Világgazdaság, 1971. május (3. évfolyam, 84/579-103/598. szám)

1971-05-08 / 88. (583.) szám

2 A kantoni vásár, nyugati szemmel A tavaszi kantoni vásáron részt vevő nyugati kereskedők szerint Kína jó ütemben értékesíti mezőgazdasági termékeit. Ezúttal az átlagosnál nagyobb mennyiségeket kínálnak eladásra, minthogy tavaly jó termést takarítottak be. Ezzel szemben a nyugatiak gép- és fémeladási kilátásai bizonytalanok, már csak azért is, mert Nyugat-Európában valutaválság bontakozik ki. Kína számottevő mennyiségű teát, szójababot, földimogyorót, olajosmagvakat, sertésbelet és sörtét kínál eladásra. A nyugati kereskedők szerint a forgalom az említett termékekben feltűnően jó, figyelembe véve, hogy a tavaszi vásáron a kínaiak általában kevésbé lelkes eladók, mint az őszin — írja a Reuter kantoni tudósítója. Jó kereslete van a kínai háziipari termékeknek, könnyűipari cikkeknek, például az üvegáruknak is. „Semmi kétség, hogy a legtöbb kínai vállalat nagyobb forgalmat bonyolít majd le, mint a múlt ősszel, amikor az üzletmenet nagyjábanegészében csalódást keltő volt” — mondotta egy angol üzletember, a kínai kiállítások rendszeres látogatója. Viszont — az ellenkező irányban . Alacsonyszínvonalú a nehézipari termékek és az acél eladása Kínának. Ez azonban nem szokatlan jelenség az egy hónapig nyitva tartó vásár jelenlegi szakaszában. (A vásár e hó derekán zárja kapuit.) A kínaiak a nagyobb ügyleteket rendszerint a vásár utolsó hetében kötik meg, s a külföldi üzletembereket nemritkán a fővárosba invitálják a megbeszélések végső szakaszának lefolytatására. A megfigyelők emellett rámutatnak arra is: a kínaiak nyilván meg akarják várni, mi lesz a kimenetele a nyugati pénzügyi válságnak, mielőtt nagyobb szerződésekre kötelezettséget vállalnak. E fejlemény különösen a nyugatnémeteket nyugtalanítja, hiszen ők általában jelentős mennyiségű acélt szállítanak Kínának. Tájékozott források szerint a kínaiak nagyon is tisztában vannak a devizahelyzettel és még a válság kibontakozása előtt megvitatták nyugatnémet bankárokkal a márka felértékelésének eshetőségeit. ■ Japán, amely egyébként is megkaparintotta a Kínába irányuló acélkivitel oroszlánrészét, nyilván tovább bővítheti eladásait, ha a márkát felértékelik. Másfelől viszont Japánt is fokozódó mértékben presszionálják majd arra, hogy felértékelje a jent, amivel a kivívott előnyök veszendőbe mennének. Japán, amely könnyedén túlszárnyalja a többi országokat a Kínával folytatott kereskedelem terén, képviselteti magát a legnagyobb létszámmal a vásáron, több mint 1500 kiskereskedővel. A második helyen a külföldi kínaiak állnak, azután a nyugat-európai országok, Kanada és Ausztrália következnek. A japánoknak nagy előnyt jelent földrajzi közelségük, és készségük arra, hogy Kínának igen szerény profit — sőt olykor veszteség mellett adjanak el. Nincs viszont bizonyíték arra, hogy a japánokat előnyben részesítik a kínai ajánlatok tekintetében. „Japánhoz viszonyítva nekünk csak a morzsák jutnak, de semmiképp sem mondható, hogy mellőzöttek vagyunk” — mondotta egy angol diplomata. A kereskedők tájékoztatása szerint a kínai eredetű fémek — az antimon, bizmut, tungszen és kadmium — értékesítése eddig kiábrándítóan alacsony ütemű volt. Ez azonban nem jött váratlanul, figyelembe véve e fémek alacsony világpiaci árait. Egy