Világ, 1945. augusztus (65-89. szám)

1945-08-11 / 74. szám

VILÁG 74. SZÁM BUDAPEST, 1945 AUGUSZTUS 11. SZOMBAT ARA 3 PENGI JAPÁN LETETTE A FEGYVERT A londoni rádió ma délután két órakor különjelentésben közölte, hogy a japán kormány elfogadta a potsdami értekezleten megszövegezett fegyvertetéseli feltételeket. Addig nem fedjük fel az atom­­bomba titkát, amíg meg nem találtuk hatásos ellenszerét — mondta rádióbeszédében Truman elnök Az elnök az Európát fenyegető éhínségről és az európai víziutak nemzetközivé tételéről Truman elnök — amerikai idő­számítás szerint — csütörtökön este mondotta el nagy érdeklő­déssel várt rádióbeszédét, amely­ben részletesen beszámolt az Egyesült Államok népének a potsdami értekezlet határozatai­ról. Beszéde során bejelentette, hogy az Egyesült Államok az Egyesült Nemzetek alapokmányá­val össz­hangban álló megállapo­dások révén olyan katonaai tá­maszpontokat kívánnak maguk­nak fenntartani, amelyeket lé­nyegesnek tekintenek az Egyesült Államok védelme és a világ­­béke megóvása szempontjából. A nagyjelentőségű beszédből a kö­vetkező főbb megállapít­ások emelhetők ki: " Amit Japánban teszünk most éppen az új atombombával, csupán némi ízelítő abból, ami egy harmadik világháborúban tör­ténnék. Ezért határozták el az egyesült nemzetek, hogy egyesültek és erősek maradnak. Nem szabad lehetővé tennünk a támadó állam számára, hogy elég ügyes legyen megosztásunkra és elég ereje legyen legyőzésünkre. Ez volt a vezető gondolat a san franciscói értekezleten, ugyanúgy, mint a berlini találkozón és ez lesz az irányító gondolat a békeértekez­leten is. 2. A Szovjetunió még azelőtt elha­tározta a hadbalépést Japán el­len, mielőtt tájékozódást szerzett volna új fegyverünkről. Örömmel látjuk vitéz és diadalmas szövet­ségesünket a tengely támadók utolsója elleni küzdelemben. A japánok rövidesen megis­merkednek egyéb katonai tit­kokkal is, amelyekről Berlinben volt szó. Elsőkézből emelik meg ezeket a titkokat és nem sok örömük lesz benne. 3. Minden nemzetközi egyezmény­­bizonyos kölcsönös engedménye­ken alapszik-Egy nemzet sem várhatja minden kívánságának kielé­gítését Adok, hogy adj, ezen az alapon találkozhat félúton a két szom­széd. 4. Kelet-Poroszország egy részének a Szovjetunióhoz való csatolásáról már Jaltában megegyeztünk. A Szovjetunió rendkívül sokat tett az európai győzelem kivívása ér­dekében és a keletporoszországi terület jégmentes laköttöt fog biztosítani számára. 5. Európában évszázadokon át az egyik legállandóbb háborúra ve­zető ok az európai víziutak fölötti ellenőrzés volt. A Dunára, a Rajnára és a többi európai víziútra gondo­lok, amely két vagy több ország terü­letét érinti. Az Egyesült Államok Berlinben azt javasolták, hogy szabad és korlátlan hajózás le­gyen ezeken a belföldi víziu­takon és minden nemzetet azonos elbá­nás illessen meg. Az értekezlet foglalkozott javaslatunkkal és a külügyminiszterek tanácsa elé terjesztette. Ott sürgetni fogjuk elfogadását. MÚL . 1. Az atombomba túlságosan ve­szedelmes jószág ahhoz, hogy egy törvényt nem tisztelő világban szabadjára bocsássák. Az Egye­sült Államok és Nagybritannia— a találmány tulajdonosai — ezért nem szándékoznak addig fel­fedni a titkot, amíg meg nem találták a bomba hatásos ellenszerét, hogy ily mó­don megvédhess­ék a világot a tel­jes pusztulás veszedelmétől.­­ Európa ma éhezik. A tél bekö­szöntével az ínség még növekedni fog. Ha a segítségre minden tőlünk telhetőt meg nem teszünk, az el­következő télen mindent elveszt­hetünk, amit oly borzalmas áldo­zatok árán nyertünk most tavasz­­szal. Ha Európát átengedjük az éhezésnek és a fagyoskodásnak, elveszhetnek a rend alapjai, már­pedig ezek a világbéke fenntartá­sának reményei. Segítenünk kell és segíteni is fogunk erőink végső határáig. 