Világ, 1923. január (14. évfolyam, 1-24. szám)
1923-01-31 / 24. szám
Szerkesztése?, én Kiadóhívatai: Andrássáút 47. Telefon 56—00, 81-90. Körzetési árai Magyarországban: Havi 400, */ori X100 kor., V* *tí 2200 kor. A .VILÁG* Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap 20 kor., vasárész ünnepnapon 30 korona. Asszíriában köznap 1500 osztr. korona, vasárnap 8000 oszf. korona. Jugoszláviában köznapi dinár, vasár- és Onnennap 4 dinás. XIV. évfolyam] számára 20 korenat Hírdetéset (elvét* bi el Budapestao B VILAG kiadói hivatal&iliin, Blociner !, Braat., Bokor, Beákése Ttána, Cryérié, N.sv. Raasenstein és Vogler BT, Tenczor Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon és Társa, Leopold Gyula, Leopold Cornel, Schwan Jézsef, Sikray, Meríz Antal, Mosse Rodon, Kekstein Béráti hirdetési ingüben. Bées.en: lUasertertein és Veyter, N. Dutes’ Raebfelfer, Roda, Mossa Berlinben ,AL" Kransenstrasse 88—89. Budapest, SZERDA 1923 január 31. ) 24-ik szám Petőfi Párisban Nem akartunk az ünneprontás hibájába érni és ezért halasztottuk el mondanivalóink elmondását a párisi Petőfi-ünnep lezajlásáig."A Petőfi-ünnep most lezajlott a Sorbonne szép, félkör alakú dísztermében, amelyet Puvis de Chavannes szelíd és nemes falképei díszítenek, most már tehát nincs ok hallgatni, és nincs ok elhallgatni azt, hogy a Petőfi-ünnep így nem volt időszerű Párisban, és kár volt kiküldeni Párisba ünnepi szónokul Pekár Gyulát, több más okon kívül azért is, mert Pekár Gyula pótválasztásba került Apponyi Alberttel a külügyi bizottság elnöki székének betöltésénél, éveken át irányította hivatalból a magyar kultúrpolitikát, és most nyugalmazott miniszter gyanánt jár-kel a kormánypárton, amely egyik vezérének vallja, ha hinni lehet a szavazatok megoszlásának a külügyi bizottság elnöki székének betöltésénél. Ha pedig Pekár Gyula nem mint államférfi tette meg az utat Párisba, hanem mint a Petőfi Társaság elnöke, tehát egy olyan minőségben, amelyet ugyanakkora jogosultsággal tölt be vagy tölt ki, mint államférfial pozícióját, akkor még nagyobb kár volt Párisba kiküldeni Pekár Gyulát, és ugyanolyan nagy kár lett volna Pekár Gyula helyett kiküldeni valakit, aki finomabban és megértőbben beszélt Petőfiről, de szintén hivatalos vagy félhivatalos jelleggel, úgy, mint Pekár Gyula. Ha Páris ünnepelni akarta Petőfi születésének századik évfordulóját, akkor ezt csak örömmel lehetett regisztrálni idehaza, de Poincaré Parisát nem lett volna szabad ünnepelni még Petőfi ünnepléséért sem. Páris a világosság városa, Páris szent város, Párisnak adós egész Európa, de Poincaré Parisát nem illett volna ünnepelni — Magyarországnak néhány hét előtt sem, és kivált nem illett ünnepelni egy háborúvesztes országnak Poincaré városát most, amikor a Ruhr-vidéken állanak a francia csapatok, és a Poincaré által megindított áramlat elbontással fenyegeti Magyarországot is, ha hihetünk a kormány félhivatalos estilapjában ma megjelent közleménynek. Akik Petőfi szelleme fölött őrködnek, azoknak legkevésbbé volna szabad megfeledkezni arról, hogy Trianon Clemenceau békéje volt és Poincaré békéje, hiszenPoincaré töltötte be a francia köztársaság elnöki tisztjét, mikor eldőlt Magyarország sorsa. A trianoni békét nem akarta Lloyd George is ellenezte férzti, a trianoni béke a Clemenceau-politika sikere volt és ennek a sikernek kivívásában részes Poincaré, aki ma miniszterelnöke Franciaországnak. Amit Clemenceau tett és amiben Poincaré vétkes Magyarországgal szemben, azt súlyos hiba volna Franciaország bűnéül fölróni. Poincaré munkájáért csak olyan kevéssé felelős a francia nép, mint amilyen kevéssé felelős a német nép azért, amit Ludendorff