Világ, 1921. december (12. évfolyam, 270-294. szám)
1921-12-04 / 273. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal Vt. Andrássy út 47. sz. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 660 kor., félévre 340 kor., negyedévre 170 kor., egy bóra 60 kor. A „VILÁG" megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon 3 K, Ausztriában 3 magyar K. XII. évfolyam Budapest, VASÁRNAP 1921 december 4. Hirdetések felvétetnek Budapesten a VILÁG kiadóhivatalában, Blockner J., Blau J., Bokor, Benkő és Társa, Győri és Nagy, Janlus és Társa, Tonczer Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon és Társa, Leopold Gyula, Leopold Cornel, Schwarz József, Siklay, Mezei Antal, Mosse Rudolf, Eckstein Bernát hirdetési irodákban. Bécsben: Hausenstein és Vogler, M. Dukes Nachfolger, Rudolf Mosse, 273-ik szám Kisért múlt írta : IskTiert Rezső Aki ígélyesen rfffarja megítélni a mai helyzetet, azt hiszen^legjobban teszi, ha kissé visszatekint a naffáa. Nem nagyon messzire, talán csak 1919. augusztusáig. Legjobban teszi, ha csak egy pillanatra is újra átérzi, amit akkor érzett, visszaidézi emlékezetébe mindazt, amit és ahogyan akkor látott, gondolt, hitt és határozott. Idézzünk szellemeket ! Üszkös romokon ültünk. A múlt, akkor még csaknem jelen, sötét emléke ült lelkünkön. A jelen szenvedéseinek terhe, a mindennapi kenyér gondja nehezedett ólomsúllyal vállainkra. A jövő kétségbeejtő reménytelensége tárult révedező tekintetünk elé. Csak harag, bosszú, gyűlölet, gyász, sötét gongok és kétségbeesés volt lelkünk mindensége. A legüresebb mindenség! Ilyen üresen maradhatott egykor azok lelke, kiknek valóban Golgothájuk volt és maradt a Golgotha. Mégis, mintha mindenben azokat utánoztuk volna, kik sírtak akkor, mikor a Golgotha fölött elsötétült a mennybolt: gyűlöletünk lassan, szinte hirtelen, szeretetté olvadt s mikor első rohamának vége volt, az is csak ott bent a szívben dúlt, már csak egy gondolat bántott minden magyart__ Nem bántott senkit az a gondolat, hogy mindenekelőtt üsse-vágja, gyilkolja, minél sötétebb börtönök fenekére vesse azokat, akik mindenért felelősek voltak, vagy akiket felelőseknek hittünk, mert hiszen ilyeneket majd a messzebb múltból is tetemre kell hívnunk, vagy végül azokat, kikre az ügyesebb tolvaj előbb kiáltott tolvajt, sokszor ártatlanul. Pedig akkor még volt okunk a haragra ; akkor még édes lehetett a bosszú ; akkor még mindent meg lehetett érteni; akkor még meglettek volna a maga jogai a reakciónak is. Mégis azzal kezdtük, hogy a forradalmak vívmányait szépen elfogadtuk vívmányoknak. Ha hangosan nem hirdettük is, szinte tudtuk, átéreztük, hogy „alkotmányos“ életünk múltja is felelős sok mindenért, talán mindenért, mert „elkésett a szabadsággal11. Elkésett az óra, melyben szabad nemzet fiai lettünk, és mert elkésett, „felbomlottak a viszonyok11, mielőtt ráeszmélhettünk volna, hogy amit nem volt érdemes tenni a rab nemzetért, azt érdemes volna áldozni a szabad nemzetért. Ki nem mondva is, súlyos ítélettel sújtották a múltat s talán ezért is nem ütöttünk fejbe mindenkit, aki csak kezünk ügyébe esett. De nem ám ! Még a „gyűlölt 11 köztársasági államformát is hivatalosan átvettük. Első polgári kormányunk, a Friedrich-kormány, ha talán szóval