Világgazdaság, 1980. március (12. évfolyam, 43/2797-63/2817. szám)

1980-03-22 / 58. (2812.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 1980. MÁRCIUS 22., SZOMBAT XII. ÉVFOLYAM, 58. (2812.) SZÁM Kormányt buktatnak-e az atomreaktorok? VASÁRNAP NÉPSZAVAZÁST TARTANAK SVÉDORSZÁGBAN Svédországban népszavazást tartanak vasárnap. A választóknak arról kell dönteniük, hogy mi legyen az utóbbi években komoly vi­harokat kavart atomprogram sorsa, illetve a jövőben mire alapozzák Svédország energiaellátását. A szavazáson a résztvevők három állás­pont közül választhatnak, lényegében mind a három az eredeti ütemhez képest a nukleáris fejlesztési program lassítását szorgal­mazza. Mint az már a korábbiakban is történt, az országot irányító koalíciós polgári kormány három pártja a három különböző állás­pont mögé sorakozik fel,­ezért megfigyelők úgy tartják, hogy vasár­nap nem is elsősorban az atomreaktorok, hanem Svédország poli­tikai jövőjének sorsa dől el. Az alkotmány szerint a népszavazás tulajdonképpen konzultatív jellegű, a kormánypártok azonban már bejelentették, hogy a szavazás kimenetelét kötelezőnek tekintik a maguk számára, elképzelhető tehát, hogy immár harmadízben kormányt buktatnak az atomreaktorok. Svédországban, mint ismeretes, ta­valy szeptemberben tartottak álta­lános választásokat, s ezekből a Centrista Párt, a Liberális Párt és a konzervatív beállítottságú Mérsé­kelt Párt került ki győztesen, s ju­tott együttesen a parlamentben egymandátumos többséghez az ellen­zékben levő Szociáldemokrata Párt­tal és a Kommunista Párttal szem­ben. Az őszi választási kampányban az atomvita nem szerepelt, a nagy pártok ugyanis egyöntetűen úgy ha­tároztak, hogy e kérdésről majd ez év tavaszán tartanak népszavazást, s így a választók nem egy kérdés, hanem átfogó programok alapján sorakozhatnak fel az egyes pártok mögött. Svédországban 1976-ig 44 éven keresztül töretlenül a Szociál­demokrata Párt kormányzott, buká­sához a magas adók, illetve a nagy­fokú bürokrácia mellett sokak sze­rint atomprogramja járult hozzá. Az országban ugyanis igen erős a kör­nyezetvédők tábora, s érzelmeiket meglovagolva, sikerült 1976-ban Talldinnek, a Centrista Párt veze­tőjének kormányt alakítania. Koalí­ciós partnerei azonban az atom­program kifejlesztésének hívei, s az emiatt támadt nézeteltérés Fálldint 1978 őszén lemondásra kényszerítet­te. Ezt követően a tavaly őszi vá­lasztásokig Ullsten liberális pártja kormányzott kisebbségben a két másik párt parlamenti támogatása mellett. Lényegében tehát vasárnap a ko­rábbi helyzet ismétlődik meg, vál­tozást az eddigiekhez képest két té­nyező jelent. Az egyik a tavaly ta­vasszal az USA-beli harrisburgi atomreaktorban bekövetkezett bal­eset, amely arra késztette az Ullsten­­kormányt, hogy különbizottságot ál­lítson fel az atomreaktorok haszná­latának vizsgálatára, egy másikat pedig arra, hogy mérje fel a svéd atomreaktorok esetleges leállításá­nak gazdasági következményeit. A másik tény: az olajárak szüntelen emelkedése. Svédország, mint isme­retes, energiaszükségletének 70 szá­zalékát az importált olajból fedezi, s az olajárak csak a múlt év őszi választások óta több mint 50 száza­lékkal emelkedtek. A bizottsági je­lentés, amely már az általános vá­lasztások után készült el, kimutatta, hogy ha a következő