Világ, 1923. május (14. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-01 / 98. szám

2 1923 május 1. a színházi pletykák szerint ilyen meseszerű összegig vitte föl, az a háború előtt 2000 ko­rona föllépési díjat kapott, és így egyetlen esti honoráriumából iS rend ruhát csináltat­hatott volna egy igen jó szabónál. Ma ke­vésbé jó szabó készít el neki egy ruhát a három föllépési díjért, tehát ruhavalutában számítva a föllépti díj egy­ ötvenedére ha­nyatlott vissza. Pedig a 100.000 korona nem hiteles tény, és a tenorista a legdrágábban fizetett magyar énekes. Az olyan rangú szí­nésznők, akik 500—600 koronát kaptak egy estéjükért a háború előtt, most 30.000 koronát kapnak. Ez búzaparitásban számítva 24 ko­rona, 500 vagy 600 korona helyett és női ruha­vagy selyemharisnyaparitásban még a 24 koronánál is jóval kevesebb. Elmúltak már azok az idők, amikor egy nagy város ünne­pelt tenoristája saját villájában lakott, inast tartott, automobilon járt, és ha megerőltette torkát, akkor Luxorba vagy Assuanba ment két hétre és rendbehozta hangszálait. El­múltak azok az idők, amikor egy nagy szí­nésznői siker meghozta a gazdagságot, meg­nyitotta a világot, föltárta a fényűzés lehe­tőségeit. Ma a primadonnáknak is nagy gond egy ruha csináltatása, a tenorista a kispol­gári élet keretei közé kényszerült, az írókról pedig inkább ne beszéljünk ... Akkor, amikor egy jelentékeny egyéniségű és jelentékeny pályájú német író eljut hat­vanadik esztendejéhez, a birodalmi elnök 53 márkát küld neki nemzeti ajándékul és a poros­ kormány 167 márkát: ez együtt 250 márka, amennyiből nagy­ szerényen két hó­napig lehet emberileg megélni. Berlin aján­déka valamivel tovább tart, mert ha Arno Holz vasárnaponkint nyit föl egy palack bort, akkor egy hét híjján egy félévig nem kell borért a boltba küldenie. A huszonha­todik héten pedig nyilván majd pihenni kezd a hatvanesztendős német író,­miután egy félévig áldozott az alkohol ördögének. A Nobel-díjnak a háború előtt főleg az erkölcsi jelentősége volt nagy. Most a Nobel­­díj német márkákban közel egy milliárd és magyar koronákban 175—ISO millió. Annak idején gyakran estek éles szavak arról, hogy a Nobel-bizottság beérkezett embereknek ítéli oda a díjakat, pedig ezeknek már nin­csen szükségük az ilyen támogatásra, és így a díjakat a fiatal tehetségek számára akarták lefoglalni. Ma Németországban vagy Magyarországon van akárhány régen beér­kezett író és tudós, akinek háztartásában még nagyon számot tenne 180 millió korona vagy egy milliárd márka. mi ——mmaananiMM ■ A földreform-novella A földreform-novella előadói tervezete már teljesen­ elkészült és nagyatádi Szabó István földművelési miniszter ma egy nyilatkozatában ismertette a novellában foglalt intézkedéseket, amelyek hivatva lesznek a földreform gyors végrehajtását biztosítani és bizonyosságot te­remteni azokban a részletkérdésekben, amelyek a reform eredeti szövegezésében félreértésekre vagy véleménykülönbségekre adtak alkalmat. A novella fontosabb reformáló intézkedései a kö­vetkezők : A földbirtokreform végrehajtásában közremű­ködő hivatalos közegeknek soronkívül kell el­­térniük és minden fölösleges alakszerűséget mel­­lőzniök. A földhöz juttathatók névjegyzékét a községi elöljáróság állítja össze, a járási mező­­gazdasági bizottság felülvizsgálata pedig elma­rad. A megváltási eljárás megindításának