Világ, 1925. július (16. évfolyam, 144-170. szám)

1925-07-24 / 164. szám

Péntek VILÁG 1­925 július 11. ) Tömegesen követelnek kártérítést a MÁV-tól a rákosi katasztrófa áldozatai­ ­ (A Világ tudósítójától.) Május huszoon­­kivencedikén délben, a keleti pályaudvarról kiinduló fiagyikátai személyvonatot a rákosi pályaudvarnál keresztülszeli egy tehervonat. Körülbelül ötven sebesültet és halottat szed­tek ki a földborulit, pozdorjává zúzódott ■vágónok alól. Azóta még mindig fölösen ülnek vonatra a nagyikátai vonalon utazó emberek és aggodalmuk a legutóbb igazoló­dott is ; tegnapelőtt megint kisebb összeütkö­zés történt Rákos körül. Emberéletben ugyan nem esett kár, csak egy harmadikosztályos személyvagon fordult föl, de azóta még inkább aggodalmak közepette ülnek a szaka­szokban az utasok. A május 29-i katasztrófa több sebesült ál­dozata még ma is beteg, a legtöbbjük legalább is munkaképtelen. Ezek a sebesül­tek, meg a többi kárvallott, akik holmiju­kat elvesztették az összeütközésnél, csaknem kivétel nélkül kártérítést követelnek a MÁV-tól. Hozzávető számítás szerint legalább hetvenen-hetvenöten fordulnak a vasúthoz, kisebb-nagyobb káruk megtérítése végett és a rákosi összeütközés erről az oldalról is több milliárdjába kerül majd a MÁV-nak.­­ A legkisebb kárigény 1 50 millió Rákos, Rákoshegy, Rákoskeresztúr, Ecser, Maglód, Gyömrő, Mende, Nagykáta és más községek lakosai közül kerülnek ki a kár­vallottak, akik elmaradt munkabérükért, az orvosi kezelés költségeiért, elvesztett tár­gyakért kérnek kártérítést a vasúttól. A leg­kisebb kárigény is túlhaladja az ötmillió koronát. Ismeretes, hogy a MÁV-nak a fennálló rendelkezések szerint 30 napon belül van joga békés úton megegyezni a károsultakkal, illetve a kárigényléseket először a vasúthoz kell beterjeszteni, amelynek 30 napon belül kell állást foglalnia aziránt, hogy teljesíti-e a kárigényeket, vagy perre hagyja-e az ügyet. Nemrégiben a MÁV tisztviselőket küldött ki azokba a községekbe, ahol sebesültek és károsultak laknak. Ezek a megbízottak tuda­kozódtak a falvakban a sebesültek állapotá­ról, kikérdezték őket arról, támasztanak-e követelést a vasúttól és ha igen, mennyit. Mindent jegyzőkönyvbe vettek ezek a tiszt­viselők, azután elmentek, azzal az ígérettel, hogy a vasút ajánlatot tesz majd a károsul­taknak. Mindent elvittek a tolvajok A nagykáta­i vonal mentén, különösen Maglódon és Gyomrőn nyögik a sebesültek meg a károsultak a vasúti szerencsétlenség következményeit. Munkatársunk fölkeresett Gyömrőn több sebesültet, akik még ma, a baleset után két hónappal sem tudnak dolgozni és nagyon betegek, noha Szántó Frigyes dr., gyömrői m­i­nkásbiztosítási és MÁV pályaorvos sérü­léseiket 5—5 héten belül gyógyulóknak mi­nősítette. Az 5 látleleteit csatolták be a gyömrői szegény emberek a MÁV-hoz be­rele­tt kártérítési kérésükhöz. A gyömrőiek először Hustyik Jánosnéhoz igazítanak. Hustyikné agyrázkódást szenve­dett és összetörte magát. Még alig tud be­szélni. Sebei ugyan begyógyultak, de járni még nem tud. Szédül és állandó hányási ingerről panaszkodik hozzátartozóinak. Unokahuga beszél helyette : — Anna még teljesen képtelen a munkára és még hosszú ideig az ágyat kénytelen őrizni. Míg egészséges volt, kis kertjét mű­velte, most azonban kénytelen napszámost fogadni. Háztartási munkáit sem tudja el­végezni és ezért cselédet tart. Én magam is csak látogatóban vagyok nála. — Miért utazott akkor Pestre ? — Gyomron annak idején veszett kutya garázdálkodott és az megmarta. A Pasteur­­intézetbe kellett járnia minden nap szegény­kének. Ott oltották, ingyen. Amióta össze­törte magát és nem bírja a fejét, azóta Pest­ről kell hozatni a jégbehűtött szérumot, amellyel az itteni orvos oltja be, természe­tesen ingyen. Orvosra és patikára eddig több, mint