Világ, 1924. június (15. évfolyam, 106-128. szám)

1924-06-01 / 106. szám

2 1924 június 1. yolból érint egy energia­forrást, és az energia-termelés megakad. Ez Matthews- Grindell találmányának lényege, amennyire a szándékosan titokzatos leírásokból kitű­nik. A mérges gázok csak az állati életet ol­tották ki a háborúban, és az állati életen felül az a— emberi élet, míg Matthews- Grindell most megtalálta azt a fegyvert, amely kioltja a gépek életét is. Ezért a ti­tokért igazán érdemes versenyeznie négy nagyhatalomnak, mert az élet kioltásának ez az új eszköze fogja nyilván kivezetni a világot a reá szakadt nagy válságból. Még bizonytalan, hogy Matthews-Grindell valóban felfedezett-e valamit, vagy csak kalandora-e a technika tudományának, de azért Matthews-Grindell nevét ma már ezer­szer annyi ember ismeri, mint Rutherfordét, vagy pedig Spahlingerét. Alfred Nobel har­minchárom éves korában feltalálta a dina­­mitot, miután két évvel előbb egyszer kí­sérletezés közben levegőbe röpült a labo­ratóriuma, azután felfedezte a nitroglicerin­­nel zselatinált lőgyapotot, öt országban ál­lított fel gyárakat a füstnélkü­li lőpor elő­állítására, és végül ötven millió aranykoro­nát hagyott végrendeletében a Nobel-díjak létesítésére, helyet biztosítva magának a békeapostolok sorában. Talán Matthews­ Grindell, ha most bőkezűbb vevőre talál, mint amilyennek az angol kormány ígér­kezett, és ha gazdagítja még három-négy olyan felfedezéssel a tudományt, mint amilyen a halálsugár, végrendeletében fel­állít egy második nagy alapítványt, a béke eszméjének propagálására. Erős harc az igazságügyi bizottságban ! Mint megírtuk, tegnap el kellett napolni az Igazságügyi bizottság ülését, mert a tagok nem jelentek meg tanácskozóképes számban. Ezzel szemben ma elég látogatott volt az ülés. Mire Platthy György elnök negyed tizenkettőkor meg­nyitotta a tanácskozást, megjelentek: Pesthy igazságügyminiszter, Rupert Rezső, Horváth Zoltán, Györki Imre, Benedek János, Farkas Tibor, Hajós Kálmán, Nemes Bertalan, Illés József, Trácz János, Szabó Sándor, Berki Gyula, Orfy Im­re, Szakács József, Rubincz István, majd később megjelentek még Bottlik József, Östör József, Rassay Károly, Erődi Harrach Tihamér bizottsági tagok, Bethlen István gróf miniszterelnök és az érdeklődő képviselők közül Pakots József, később pedig még Hegy­­megi Kiss Pál és Lingauer Albin.­­ Napirenden volt a büntetőnovella tárgyalása. Mindenekelőtt visszatértek a foglalkozást el­tiltó 4. § tárgyalására, melynek szövegezése legutóbb függőben maradt. Az igazságügymi­niszter előterjeszt egy Lingauer-féle javaslatot, amely szigorítja az eredeti szöveget. Rupert Rezső szól elsőnek a módosításhoz. Csodálkozik, hogy egy szakmabeli ember pá­­pább akar lenni a pápánál, rálicitál a reak­cióra, amely úgyis végső pusztulással fenyegeti a sajtószabadságot. Általában helytelen, hogy már a kenyérkeresettől való megfosztást is előléptetik büntetéssé,, holott eddig a szaba­­duló rabokat is kenyérhez igyekeztek juttatni nehogy újból bűnbe esni legyenek kénytele­nek. Ez a helyes büntetési rendszer. Megtör­ténhetik ezután, hogy kis hibákért évekre, sőt végleg eltiltanak egyeseket kenyérkeresetük­től, iparuktól és egyéb tanult