Világgazdaság, 1980. március (12. évfolyam, 43/2797-63/2817. szám)
1980-03-22 / 58. (2812.) szám
BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 1980. MÁRCIUS 22., SZOMBAT XII. ÉVFOLYAM, 58. (2812.) SZÁM Kormányt buktatnak-e az atomreaktorok? VASÁRNAP NÉPSZAVAZÁST TARTANAK SVÉDORSZÁGBAN Svédországban népszavazást tartanak vasárnap. A választóknak arról kell dönteniük, hogy mi legyen az utóbbi években komoly viharokat kavart atomprogram sorsa, illetve a jövőben mire alapozzák Svédország energiaellátását. A szavazáson a résztvevők három álláspont közül választhatnak, lényegében mind a három az eredeti ütemhez képest a nukleáris fejlesztési program lassítását szorgalmazza. Mint az már a korábbiakban is történt, az országot irányító koalíciós polgári kormány három pártja a három különböző álláspont mögé sorakozik fel,ezért megfigyelők úgy tartják, hogy vasárnap nem is elsősorban az atomreaktorok, hanem Svédország politikai jövőjének sorsa dől el. Az alkotmány szerint a népszavazás tulajdonképpen konzultatív jellegű, a kormánypártok azonban már bejelentették, hogy a szavazás kimenetelét kötelezőnek tekintik a maguk számára, elképzelhető tehát, hogy immár harmadízben kormányt buktatnak az atomreaktorok. Svédországban, mint ismeretes, tavaly szeptemberben tartottak általános választásokat, s ezekből a Centrista Párt, a Liberális Párt és a konzervatív beállítottságú Mérsékelt Párt került ki győztesen, s jutott együttesen a parlamentben egymandátumos többséghez az ellenzékben levő Szociáldemokrata Párttal és a Kommunista Párttal szemben. Az őszi választási kampányban az atomvita nem szerepelt, a nagy pártok ugyanis egyöntetűen úgy határoztak, hogy e kérdésről majd ez év tavaszán tartanak népszavazást, s így a választók nem egy kérdés, hanem átfogó programok alapján sorakozhatnak fel az egyes pártok mögött. Svédországban 1976-ig 44 éven keresztül töretlenül a Szociáldemokrata Párt kormányzott, bukásához a magas adók, illetve a nagyfokú bürokrácia mellett sokak szerint atomprogramja járult hozzá. Az országban ugyanis igen erős a környezetvédők tábora, s érzelmeiket meglovagolva, sikerült 1976-ban Talldinnek, a Centrista Párt vezetőjének kormányt alakítania. Koalíciós partnerei azonban az atomprogram kifejlesztésének hívei, s az emiatt támadt nézeteltérés Fálldint 1978 őszén lemondásra kényszerítette. Ezt követően a tavaly őszi választásokig Ullsten liberális pártja kormányzott kisebbségben a két másik párt parlamenti támogatása mellett. Lényegében tehát vasárnap a korábbi helyzet ismétlődik meg, változást az eddigiekhez képest két tényező jelent. Az egyik a tavaly tavasszal az USA-beli harrisburgi atomreaktorban bekövetkezett baleset, amely arra késztette az Ullstenkormányt, hogy különbizottságot állítson fel az atomreaktorok használatának vizsgálatára, egy másikat pedig arra, hogy mérje fel a svéd atomreaktorok esetleges leállításának gazdasági következményeit. A másik tény: az olajárak szüntelen emelkedése. Svédország, mint ismeretes, energiaszükségletének 70 százalékát az importált olajból fedezi, s az olajárak csak a múlt év őszi választások óta több mint 50 százalékkal emelkedtek. A bizottsági jelentés, amely már az általános választások után készült el, kimutatta, hogy ha a következő tíz év során használaton kívül helyeznék az ország jelenleg működő hat atomreaktorát, az így kieső energia pótlása 75 milliárd korona költséget jelentene. Arra is rámutatott, hogy a szén elterjedtebb alkalmazása, amely természetes következménye lenne az atom kiiktatásának, még súlyosabb hatással járna a környezetre. A bizottság adatai szerint a szénszenynyeződés eleddig 20 000 tó biológiai halálát okozta. A szavazásra jogosultak tehát a fenti adatok ismeretében járulhatnak az urnákhoz. Ha a Mérsékelt Párt álláspontját osztják, akkor arra szavaznak, hogy a meglevő és működő hat atomreaktor mellett üzembe kell helyezni a már elkészült és csak működési engedélyre váró további négy erőművet, továbbá azt a kettőt, amelynek építése már elkezdődött, s csak a politikai viták következtében