másfélmilliót költöttünk és még vagy nyolcszázezer koronát oltásra. Ilhvacsek Józsefné ugyancsak a budapesti Pasteur-intézetbe járt a katasztrófa idején, de ő a kislányát vitte be naponként, mert azt marta meg a gyömrői veszett eb. Ő is szédül, alig támolyog és mikor beszélek hozzá, váltig csak ezt hajtogatja : — Tessék már egy kicsit hangosabban beszélni, zúg ám a fülem. — Hlavacsekné is agyrázkódást szenvedett és bezúzódott a feje, meg a jobboldala. — Éppen akkor vásároltam egyet mást abból a kis pénzből, amit a hónap végén kaptam. Hát bizony a ruhám teljesen tönkrement és most az unokám, a kis Gabriellé számára még oltóanyagot kell hozatnom Budapestről. Unokámon kívül egy kosztos gyereket tartok és még három gyer­mekemre is gondot kell viselnem . . . Azelőtt a borzasztó dolog előtt még kis konyhakertemet is művelhettem, de most mindent benő a gaz, meg a dudva. — Hát, hogy lehet az, hogy magának is, meg Hustyiknénak is minden holmija oda­veszet­t, amikor az összeütközés volt ? — Nem tudom én, kérem szépen, mert hogy akkor én elájultam és sokáig feküdtem a főidőn. De azt mondják itt a népek, akik ott vol­tak Rákosnál, hogy mindent elloptak a tolvajok, amit csak a szemük látott. Akik vitték a betegeket, azok nem figyelhettek oda. — Mit gondol, mikor lesz egészséges ? — Azt a jó Isten tudja, hiszen ma is még csak egy-egy órácskát lehetek fönn az ágy­ból és éjszaka folyton csak a fülem zúg. A fájdalomdíj — És mennyi kárt jelentett be a vasútnál? — Nem is tudom én azt kérem, össze­számoltak az ügyvéd úrral, de hát még munkabért is kérek ám a vasúttól, mert hogy nem tudok dolgozni. Amikor elbúcsúzom Illavacseknétől még utánam szól . •— Azt tessék már megmondani, hogy azért senki sem fizet, amiért, hogy annyit szenvedtem ? — Hát bizony, nénem, azt nem lehet meg­fizettetni senkivel. Keserű arccal csóválja a fejét. Nem tudja megérteni szegény, hogy a törvény szerint nem jár semmi fájdalomdíj. A legtöbb sebesült a nők közül kerül ki, mert, mint ismeretes, a tehervonat moz­donya egy női szakaszt szelt keresztül és ott okozta a legsúlyosabb szerencsétlenséget. Rudolf Jánosné kis vályogházában a gyere­kek is halkan, kedvetlenül ténferegtek. Amikor megszólítom őket, ijedten futnak be sebesült, ágyban fekvő anyjukhoz. Ru­­dolfné is panaszkodik, a szegény ember bő­beszédűségével : — Az uram kőműves, de nincs munkája. Tessék csak elképzelni, milyen nagy bor­zasztóság, hogy most én is olyan beteg vagyok. Szánthó Frigyes dr. MÁV pályaorvos öt hét alatt gyógyuló sérülésről állított­ ki lát­leletet, de Rudolfné még mindig alig áll a lábán és hosszú heteknek kell elmúlniuk, amíg ismét dolgozni tud. A vasúttól egy új posztókabát, egy selyem fejkendő, több pár cipő, készpénz, orvosi költségek és munkabér megtérítését kéri. Négy gyermeke van és földhözragadt sze­gények. Egy szobában laknak. Rudolf Já­nosáéról különben a szerencsétlenség után az a hír terjedt el Gyömrőn, hogy meghalt a Rókus-kórházban. Az asszony nem halt ugyan meg, sőt külsően már semmi sebesü­lés nem látszik rajta, de még mindig szédül és fájdalmakról panaszkodik. ügyvéd-invázió Különös és a mai helyzetre meglehetősen éles világot vet, hogy mint azt a sebesültek és kárvallottak elbeszélték, a szerencsétlen­ség után élelmes ügyvédek körlevelekkel árasztották el őket. Ezekben a nyomtatvá­nyokban fölajánlották, hogy a kártérítési igényeik megtérítése körül olcsón és ered­ményesen hajlandók a sebesültek ügyeit el­vállalni. Annyi bizonyos, hogy a rákosi vasúti katasztrófa következtében a sebesültek és károsultak egész tömege fordul a MÁV ellen, amelynek a baleset szép pénzébe kerül majd. A sebesültek között több leány is van, akik még külön kártérítést kérnek azért, mert nem tudnak férjhez menni. Közülük néhány­nak ugyanis olyan