Világgazdaság, 1971. április (3. évfolyam, 63/558-83/578. szám)

1971-04-22 / 77. (572.) szám

VILÁGGAZDASÁG 1971. ÁPRILIS 22., CSÜTÖRTÖK III. ÉVFOLYAM, 77. (572.) SZÁM Chaban-Delmas beszéde csalódást keltett Általános érdeklődés előzte meg Chaban-Delmas francia miniszterelnök keddi beszédét, amely a nemzetgyű­lésben hangzott el a kormány politi­kájáról. A miniszterelnök beszédében főleg belpolitikai problémákkal foglal­kozott. Rózsás képet festett a gazda­sági helyzetről, s hangsúlyozta, hogy az utóbbi években a fejlett ipari or­szágok között gazdasági növekedés te­rén csak Japán előzte meg Franciaor­szágot. A gazdasági fejlődést kiegyen­súlyozott pénzügyi helyzet támasztja alá, s a francia frank ismét az erős va­luták sorába került — mondotta a mi­niszterelnök, ugyanakkor azonban fel­hívta a figyelmet az infláció veszélyé­re, fegyelemre és mértéktartásra szó­lította fel a lakosságot. Chaban-Delmas hangsúlyozta, hogy a kormány továbbra is a „francia tár­sadalom átalakítására törekszik”. Fon­tos reformintézkedések megvalósítá­sát helyezte kilátásba, s ez a vidéki közigazgatás átszervezését, a szakmai képzés, a lakásépítés és a városi köz­lekedés megjavítását jelenti. Beszéde külpolitikai részében a mi­niszterelnök az algériai—francia vi­szonnyal és Anglia közös piaci csatla­kozásával foglalkozott. A beszédnek ez utóbbi részét tegnapi számunk „Akadályok a Hatok és Anglia tárgya­lásai útjában” című írásában ismer­tettük. Algériáról szólva hangoztatta, hogy Franciaország az algíri kormány egyoldalú döntései miatt szakította meg az olajkérdésről kezdett tárgya­lásokat. Párizs továbbra is együttmű­ködésre törekszik Algírral és „nyitva akar tartani minden kaput a jövő szá­mára”. A miniszterelnök ugyanakkor burkoltan fenyegette is Algériát, han­goztatva, hogy a francia kormány ébe­ren figyelni fogja, milyen magatartást tanúsít Algéria a részlegesen államo­sított francia olajvállalatok iránt és szükség esetén „minden jogi eszközt felhasznál majd érdekeinek megvé­désére”. A francia sajtó Chaban-Delmas par­lamenti beszédét kommentálva általá­ban azt hangoztatja: a miniszterelnök beszéde nem járt a várt hatással, s kormánypárti körökben is csak lagy­matag fogadtatásra talált. Billoux a kommunista képviselőcsoport nevében hangsúlyozta: a kormány „rendzava­rások miatt” panaszkodik, de ezek oka a kormánypolitikában rejlik, az ár­emelkedésben és parikanélküliségben. A szakszervezetek ugyancsak bírálóan fogadták a beszédet. A CGT nyilat­kozatában hangsúlyozta, hogy a mi­niszterelnök szavai csalódást keltenek, Chaban-Delmas az infláció rémének falrafestésével akarja visszaverni a dolgozók bérköveteléseit. Bírálja a miniszterelnököt a jobb­oldal is. . A Figaro szerint Chaban- Delmas nehézségeinek fő oka abban rejlik, hogy szemmel láthatóan nem ké­pes megvalósítani 1969-ben nagy len­dülettel bejelentett reformprogramját „az új társadalom” felépítéséről. Nem képes erre, mert a köztársasági elnök nem kedveli a kezdeményezéseket. Az Elysée-palota politikája inkább reagá­lás, mint cselekvés. A francia miniszterelnök beszédének angol vonatkozású része kedvezőbb visszhangot kapott, méghozzá az érde­kelt angol fél részéről. Rippon, a