mesterségüktől. Lingauer kegyetlen vétót kiált. Gondolom, a revolver-zsurnalisztákra gondol. Ezeket se sza­badna eltiltani­­attól, hogy esetleg'ézikrő'­véket, verseket stb. írjanak. A Garai Manók ellen van m­ás, védekezés is. Ott van a zsarolás i­s , a többi paragrafus, amelyek alapján be lehet őket csukni úgy, hogy belekékülnek. Ha már nincs segítség, maradjon a kisebbik rossz, a régi szöveg. Benedek János pártolja Rupert álláspontját, ő is fél a mai igazságszolgáltatástól. Fél attól, hogy miközben egy-két fattyúhajtást lenyes­nek a sajtóról, az egész fát tönkreteszik. Farkas Tibor különösen kifogásolja, hogy még az írói foglalkozást is el lehet tiltani. Szakács József szerint nincs veszély, mert a 6. §. szerint módja lesz a bíróságnak adandó esetben enyhén büntetni. (Közbeszólások: Egé­szen másra vonatkozik, az már csak a tilalom megszegésének büntetése.) Pesthy Pál felszólalása után a többség elfo­gadja a Lingauer-féle szöveget. Erősebb vita az izgatásról szóló 8. §-nál fej­lődik ki. Rupert Rezső: Rámutat, hogy az izgatást eddig is büntette a törvény. Csak az volt a baj, hogy annak szigorát nem alkalmazták az utóbbi években mindenkivel szemben. Ezen új törvényalkotással nem lehet segíteni. Csak azok helyzetét fogják súlyosbítani, akiket eddig is agyonüldöztek. A csapdák hálózata az egész javaslat és különösen csapda az izgatási sza­kasz, mely föl fogja dúlni nyugalmunkat. Berki Gyula: Egyszer már föl kellene hagyni ezzel, a rend védelmére kell és nem megfélem­lítésre a törvény. Rupert Rezső: Kun Béla is ezt mondotta a maga rendjéről és a maga törvényeiről, de mi, akik szenvedtünk, mást mondtunk, engedje meg a képviselő úr, hogy ma is mást mond­junk, mert az önök rendjétől ma is szenve­dünk, önöknek persze, hogy jó a testükre sza­bott törvény, de önök még nem jelentik az or­szágot. A büntetőnovella legfeljebb párszáz em­ber börtönbejuttatása végett készül s a többi­nek megfélemlítésére, ellenben százezrek, sőt a milliók életbevágó érdekeit, egész exisztenciá­­ját, mindennapi kenyerét, életét érinti. A kormány ráér haszontalan büntető paragra­fusokkal tölteni az időt. Nincs másként, mint szolgálatába akarja állítani a börtönt is. Úgy látszik, hogy baj van, nem sikerül a szanálás. Föl kell vetni a büntetőjogi reformot, házsza­bályrevíziót, mandátumhosszabbítás kérdését, bőszíteni kell a közvéleményt, hogy elvonják a figyelmet a fiaskóról. Meglátszik a 8. paragrafu­son, mire készült. Mert ha nézi az ember az izgatás új meghatározását, akkor töm­eg, sőt akárkinek jelenléte nélkül is lehet izgatni, csak nyilvános helyen történjenek a kijelentések de izgathat a néma is jelekkel, mert elvetették azt a régi szöveget, hogy izgatni csak szóval, írás­sal és képes ábrákkal lehet, be lehet csukni azt az apát is, aki otthona szentélyében négy-öt gyermeke jelenlétében tart a mai rendnek nem­tetsző előadást, például arra tanítja őket, hogy­­éltessék a respublikát, mert most már nem kell gyülekezetben, nyilvánosan egyenes fölhívást intézni, hogy izgatás legyen belőle. Elég lesz ezentúl, ha négy-öt-hét embernek fülébe sugdos valaki külön-külön, egymásután, esetleg, féléves időközökben, készen van az izgatás. A tőrnek, a csapdának itt van a csaptatóbillentyűje. Nem lehat