kissé hangosan hirdette is a bosszú keresztesháborúját, egészben véve dicséretes rendet teremtett. Nem üldözte a tömegeket. Védte, amennyire csak tehette, a közszabadságokat is. Sajtója is, amennyire tőle függött, hasonlíthatatlanul szabadabb volt, mint a mai. Épp ily mérséklettel viselkedtek a felszabadult tömegek is. A győzelmes fehér forradalom nem ült vérbosszút az elbukott forradalmon. A lincselés csak szórványos volt és semmi esetre sem szabadalmazva hivatalosan is. Még a Friedrich-kormány után sorra következő tényleges kormányok alatt is nagyjában változatlanul maradt a helyzet. A hivatalos hatalom érzékenyen reagált minden rendbontásra és nem tűrt, legalább tudatosan nem, mellékkormányokat, felelőtlen elemeket. Arra meg, hogy a magyar nép akaratát semmibe vegye, annak érvényesülését hatalmi mesterkedésekkel gátolja, hogy társadalmi és állami fejlődésünket a demokrácia útjáról lelökje, még csak nem is gondolt. Akkor s még azután is sokáig volt ez így, mikor még minden sebünk nyitva volt, mikor még az idő, a feledés nem vont takaróréteget csak imént kiáltott szenvedésünkre s azokra is jól emlékeztünk, akik okozták mindezt. Akkor volt, mikor magas arisztokráciánk sorai közt éppen Bethlen István gróf is, még ennyi mérséklettel, ennyi demokráciával sem elégedtek meg, hanem Garami Ernőnek, a magyar szociáldemokrácia kiváló vezérének, ennek a nemesebb veretű embernek oldalán jelentek meg s léptek fel a Friedrich-féle reakció ellen s kívánták eltávolítását azzal a harci kiáltással, hogy Friedrich a neve vörös posztó a nyugati munkásság szemében, mennie kell tehát, mert a hazának szüksége van a művelt világ munkásságának rokonszenvére. Ott voltunk Clark-nál. Mellünknek szegezve az ultimátum: Friedrich feje vagy marad tovább a román megszállás. Ma már, mintha csak bolond, lehetetlen álom volna, úgy rajzolódnak elém a képek, amint Garami mellett Bethlen gróf és társai, köztük néhány munkapárti nagyság, szegény. Hegedűs Lóránt is, egymásután emelkedtek szólásra s hazáért aggódó szívvel, remegő ajakkal törtek lándzsát azért, hogy a Friedrich-kormánynak csakugyan pusztulnia kell helyére*? egy vegyes kormánynak, mevben íriiiszterek mellett (értsd például Betten grófot) helyt kell foglalnia egy-két is. Valaki meg is jegyezte: a twaim interncionálé, az arisztokrácia és szociáldemokrácia egymás mellett. .OHUtilfóeS Megvallom, magam is helyeseltem a Agrár uraknak, bár akkor még Hitelmúlt tapasztalatainak élénk emléke^Mki^ M*, mjm tartottam szerencsésnek az ilyen/ls^mitifet Sif^hlark azonban előzőleg hazafias l£«kftfyjjjsét sporid nyájunknak. „Kevés ideje vagy Sjg Wi^KaSzöfe szerencsétlen szép országában —v” ® s e r°vid idő alatt is megtanul^n^rerodnTj/ bátor, becsületes és lovagias magyar né^L^Jfagam sajnálnám legjobban, ha nem sikStűhRT valami jót tennem érdekében. Ez azonban Önöktől is függ, Uraim! Belátom, hogy az az ultimátum, mellyel én jöttem, hogy Friedrich Istvánt kormányuk éléről eltávolítsam, tulajdonképpen nem sokat jelent. Sem én, sem az entente, nem félünk Friedrich Istvántól. Miattunk tehát maradhatna. Országaink munkássága szemében azonban a reakció szimbóluma az ő neve. Erős hangulat van ellene. Ezt nekünk respektálnunk kell, mert bármily veszélytelennek