svájci kereskedő nézete szerint meglehet, hogy a kínaiak várakoznak a vásár utolsó napjáig, remélve, hogy akkor jobb árakat érhetnek el. A vásár előtt bizonyos nyugat-európai körök azt képzelték, hogy Kína, tekintettel a múlt esztendőben elindított új ötéves tervre, hajlandó lesz komplett gyárakat is vásárolni a nyugati cégektől. E feltevést azonban eddig nem erősítették meg az események. Kínai hivatalos körök szerint az ország iparirányítási rendszere oly messzemenően eltér a nyugatétól, hogy ez nagyon megnehezíti komplett gyáraknak az ország gazdaságába integrálását. Ezzel szemben határozott kínai érdeklődés mutatkozik nyugati know-how iránt, elsősorban technikai tanácsadás és gépismertetés iránt érdeklődnek. Az ilyenfajta ügyletek megtárgyalása azonban hosszadalmas, ezért a vásár korlátozott ideje alatt aligha lehet effélékre számítani. A vásár látogatói egyetértenek abban, hogy a kínaiak magatartása Kantonban feltűnően szívélyes és ez alkalmasint összhangban van az ország külpolitikájának kifelé tekintőbbé válásával. A kereskedelmi vállalatok vezetőihez ezúttal könnyű bejutni — jegyzik meg a nyugati kereskedők. 1971. MÁJUS 8. 9 Légiforgalmi egyezményt írt alá Bangkokban a Szovjetunió és Thaiföld képviselője. A még ratifikálásra váró egyezmény közvetlen légi járatot nyit a két ország repülőtársaságainak Bangkok és Moszkva között. 9 Nagy-Britannia ipari termelésének indexe februárban 124,1 pontra esett a januári 125,7 pontról. A központi statisztikai fovatal szezonálisan kiegészített adatai szerint a december és február közötti három hónap termelés 0,2 ponttal magasabb volt az egy évvel korábbinál. (Bázis 1963.). Különleges bizottságot létesít a japán—kínai kapcsolatok tanulmányozására a japán fonóipari vállalatok szövetsége. Jelenleg Japán nem importál nyersanyagot Kínából és nem exportál oda kész gyapottermékeket. A két ország fonóipara közötti kereskedelem csak kis mennyiségű, alacsony minőségű gyapotszálak kínai szállításából áll. Az elmúlt időszak kedvezőbb légköre és az Egyesült Államokban mutatkozó protekcionista, irányzatok bírták rá a szövetség vezetőit a két ország közötti kereskedelem lehetőségeinek tanulmányozására. Május második felében négy napra Varsóba látogat Mischnick, a nyugatnémet szabad demokrata párt parlamenti csoportjának vezetője, hogy a decemberben aláírt lengyel—nyugatnérzlet szerződésről tárgyaljon. A nyugatnémet politikust fogadja majd Gierek, a LEMP KB első titkára is. A nigériai kakaótermelés javítására és bővítésére 7,2 millió dolláros hitelt nyújt Nigériának a Világbank. A 20 évre sz 1, százalékos kamattal nyújtott kölcsönből 16 500 acre új területet vonnak a kakaóterrmesztésbe és 27 000 acre átmenetileg kihasználatlan területet vetnek be ismét az ország nyugati területein. Franciaország ipari termelése áprilisban tovább nőtt, jelenti az országos statisztikai intézet. Számolni kell ugyanakkor a termelési költségek további meredek emelkedésével. A jelentés szerint a kereslet szűkös marad és a készletek tovább gyarapodnak. A vállalatok idegrendelési könyvei általában jól vannak megtöltve. •a nemzetközi szállítmányozási szövetség (FIATA) szeptember 27. és 30. között terresztben tartja 12. világkongresszusát. Az 54 éves szervezetnek jelenleg 60 országból vannak tagjai. A legutóbbi kongresszust 1969-ben New Yorkban