Világgazdaság, 1971. április (3. évfolyam, 63/558-83/578. szám)
1971-04-22 / 77. (572.) szám
VILÁGGAZDASÁG 1971. ÁPRILIS 22., CSÜTÖRTÖK III. ÉVFOLYAM, 77. (572.) SZÁM Chaban-Delmas beszéde csalódást keltett Általános érdeklődés előzte meg Chaban-Delmas francia miniszterelnök keddi beszédét, amely a nemzetgyűlésben hangzott el a kormány politikájáról. A miniszterelnök beszédében főleg belpolitikai problémákkal foglalkozott. Rózsás képet festett a gazdasági helyzetről, s hangsúlyozta, hogy az utóbbi években a fejlett ipari országok között gazdasági növekedés terén csak Japán előzte meg Franciaországot. A gazdasági fejlődést kiegyensúlyozott pénzügyi helyzet támasztja alá, s a francia frank ismét az erős valuták sorába került — mondotta a miniszterelnök, ugyanakkor azonban felhívta a figyelmet az infláció veszélyére, fegyelemre és mértéktartásra szólította fel a lakosságot. Chaban-Delmas hangsúlyozta, hogy a kormány továbbra is a „francia társadalom átalakítására törekszik”. Fontos reformintézkedések megvalósítását helyezte kilátásba, s ez a vidéki közigazgatás átszervezését, a szakmai képzés, a lakásépítés és a városi közlekedés megjavítását jelenti. Beszéde külpolitikai részében a miniszterelnök az algériai—francia viszonnyal és Anglia közös piaci csatlakozásával foglalkozott. A beszédnek ez utóbbi részét tegnapi számunk „Akadályok a Hatok és Anglia tárgyalásai útjában” című írásában ismertettük. Algériáról szólva hangoztatta, hogy Franciaország az algíri kormány egyoldalú döntései miatt szakította meg az olajkérdésről kezdett tárgyalásokat. Párizs továbbra is együttműködésre törekszik Algírral és „nyitva akar tartani minden kaput a jövő számára”. A miniszterelnök ugyanakkor burkoltan fenyegette is Algériát, hangoztatva, hogy a francia kormány éberen figyelni fogja, milyen magatartást tanúsít Algéria a részlegesen államosított francia olajvállalatok iránt és szükség esetén „minden jogi eszközt felhasznál majd érdekeinek megvédésére”. A francia sajtó Chaban-Delmas parlamenti beszédét kommentálva általában azt hangoztatja: a miniszterelnök beszéde nem járt a várt hatással, s kormánypárti körökben is csak lagymatag fogadtatásra talált. Billoux a kommunista képviselőcsoport nevében hangsúlyozta: a kormány „rendzavarások miatt” panaszkodik, de ezek oka a kormánypolitikában rejlik, az áremelkedésben és parikanélküliségben. A szakszervezetek ugyancsak bírálóan fogadták a beszédet. A CGT nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a miniszterelnök szavai csalódást keltenek, Chaban-Delmas az infláció rémének falrafestésével akarja visszaverni a dolgozók bérköveteléseit. Bírálja a miniszterelnököt a jobboldal is. . A Figaro szerint Chaban- Delmas nehézségeinek fő oka abban rejlik, hogy szemmel láthatóan nem képes megvalósítani 1969-ben nagy lendülettel bejelentett reformprogramját „az új társadalom” felépítéséről. Nem képes erre, mert a köztársasági elnök nem kedveli a kezdeményezéseket. Az Elysée-palota politikája inkább reagálás, mint cselekvés. A francia miniszterelnök beszédének angol vonatkozású része kedvezőbb visszhangot kapott, méghozzá az érdekelt angol fél részéről. Rippon, a csatlakozási tárgyalásokon részt vevő brit küldöttség vezetője igen biztatónak nevezte a beszédet, mivel az a nyugateurópai egység fontosságát a mindennapi alkudozások fölé helyezte. A beszéd azt bizonyítja — mondotta Rippon —, hogy általában megértik: a nehézségek ellenére is egész Nyugat- Európa a csatlakozási tárgyalások sikerét kívánja. Diplomatikusan hozzáfűzte azonban: „Nem hiszem, hogy Chaban-Delmas beszéde valamiféle új francia álláspontot tükrözne.” Az egyik újságíró kérdésére válaszolva elmondotta, hogy az angol—francia nukleáris együttműködésnek semmi köze sincs a brüsszeli tárgyalásokhoz. „Ez