maradt abba. Ha a liberálisok és a szociáldemokraták közösen meghirdetett álláspontjával értenek egyet, akkor ugyancsak a tizenkét reaktor használatbavételét helyeslik, mellettük azonban azt is, hogy a reaktorokat állami tulajdonba kell venni, s hogy az atomprogram mellett erőfeszítéseket kell tenni alternatív energiaforrások kifejlesztésére. Végül, ha a Centrista Párt és a Kommunista Párt által hangoztatott nézeteket helyeslik, akkor arról döntenek, hogy a meglevő hat atomreaktort tíz év alatt ki kell vonni a forgalomból, a többit pedig egyszerűen le kell szerelni. A Falldin-program szigorúbb környezetvédelmi előírásokat is szorgalmaz, s az úgynevezett megújítható energiaforrások kifejlesztését javasolja. A jelenleg működő atomreaktorok Svédország teljes energiafogyasztásának 5, elektromosáram-termelésének azonban máris 25 százalékát szolgáltatják. A skandináv ország állítólag a világ legnagyobb uránkészletét mondhatja magáénak, olaja azonban jószerével nincs is. Érthető, hogy a nagyipar kifejezetten az atomprogram folytatásának híve, sőt a politikai pártokkal szemben azt szeretné, ha a reaktorok számát húszra növelnék. A gyáriparosok szövetségének elnöke szerint a reaktorok bezárásával a tervezettnél csak kisebb mértékben fejlődhetnének az ország exportszempontból is kulcsiparágai: a vas-, az acél-, az alumíniumipar, a papír- és a cellulózipar. Arról nem is beszélve — mondotta a szövetség elnöke —, hogy a termelési költségek megsokszorozódnának, és ezáltal a svéd exporttermékek versenyképessége az eddiginél is rosszabb lenne. Bohman gazdasági miniszter, a Mérsékelt Párt vezetője pedig azzal érvel, hogy az atomprogram leállításával 30-40 milliárd koronát dobnának ki az ablakon, és hasonló nagyságú öszszegre lenne szükség a széntüzelésű erőművek bővítéséhez. A liberális költségvetési miniszter, Mundelo úgy véli, hogy a svéd gazdaság ahhoz nem elég erős, hogy egyszerűen megtagadja azt az energiaforrást, amelyet 25 év kemény munkájával vettek használatba. Hasonló állásponton vannak a legjelentősebb szakszervezetek is, ezek főként attól tartanak, hogy az atomenergiaprogram visszafogása veszélyeztetné a meglevő munkahelyeket. Véleményüket tükrözi a nukleáris programot szorgalmazók választási plakátja, amely az atomenergiát elvető Svédországot úgy mutatja be, mint olyan országot, ahol az emberek állástalanok és fáznak, mert kevés az energia. A népszavazás előtt egy héttel tartott közvéleménykutatás szerint a szavazók 40 százaléka a tizenkét reaktor működtetését támogatja, 31 százaléka pedig azt látná szívesen, ha a működő hat atomreaktort a következő tíz év során bezárnák. A megkérdezettek 17 százaléka még nem foglalt állást, 12 százaléka pedig úgy döntött, hogy a kérdéssel kapcsolatos általános csalódottságának hangot adva, nem fog sem igennel sem nemmel szavazni.. Megfigyelők találgatják, hogy az „igen” álláspont győzelme esetén Falldin lemond-e miniszterelnöki posztjáról vagy pedig megpróbál-e koalíciós partnereivel valamiféle kompromisszumra jutni. Elképzelhető, hogy a szavazás kimenetelének megfelelően a szociáldemokraták és a liberálisok alakítanak kormányt. Tekintve, hogy a 349 tagú alsóházban együttesen 192 mandátummal rendelkeznek, erre megvan az esély. Valószínű azonban, hogy e három párt egyike sem örülne új választások kiírásának, ebből ugyanis, mint ahogy az ősszel is történt, valószínűleg a konzervatívok, illetve a kommunisták kerülnének ki megerősödve. A vasárnapi referendum egyébként nem csupán a svéd politikai erőviszonyokat, változtathatja meg, hanem arra is hatással lehet, hogy Nyugat-Európában a közvélemény milyen álláspontot foglal el saját nukleáris programja ügyében. Erről a kérdésről épp úgy élénk vita folyik Franciaországban, mint ahogyan Belgiumban, Svájcban, Spanyolországban az NSZK-ban vagy Olaszországban. F. Zs. Újabb washingtoni döntés a szovjet ammónia importjáról Az amerikai nemzetközi kereskedelmi bizottság (ITC) 3:2 arányban a szovjet ammónia importjának engedélyezése mellett foglalt állást, noha nem egészen 5 hónapja még ugyanilyen