tartjuk is magunk részéről Friedrich urat és egyáltalában az Önök kis országát, azt a luxust nem engedhetjük meg, hogy az entente bármely országában is kormányt buktasson "a munkásság hatalma. Csak ezért ragaszkodunk ahhoz, hogy Friedrich ur lemondjon. Ez végre is nem nagy kívánság. Friedrich úr nem pótolhatatlan . Önök nagyon téves úton járnának, ha azt hinnék, hogy egyetlen ember, akárki legyen, sorsdöntő befolyást gyakorolhat történelmükre. Ha Friedrich az oly kiváló nagyság, ha Önök őt nemzetük megváltójának tekintik, szerepét betöltheti úgy is, mint szakminiszter. Mert ez ellen nincs kifogásunk. Fontos csak az, hogy holnap ne írhassa a Times, a Figaro vagy a New York Herald azt, hogy Friedrich úr továbbra is miniszterelnök maradt. Még ahhoz se nagyon ragaszkodunk, hogy vegyes kormányt alakítsanak, bár véleményem szerint okosan cselekednek, mert ezzel a világ rokonszenvét szerezhetnék meg, amire nagy szükségük van. Az tehát a kérdés: akarják-e továbbra is Friedrich úr miniszterelnökségét vagy azt, hogy őt elejtik s akkor a románokat visszaparancsolják a demarkációs vonal mögé. Az a kérdés, hogy akarják-e a román megszállás meghosszabbítását, melynek minden perce megmérhetetlen kár és szenvedés országukra. És ki tudja, hogy még mi más kellemetlen rendszabályok is következhetnek, ha Friedrich úr továbbra is kormányelnök marad. Ha elejtik s ha Friedrich úr maga is belátja, hogy maradása nem lehet országuk érdeke, megvan rá felhatalmazásom, hogy a román megszállást azonnal megszüntessem. Uraim, én idegen vagyok, mégis szeretem és szánom szívem egész részvétével szerencsétlen országukat. Fájna, ha nem ,segíthetnék rajta. Uraim, szeressék legalább annyira országukat, mint én — az idegen —, az ellenség. Most magukra hagyom Önöket, döntsenek sorsuk felöltt, így szólván Sir Clark, hogyne helyeseltem volna én is és mi mindannyian, akik akkor a kis gazdapárt képviseletében ott jelen voltunk, hogyne helyeseltük volna mindazt, amit akkor ott a gróf urak és munkapárti uszályuk helyeselt, kívánt, dig az a román megszállás meghosszabbítását s ki tudja még, hogy mit nem jelentett. Hogyne helyeseltünk MoMtTTtjflident, hiszen gróf Bros ten és t íryL/íjftrián miszállás azonnal való HMfc's/.iin'még snn féliás ujjal sem, féltünk a demokrácia elhatalmasodásától. Ebből pedig, hogy akkor igy tád tűrt klónak mindent —, hogy akkorimentértökh ■ietethogy' kérdését is nyitva hagytuk, az következik, legalább is az, hogy később kevesebb okunk és jogunk maradt arra, hogy sötétebben lássunk —, hogy a Friedrich-féle ártatlan reakció letöréséből végre az legyen, hogy gróf Betűien, kinek még a Friedrich-féle reakció is sok volt s ki egyenesen polgár-szocialista, vegyes-kormányt akart, egy sokkal feketébb reakció minden átkát, sorvasztó, fojtó gáztámadását zúdítsa reánk. És most mégis, noha a nép tömegei mindmáig is csendesek maradtak , pedig azegymásra következő kormányok hibái az elkeseredést egyre fokozták, most mindez tény lett. Ma már vakmerően, hatalmi szóval akarják a hatalmon levők még a hazafiak pártcsoportosulását is szabályozni, mely pedig csak az önkéntes vonzalom érzésein alapulhat. A meglevő, a lelkek autonómiájából származó meggyőződést, minden parlamentarizmusnak szikla-talapzatát, ezt