Világ, 1945. augusztus (65-89. szám)
1945-08-11 / 74. szám
VILÁG 74. SZÁM BUDAPEST, 1945 AUGUSZTUS 11. SZOMBAT ARA 3 PENGI JAPÁN LETETTE A FEGYVERT A londoni rádió ma délután két órakor különjelentésben közölte, hogy a japán kormány elfogadta a potsdami értekezleten megszövegezett fegyvertetéseli feltételeket. Addig nem fedjük fel az atombomba titkát, amíg meg nem találtuk hatásos ellenszerét — mondta rádióbeszédében Truman elnök Az elnök az Európát fenyegető éhínségről és az európai víziutak nemzetközivé tételéről Truman elnök — amerikai időszámítás szerint — csütörtökön este mondotta el nagy érdeklődéssel várt rádióbeszédét, amelyben részletesen beszámolt az Egyesült Államok népének a potsdami értekezlet határozatairól. Beszéde során bejelentette, hogy az Egyesült Államok az Egyesült Nemzetek alapokmányával összhangban álló megállapodások révén olyan katonaai támaszpontokat kívánnak maguknak fenntartani, amelyeket lényegesnek tekintenek az Egyesült Államok védelme és a világbéke megóvása szempontjából. A nagyjelentőségű beszédből a következő főbb megállapítások emelhetők ki: " Amit Japánban teszünk most éppen az új atombombával, csupán némi ízelítő abból, ami egy harmadik világháborúban történnék. Ezért határozták el az egyesült nemzetek, hogy egyesültek és erősek maradnak. Nem szabad lehetővé tennünk a támadó állam számára, hogy elég ügyes legyen megosztásunkra és elég ereje legyen legyőzésünkre. Ez volt a vezető gondolat a san franciscói értekezleten, ugyanúgy, mint a berlini találkozón és ez lesz az irányító gondolat a békeértekezleten is. 2. A Szovjetunió még azelőtt elhatározta a hadbalépést Japán ellen, mielőtt tájékozódást szerzett volna új fegyverünkről. Örömmel látjuk vitéz és diadalmas szövetségesünket a tengely támadók utolsója elleni küzdelemben. A japánok rövidesen megismerkednek egyéb katonai titkokkal is, amelyekről Berlinben volt szó. Elsőkézből emelik meg ezeket a titkokat és nem sok örömük lesz benne. 3. Minden nemzetközi egyezménybizonyos kölcsönös engedményeken alapszik-Egy nemzet sem várhatja minden kívánságának kielégítését Adok, hogy adj, ezen az alapon találkozhat félúton a két szomszéd. 4. Kelet-Poroszország egy részének a Szovjetunióhoz való csatolásáról már Jaltában megegyeztünk. A Szovjetunió rendkívül sokat tett az európai győzelem kivívása érdekében és a keletporoszországi terület jégmentes laköttöt fog biztosítani számára. 5. Európában évszázadokon át az egyik legállandóbb háborúra vezető ok az európai víziutak fölötti ellenőrzés volt. A Dunára, a Rajnára és a többi európai víziútra gondolok, amely két vagy több ország területét érinti. Az Egyesült Államok Berlinben azt javasolták, hogy szabad és korlátlan hajózás legyen ezeken a belföldi víziutakon és minden nemzetet azonos elbánás illessen meg. Az értekezlet foglalkozott javaslatunkkal és a külügyminiszterek tanácsa elé terjesztette. Ott sürgetni fogjuk elfogadását. MÚL . 1. Az atombomba túlságosan veszedelmes jószág ahhoz, hogy egy törvényt nem tisztelő világban szabadjára bocsássák. Az Egyesült Államok és Nagybritannia— a találmány tulajdonosai — ezért nem szándékoznak addig felfedni a titkot, amíg meg nem találták a bomba hatásos ellenszerét, hogy ily módon megvédhessék a világot a teljes pusztulás veszedelmétől. Európa ma éhezik. A tél beköszöntével az ínség még növekedni fog. Ha a segítségre minden tőlünk telhetőt meg nem teszünk, az elkövetkező télen mindent elveszthetünk, amit oly borzalmas áldozatok árán nyertünk most tavaszszal. Ha Európát átengedjük az éhezésnek és a fagyoskodásnak, elveszhetnek a rend alapjai, márpedig ezek a világbéke fenntartásának reményei. Segítenünk kell és segíteni is fogunk erőink végső határáig. 