olyan kérdés, amelyet időről időre felvetnek, s amely általános érdeklődésre tart számot. Nem hiszem azonban, hogy köze volna a közösség bővítésének problematikájához. Mégis úgy vélem, hogy a tárgyalások sikere esetén jelentős haladásra kerülhet sor számos területen, beleértve a hadügyeket is.” Ripponnak ez a megjegyzése nagy figyelmet keltett, mert igazolja azokat a feltevéseket, hogy az angol kormány a nukleáris titkokat és tapasztalatokat fel kívánja használni a franciákkal folyó tárgyalásokon. Ezzel kapcsolatban figyelemre méltó az a hír, hogy Pompidou elnök a legfelsőbb katonai tanács tagjait fogadta és közölte velük, hogy meg kell szüntetni a katonai kiadások csökkentését. Lehet, hogy Franciaország mégsem, biztos a brit csatlakozásban és a brit katonai titkokban? Szerdán összeült a francia kabinet, hogy meghallgassa Giscard d’Estaing pénzügyminiszter javaslatait az 1972. évi költségvetésre. A kormány szóvivője az ülés után csak annyit volt hajlandó elmondani, hogy a gazdasági növekedést 5,7 százalékra tervezik. Az árak emelkedése nagyobb, mint a kormány tervezte, de ez a nemzetközi inflációnak, tehát a külső befolyásnak köszönhető. A francia üzletemberek általában optimisták a gazdasági kilátásokat illetően, de a gazdasági aktivitás erőteljes javulásáról alkotott korábbi véleményeik hangja valamelyest tompult. Ezt igazolja, hogy az ipari termelés, a megrendelések és szállítások alakulása márciusban nem a várt mértékben javult. (MTI, Reuter) Chilei a kínai kereskedelmi megállapodás Kereskedelmi megállapodást írt alá Santiagóban Chile gazdaságügyi minisztere és a Kínai Népköztársaság külügyminiszter-helyettese. Az egyezmény értelmében a két ország kölcsönös előnyöket biztosít árucsere-forgalmuk megkönnyítése érdekében. Gazdasági vegyes bizottságot hoznak létre, amely az egyezmény rendelkezéseinek betartásáról gondoskodik. A megállapodás szerint Chile rezet, salétromot, jódot, cellulózot, műszálakat és gyapjút szállít Kínába, ahonnan rizst, szójababot, teát, konzerveket, ónt, antimont, vegyipari cikkeket és gépeket importál. (MTI) Kamatleszállítás várható Japánban Sasaki, a Japán Bank elnöke szerdán bejelentette, hogy rendezni akarja a kamatláb leszállításának kérdését, még mielőtt elutazik Tokióból a Nemzetközi Fizetések Bankjának ülésére. Erre májusban kerül sor. Ezt — írja a Reuter — tokiói pénzügyi körökben úgy értelmezik, hogy a Japán Bank tervbe vette az 51/2 százalékos kamatláb 14 százalékkal való csökkentését. Folytatódik a brit acélipar leépítése A British Steel Corporation két éven belül további 10 üzemét bezárja. Az angol állami tulajdonban levő acélvállalat elnöke bejelentette, hogy az üzembezárások a tervszerű leépítés keretébe tartoznak, nem függenek össze azzal, hogy a kormány nemrég az acélárak tervezett 15 százalékos emelése helyett csak 7 százalékos drágítást engedélyezett. A leépítés nem vezet az angol acéltermelési kapacitás csökkenésére, de egy év alatt 10—12 000 munkás elbocsátását fogja magával hozni. A brit munkáspárti kormány négy évvel ezelőtt államosította az acélipart, azóta több mint 9000 munkást bocsátottak el. (Reuter) BORÚLÁTÓAK AZ OLASZ TŐKÉSEK Az olasz gazdaság kilátásai távolról sem biztatóak — mondotta Renato Lombardi, az olasz munkáltatók szövetségének (Confindustria) elnöke. Igen sok kis- és középüzem nehézségekkel küzd. Fennáll az a veszély, hogy az olasz gazdaság a recesszió felé csúszik. Ezt csak a beruházási tevékenység felélénkítésével lehetne megakadályozni, ami egyszersmind a foglalkoztatottság növekedését is magával vonná. A Confindustria évi jelentése megállapítja, hogy a textil-, az építő- és papíriparban válságos a helyzet, a vegyi- és acéliparban pedig súlyos nehézségek vannak. A termelékenység tavaly csak nagyon lassan nőtt, ugyanakkor