meg­engedése kérdésében az OFB a földművelés­­ügyi miniszter indítványára külön előzetes el­járás nélkül határoz. A házhelyekhez és fölhözjuttatáshoz meg­­kívántató személyi alapfeltételek méltányosabb és szabatosabb megállapítása. A vagyonvált­­ságba felajánlott területeken lévő, 20 kat. hol­dat egyenként meg nem haladó kishaszonbér­­letek fentartásáról való gondoskodás. A föld­birtokreform céljaira fölhasznált vagyonváltság­­földekből járadékbirtokok alakítása. A megvál­tás útján igénybevett ingatlanokból az OFB ha­tározata alapján járadékbirtok kötelező alakí­tása és pedig : a háború alatt szerzett, a nyilvá­nos számadásra kötelezett vállalatok tulajdoná­ban lévő és a háború kitörését megelőző 50 éven belül szerzett ingatlanokból, illetve nagybirto­kokból az igénybevett egész területre nézve, a régebbi eredetű nagybirtokokból 3000 kát. hol­don alul a hadirokkantak, hadiözvegyek, hadi­árvák, az arany vagy ezüst vitézségi éremmel kitüntetett földhözjuttatottak és a gazdasági cselédek részére igénybevett területre nézve, ugyanilyen nagybirtokokból 3000 kát. holdon felül az igénybevett egész területre nézve, kö­zépbirtokokból a hadirokkantak, a hadiárvák és a hadiözvegyek részére igénybevett területre nézve. Az OFB teljes ülése hatáskörének az újonnan szervezendő, szűkebb körű u. n. elnöki tanácsra való átruházása. A földművelésügyi miniszter­hez a tárgyaló bizottsági javaslatokról a gazda­sági felügyelők jelentést tenni kötelesek s a mi­niszter a javaslatok ellen az OFB-hoz előter­jesztéssel élhet, valamint az OFB tanácsa által eldöntött ügynek az elnöki tanács elé vitelét in­dítványozhatja és kívánatra az ítélet végre­hajtása hatáskörébe utalandó. Az ítélet végre­hajtásával az OFB, illetve a miniszter a meg­felelő ellenőrzés és felülvizsgálat mellett a köz­ségi elöljáróságot is megbízhatja. Az elővásár­lási jog alapján átvett ingatlanok fölött a föld­művelésügyi miniszter rendelkezik. A tervezetbe fölvett rendelkezések szerint te­hát a földművelésügyi miniszter a földbirtok­­reform végrehajtásában ezentúl sokkal nagyobb mértékben venne részt, mint eddig. Viszont a földbirtokrendező bíróság eddigi hatásköre je­lentékenyen kibővülne azáltal, hogy a földbir­­tokreform keretébe tartozó mindennemű vitás anyagi kérdések is az­ OFB elé utaltatnának. VILÁG A romániai köztisztviselő­­sztrájk eredménye (A Világ tudósítójától.) Rövid sürgöny­­jelentés számolt be arról, hogy a romániai köztisztviselők sztrájkját a Bratianu-kor­­mány egy erélyes gesztussal letörte : a köz­alkalmazottak egyesületének elnökét letar­tóztatta és minden intézkedést megtett, hogy a mozgalmat első csírájában elfojtsa. Most érkeznek meg a részletes jelentések a sztrájk előkészületeiről, a köztisztviselők kongresz­­szusának határozatáról és ezek a jelentések megvilágítják nemcsak a romániai köztiszt­viselők helyzetét, hanem azt a módszert is, amellyel a kormány rendet tud teremteni. A tisztviselőkongresszust a bukaresti Dacia-teremben tartották meg, ahol az ellen­zék is tüntető népgyűléseit rendezte. A kon­gresszust Schina, a feljebbviteli bíróság el­nöke nyitotta meg; beszédében hang­súlyozta, hogy a közvéleménynek a tisztvise­lők küzdelmében nem annyira a fizetéseme­lésért folytatott harcot, mint inkább a tiszt­viselőknek a politikai rabságból való fel­­szabadítási küzdelmét kell látnia. A kor­mány