tartották. Jeary-Claude Duvailer, Haiti új elnöke felszólította valamennyi miniszterét, dolgozzon ki szakterületére ötéves tervet. A közelmúltban elhunyt diktátor t vársak első intézkedései közé tartozik, hogy a minimális napi munkabért 70 Centről 1 dollárra emelte és a postahálózatot is újjászervezi. TW( JELENTI ) Hadzsics jugoszláv külkereskedelmi miniszter fogadta Stoian román külkereskedelmi miniszterhelyettest, aki az elmúlt napokban a belgrádi külkereskedelmi minisztériumban megbeszélést folytatott Románia és Jugoszlávia árucseréjének alakulásáról. A megbeszélések eredményeit az aláírt jegyzőkönyv tartalmazza. Egyidejűleg aláírták a folyó évre szóló román—jugoszláv kishatárforgalmi jegyzőkönyvi megállapodást is. • Brüsszelben tanácskozott Gruber svájci külügyminiszter. A Harmel belga külügyminiszterrel folytatott megbeszéléseiről a svájci nagykövetség szóvivője közölte, hogy az Európai Gazdasági Közösség kibővítéséről, a Hatok és Svájc közötti külön megállapodásról és az európai biztonsági értekezletről volt szó. Svájc az EFTA öt másik tagjával együtt nem akar csatlakozni a Közös Piachoz, de kereskedelmi megállapodásra akar jutni vele. Bolgár gazdasági küldöttség érkezett Tokióba Panajotovnak, a minisztertanács mellett működő mikrobiológiai és gyógyszeripari főigazgatóság elnökének vezetésével. A küldöttség megtekint több üzemet és intézetet, tárgyalásokat folytat japán cégekkel gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés létesítéséről, valamint a két ország árucsere-forgalmának bővítéséről a mikrobiológia és a gyógyszeripar területén. A Nemzetközi Fejlesztési Alap (IDA) 7,25 millió dolláros kölcsönt nyújt Malawinak a mezőgazdasági program második szakasza finanszírozására. A program a következő időszakban a kukorica- és kókuszdiótermelés, a szarvasmarhatenyésztés növelését, a talaj javítását, víztárolók építését és a mezőgazdasági munkások jövedelmének emelését irányozza elő. A hitelt az IDA kamatmentesen, 50 évre nyújtja, 10 év türelmi idővel. A Tokióban aláírt új halászati egyezmény Japán idei lazacfogását 95 000 tonnában, a Szovjetunióét pedig 10 000 tonnában határozza meg a Csendes-óceán északi területén. Az új kvóták megegyeznek a két évvel ezelőttiekkel. A halfogás szempontjából 1969 gyenge év volt, az idei kedvezőbbnek ígérkezett. A két hónapig tartó megbeszéléssorozaton a két ország képviselői teljes tilalmat rendeltek el az Ohockitengerben található ikrás heringek fogására. • Ausztriában 23—28 százalékkal emelték a fűtőolaj árát. Ez alól csak a háztartási fűtőolaj kivétel. Más termékek is drágultak; a bútor ára 5,6 százalékkal, a cementé tonnánként 25 schillinggel. A drágulási hullám kiterjedt egyes bécsi garázsokra is, és emelték a belépőjegyek árát a termálfürdők. Gyengül a konjunktúra a svéd iparban A svéd gazdaságkutató intézet jelentése szerint az év első negyedében az ország iparának foglalkoztatottsága romlott. Különösen a belföldi piac részéről érkező új megrendelések volumene csökkent a tavalyi utolsó negyedévhez képest és ez majdnem az összes, ágazatokra vonatkozik. Kedvezőbb volt az exportkereslet, amely az igen fontos gépgyártó és fémfeldolgozó iparágak számára a tavalyi utolsó negyedhez hasonlóan alakult. A hagyományosan erősen exportintenzív papír- és cellulóziparban, valamint a fűrésztelepeknél a