tíz év során használaton kívül helyeznék az or­szág jelenleg működő hat atomreak­torát, az így kieső energia pótlása 75 milliárd korona költséget jelen­tene. Arra is rámutatott, hogy a szén elterjedtebb alkalmazása, amely természetes következménye lenne az atom kiiktatásának, még súlyosabb hatással járna a környezetre. A bi­zottság adatai szerint a szénszeny­­nyeződés eleddig 20 000 tó biológiai halálát okozta. A szavazásra jogosultak tehát a fenti adatok ismeretében járulhat­nak az urnákhoz. Ha a Mérsékelt Párt álláspontját osztják, akkor ar­ra szavaznak, hogy a meglevő és működő hat atomreaktor mellett üzembe kell helyezni a már elké­szült és csak működési engedélyre váró további négy erőművet, to­vábbá azt a kettőt, amelynek építése már elkezdődött, s csak a politikai viták következtében maradt abba. Ha a liberálisok és a szociáldemok­raták közösen meghirdetett állás­pontjával értenek egyet, akkor ugyancsak a tizenkét reaktor hasz­nálatbavételét helyeslik, mellettük azonban azt is, hogy a reaktorokat állami tulajdonba kell venni, s hogy az atomprogram mellett erőfeszítése­ket kell tenni alternatív energiafor­rások kifejlesztésére. Végül, ha a Centrista Párt és a Kommunista Párt által hangoztatott nézeteket he­lyeslik, akkor arról döntenek, hogy a meglevő hat atomreaktort tíz év alatt ki kell vonni a forgalomból, a többit pedig egyszerűen le kell sze­relni. A Falldin-program szigorúbb környezetvédelmi előírásokat is szorgalmaz, s az úgynevezett meg­újítható energiaforrások kifejleszté­sét javasolja. A jelenleg működő atomreaktorok Svédország teljes energiafogyasztá­sának 5, elektromosáram-termelésé­­nek azonban máris 25 százalékát szolgáltatják. A skandináv ország állítólag a világ legnagyobb urán­készletét mondhatja magáénak, olaja azonban jószerével nincs is. Érthető, hogy a nagyipar kifejezetten az atomprogram folytatásának híve, sőt a politikai pártokkal szemben azt szeretné, ha a reaktorok számát húszra növelnék. A gyáriparosok szövetségének elnöke szerint a reak­torok bezárásával a tervezettnél csak kisebb mértékben fejlődhetnének az ország exportszempontból is kulcs­iparágai: a vas-, az acél-, az alumí­niumipar, a papír- és a cellulóz­ipar. Arról nem is beszélve — mon­­dotta a szövetség elnöke —, hogy a termelési költségek megsokszorozód­nának, és ezáltal a svéd exportter­mékek versenyképessége az eddigi­nél is rosszabb lenne. Bohman gaz­dasági miniszter, a Mérsékelt Párt vezetője pedig azzal érvel, hogy az atomprogram leállításával 30-40 milliárd koronát dobnának ki az ablakon, és hasonló nagyságú ösz­­szegre lenne szükség a széntüzelésű erőművek bővítéséhez. A liberális költségvetési miniszter, Mundelo úgy véli, hogy a svéd gazdaság ah­hoz nem elég erős, hogy egyszerűen megtagadja azt az energiaforrást, amelyet 25 év kemény munkájával vettek használatba. Hasonló állásponton vannak a leg­jelentősebb szakszervezetek is, ezek főként attól tartanak, hogy az atom­energiaprogram visszafogása veszé­lyeztetné a meglevő munkahelye­ket. Véleményüket tükrözi a nuk­leáris programot szorgalmazók vá­lasztási plakátja, amely az atom­energiát elvető Svédországot úgy mutatja be, mint olyan országot, ahol az emberek állástalanok és fáznak, mert kevés az energia. A népszavazás előtt egy héttel tartott közvéleménykutatás