Világ, 1925. július (16. évfolyam, 144-170. szám)
1925-07-24 / 164. szám
Péntek VILÁG 1925 július 11. ) Tömegesen követelnek kártérítést a MÁV-tól a rákosi katasztrófa áldozatai (A Világ tudósítójától.) Május huszoonkivencedikén délben, a keleti pályaudvarról kiinduló fiagyikátai személyvonatot a rákosi pályaudvarnál keresztülszeli egy tehervonat. Körülbelül ötven sebesültet és halottat szedtek ki a földborulit, pozdorjává zúzódott ■vágónok alól. Azóta még mindig fölösen ülnek vonatra a nagyikátai vonalon utazó emberek és aggodalmuk a legutóbb igazolódott is ; tegnapelőtt megint kisebb összeütközés történt Rákos körül. Emberéletben ugyan nem esett kár, csak egy harmadikosztályos személyvagon fordult föl, de azóta még inkább aggodalmak közepette ülnek a szakaszokban az utasok. A május 29-i katasztrófa több sebesült áldozata még ma is beteg, a legtöbbjük legalább is munkaképtelen. Ezek a sebesültek, meg a többi kárvallott, akik holmijukat elvesztették az összeütközésnél, csaknem kivétel nélkül kártérítést követelnek a MÁV-tól. Hozzávető számítás szerint legalább hetvenen-hetvenöten fordulnak a vasúthoz, kisebb-nagyobb káruk megtérítése végett és a rákosi összeütközés erről az oldalról is több milliárdjába kerül majd a MÁV-nak. A legkisebb kárigény 1 50 millió Rákos, Rákoshegy, Rákoskeresztúr, Ecser, Maglód, Gyömrő, Mende, Nagykáta és más községek lakosai közül kerülnek ki a kárvallottak, akik elmaradt munkabérükért, az orvosi kezelés költségeiért, elvesztett tárgyakért kérnek kártérítést a vasúttól. A legkisebb kárigény is túlhaladja az ötmillió koronát. Ismeretes, hogy a MÁV-nak a fennálló rendelkezések szerint 30 napon belül van joga békés úton megegyezni a károsultakkal, illetve a kárigényléseket először a vasúthoz kell beterjeszteni, amelynek 30 napon belül kell állást foglalnia aziránt, hogy teljesíti-e a kárigényeket, vagy perre hagyja-e az ügyet. Nemrégiben a MÁV tisztviselőket küldött ki azokba a községekbe, ahol sebesültek és károsultak laknak. Ezek a megbízottak tudakozódtak a falvakban a sebesültek állapotáról, kikérdezték őket arról, támasztanak-e követelést a vasúttól és ha igen, mennyit. Mindent jegyzőkönyvbe vettek ezek a tisztviselők, azután elmentek, azzal az ígérettel, hogy a vasút ajánlatot tesz majd a károsultaknak. Mindent elvittek a tolvajok A nagykátai vonal mentén, különösen Maglódon és Gyomrőn nyögik a sebesültek meg a károsultak a vasúti szerencsétlenség következményeit. Munkatársunk fölkeresett Gyömrőn több sebesültet, akik még ma, a baleset után két hónappal sem tudnak dolgozni és nagyon betegek, noha Szántó Frigyes dr., gyömrői minkásbiztosítási és MÁV pályaorvos sérüléseiket 5—5 héten belül gyógyulóknak minősítette. Az 5 látleleteit csatolták be a gyömrői szegény emberek a MÁV-hoz berelett kártérítési kérésükhöz. A gyömrőiek először Hustyik Jánosnéhoz igazítanak. Hustyikné agyrázkódást szenvedett és összetörte magát. Még alig tud beszélni. Sebei ugyan begyógyultak, de járni még nem tud. Szédül és állandó hányási ingerről panaszkodik hozzátartozóinak. Unokahuga beszél helyette : — Anna még teljesen képtelen a munkára és még hosszú ideig az ágyat kénytelen őrizni. Míg egészséges volt, kis kertjét művelte, most azonban kénytelen napszámost fogadni. Háztartási munkáit sem tudja elvégezni és ezért cselédet tart. Én magam is csak látogatóban vagyok nála. — Miért utazott akkor Pestre ? — Gyomron annak idején veszett kutya garázdálkodott és az megmarta. A Pasteurintézetbe kellett járnia minden nap szegénykének. Ott oltották, ingyen. Amióta összetörte magát és nem bírja a fejét, azóta Pestről kell hozatni a jégbehűtött szérumot, amellyel az itteni orvos oltja be, természetesen ingyen. Orvosra és patikára eddig több, mint