csat­lakozási tárgyalásokon részt vevő brit küldöttség vezetője igen biztatónak ne­vezte a beszédet, mivel az a nyugat­európai egység fontosságát a minden­napi alkudozások fölé helyezte. A be­széd azt bizonyítja — mondotta Rip­pon —, hogy általában megértik: a ne­hézségek ellenére is egész Nyugat- Európa a csatlakozási tárgyalások si­kerét kívánja. Diplomatikusan hozzá­fűzte azonban: „Nem hiszem, hogy Chaban-Delmas beszéde valamiféle új francia álláspontot tükrözne.” Az egyik újságíró kérdésére válaszolva elmon­dotta, hogy az angol—francia nukleáris együttműködésnek semmi köze sincs a brüsszeli tárgyalásokhoz. „Ez olyan kérdés, amelyet időről időre felvetnek, s amely általános érdeklődésre tart számot. Nem hiszem azonban, hogy köze volna a közösség bővítésének prob­lematikájához. Mégis úgy vélem, hogy a tárgyalások sikere esetén jelentős haladásra kerülhet sor számos terüle­ten, beleértve a hadügyeket is.” Ripponnak ez a megjegyzése nagy figyelmet keltett, mert igazolja azokat a feltevéseket, hogy az angol kormány a nukleáris titkokat és tapasztalatokat fel kívánja használni a franciákkal fo­lyó tárgyalásokon. Ezzel kapcsolatban figyelemre méltó az a hír, hogy Pom­pidou elnök a legfelsőbb katonai ta­nács tagjait fogadta és közölte velük, hogy meg kell szüntetni a katonai ki­adások csökkentését. Lehet, hogy Fran­ciaország mégsem, biztos a brit csatla­kozásban és a brit katonai titkokban? Szerdán összeült a francia kabinet, hogy meghallgassa Giscard d’Estaing pénzügyminiszter javaslatait az 1972. évi költségvetésre. A kormány szóvivő­je az ülés után csak annyit volt haj­landó elmondani, hogy a gazdasági nö­vekedést 5,7 százalékra tervezik. Az árak emelkedése nagyobb, mint a kor­mány tervezte, de­­ ez a nemzetközi inflációnak, tehát a külső befolyásnak köszönhető. A francia üzletemberek általában optimisták a gazdasági kilátásokat ille­tően, de a gazdasági aktivitás erőteljes javulásáról alkotott korábbi vélemé­nyeik hangja valamelyest tompult. Ezt igazolja, hogy az ipari termelés, a meg­rendelések és szállítások alakulása márciusban nem a várt mértékben javult. (MTI, Reuter) Chilei a kínai kereskedelmi megállapodás Kereskedelmi megállapodást írt alá Santiagóban Chile gazdaságügyi mi­nisztere és a Kínai Népköztársaság külügyminiszter-helyettese. Az egyez­mény értelmében a két ország kölcsö­nös előnyöket biztosít árucsere-forgal­muk megkönnyítése érdekében. Gazda­sági vegyes bizottságot hoznak létre, amely az egyezmény rendelkezéseinek betartásáról gondoskodik. A megállapodás szerint Chile rezet, salétromot, jódot, cellulózot, műszála­kat és gyapjút szállít Kínába, ahonnan rizst, szójababot, teát, konzerveket, ónt, antimont, vegyipari cikkeket és gépe­ket­ importál. (MTI) Kamatleszállítás várható Japánban Sasaki, a Japán Bank elnöke szer­dán bejelentette, hogy rendezni akarja a kamatláb leszállításának kérdését, még mielőtt elutazik Tokióból a Nem­zetközi Fizetések Bankjának ülésére. Erre májusban kerül sor. Ezt — írja a Reuter — tokiói pénzügyi körökben úgy értelmezik, hogy a Japán Bank tervbe vette az 51/2 százalékos kamat­láb 14 százalékkal való csökkentését. Folytatódik a brit acélipar leépítése A British