szavazati arányban az amerikai ammóniatermelők érdekeit sértőnek tartotta a korlátozások nélküli bevitelt, ezért — akkor — 1980-ra 1 millió tonnás importkontingens előírását javasolta Carter elnöknek. (VILÁGGAZDASÁG, 1979. október 31., 1. oldal) Az elnök először elutasította, majd januárban elfogadta az ITC álláspontját, nehezítve ezzel az Occidental Petroleum helyzetét. Az Oxy — mint ismeretes — foszfátexportja ellenében 20 évre szóló megállapodása értelmében 1978 óta importálja az ammóniát a Szovjetunióból, s erre az évre már 1 millió 350 ezer tonna vásárlását tervezte. Amikor Carter elrendelte az ammóniaimport korlátozását, kormányhivatalnokok azt is közölték, hogy a Fehér Ház az ammóniahelyzet újbóli megvitatását fogja kérni az ITC-től. Igaz, ekkor kevesen gondolták, hogy a bizottság más döntést hozna, mint korábban. Időközben azonban személycsere történt, s ezzel a korábbi erőviszonyok felborultak. Kormánykörökből származó tájékoztatás szerint a Szovjetunióból származó ammóniabevitel mennyiségi korlátozását azonnal megszüntetik, amint az ITC határozata hivatalos formában is az elnök elé kerül. (AP-DJ) NAPRÓL NAPÍ^T^\ ________________fmp 1303?* "jal -f A PAPÍRIPARI VÁLLALAT ELSŐ JORBAN A HAZAI ELLÁTÁSÉRT FELELŐS, törekszik önellátásra. A közeljövőben induló sz&kwísz’beruházás célja, hogy írónyomópapírból is többet tudjon szállítani a hazai felhasználóknak. (3. oldal) + LENGYELORSZÁG ÉLELMISZER-ÖNELLÁTÁSÁNAK SZÜKSÉGESSÉGÉT hangsúlyozta Gierek, a LEMP első titkára választási beszédében. (2. oldal) + A WASHINGTONBAN TARTÓZKODÓ JAPÁN KÜLÜGYMINISZTER ígéretet tett a katonai kiadások növelésére, elzárkózott azonban az USA-ba irányuló japán gépkocsiexport korlátozása elől. (2. oldal) WASHINGTON AZ IMPORTACÉL KÜSZÖBÁRÁT a második negyedévben az első negyedévi szinten tartja; ez tonnánként átlagosan 353 dollár. (4. oldal) - ROMÁNIA FEJLESZTI A CSŐ- ÉS A DRÓTGYÁRTÓ KAPACITÁST. A csőexport tavaly 420 ezer tonna volt, drótból 450 tonnát állítottak elő. (4. oldal) - FRANCIAORSZÁGBAN 99,98 SZÁZALÉKOS TISZTASÁGÚ NIKKELT állított elő a Société Le Nickel új üzemében, az alkalmazott eljárást egyelőre szigorúan titkolják. (4. oldal) Szovjet-osztrák exporthitel-megállapodás Ausztria és a Szovjetunió tegnap 10 milliárd schillinges exporthitel-megállapodást kötött. Bécsben azt várják, hogy a hitelegyezmény nyomán a Szovjetunió a következő ötéves tervben növeli vásárlásait Ausztriában, s ez hozzájárulhat a kereskedelem Ausztria által állhatatosan szorgalmazott kiegyensúlyozásához. Pénteken Bécsben exporthitelmegállapodást írtak alá a Szovjetunió és Ausztria képviselői — jelenti az APA hírügynökség. Ausztria 10 milliárd schilling értékű hitelkeretet nyit a Szovjetuniónak osztrák termékek vásárlásához. A hitelfeltételekről már huzamosabb ideje folytak a tárgyalások, de a kamat mértékében korábban nem tudtak megegyezni. Az osztrákok eleddig 7,75 százalékos kamatot kívántak felszámítani, de Bécs végül is 7 százalékban szabta meg a hitelekért felszámított kamat nagyságát. Ausztriában nagy várakozással tekintenek a szovjetunióbeli exportlehetőségek elé. Bécs már hosszabb ideje hasztalan igyekszik kiegyensúlyozni kereskedelmét a Szovjetunióval. 1974 és 1979 között több mint 18 milliárd schilling összegű osztrák passzívum halmozódott fel, mert Ausztria a szovjet nyersanyagszállításokat nem tudta késztermékekkel ellentételezni. Az osztrák vállalatok a megállapodások révén hasonló helyzetbe kerültek a szovjet piacon a vezető nyugati konkurrensekkel, mindenekelőtt a nyugatnémetekkel — hangsúlyozzák bécsi üzleti körökben. A jövőre induló új ötéves terv kidolgozása most folyik a Szovjetunióban, és az osztrák hírügynökség értesülései szerint a szovjet külkereskedelmi minisztérium föl fogja szólítani az érintett külkereskedelmi vállalatokat, hogy az eddigieknél erőteljesebben támaszkodjanak az osztrák beszerzési forrásokra. Ami a megállapodás technikai részleteit illeti, a szovjet külkereskedelmi banknak nyújtott osztrák bankhiteleket a Kontrollbank fogja refinanszírozni az általános exportfinanszírozási