természetű sebesülése van, amely a házastársi életre képtelenné teszi őket. K. L Németország most akarja áttörni a versaillesi frontot (A Világ párizsi tudósítójától.) Marokkón túl a német válaszjegyzék érdekli és izgatja a francia közvéleményt. A berlini biro­dalmi kormány elküldötte válaszát a jú­nius tizenhatodiki jegyzékre, amelyben Franciaország közölte azokat a feltételeket, amelyek szerinte a béke útját jelzik. Fran­ciaország és Anglia hosszas küzdelmének és megállapodásának volt eredménye ez az úgynevezett biztonsági paktum, amelyet Briar­d és Chamberlain kötöttek és amely szabályozza Németország felvételét a nép­­szövetségbe és ezzel együtt Németország jövő helyzetét a világpolitikában is. Ennek a jegyzéknek alapján Németország garan­tálja Franciaország mai határait, vagyis belenyugszik Elzász-Lotharingia elveszté­sébe és módot ad arra is, hogy háború ese­tén a szövetséges hadseregek keresztülvo­nulhassanak területén. A versaillesi békén túl egy újabb béke­okmány ez a biztonsági paktum, olyan okmány, amely Németország számára kétségtelenül régi nagyhatalmi po­zíciójának teljes feladását jelenti. A német jegyzék megérkezett Párizsba és ma már ott ismeretes volt Stresmann be­széde is. Annyi bizonyos, hogy Németor­szág ezzel a jegyzékkel és egész magatar­tásával egy új békéért folytat küzdelmet, egy új békeszerződésért, amely a versail­­lesi béke frontjának áttörését jelentené. Az is bizonyos viszont, hogy a német politika éppen Hindenburg elnöklése idején teljesen szakított a túlzó nacionalisták jelszavaival. Stresemann beszéde, épúgy, mint a vá­laszjegyzék, pontosan azon az úton halad, amelyet még Rather­au szabott meg és amelynek lényege az volt, hogy nem merev ellentállással, hanem állandó és következe­tes diplomáciai küzdelemmel kell vissza­hódítani Németország diplomáciai súlyát és nagyhatalmi állását. Fokozatosan akar ma már Németország eredményeket elérni és érdekes, hogy a német nemzeti párt ma támogatja Stresemann politikáját és hogy a békepolitika ellen ma Németországban csak a fajvédők és a kommunisták harcol­nak, mint ahogy Franciaországban csak a szélső nacionalista royalisták és ugyancsak a kommunisták állanak mereven szemben a megértés politikájával. A német kormány jegyzékének az a lé­nyege, hogy Németország csak akkor lép be a népszövetségbe, ha a népszövetség tanácsa olyan rezolúciót fogad el, amelynek értel­mében a biztonsági paktum tizenhatodik pontjának intézkedése, hogy Németországon a szövetséges seregek keresztülvonulhatnak, csak akkor lép érvénybe, ha a békeszerző­désnek azok a rendelkezései, amelyek az általános le­fegyverkezésre vonatkoznak, már érvénybe is lépnek. Németország, ami­ként látható, elfogadja a népszövetségi gon­dolatot. De csak úgy fogadja el, ha az va­lóban érvényesül és egyformán érvényesül: győzőre és legyőzöttre egyaránt. Bizonyos, hogy Párizsban éppen ez a felfogás keltett a legnagyobb megütközést, de viszont Fran­ciaországnak is el kell ismernie, hogy a népszövetségi gondolat nem jelentheti csu­pán azt, hogy a jövőben is Európa politikai hatalma kizárólag a nagy­ entente akaratán múlik. Párizsban ezek a fentartások még a kormány lapjaiban is meglehetős nagy el­lenhatást szültek és azt hiszik, hogy Német­ország felvételét ebben a formában viszont Franciaország nem fogadhatja el. Annyi bizonyos, hogy a német válasz­jegyzékkel a biztonsági paktum és ezzel a béke­gondolat kérdése igen nagyot haladt előre. Heteken át hirdették, hogy Német­ország jegyzékében azt fogja kérni, hogy konferencián tárgyalják le a vitás kérdése­ket. Erre vonatkozólag nincsen semmiféle javaslat a német jegyzékben és annak elle­nére, hogy ezt várták, Stresemann sem tett a konferenciára semmiféle célzást a biro­dalmi gyűlésen mondott beszédében. Pá­rizsban