Steel Corporation két éven belül további 10 üzemét bezárja. Az angol állami tulajdonban levő acél­vállalat elnöke bejelentette, hogy az üzembezárások a tervszerű leépítés ke­retébe tartoznak, nem függenek össze azzal, hogy a kormány nemrég az acél­árak tervezett 15 százalékos emelése helyett csak 7 százalékos drágítást en­gedélyezett. A leépítés nem vezet az angol acéltermelési kapacitás csökke­nésére, de egy év alatt 10—12 000 mun­kás elbocsátását fogja magával hozni. A brit munkáspárti kormány négy év­vel ezelőtt államosította az acélipart, azóta több mint 9000 munkást bocsá­tottak el. (Reuter) BORÚLÁTÓAK AZ OLASZ TŐKÉSEK Az olasz gazdaság kilátásai távolról sem biztatóak — mondotta Renato Lombardi, az olasz munkáltatók szö­vetségének (Confindustria) elnöke. Igen sok kis- és középüzem nehéz­ségekkel küzd. Fennáll az a veszély, hogy az olasz gazdaság a recesszió felé csúszik. Ezt csak a beruházási tevékenység fel­élénkítésével lehetne megakadályozni, ami egyszersmind a foglalkoztatottság növekedését is magával vonná. A Confindustria évi jelentése meg­állapítja, hogy a textil-, az építő- és papíriparban válságos a helyzet, a vegyi- és acéliparban pedig súlyos nehézségek vannak. A termelékenység tavaly csak nagyon lassan nőtt, ugyan­akkor a bérköltségek 20,6 százalékkal emelkedtek a Confindustria adatai szerint. Ennek eredményeként a profitok és a beruházási összegek csökkentek, noha a gazdaságon belüli nagyobb likviditás több invesztíciót is lehe­tővé tett volna. A jelentés aggasztó­nak tartja, hogy az olasz iparban egyre erősödik az állam befolyása és egyre több magáncég kerül állami kezelésbe. A folyó évre alacsonyabb ipari nö­vekedési ütemet és emelkedő munka­­nélküliséget­ jósol az olasz munkál­tatók szövetségének dokumentuma. A lassulás egyik jeleként értékeli a fi­zetési mérleg erősödését,­ mert az állandó szinten levő export mellett az import bővülési üteme lassult. Silvio Gava iparügyi miniszter a jelentést kommentálva hangsúlyozta: jelenleg az alacsony beruházási tevé­kenység a legnagyobb probléma, kü­lönösen azért, mert Olaszország főbb kereskedelmi partnerei ugrásszerűen emelik beruházásaikat. Az alapvető ok az önfinanszírozási lehetőségek szűkülése és részben a kihasználatlan kapacitások. A kormány megpróbálja enyhíteni a kis- és középcégeknek nyújtandó hitelek feltételeit és intéz­­kedésket tesz a kivitel erőteljesebb támogatására, hitelek útján. (Reuter) Agrár- és atomkérdések a Hatok és Anglia tárgyalásán Anglia küldöttsége a Közös Piaccal folytatott csatlakozási tárgyalások szerdai miniszterhelyettesi fordulóján a Hatok ellenjavaslataival szemben lényegében fenntartotta álláspontját a mezőgazdasági kérdésekben, de enged­ményt tett az Euratomhoz való csat­lakozással kapcsolatos vitában. A Reuter iroda brüsszel tudósítója szerint Cairns államtitkár, Anglia mezőgazdasági szóvivője hangsúlyozta: Anglia ragaszkodik ahhoz, hogy öt évi haladékot kapjon az EGK maga­sabb mezőgazdasági áraihoz való al­kalmazkodásra. A Hatok — Francia­­ország nyomására — ellenjavaslatuk­ban azt követelik, hogy a Közös Piac bonyolult ártámogatási és illetékrend­szere a brit csatlakozás pillanatában maradéktalanul