szerint a szavazók 40 százaléka a tizenkét reaktor működtetését támogatja, 31 százaléka pedig azt látná szívesen, ha a működő hat atomreaktort a következő tíz év során bezárnák. A megkérdezettek 17 százaléka még nem foglalt állást, 12 százaléka­­ pe­dig úgy döntött, hogy a kérdéssel kapcsolatos általános csalódottságá­nak hangot adva, nem fog sem igen­nel sem nemmel szavazni.. Megfigyelők találgatják, hogy az „igen” álláspont győzelme esetén Falldin lemond-e miniszterelnöki posztjáról vagy pedig megpróbál-e koalíciós partnereivel valamiféle kompromisszumra jutni. Elképzel­hető, hogy a szavazás kimenetelé­nek megfelelően a szociáldemokra­ták és a liberálisok alakítanak kor­mányt. Tekintve, hogy a 349 tagú alsóházban együttesen 192 mandá­tummal rendelkeznek, erre megvan az esély. Valószínű azonban, hogy e három párt egyike sem örülne új választások kiírásának, ebből ugyanis, mint ahogy az ősszel is történt, valószínűleg a konzervatí­vok, illetve a kommunisták kerül­nének ki megerősödve. A vasárnapi referendum egyébként nem csupán a svéd politikai erőviszonyokat, vál­toztathatja meg, hanem arra is ha­tással lehet, hogy Nyugat-Európá­­ban a közvélemény milyen állás­pontot foglal el saját nukleáris programja ügyében. Erről a kérdés­ről épp úgy élénk vita folyik Fran­ciaországban, mint ahogyan Belgi­umban, Svájcban, Spanyolország­ban az NSZK-ban vagy Olaszor­szágban. F. Zs. Újabb washingtoni döntés a szovjet ammónia importjáról Az amerikai nemzetközi kereske­delmi bizottság (ITC) 3:2 arányban a szovjet ammónia importjának en­gedélyezése mellett foglalt állást, noha nem egészen 5 hónapja még ugyanilyen szavazati arányban az amerikai ammóniatermelők érdekeit sértőnek tartotta a korlátozások nélküli bevitelt, ezért — akkor — 1980-ra 1 millió tonnás importkon­tingens előírását javasolta Carter elnöknek. (VILÁGGAZDAS­­ÁG, 1979. október 31., 1. oldal) Az elnök elő­ször elutasította, majd januárban elfogadta az ITC álláspontját, ne­hezítve ezzel az Occidental Petro­leum helyzetét. Az Oxy — mint is­meretes — foszfátexportja ellené­ben 20 évre szóló megállapodása ér­telmében 1978 óta importálja az ammóniát a Szovjetunióból, s erre az évre már 1 millió 350 ezer ton­na vásárlását tervezte. Amikor Carter elrendelte az am­móniaimport korlátozását, kormány­hivatalnokok azt is közölték, hogy a Fehér Ház az ammóniahelyzet újbóli megvitatását fogja kérni az ITC-től. Igaz, ekkor kevesen gondol­ták, hogy a bizottság más döntést hozna, mint korábban. Időközben azonban személycsere történt, s ez­zel a korábbi erőviszonyok felbo­rultak. Kormánykörökből származó tájé­koztatás szerint a Szovjetunióból származó ammóniabevitel mennyi­ségi korlátozását azonnal megszün­tetik, amint az ITC határozata hi­vatalos formában is az elnök elé kerül. (AP-DJ) NAPRÓL NAPÍ^T^\ ________________fm­p 1303?