irányelveknek megfelelően. A hitelek futamidejét a nemzetközi szokásoknak és a szállítandó áruk jellegének megfelelően fogják megállapítani. A finanszírozási rátát 85 százalékban szabták meg. A mostani kiegészítő jellegű egyezmény nem érinti a két ország között már fennálló pénzügyi egyez-,ményeket — hangsúlyozzák Bécsben. (APA) . Földreform-rendelkezések Iránban A bazár és a külkereskedelmi törvény Teheránban a napokban az egész ország gazdasági életére kiható intézkedésekről döntöttek. A külkereskedelem állami ellenőrzés alá vételét szerdán jelentette be Reza Szadr kereskedelmi miniszter, tegnap pedig Rafszandzsani ajatollah, az Iszlám Forradalmi Tanács tagja közölte: törvénytervezetet fogadtak el a földreform végrehajtásáról. Fontos helyet szentelt a gazdasági problémáknak Khomeini ajatollah is, aki a perzsa újév alkalmából tartott beszédében 13 pontos nemzeti programot körvonalazott „az iráni társadalom iszlám alapjai megerősítésére és a káosz leküzdésére”. A földreform végrehajtásáról szóló tervezet részletei egyelőre nem ismeretesek. Rafszandzsani ajatollah elsősorban azt hangsúlyozta, hogy a kormány nagy erőfeszítéseket tesz a mezőgazdasági termelés növelésére. Ebben — mint mondta — nagy szerep hárul a szövetkezetekre és a földművelő társulásokra, amelyek tevékenységéhez a hatóságok megadják a szükséges segítséget. Az iráni kormány megvizsgálja annak lehetőségét, hogy a termékeny, öntözhető, de bevetetlen földterületeket megváltja a nagy földbirtokosoktól. A törvényesség és a rend erősítését hangsúlyozta újévi beszédében Khomeini ajatollah, aki ezzel megfigyelők szerint a nemrég megválasztott köztársasági elnöknek, Báni Szadrnak adott újabb támogatást. (Az elnök, amint nem egyszer hangoztatta, legfőbb feladatának a rend helyreállítását tartja.) A külpolitikáról mondottak mellett Khomeini kitért a gazdasági ügyekre, elítélte a sztrájkokat és azt, ha akár a munkások, akár a parasztok akadályozzák a normális termelést. Felszólította a kormányt, hogy indítsa be újra a megbénult gazdasági létesítményeket. Kikelt az ellen, hogy arra fel nem hatalmazott csoportok vagy szervek bárki tulajdonát kisajátítsák. A belpolitikában továbbra is az iszlám elvek érvényesítését követelte. Éppen az iszlám forradalom egyik fontos bázisának, a bazárnak a reakcióját várják érdeklődéssel az Iránnal foglalkozó szakértők. A külkereskedelem szerdán meghirdetett állami kézbe vétele ugyanis éppen ennek az igen befolyásos, vallásos kereskedőrétegnek az érdekeit támadhatja — mondják a megfigyelők. A meghirdetett célok — a hivatalos indoklás szerint — összhangban vannak Báni Szadr fő céljaival: a gazdaságilag független állam létrehozatalával, a hazai termelés felfuttatásával és az importköltség csökkentésével. A külkereskedelmi reform hozzájárulhat a jogtalan haszonszerzés meggátolásához, az infláció megfékezéséhez is. Nem tudni azonban, mi marad a magánkereskedők szerepe, ha teljes mértékben megvalósítják a meghirdetett elveket. Az újabb részletek szerint a kereskedők továbbra is maguk kutathatják fel a külföldi eladót, de minden terméket csak az állami vásárló- és elosztóközpontok útján vihetnek be az országba. Az ilyen központoktól kapott felhatalmazással megkaphatják vámkezelt áruikat, de a termékek 30—50 százalékát át kell adniuk a központoknak, amelyek azután szövetkezetek útján értékesítik őket. A szakértők véleménye meglehetősen eltér az intézkedés várható hatásairól. Egyesek szerint az új szabályok, amelyek a forradalom óta először bolygatják meg a bazár kiváltságait, első reakcióként akár teljesen megakaszthatják a szektor importját. Sokan úgy vélik azonban, hogy az első ijedtség elmúltával a helyzet nem sokat változik az eddigiekhez képest, s mindössze újabb bürokratikus lépcsőfok iktatódik a meglevők közé. Mások azt tartják, hogy az új szabályozás kétségkívül összeszűkíti ugyan a bazár tevékenységét, de a kereskedőket kárpótolhatja, hogy a stabilizáló intézkedések nyomán bővülhet a hazai kereskedelem, és csökkenhet a most több mint 20 százalékos rátájú infláció. (Reuter, MTI)