külföld részéről jelentkező érdeklődés viszont határozottan csökkent. Az elintézetlen rendelések állományát már decemberben is túl csekélynek ítélték: a gépipar kivételével a rendelési állomány az első negyedben tovább süllyedt. (SÍP) Nixon a Lockheed segítségére siet Nixon elnök a jövő héten felkéri a kongresszust: hagyja jóvá a kormánygaranciát egy 250 millió dolláros bankhitelre, amelyet a Lockheed repülőgépgyárnak nyújtanának — mondotta sajtóértekezletén Connally pénzügyminiszter. Mint ismeretes, a Lockheed pénzügyi nehézségei miatt a brit kormány amerikai kormánygaranciákat kért arra, hogy a gyár folytatni fogja a Tristar légibusz-programot. Enélkül ugyanis nem hajlandóak a Rolls Royce gyár RB—211-es hajtóművének — ez a motor kerülne a tervek szerint a Tristar légibuszokba — fejlesztését támogatni. Szerdán egyébként a Lockheed és a Rolls Royce feltételes egyezséget kötött a hajtóművek új szállítási szerződését illetően. A szerződés végleges aláírása most már csak az amerikai kormánygaranciák jóváhagyásától függ. A Nixon-adminisztráció feltétlenül segíteni akar a legnagyobb amerikai hadiszállítón, a Lockheeden. A gyár nem mehet tönkre, a jelenlegi magas munkanélküliség mellett nem lehet több ezer munkást az utcára tenni, nem is beszélve az egész amerikai gazdaságra gyakorolt káros hatásokról — jelentette ki Connally. A Lockheed légibusz-programjába eddig 1,4 milliárd dollárt öltek bele és a program leállítása esetén ez is kárba veszne. Connally azt is közölte, hogy a kormány véleménye szerint a Rolls Royce hajtóműve műszakilag kiváló, és csakis ezt érdemes beépíteni a Tristarokba. A kongresszus állásfoglalása azonban korántsem egyértelmű és nem biztos, hogy jóváhagyja a kért kormánygaranciát. Kétségtelenül Nixon elnök Lockheedpárti állásfoglalása sokat nyom a latban. Connally sajtóértekezletén kiemelte: a brit kormány hajlandó a Rolls Royce-nak 288 millió dollárt a hajtórpű fejlesztésére rendelkezésre bocsátani. Ezt nyilván azzal a céllal tette, hogy a program jövőjét bizonytalannak tartó képviselőket és szenátorokat megnyugtassa — írja a Reuteriroda tudósítója. Két képviselő azonban csütörtökön bejelentette: csak olyan kormánygaranciát szavaznak meg a Lockheednek, amely amerikai hajtóművek felhasználását irányozza elő a Tristar légibuszhoz. Jugoszlávia növeli hajóexportját A jugoszláv hajógyárak 1971-ben öszszesen 800 ezer bruttó regisztertonna űrtartalmú hajót gyártanak külföldi megrendelésre. A múlt évben körülbelül 550 ezer BRT volt ez a mennyiség. A következő három évre már 80 hajóra kaptak megrendelést, 2,2 millió bruttóregisztertonnára. A vevők között van Norvégia, Svédország, Finnország, India, a Szovjetunió, Panama, Mexikó és Brazília. Az elmúlt hat évben Jugoszláviában 145 vízi járművet gyártottak 1 650 000 bruttóregisztertonna vízkiszorítással. (MIA) Pompidou a Concorde fedélzetén Pompidou francia elnök a világ első államfője, aki hangnál sebesebb személyszállító repülőgépen repült. A francia elnök ugyanis pénteken 75 perces próbautat tett a francia gyártmányú Concorde-prototípus fedélzetén. Pompidou-t Párizsból Toulouse-ba röpítette a szuperszonikus gép, amely közben rövid kitérőt tett az Atlanti-óceán fölé. A repülés egyértelmű célja — írja a Reuter-iroda tudósítója —, hogy demonstrálja Pompidou elnök személyes bizalmát és