Világgazdaság, 1969. június (1. évfolyam, 101-120. szám)

1969-06-20 / 114. szám

MAGYAR GAZDASÁG - VILÁGGAZDASÁG tears a U.S.News & World Report Nigériának, Afrika legnagyobb orszá­gának kedvező kilátásai vannak arra, hogy a belháborúból megerősödve és megszilárdulva kerüljön ki. A háború még tart a szakadár Biafra ellen, de a szövetségi kormány 3000 négyzet­mérföld kivételével már az egész or­szágnak ura. A gazdasági fejlődés min­den eleme, amely 1960-ban, a függet­lenség elnyerésekor megvolt, mind ez ideig megmaradt. Sőt, egy részük, pl. a természeti kincsekből (az olajból, földimogyoróból és kakaóból) származó exportbevétel sokkal jelentősebb, mint 1967- ben, amikor kitört a polgárháború. A szövetségi kormány optimizmusát számos tényező támasztja alá. Nigéria gazdasága egyáltalán nem pusztult el a háborúban. A külföldi beruházás sza­porodik. A konfliktus ugyan sokba ke­rül, de a kormány a hadianyagért készpénzzel fizet, tehát nem terheli jövőjét adóssággal. Az ország iránt a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Anglia egyformán nagy érdeklődést mutat. A Szovjetunió nagy létszámú követséget tart fenn Tagosban és kon­zulátusokat szándékozik nyitni mind a 11 nigériai tartományban. Anglia már 1 milliárd dollárt ruházott be az or­szágba. Mintegy 150 amerikai vállalat működik ott, főleg az olajiparban; a Chase Manhattan Bank Lagos mellett épített textilgyára a bank egyik leg­sikeresebb külföldi beruházásának bi­zonyult. Arra nincs kilátás, hogy a nigériai olajipar gyorsan meggazdagodjék, sem hogy annyit termeljen, mint Líbia vagy Kuwait. Remélik azonban, hogy az olajkivitel 1975-re legalább évi 800 millió dollárt hoz külföldi devizákban, s ezzel megkétszerezi a mostani be­vételt. Ez idő szerint naponta csaknem 1 millió barrelt termelnek. A Gulf Oil Company maga napi 200 000 barrel olajat hoz felszínre a tengerből. A Shell-BP, a legnagyobb olajtermelő vállalat Nigériában, a háború miatt kénytelen volt ugyan egy időre abba­hagyni működését, de már ismét meg­kezdte és az idén 126 millió dollárt kíván új létesítményekbe beruházni. A gazdaság alapjainak egészséges voltát és bővülését mutatják a követ­kező adatok is. A földimogyoró kivitele 1968- ban, 1967-hez képest 20 százalék­kal emelkedett. Nigéria e cikk leg­nagyobb termelője az egész világon. A világ kakaótermésének egyheted­­e­ Nigéria gazdasági kilátásai és a polgárháború sze Nigériából származik, és évente mintegy 100 millió dollár értékű devi­zát szerez. Exportálnak kolumbitot, nyersgumit, a pálmafa termékeit és fát is. Belső használatra gyapotot ter­melnek. Újabban szén-­ és vasérc-lelő­helyekre bukkantak. Nigéria ipari termelése 1967-ben és 1968-ban szüntelenül emelkedett, noha a háború sújtotta területen — ahon­nan 1966-ban az összes ipari termék 30 százaléka származott — a gyárak nem működtek. Ami pedig a legtöbb bizodalommal tölti el mind a nigé­riaiakat, mind a külföldieket, az az a meglepő tény, hogy a szövetségi kor­mány — min­t említettük — maga fi­nanszírozta a háborút, ahelyett, hogy eladósodott volna. Adókat vetett ki, megnyirbálta a polgári célú kiadáso­kat, s az ország havi devizabevételé­nek mintegy egyharmad részét fordí­totta hadianyagvásárlásra. Amit lehe­tett, belföldön állított elő, a többi kö­zött gázolajat a hadsereg teherautói számára, és a katonák egyenruháját. Nyolcmillió dollárt adott ki a hadsereg sörrel való ellátására, de az is a nigé­riai sörgyárak pénztárába vándorolt. Gondosan ügyelt a költségvetésre és így a nigériai font nem volt kénytelen Anglia példáját követni az 1967 novem­beri leértékeléskor. Gazdasági erőforrásainak széles ská­lájával csak Kongó mérkőzhetne, de 60 milliós