is egyszerűen nem akarják tisztelni és irányadónak venni. A Világ minden előfizetője — a liberális, erős Magyarország útépítője. Minden ok nélkül, annak a polgári rendnek nevében lett, történt és történik mindez igy, melyet megmenteni akartak s mely máris megmentettnek tekintette magát s ezért csendes maradt mindmáig, mint a sir; tűrt és tűr tovább; pedig vétettek, elkövettek ellene mindent, ami türelmének véget vethetett. Az a Bethlen-rendszer tette mindezt, mely akkor, a veszedelmes időben, a haza érdekének ismerte fel még azt is, hogy a kormányban szocialisták is legyenek. A szocialisták sem követtek el azóta semmit, mi ennek az álláspontnak helyességét legalább azóta megdöntötte volna. Ellenben . . . Ellenben minden, de minden, amitől félni kellett és kell s ami ellen védekezni szükséges, csak dédelgetett oldalról jött. Mégis úgy vagyunk, ahogyan vagyunk. Aki a Világot támogatja — a maga jogait védi. Azért mondom, hogy aki a helyzetet tisztán akarja látni —, aki vizsgálni és megérteni akarja, hogy minderre van-e ok, van-e szükség, annak, egy pillanatra csak, a múltat kell visszaidéznie s rögtön tisztán látja, hogy érthető-e, jogosult-e, megokolt-e és mennyire az a mai helyzet... Megalakult az új kormány A Magyar Távirati Iroda jelenti : Gróf Bethlen István miniszterelnök a mai nap folyamán megalakította kormányát. A kormány tagjai a következők : Miniszterelnök : Gróf Bethlen István. Külügyminiszter : Gróf Bánffy Miklós. Hadügyminiszter : Beliska Sándor. Pénzügyminiszter : Kállay Tibor. Belügyminiszter : Gróf Klebelsberg Kunó. Kereskedelemügyi miniszter: Hegyeshalmy Lajos. Vallás és közoktatásügyi miniszter: Vass József. Közélelmezésügyi, tárcanélküli miniszter: Térffy Béla. Az üresedésben lévő belügyminiszteri államtitkári állásra Kószó Istvánt, a földmivelésügyi államtitkári állásra Schandl Károlyt nevezték ki. A közélelmezésügyi minisztert egyidejűleg a közélelmezési tanács elnökségével is megbízták. Kónya Kálmán rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter a második fizetési osztálynak megfelelő rangba lépett elő. Valkó Lajos, jpH pénzügyi államtitkár, ugyancsak a második fizetési osztálynak megfelelő ranggal a külügyminisztérium közgazdasági oszályainak vezetését veszi át, egyben a pénzügyi éskereskedelemügyi minisztérium részéről külföldön lefolytatandó egyes tárgyalások vezetésével is megbízták. . \ 1 * \ Gdof Bethlen István dezignált miniszterelnök ma végre befejezte az új kormánylista összeállítását,amelyet jóváhagyás céljából a kormányzó elől terjesztett. A kormányzó az új kormányt kinevszete, az erről szóló kéziratok a hivatalos lap holnap reggeli számában jelennek meg. A kormányban mindössze annyi változás történt, hogy nagyatádi Szabó István és gróf Ráday Gedeon kimaradtak a kabinetből. Helyüket gróf Klebelsberg Kunó és Mayer János foglalták el. Klebelsberg mint belügyminiszter, Mayer pedig mint földmivelésügyi miniszter. A Hegedűs Lóránt távozásával megüresedett pénzügyminiszteri tárcát gróf Bethlen István Kállay Tiborral töltötte be. Ezenkívül még egy új tagja van a kabinetnek, Térffy Béla, aki a visszaállított közélelmezési minisztérium élére került. Az új kormány tagjai holnap, vagy holnapután teszik le az esküt, a nemzet-