Világ, 1923. január (14. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-31 / 24. szám

Szerkesztése?, én K­iadóhívatai: Andrássá­­út 47. Telefon 56—00, 81-90. Körzetési árai Magyarországban: Havi 400, */­­ori X100 kor., V* *tí 2200 kor. A .VILÁG* Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap 20 kor., vasár­ész ünnepnapon 30 korona. Asszíriában köz­­nap 1500 osztr. korona, vasárnap 8000 oszf­. korona. Jugoszláviában köznapi dinár, vasár- és Onnennap 4 dinás. XIV. évfolyam] szám­ára 20 korenat Hírdetéset (elvét* bi el Budapestao B VILAG kiadói hivatal&iliin, Blociner !, Braat., Bokor, Beáké­se Ttána, Cryérié, N.sv. Raasenstein és Vogler BT, Tenczor Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon és Társa, Leo­pold Gyula, Leopold Cornel, Schwan Jézsef, Sikray, Meríz Antal, Mosse Rodon, Kekstein Béráti hirdetési in­güben. Bées.en: lUasertertein és Veyter, N. Dutes’ Raebfelfer, Roda, Mossa Berlinben ,AL" Kransenstrasse 88—89. Budapest, SZERDA 1923 január 31. ) 24-ik szám Petőfi Párisban Nem akartunk az ünneprontás hibájába érni és ezért halasztottuk el mondanivalóink elmondását a párisi Petőfi-ünnep lezajlásáig."A Petőfi-ünnep most lezajlott a Sorbonne szép, félkör alakú dísztermében, amelyet Puvis de Chavannes szelíd és nemes fal­képei díszítenek, most már tehát nincs ok hallgatni, és nincs ok elhallgatni azt, hogy a Petőfi-ünnep így nem volt időszerű Párisban, és kár volt kiküldeni Párisba ünnepi szónokul Pekár Gyulát, több más okon kívül azért is, mert Pekár Gyula pótválasztásba került Apponyi Alberttel a külügyi bizottság elnöki székének betöltésénél, éveken át irányította hivatal­ból a magyar kultúrpolitikát, és most nyugalmazott miniszter gyanánt jár-kel a kormánypárton, amely egyik vezérének vallja, ha hinni lehet a szavazatok megoszlásának a külügyi bizottság elnöki székének betöltésénél. Ha pedig Pekár Gyula nem mint állam­férfi tette meg az utat Párisba, hanem mint a Petőfi­ Társaság elnöke, tehát egy olyan minőségben, ame­lyet ugyanakkora jogosultsággal tölt be vagy tölt ki, mint államférfial pozícióját, akkor még nagyobb kár volt Párisba kiküldeni Pekár Gyulát, és ugyanolyan nagy kár lett volna Pekár Gyula helyett kiküldeni valakit, aki finomabban és megértőbben beszélt Pe­tőfiről, de szintén hivatalos vagy félhivatalos jelleg­gel, úgy, mint Pekár Gyula. Ha Páris ünnepelni akarta Petőfi születésének századik évfordulóját, akkor ezt csak örömmel lehe­tett regisztrálni idehaza, de Poincaré Parisát nem lett volna szabad ünnepelni még Petőfi ünnepléséért sem. Páris a világosság városa, Páris szent város, Párisnak adós egész Európa, de Poincaré Parisát nem illett volna ünnepelni — Magyarországnak né­hány hét előtt sem, és kivált nem illett ünnepelni egy háborúvesztes országnak Poincaré városát most, amikor a Ruhr-vidéken állanak a francia csapatok, és a Poincaré által megindított áramlat elbontással fenyegeti Magyarországot is, ha hihetünk a kormány félhivatalos estilapjában ma megjelent közleménynek. Akik Petőfi szelleme fölött őrködnek, azoknak leg­­kevésbbé volna szabad megfeledkezni arról, hogy Trianon Clemenceau békéje volt és Poincaré békéje, hiszen­­Poincaré töltötte be a francia köztársaság el­nöki tisztjét, mikor eldőlt Magyarország sorsa. A trianoni békét nem akarta Lloyd George is ellenezte férzti, a trianoni béke a Clemenceau-politika sikere volt és ennek a sikernek kivívásában részes Poincaré, aki ma miniszterelnöke Franciaországnak. Amit Cle­menceau tett és amiben Poincaré vétkes Magyaror­szággal szemben, azt súlyos hiba volna Franciaország bűnéül fölróni. Poincaré munkájáért csak olyan ke­véssé felelős a francia nép, mint amilyen kevéssé fe­lelős a német nép azért, amit