8. Elmondhatjuk, ebből a háború­ból a világ leghatalmasabb nem­zeteként kerültünk ki, olyan nemzetként, amilyen hatal­mas nemzet az emberiség egész történelmében talán nem is volt. Szenteljük ezt az erőt, minden gazdagságunkat és ügyességünket az igazságos és tartós béke nagy ügyének. A három nagyhatalom most összefogott, még szorosab­ban, mint bármikor, ennek a bé­kének megvalósítására. Teherá­non, Jaszán, San Franciscón és Berlinen keresztül folytatnunk kell közös menetelésünket célunk felé. A SZEM írta Vasady Béla egyet, tanár Nem arról a szempárról van most szó, amelyet a Biblia a »test lámpásának” nevez. Még csak nem is arról a »belszemről«, amellyel, mint az önismerés szervével, Széchenyi István sze­rint »mindenki bír ugyan, de fájdalom, e szemet a legtöbb csak életének végén vagy igen későn nyitja fel*. Hanem a »szem« szó itt egészen egyszerűen ama há­rom életérték nevének a kezdő­betűjét jelöli, amelyeknek szol­gálatát az ellenállás alatt az Új Magyarország-szervezet, majd a Polgári Demokrata Párt is zász­lajára írta: sSZEMI, tehát itt­­­­Szabadság, Emberség, Magyar­­ságit Nézzünk hát szembe mi is mindazzal, amit ez a »Szem« fe­lénk sugároz és tőlünk meg­követel. Szabadság! Van-e valami más, amiért több és drágább vér hul­lott. De mindjárt hozzátehetjük ezt is: Van-e valami más, amit nagyon sokszor helytelenebbül értelmeztek és amivel jobban visszaéltek volna? Mert a szabad­sággal a legkönnyebb visszaélni és a szabadságot legnehezebb he­lyesem értékelni. A szabadság a teljes önkifejtés alaptörvénye, a személyes és kö­zösségi élet legfőbb feltétele. De a legmagasabb életeszményekért folytatott küzdelmünk igazában csak ott kezdődik, amikor ez az alaptörvény és legfőbb életfelté­tel már megadatott nekünk. Szép dolog a vélemény- és sajtószabad­ságért küzdeni, de még szebb do­log az embernek adott legfőbb értékek diadalra juttatására hasz­nálni fel azokat. Jó dolog a val­lás- és lelkiismereti szabadság, de még jobb dolog ezt is egymás építésére gyümölcsöztetni, nem pedig felekezeti torzsalkodásra fordítani. Az iparban, a kereske­delemben is és mindenütt, ahol az egyéni kezdeményezés és a nemes verseny lehetősége kínál­kozik, valóban jó és szép dolog a teljes szabadságot mindenki szá­mára egykép biztosítani, de még jobb és még szebb dolog, ha ez a szabadság is a közösség javát szolgálja, nem pedig az egyéni önzés kiszolgálójává aljasul. Sza­bad teh­át a szabadsággal élnünk, de legyen ez a szabadság egy magasabb életeszménynek, épp az emberségnek használni s azt építeni tudó és akaró szabadsági A fasizmus részéről épp az em­berség értékrendszerét érte a legtöbb támadás. A fajok és nemzetek rangsorozása, egyik­nek a másik fölé helyezése s ezen az alapon némelyektől a legele­mibb lét- és élet­jogoknak az el­vétele, másoknak pedig az »élet­­tér" és más jelszavak ürügye alatt egyoldalú előnyökhöz jutta­tása, mindez csakis az emberség eszményének megcsúfolása árán történhetett. A reakció elleni küzdelem erkölcsi rugóit nap­jainkban éppen ennek az esz­ménysértésnek teljes felisme­résében találhatjuk meg. Vigyáz­zunk azonban, nehogy a re­akció elleni küzdelemmel egyút­tal az emberség pozitív érték­rends­zetéért való küzdelmünket is elintézettnek gondoljuk. Mert a reakció ellen is lehet úgy küz­deni, hogy közben az emberség alapeszményét ismételten lábbal­ tapodják. Hisz a demokratikus újjárendeződés időszakának is megvannak a maga haszonlesői és »konjunktúralovagjai*. Az ilyenek szájában a »szabadság« emlegetése is, csakúgy mint az »egyetemes emberszeretete*, lehet ugyan ideig-óráig még pártajtó­kat is felpattant