8. Elmondhatjuk, ebből a háborúból a világ leghatalmasabb nemzeteként kerültünk ki, olyan nemzetként, amilyen hatalmas nemzet az emberiség egész történelmében talán nem is volt. Szenteljük ezt az erőt, minden gazdagságunkat és ügyességünket az igazságos és tartós béke nagy ügyének. A három nagyhatalom most összefogott, még szorosabban, mint bármikor, ennek a békének megvalósítására. Teheránon, Jaszán, San Franciscón és Berlinen keresztül folytatnunk kell közös menetelésünket célunk felé. A SZEM írta Vasady Béla egyet, tanár Nem arról a szempárról van most szó, amelyet a Biblia a »test lámpásának” nevez. Még csak nem is arról a »belszemről«, amellyel, mint az önismerés szervével, Széchenyi István szerint »mindenki bír ugyan, de fájdalom, e szemet a legtöbb csak életének végén vagy igen későn nyitja fel*. Hanem a »szem« szó itt egészen egyszerűen ama három életérték nevének a kezdőbetűjét jelöli, amelyeknek szolgálatát az ellenállás alatt az Új Magyarország-szervezet, majd a Polgári Demokrata Párt is zászlajára írta: sSZEMI, tehát ittSzabadság, Emberség, Magyarságit Nézzünk hát szembe mi is mindazzal, amit ez a »Szem« felénk sugároz és tőlünk megkövetel. Szabadság! Van-e valami más, amiért több és drágább vér hullott. De mindjárt hozzátehetjük ezt is: Van-e valami más, amit nagyon sokszor helytelenebbül értelmeztek és amivel jobban visszaéltek volna? Mert a szabadsággal a legkönnyebb visszaélni és a szabadságot legnehezebb helyesem értékelni. A szabadság a teljes önkifejtés alaptörvénye, a személyes és közösségi élet legfőbb feltétele. De a legmagasabb életeszményekért folytatott küzdelmünk igazában csak ott kezdődik, amikor ez az alaptörvény és legfőbb életfeltétel már megadatott nekünk. Szép dolog a vélemény- és sajtószabadságért küzdeni, de még szebb dolog az embernek adott legfőbb értékek diadalra juttatására használni fel azokat. Jó dolog a vallás- és lelkiismereti szabadság, de még jobb dolog ezt is egymás építésére gyümölcsöztetni, nem pedig felekezeti torzsalkodásra fordítani. Az iparban, a kereskedelemben is és mindenütt, ahol az egyéni kezdeményezés és a nemes verseny lehetősége kínálkozik, valóban jó és szép dolog a teljes szabadságot mindenki számára egykép biztosítani, de még jobb és még szebb dolog, ha ez a szabadság is a közösség javát szolgálja, nem pedig az egyéni önzés kiszolgálójává aljasul. Szabad tehát a szabadsággal élnünk, de legyen ez a szabadság egy magasabb életeszménynek, épp az emberségnek használni s azt építeni tudó és akaró szabadsági A fasizmus részéről épp az emberség értékrendszerét érte a legtöbb támadás. A fajok és nemzetek rangsorozása, egyiknek a másik fölé helyezése s ezen az alapon némelyektől a legelemibb lét- és életjogoknak az elvétele, másoknak pedig az »élettér" és más jelszavak ürügye alatt egyoldalú előnyökhöz juttatása, mindez csakis az emberség eszményének megcsúfolása árán történhetett. A reakció elleni küzdelem erkölcsi rugóit napjainkban éppen ennek az eszménysértésnek teljes felismerésében találhatjuk meg. Vigyázzunk azonban, nehogy a reakció elleni küzdelemmel egyúttal az emberség pozitív értékrendszetéért való küzdelmünket is elintézettnek gondoljuk. Mert a reakció ellen is lehet úgy küzdeni, hogy közben az emberség alapeszményét ismételten lábbal tapodják. Hisz a demokratikus újjárendeződés időszakának is megvannak a maga haszonlesői és »konjunktúralovagjai*. Az ilyenek szájában a »szabadság« emlegetése is, csakúgy mint az »egyetemes emberszeretete*, lehet ugyan ideig-óráig még pártajtókat