Ludendorff vétett első­sorban­­ Németország ellen. De addig, amíg Poincaré Franciaország miniszterelnöke és akkor, amikor a francia miniszterelnök, szembehelyezkedve a világ közvéleményével, keményen, kíméletlenül fogja szo­rosabbra a hurkot a háborúvesztes országok torka körül, kár volt hivatalosan vagy félhivatalosan részt­­vennie Magyarországnak a párisi Petőfi-ünnepen . . . Mi igazán mindig azt hirdettük, hogy a gyengék nem engedhetik meg maguknak a szentimentális politika fényűzését az erősekkel szemben, mi mindig azt hir­dettük, hogy a gyengék csak a rideg reálpolitika alapján és az erőviszonyok hűvös mérlegeléséből ki­indulva tudnak segíteni magukon. És mégis azt hisz­­szük, hogy Poincaré Parisában tartani egy magyar részről félhivatalos ünnepet olyan megaláztatás, amely­nek fölösleges módon kár volt alávetni Magyarorszá­got, kár volt alávetni azért, mert az ilyen megaláz­kodás a francia—magyar barátság kiépítése helyett csak csökkenti a Magyarország iránt érzett becsülést. A párisi Petőfi-ünnepnek ez a formája szerencsétlen volt Poincaré múltja miatt, és kétszerte szerencsét­len a Poincaré által jelenleg követett politika idő­pontjában. Amikor Karl Reimer, mint osztrák kancellár, ke­nyérért, kölcsönért, az osztrák nép másnapi falat­jáért ment ki Párisba, a magyar sajtó egy része kó­rusban ócsárolta az osztrák kancellárt, aki nem átall Párisba menni és nem átallja Páris segítségével meg­menteni Ausztriát... És mi nem értjük, miért érdem kényszerűség nélkül megtenni azt, amit bűn volt megtennie az osztrák kancellárnak a kémiszerűség nyomása alatt, mi nem értjük azt, miért érdem haj­bókolni Poincaré Parisa előtt a Pfahr-vidék megszál­lásának napjaiban, mikor bűn volt kimenni Párisba egy semleges időpontban, mi nem értjük, miért kell ünnepelni Poincaré Parisát akkor, amikor Poincaré politikája viseli a felelősséget Trianonért és Trianon minden következményéért. Akik ezt a politikát csi­nálták, akik ezt a politikát folytatják, akik ennek a politikának folytatására biztatnak és noszogatnak má­sokat, azok a mi érzésünk szerint bezárják Páris ka­puját a háborúvesztes országok előtt és zárva tartják a kaput addig, amíg az ő kezükben van a hatalom és a kormány. Poincaré nem csupán volt köztársa­sági elnök, Poincaré nem csupán másodízben francia miniszterelnök, hanem tagja a francia akadémiának, sok csiszolt emlékbeszédet tartott és szeret csiszolt emlékbeszédeket tartani. Mi mégis örülünk, hogy­ a Sorbonne félkör alakú, szép dísztermében, amelyet Puvis de Chavannes szelíd, nemes falképei diszitenek, nem Poincaré mondotta az ünnepi beszédet Petőfi fölött Akkor még inkább Pékár (Ívnia joit Poin­­caré... Mi nem tudtuk ünnepelni Kemal pasát, mi nem tudtuk ünnepelni Mussolinit és nem tudjuk ünnepelni most Poincaré Pórisát sem, sőt nem tudunk ünnepelni Poincaré Párisában, addig, amíg elevenen kísért Pá­risban Trianon, és addig, amiig a párisi politika a Ruhr-vidék megszállásával új­atasztrófába dönti egész Közép-Európát Szép dolog az opportunizmus, kivált a külpolitikában, de azért mégis kár volt meg­feledkezni arról, hogy ma azok Páris urai, akik kierő­szakolták Trianont és most támogatnak olyan diplo­máciai sakkhúzásokat, amelyeknek Trianon súlyos­bítása a céljuk. Poincaré Párisában nem kellett volna szónokolnia a magyar külügyi bizottság pótválasz­­tásba került elnökjdöltjének, vagy legalább nem lett volna szabad beszélnie másról, mint Trianonról és a Trianonból következett szerencsétlenségről. Más kér­désről, más témáról nekünk most nem lehet mondani­valónk Párisban. Sem Pekár Gyulának, sem másnak. ••.