ezentúl társaságba járni, idegen emberek­kel szóbaállni. Csak­ rettegni lehet ! Emellett ennek a szakasznak rendeltetése lesz a többi mellett a sajtó kézbentartása is. Minden szabad lesz, ami a kormánynak jó, minden tilos, ha a legszebb eszmény is, ami útjait keresztezi. Farkas Tibor csak az ellen akart kifogást tenni, hogy a „vagy izgat" szavak benhagyas­­sanak a szövegben, mert ezt a fórumok esetleg köznapi értelemben fogják magyarázni, elég, ha az „egyenes felhívás" lesz az izgatás krité­riuma. Benedek János osztja Rupert felfogását, bár ha tudná, hogy a kormányt komoly cél vezeti, megszavazná még ezt az új, veszedelmes szö­veget is. Eddig is szigorúan büntette a törvény az izgatást, mégis büntetlenül maradtak még azok is, akik gyilkosságokra hívtak föl tömegeket, sőt belemagyaráztak a törvénybe olyan meghatározásokat, amelyeket az nem is­mert, csakhogy a törvény szigora ne érvénye­sülhessen. Pakots József, minthogy nem tagja a bizott­­ságnak, engedély alapján szól. Benedek állás­pontját vallja. Tessék a régi törvényt végrehaj­tani. Ezzel lehet, de új törvényekkel nem le­het segíteni a bajon. Azután a sajtó érdekeiben szól. Szakács József szerint kell az új törvény, mert eddig az izgatót enyhébben büntették, mint akit valamire felbujtott. A felbujtót is így büntessék. (Rupert és Györki egyszerre : Benne van kifejezetten a régi törvényben is !) Horváth Zoltán Rupert és Benedek felfogá­­sához csatlakozik. Szerinte is hátsó céljai van­­nak a novellának. Sok zaklatásra vezethet, ha a „vagy izgat" szavakat is meghagyják. Szaba­tos meghatározás csak az, hogy izgatást az kö­vet el, aki büntetendő cselekmény elkövetésére egyenesen felhív. Különben minden csendőr vagy szolgabíró rögtön­ minden beszédre ezt fj­g,fel­ vda mondani,­hogy­­izgattán­ mint Szeder Fe­­­­rencnek, mikor a kormány ,j pénzü­gyi diktatúrá­­­­járól és a progresszív­ adó problémájáról be­­­­­zélt a minap kerületében,­­ Ostor József keveseli a sajtóval szemben gyakorolt szigorúságot, örül a 8. §-nak, mert ezentúl kevesebb személy jelenléte alapján is meg lehet állapítani az izgatást Hajós Kálmán a jogtudás szempontjából tartja jónak a javaslatot. Nyugalmat kell végre teremteni. Ne izgassák a népet. Nem baj, ha a rendőr beszüntet valami gyűlést. Majd meg­tartják máskor. (Gúnyos közbeszólások.) Rassay Károly kifogásolja a törvényjavaslat pongyola szövegezését. Mindent izgatásnak fog­nak minősíteni. Az olyan soproni féle esetek ellen van elég védelem! Ott van a felségsértési fejezet, vagy a rendtörvény, amelynek alapján börtönbe lehet juttatni bárkit, aki az állam­becsület ellen mogalmat csak kezdeményez is. Az izgatás fogalmának meghatározására azért is kell vigyázni, mert az erről szóló §-ra más §-ok is hivatkoznak. A mai szöveg ázsán­­provokatőrségre s spionázs­ra fog ezer alkal­mat adni. Györki Imre is a § törlése mellett van. Ha ez nem lehetséges, legalább Horváth Zoltán in­dítványát fogadják el. Figyelmeztet arra, hogy a hadijogot még mindig érvényben tartja a kormány, holott már régen nincs háború , ez azt jelenti, hogy hiába beszél a javaslat vét­ségről, az valójában továbbra is bűntett lesz. Indítványozza a hadijogra vonatkozó 1923 : 63. tc. 19. §-ának törlését. Wolff Károly: örül annak, hogyy ezentúl nagyobbszámú egyén jelenléte kell az izgatás fenforgásának megállapításához,­ mert eddig elég volt a gyakorlat szerint 3 egyénből álló hallgatóság. (Heves ellentmondások! Kérdi a minisztert, hogy ezentúl nagyobb szánt kell-e, mert akkor megnyugszik. (Pesthy int a fejé­vel, hogy igen, a többi jogász mosolyog.) Szakács József újra szól, hogy helyes a ja­­vaslat, mert eddig például, ha sajtó útján tör­tént az elkövetés, a szervőt nem lehetett bün­tetni, csak a terjesztőt.. Pesthy Pál válaszol, hogy új útra kell térni, nem lehet a régi dogmákat követni, mert el­pusztul, amit megvédeni akarunk. (Közbeszólás: a Bethlen-rendszer.) Azért említtetik az izgatás külön, mert az aknamunkát is meg kell aka­dályozni. Az a célja, hogy több egyént kíván a jelenléthez, mint eddig, hogy izgatás létre­jöhessen. Közbeszólás: Mert lehet több, nem együtt jelenlevő előtt is izgatni!) A hadijog­­szakasz nem ide, hanem a Btk. 172. §-ára vo­natkozik. A sajtót védi, mikor a bíróság ke­zébe adja. Az esküdtszéket majd akkor állítja vissza, ha a körülmények engedik. A politikai érvekkel nem foglalkozik. (Mert politikai sza­kaszról van szó,­­ kiáltják közbe.) Kéri a javaslat megszavazását. A többség megszavazza a szakaszt. Következik a 9. §, amely szerint ezentúl annak, akit izgatás bűntette miatt elítélnek, politikai jogait is el kell venni. Rupert Rezső: Történelmi visszapillantást vet, és végül kimutatja, hogy a tudomány és a civilizált államok mindig megkülönböztetett kíméletben részesítették az úgynevezett izgató­­kat, akik rendszerint ideális lelkű emberek, ideálokért küzdenek, csak az a bűnük, hogy VII.ÁG a létező rend helyébe másikat, rendesen jobbat akarnak állítani. Ezért büntetik őket az úgy-­­nevezett custodia honcsla­vak. A fennálló rend­szerek minden tisztacélú agitációt is tiltanak, ha nekik nem kedves, de azzal, ha még az esz­mények hirdetését, a nemes szenvedélyek fel­keltését is lehetetlenné teszik, a nemzeti fejlő­dés útját vághatják be és forradalmat, erősza­kos megoldást készítenek elő. Ha vasrácsok mögé csukják az országot, lehetetlen lesz még a demokráciáért is küzdeni. Ha akarják, akár Apponyi Albertet is börtönbe küldhetik. Pesthy Pál: Ne kövessen el senki büntetendő cselekményt, akkor nem érheti baj. (Rupert: Dehát önök ellen küzdeni bűn, akik még a kenyérkeresesi ösztönt is büntetik?) Kéri a szakasz elfogadását. Az ellenzékiek, Rassay kivételével, Pesthy ellen szavaznak, de kisebbségben maradnak. A 10. §-hoz, az úgynevezett sztrájk-szakasz­hoz, Farkas Tibor szól elsőnek, kéri, hogy a szóval való bántalmazást ne büntessék. Östör József pártolja ezt az indítványt, mint hogy a becsületsértést úgyis bünteti a törvény. Györki Imre kifogásolja a szakaszt, azt töröl­tetni kéri, mert abban a munkások elleni gyűlölet van kodifikálva. A munkást egy­­­szerű fenyegetésért büntetni akarják, holott ha más például gyilkossággal fenyeget, csak kir­hágást követ el, amelyért legfeljebb 1 hónapi elzárás jár. Szakács József szigorítani kívánja­­ a büntetést. Rassay Károly a csoportosulással­­ való elkövetés büntetését kevesli, de szüksé­­­­gesnek tartja, hogy csak a jogtalan elkövetést­­ büntessék. Rupert Rezső osztja Györki fel­­­s fogását, tényleg