olyan státusjavaslatot készített, mely valóságos büntető törvénykönyv a tisztvise­lők ellen, ő maga — mondotta — elismeri a súlyos felelősségét, de semmi sem rettenti vissza, mikor a tisztviselők követeléseinek eléréséről van szó. Beszéde végén bejelen­tette, hogy a közalkalmazotti szövetség hi­vatalos lapja deficitjének fedezésére 75.000 lejt adományoz saját vagyonából. A kongresszus kimondotta az általános sztrájkot, majd teljes rendben szétoszlott, úgy hogy a nagyszámban kivonult katona­ságnak semmi dolga sem akadt. Amikor azonban az ügyészség értesült a sztrájk proklamálásáról, nyomban elrendelte a köz­­tisztviselők elnökének letartóztatását. Schi­­nát egy esküvőn találták meg este kilenc órakor. A rendőrséghez állították elő, onnan pedig frakkban, ahogy öltözve volt, a Pacu­resti fogházba szállították. Bratianu miniszterelnök rendkívüli mi­nisztertanácsot hívott össze, amelyen kije­lentette, hogy a tisztviselősztrájk résztvevőit a szolgálatból feltétlenül elbocsátják és tör­vényes úton vonják felelősségre, már csak azért is, mert a liberális kormány, mióta uralmon van, másfélmilliárd lejt fordított a tisztviselők fizetésjavításáról, további fize­tésemelést is kilátásba helyezett, amiért is a sztrájk könnyelmű és hazafiatlan lépés volt. A sztájkolók nem tudtak belenyugodni elnökük elfogadásába és ezért elhatározták, hogy Vertinánd királytól személyesen fog­ják kérni a letartóztatott elnöknek és a többi főtisztviselőnek szabadonbocsátását. Gyűlésük után az igazságügyi palota felé vonultak, hangosan tüntettek a letartózta­tott vezetők mellett, behatoltak a termekbe és a folyosókra, úgy, hogy a katonaságnak kellett kiutasítani a sztrájkotókat. A leg­több minisztériumban zavartalanul folyt a munka, egyes helyeken a tisztviselők pasz­­szív rezisztenciába mentek át, az igazságügyi palotában azonban valamennyi tisztviselő megtagadta a munkát, úgy hogy egy tárgya­lást sem lehetett megtartani és így a tár­gyalásokat bizonytalan időre halasztották el. A belügyminisztérium nyomban köztávírat­­tal fordult a megyék vezetőségeihez, felszó­lítván őket, hogy a sztrájkmozgalommal esetleg szolidaritást vállaló tisztviselőkkel a lehető legerélyesebben lépjenek fel. A sztráj­­kolók azzal fenyegetőztek ugyan, hogy a vasutat és a postát is mozgósítani fogják, mivel azonban a sztrájk proklu­málása olyan hirtelenül történt, hogy a megvalósuláshoz szükséges előkészületeket sem tették meg, a mozgalom legfeljebb csak azzal az ered­ménnyel zárult, hogy a kormány kénytelen volt komolyan foglalkozni a tisztviselők helyzetével s az az albizottság, amely a tisztviselők segélyezését célzó 500 millió lej felosztására vonatkozó javaslatot készíti elő, sürgősen összeült a pénzügyminiszté­riumban és el is fogadott fő kit vonásaiban egy tervezetet, amely szerint alapul veszik az 1916. évi fizetést, ehhez hozzáadnak egy megfelelő hányadot, amivel megállapítanák a létminimumot s viszont a maximumot is fixálnák, amelyen felül állami tisztviselő túlmenő fizetést nem kaphat. A középiskolai reform Anghelescu közoktatásügyi miniszter — mint a kormány jelezte — a kormány meg­bízásából még májusban a palament elé terjeszti az állami iskolák reformjavaslatát, a felekezeti iskolákról szóló törvényjavasla­tot azonban a hivatalos kommüniké nem említette. A felekezeti iskolák reformtörvé­nyének részletei azonban már kiszivárogtak a nyilvánosságra és ezek a részletek két­féle iskoláról tudnak: állami és partikuláris érdekeket szolgáló iskolákról. Az utób­biakba tartoznak a felekezeti iskolák. A felekezeti iskoláik közül nyilvánossági jog­gal felruházott az olyan intézet, amelyik­nek tanítási terve teljesen megegyezik az állami iskolák tervével. Ezek az intézetek állam­érvényes bizonyítványokat adhatnak ki, ha pedig államsegélyben részesülnek, tanáraik megfelelő hányadát az állam ne­vezi ki. A nyilvánossági­ joggal felruházott felekezeti iskolákon kívül van még olyan felekezeti iskolatípus is, amelynek nincs nyilvánossági joga: itt a vizsgát állami bi­zottság előtt tartják meg, az iskola saját neve alatt adhat ki bizonyítványokat s végül vannak olyan magániskolák is, ame­lyeknek tanulói, mint valamely állami is­kola magántanulói szerepelnek és bizonyít­ványaikat a vizsgáztató állami iskolától kapják. A tervezet nem emlékszik meg arról, hogy az évszázados, nyilvánossági joggal felruházott magyar iskolákat milyen kate­góriákba sorozzák. A felekezetek előtt a középiskolai reformtervezet teljesen isme­retlen. Érthető, hogy az egyes felekezetek aggódva néznek az új törvényjavaslat elé, amely a kultusztörvényhozás keretében a magyar iskolákról is dönteni fog. A Daily Mail Bukarestben A romániai forradalom híre a közelmúlt­ban úgyszólván az egész világsajót bejárta és az egész nyugat figyelme Kelet-Európa felé fordult, ahonnan igen jelentős és mélyreható változásokat vártak entente­­országokban is. Annyi bizonyos, hogy a kormány és az egyesült ellenzék feszültsége a legmagasabb fokot érte el és percről­­percre attól lehetett tartani, hogy a vég­sőkig izgatott szenvedélyek explodálni fog­nak, azonban ez a végzetes és majdnem ter­mészetesnek látszó fordulat mégsem követ­kezett be. A francia és az angol nagy lapok nyomban elküldték tudósítóikat Buka­restbe, hogy le ne maradjanak szenzációs tudósításaikkal, így került a Daily Mail le­velezője, James Banister, is a román fővá­rosba, ahonnan azonban rövidesen vissza­tért Londonba. Az angol tudósító Kolozs­várott időzött és az erdélyi újságírókkal közvetlen formában beszélgetett el buka­resti tapasztalatairól. A romániai forrada­lom hírei — mondotta — húsvéttájt láttak napvilágot az angol sajtóban, akkor, amikor a hírszolgálat a legrosszabbul funkcionált. Az angol lapok a forradalomról szóló híre­ket fentartással közölték és most szemé­lyes tapasztalataim alapján is meg kell cá­folnom a rémhíreket. A Daily Mail-nek van ugyan Bukarestben tudósítója, sürgö­nyeit azonban, nem tudni mi­ért, nem to­vábbították. Romániai benyomásaimról — folytatta — nem érzem magamat hivatva nyilatkozni, ami egy idegen ország határain belül az ország érdekeltségét tekintve is kényes feladat. Egész utamon Kolozsvárott szereztem legkedvesebb impressziómat, meg­­kapóan kedves és hívogató külsejű város, amilyeneket csak Ausztriában láttam. Ha a kormányköröknek komoly szándéka volna Kolozsvárt Románia fővárosává megtenni, az igen szerencsés gondolat volna. lni ...... . Sulaeibskiiszki gyözdrae A bolgár választások eredménye most már végleges : a 246 mandátumból 216 Sztam­buliiszki parasztpártjáé, 15 a kommunistáké, 1­4 a polgári blokké és 1 a szocialistáké. Ra­­doszlavov pártja egyetlen mandátumot sem kapott. A Berliner Tageblatt szerint a paraszt­­párt győzelmében nagy szerepe