a kormány optimizmusát az angol—francia gép jövőjét illetően. A gép gazdaságosságáról és életképességéről széles körű vita folyik mindkét országban, bár Franciaországban kisebb hevességgel. Az angolok által készített prototípus, a Concorde 2002 pénteken szintén Toulouse-ba érkezett. A brit gépnek ez volt az első tengerentúli próbarepülése. VILÁGGAZDASÁG DOLLÁRVÁLSÁG VAGY A HATOK VÁLSÁGA A hét elején nem egészen váratlanul, de szokatlan hevességgel kirobbant legújabb valutaválság alapjaiban rázta meg — nem a tőkés világ Bretton Woodsban idestova 30 éve kialakított valutarendszerét, nem is a dollár nemzetközi szerepét, hanem a Közös Piac tagállamainak hosszadalmas viták és keserves kompromisszumok sorozatával fenntartott pénzügyi együttműködését. Amit a válság elsősorban a felszínre hozott és élesen megvilágított, az nem annyira a dollár-arany paritáson és a rögzített, a jegybankok kötelező piaci intervenciója útján fenntartott árfolyamokon alapuló valutarendszer elavultsága — az már régóta ismeretes —, hanem inkább az éles, szinte kibékíthetetlen ellentét, amely a Közös Piac tagállamainak, elsősorban a párizsi és a bonni kormánynak a felfogása között feszül. Aki lapunk hasábjain nyomon követte a napról napra első oldalra tolakodó valutapolitikai és devizapiaci fejleményeket, már az érdekelt főszereplők magatartásán is lemérheti, hogy itt elsősorban a Közös Piac ügyéről van szó. Washington fölényes (bár talán színlelt) nyugalommal ígér — úgyszólván semmit. London a hagyományainak megfelelő hidegvérrel söpri be a spekulációs özönből a Citynek jutó dollárokat. Semleges maradt a Nemzetközi Valuta Alap is. Vezérigazgatója, aki gyakran és szívesen látja el kéretlen tanácsokkal a nyugati pénzügyek vezetőit, ezúttal hallgat. Lázas izgalom csak a Közös Piac fővárosaiban tapasztalható: Brüsszelben az „eurokraták” kétségbeesetten igyekeznek „európai megoldást” találni a valutaválságra. Bonn, mint akit magára hagytak, közös cselekvésre próbálja kényszeríteni partnereit, Párizs pedig a devizakorlátozások bástyái mögött dacosan megtagadja a spekuláció elleni együttműködést, (s eközben szintén jónéhány száz millió dollárral gyarapítja tartalékait). Az amerikai fölényesség persze csak részben indokolt. A válság valóban dollárválság is. Az USA fizetési deficitjének problémájával már gyakran foglalkoztunk, beszámoltunk róla, hogy az Egyesült Államokban is egyre többen sürgetik a megoldását. Kétségtelen azonban, hogy a deficit hátrányos hatását ma inkább csak az Egyesült Államokon kívül érzik meg, a dollárbeáramlással importált infláció és a deficitből finanszírozott amerikai tőkebehatolás formájában. Amíg Amerika meg tudja akadályozni, hogy a külföldön felhalmozódó fedezetlen dollárvagyonokkal valaki támadást indítson a Fort Knoxban őrzött aranytartalék ellen, addig — vagyis még jó sokáig — nyugodtan alhatnak Washingtonban a deficittől. Az az úgyszólván semmi, amit az amerikai pénzügyminiszter szerdai, és csütörtökön megismételt, nyilatkozatában ígért az európaiaknak, végeredményben nem kevés: a frankfurti jegybank 2 milliárdot vásárolt fel a spekulációs hullám alatt. Ha akár az amerikai kincstár, akár az Export-Import Bank megismétli másfél milliárdos Eurokölcsön kibocsátását, (s ennek elhelyezése az előző hasonló akció sikerét tekintve, aligha ütközne