a munkásüldözés kodifikálásán­­­ról van szó, az életösztön büntetéséről, holott elsősorban a kartelleket kellene büntetni, ame­lyek a fogyasztók millióit zsarolják meg. Elég hatalmas a tőke a munkásokkal szemben, ne segítsünk neki fölöslegesen. Elég a régi bün­­­­tetés. Nem is okos, hogy a kormány a kül­földi munkásság ellenszenvét is kihívja, mert bármily hatalmas arisztokrata­ ország vagyunk,­­nem lehet tagadni, hogy jó lenne, ha a kül­­­földi munkáshatalmak legalább nem visel­­tetnének ellenszenvvel velünk szemben. A cso­­portosulást, ha erőszakot követ el, eléggé bívnn teti a régi törvény, évekre terjedő börtönnel, fölösleges még szigorítani a büntetést. Pesthy Pál felszólalása után Farkas Tibor és Rassay módosításával fogadják el a szakaszt s a ta­nácskozás folytatását kedden délután 5 órára halasztják. Az olimpissz­a nemzetgyűlésen Zsitvay Tibor elnök féltizenegykor nyitotta meg a nemzetgyűlés mai ülését, a jegyzők közül azonban egy sem volt jelen, mire az elnök az ülést öt percre felfüggesztené azzal a kijelen­téssel, hogy amennyiben időközben a jegyzők nem jelennek meg, úgy a Ház válasszon ad hoc jegyzőket. Időközben azonban a jegyzők meg­érkeztek. Napirend előtt a Juta-ügy Almássy László napirend előtt válaszolt a Jutaipar r.-t.-gal kapcsolatban személyével el­terjedt hírekre. A múlt évi dániai interparla­mentáris konferencia alkalmával Szterényivel gyakran tárgyalt közgazdasági kérdésekről, aki azt mondotta neki, hogy kül- és belföldi tőkével ipari és kereskedelmi vállalatot szándékozik lé­tesíteni és megkérdezte tőle, hogy nem lenne-e hajlandó a vállalatban igazgatósági tagságot vállalni, ő nem zárkózott el a kérelem elől. Néhány hónap múlva meghívót kapott az ala­kuló közgyűlésre, amelyen megjelent. A köz­gyűlés mindössze öt percig tartott, azóta semmi­féle értesítést nem kapott, igazgatósági üléseken nem vett részt, a vállalat érdekében sehol köz­ben nem járt, jutalékban nem részesült. Szófiá­ból való visszautaztában Belgrádban magyar újság került a kezébe, amelyben az állott, hogy ő lemondott igazgatósági tagságáról, ő a lemon­dást természetesen honorálta, nem tudja azon­ban, ki terjesztette lemondását elő. A vámtarifa Ezután áttértek a napirendre. Első szónok Temesváry Imre volt, aki megérti a szabadke­­reskedelem híveinek idegességét, elhiszi, hogy rájuk nézve előnyösebb lett volna a kiviteli és behozatali tilalom megszüntetése után a régi vámtarifák életbeléptetése. Véleménye szerint a megcsonkított országhatárok egyenesen pa­rancsoló szükséggé teszik ezt a vámtarifajavas­­latot, mert támogatnunk kell azt az ipart, amely az­ országban megmaradt. Kéri a kereskedelmi minisztert, hogy még a kereskedelmi szerződé­sek életbeléptetése előtt szüntesse meg a kon­tingens rendszert. A javaslatot elfogadja. A második szónok Gömbös Gyula volt, őszin­tén be kell vallani, hogy igenis, érdekeket kép­viselnek, akik felszólalnak, ez nem is lehet másként. Különösnek tartja, hogy ennek a fon­tos kérdésnek tárgyalásánál üres a Ház ülés­terme, sőt a karzatok is. Ha botrányról volna szó, akkor megtelne a terem. A nyugattól ta­­nulniunk kell, de tapasztalatainkat kelet felé kell érvényesíteni. A Balkánon nyitott tér van a számunkra. Bizalmatlan