* "jal -f A PAPÍRIPARI VÁLLALAT ELSŐ JORBAN A HAZAI EL­LÁTÁSÉRT FELELŐS, törekszik önellátásra. A közeljövőben induló sz&k­wísz’beruházás célja, hogy író­nyomópapírból is többet tudjon szállítani a hazai felhaszná­lóknak. (3. oldal) + LENGYELORSZÁG ÉLELMISZER-ÖNELLÁTÁSÁNAK SZÜK­SÉGESSÉGÉT hangsúlyozta Gierek, a LEMP első titkára választási beszédében. (2. oldal) + A WASHINGTONBAN TARTÓZKODÓ JAPÁN KÜLÜGY­MINISZTER ígéretet tett a katonai kiadások növelésére, el­zárkózott azonban az USA-ba irányuló japán gépkocsiexport korlátozása elől. (2. oldal) WASHINGTON AZ IMPORTACÉL KÜSZÖBÁRÁT a második negyedévben az első negyedévi szinten tartja; ez tonnánként átlagosan 353 dollár. (4. oldal) -­ ROMÁNIA FEJLESZTI A CSŐ- ÉS A DRÓTGYÁRTÓ KA­PACITÁST. A csőexport tavaly 420 ezer tonna volt, drótból 450 tonnát állítottak elő. (4. oldal) -­ FRANCIAORSZÁGBAN 99,98 SZÁZALÉKOS TISZTASÁGÚ NIKKELT állított elő a Société Le Nickel új üzemében, az al­kalmazott eljárást egyelőre szigorúan titkolják. (4. oldal) Szovjet-osztrák exporthitel-megállapodás Ausztria és a Szovjetunió tegnap 10 milliárd schillinges export­hitel-megállapodást kötött. Bécsben azt várják, hogy a hitelegyez­mény nyomán a Szovjetunió a következő ötéves tervben növeli vásárlásait Ausztriában, s ez hozzájárulhat a kereskedelem Ausztria által állhatatosan szorgalmazott kiegyensúlyozásához. Pénteken Bécsben exporthitel­megállapodást írtak alá a Szovjet­unió és Ausztria képviselői — je­lenti az APA hírügynökség. Auszt­ria 10 milliárd schilling értékű hi­telkeretet nyit a Szovjetuniónak osztrák termékek vásárlásához. A hitelfeltételekről már huzamo­sabb ideje folytak a tárgyalások, de a kamat mértékében korábban nem tudtak megegyezni. Az osztrákok el­eddig 7,75 százalékos kamatot kí­vántak felszámítani, de Bécs végül is 7 százalékban szabta meg a hite­lekért felszámított kamat nagyságát. Ausztriában nagy várakozással te­­kintenek a szovjetunióbeli export­­lehetőségek elé. Bécs már hosszabb ideje hasztalan igyekszik kiegyensú­lyozni kereskedelmét a Szovjetunió­val. 1974 és 1979 között több mint 18 milliárd schilling összegű osztrák passzívum halmozódott fel, mert Ausztria a szovjet nyersanyagszállí­tásokat nem tudta késztermékekkel ellentételezni. Az osztrák vállalatok a megálla­podások révén hasonló helyzetbe ke­rültek a szovjet piacon a vezető nyugati konkurrensekkel, mindenek­előtt a nyugatnémetekkel — hang­súlyozzák bécsi üzleti körökben. A jövőre induló új ötéves terv kidol­gozása most folyik a Szovjetunió­ban, és az osztrák hírügynökség ér­tesülései szerint a szovjet külkeres­kedelmi minisztérium föl fogja szó­lítani az érintett külkereskedelmi vállalatokat, hogy az eddigieknél erőteljesebben támaszkodjanak az osztrák beszerzési forrásokra. Ami a megállapodás technikai részleteit illeti, a szovjet külkeres­kedelmi banknak nyújtott osztrák bankhiteleket a Kontrollbank fogja refinanszírozni az általános export­finanszírozási irányelveknek megfe­lelően. A hitelek futamidejét a nem­zetközi szokásoknak és a szállítan­dó áruk jellegének megfelelően fog­ják megállapítani. A finanszírozási rátát 85 százalékban szabták meg. A mostani kiegészítő jellegű egyezmény nem érinti a két ország között már fennálló pénzügyi egyez-,­ményeket — hangsúlyozzák Bécs­ben. (APA) . Földreform-rendelkezések Iránban A bazár és a külkereskedelmi törvény Teheránban a napokban az egész ország gazdasági életére ki­ható intézkedésekről döntöttek. A külkereskedelem állami ellenőrzés alá vételét szerdán jelentette be Reza Szadr kereskedelmi miniszter, tegnap pedig Rafszandzsani ajatollah, az Iszlám Forradalmi Tanács tagja közölte: törvénytervezetet fogadtak el a földreform végrehaj­tásáról. Fontos helyet szentelt a gazdasági problémáknak Khomeini ajatollah