népessége között sokkal több a művelt és szakképzett ember, mint amennyit Kongó függetlensége első idejében felmutathatott. A polgárháború végeztével azért lesz éppen elég problémája. A háborúban elpusztultak számát 1 millióra becsülik. Biafrát nehéz lesz ismét beilleszteni az ország társadalmába. Ott a legnagyobb az anyagi kár is. Néhány biafrai város 70 százalékban elpusztult vagy meg­sérült. A háború okozta anyagi kár helyrehozatalának költségét némelyek több mint 600 millió dollárra becsülik. Közel 2 millió hajléktalant kell letele­píteni, de amíg azt megoldják, élel­mezni is kell őket. A mezőgazdaság a háború sújtotta területen teljesen tönkrement. Az Ibo törzs tagjait vissza kell venni a nemzet közösségébe, és ez sem az Ibóknak, sem a többi nigé­riainak nem lesz könnyű feladat. Mégis bíznak abban, hogy más országhoz ha­sonlóan— főleg az USA-ra és Angliára hivatkoznak — kiheverik a polgár­­háborút. (1969. június 16.) A VILÁGSAJTÓBÓL A Szovjetunió és Csehszlovákia kereskedelme HOBOE BPEMIl A Szovjetunió Csehszlovákia leg­nagyobb kereskedelmi partnere, de az utóbbi is meglehetősen fontos helyet foglal el a szovjet külkereskedelemben. A két ország árucsere-forgalma meg­haladja az angol—nyugatnémet, vagy az amerikai—francia forgalom méreteit. A szovjet—csehszlovák kereskedelem tervszerű fejlesztése az 1947-ben kötött kereskedelmi szerződéssel és az első hosszú lejáratú kereskedelmi és fize­tési egyezménnyel kezdődött. Az el­múlt húsz esztendő folyamán az évi forgalom kilencszeresére növekedett és az 1966—70. évek hátralevő idő­szakában eléri a 2500 millió rubelt. A Szovjetunióval folytatott keres­kedelem Csehszlovákia szempontjá­ból elsőrendű fontosságú és szorosan összefügg az ország gazdaságának fej­lesztési érdekeivel. Frantisek Hamouz csehszlovák miniszterelnök-helyettes szerint „ez a legkedvezőbb gazdasági kapcsolat, amit kívánhatunk magunk­nak”. A szovjet—csehszlovák kereskede­lem volumenének bővülése mellett az utóbbi években némi változás követ­kezett be annak összetételében. A műszaki forradalom növelte mindkét ország exportpotenciálját és ezzel bő­vült a késztermékek cseréje. A forgalom jelentős része gépekből és felszerelésekből áll, amelyek a Szov­jetunióba irányuló csehszlovák export 68 százalékát teszik ki. Ez egyben a szovjet gépimport egyötödét jelenti. A hengerművek importjának mintegy fele csehszlovák eredetű. Ami a közle­kedési eszközöket illeti, a plzeni Lenin­­művek leszállította az ezredik villany­mozdonyt. Az 1966—70-es időszakban 1880 villany- és Diesel-mozdonyt szál­lít a csehszlovák ipar a Szovjetunió­nak, erre az évre pedig 100 közúti vil­lamoskocsi és 350 trolibusz szállítására kötöttek szerződést. A Szovjetunió Csehszlovákiának trak­torokat és egyéb mezőgazdasági gépe­ket, gépkocsikat, repülőgépeket, út­építőgépeket, komputereket és szer­számgépeket szállít. A Csehszlovák mezőgazdaságban mintegy 20 ezer lánc­talpas szovjet traktor és 10 ezer arató­cséplőgép dolgozik. Az 1960—70 évekre szóló egyezmény alapján a Szovjet­unió 43 500 gépkocsit, 7000 traktort és egyéb gépeket szállít Csehszlovákiá­nak. A szovjet—csehszlovák kereskedelem­ben jelentős helyet foglalnak el a fo­gyasztási cikkek is. Ezek 1955-ben a Szovjetunióba irányuló exportnak csu­pán 1,5 százalékát tették ki és ez az arány azóta 20 százalékra növekedett. A szovjet piacon élénk kereslet nyil­vánul meg a csehszlovák motorkerék­párok, cipők, ruházati cikkek, üveg­áruk, bizsuk és egyéb cikkek iránt. A Szovjetunió is fokozza a fogyasz­tási cikkek exportját Csehszlovákiába: 1 850 000 órát, 150 000 fényképező- és filmfelvevőgépet, 135 000 rádió és 70 000 tv-készüléket, továbbá háztartási