a bérköltségek 20,6 százalékkal emelkedtek a Confindustria adatai szerint. Ennek eredményeként a profitok és a beruházási összegek csökkentek, noha a gazdaságon belüli nagyobb likviditás több invesztíciót is lehetővé tett volna. A jelentés aggasztónak tartja, hogy az olasz iparban egyre erősödik az állam befolyása és egyre több magáncég kerül állami kezelésbe. A folyó évre alacsonyabb ipari növekedési ütemet és emelkedő munkanélküliséget jósol az olasz munkáltatók szövetségének dokumentuma. A lassulás egyik jeleként értékeli a fizetési mérleg erősödését, mert az állandó szinten levő export mellett az import bővülési üteme lassult. Silvio Gava iparügyi miniszter a jelentést kommentálva hangsúlyozta: jelenleg az alacsony beruházási tevékenység a legnagyobb probléma, különösen azért, mert Olaszország főbb kereskedelmi partnerei ugrásszerűen emelik beruházásaikat. Az alapvető ok az önfinanszírozási lehetőségek szűkülése és részben a kihasználatlan kapacitások. A kormány megpróbálja enyhíteni a kis- és középcégeknek nyújtandó hitelek feltételeit és intézkedésket tesz a kivitel erőteljesebb támogatására, hitelek útján. (Reuter) Agrár- és atomkérdések a Hatok és Anglia tárgyalásán Anglia küldöttsége a Közös Piaccal folytatott csatlakozási tárgyalások szerdai miniszterhelyettesi fordulóján a Hatok ellenjavaslataival szemben lényegében fenntartotta álláspontját a mezőgazdasági kérdésekben, de engedményt tett az Euratomhoz való csatlakozással kapcsolatos vitában. A Reuter iroda brüsszel tudósítója szerint Cairns államtitkár, Anglia mezőgazdasági szóvivője hangsúlyozta: Anglia ragaszkodik ahhoz, hogy öt évi haladékot kapjon az EGK magasabb mezőgazdasági áraihoz való alkalmazkodásra. A Hatok — Franciaország nyomására — ellenjavaslatukban azt követelik, hogy a Közös Piac bonyolult ártámogatási és illetékrendszere a brit csatlakozás pillanatában maradéktalanul kiterjedjen Angliára is. Cairns hangsúlyozta, hogy Angliának e rendszer ellen nincs kifogása, csak a túl hirtelen átmenetet tartja elfogadhatatlannak. Ami az Euratomot illeti, Anglia visszavonta az egyéves átmeneti időszak követelését. Shovelton, aki az atomkérdésben fejtette ki a brit álláspontot, kompromisszumot ajánlott fel a Hatoknak azzal a követelésével kapcsolatban is, hogy Anglia valamilyen formában kártérítést fizessen a Közös Piac atomtitkaiért. Az angolok úgy vélik, hogy ezen a téren ők előbbre vannak és számukra nem sokat érnek az Euratom titkai. A francia Boegner, a Hatok küldöttségének vezetője számottevő engedménynek minősítette a brit atomjavaslatot és megjegyezte, hogy a mezőgazdasági kérdés néhány pontjában is remény van a megegyezésre. NAPRÓL NAPRA ♦ CHABAN-DELMAS FRANCIA MINISZTERELNÖK nagy érdeklődéssel várt parlamenti beszéde langyos fogadtatásra talált. Mind a baloldal, mind a jobboldal bírálja a kormányt, amely 1969-ben meghirdetett reformprogramját nem tudta megvalósítani. Kedvezőbb visszhangot kapott a beszéd angol vonatkozású része Rippon brit Európa-minisztertől, aki azt biztatónak nevezte. ♦ AZ ELADÓK KIÁLLÍTÁSAKÉNT jellemezhető az idei kantoni vásár. A vásárra mintegy 8000 külföldi üzletember érkezett. A 2. oldalon közölt írás elemzi a kínai gazdaság tavalyi fejlődését is. Tíz százalékkal gyarapodott a bruttó nemzeti termék, bővítették az öntözőrendszert, nagy súlyt fektettek a vidék villamosítására és a vidéki ipar fejlesztésére. ♦ A FONT STERLING NEMZETKÖZI HELYZETE a májusi csatlakozási tárgyalások napirendjére kerül. Március közepén álltak elő a franciák azzal a váratlan kívánsággal, hogy vitassák meg, mennyire képes Anglia összeegyeztetni a sterlingövezetben vállalt szerepét a közös piaci tagsággal. Mai számunkban kétrészes cikket indítunk, amely a sterlingövezet létrejöttével, a font különleges helyzetével és