másfélmilliót költöttünk és még vagy nyolcszázezer koronát oltásra. Ilhvacsek Józsefné ugyancsak a budapesti Pasteur-intézetbe járt a katasztrófa idején, de ő a kislányát vitte be naponként, mert azt marta meg a gyömrői veszett eb. Ő is szédül, alig támolyog és mikor beszélek hozzá, váltig csak ezt hajtogatja : — Tessék már egy kicsit hangosabban beszélni, zúg ám a fülem. — Hlavacsekné is agyrázkódást szenvedett és bezúzódott a feje, meg a jobboldala. — Éppen akkor vásároltam egyet mást abból a kis pénzből, amit a hónap végén kaptam. Hát bizony a ruhám teljesen tönkrement és most az unokám, a kis Gabriellé számára még oltóanyagot kell hozatnom Budapestről. Unokámon kívül egy kosztos gyereket tartok és még három gyermekemre is gondot kell viselnem . . . Azelőtt a borzasztó dolog előtt még kis konyhakertemet is művelhettem, de most mindent benő a gaz, meg a dudva. — Hát, hogy lehet az, hogy magának is, meg Hustyiknénak is minden holmija odaveszett, amikor az összeütközés volt ? — Nem tudom én, kérem szépen, mert hogy akkor én elájultam és sokáig feküdtem a főidőn. De azt mondják itt a népek, akik ott voltak Rákosnál, hogy mindent elloptak a tolvajok, amit csak a szemük látott. Akik vitték a betegeket, azok nem figyelhettek oda. — Mit gondol, mikor lesz egészséges ? — Azt a jó Isten tudja, hiszen ma is még csak egy-egy órácskát lehetek fönn az ágyból és éjszaka folyton csak a fülem zúg. A fájdalomdíj — És mennyi kárt jelentett be a vasútnál? — Nem is tudom én azt kérem, összeszámoltak az ügyvéd úrral, de hát még munkabért is kérek ám a vasúttól, mert hogy nem tudok dolgozni. Amikor elbúcsúzom Illavacseknétől még utánam szól . •— Azt tessék már megmondani, hogy azért senki sem fizet, amiért, hogy annyit szenvedtem ? — Hát bizony, nénem, azt nem lehet megfizettetni senkivel. Keserű arccal csóválja a fejét. Nem tudja megérteni szegény, hogy a törvény szerint nem jár semmi fájdalomdíj. A legtöbb sebesült a nők közül kerül ki, mert, mint ismeretes, a tehervonat mozdonya egy női szakaszt szelt keresztül és ott okozta a legsúlyosabb szerencsétlenséget. Rudolf Jánosné kis vályogházában a gyerekek is halkan, kedvetlenül ténferegtek. Amikor megszólítom őket, ijedten futnak be sebesült, ágyban fekvő anyjukhoz. Rudolfné is panaszkodik, a szegény ember bőbeszédűségével : — Az uram kőműves, de nincs munkája. Tessék csak elképzelni, milyen nagy borzasztóság, hogy most én is olyan beteg vagyok. Szánthó Frigyes dr. MÁV pályaorvos öt hét alatt gyógyuló sérülésről állított ki látleletet, de Rudolfné még mindig alig áll a lábán és hosszú heteknek kell elmúlniuk, amíg ismét dolgozni tud. A vasúttól egy új posztókabát, egy selyem fejkendő, több pár cipő, készpénz, orvosi költségek és munkabér megtérítését kéri. Négy gyermeke van és földhözragadt szegények. Egy szobában laknak. Rudolf Jánosáéról különben a szerencsétlenség után az a hír terjedt el Gyömrőn, hogy meghalt a Rókus-kórházban. Az asszony nem halt ugyan meg, sőt külsően már semmi sebesülés nem látszik rajta, de még mindig szédül és fájdalmakról panaszkodik. ügyvéd-invázió Különös és a mai helyzetre meglehetősen éles világot vet, hogy mint azt a sebesültek és kárvallottak elbeszélték, a szerencsétlenség után élelmes ügyvédek körlevelekkel árasztották el őket. Ezekben a nyomtatványokban fölajánlották, hogy a kártérítési igényeik megtérítése körül olcsón és eredményesen hajlandók a sebesültek ügyeit elvállalni. Annyi bizonyos, hogy a rákosi vasúti katasztrófa következtében a sebesültek és károsultak egész tömege fordul a MÁV ellen, amelynek a baleset szép pénzébe kerül majd. A sebesültek között több leány is van, akik még külön kártérítést kérnek azért, mert nem tudnak férjhez menni. Közülük néhánynak