gé­peket, fémbútort, kerékpárt és játék­árut szállít. Csehszlovákia gazdasági fejlődésében igen fontos szerep jut az állandóan növekedő szovjet energiahordozó- és ny­ersanyag-szállí­tólányoknak. Cseh­szlovákia földje kevés ilyen kincset rejt és iparának nagy mennyiségű nyersolaj, földgáz, vasérc, színesfém, műtrágya és gyapot behozatalára van szüksége. A Csehszlovákiába szállított nyersolaj mennyisége 1975-ig eléri a 14,5 millió tonnát, földgázból pedig 3 milliárd köbmétert továbbítanak a cső­vezetékek. A Szovjetunió fontos szerepet tölt be a csehszlovák élelmiszer-ellátásban. A búzaimport 90 százaléka, a vaj­import pedig teljes egészében a Szovjetunióból származik és emellett jelentős mennyi­ségű növényi olajat, halkonzervet és teát szállítanak. Csehszlovákia viszont édesárut, csokoládét, sört, malátát és élelmiszer-koncentrátumokat küld a Szovjetunióba. A szovjet—csehszlovák kereskedel­met általában jellemzi, hogy Csehszlo­­vákia készáruk ellenében a Szovjet­uniótól túlnyomórészt nyersanyagokat és élelmiszert kap. (22. szám) E HETI MELLÉLETÜNK SAJTÓSZEMLÉJE: NACHRICHTEN FÜR AUSSENHANDEL, FRANKFURTER ALLGEMEINE ZEITUNG: Az ásványolaj-termelésben 1968 az új rekordok éve; FINANCIAL TIMES: A halászat előre­törése a világ élelmezésében; LE MONDE, HANDELSBLATT: Az OECD a műanyagter­melés rentabilitásáról; MONITEUR DU COMMERCE INTERNATIONAL: Ausztrália új gyapjúértékesítési rendszert tervez; OBST UND GEMÜSE: A világ burgonyatermesztése; NACHRICHTEN FÜR AUSSENHANDEL: A világ festék és lakktermelése. Koppenhágában is érdemes időzni! Dánia exportja 1967-ben 17,3 mil­liárd dán korona, importja 21,9 milliárd dán korona volt. 1968-ban kivitele 19,4 milliárd dán korona, behozatala 24,1 milliárd korona. Dániának 1968-ban sem sikerült kereskedelmi mérlegét ja­vítania, sőt passzívuma csekély mérték­ben még tovább növekedett. A dán ki­vitel nagyrészt iparcikkekből és mező­­gazdasági termékekből áll. Ez utóbbi elhelyezési lehetőségei egyre nehezeb­bek. Az 1967 év végén végrehajtott devalváció a dán ipart arra késztette, hogy fokozott érdeklődésssel forduljon a külső piacok felé. Dánia kivitelében az EFTA-országok 50, a Közös Piac 23,3, a szocialista országok 3,7 százalék­kal részesednek. Behozatalában az EFTA 39 százalékot, a Közös Piac 32 százalékot, a szocialista országok 3,7 százalékot képviselnek. Mivel a Közös Piachoz való csatlakozás a közejövőben nem látszik valószínűnek, a múlt év­ben Dánia javasolta, hogy az északi or­szágok fűzzék szorosabbra gazdasági kapcsolataikat és alakítsák meg az északi vámúniót. Ennek megvalósulása néhány éven belül várható. A magyar—dán kereskedelmi kapcso­latok fejlődéséről Kővári Péter, a Kül­kereskedelmi Minisztérium főosztály­­vezető-­helyettese nyilatkozott munka­társunknak.­­ 1966-ban a magyar export 51,9 millió dán korona, 1968-ban 49,7 millió dán korona volt. Importunk 1966-ban 36,2 millió, 1968-ban 44,9 millió dán korona. Az adatokból látható, hogy ex­portunk és importunk meglehetősen ki­egyensúlyozatlan. Ennek egyik oka, hogy sertéshús- és zsírvásárlási szük­ségletünk nagyságrendje évenként vál­tozik. Ugyanakkor gépimportunkat az itthoni belső adottságok miatt nem tud­tuk növelni. Dánia fejlett iparágakkal rendelkezik (kiemelkedik a műszer- és elektromosipar, amelyben világszínvo­nalat képvisel). A magyar szakembe­rek nem veszik figyelembe Dánia im­portlehetőségeit. Ez vonatkozik első­sorban a gépbehozatalra. Ezért a ma­gyar külkereskedelem fő importterméke állati fehérje és állati takarmány. Ér­demes lenne az üzletembereknek né­hány napot Koppenhágában is időzni — elsősorban a dán élelmiszergyártó­ipart, a műszeripart, az elektronikus ipart tanulmányozni, és