az ezzel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik. ♦ A NEMZETKÖZI KERESKEDELEM LIBERALIZÁLÁSÁNAK előmozdítása a legfontosabb feladat a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara jelenleg folyó 23. kongresszusán — állapítja meg a Sajtószemle rovatunkban ismertetett cikk. A szervezet nagy figyelmet szentel a Hatok kibővítéséről folytatott tárgyalásoknak, ugyanis szükségesnek tartja, hogy mindjárt az EGK kibővítéséről kapott döntés után nemzetközi kereskedelmi értekezletet hívjanak össze. ♦ NÖVEKSZIK AZ IMPORT SZEREPE a Műszaki Árut Értékesítő Vállalat tevékenységében. Az idén a forgalom mintegy 30 százalékát teszi majd ki az importból származó cikkek értékesítése. Cikkünk a vállalatnak a szocialista és tőkés piacon eddig kifejtett tevékenységét és terveit ismerteti. ♦ AZ ÁZSIAI RIZSKERESKEDELEM jelenlegi és várható problémáiról tájékoztatunk a 4. oldalon közölt írásunkban. Hosszú távon kedvezőtlenül befolyásolja a rizsexportőrök helyzetét a csökkenő importkereslet és a nem eléggé hajlékony árrendszer, amit kiegészít, hogy a hagyományos importőr-országokban egyre inkább önellátásra törekednek. " -/ A magyar—román együttműködés távlatai Március 28. és 31. között tartotta IX. ülését a magyar—román együttműködési vegyes bizottság. Megállapították, hogy a gazdasági kapcsolatok az utóbbi időben kedvezően fejlődtek. A hatvanas évek első felében szinte stagnált a magyar—román kereskedelem és csak 1968-ban kezdett fejlődni. 1969-ben már 15 százalékkal nagyobb forgalmat értünk el Romániával, mint 1968-ban, 1970-ben pedig már 37 százalékkal növekedett kereskedelmünk az előző évhez képest. Hosszan tartó megbeszélések után ez év februárjában aláírták azötéves tervek koordinációját. A jegyzőkönyv az 1966—70-es forgalomhoz képest 70 százalékos növekedést ír elő, ezen belül a kölcsönös gépforgalom 2,3-szeresére emelkedik. A hosszú lejáratú kereskedelmi egyezmény pedig azzal számol, hogy 1971—1975-ben 90 százalékkal lesz nagyobb a két ország kereskedelme, mint 1966—1970-ben. Hasonlóan kedvező fejlődést mutatnak a kooperációk is. A román és a magyar vállalatok közötti együttműködés eddig csekély volt. A román vasutaknak készült étkezőkocsikhoz például a forgózsámolyokon kívül mindent a Magyar Vagon- és Gépgyár szállított. A megállapodás mintegy 2 millió rubel értékű volt, 25 étkezőkocsi készült el. Komolyabb együttműködésnek számít már az a szerződés, amely előírja, hogy egyes konzervipari gépek tervrajzait átadjuk Romániának, gyártásukkal leállunk és megállapodtunk, hogy a nekünk szükséges mennyiséget tőlük vesszük át. Amennyiben harmadik piacra is gyártanak, ebből bizonyos jutalékot kapunk. Ez a szakosítási megállapodás ma is érvényes. A szerszámgépipar az egyik ágazat azok közül, ahol a legközelebb állnak újabb megállapodáshoz. Bizonyos szerszámgéptartozékok licencét Magyarország és Románia is megvásárolta a nyugati cégektől. Az az elgondolásunk, hogy egyes Romániában gyártott termékeket átveszünk, magunk nem gyártjuk, és a románok — fordított esetben — ugyanígy tesznek. Ez a megállapodás abban a fázisban tart, hogy Magyarország évi 400—600 ezer rubel értékű szerszámgéptartozékot ad el Romániának, de még semmit sem vásárol. Bizonyos szakosodásra a román féllel nemcsak a szerszámgéptartozékok, hanem a szerszámgépek gyártásában is lehetőség nyílik — a románok mindezideig elzárkóztak ettől. A járműipari kormányprogram különösen érdekessé teszi számunkra, az együttműködést a külfölddel. Nem volt szerencsés dolog, hogy a nyugatnémet MAN-licencet Románia és Magyarország is megvásárolta, de ha már így történt, a leggazdaságosabb az lenne, ha bizonyos típusú motorokat (például autóbuszokhoz fekvőmotorokat), mi gyártanánk, más típusúakat pedig (a függőmotorokat) a románok. Talán még