•••e9MMMA9a.9M9.MM9M.eM9 Benes megcáfolja a cseh­ katonai készülődései, hirét Prágából jelentik: Benes ma a parlament külügyi bizottságában expozét tartott, és ennek során a cseh—magyar viszonyról a következőket mondotta: Viszálykodás és incidensek A magyar események az utóbbi időkben némi­képpen komoly jelleget öltöttek, úgy, hogy a kis- és a nagy-entente együttes közbelépésére vezettek. Arra irányuló törekvésünk ellenére, hogy Magyar­­országhoz való viszonyunkat úgy szabályozzuk, hogy az tartós, megfelelő és korrekt legyen, Ma­gyarország és szomszédai közt időről-időre vi­szálykodás és incidensek támadnak, amelyek a jószomszédi viszony konszolidálódását zavarják, így az elmúlt esztendőben tekintélyes számban történtek határincidensek, a határmenti lakosság és tisztviselőink ellen többé-kevésbbé felelőtlen fegyveres bandák részéről támadások, továbbá Magyarországon állampolgáraink jogsulatlan le­tartóztatása és fogvatartása, legitimista üzelmek, rendszeres uszítás a békeszerződés ellen nyilvános gyűléseken, nyilvános és titkos irredenta szerveze­tek különféle akciói, amelyeket a legutóbbi időben Magyarországon végrehajtottak és végül a ma­gyar kormány részéről bizonyos katonai termé­szetű intézkedések, amelyek a trianoni békeszerző­dés szövegével és szellemével is ellentétben állanak és amelyek ellen nekünk tiltakoznunk kell. Nem fenyeget komoly konfliktus Nem fogom ezeket a számos panaszokat egyenként felhozni, noha megvan erre vonat­kozóan a részletes anyagom. Csak azt hangozta­tom, hogy legutóbbi közbelépésünk, amely tilta­kozás volt mindezek ellen a magyarországi dolgok ellen, mindenekelőtt arra szolgált, hogy biztosítsa a nyugalmat a román határon, mert ezek az ak­ciók az utóbbi időben kiváltképpen Románia el­len irányultak. Mindezeket mi Magyarországon igen pon­tosan szemmel tartjuk. Nem engedhetjük meg, hogy fegyverkezés és katonai intézkedések terén valami is történjék, ami a békeszerződésben fog­lalt kötelezettségek ellen irányul. Egészben véve a dolgok nem olyan természetűek, hogy most va­lami komoly konfliktus fenyegetne. De a némi­képpen feszült általános helyzet arra kényszerít minket, hogy minden irányban éberséget tanúsít­sunk. Nyilván kis és titkos szer­ve­zetek Általánosan tudott dolog, hogy a mostani magyar kormánynak, bármennyire hangoztatja is békeszeretetét, nincs elegendő hatalma a külön­féle nyilvános és titkos szervezetek akcióinak meggátlására. Magyarország belsejében sem ki­elégítő a közbiztonság, amit bizonyít az a sok erőszakos cselekedet, amelyeket a nagy nyilvá­nosság előtt követnek el. Magában a magyar par­lamentben is nyilvánosan megállapították ezek­nek a karhatalmi alakulatoknak fennállását. A nyugat-magyarországi bandatevékenység is eléggé ismeretes, s megtörténhetnék, hogy a kormány­nak nem lenne elegendő ereje és elszántsága, hogy hasonló vállalkozásokat más helyeken meg­akadályozzon. d,W A\ • Tendenciózus szóbeszéd . Mindez nem jelenti azt, hogy nemprolíciá­ban valamire el kellene magunkat hí­lalnunk. El­lenkezően az a sok szóbeszéd, amely a mi ré­szünkről tett katonai készülődésekről szólnak, merő híresztelések, amelyeket tadin szándékosan és tendenciózusan terjesztenek. Csak felhívom a figyelmet ezekre az állapotokra, hogy lássák belőle, hogy mi ezt az ügyet figyelemmel kísérjük, és hogy ha valami veszedelem fenyegetne, mint ahogy ez nemrégen a román határon megesett, mi kis-entente-beli barátainkkal egyetértően és a nagy-entente-tal egyetértően azonnal erélyesen közbelépünk. Az is szükséges, hogy állandóan apelláljunk a nemzetközi nyilvánosságra, amely­­lyel Magyarország sem helyezkedhetik szembe. Hogy a mi részünkről megvan a legnagyobb jóakarat arra, hogy Magyarországhoz való viszo­nyainkat megszilárdítsuk és azt korrekt tonnákba öltöztessük, kitűnik abból, hogy már az elmúlt