megvizsgálni a magyar vásárlási lehetőségeket. Ta­pasztalatom szerint a külkereskedők, ha skandináv államokba utaznak, maxi­mum 3 napot töltenek Koppenhágában. Szükséges lenne a dán piacot meg­ismerni, mivel exportunk lényeges függ­vénye az import. Dániával kétféle kon­tingenslistában állapodtunk meg. Az egyiken azok a termékek szerepelnek, amelyeknek értéke mindenféle kötött­ség nélkül emelkedhet. Ezt azonban befolyásolják vásárlásaink. Ezért is fon­tos lenne a jobb piackutatás. Erre ed­dig nagyon kevés példát találunk. Megnehezíti vásárlásainkat az is, hogy a dán cégek a többi nyugat-európai ország cégeihez képest szerényebb pro­pagandatevékenységet fejtenek ki. Exportunk legnagyobbrészt fogyasz­tási cikkekből, és anyagjellegű termé­kekből áll. Fogyasztási iparcikkeink részesedése dán kivitelünkből 1968- ban 43, az anyagjellegű cikkekből 48 százalék. A gépek aránya 2, az agrár­termékeké 7 százalék volt. Kivitelünk­ben a múlt évben emelkedett a len és kender méteráru, a kész textil, és a pamut méteráru aránya. (Az utób­biból 5 millió dán korona értékben exportáltunk.) Dániában igen erős a konkurrencia. Az elmúlt években elsősorban japán cégek törtek be a dán piacra olcsó áraikkal. De jelentős volt a TAN­­NIMPEX forgalma is (1968-ban sajnos bőráru-exportunk visszaesett). Ennek oka, hogy a külkereskedelmi vállalat és az ipari üzemek késve kötötték meg az együttműködési megállapo­dásukat. A két ország termelési struktúrája sok tekintetben hasonlít egymáshoz. Számos területen konkurrensek va­gyunk. Ez nem azt jelenti, hogy a magyar vállalatok az adott lehetősé­geket megfelelően kihasználták volna. Dánia az EFTA tagjai közül a leg­alacsonyabb külső vámtarifával ren­delkezik, s ezt alkalmazza Magyar­­ország felé is! Dániával 1964-ben írtunk alá 5 éves hosszú lejáratú megállapodást. Szep­temberben a magyar külkereskedelem képviselői tárgyalásokat folytatnak a következő szerződésre. Várhatóan, jó néhány kontingenslistánál sikerül el­érnünk bővítést. Ehhez azonban szük­séges, hogy szakembereink megismer­jék a dán piacot, növeljék forgal­mukat. A vállalatoknak tudomásul kellene venniük, hogy Európában számos olyan kis ország is van, amely­­lyel érdemes kereskedni — mondotta befejezésül Kővári Péter. M. E. Nem elég széles a választék Iraki bevásárló-delegáció látogatott hazánkba. Előzőleg 15 európai főváros­ban jártak, Budapesten két napig tar­tózkodtak. Elutazásuk előtt a delegáció vezetője, Joseph Albert Victor munka­társunknak nyilatkozott. " Az Iraq Stores Co. állami külke­reskedelmi vállalat, amelyet képvise­lünk, állami áruházaink részére vásárol fogyasztási cikkeket. Néhány magyar vállalattal, elsősorban a HUNGARO­­TEX-szel, már eddig is üzleti kapcso­latban álltunk. Mostani utunkon sike­rült újabb magyar vállalatokkal is kap­csolatokat teremteni. Tárgyaltunk a KONSUMEX-szel játékok, a TANN­­IMPEX-szel kesztyűk és bőrruhák, a FERM­ION-nal üvegáru, az ARTEX- szel porcelán cikkek és hajápolási sze­rek, a HUNGAROCOOP-pal népművé­szeti cikkek és a CHEMOLIMPEX-szel irodaszerek vásárlásáról. A legtöbb he­lyen próbarendeléseket adtunk fel. Re­mélhető, hogy ezeket később nagyobb vásárlások követik. A HUNGAROTEX-szel már eddig sem jelentéktelen kapcsolatainkat to­vábbfejlesztettük. Általában, a magyar cégek ajánlatait kielégítőnek, kedvező­nek tartjuk. Sajnos, bebizonyosodott az is, hogy a rendelkezésünkre álló két nap kevés arra, hogy alapos tárgyalásokat folytat­hassunk. Több magyar vállalatot (TER­­IMPEX, MONIMPEX, PANNÓNIA, HUNGAROFRUCT) az idő rövidsége miatt fel sem kereshettünk, pedig e vállalatok cikkei is érdekelnek ben­nünket. Valószínű, hogy még ez évben ismét eljövünk