a kormánnyal szemben, mert a kormánynak három balkeze van, három pénzügyminisztere. A gyáriparosok az egyetlen érdekeltség, amely nem tiltakozott a javaslat ellen, a mezőgazdaság és a kereskedelem ellen­ben tiltakozott. Súlyos hiba, hogy Magyarorszá­gon a mezőgazdaság nincsen kellőképpen meg­szervezve, de hiszen a polgári társadalom sincsen nálunk teljesen megszervezve. Annak a csoportnak a nevében, amelynek élén áll, a ja­vaslatot nem fogadja el. Sarlós Andor kormánypárti: Részletesen is­merteti a középkori magyar ipar helyzetét, fej­lődését, kulminációját, valamint azt az évszá­zados osztrák gazdasági politikát, amellyel gúzsba kötötték­ a virágzó magyar ipart és lehe­tetlenné tették az ország ipari és gazdasági meg­erősödését. Hosszasan foglalkozik az önálló vámterületért folytatott küzdelmekkel, majd Sándor Pállal és Dénes Istvánnal polemizál. Ezután Kossuth műveiből felolvasott szemelvé­nyekkel igyekszik cáfolni Nagy Vincének ama kijelentését, hogy Kossuth a dunai konföderáció keretén belül a szabadkereskedelem híve volt. A javaslatot elfogadja Kabók Lajos szociáldemokrata. Nem fogadja el a javaslatot elvi, gyakorlati és politikai okok­ból Elvileg a párt a szabadkereskedelem alap­ján áll, azonban a mai viszonyok között ezt nem lehet megvlósítani. A javaslat 2. paragrafusában foglaltak alapján meg kell állapítani, hogy ez a törvény tulajdonképpen kerettörvény. A tör­vényjavaslatot nem fogadhatja el. Ezután az elnök a vitát megszakítja s a Ház elfogadja, az elnök napirendi indítványát, mely szerint a Ház legközelebbi ülését kedden dél­előtt 11 órakor tartja és annak napirendjén a vámtarifa folytatólagos tárgyalása szerepel. Ezután áttértek az interpellációkra. Szabó József interpellációjának elhalasztását kérte. A Ház ehhez hozzájárult. A következő interpelláló Fábián Béla volna, de mivel nem volt jelen, mindkét interpelláció­ját törölték. Ugyancsak törölték a távollevő Ulain Ferenc interpellációját is. Horváth Zoltán a makói hagymatermelés vál­ságát tette szóvá. Nagyatádi földművelésügyi miniszter Zsitvay bugaci beszámolóján aligha azért jelent meg, hogy a zsidókérdést megoldja, hanem azért, hogy a tárcájába vágó dolgokat figyelemmel kísérje. Felhívja a földművelésügyi miniszter figyelmét azokra az állapotokra, ame­lyek a világhírű makói hagyma termelése körül uralkodnak. Mióta a Bánságot elvesztettük, a hagymatermelő kertészek Makó környékén ke­resik boldogulásukat. Makó határa majdnem kizárólag kisgazdák kezében van, akik uzsora­­haszonért adják bérbe földjeiket a hagymaker­tészeknek. Egy katasztrális holdért átlag 12 mázsa búzát követelnek. Batitz Gyula: A munkanélküli jövedelem. Horváth Zoltán: A kormánynak kötelessége lenne meggátolni az uzsorát és a kertészeket földhöz juttatni. 