van annak, hogy a bolgár választójogot megváltoztatták és hogy az ellenzék vezéreit a választások előtt elfogták. Szófiában a polgári blokk 4 mandátumot kapott, a kommunisták kettőt és a parasztpárt is kettőt, köztük Sztambu­­linszkit is képviselőnek választotta a bolgár főváros. Szófia új képviselői közül kettő, Malinov és Manov, mindkettő volt miniszter, börtönben ül. Radoszlavov, a volt bolgár miniszterelnök, aki most Berlinben él és aki tíz bolgár vá­lasztást vezetett, kijelentette, hogy Sztam­­bulinszki győzelme egyáltalán nem lepi meg, mert amikor a választókerületeket újonnan beosztották, úgy osztották föl, hogy az ellen­zéki kerületeket egyszerűen megsemmisítet­ték és amikor tíz volt minisztert egyszerre letartóztattak, akkor már biztosítottnak látta a kormány teljes győzelmét. Radoszlavov különben azt hiszi, hogy Sztambulinszkinek legközelebbi célja az alkotmány módosítása és egyúttal az is, hogy Nyu­gat-Tráciában szükség esetén a törökökkel együtt beavat­kozzék. Lengyelország gzöveteli Danzigo! Miután a lengyelek Vilnát megszerezték, most Danzig végleges birtokát is maguknak követelik. Wojziehhovszki, a lengyel köztár­saság elnöke, beszédet mondott, amelyben megállapította, hogy Lengyelország viszonya Danzighoz tarthatatlan, A helyzet szerinte az, hogy a békeszerződésben Lengyelország­nak akartak adni egy tengeri kikötőt és ehelyett úgy alakultak a dolgok, hogy Dan­zig szabad állam Lengyelországot tökéletesen kizsákmányolja. Az elnök kijelentette, hogy ha a mai helyzet megmarad, Lengyelország kénytelen lesz más politikát folytatni, ami tudvalévően azt jelenti, hogy a lengyelek ka­tonai akciót terveznek Danzig ellen. Erre különösen az a körülmény jogosítja fel a lengyeleket, hogy a litvánok hasonló katonai akcióját Memel ellen végeredményben elis­merte és jóváhagyta a népszövetség. Szerkesztőségi tele­fon: . 58—00 Kiadóhivatal: .... 81—90 Újság fiatalom és tömeg (A Világ tudósítójától.) Néhány nappal ez­előtt hozta a táviró azt a hírt, hogy William Randolph Hearst —­ az amerikai híres Hearst­­lapok tulajdonosa — ismét három nagy újságot vásárolt — Most már — szólt e vásár után W. Hearst — minden nagyobb amerikai városban ott van a kezem! Csak éppen Phiadelphiára nem tűz­tem ki még a lobogómat. De erre is sor fog ke­rülni ! Hearst-et rendesen a nemrég elhunyt North­­cliffe lorddal szokták összehasonlítani. Hozzá­értők nézete szerint azonban Hearst újságjai sokkal több kézen fordulnak meg, mint a North­­cliffe-sajtó lapja. Az utolsó vásár előtt Hearst birtokában nyolc nagy reggeli lap, tíz nagy estilap, tizenhárom vasárnap megjelenő újság, színes melléklettel és hét havi folyóirat volt Ezek a lapok majdnem hétmillió példányban jelentek meg. — De ez a szám — mondotta egyik beavatott — csak a napilapokra vonatkozik. A folyóira­tok majdnem hárommillió példányban jelennek meg. A Hearst-lapok körülbelül hétmillió ame­rikai családhoz kopogtatnak be, más szóval minden negyedik amerikai házban olyan szel­lemi táplálékot fogyasztanak, amilyent Hearst úr feltálal. De ezzel még nincs teljesen körvonalazva en­nek az újságfejed­­elemnek a hatalma. Hearstnek ugyanis kino-hírszolgálata és kőnyomatosa is van. Ennek a kőnyomatosnak a híreit a függet­len lapok is leközlik, úgy hogy ilyen módon a Hearst-szellem kétezer újságba szivárog be, a majdnem huszonhétmillió lappéldányban