ebben az évben megegyezés születik erről. Szándékunkban áll a románokkal is olyan egyezségre jutni, mint a Szovjetunióval: személygépkocsikért cserébe autóvillamossági felszereléseket szállítanánk. A másik, mindkét fél számára nagy fontosságú terület a műszergyártás. Itt az alkatrészek megosztott gyártásáról és cseréjéről, bizonyos cikkek esetében közös gyártásról is szó lehet. A csere elsősorban azoknál a termékeknél jöhet számításba, ahol mindkét fél vásárolt licencet, de a cikk gyártása csak a hazai igényeket meghaladó szérianagyság esetén gazdaságos. Románia elegendő energiatartalékkal rendelkezik, Magyarországnak viszont igen kevés tüzelőanyaga és vízenergiája van. A magyar nehézipari és a román energiaipari minisztérium megállapodott ez év március 25-én, hogy távvezetékkapcsolatot létesítenek Arad és Szeged között. Magyarország 1971 és 1974 között jelentős mennyiségű villamos energiát vásárol Romániától és román kérésre Ausztriának is tranzitál. A könnyűiparban a két ország között eddig nagyobb arányú együttműködés nem volt. A bukaresti őszi nemzetközi vásáron magyar kormánydelegáció járt kint a könnyűipari miniszter vezetésével. Tárgyalásai nyomán született egy bérmunka-jellegű megállapodás: évi 160 tonna fonalat adunk át Romániának és ezt ők cérnává dolgozzák fel, mivel ilyen jellegű feldolgozókapacitásuk nagyobb, mint a mienk. Másik kooperációs elgondolás a textiliparban: a románok nyers pamutszövetet szállítanának és a Pamutnyomóipari Vállalat nyomná rá a mintát. A próbanyomás már megtörtént, most vizsgálják a minőséget. Kialakulóban van az építőanyagiparban is az együttműködés, a két minisztérium szakértői már tárgyalásokat folytatnak erről. De e téren nehéz meghatározni a kedvező arányokat, hiszen az építőanyagok szállítása nagytávolságra nem gazdaságos, továbbá a mi építőanyagipari kapacitásunk is most van kiépülőben. A vegyiparban is van lehetőség az együttműködésre, de eddig még nem használtuk ki. Egyes vegyipari gépek és komplett berendezések szállítására van lehetőségünk, bizonyos vegyipari komplett berendezéseket pedig Romániától szeretnénk megvásárolni. Itt kell megemlíteni azt is, hogy Magyarország nem szándékozik többet beruházni az aktív korom gyártásába. Azt tartanánk megfelelőnek, ha alapanyagot szállíthatnánk Romániának és helyette készterméket vásárolhatnánk. A márciusi bukaresti tárgyalásokon a román—magyar határmenti árucserére vonatkozó egyezményt is aláírták. Reméljük, hogy ez nemcsak az árucsere-forgalom fejlődését szolgálja majd, hanem a jövőben szorosabb együttműködést is megteremthetünk, például az ipari és mezőgazdasági szolgáltatások cseréjét. Melyek tehát azok az ágazatok, ahol gazdasági kapcsolataink a legdinamikusabban fejlődhetnek? Az egyik a gépipar, amely Romániában is a leggyorsabban fejlődő iparágak közé tartozik, és amelyben az együttműködésre az is lehetőséget nyújt, hogy már ma is olyan nagy kapacitásokat építenek ki, amelyek meszsze meghaladják az ország szükségleteit. Nagy lehetőség van arra is, hogy bizonyos ágazatokban — a gépiparon belül elsősorban az élelmiszeripari berendezések gyártásában, a híradástechnikában és az elektronikában, valamint az eddig még nem említett közös kőolajkutatásban harmadik országokban is együttműködjünk. A kapcsolatok intenzívebbé válását a román gazdaságirányítási rendszer is elősegítette. 1969 végén és 1970 elején nagy ipari átszervezést hajtottak végre, ipari központokat hoztak létre, amelyek mellé úgynevezett külkereskedelmi részlegeket, vállalatokat állítottak. A külkereskedelmi rendszer reformja tulajdonképpen 1971 januárjában kezdődött: ma már minden nagy ipari egyesülés önálló külkereskedelmi joggal rendelkezik. A többi vállalat képviseletét a szakosított külkereskedelmi vállalatok látják el. Tibor Ágnes