azonban azt hiszik, hogy ez csupán taktika a németek részéről és hogy az an­gol kormány számára akarják fentartani a javaslat megtételére az alkalmat. Annyi bi­zonyos, hogy a német jegyzéknek egyes fel­tételei szinte azonosak azokkal a kiváltsá­gokkal, amelyeket még a MacDonald-kor­mány tett a franciákkal szemben a bizton­sági kérdésben és amelyeknek egy részét még a Bartum-kormány is magáénak fo­­­gadta el. Párizsban és Londonban most egyformánt tanulmányozzák a német jegyzéket és na­­gyon komoly megbeszélések folynak a szö­­vetségesek további magatartására nézve. Ha Anglia álláspontja valóban az, hogy a konferenciát kell összehívni, akkor a biz­tonsági paktum sorsa aligha dől el újév előtt és bármilyen gyors legyen is a diplo­mácia munkája, az sem hihető, hogy a jegyzékváltások gyorsabban intéznék el ezt a kérdést. Majdnem kizártnak tekinthető, hogy akadjon német kormány, amely a fegyveres átvonulás kérdésében engedne Stresemann álláspontjából és így az angol diplomáciának nagy ügyességre van szük­sége, hogy ezt a merev ellentétet a mai fran­cia felfogás és a német jegyzék között átut­alja. Franciaországban jól tudják, hogy a békeszerződések, a népszövetségi megálla­podások, a biztonsági szerződések és a nem­zetközi paktumok mind csak addig érvé­nyesek, ameddig az egyik fél erőtlen. Fran­ciaország éppen azt akarja megakadályozni, hogy Németország megerősödhessék és ez a lényege az egész kérdésnek, nem pedig a szerződés szavainak formulázása. Francia­­ország jól tudja, hogyha Németország vég­eredményben el is ismerné, hogy területén fegyveres erőkkel át lehet vonulni, annak­idején, ha egy nemzetközi konfliktus lesz, ha tudja, meg is fogja ezt akadályozni. Bel­gium semlegessége sem volt akadálya an­nak, hogy Belgiumon ne vonuljanak át a németek és semmiféle szerződés nem lehet biztosítéka annak, hogy a németek megen­gedjenek egy átvonulást kelet felé, ha fegy­verük és módjuk van ezt megakad­á­lyozni. Nem is a paktum szavai, hanem csak a nemzetközi kiegyenlítődés gondolata lehet Európa békéjének és biztonságának támat­sza. Franciaország ma súlyos pénzügyi vál­ságban van és a marokkói háború gondjai mutatják, hogy a győzelem és a versaillesi béke mégsem jelenti a francia álmok telje­sedését. A versaillesi béke ereje egyelőre Franciaország katonai hatalmában van és abban a szövetségben, amelyhez Anglia még mindig ragaszkodik. A biztonsági paktum ügye ekként nem is a német válaszjegyzék­­kel dől el, hanem azzal, hogy Franciaország szövetségesei és elsősorban Anglia és Ame­rika mennyire akarják továbbra is fentar­tani Európa mai nyughatatlanságát. Ver­­saillestől nagy út volt a biztonsági paktumig, Rathenau meggyilkolásától nagy utat telt a német szellem, amíg éppen Hindenburg el­nöksége alatt eljutott Stresemann válasz­­jegyzékéig. Európa jövendő sorsa nem a szavakon és a formulákon múlik, hanem azon, hogy a népek megtalálják egymás lelkét és mindenekfölött megtalálják saját lelküket. A birodalmi gyűlés 235 szavazattal 158 szavazat ellen helyeselte a kormány külügyi politikáját Berlinből jelentik. A birodalmi gyűlés ma délután folytatta a külpolitikai vitát. Hans demokrata képviselő (Badenből) szóvátette a német külpolitikának azt az irányzatát, hogy a német-francia viszonyban javulást óhajtanak elérni és annak a remény­ének adott kifejezést, hogy a német-francia vonat­kozások modern, szabad, demokrata jelle­get fognak ölteni. Emlékeztetett a világ lelkiismeretéhez intézett arra a kiáltványra, amelyet 102 francia író írt alá, köztük Barbusse és Roland, úgyszintén három francia tábornok is. Itt látszik — mondotta — a nagy különbség. Már akadnak, akik azt hiszik, h­ogy­ elesett gyermeküknek azzal ad­hatják meg a tiszteletet, ha a megegyezés érdekében szállnak síkra és elfelejtik a gyű­lölet