is, aki a perzsa újév alkalmából tartott beszédében 13 pon­tos nemzeti programot körvonalazott „az iráni társadalom iszlám alapjai megerősítésére és a káosz leküzdésére”. A földreform végrehajtásáról szóló tervezet részletei egyelőre nem ismeretesek. Rafszandzsani ajatollah elsősorban azt hangsúlyozta, hogy a kormány nagy erőfeszítéseket tesz a mezőgazdasági termelés növelésé­re. Ebben — mint mondta — nagy szerep hárul a szövetkezetekre és a földművelő társulásokra, amelyek tevékenységéhez a hatóságok meg­adják a szükséges segítséget. Az iráni kormány megvizsgálja annak lehetőségét, hogy a termékeny, ön­tözhető, de bevetetlen földterülete­ket megváltja a nagy földbirtoko­soktól. A törvényesség és a rend erősí­tését hangsúlyozta újévi beszédében Khomeini ajatollah, aki ezzel meg­figyelők szerint a nemrég megvá­lasztott köztársasági elnöknek, Bá­ni Szadrnak adott újabb támoga­tást. (Az elnök, amint nem egyszer hangoztatta, legfőbb feladatának a rend helyreállítását tartja.) A kül­politikáról mondottak mellett Kho­meini kitért a gazdasági ügyekre, el­ítélte a sztrájkokat és azt, ha akár a munkások, akár a parasztok akadá­lyozzák a normális termelést. Fel­szólította a kormányt, hogy indítsa be újra a megbénult gazdasági léte­sítményeket. Kikelt az ellen, hogy arra fel nem hatalmazott csoportok vagy szervek bárki tulajdonát ki­sajátítsák. A belpolitikában továbbra is az iszlám elvek érvényesítését követelte. Éppen az iszlám forradalom egyik fontos bázisának, a bazárnak a reakcióját várják érdeklődéssel az Iránnal foglalkozó szakértők. A kül­kereskedelem szerdán meghirdetett állami kézbe vétele ugyanis éppen ennek az igen befolyásos, vallásos kereskedőrétegnek az érdekeit tá­madhatja — mondják a megfigye­lők. A meghirdetett célok — a hi­vatalos indoklás­ szerint — összhang­ban vannak Báni Szadr fő céljai­val: a gazdaságilag független állam létrehozatalával, a hazai termelés felfuttatásával és az importköltség csökkentésével. A külkereskedelmi reform hozzájárulhat a jogtalan haszonszerzés meggátolásához, az infláció megfékezéséhez is. Nem tudni azonban, mi marad a magánkereskedők szerepe, ha teljes mértékben megvalósítják a meghir­detett elveket. Az újabb részletek szerint a kereskedők továbbra is maguk kutathatják fel a külföldi eladót, de minden terméket csak az állami vásárló- és elosztóközpontok útján vihetnek be az országba. Az ilyen központoktól kapott felhatal­mazással megkaphatják vámkezelt áruikat, de a termékek 30—50 szá­zalékát át kell adniuk a központok­nak, amelyek azután szövetkezetek útján értékesítik őket. A szakértők véleménye meglehe­tősen eltér az intézkedés várható hatásairól. Egyesek szerint az új szabályok, amelyek a forradalom óta először bolygatják meg a bazár ki­váltságait, első reakcióként akár tel­jesen megakaszthatják a szektor importját. Sokan úgy vélik azonban, hogy az első ijedtség elmúltával a helyzet nem sokat változik az ed­digiekhez képest, s mindössze újabb bürokratikus lépcsőfok iktatódik a meglevők közé. Mások azt tartják, hogy az új szabályozás kétségkívül összeszűkíti ugyan a bazár tevé­kenységét, de a kereskedőket kár­pótolhatja, hogy a stabilizáló intéz­kedések nyomán bővülhet a hazai kereskedelem, és csökkenhet a most több mint 20 százalékos rátájú inf­láció. (Reuter, MTI)

Next