vétett elsősorban Németország ellen. De addig, amíg Poincaré Franciaország miniszterelnöke és akkor, amikor a francia miniszterelnök, szembehelyezkedve a világ közvéleményével, keményen, kíméletlenül fogja szorosabbra a hurkot a háborúvesztes országok torka körül, kár volt hivatalosan vagy félhivatalosan résztvennie Magyarországnak a párisi Petőfi-ünnepen . . . Mi igazán mindig azt hirdettük, hogy a gyengék nem engedhetik meg maguknak a szentimentális politika fényűzését az erősekkel szemben, mi mindig azt hirdettük, hogy a gyengék csak a rideg reálpolitika alapján és az erőviszonyok hűvös mérlegeléséből kiindulva tudnak segíteni magukon. És mégis azt hiszszük, hogy Poincaré Parisában tartani egy magyar részről félhivatalos ünnepet olyan megaláztatás, amelynek fölösleges módon kár volt alávetni Magyarországot, kár volt alávetni azért, mert az ilyen megalázkodás a francia—magyar barátság kiépítése helyett csak csökkenti a Magyarország iránt érzett becsülést. A párisi Petőfi-ünnepnek ez a formája szerencsétlen volt Poincaré múltja miatt, és kétszerte szerencsétlen a Poincaré által jelenleg követett politika időpontjában. Amikor Karl Reimer, mint osztrák kancellár, kenyérért, kölcsönért, az osztrák nép másnapi falatjáért ment ki Párisba, a magyar sajtó egy része kórusban ócsárolta az osztrák kancellárt, aki nem átall Párisba menni és nem átallja Páris segítségével megmenteni Ausztriát... És mi nem értjük, miért érdem kényszerűség nélkül megtenni azt, amit bűn volt megtennie az osztrák kancellárnak a kémiszerűség nyomása alatt, mi nem értjük azt, miért érdem hajbókolni Poincaré Parisa előtt a Pfahr-vidék megszállásának napjaiban, mikor bűn volt kimenni Párisba egy semleges időpontban, mi nem értjük, miért kell ünnepelni Poincaré Parisát akkor, amikor Poincaré politikája viseli a felelősséget Trianonért és Trianon minden következményéért. Akik ezt a politikát csinálták, akik ezt a politikát folytatják, akik ennek a politikának folytatására biztatnak és noszogatnak másokat, azok a mi érzésünk szerint bezárják Páris kapuját a háborúvesztes országok előtt és zárva tartják a kaput addig, amíg az ő kezükben van a hatalom és a kormány. Poincaré nem csupán volt köztársasági elnök, Poincaré nem csupán másodízben francia miniszterelnök, hanem tagja a francia akadémiának, sok csiszolt emlékbeszédet tartott és szeret csiszolt emlékbeszédeket tartani. Mi mégis örülünk, hogy a Sorbonne félkör alakú, szép dísztermében, amelyet Puvis de Chavannes szelíd, nemes falképei diszitenek, nem Poincaré mondotta az ünnepi beszédet Petőfi fölött Akkor még inkább Pékár (Ívnia joit Poincaré... Mi nem tudtuk ünnepelni Kemal pasát, mi nem tudtuk ünnepelni Mussolinit és nem tudjuk ünnepelni most Poincaré Pórisát sem, sőt nem tudunk ünnepelni Poincaré Párisában, addig, amíg elevenen kísért Párisban Trianon, és addig, amiig a párisi politika a Ruhr-vidék megszállásával újatasztrófába dönti egész Közép-Európát Szép dolog az opportunizmus, kivált a külpolitikában, de azért mégis kár volt megfeledkezni arról, hogy ma azok Páris urai, akik kierőszakolták Trianont és most támogatnak olyan diplomáciai sakkhúzásokat, amelyeknek Trianon súlyosbítása a céljuk. Poincaré Párisában nem kellett volna szónokolnia a magyar külügyi bizottság pótválasztásba került elnökjdöltjének, vagy legalább nem lett volna szabad beszélnie másról, mint Trianonról és a Trianonból következett szerencsétlenségről. Más kérdésről, más témáról nekünk most nem lehet mondanivalónk Párisban. Sem Pekár Gyulának, sem másnak. ••.