Világosság, 1983. január-június (24. évfolyam, 1-6. szám)
1983 / 1. szám - Tőkei Ferenc: A nomadizmus kérdéséről
A nomadizmus kérdéséről . Napjainkban, amikor a hagyományos nomád pásztorkodás feltételei csaknem mindenütt eltűnőben vannak, s a nomádok gazdasági, társadalmi és kulturális integrációja a gyakorlati-politikai jelentőségű kérdések egész sorát veti fel, érthető módon világszerte új lendületet kapott a nomadizmus kutatása. Multidiszciplináris konferenciák egész sorát rendezik a nomád gazdálkodásról, társadalomszerkezetről és -szervezetről, mert megérlelődött a felismerés, hogy a nomadizmus kérdéseit újszerűen kell feltenni s a megnövekedett ismeretanyagot újra kell értelmezni. A marxista kutatás a nomadizmus kérdésében még az általános elméleti megalapozást sem végezheti el klasszikus idézetekkel, mert a nomadizmus egyike azon problémaköröknek, amelyekről a múlt század óta valóban sokkal többet tudunk. A múlt században még általános volt az a felfogás, hogy a nomád állattartás az emberiség világtörténelmi fejlődésében épp úgy megelőzi a letelepült földművelést, mint ahogyan kétségtelenül megelőzi az egyes európai népek fejlődésében. Ma tudjuk, hogy a nomád pásztorkodásnak már első formái is a neolitikum ún. komplex (helyesebben: differenciálatlan) földművelő - állattartó gazdálkodásából váltak ki, a par excellence nomadizmus, azaz a nagyállattartó nomád pásztor gazdálkodás pedig valószínűleg még később, a bronzkori földműves civilizáció peremterületein keletkezett és fejlődött ki. Mármost a marxizmus klasszikusai a nomadizmusról több fontos megjegyzést tettek, de ezek megértése és elméleti hasznosítása, mint más kérdésekben is, csak akkor lehetséges, ha nem érjük be az idézhető formulákkal, hanem igazságuk megragadásáért a marxi elmélet mélyebb rétegeibe, az alapfogalmak szövetébe próbálunk behatolni. A marxi társadalomelméletnek a polgári társadalomtudománytól megkülönböztető sajátossága és igazi erőssége az, hogy minden társadalomalakulat kutatásában a gazdasági alapzatra, tehát a termelési-tulajdoni alapszerkezetre mer és tud rákérdezni. Ám a marxista kutatást jó ideig dogmatizmus kötötte gúzsba, szegényes és torz kérdésfeltevések keretei közé szorítva mind az elméletet, mind a szaktudást . A dogmatizmus a nomadizmus problémakörében kötelező eljárássá tette, hogy a különböző fejlettségű nomád társadalmakat vagy a nemzetségi-törzsi társadalom, vagy a feudalizmus kategóriájába gyömöszöljék bele, esetleg az e kettő közti átmenet valamelyik fokozatán helyezzék el. Az őstársadalomból a civilizáció első formáiba való történeti átmenet egész hatalmas problémaköre, s vele az átmeneti formák kutatása különösen megnehezült azáltal, hogy az 1931-es leningrádi „vitában” az ázsiai termelési mód marxi fogalmát anatémával sújtották; ezután vezették be egyéb ál-elméleti kategóriák között a „nomád feudalizmus” terminusát is, amely B. J. Vladimirov egyébként kiváló könyvével lett a szovjet tudományban ismertté, hosszú időre kötelezővé, végül kritika tárgyává. Nem meglepő, hogy a nomád probléma a marxista elmélet, valamint a szakkutatás számára azóta vált különösen érdekessé, amióta újra napirenden van az ázsiai termelési mód marxi fogalmának értelmezése és vele kapcsolatban a társadalmi formák klasszikus ei is . * Az Akadémiai Kiadónál 1983-ban megjelenő Nomád társadalmak és államalakulatok c. kötet bevezető tanulmánya, kissé rövidítve. Oroszul elhangzott 1982. október 18-án egy novoszibirszki történészkonferencián. 1 A leggyakrabban idézett könyv : Owen Lattimore, Inner Asian Frontiers of China, New York, 1951. 2 Az 1934-es könyv nevezetes francia kiadása: B. Vladimirtsov, Le régime social des Mongols, Le féodalisme nomade, Paris, 1948. A Vladimircov érvelését bíráló G. E. Markov 1967-ben írt könyvet Kocemiki Azii címmel (vö. Günter Guhr, Ur- und Frühgeschichte und ökonomische Gesellschaftsformationen : Ethnographisch-archäologische Zeitschrift, 10. ,Tg., 1969. Heft 2, S. 201—202.), amely Moszkvában 1976-ban jelent meg. 1983. JANUÁR • XXIV. ÉVFOLYAM • 1. SZÁM