ugyanis olyan természetű sebesülése van, amely a házastársi életre képtelenné teszi őket. K. L Németország most akarja áttörni a versaillesi frontot (A Világ párizsi tudósítójától.) Marokkón túl a német válaszjegyzék érdekli és izgatja a francia közvéleményt. A berlini birodalmi kormány elküldötte válaszát a június tizenhatodiki jegyzékre, amelyben Franciaország közölte azokat a feltételeket, amelyek szerinte a béke útját jelzik. Franciaország és Anglia hosszas küzdelmének és megállapodásának volt eredménye ez az úgynevezett biztonsági paktum, amelyet Briard és Chamberlain kötöttek és amely szabályozza Németország felvételét a népszövetségbe és ezzel együtt Németország jövő helyzetét a világpolitikában is. Ennek a jegyzéknek alapján Németország garantálja Franciaország mai határait, vagyis belenyugszik Elzász-Lotharingia elvesztésébe és módot ad arra is, hogy háború esetén a szövetséges hadseregek keresztülvonulhassanak területén. A versaillesi békén túl egy újabb békeokmány ez a biztonsági paktum, olyan okmány, amely Németország számára kétségtelenül régi nagyhatalmi pozíciójának teljes feladását jelenti. A német jegyzék megérkezett Párizsba és ma már ott ismeretes volt Stresmann beszéde is. Annyi bizonyos, hogy Németország ezzel a jegyzékkel és egész magatartásával egy új békéért folytat küzdelmet, egy új békeszerződésért, amely a versaillesi béke frontjának áttörését jelentené. Az is bizonyos viszont, hogy a német politika éppen Hindenburg elnöklése idején teljesen szakított a túlzó nacionalisták jelszavaival. Stresemann beszéde, épúgy, mint a válaszjegyzék, pontosan azon az úton halad, amelyet még Ratherau szabott meg és amelynek lényege az volt, hogy nem merev ellentállással, hanem állandó és következetes diplomáciai küzdelemmel kell visszahódítani Németország diplomáciai súlyát és nagyhatalmi állását. Fokozatosan akar ma már Németország eredményeket elérni és érdekes, hogy a német nemzeti párt ma támogatja Stresemann politikáját és hogy a békepolitika ellen ma Németországban csak a fajvédők és a kommunisták harcolnak, mint ahogy Franciaországban csak a szélső nacionalista royalisták és ugyancsak a kommunisták állanak mereven szemben a megértés politikájával. A német kormány jegyzékének az a lényege, hogy Németország csak akkor lép be a népszövetségbe, ha a népszövetség tanácsa olyan rezolúciót fogad el, amelynek értelmében a biztonsági paktum tizenhatodik pontjának intézkedése, hogy Németországon a szövetséges seregek keresztülvonulhatnak, csak akkor lép érvénybe, ha a békeszerződésnek azok a rendelkezései, amelyek az általános lefegyverkezésre vonatkoznak, már érvénybe is lépnek. Németország, amiként látható, elfogadja a népszövetségi gondolatot. De csak úgy fogadja el, ha az valóban érvényesül és egyformán érvényesül: győzőre és legyőzöttre egyaránt. Bizonyos, hogy Párizsban éppen ez a felfogás keltett a legnagyobb megütközést, de viszont Franciaországnak is el kell ismernie, hogy a népszövetségi gondolat nem jelentheti csupán azt, hogy a jövőben is Európa politikai hatalma kizárólag a nagy entente akaratán múlik. Párizsban ezek a fentartások még a kormány lapjaiban is meglehetős nagy ellenhatást szültek és azt hiszik, hogy Németország felvételét ebben a formában viszont Franciaország nem fogadhatja el. Annyi bizonyos, hogy a német válaszjegyzékkel a biztonsági paktum és ezzel a békegondolat kérdése igen nagyot haladt előre. Heteken át hirdették, hogy Németország jegyzékében azt fogja kérni, hogy konferencián tárgyalják le a vitás kérdéseket. Erre vonatkozólag nincsen semmiféle javaslat a német jegyzékben és annak ellenére, hogy ezt várták, Stresemann sem tett a konferenciára semmiféle célzást a birodalmi gyűlésen mondott beszédében. Párizsban