Ud naponta napvilágot. És milyen ez a szellem ? A sárga sajtó alacsony színvonalúsága már régóta közmondásos. A Hearst-lapok még erre a színvonalra sem törekszenek. A legalacsonyabb ösztönökön zongoráznak és csupán a legprimi­tívebb szellemi szükségletek kielégítésére töre­kednek. Azt mondják, hogy ezzel a módszerrel kezükben tartják a tömeget. Az ember azt hinné, hogy ez így is van s hogy ez a tömeg — az a hétmillió vagy huszonhétmillió ember, aki a Hearst-lapokat olvassa, vagy legalább a Hearst* szellemet szívja be valóban az újságfejede­ lem kezében van. — A lélekbúvárok csináljanak ezzel a ténnyel* amit akarnak — jelentette ki a minap a h­ar­­vard-egyetem­ egyik neves tanára erre vonatko­zóan —, de a valóság az, hogy Hearst úr m­­égi sem uralkodik ezen a tömegen. A tömeg szíve­sen nézegeti az ő lapjaiban megjelenő képecs­, kéket, falja belőlük a botrányokat, a válóperö­­ket, a szöktetéseket, kéjeleg a borzalmas bű­nökben, a gyilkosságokban, a rablásokban, csiklandoztatja ösztönét az idegengyűlölettel és egyáltalán fölszippantja mindazt az alacsony­­sápot, amit Hearst úr elébe tesz , de ezzel az­után vége van Hearst úr hatalmának. Emlékez­hetünk rá, amikor arról volt szó, hogy Amerika a világháborúban részt vegyen, a Hearst-lapok rosszallók, hogy Amerika az entente oldalán ve­gyen részt a háborúban. Mégsem tudták a köz­véleményt megdolgozni. Ellenkezően. Ez a köz­vélemény a lapjai ellen fordult Elégettél­, klubokból és könyvtárakból kitiltották, a leven­dzőikkel szóba nem állottak, s a háborús en­­tente-kormány­ok egyike sem eresztette be eze­ket az újságokat az országába. A közvélemény ment a maga útján. Még az a minden negyedik család is, amely kizáróan Hearst-lapokat ol­vasott ... De ugyancsak jellemző erre a tömegre, hogy— alig néhány hónap múlva — mindent elfelejtett. A bojkottált Hearst-lapokat ismét olvasni kezd­ték és nemsokára ismét mindennapi táplálékok lettek. A Hearst-vállalatok ma oly kiterjedtek, hogy nem kevesebb, mint 37.000 embert foglal­koztatnak. A múit esztendőben 1S millió­­tollal tiszta hasznot mutattak ki. Évi költségvetésük több mint kilencvenmillió dollárra rúg. Pusztán hirdetésekből egyetlenegy évben a hat legna­gyobb reggeli lap SS millió dollárt vett be.­­ — A Hearst-lapok hatalma tehát — folytattál a professzor — nyilvánvalóan ismét megnöve­kedett, sőt növekedőben van ... Ebből azt a kö­vetkeztetést kellene levonni, hogy ezek az újsá­gok megint a körmük közé kerítették a tömeget és azt csinálnak vele, amit akarnak. Nos, Mr. Hearst a múlt esztendőben New­ York állatti­ kormányzója akart lenni. Nem lehetett. Csúfo­san megbukott olyan jelölttel szemben, akinek se újságja, se hatalma, se óriási vállalkozása nem volt. Még a képviselőséget is csak nagy­­nehezen tudta megszerezni Mr. Hearst Ha a Tammany Hall a szárnyai alá nem veszi, még azt a mandátumocskát sem lett volna képes megszerezni, amelyet akármelyik jobbfajta fis­kális játszva gyúr a mellényzsebébe. Ismétlem, a közönség elolvassa a rossz novellákat és a szenzációs híreket, de azután megy a maga esze után... Az egyetemi professzor e megállapítása két­ségkívül nagyon érdekes. Az amerikai haladás zászlóvivői azonban nem mindenben értenek vele egyet. Szerintük sok minden máskép le­hetne Amerikában, ha a Hearst-lapok nem gya­korolnának oly nagy befolyást a nép alacsony indulatára.

Next