nehézségbe), már felszívná ennek az összegnek háromnegyed részét. Amerika tehát a mostani dollárválságban joggal nem lát olyan súlyos veszélyt, amely arra kényszeríthetné, hogy feladja valutapolitikájának alapkövét, a 35 dolláros aranyárat, s általában a Bretton Woods-i rendszert. Ennek a valutarendszernek reformjára az USA is hajlandó. A Valuta Alappal egyetértésben a „nagyobb rugalmasság” néven emlegetett intézkedések bevezetésének a híve. Ez a rendszer lényegét nem módosítaná, de mint remélik, az árfolyamok nagyobb ingadozásának megengedésével megkönnyítené a spekulációs rohamok kivédését. (Ha például Frankfurtban most megengedték volna, hogy a dollár, mondjuk, 3,50 márkára essen, a márkavásárlási láz egy pillanat alatt lecsillapult volna. A Valuta Alap előírásainak értelmében azonban a Bundesbank köteles volt a 3,63 márkás szinten támogatni a dollárt.) A nagyobb rugalmasság bevezetésének, s ezzel a jelenlegi valutarendszer fenntartásának híve, Schiller nyugat-német gazdasági miniszter, s vele a bonni kormány is. Érthetően, hiszen óriási dollártartalékokkal, s viszonylag kevés aranyal rendelkezik. Bonn számára ez azt is jelenti, hogy a nagyobb időszaki ingadozások lehetősége elkerülhetővé tenné az újabb felértékelést, amely indokolt lenne ugyan a devizapiaci helyzet alapján, de Nyugat-Németország belső gazdasági helyzete nem indokolja, legalábbis a Bonnban hangoztatott vélemények szerint. Franciaország viszont az egész aranydollár standard rendszer elvetésére, a dollár devalválására, illetve az arany árának emelésére törekszik, (s nyilván a márka felértékelését sem fogadná ellenszenvvel), ezért kerül szembe Nyugat-Németországgal, ellenezve a valutarendszer rugalmassági reformját. Támogatja viszont Franciaország a közös piaci valutaunió megvalósításának első lépését, az árfolyamok ingadozásának szorosabb összehangolását. Ez idővel adatok valutaárfolyamainak teljes rögzítésére vezetne, s az érdekelt valuták súlyát és jelentőségét tekintetbe véve, nagyrészt hatálytalanítana minden egyéb rugalmasságot, amely a Hatok valutáin kívül érvényesülne. A dollárt persze nehéz kihagyni a Közös Piac valutapolitikai együttműködéséből is. Elég itt utalni a „zöld dollárra”, a közös agrárpiac elszámolási egységére, amelynek értékét — más standard híján — a dollárhoz rögzítették. Fontos, bár egyelőre tisztázatlan szerepe lesz a dollárnak a közös piaci valuták árfolyamának összehangolásában is. A terv szerint, amelyet lapunkban már ismertettünk, június 15-én az eddigi 1,5 százalékról 1,2 százalékra akarják leszűkíteni a hat közös piaci valuta árfolyamának ingadozási sávját. A pénzügyi szakértők már rámutattak arra, hogy ez a lépés gyakorlatilag a közösi piaci valuták árnyalatnyi leértékelésének felelne meg, ha nem módosítják ezeknek a valutáknak hivatalos dollárparitását. A dollár ugyanis már hosszú idő óta, s valószínűleg még hosszú ideig, a paritás alsó határa körül ingadozik. Az ingadozási sáv szűkítése után például a frankfurti jegybanknak nem 3,63 márkás, hanem 3,64 márkás árfolyamon kellene támogatnia a dollárt. Emiatt a bizonytalanság miatt közölték a Hatok valutaszakértőinek határozata után, hogy június 15-ig „egységesítik” a hat valuta dollárparitását. Hogy ez pontosan mit jelent, arról nem nyilatkoztak. A Hatok elvben elfogadott és távlatilag kétségtelenül