•••e9MMMA9a.9M9.MM9M.eM9 Benes megcáfolja a cseh katonai készülődései, hirét Prágából jelentik: Benes ma a parlament külügyi bizottságában expozét tartott, és ennek során a cseh—magyar viszonyról a következőket mondotta: Viszálykodás és incidensek A magyar események az utóbbi időkben némiképpen komoly jelleget öltöttek, úgy, hogy a kis- és a nagy-entente együttes közbelépésére vezettek. Arra irányuló törekvésünk ellenére, hogy Magyarországhoz való viszonyunkat úgy szabályozzuk, hogy az tartós, megfelelő és korrekt legyen, Magyarország és szomszédai közt időről-időre viszálykodás és incidensek támadnak, amelyek a jószomszédi viszony konszolidálódását zavarják, így az elmúlt esztendőben tekintélyes számban történtek határincidensek, a határmenti lakosság és tisztviselőink ellen többé-kevésbbé felelőtlen fegyveres bandák részéről támadások, továbbá Magyarországon állampolgáraink jogsulatlan letartóztatása és fogvatartása, legitimista üzelmek, rendszeres uszítás a békeszerződés ellen nyilvános gyűléseken, nyilvános és titkos irredenta szervezetek különféle akciói, amelyeket a legutóbbi időben Magyarországon végrehajtottak és végül a magyar kormány részéről bizonyos katonai természetű intézkedések, amelyek a trianoni békeszerződés szövegével és szellemével is ellentétben állanak és amelyek ellen nekünk tiltakoznunk kell. Nem fenyeget komoly konfliktus Nem fogom ezeket a számos panaszokat egyenként felhozni, noha megvan erre vonatkozóan a részletes anyagom. Csak azt hangoztatom, hogy legutóbbi közbelépésünk, amely tiltakozás volt mindezek ellen a magyarországi dolgok ellen, mindenekelőtt arra szolgált, hogy biztosítsa a nyugalmat a román határon, mert ezek az akciók az utóbbi időben kiváltképpen Románia ellen irányultak. Mindezeket mi Magyarországon igen pontosan szemmel tartjuk. Nem engedhetjük meg, hogy fegyverkezés és katonai intézkedések terén valami is történjék, ami a békeszerződésben foglalt kötelezettségek ellen irányul. Egészben véve a dolgok nem olyan természetűek, hogy most valami komoly konfliktus fenyegetne. De a némiképpen feszült általános helyzet arra kényszerít minket, hogy minden irányban éberséget tanúsítsunk. Nyilván kis és titkos szervezetek Általánosan tudott dolog, hogy a mostani magyar kormánynak, bármennyire hangoztatja is békeszeretetét, nincs elegendő hatalma a különféle nyilvános és titkos szervezetek akcióinak meggátlására. Magyarország belsejében sem kielégítő a közbiztonság, amit bizonyít az a sok erőszakos cselekedet, amelyeket a nagy nyilvánosság előtt követnek el. Magában a magyar parlamentben is nyilvánosan megállapították ezeknek a karhatalmi alakulatoknak fennállását. A nyugat-magyarországi bandatevékenység is eléggé ismeretes, s megtörténhetnék, hogy a kormánynak nem lenne elegendő ereje és elszántsága, hogy hasonló vállalkozásokat más helyeken megakadályozzon. d,W A\ • Tendenciózus szóbeszéd . Mindez nem jelenti azt, hogy nemprolíciában valamire el kellene magunkat hílalnunk. Ellenkezően az a sok szóbeszéd, amely a mi részünkről tett katonai készülődésekről szólnak, merő híresztelések, amelyeket tadin szándékosan és tendenciózusan terjesztenek. Csak felhívom a figyelmet ezekre az állapotokra, hogy lássák belőle, hogy mi ezt az ügyet figyelemmel kísérjük, és hogy ha valami veszedelem fenyegetne, mint ahogy ez nemrégen a román határon megesett, mi kis-entente-beli barátainkkal egyetértően és a nagy-entente-tal egyetértően azonnal erélyesen közbelépünk. Az is szükséges, hogy állandóan apelláljunk a nemzetközi nyilvánosságra, amelylyel Magyarország sem helyezkedhetik szembe. Hogy a mi részünkről megvan a legnagyobb jóakarat arra, hogy Magyarországhoz való viszonyainkat megszilárdítsuk és azt korrekt tonnákba öltöztessük, kitűnik abból, hogy már az elmúlt