a varázsszó, de azért előbb-utóbb leleplezi önma­gát s­ézengő ércnek vagy pengő cimbalomnak­ bizonyul. Igyekezzünk tehát azáltal küz­deni a reakció ellen, hogy közvet­lenül az emberség pozitív érté­keinek érvényesülhetéséért har­colunk; az osztálytalan társada­lomért, a nők teljes egyenjogúsí­tásáért, a közvetlen népképvise­leti rendszerért, a közélet tiszta­ságáért, a közegészségért és nép­­jólétért, a teljes köz- és vagyon­biztonságért, minden nemzet és nemzetiség szabad önkifejtési jo­gáért és boldogulásáért s mind­enekben és mindezeken át a tar­tós és igazságos világbéke bizto­sí­thatásáért. A szabadság és emberség mellé harmadik értékként a mi magyar voltunk kerül. Jó lesz azonban ezen a ponton egy kis önvizsgálatot tartanunk s Ady Endrével megkérdeznünk: Várjon nem alszik-e jelenleg a magyarban a magyar? Ha a Szö­vetséges Nemzetek sem letepert nemzetként kezelnek bennünket, hanem az a céljuk, hogy jótékony vezeklések után mi is tagjaivá lehessünk a nemzetek világparla­mentjének, akkor nekünk sem szabad az emberietlen sovinizmus­sal együtt jogos nemzeti követelé­seinket is sutba ejtenünk. Igen, szabad nekünk, mint embereknek, magyaroknak is lennünk és mi csakis mint jó magyarok lehe­tünk igaz emberekké! Szabadságért, emberségért, ma­gyarságért! Legyen hát ez a mi szemforgatás nélküli, egyenes és határozott életprogramunk, amely­nek megvalósítása nem csupán pártügy, hanem a nemzetileg mi­nősített létnek kérdése is. Másfélezer kilométeres arcvonalon támad a Vörös Hadsereg Közel három hónapig tartó szünet után (május 15-én adták ki az utolsó szovjet hadijelen­­tést) csütörtökön újból megjelent a Szovjet Tájékoztató Iroda had­művelet-jelentése. Augusztus 9-én — hangzik a jelentésben — tá­­volke­leti haderőink széles arcvo­nalon, a tenger mellékén, Haba­rovszk vidékén és a Baj­kálon túl körzetben átlépték Mandzsúria határát. A katonai szakértők sze­rint mintegy másfélezer kilomé­teres arcvonalon megindult táma­dás már az első napon komoly hadászati sikerekkel járt: a Vö­rös Hadsereg csapatai a tenger mellékén áttörték a japánok vasbeton védelmi övezetét, Habarovszk körzetében átkeltek az Amur és az Uszuri folyókon, az arcvonal nyugati szárnyán pedig birtokukba vették Mandzsuki és Halam­or városokat. A szovjet csapatok 24 óra alatt átlagban 15—22 kilométert nyomultak előre, a szovjet légihaderő pedig ered­ményesen támadta Mandzsúria fő vasúti gócpontjait és kikötőit. (A Vörös Hadsereggel szemben álló japán Kvantung-hadsereg — szakértők becslése szerint mint­egy 750.000 ember —­ a szovjet hadijelentésből megállapíthatóóan a legtöbb yoptyn elkeseredett el­­­­lenállást fejt ki sőt — mint egy angolszász forrásból származó híradás közli — az arcvonal egyes szakaszain „önvédelmi el­lentámadásokkal* is kísérletezik. A japán anyaországban is egyre súlyosabbá válik a hely­zet. Nagaszaki fölött még mindig hét kilométer magas füst- és por­felhő lebeg, csütörtökön 1200 szu­pererőd bombázta Honsu északi részét, pénteken pedig újból To­kióra csapott le a szövetséges légi­­haderő. ­ A rubel beváltási határideje: augusztus 15 A közelmúltban hirdetmény hívta fel a közönség figyelmét arra a rendelkezésre, hogy az orosz rubelbankjegyek forga­­lombahozatala az ország területén július 15 óta tilos. Közölte a hirdetmény azt is, hogy a koráb­ban forgalomba hozott rubeleket július 15-e és augusztus 15 között az ország valamennyi bankja és azok fiókjai 1:2,5 arányban vált­ják át pengőre. Tekintettel a határidő közeli lejártára, illetékes helyről újból figyelmeztetik a közönséget, hogy a bankjegyeit augusztus 15-ig fel­tétlenül váltsa be, mert a határ­időn túl azokat a pénzintézetek már nem fogadhatják el.

Next