azonban azt hiszik, hogy ez csupán taktika a németek részéről és hogy az angol kormány számára akarják fentartani a javaslat megtételére az alkalmat. Annyi bizonyos, hogy a német jegyzéknek egyes feltételei szinte azonosak azokkal a kiváltságokkal, amelyeket még a MacDonald-kormány tett a franciákkal szemben a biztonsági kérdésben és amelyeknek egy részét még a Bartum-kormány is magáénak fogadta el. Párizsban és Londonban most egyformánt tanulmányozzák a német jegyzéket és nagyon komoly megbeszélések folynak a szövetségesek további magatartására nézve. Ha Anglia álláspontja valóban az, hogy a konferenciát kell összehívni, akkor a biztonsági paktum sorsa aligha dől el újév előtt és bármilyen gyors legyen is a diplomácia munkája, az sem hihető, hogy a jegyzékváltások gyorsabban intéznék el ezt a kérdést. Majdnem kizártnak tekinthető, hogy akadjon német kormány, amely a fegyveres átvonulás kérdésében engedne Stresemann álláspontjából és így az angol diplomáciának nagy ügyességre van szüksége, hogy ezt a merev ellentétet a mai francia felfogás és a német jegyzék között átutalja. Franciaországban jól tudják, hogy a békeszerződések, a népszövetségi megállapodások, a biztonsági szerződések és a nemzetközi paktumok mind csak addig érvényesek, ameddig az egyik fél erőtlen. Franciaország éppen azt akarja megakadályozni, hogy Németország megerősödhessék és ez a lényege az egész kérdésnek, nem pedig a szerződés szavainak formulázása. Franciaország jól tudja, hogyha Németország végeredményben el is ismerné, hogy területén fegyveres erőkkel át lehet vonulni, annakidején, ha egy nemzetközi konfliktus lesz, ha tudja, meg is fogja ezt akadályozni. Belgium semlegessége sem volt akadálya annak, hogy Belgiumon ne vonuljanak át a németek és semmiféle szerződés nem lehet biztosítéka annak, hogy a németek megengedjenek egy átvonulást kelet felé, ha fegyverük és módjuk van ezt megakadályozni. Nem is a paktum szavai, hanem csak a nemzetközi kiegyenlítődés gondolata lehet Európa békéjének és biztonságának támatsza. Franciaország ma súlyos pénzügyi válságban van és a marokkói háború gondjai mutatják, hogy a győzelem és a versaillesi béke mégsem jelenti a francia álmok teljesedését. A versaillesi béke ereje egyelőre Franciaország katonai hatalmában van és abban a szövetségben, amelyhez Anglia még mindig ragaszkodik. A biztonsági paktum ügye ekként nem is a német válaszjegyzékkel dől el, hanem azzal, hogy Franciaország szövetségesei és elsősorban Anglia és Amerika mennyire akarják továbbra is fentartani Európa mai nyughatatlanságát. Versaillestől nagy út volt a biztonsági paktumig, Rathenau meggyilkolásától nagy utat telt a német szellem, amíg éppen Hindenburg elnöksége alatt eljutott Stresemann válaszjegyzékéig. Európa jövendő sorsa nem a szavakon és a formulákon múlik, hanem azon, hogy a népek megtalálják egymás lelkét és mindenekfölött megtalálják saját lelküket. A birodalmi gyűlés 235 szavazattal 158 szavazat ellen helyeselte a kormány külügyi politikáját Berlinből jelentik. A birodalmi gyűlés ma délután folytatta a külpolitikai vitát. Hans demokrata képviselő (Badenből) szóvátette a német külpolitikának azt az irányzatát, hogy a német-francia viszonyban javulást óhajtanak elérni és annak a reményének adott kifejezést, hogy a német-francia vonatkozások modern, szabad, demokrata jelleget fognak ölteni. Emlékeztetett a világ lelkiismeretéhez intézett arra a kiáltványra, amelyet 102 francia író írt alá, köztük Barbusse és Roland, úgyszintén három francia tábornok is. Itt látszik — mondotta — a nagy különbség. Már akadnak, akik azt hiszik, hogy elesett gyermeküknek azzal adhatják meg a tiszteletet, ha a megegyezés érdekében szállnak síkra és elfelejtik a