felmérhetetlen jelentőségű valutapolitikai integrációs tervének legelső, nagyon bizonytalan és kis lépése lenne az ingadozások összehangolásának első fokozata. S már ezt is elgáncsolással fenyegeti a dollárválság. A Közös Piac szombati pénzügyminiszteri ülésének, határozatán tehát igen sok múlik. Az egyetlen lépést, amely a jelen helyzetben logikusnak és eredményesnek tűnhet, a hat valuta közös felértékelését, úgyszólván kizártnak lehet tekinteni. Az NSZK küldöttsége valószínűleg előáll majd ezzel a javaslattal, hiszen a márka egyoldalú felértékelését szeretné elkerülni. Aligha képzelhető azonban, hogy Franciaország, amely 1968-ban leértékelte valutáját, Olaszország, amelyet szociális válság rázott meg, Hollandia, amely az inflációval küszködik, hajlandó ebbe beleegyezni. A pillanatnyi helyzetet persze az jellemzi, hogy semmit sem lehet komosan megjósolni, de szinte minden lehetséges. Valószínűleg majd csak a történetírók derítik ki, igaz-e a franciáknakaz a vádja, hogy Schiller a gazdaságkutató intézetek jelentésének közzétételével szándékosan provokálta ki a spekulációs hullámot, hogy ezzel kényszerítse közös piaci partnereit az együttes fellépésre. Az viszont hamarosan kiderül, hogy jól számított-e Schiller, ha valóban ez történt. Elég erősnek bizonyul-e a Hatok szolidaritása ennek a teherpróbának az elviselésére? Vagy pedig a Times jóslata válik be: a nyugat-európai integrációból nem lesz több, mint hatalmas szabad kereskedelmi övezet, különleges mezőgazdasági megállapodásokkal. Ehhez persze valószínűleg Anglia is könnyebben csatlakozhat majd. —IP— A CHILEI RÉZKITERMELÉS JÖVŐJE Chile az idén 900 000 tonna rezet termelhet. A növekmény ellensúlyozhatja a réz jelenlegi alacsonyabb árának hatásait- mondotta újságíróknak Allende chilei elnök. Hozzátette, az elmúlt hónapokban a termelés valamelyest visszaesett, a külföldi szakemberek távozása és a munkások túlzott távolmaradása miatt. A korábban kitűzött 900 000 tonnás cél még így is elérhető, ha biztosítani tudják a szakemberellátást és a munkásság is magáévá teszi e feladatot. A képviselőház e héten negyedik, azaz utolsó olvasásban is elfogadta a rézbányák államosítását lehetővé tevő alkotmánymódosítást, amely utolsó olvasásra most a szenátus elé kerül. Akét ház között azonban ellentét mutatkozik egy kérdésben: az államosított vállalatok kártalanításáról döntő bíróságba a szenátus be akarja választani a chilei fellebbviteli bíróság egyik tagját. A képviselőház az állami tulajdonban levő fejlesztési és termelési szervezet képviselőjét akarja bevonni. Ha a két szerv végül is nem tud megállapodni, Allende népszavazást írhat ki. Ebben az esetben egyszerű többséggel el lehet fogadtatni az alkotmánymódosítást. (Reuter) Fúzió a francia elektroakusztikai iparban A holland Philips konszern egyik francia leányvállalata, a La Radiótechnique közölte, hogy a Schneider Radio Television SA. cégben jelentős érdekeltséget vállal. A tranzakciót az tette szükségessé, hogy a Schneider cég a rádió- és televízió-szektorban tavaly jelentkező csekély kereslet folytán súlyos veszteséget szenvedett és ezért a jövőben gyárát a Philips leányvállalatával kooperálva kívánja vezetni. Ez a vállalat ma a legnagyobb szállítója és hitelezője a Schneider cégnek. Az átvétel további részleteit későbben teszik közzé. (Reuter)