5400 igényjogosult hagymaker­tész kéri azt, hogy a Csanádi püspökséghez tar­tozó 1800 holdat ellenérték fejében adják át nekik hagymatermelés céljaira. Az interpellációt kiadják a földművelésügyi miniszternek. A következő interpelláló Rupert Rezső. Nóra volt jelen, mindhárom interpellációját törlik. Ugyanez okból törlik Farkas Tibor interpellá­cióját is. Gömbös az olimpiászról Gömbös Gyula mindenekelőtt interpellációját terjeszti be a kultuszminiszterhez az olimpiai versenyekről. Hajlandó-e a kultuszminiszter az olimpiai versenyekre való kiküldetések kérdését haladék­talanul a nemzet tekintélye érdekében imperta­­tíve rendezni? Hajlandó-e a magyar társadalom sportjának irányításában az OTT útján az igazi amatőr és igazi nemzetnevelő gondolatnak érvényt szerezni és támogatni minden mozgal­mat, amely ezt a magas célt szolgálja? Beszédét ezután így folytatja: Az egész világ figyelemmel kíséri a párizsi olimpiász esemé­nyeit, még azok is, akik nem sportolnak. Amikor az olimpiászra való kiküldetésről szó volt, ő is és sokan mások is azon a véleményen voltak, hogy az ország súlyos gazdasági hely­zete nem engedi meg azt a luxust, hogy a ma­gyar sport kiküldje képviselőit oda. Az volt a véleményük, hogy ezt az összeget inkább a sport népszerűsítése érdekében kellene felhasználni és ezzel olyan revervoárt lehetne teremteni, amelyből a jövőben bátran felvehettük volna a versenyt. Úgy érveltek ezzel szemben, hogy óriási propagandát jelent a részvétel. Propagan­dát csak akkor jelentett volna, ha részvételün­ket eredmény kíséri és ha nem lett volna több a kísérő, mint az olimpiai jelölt. A bennünket legyőző Egyiptom összesen 14 embert küldött ki, nálunk minden egyes sportolóra egy kísérő is esett. Tiltakozik az ellen, hogy a Párizsban sze­­replő futballistákat úgy állítsák be, mint Ma­gyarország reprezentánsait. A párizsi lapok a puszták fiait várták, ezzel szemben ő megálla­pítja, hogy a puszták fiai egyáltalában nem voltak ott, de még Budapest reprezentánsai sem. Nem a magyar faj, nem a magyar nemzet és nem a magyar sport volt ott képviselve. Rupert Rezső: Ha győztünk volna, akkor a puszták fiai lettek volna. Szabó Imre: Nem lehet mindig győzni. Gömbös Gyula: Nem akar igazságtalan lenni, de vétót emel azok ellen, akik profanizálták a magyar sportot. Nem akarja a fajkérdést fel­vetni, de irigykedve olvassa, hogy a többi nem­zet fajilag homogénen jelent meg. Fábián Béla: Persze, az arabok és a négerek egy fajhoz tartoznak. Gömbös Gyula: Nem a résztvevő futballistákat hibáztatja, hanem azt a szellemet, amely a magyar sportot idejuttatta. Olyanoknak kellett volna képviselniük a ma­gyar színeket, akik úttörők. A bajtársiság azt követelte volna, hogy a kísérők és a játékosok egyformán lakjanak, ezzel szemben azt történt, hogy a kísérők egy fokkal jobban laknak. Felkiáltások: Éppen megfordítva kellett volna történni. Gömbös Gyula: Tényleg megfordítva kellett volna történni. Felhívja a kultuszminiszter fi­gyelmét a vívósportra. Kétszer nyert már olimpiai bajnokságot . . . Györki Imre: Egy zsidó. Gömbös Gyula: Koncedálom, hogy zsidó. Ezt a kétszeres olimpiai bajnokot most nem hajlan­­dók kiengedni csak azért, mert azt követelik, hogy előbb hazai versenyben vegyen részt. Felkiáltások: Az olimpiai bajnoknak ki kell mennie Párizsba! Gömbös Gyula: Ezt ő is helyesnek tartja, azért szólal fel, hogy a kultuszminiszter figyelmét rá­terelje arra, hogy méltóan legyenek képviselve a magyar színek Párizsban. Azokat ne engedjék­ ki, akiknek ez az út csak kéjutazás. Az etikai értékek fejlesztése csak az amatőrsportban képzelhető. Az interpellációt kiadják a kultuszminiszter­­nek. Az ülés délután két órakor véget ért. Vasárnap

Next