogy komoly és értékes munkával javítson Ma­gyarország jó hírnevén a nemzetközi tudományos világban, ehelyett pedig Plátónak ezek a nemes

Next