kiterjedjen Angliára is. Cairns hangsúlyozta, hogy Angliá­nak e rendszer ellen nincs kifogása, csak a túl hirtelen átmenetet tartja elfogadhatatlannak. Ami az Euratomot illeti, Anglia visszavonta az egyéves átmeneti idő­szak követelését. Shovelton, aki az atomkérdésben fejtette ki a brit állás­pontot, kompromisszumot ajánlott fel a Hatoknak azzal a követelésével kapcsolatban is, hogy Anglia valami­lyen formában kártérítést fizessen a Közös Piac atomtitkaiért. Az angolok úgy vélik, hogy ezen a téren ők előbbre vannak és számukra nem so­kat érnek az Euratom titkai. A francia Boegner, a Hatok kül­döttségének vezetője számottevő en­gedménynek minősítette a brit atom­javaslatot és megjegyezte, hogy a mezőgazdasági kérdés néhány pontjá­ban is remény van a megegyezésre. NAPRÓL NAPRA ♦ CHABAN-DELMAS FRANCIA MINISZTERELNÖK nagy érdeklődés­sel várt parlamenti beszéde langyos fogadtatásra talált. Mind a bal­oldal, mind a jobboldal bírálja a kormányt, amely 1969-ben meg­hirdetett reformprogramját nem tudta megvalósítani. Kedvezőbb visszhangot kapott a beszéd angol vonatkozású része Rippon brit Európa-minisztertől, aki azt biztatónak nevezte. ♦ AZ ELADÓK KIÁLLÍTÁSAKÉNT jellemezhető az idei kantoni vásár. A vásárra mintegy 8000 külföldi üzletember érkezett. A 2. oldalon közölt írás elemzi a kínai gazdaság tavalyi fejlődését is. Tíz száza­lékkal gyarapodott a bruttó nemzeti termék, bővítették az öntöző­­rendszert, nagy súlyt fektettek a vidék villamosítására és a vidéki ipar fejlesztésére. ♦ A FONT STERLING NEMZETKÖZI HELYZETE a májusi csatlako­zási tárgyalások napirendjére kerül. Március közepén álltak elő a franciák azzal a váratlan kívánsággal, hogy vitassák meg, mennyire képes Anglia összeegyeztetni a sterlingövezetben vállalt szerepét a közös piaci tagsággal. Mai számunkban kétrészes cikket indítunk, amely a sterlingövezet létrejöttével, a font különleges helyzetével és az ezzel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik. ♦ A NEMZETKÖZI KERESKEDELEM LIBERALIZÁLÁSÁNAK elő­mozdítása a legfontosabb feladat a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara jelenleg folyó 23. kongresszusán — állapítja meg a Sajtószemle rova­tunkban ismertetett cikk. A szervezet nagy figyelmet szentel a Hatok kibővítéséről folytatott tárgyalásoknak, ugyanis szükségesnek tartja, hogy mindjárt az EGK kibővítéséről kapott döntés után nemzetközi kereskedelmi értekezletet hívjanak össze. ♦ NÖVEKSZIK AZ IMPORT SZEREPE a Műszaki Árut Értékesítő Vállalat tevékenységében. Az idén a forgalom mintegy 30 százalékát teszi majd ki az importból származó cikkek értékesítése. Cikkünk a vállalatnak a szocialista és tőkés piacon eddig kifejtett tevékenységét és terveit ismerteti. ♦ AZ ÁZSIAI RIZSKERESKEDELEM jelenlegi és várható problémái­ról tájékoztatunk a 4. oldalon közölt írásunkban. Hosszú távon ked­vezőtlenül befolyásolja a rizsexportőrök helyzetét a csökkenő import­kereslet és a nem eléggé hajlékony árrendszer, am­it­ kiegészít, hogy a hagyományos importőr-országokban egyre inkább önellátásra törekednek. " -/ A magyar—román együttműködés távlatai Március 28. és 31. között tartotta IX. ülését a magyar—román együtt­működési vegyes bizottság. Megállapí­tották, hogy a gazdasági kapcsolatok az utóbbi időben kedvezően fejlőd­tek. A hatvanas évek első felében szinte stagnált a magyar—román ke­reskedelem és csak 1968-ban kezdett fejlődni. 