is felpattant a varázsszó, de azért előbb-utóbb leleplezi önmagát sézengő ércnek vagy pengő cimbalomnak bizonyul. Igyekezzünk tehát azáltal küzdeni a reakció ellen, hogy közvetlenül az emberség pozitív értékeinek érvényesülhetéséért harcolunk; az osztálytalan társadalomért, a nők teljes egyenjogúsításáért, a közvetlen népképviseleti rendszerért, a közélet tisztaságáért, a közegészségért és népjólétért, a teljes köz- és vagyonbiztonságért, minden nemzet és nemzetiség szabad önkifejtési jogáért és boldogulásáért s mindenekben és mindezeken át a tartós és igazságos világbéke biztosíthatásáért. A szabadság és emberség mellé harmadik értékként a mi magyar voltunk kerül. Jó lesz azonban ezen a ponton egy kis önvizsgálatot tartanunk s Ady Endrével megkérdeznünk: Várjon nem alszik-e jelenleg a magyarban a magyar? Ha a Szövetséges Nemzetek sem letepert nemzetként kezelnek bennünket, hanem az a céljuk, hogy jótékony vezeklések után mi is tagjaivá lehessünk a nemzetek világparlamentjének, akkor nekünk sem szabad az emberietlen sovinizmussal együtt jogos nemzeti követeléseinket is sutba ejtenünk. Igen, szabad nekünk, mint embereknek, magyaroknak is lennünk és mi csakis mint jó magyarok lehetünk igaz emberekké! Szabadságért, emberségért, magyarságért! Legyen hát ez a mi szemforgatás nélküli, egyenes és határozott életprogramunk, amelynek megvalósítása nem csupán pártügy, hanem a nemzetileg minősített létnek kérdése is. Másfélezer kilométeres arcvonalon támad a Vörös Hadsereg Közel három hónapig tartó szünet után (május 15-én adták ki az utolsó szovjet hadijelentést) csütörtökön újból megjelent a Szovjet Tájékoztató Iroda hadművelet-jelentése. Augusztus 9-én — hangzik a jelentésben — távolkeleti haderőink széles arcvonalon, a tenger mellékén, Habarovszk vidékén és a Bajkálon túl körzetben átlépték Mandzsúria határát. A katonai szakértők szerint mintegy másfélezer kilométeres arcvonalon megindult támadás már az első napon komoly hadászati sikerekkel járt: a Vörös Hadsereg csapatai a tenger mellékén áttörték a japánok vasbeton védelmi övezetét, Habarovszk körzetében átkeltek az Amur és az Uszuri folyókon, az arcvonal nyugati szárnyán pedig birtokukba vették Mandzsuki és Halamor városokat. A szovjet csapatok 24 óra alatt átlagban 15—22 kilométert nyomultak előre, a szovjet légihaderő pedig eredményesen támadta Mandzsúria fő vasúti gócpontjait és kikötőit. (A Vörös Hadsereggel szemben álló japán Kvantung-hadsereg — szakértők becslése szerint mintegy 750.000 ember — a szovjet hadijelentésből megállapíthatóóan a legtöbb yoptyn elkeseredett ellenállást fejt ki sőt — mint egy angolszász forrásból származó híradás közli — az arcvonal egyes szakaszain „önvédelmi ellentámadásokkal* is kísérletezik. A japán anyaországban is egyre súlyosabbá válik a helyzet. Nagaszaki fölött még mindig hét kilométer magas füst- és porfelhő lebeg, csütörtökön 1200 szupererőd bombázta Honsu északi részét, pénteken pedig újból Tokióra csapott le a szövetséges légihaderő. A rubel beváltási határideje: augusztus 15 A közelmúltban hirdetmény hívta fel a közönség figyelmét arra a rendelkezésre, hogy az orosz rubelbankjegyek forgalombahozatala az ország területén július 15 óta tilos. Közölte a hirdetmény azt is, hogy a korábban forgalomba hozott rubeleket július 15-e és augusztus 15 között az ország valamennyi bankja és azok fiókjai 1:2,5 arányban váltják át pengőre. Tekintettel a határidő közeli lejártára, illetékes helyről újból figyelmeztetik a közönséget, hogy a bankjegyeit augusztus 15-ig feltétlenül váltsa be, mert a határidőn túl azokat a pénzintézetek már nem fogadhatják el.