gyűlölet tanítását. A kiáltványt többi között egy olyan apa is aláírta, akinek gyermeke Verdini alatt hősi halált halt. A radikális jobboldali diákok ... — Éppen erre az apára való tekintettel remélni akarjuk, hogy elkövetkezik az idő, amelyben elfelejtik mindazt a sok bajt és bánatot, ami Németország és Franciaország közt fekszik. Ez a 102 ember ezt mondja: El kell tűnnie a versaillesi szerződés ama cikkének, amely Németország bűnösségéről szól. E 102 ember között, akiknek volt bátorságuk erre a beismerésre, olyan emberek vannak, akik nem tudtak Németországban szóhoz jutni, mert a radikális jobboldali diákok ebben megakadályozták őket. Nem értik ők, hogy a német érdekeknek használna, ha ilyen fölfogású emberek Németországban szavukat hallathatják? Nem értik ők, hogy jó és helyes volna és a német érdekeknek megfelelne, ha ezeknek az embereknek szíves-lélekkel kezet nyújtanának? Németországnak van szüksége biztonságra Arra a kérdésre, miért nem tiltakozott a német kormány a jegyzékben a háborús bűnösségről szóló hazugság ellen, a szónok a következőket mondotta:. Nem teszek a kormánynak szemrehányást, ha taktikai megfontolásokból ebben a hivatalos jegyzékben még nem adott kifejezést e tiltakozásnak. Tudom, hogy a kormány a háborús bűnösség kérdésében ugyanazt akarja, mint amit mi mindahányan akarunk, a német nacionalistáknak meg kell azonban érteniük, hogy egy kormánynak okvetlenül rendelkeznie kell azzal a joggal, hogy gondosan mérlegelhesse, milyen formában és mely napon tegye meg a tiltakozást. — Nem az erős Franciaországnak — mondotta tovább Haas képviselő —, hanem a lefegyverzett Németországnak van szüksége biztonságra. Föltétlenül szükséges volt-e ez a német emlékirat? Tárgyaltak-e behatóan erről a kérdésről, úgyhogy biztosítékunk legyen arra, hogy ezzel nem fognak újabb elviselhetetlen béklytókat rakni Németországra. Az emlékirat kimondja a lemondást Elzászról és Lotharingiáról. Ez kemény és fájdalmas dolog. Ha le is kell mondanunk Elzászról, azért ez a tartomány és e tartománynak lakossága, valamint kultúrája mégis német marad. A biztonsági szerződés kérdésében Haas hangoztatta, hogy Franciaország nem lehet tárgyilagos kezes. A népszövetség idáig a győzők eszköze volt és hasznavehetetlennek bizonyult. Ha Németország tagja lesz a népszövetségnek, nem változtathat meg egy csapással mindent, de ez mégis bizonyos biztosítékot nyújt arra, hogy a népszövetség lassanként átalakuljon. Ahhoz azonban nem fogjuk megadni hozzájárulásunkat, hogy a népszövetség a Nyugat eszköze legyen a Kelet ellen. Gyengék vagyunk és ezért úgy a Kelettel, mint a Nyugattal bizalomteljes viszonyt kell helyreállítanunk. Oroszországnak is érdeke fűződik ahhoz, hogy nyugati határaink fenyegetését kiküszöböljék. Csak egyenjogúság és kölcsönösség alapján! Luther dr. birodalmi kancellár a birodalmi gyűlés mai külpolitikai vitájának során megállapította, hogy a pártok nagy többsége hozzájárult a német válaszjegyzékhez. Ezzel a messzemenő hozzájárulással nagy mértékben emelkedik a birodalmi kormány külpolitikai tevékenységének súlya. Európa és Németország gazdasági, szociális és kulturális életképessége attól függ, hogy igazi béke jöjjön létre. Biztonsági szerződést Németország csak az egyenjogúság és a kölcsönösség alapján köthet. Azokat az új, nagy jogi gondolatokat, amelyek alapjai a nemzetek szövetségének, mint amilyen a népek önrendelkezési joga, szintén nem szabad valami új megállapodással csorbítani. A nemzetek szövetségében Németország számára el kll érni a valódi egyenjogúságot és figyelembe, kell venni a tényleges körülményeket. Egészen tarthatatlan állapot az, hogy miközben végrehajtják a lefegyverzést egészen addig a mértékig, amely Németországot a szó szoros ért