1969-ben már 15 százalékkal nagyobb forgalmat értünk el Romá­niával, mint 1968-ban, 1970-ben pedig már 37 százalékkal növekedett keres­kedelmünk az előző évhez képest. Hosszan tartó megbeszélések után ez év februárjában aláírták az­­ötéves tervek koordinációját. A jegyzőkönyv az 1966—70-es forgalomhoz képest 70 százalékos növekedést ír elő, ezen belül a kölcsönös gépforgalom 2,3-sze­­resére emelkedik. A hosszú lejáratú kereskedelmi egyezmény pedig azzal számol, hogy 1971—1975-ben 90 szá­zalékkal lesz nagyobb a két ország kereskedelme, mint 1966—1970-ben. Hasonlóan kedvező fejlődést mutat­nak a kooperációk is. A román és a magyar vállalatok közötti együttmű­ködés eddig csekély volt. A román vasutaknak készült étkezőkocsikhoz például a forgózsámolyokon kívül mindent a Magyar Vagon- és Gép­gyár szállított. A megállapodás mint­egy 2 millió rubel értékű volt, 25 étkezőkocsi készült el. Komolyabb együttműködésnek számít már az a szerződés, amely előírja, hogy egyes konzervipari gépek tervrajzait átad­juk Romániának, gyártásukkal leál­­lunk és megállapodtunk, hogy a ne­künk szükséges mennyiséget tőlük vesszük át. Amennyiben harmadik piacra is gyártanak, ebből bizonyos jutalékot kapunk. Ez a szakosítási megállapodás ma is érvényes. A szerszámgépip­ar az egyik ágazat azok közül, ahol a legközelebb állnak újabb megállapodáshoz. Bizonyos szer­számgéptartozékok licencét Magyaror­szág és Románia is megvásárolta a nyu­gati cégektől. Az az elgondolásunk, hogy egyes Romániában gyártott ter­mékeket átveszünk, magunk nem gyártjuk, és a románok — fordított esetben — ugyanígy tesznek. Ez a megállapodás abban a fázisban tart, hogy Magyarország évi 400—600 ezer rubel értékű szerszámgéptartozékot ad el Romániának, de még semmit sem vásárol. Bizonyos szakosodásra a ro­mán féllel nemcsak a szerszámgéptar­tozékok, hanem a szerszámgépek gyár­tásában is lehetőség nyílik — a romá­nok mindezideig elzárkóztak ettől. A járműipari kormányprogram kü­lönösen érdekessé teszi számunkra, az együttműködést a külfölddel. Nem volt szerencsés dolog, hogy a nyugatnémet MAN-licencet Románia és Magyaror­szág is megvásárolta, de ha már így történt, a leggazdaságosabb az lenne, ha bizonyos típusú motorokat (például autóbuszokhoz fekvőmotorokat), mi gyártanánk, más típusúakat pedig (a függőmotorokat) a románok. Talán még ebben az évben megegyezés szüle­tik erről. Szándékunkban áll a romá­nokkal is olyan egyezségre jutni, mint a Szovjetunióval: személygépkocsikért cserébe autóvillamossági felszereléseket szállítanánk. A másik, mindkét fél számára nagy fontosságú terület a műszergyártás. Itt az alkatrészek megosztott gyártásáról és cseréjéről, bizonyos cikkek esetében közös gyártásról is szó lehet. A csere elsősorban azoknál a termékeknél jö­het számításba, ahol mindkét fél vásá­rolt licencet, de a cikk gyártása csak a hazai igényeket meghaladó széria­­nagyság esetén gazdaságos. Románia elegendő energiatartalék­kal rendelkezik, Magyarországnak vi­szont igen