év végén kereskedelmi szempontból fontos egyezményt, továbbá a határforgalomra és közös határállomások létesítésére vonatkozó egyezményt kötöttünk. Nyugalom és józan együttműködés Mi a fent említett időleges konfliktusra való tekintet nélkül folytatjuk tárgyalásainkat az árucseréről, számos pénzügyi kérdés rendezéséről és egyéb jogi és adminisztratív természetű kérdésről. Reméljük, hogy ezzel az egyezménnyel megbízható jogi és közigazgatási alap jön létre, amely a jövőben megakadályozza a kis konfliktusokat vagy legalább számukat csökkenti s így hozzájárul ahhoz a megnyugtatáshoz, melyre szükség van, hogy végül a két állam egymáshoz való viszonyában kedvező atmoszféra legyen. Minden nehézség ellenére is megállapítható a két állam viszonyában bizonyos haladás. Mi nem kívánhatunk mást, mint nyugalmat és józan együttműködést a megkötött szerződések alapján. Az orosz kérdés A legutóbbi európai események — mondotta — Szovjet-Oroszországban megerősítették azt a tendenciát, hogy vissza kell térni az európai felforgatás korábbi politikájához. Abból a feltevésből indulnak ki, hogy a mai események majd nagy konfliktus kitörésében csúcsosodnak ki és ez alkalmat fog adni arra, hogy a társadalmi berendezkedések felforgatásán dolgozzanak. Ezek a szervezetek a világháború következtében támadt elégületlenség talaján fejtik ki működésüket s óhajtandó volna számukra, ha valahol valóban konfliktusra kerülne sor. Ebből magyarázható mindaz a tüntetés, amelyről Oroszországból a ruhr-vidéki eseményekkel kapcsolatban hír érkezik, de a miniszter nem hiszi, hogy Szovjet-Oroszország maga háborúba vonulna. A helyzete nem olyan, hogy az a maga érdekében kívánatos volna. Az tény, hogy Oroszországban különféle készülődés történt, készleteket gyűjtöttek, a gyárakat mozgósították és Oroszország szorgosan és jártassággal dolgozik politikai és diplomáciai után mindenütt ott, ahol erre talajt talál. A békeállapot megvédelmezése Az utóbbi időben komoly konfliktusok veszedelméről beszéltek. Mindenfélét kombinálnak és tiszt.Újságok arra utalnak, hogy ilyen konfliktus határainktól nyugatra, északkeletre és délre lehetséges. Sokan úgy beszélnek, mintha valami nagy konfliktus támadna. Én ebben a pillanatban ilyen világkonfliktustól nem tartok s azok, akik meg akarják buktatni a háborút követő politikai rendszert, vagy a" most általános forradalomban bizakodnak, "megint csak csalódni fognak. Nyugalomra és békére törekedünk és kis-entente-beli szövetségeseinkkel mindent megteszünk, hogy Közép-Európa egész területén megmaradjon a nyugalom. Ezzel tesszük a legnagyobb szolgálatot magunknak, szövetségeseinknek és egész Európának. Nem igaz, hogy mi mozgósításra készülődnénk, de elég erős a felkészültségünk, hogy megvédelmezzük a nehezen kivívott békeállapotot azok ellen, akik vissza akarnának élni a mai feszült helyzettel. Vita Ssnes extinzéjáró! Benes után dr. Czech (német szociáldemokrata) szólalt fel és a miniszter nyilatkozatait ki nem elégítőknek mondotta. Benes beszédéből további passzivitásra lehet következtetni és azok alapján borús képet mutat a jövő. A cseh közvélemény nem akarja látni, hogy Európa katonai táborrá változik át A gazdasági helyzet is erősen kiélesedett és a nacionalista Sírius egyre nagyobb arányokat ölt A csdh közülmény teljesen francia befolyás alatt áll és kritika nélkül mindent helyesel, amit Franciaország tesz. A Rui-kaland mielőbbi likvidálása nemcsak Franciaország és Németország ügye, hanem végzetes jelentőségű kérdése az egész világnak. Követeli, hogy a kormány a magyar kérdésben világos álláspontot foglaljon el, mert Magyarország 62 európai reakció tűzfészke- Végül a következőket