év végén kereskedelmi szempontból fontos egyez­ményt, továbbá a határforgalomra és közös ha­tárállomások létesítésére vonatkozó egyezményt kötöttünk. Nyugalom és józan együttműködés Mi a fent említett időleges konfliktusra való tekintet nélkül folytatjuk tárgyalásainkat az áru­cseréről, számos pénzügyi kérdés rendezéséről és egyéb jogi és adminisztratív természetű kér­désről. Reméljük, hogy ezzel az egyezménnyel megbízható jogi és közigazgatási alap jön létre, amely a jövőben megakadályozza a kis kon­fliktusokat vagy legalább számukat csökkenti s így hozzájárul ahhoz a megnyugtatáshoz, melyre szükség van, hogy végül a két állam egymáshoz való viszonyában kedvező atmoszféra legyen. Minden nehézség ellenére is megállapítható a két állam viszonyában bizonyos haladás. Mi nem kívánhatunk mást, mint nyugalmat és józan együttműködést a megkötött szerződések alapján. Az orosz kérdés A legutóbbi európai események — mondotta — Szovjet-Oroszországban megerősítették azt a tenden­ciát, hogy vissza kell térni az európai felforgatás ko­rábbi politikájához. Abból a feltevésből indulnak ki, hogy a mai események majd nagy konfliktus kitöré­sében csúcsosodnak ki és ez alkalmat fog adni arra, hogy a társadalmi berendezkedések felforgatásán dol­gozzanak. Ezek a szervezetek a világháború követ­keztében támadt elégületlenség talaján fejtik ki mű­ködésüket s óhajtandó volna számukra, ha valahol valóban konfliktusra kerülne sor. Ebből magyaráz­ható mindaz a tüntetés, amelyről Oroszországból a ruhr-vidéki eseményekkel kapcsolatban hír érkezik, de a miniszter nem hiszi, hogy Szovjet-Oroszország maga háborúba vonulna. A helyzete nem olyan, hogy az a maga érdekében kívánatos volna. Az tény, hogy Oroszországban különféle készülődés történt, készle­teket gyűjtöttek, a gyárakat mozgósították és Orosz­­ország szorgosan és jártassággal dolgozik politikai és diplomáciai után mindenütt ott, ahol erre talajt talál. A békeállapot megvédelmezése Az utóbbi időben komoly konfliktusok ve­szedelméről beszéltek. Mindenfélét kombinálnak és tiszt.Újságok arra utalnak, hogy ilyen konfliktus határainktól nyugatra, északkeletre és délre le­hetséges. Sokan úgy beszélnek, mintha valami nagy konfliktus támadna. Én ebben a pillanatban ilyen világkonfliktustól nem tartok s azok, akik meg akarják buktatni a háborút követő politikai rendszert, vagy a" most általános forradalomban bizakodnak, "megint csak csalódni fognak. Nyuga­lomra és­ békére törekedünk és kis-entente-beli szövetségeseinkkel mindent megteszünk, hogy Közép-Európa egész területén megmaradjon a nyugalom. Ezzel tesszük a legnagyobb szolgálatot­­ magunknak, szövetségeseinknek és egész Európá­nak. Nem igaz, hogy mi mozgósításra készülőd­nénk, de elég erős a felkészültségünk, hogy meg­védelmezzük a nehezen kivívott békeállapotot azok ellen, akik vissza akarnának élni a mai fe­szült helyzettel. Vita Ssnes extinzéjáró! Benes után dr. Czech (német szociáldemokrata) szólalt fel és a miniszter nyilatkozatait ki nem elégí­­tőknek mondotta. Benes beszédéből további passzivi­tásra lehet következtetni és azok alapján borús képet mutat a jövő. A cseh közvélemény nem akarja látni, hogy Európa katonai táborrá változik át A gazda­sági helyzet is erősen kiélesedett és a nacionalista S­írius egyre nagyobb arányokat ölt A csdh köz­ül­­mény teljesen francia befolyás alatt áll és kritika nélkül mindent helyesel, amit Franciaország tesz. A Rui­­-kaland mielőbbi likvidálása nemcsak Francia­­ország és Németország ügye, hanem végzetes jelentő­ségű kérdése az egész világnak. Köve­teli, hogy a kormány a magyar kérdésben világos álláspontot foglaljon el, mert Magyarország 62 európai reakció tűzfészke- Végül a következőket

Next