kevés tüzelőanyaga és víz­energiája van. A magyar nehézipari és a román energiaipari minisztérium megállapodott ez év március 25-én, hogy távvezetékkapcsolatot létesítenek Arad és Szeged között. Magyarország 1971 és 1974 között jelentős mennyiségű villamos energiát vásárol Romániától és román kérésre Ausztriának is tran­­zitál. A könnyűiparban a két ország között eddig nagyobb arányú együttműködés nem volt. A bukaresti őszi nemzetközi vásáron magyar kormánydelegáció járt kint a könnyűipari miniszter vezetésé­vel. Tárgyalásai nyomán született egy bérmunka-jellegű megállapodás: évi 160 tonna fonalat adunk át Romániá­nak és ezt ők cérnává dolgozzák fel, mivel ilyen jellegű feldolgozókapaci­tásuk nagyobb, mint a mienk. Másik kooperációs elgondolás a textiliparban: a románok nyers pamutszövetet szállí­tanának és a Pamutnyomóipari Válla­lat nyomná rá a mintát. A próbanyo­más már megtörtént, most vizsgálják a minőséget. Kialakulóban van az építőanyagipar­ban is az együttműködés, a két minisz­térium szakértői már tárgyalásokat folytatnak erről. De e téren nehéz meghatározni a kedvező arányokat, hi­szen az építőanyagok szállítása nagy­­távolságra nem gazdaságos, továbbá a mi építőanyagipari kapacitásunk is most van kiépülőben. A vegyiparban is van lehetőség az együttműködésre, de eddig még nem használtuk ki. Egyes vegyipari gépek és komplett berendezések szállítására van lehetőségünk, bizonyos vegyipari komplett berendezéseket pedig Romá­niától szeretnénk megvásárolni. Itt kell megemlíteni azt is, hogy Magyar­­ország nem szándékozik többet beru­házni az aktív korom gyártásába. Azt tartanánk megfelelőnek, ha alapanya­got szállíthatnánk Romániának és he­lyette készterméket vásárolhatnánk. A márciusi bukaresti tárgyalásokon a román—magyar határmenti árucse­rére vonatkozó egyezményt is aláírták. Reméljük, hogy ez nemcsak az árucse­re-forgalom fejlődését szolgálja majd, hanem a jövőben szorosabb együttmű­ködést is megteremthetünk, például az ipari és mezőgazdasági szolgáltatások cseréjét. Melyek tehát azok az ágazatok, ahol gazdasági kapcsolataink a legdinami­kusabban fejlődhetnek? Az egyik a gépipar, amely Romániá­ban is a leggyorsabban fejlődő ipar­ágak közé tartozik, és amelyben az együttműködésre az is lehetőséget nyújt, hogy már ma is olyan nagy ka­pacitásokat építenek ki, amelyek mesz­­sze meghaladják az ország szükségle­teit. Nagy lehetőség van arra is, hogy bizonyos ágazatokban — a gépiparon belül elsősorban az élelmiszeripari be­rendezések gyártásában, a híradástech­nikában és az elektronikában­­, valamint az eddig még nem említett közös kőolajkutatásban harmadik or­szágokban is együttműködjünk. A kapcsolatok intenzívebbé válását a román gazdaságirányítási rendszer is elősegítette. 1969 végén és 1970 elején nagy ipari átszervezést hajtottak vég­re, ipari központokat hoztak létre, amelyek mellé úgynevezett külkereske­delmi részlegeket, vállalatokat állítot­tak. A külkereskedelmi rendszer re­formja tulajdonképpen 1971 januárjá­ban kezdődött: ma már minden nagy ipari egyesülés önálló külkereskedelmi joggal rendelkezik. A többi vállalat képviseletét a szakosított külkereske­delmi vállalatok látják el. Tibor Ágnes

Next