Budapestre, legalább egyhetes piackutatásra. Hasznos lenne az is, ha a magyar vállalatok fogyasz­tási cikkeik ajánlatával addig is levél­ben megkeresnék vállalatunkat. Hang­súlyozni kívánom, hogy vállalatunk állami vállalat, s így nem hajlandó ügynökön keresztül vásárolni. Nagyon jó budapesti benyomásaink mellett is engedjék meg azt a kritikai megjegyzésemet, hogy a magyar áruk választéka nem elég széles. A mi vá­sárlóközönségünk szereti, ha főleg szín­ben is széles skálát tudunk bemutatni. Nem elég nagy a választék a felajánlott irodaszerekben és játékokban, s még a HUNGAROTEX cikkei között is, ame­lyek választéka általában bőséges, és amelyek nagyon népszerűek a piacon, akad egy: a takaró, amelynél a szín­skála szűk — mondotta befejezésül a Iraq Stores Co. delegációvezetője, S. P. ­ A Magyar Kereskedelmi Kamara adja ki a „Hungarian Exporter” című képes külkereskedelmi lapot, amely havonta háromszor jelenik meg. Fel­adata, hogy hazánk külkereskedelmi partnereivel megismertesse a magyar exportkínálatot. A napokban kibocsá­tott számában a vegyiparral, a Ma­gyarország és Csehszlovákia közötti ke­reskedelemmel és a METRIPOND mér­leggyár újdonságaival foglalkozik töb­bek között. Ugyancsak a Kamara gon­dozásában jelenik meg a „Magyar Im­port”. Ez a lap az új vámszabályokról, a magyar felhasználók számára érde­kes külföldi gyártmányújdonságokról, az importot helyettesítő belföldi termé­kekről is tájékoztatást ad. RÖVIDEN : Ülést tartott a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöksége. Megvitattak és el­fogadtak egy tanulmányt, amely a szo­cialista import növelésével foglalkozik. A Kamara 1969. évi közgyűlésének idő­pontját október 7-re tűzték ki.­­ Ezen a nyáron Európa vizein sok­felé megtalálhatók a magyar gyártmá­nyú vitorláshajók. Olasz, belga, svájci, norvég, nyugatnémet, angol rendelések­re szállított az utóbbi időben sporthajó­kat a Magyar Hajó- és Darugyár.­­ Hatszáz garnitúra bútort készít az idén szovjet megrendelésre a Békés­csabai Faipari Ktsz. Most új vevő je­lentkezett: Franciaországba 900 garni­túrát exportálnak. ÚJ FORMÁK AZ EGYÜTTMŰKÖDÉSBEN Az ENERGOMASEXPORT szovjet külkereskedelmi egyesülés erősáramú berendezések, villamos kemencék, elektromos szabályozóberendezések, vasúti vontatók exportjával foglalko­zik. A szovjet vállalat most megálla­podott a PRODUKTINFORM-mal. A magyar fél jövőben ellátja a szovjet cég budapesti műszaki-kereskedelmi irodájának teendőit Ez az első szerző­dés szovjet vállalat önálló külkereske­delmi irodájának megnyitására szo­cialista országban. Az új iroda elsősorban a Szovjetunió erősáramú műszaki újdonságainak is­mertetését és az ezzel kapcsolatos szak­­tanácsadást végzi. Feladata továbbá a Szovjetunióból Magyarországra irányí­tott gépek dokumentációjának beszer­zése, a gépek felszerelése, beállítása és a szakemberek csereutazásának eset­leges megszervezése. Az iroda további terve, hogy felméri azoknak a termé­keknek a körét, amelyeket mi nem megfelelő minőségben vagy egyáltalán nem is gyártunk, s ajánlatot tesz ezek­nek a beszerzésére a Szovjetunióból. A műszaki szakemberek régi igénye, hogy a nyugati cégekhez hasonlóan szocialista partnereink is készítsenek szakkatalógusokat. A jelenlegi egyez­mény értelmében a PRODUKTINFORM a Szovjetunióból beszerezhető erős­áramú gépek gépkönyveit, gyártmány­csoportok katalógusait, egyes termékek műszaki paramétereit lefordítja és azo­kat az érdeklődők rendelkezésére bocsátja. A szerződés 1970. december 31-ig ér­vényes és kizárólag szovjet erősáramú berendezésekre vonatkozik. Tárgyát, ezt az új fajta propagandamunkát bő­víteni kellene a többi szocialista orszá­gok vállalataival is. F. A. A JÓ MINŐSÉG EGYEDURALMAT BIZTOSÍT — A formát és az árat is mi diktál­juk a piacon, mert olyan a cikkeink minősége — mondotta Sas Miklós, a CHEMOLIMPEX és az Országos Gumi­ipari Vállalat közös Gumiirodájának helyettes vezetője. — Ha kooperációs megállapodás kötünk, szinte minden esetben bennünket kérnek fel együtt­működésre, és alig van rá példa, hogy mi keresnénk az ilyen ügyletek­hez partnert. Sőt, röviddel ezelőtt, saját érdekeink védelmében elutasítottuk a Semperit cég együttműködésre szóló megkeresését. Hajlandók vagyunk vi­szont velük, valamint egy csehszlovák és egy francia gyárral egyeztetni érté­kesítési elképzeléseinket a harmadik piacokon. A tárgyalásra e hó 24-én ke­rül sor Bécsben, mégpedig a légpár­nák jövőbeni eladását illetően. A légpárnából — más néven gumi­matracból — idén mintegy 3 millió dollár értékű árut szállít a Gumiiroda a tőkés piacra és több mint félmillió rubelért a szocialista országokba. Ki­vitelük évről évre emelkedik. Tíz éve kezdték meg e cikk exportját; az első év eredménye mindössze 50 ezer dollár értékű üzletet jelentett csak; tavaly már elérték az egymillió 800 ezer dolláros kiütést a tőkés relációkban, és a szocia­lista országokkal nagyjából az idei szintet tudták már biztosítani. Főbb piacaik: Európában az NSZK, Anglia, valamint a Földközi-tenger országai, tengerentúlról pedig Kanada és most már az Egyesült Államok is. Kanadai üzletfelük az idén először terjesztette ki eladásait az USA-ra és így mintegy 300 ezer darab matrac értékesítésére kerül sor a két államban, megközelítő­leg egymillió dollár értékben. Érdekességként megjegyezték, hogy az egész világon, ahol napfény és víz van, keresik a magyar gumimatracot, de kivételt képeznek az afrikai, ázsiai és a dél-amerikai országok. A Gumi­iroda részéről nem volna akadálya az e piacokra szóló exportnak, már csak azért sem, mert így folyamatossá te­hetnék a Palma Gyár termelését. — Ezzel a gyárral egyébként ideális az együttműködés — mondotta Dinga István osztályvezető. — Rendkívül ru­galmasan kezelik a külföldről befutó igényeket és olyan mértékben alkal­mazkodnak, amire alig van példa. Ez évben beindították a nyíregyházi gyár­egységet is, hogy minél több cikket bocsáthassanak rendelkezésünkre. Egye­lőre ugyan, az ottani munkaerők gya­korlatlansága miatt, szigorúbb ellenőr­zést kell alkalmaznunk az exportszál­lítmányoknál, de reméljük, rövidesen megoldódik ez a problémánk is. Végül az utóbbi idők egyik jelentős kooperációs szerződéséről tájékoztattak bennünket. Az NDK-val kötött meg­állapodás szerint a következő években fokozatosan átvesszük az NDK külföldi és belföldi piacait. Jövőre az exportot már teljesen beszüntetik és 1975-ig vég­legesen leépítik saját termelésüket. Ennek fejében mi vállaltuk az NDK- beli igény teljes kielégítését. Külön ér­dekessége ennek a megállapodásnak, hogy a jelenlegi mintegy félmillió dol­lár értékű exportunk a továbbiakban növekedhet az NSZK felé, ahová eddig az NDK szállított nagy mennyiségben légpárnákat, mégpedig az úgynevezett belnémet kereskedelmi forgalom kere­tében. (b. 1.) 1969. JÚNIUS 20. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször, 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság vezetője: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Budapest, V., Dorottya u. 6. IV. em. Telefon: 180—830 Kiadja a Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: SALA SÁNDOR Előfizethető a Magyar Posta Központi Hírlap Irodánál, az MNB 8. sz. egyszám­lára, vagy a 61 066 sz. csekkszámlára. Előfizetési díj egy évre 2400 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 69.3052/3 - Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008 3

Next