tanítását. A kiáltványt többi között egy olyan apa is aláírta, akinek gyermeke Ver­dini alatt hősi halált halt. A radikális jobboldali diákok ... — Éppen erre az apára való tekintettel remélni akarjuk, hogy elkövetkezik az idő, amelyben elfelejtik mindazt a sok bajt és bánatot, ami Németország és Franciaország közt fekszik. Ez a 102 ember ezt mondja: El kell tűnnie a versaillesi szerződés ama cikkének, amely Németország bűnösségéről szól. E 102 ember között, akiknek volt bá­torságuk erre a beismerésre, olyan emberek vannak, akik nem tudtak Németországban szóhoz jutni, mert a radikális jobboldali diákok ebben megakadályozták őket. Nem értik ők, hogy a német érdekeknek hasz­nálna, ha ilyen fölfogású emberek Német­országban szavukat hallathatják? Nem értik ők, hogy jó és helyes volna és a né­met érdekeknek megfelelne, ha ezeknek az embereknek szíves-lélekkel kezet nyújta­nának? Németországnak van szüksége biztonságra Arra a kérdésre, miért nem tiltakozott a német kormány a jegyzékben a háborús bű­nösségről szóló hazugság ellen, a szónok a következőket mondotta:. Nem teszek a kor­mánynak szemrehányást, ha taktikai meg­fontolásokból ebben a hivatalos jegyzékben még nem adott kifejezést e tiltakozásnak. Tudom, hogy a kormány a háborús bűnös­ség kérdésében ugyanazt akarja, mint amit mi mindahányan akarunk, a német na­cionalistáknak meg kell azonban érteniük, hogy egy kormánynak okvetlenül rendel­keznie kell azzal a joggal, hogy gondosan mérlegelhesse, milyen­ formában és mely napon tegye meg a tiltakozást. — Nem az erős Franciaországnak —­ mondotta tovább Haas képviselő —, hanem a lefegyverzett Németországnak van szük­sége biztonságra. Föltétlenül szükséges volt-e ez a német emlékirat? Tárgyaltak-e behatóan erről a kérdésről, úgyhogy biztosí­tékunk legyen arra, hogy ezzel nem fognak újabb elviselhetetlen béklytókat rakni Német­országra. Az emlékirat kimondja a lemon­dást Elzászról és Lotharingiáról. Ez kemény és fájdalmas dolog. Ha le is kell mondanunk Elzászról, azért ez a tartomány és e tarto­mánynak lakossága, valamint kultúrája mégis német marad. A biztonsági szerződés kérdésében Haas hangoztatta, hogy Franciaország nem lehet tárgyilagos kezes. A népszövetség idáig a győzők eszköze volt és hasznavehetetlennek bizonyult. Ha Németország tagja lesz a nép­­szövetségnek, nem változtathat meg egy csapással mindent, de ez mégis bizonyos biztosítékot nyújt arra, hogy a népszövetség lassanként átalakuljon. Ahhoz azonban nem fogjuk megadni hozzájárulásunkat, hogy a népszövetség a Nyugat eszköze legyen a Kelet ellen. Gyengék vagyunk és ezért úgy a Kelettel, mint a Nyugattal bizalomteljes viszonyt kell helyreállítanunk. Oroszország­nak is érdeke fűződik ahhoz, hogy nyugati határaink fenyegetését kiküszöböljék. Csak egyenjogúság és kölcsönösség alapján! Luther dr. birodalmi kancellár a biro­­dalmi gyűlés mai külpolitikai vitájának so­rán megállapította, hogy a pártok nagy többsége hozzájárult a német válaszjegyzék­hez. Ezzel a messzemenő hozzájárulással nagy mértékben emelkedik a birodalmi kormány külpolitikai tevékenységének súlya. Európa és Németország gazdasági,­ szociális és kulturális életképessége attól függ, hogy igazi béke jöjjön létre. Bizton­­sági szerződést Németország csak az egyen­jogúság és a kölcsönösség alapján köthet. Azokat az új, nagy jogi gondolatokat, ame­lyek alapjai a nemzetek szövetségének, mint amilyen a népek önrendelkezési joga, szintén nem szabad valami új megállapo­dással csorbítani. A nemzetek szövetségében Németország számára el kll érni a valódi egyenjogúságot és figyelembe, kell venni a tényleges körülményeket. Egészen tartha­tatlan állapot az, hogy miközben végrehajt­ják a lefegyverzést egészen addig a mérté­kig, amely Németországot a szó szoros ért

Next